Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-22 / 93. szám
Meikérdezzem Ke.lér Dezsői? most már töredelmesen bevallhatom: konferansziénak is készültem valaha. És szerénytelenség nélkül hozzá tehetem, hogy e pályán is vittem volna valamire. Am bölcs rezigná- cióval vegyest örömmel kell azt is elmondanom, hogy a hallgatóság és a magam számára szerencsére kellő időben felhagytam a konferá- lással, mert beláttam, hogy e pályán igencsak szerény dolog valamire vinni. A konferanszié — az értelmező szótár szerint (!): a műsorközlő — ugyanis még véletlenül sem a műsort közli. A konferanszié, ha csak nem valóban műsorközlő, s azok közül is a tolakodók közül való, akkor két műsor között, közölvén, hogy mi is következik, elmond egy viccet. Ha jó viccet mond, még nevetnek is rajta. Ha rosszat, reménykednek a nézők, hallgatók, hogy a „közölt” következő műsorszám jó lesz. A konferanszié, ha ügyes, hát igyekszik úgy elmondani a viccet, vagy valamiféle humorosnak vélt történetkét, hogy az egyfajta átvezető legyen az elmúlt és ä következő műsorszám között. Ha ezt tisztességgel, rutinnal és valamiféle átérzéssel is csinálja, — hát akkor valamire vitte már. Mint konferanszié. De nem mint Kellér Dezső. Aki ugyan konferál és konferált évtizedeken át, de akire szentségtörés is lenne az értelmező szótárbéli műsorközlő fogalmát ráakasz- tani. Kellér Dezső — mint legutóbb a televízióban is láthattuk a 75. születésnapjára rendezett és szervezett esten — egyáltalán nem is közöl műsort. Kellér Dezső előad. Véleményt mond a dolgokról, á mi dolgainkról, a kisebb és nagyobb közösség ügyeiről, a világ dolgairól, a generációk gondjairól, az úr- hatnámságról és a nyárspolgárságról, és méé igen sok minden másról: az életről. Kellér Dezsőnek különben kellemetlen hangja van. Most figyeltem fel rá, hogy voltaképpen megléhetősen sipitós, reszelés hangja van, . s a „szabályok” értelmében ilyen hanggal nem is lehetne senki előadóművész. Minthogy Kellér Dezső az. Ám néki — vélem — soha eszébe sem jutott, hogy milyen Is a hangja, néki mindig valami más dolog jutott az eszébe. Valami szellemes, kellemes, vagy szellemesen kellemetlen, avagy kellemetlenül szellemes dolog és úgy érezte, hogy azt néki el is kell mondani — nekünk. És elmondta és elmondja, és senkinek fel nem tűnt még, hogy Kellér Dezsőnek milyen a hangja, csak az tűnt fel, ha Kellér Dezsőnek a hangja esetleg óvatosabban csengett. És ma már nem tűnik fel, hogy a hangjában semmi óvatosság nincs. A KONFERANSZIÉ összeköt két műsorszámot egy produkcióban, vagy két produkciót — lehet választani — egy műsorban. Kellér Dezső nem köt össze semmit. Az előtte és az utána való műsorszám. úgy tűnik sokszor, hogy csak arra jó: keretet adjon szatirikus megjegyzéseinek, csalafinta eszmefuttatásainak. Igen: a politikai kabaré egy sajátos formáját képviseli Kellér Dezső, aki a kétségtelen színpadi rutin és ismeret mellett is. vagy éppen annak segítségével szinészkedés nélkül — érted olvasóm ezt, amint óhajtod — lép a közönség elé Gondolkodó mogyarok Uj a könyvhéten Űj sorozattal jelentkezik a Magvető Könyvkiadó az 1981. évi könyvhétre. A Gondolkodó magyarok című könyvfüzér a magyar irodalom-, gondolkodás- és tudománytörténet kisebb, könyv- terjedelmű esszéit tartalmazza : olyan műveket, amelyek vitathatatlan értékéssé- gük ellenére sem jutnak el a ma olvasójához. Minden füzetet adatszerű tájékozódást lehetővé tevő kis esz- szé vezet be, amely ugyanakkor a mű szellemi sugárzásának hatókörét is felrajzolja. Az első kötet Kossuthnak, az 1848—40-es szabadságharc vezetőjének és Deák Ferencnek, a