Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

Egész életemben ! énekeltem Pászthy Júlia (Kanyó Béla felv. — KS) A közönség ritkán gondol arra, hogy egy sikeres mű­vészpálya beteljesedéséhez a rátermettségen, a szakmai fölkészültségen és a szorgal­mon kívül jó adag szeren­csére is szükség van. Pász­thy Júlia azok közé az opera­énekesek közé tartozik, akik­nek keservesen meg kellett küzdeniük a színpadért. Kezdjük csak az elején, — Nem akartam soha éne­kesnő lenni. Mégis, ha be­legondolok, egyebet sem csi­náltam egész életemben, mint énekeltem. Kicsi ko­romban Egerben éltünk, a jó bortermő vidéken, s szü­leim mindig magukkal vit­tek a szőlőbe, mert nem volt kire hagyni engem. Emlék­szem, a sok szomszéd ámu­lattal hallgatta azt az apró kis emberkét, aki ki sem látszott a földből, de tisztán énekelt nekik népdalokat. Középiskoláimat már az énekesi pálya jegyében vé­geztem Egerben, Vajda Lász- lóné tanítványaként, majd Miskolcon, a szakiskolában. Sok választásom ezek után már nem nagyon volt, egye­nesen a Zeneakadémiára ke­rültem. A főiskolai évek alatt olyan évfolyamtársak­kal tanultam együtt, mint Budai Lívia, Kincses Vero­nika, Lugosi Melinda, Sass Sylvia, Ötvös Csilla, és Zempléni Mária, Az itt el­töltött esztendők alatt túl sok belső feszültséggel, görcs­csel bajlódtam, pedig kíván­tam a játék örömét. Az ope­ratanszakon egyáltalán nem voltak tőlem elragadtatva. Be kellett magamnak és másoknak is bizonyítanom, igenis tudok majd valami­kor operát énekelni. — Mitől nyerte vissza ön­bizalmát? — Azoknak a nemzetközi versenyeknek és díjaknak köszönhetem, melyeket kül­földön szereztem a főiskolai éveim alatt. Az első a lip­csei Bach-verseny III. díja, a második a hazai Kodály Zoltán énekverseny és a nemzetközi prágai énekver­seny helyezése volt. A sike­res operavizsga után pedig ösztöndíjasként a Magyar Állami Operaház magánéne­kese lettem, amikor is há­rom, egymástól eltérő stílu­sú feladat várt rám. Britten: Koldusopera Lucky Lockit- ja, Monteverdi Odüsszeusz hazatérésében Pallas Athé­né^ szerepe és Gluck Orfe- uszában Euridiké. Ez a há­rom szerep megoldása je­lentette számomra és mások számára is a bizonyságot. —■ Mindenki tudja, adott­ságainál fogva énekelhetne akár drámai szoprán szere­peket is. Mi az, ami még­sem csábítja ezekre a von­zó alakításokra? — Mindig is tisztában vol­tam magammal. Ezt minden önteltség nélkül állíthatom. Amit az Opera igazgatósága nekem felajánlott, szívesen és örömmel fogadtam. De nem vállalkoztam, olyan dől. gokra, amelyek lehetőségei­met és erőmet meghaladták volna. Ügy érzem, ebből a szerepkörből sokkal inkább kínálkozik alkalom a tovább­lépésre, mint esetleg több, korán elvállalt, mutatós, de megerőltető drámai szoprán figura megoldása után be­látni, hogy ez nekem, már nem megy. Nem egy tragé­diát látok lezajlani a sze­mem előtt. — Az elmúlt években sű­rűn láthattuk nevét a hang­versenyplakátokon. A kriti­kusok és a közönség véle­ménye szerint is az orató­rium és a daléneklés terüle­ten egyike a hazai legjob- baknák. Ha jól tudom, ha­marosan megjelenik a Hang­lemezgyártó Vállalat által készített új nagylemeze, amelyen Brahms Német da­lok-ját énekli. Sokat foglal­koztatják a rádióban és a televízióban is. A miskolci zenei napok alkalmával hall­gattuk dalestjét Baranyay László zongorakíséretével. Jelenleg az „egy” színházzal küszködő Opera társulatánál is a foglalkoztatott művé­szek közé tartozik. Semmi mással nem törődik, csak a művészéttel? Hiszen család­anya és feleség. — Család, gyerek' nélkül nincs élet. Óhatatlanul a színpad látja kárát, de amennyit veszítek a pályán, annyit nyerek az életben. Ám tulaj donképpen nem is veszítek semmit, hiszen fér­jem, aki nélkül mozdulni sem tudnék