Habsbur- gókkal váló kiegyezést előkészítő reálpolitikusnak, a „haza bölcsének" 1867_és írásos párbeszédét tartalmazza. A második füzet Babits Mihálynak, a magyar jellemről írt tanulmányát tartalmazza. Babits a 30-as években megfogalmazott esz. széjében felemelte szavát a fajelmélet ellen. Kiadják Széchenyi István híres akadémiai beszédét is, amelyet a magyar nyelv érdekében mondott 1842-ben. A „legnagyobb magyar” dacolva a közhangulattal, megfontolt, körültekintő nemzetiségi politikát javasolt sok vihart kavart felszólalásában. Magányos múlt századi lírikusunk Vajda János elfeledett prózai munkájával, az „Égy hónvéd naplójából” című írással szerepel a sorozatban. Átadták az idei Jancsó-emlékérmet Óból Ferenc egyétémi tanárt, a Szegedi Orvostudományi Egyétem élettani intézetének igazgatóját tüntették ki az 1981. évi Jancsó- efnlékéremmel. A Szegedi Orvostudományi Egyetem viQJiwMSi lághírű Kossuth-díjas professzorának, Jancsó Miklós akadémikusnak az emlékére alapított érmet és díszdiplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetem Tanácsának keddi ünnepi ülésén adták át Óból Ferencnek, aki előadásában kutatásainak eredményeit ismertette. Az esemény alkalmával az egyetem gyógyszertani intézetében megkoszorúzták Jancsó Miklós emlék tábláját» 33. — Akkor aztán beültünk a párttitkár kocsijába, egy ilyen űj Volgába és egyenesen a tanácshoz hajtottunk. Ott már a lépcsőn várt bennünket a tanácselnök is, meg az osztályvezető is, mind a ketten velünk jöttek. Ide a Pozsonyi útra. De az osztály- vezető olyan kisfiú volt, hogy meg se mert mukkanni. Elöl ült a sofőr mellett, de hátra se fordult. Azon látszott, hogy már kaphatott egy kis fejmosást! Hohó, barátom, hát persze! Hát hol élünk?.! Csak a tanácselnök mutatta a rajzokat, hogy melyik lakást kérem? Van egy a másodikon, egy a kilencediken, meg egy a tizediken. A kilencedik emeleti a Dunára néz. a másik kettő a parkra. Azok a jobbak, azt mondja, mert nem olyan huzato- Mk. Eke perese valasathatok. Na hát aztán én ge vagyok nülye, persze hogy a Dunára nézőt választottam. Pedig azt már biztosan odaígérte valakinek, mert nagyon rá akartak beszélni a másikakra! — Na és mekkora? Szép? — Hát, kérem szépen, ez már akkora, amekkora keli egy családnak. Három és fél szobás. Rendes nagy előszoba, egy tűrhető konyha. Mégiscsak nyolcvanegy négyzetméter ugye, ez meg itt csak 5fi. Huszonöt négyzet- méter már számít valamit. És hát hogy van az megcsinálva, barátom! Szóval hát nem ám úgy, ahogy ezeket átvettük! Hogy hát ez is rossz, meg az is rossz, meg szakadt a tapéta, de csak írjuk össze a hibákat, aztán majd jönnek a szerelők! Ha ideérnek! Hogyne! Az kérem tip-top! Kész! És tudják, nrtwcu? Egjr bóDapjeJ üresen! A többi 'lakásban már régen bent laknak, ezek meg csak várnak valakire. Az anyjuk jó istenit! — Nem épül több is ilyen? — szól ki a fehér 1500-as Lada tulajdonosa egy bakra állított piros Skoda alól. — Ilyen? Dehogynem! r- Ábrahám most széttárja a karját, s ebben már benne van a jólértesültek ama büszkesége is, hogy lám, ő már valami olyasmit is tud, amit csak kevesen, és hogy ő ezt most megosztja a körülötte állókkal. És pont a fehér La- dást világosítja fel, aki hiába sofőr a pártgarázsban, s igazán fontos elvtársakat szokott furikáztatni, akiktől sok. mindent megtudhat, de ezt a Pozsonyi úti építkezéseket most mégis ő tudja legjobban, hiszen a tanácselnök az egész beépítési tervet kiteregette előtte. — Itt, kolléga, végig az Árpád-hídig ilyen házak fognak épülni! Végig az Elektromos Sporttelepig, meg mögötte is, itt a pályaudvar meg a gyártelepek helyén! Ó, egy egész új város lesz itt, majd meglátják! És csupa olyan újfajta panelház minden emeleten két-két ilyen nagy lakással! (Néhány hónapja hallottam a rádióban egy vitaműsort. Valahol a műsor közepén kapcsoltam be a készüléket, amikor egy fiatal építész, föltehetően válaszul valakinek, azt bizonygatta, hogy jó, igaz, hogy nem szépek ezek» a lakótelepek, itt- ott lehet, hogy elrontják a városképet, de njégiscsak ceageteg ©Kwaeiá juttatnak 6j lakáshoz. Gyorsan s viszonylag olcsón. Ha szűkén is, de emberi körülmények között élnek, sokaknak először van fürdőszobájuk, önálló W. C.-jük is. És most ez a legfontosabb! Erre egy idősebb kollégája, hogy ez igaz, s a városképet talán még föl is lehetne áldozni ideig-óráig a kultúrált lakásviszonyokért, bár a jövő nemzedékeinek ízlés- rombolásáért, falánszter- jellegű életmódjáért sem szívesen vállalná a felelősséget. Hanem ami a környezetpusztítást, hovatovább ősi települések holdbéli tájjá változtatását illeti, azt már megbocsáthatatlan merényletnek tartja. Mert ezeket a panelházakat ötven évre tervezik, de mondjuk, hogy 70 évig még állnak, hanem utána elemeire omlanak, hatalmas paneltáblákké, amelyeket semmire nem lehet már tovább felhasználni. S ami a nagyobb veszély: eltüntetni sem lehet őket. Budapest egyszer csak egyetlen óriási-panel-halommá válik, s legfeljebb a szupertermeszek áldásos tevékenységében bízhatunk, amelyek felzabálják, fölemésztik az ember által már eltüntethetett len vasbeton hegyeket. Vagyis úgy lehet, hogy egyszer még borzalmas árat fizetünk ezekért az olcsó lakásokért! Döbbenten hallgattam a vitát. Én nem értek ehhez, de mi van akkor, ha az idősebb építésznek lesz igaza?“» ÍFolyUtíjuki mondandóját a világ fonákságairól közreadni. ízig-vérig politikai kabaré az, amit csinál, és rendkívül módon hiányzik az, amit és ahogyan csinált. Nincs szükség nevekre, akik mívelik és jól művelik a politikai kabarét, de olyan neveket nehézen tudnék most mondani, sőt talán egyet sem, aki egymaga, a csevegés, a szellem és kellem eszközeivel, ha úgy tetszik, mint konferanszié teremti meg a politikai kabaré atmoszféráját. Volt idő, amikor az atmoszféra nem kedvezett ennek, most semmi baj az atmoszférával, annál több azonban az egyéniségekkel. Az olyan egyéniségek hiányoznak ugyanis, akik bíznak a szó személyes varázsában, akik monokomédiát adnak elő, miközben e komédiában a szellem bukfencezik, hogy mindig talpra is álljon, s nem az előadó, aki nem a bukfenctől félve, hanem csak megszokásból kapaszkodik a függönybe. NEM AZT KÉREM ÉN számon, hogy miért nincs több Kellér Dezsőnk, mert ha több volna, akkor egy sem lenne. Azt azonban tűnődésem tárgyává tehettem a képernyő előtt iS, és most is. e sorokat róván az írógépen,: miért nem építünk jobban az ember, az egyéniség varázsára. Ennek a varázsnak az erejére? Általában is. Függöny előtt, a függöny mögött, a hétköznapi életben: mindenütt. Miért nem? Meg kellene kérdeznem Kellér Dezsőt! Gvurkó Géza Csütörtökön bemutató a Gárdonyi Színházban Shakespeare: Lear király Az évad egyik legizgalmasabb előadása ez, amelyről beszél az ország színházkedvelő közönsége. Sokan rajongva, mások fanyalogva emlegetik, de egy bizonyos: meg kell nézni, mert olyan vállalkozás, amely méltó az érdeklődésre. , Már maga a darab is rendkívül érdekes: Shakespeare tragédiájában oly sokszínűén tárul fel a világ, hogy az olvasó vagy a néző újra és újra rácsodálkozik. Petőfi azt mondta az alkotóról, hogy „egymagában a teremtés fele.” Ez a gazdagság tette lehetővé, hogy új módon tárják drámáit a közönség elé. Máig tartó kihívás például a magyar