ezen a területen, mindent megtesz, hogy za­vartalanul a zenénék élhes­sek. Kisfiam, Bálint, a csa­lád büszkesége, a zeneiro­dalom legszebb kincseit fe­dezteti fel velem. Ilyen volt számomra Muszorgszkij Gyermekszoba című dalcik­lusa. — Beszélgetésünk elején . szó volt a szerencséről. Mi erről a véleménye? — Feltétlenül szükség van rá, de talán beszélgetésünk­ből kiderült, nemcsak ezen múlott, hogy most boldog embernek mondhatom ma­gam. Bodor Éva Ujj állatgyógiysKcr barnaszénből A tőségben és a barna­szénben található huminsav képezi az új állatgyógyszer alapanyagát. A gyógyszert a lipcsei egyetem tudósai fej­lesztették ki. Az új orvos­sággal, a kaluminnal, ame­lyet a takarmányba kever­nek, áz állatorvosok első­sorban a fiatal állatok gyo­mor- és bélcsatorna-megbe- tegedéseit kezelhetik. Kí­sérletek azt mutatták, hogy a kaluminnal történt keze­lés esetén a betegségek gya­korisága 40 százalékkal csök­kent és a betegség időtarta­ma 33—40 százalékkal lerö­vidül. Ha a preparátumot hosszabb időn keresztül al kalmazzák. akkor sem tép fel.' összeférhetetlenség. A tudó­sok azt a lehetőséget is ki­zárták, hogy gyógyszerma radványok maradnának az állati eredetű élelmiszerek­ben. Humor­BENKE LÁSZLÓ: A nagy rendező így szól az ifjú filmszínésznőhöz, akit ő fedezett fel: — Kicsikém, ha így megy tovább, néhány hónap múl­va talán lesz egy Oscarodl — Lehet,, szivi — feleli a fiatal hölgy —, de hátha l ★ A milliomosnő megkérdi az inastól: — Mondja Friderich. miért fütyül mindig olyan közön­séges slágereket? — Csak amikor cipőt pu­colok, nagyságos asszony; amikor az ezüstöt tisztítom, akkor 'Mozartot fütyülök! ic Késő este egy úr beszáll a hotel liftjébe. Az ötödik emeleten megáll a lift: egy hölgy száll be, akin nincs niás ruha, csak... a cipője. Amikor a férfi meglepetten bámul rá, a nő megkérdi: — Mit bámul annyira? — Semmi, kérem, semmi — dadogja a férfi zavartan —, csak... a feleségemnek is ugyanilyen ruhája van. ic A jósok és látnokok be­jegyzett egyesülete körleve­let küld tagjainak: „Utolsó havi gyűlésünket előre nem látott események miatt kény­telenek voltunk elhalaszta­ni." ic Ottó meg akarja látogat­ni a kórházban fekvő ba­rátját. de az idegen város­ban sehogy sem tud eliga­zodni. Odafordul egy idősebb járókelőhöz: — Nagypapa, hogyan ju­tok el leghamarább a kór­házba? — Ha még egyszer nagy­papának szólítasz, mindjárt ott találod magad! Az öreg amerikai komi­kus eiérzékenyülten emlék­szik vissza a régi szép idők­re: .. — Az én gyermekkorom­ban jnár. az, ,i£ erl0lcste]cn filmnek számított, amelyik­ben egy . ló nyereg nélkül mászkált.. ic Kalubke gyárosnak hat lánya van. — Mondja, a legidősebb lánya férjhez ment már? — kérdi egy napon az egyik vevője. — Nem — feleli morog­ván Kálubke — ő még rak­táron van. , ★ Mónika nyúzza az apját: „Légy szíves, adjál pénzt mozira!” Az apa mérgesen válaszol: „Már mondtam neked, hogy nem!" Mónika •sarkon fordul és megfenye­geti: „Na jó, akkor gyako­rolok a hegedűn!” A tévé előtt Szobám fölött napok suhognak, szobám fölött éjszaka áll. Eg-yszál maiamban a tévé előtt, egyszál magamról lefoszlik minden, lefoszt a sugár és kévébe köt. Mintha csontvázam ülne a tévé előtt. S elnézem hogy lesz a gyilkosból király RESTÁRSÁNDOR: Érintések a buszok halálra gázolták a hajnalt egy lány sírt és azt mondta — talán gondolataim táncra perdültek a ködben lyukas zsebeimből kihullott a vers s a kötélből például selyemcukor és annyit se mondok: énrajtam nem áll. Mert mindenki velem játszik, mindenki nekem mulat, mindannyian az én nevemben járják haláltáncukat. SZIKSZAI KÁROLY: Beszélgetés kézben Már menekülnél gyógyszereidhez, hogy újra szép legyél, táskádban ott is van, mennyi kis műszer. Életed egyetlen évszak, a legőszebb