színházművészet számára Peter Brook emlékezetes rendezése. A miskolci—egri társulat produkciójára elsősorban két okból hárult most a figyelem: az első az, hogy egyik vezető művészünk. Major Tamás vállalkozott a címszerep alakítására, a második, hogy Csiszár Imre eredeti elgondolással állította színre a művet. De hallgassuk meg először őt magát: — Rendkívül szélsőséges alkotás ez, azért is szokták Újra és újra elővenni. A-jósággal és gonoszsággal áthatott emberi cselekvés legszebb pillanatait tartalmazza: megtisztulást az élet kegyetlenségében és fájdalmában. — A romantikus szemlélet egyéni sorscsapásként ábrázolta Lear szenvedéseit, pedig esetében általános törvényszerűségekről van szó. A társadalomban ugyanis nincs helye az elvont jóságnak, s akit „megbíznak” a hatalommal, annak tudnia kell ezt és nem eshet révületébe. Nem gondolhatja, hogy bármit tesz, csorbíthatatlan marad tekintélye. Hiúságában polgárháborús helyzetet teremt, lányai között szétosztja az országát, akik természetes módon igyekeznek szétzavarni később az apjuk körül gyülekező „ellenforradalmi” csürhét, s megszilárdítani helyzetüket. Végig kell járni ezért a volt uralkodónak a földönfutók és a meztelenek útját, hogy megtisztuljon. — Le kellett számolni néhány előítélettel Is. Például azzal, hogy C or déli át, az elüldözött lányt egy nagy darab szőke nárvával játszatták eékfig, pedig s szeretet Részlet a próbából szikárabb, harcosabb, amelyet képvisel. Learnek sem külalakjában kell királyinak lennie: mi a világon túllévőnek ábrázoljuk, akit csak az igazságtalanságok józaní- tanak ki. Shakespeare nem helyezte el egyetlen konkrét korban sem alakjait: ez a legenda időtlen. A környezet ezért nem utal a régmúltra. Major Tamás így beszél szerepéről: — Vitaelőadás a miénk: keressük, hogy milyen szenvedély és tűz késztette Shake- speare-t arra, hogy ezt a tragédiát megalkossa. A főszereplőket poklokon keresztül viszi el az emberségig, szenvedélyektől fűtött ez a világ. Sok értelmetlenséget szoktak elmondani a rendező és a színész kapcsolatáról: ezt a viszonyt a mű iránti alázatnak kell áthatnia. Akkor jó egy rendező, ha igényt tart a színész fölfedezéseire is. Olyan ez, mint egy sze(Fotó: Kőhidi) relem, nem egészen nyugodt és harmonikus állapot, sok minden belefér. így dolgoztunk mi is ... — Az általam megformált Lear nagylelkű gesztustdesz, amiért elvárja, - hogy szeressék, de nem veszi észre, hogy ez lehetetlen: körülötte fölborul a világ. Hiúságáért bűnhődnie kell. Csütörtökön este tehát fölgördül a függöny, hogy megjelenjék a magasban, a tűzfal tetején Lear király, hogy kihirdesse: szétosztja birodalmát. A várhatóan rendkívül feszült és érdekes előadás szerepeiben láthatjuk Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művészt^ Tímár Éva Jászai-díjast, Molnár Zsuzsát, lgó Évát; Polgár Géza Jászai-díjast, Gáspár Tibort, Blaskó Péter Jászai-díjast, Űj laki Dénesi és másokat. (gábor) Változatos nyári program Keszthelyen Változatos kulturális, sport- és szórakoztató rendezvényekkel várja az idei nyáron házai és külföldi vendégeit Keszthely. A program egyik újdonsága egy orgo- nakoncert-sorozat ’esz, a másik pedig az augusztus 20- án esedékes nagyszabású népművészeti vásár. A volt Festetics-kastélyban az idén tíz koncertet rendez az Országos Filharmónia. A kiállítási program legnagyóbb eseményének Kokas Ignác festőművész július 28-án, a Balatoni Múzeumban megnyíló tárlata ígérkezik. A fiatalok körében nyilván nagy érdeklődés kíséri maid az LGT. az Edda és a Korái együttes koncertjét. A sport- kedvelők is több nemzetközi viadalon szurkolhatnak.