ősz, beleöregedtél, nincs rá mondat. Napjaid játékok néhány úrnak, magadnak mindig is te voltál a játék. Oskontinens sok rejtéllyel Gondwanaföld, az az ős­kontinens, amelyről eddigi ismereteink szerint, mintegy 200 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti középkorban, a dél-amerikai, afrikai, ausztráliai kontinens és a délsarki kontinens kiemelke­dett, a tudománynak tovább­ra is új rejtélyeket ad fel. A tudósok egyértően abból indulnak ki, hogy Dél-Ame- rika és Afrika a nyugati, In­dia, Ausztrália és a délsar­ki kontinens ezzel szemben a keleti Gondwanaföldből származott. A két rész közöt­ti összefüggéssel kapcsolat­ban azonban eltérő felfogá­sok vannak. Mindenekelőtt a délsarki kontinens nyugati részével kapcsolatban van­nak még tisztázatlan kérdé­sek. A „jégkontinens” kétfé­le, geológiailag jelentősen különbözik. Amig a keleti Antarktisz szárazföldi ré­szét egy kiterjedt felföldi fennsík jellemzi, a nyugati részben számos hegyvonulat található, Némely kutatási eredmények szerint a dél­sarki félsziget a dél-amerikai Andok geológiai folytatása lehetne. A kontinens másik részén is tudtak olyan terü­letekkel geológiai rokonságot kimutatni, amelyek ma több ezer kilométernyi távolságra, más kontinenseken vannak, az egykori őskontinensen. Gondolván azonban szom­szédosak voltak. A félkontin,ensek struktu­rális különbségei mellett azonban még további kérdé­seket és ellentmondásokat kell a kutatásnak tisztáznia. Tekintettel arra, hogy a dél­sarki félsziget már a triász­jura korban megvolt, így nem takarhatta el sem a Falkland-fennsíkot, sem nem lehetett párhuzamos Dél- Amerika déli részével. A délsarki Ellsworth-hegység ' struktúrája szintén ellent­mondásban van a kontinens többi részének felépítésével. Jelenleg a tudósok ezeket a jelenségeket azzal magya­rázzák, hogy a délsarki kon­tinens tömbökre tört szét, amelyek a mezozoikumban az óramutató járásával el­lenkező- irányban végeztek körforgást. Az új-zélandi Wellingtonban megtartott Gondwana-szimpozionon tu­dósok erre vonatkozó paleo- magnetikus mérésekről szá­moltak be. Azt a korábbi elképzelést, hogy Gondwanaföld egy ide­ig a sarki övezeteken úszott keresztül és eközben a kon­tinens különböző részei kü­lönböző időpontokban glecs- cserekre bomlottak, a kor­szerű ismeretek túlhaladták. Ezek szerint a'gondwanaföl- di „jégkorszaki” lerakódások majdnem mindegyike az al­só perm korszakból szárma­zik, amely megelőzte a kon­tinensek szétúszását és ke­letkezését. Űjabban néhány tudós még azt a kérdést is felveti, hogy az őskontinens részeinek a szétűszása nem a földtörté­neti középkor elején ment-e végbe. — . .és elmagya­ráznád, hogyan is megy ez az egész? — El bizony.' Szí­vesen, Nos, tessék nézhi. Első fokozat. Tengelykapcsoló ki­nyomva. Aztán a ten­gelykapcsolót. . .. Igen a kuplungot..., szó­val. a tengelykapcso­ló kuplungot lassan felengedi a láb, a bal, míg a jobb, ugyan­csak lassan, mintegy ellenpontként, nyom­ni kezdi a gázpedált. Nem sok gyakorlás kell hozzá, ér,zék in­kább és máris simán indul, a kocsi... — Ahá! És melyik a kuplung? — A kuplung? Szó­val, a tengelykapcso­ló itt van Rz az itt i-balra. Ezt kell min- ) den sebességváltás l előtt és után, no per- í sze más esetekben < máskor is, de ezt < most nem lénvég°s. f "szóiní. ‘ ezt keli Irts- ■ san benyomni, vagy ) — Ahá’.Es ntelvik ] a gázpedál? Ez itt? — Nem. dehogyis . Ae a fék. A-náznedál ott van mellette jobb < oldalt. Semmiség —■ Ahá! Es azt mi­nél jobban nyomom, annál jobban megy az autó... — Ügy van. Minél jobban nyomjuk, el­vileg annál jobban megy az autó... — De miért mon­dod azt, hogy elvi­leg? — Mert van sebes­ségkorlátozás is, meg van sebességhatár is, meg nem is biztos, hogy minél jobban nyomom, annál job­ban megy az autó. Le is fulladhat a kocsi... — Ahá! Le is ful­ladhat! Az meg mi­csoda?. — Ha nagyon nyo­mom. a gázpedált, ükkor i nagyon sok üzemanyagot kaphat a motor, vagy ha hir­telen nyomom meg. ás .erősen, akkor is... Es ■ akkor elfullad mint... — Ahá! Mint r sóidat nyel egyszr: <’"\ aztán kapkodha1 levegő után... — Pontosan úgy van. Remekül tetszik érteni a dolgokat. — Ahál Persze, hogy értem, nem va­gyok én hülye, édes egy fiam. Tehát ez itt sebességváltó, el­ső fokozatba kapcso­lok vele, miközben a kuplungot, azazhogy a tengelykapcsolót ki­nyomom, aztán mi­kor ez megvan, nincs más dolgom, mint­hogy lassan ki és las­san be. A gázpedált. Hogy le ne fulladjon. — Pontosan így van, — Ahá! Csak azt nem értem, hogy ha ilyen fránya egysze­rű az egész, akkor minek az a sok; hű­hó az autóvezetés kö­rül — csóválta meg fejét Sándor, bácsi, és ott, azonmód elhatá- ■ rozta, hogy: — .. .márpedig, édes fiam — bökött felém szikár mutató­ujjával —, ha ilyen \ semmiség az egész, akkor én gyorsan megtanulok autót ve­zetni. Van még időm kiautókázni magam, hiszen még csak az idén leszek nyolc- ’ van.-.. Nem igaz? — De igaz — he­lyeseltem Sándor bá­csinak, aki peckes léptekkel tova távo­zott. Én meg a ten­gelykapcsolóval a harmadik sebességi \ fokozatot kapcsol­tam, kinyomtam a ; féket, keresztben rá­léptem a sebesség- váltóra, aztán hátra­menetben nekimen­tem a garázsajtónak. Szerencsémre ott az­tán le fulladt a motor. Hiszen olyan semmi­ség az egész. Gyurkó Géza Ordenáré vagy ordináré? Nem véletlen, hogy éppen napjainkban gyakran hall-; hatjuk és olvashatjuk a cím­ben idézett szóalakokat. A durva beszéd, a trágárkodó stílus elítélésére, minősítésére használjuk fel őket. Hogy mindkét alakváltozat sze­rephez jut, arról ezek a szö­vegrészietek bizonykodnak! „Egy fiatal elárusítónőből ordenáré mondat fakadt ki.”, (Élet és Irodalom, 1981.' márc. 14.). — „Micsoda orde­náré viselkedés ez? (Egy utcai beszédhelyzetből). — „Az üldözők csörtető-orde- náré lármája / nem szűnt meg, csak alábbhagyott”, (Pákolitz István: Csodafiú- szarvas). — „Odavalók vagy-, tok holmi ronda, / ordtnáí ré vásári pantheonba!” jJ (Jékely Zoltán: Panopti­kum). Hogy az idézetekben sze­rephez jutott két szóalak­nak valóban rossz mellék- íze van, és rosszalló a hasz­nálati értéke, arról a meg­felelő beszédhelyzetek is ta­núskodnak. Ma már tavább- képzett alakjuk is jelentke­zett:. „17—22 éves kedvesünk / szája meró ordenáréság” (Deák László: Aphrodite emlékmű). A trágár szavak és kifejezések értelmetlen és gátlástalan használatára utal az ordináréskodíkj ugyancsak napjainkban je­lentkező igealak. Hogy en­nek a latin eredetű szócsa- ládnak a használata kitört a bizalmas beszédhelyzetek­ből, annak oka elsősorban az, hogy egyre terjedőben van a nyelvi tiszteletlenség,' a mosdatlan beszéd s a közízlésnek „pofonokat osz­togató” oktalan és céltalan trágárkodás: A bemutatott nyelvi fori máknak alapja a latin órái*, narius szó. Eredeti jelenté-» se: rendes, szokásos, szabá­lyos. Mint vándorsző a mo­dern európai nyelvekben rosszalló értékű jelentésvál-» tozással vállalt nyelvi sze­repet, s ebbe a rokon értel­mű kifejezéssorba illeszke-' dett bele: közönséges, olcsói faragatlan, a jóízlést durván sértő stb. A leggyakrabban ezekben a jelzős szerkeze­tekben jelentkezik mind az ordenáré, mind az ordinäres ordenáré alak, beszéd, vi­selkedés stb. Ennek a latin eredetű nyelvi formának még két használati értékéről is szól­nunk kell. Az egyházi latin- ságban az ordinarium . a li­turgikus szertartások renfl- jét nevezi meg. A tokaji borok szülőföldjén az ordi- nárium névvel emlegetik az ún. közönséges, tehát gyen­gébb minőségű bort. Dr. Bakos József lfmäktdfti

Next

/
Thumbnails
Contents