Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

CSEREPEK

Színes magyar film

Nos, a kópia tényleg színes volt, de a film szürke, jellegtelen, akadozó, vontatott, tömény unalmat sugárzó, eleméire hulló cselekménnyel. arc és karakter nélküli figurákkal, valószínűtlen, soha nem létező helyzetekkel, olyanokkal, amilyeneket csak a bicegő fantázia produkálhat kínkeservesen.

Ennél rosszabb, ennél élet- idegenebb forgatókönyvet nehéz lenne írni. A szakmai fiaskókat megértjük, végtére is egyetlen szerző sem rukkolhat ki nap mint nap világmegváltó remekművekkel, végtére hullámvölgy is van a világon. Más kérdés az, hogy ebben a helyzetben érdemes-e vállalni a csőd rizikóját. Különösképp, ha egy-egy alkotás költségeinek fedezésére milliókat fordítanak. Ilyen esetekben legalább a tisztességes rutin a követelmény. Kár, hogy erről a népszerű színpadi szerző, s az írónak is ügyes Csurka István is megfeled- kézett, pedig vállalta a konzultáns szerepkörét.

Gaál István sztorija kö- rülményeskedő és kiagyalt, s egyetlen szállal sem kötődik hétköznapjainkhoz. Főhőse Vígh András formatervező — Zygmunt Málano- wicz a siker legkisebb reménye nélkül próbálta életre kelteni ezt az alakot —* munkahelyi gondokkal birkózva. A küzdelemre azonban képtelen, inkább ideg- orvóshoz menekül lelki nyavalyáival. Vizsgálják, kezelik, &■ miközben jellemét analizálják, belészeretnek, s ő szerelmeskedik. Eljut egy balatoni luxusvillába, ott egy előkelősködő társaságtól ria- dozik. Megismerjük előéletének társait: volt feleségét — Gyöngyössy Katalin, színész kollégáihoz hasonlóan, mit sem- tudott kezdeni ezzel a szereppel —, fiát, barátját, apját, első választottját, s a protekciót ígérő nagystílű Hertelendit.

Közben Víghünk nyavalyog, szenveleg. „Szívtelen” főnökei még arra is hajlandóak — persze felkérés nélkül —, hogy kifizessék a táppénz és a kereset közti különbséget, hadd legyen ideje a lelkizésre ennek a vérszegény értelmiségi kreatúrának.

Mennyire más napjaink világa. Miért nem veszi tudomásul a forgatókönyvíró, aki egyben a mű rendezője is, hogy üzemeink, hivatalaink nem lelki klinikák, s nem is lesznek azok. Miért nem akar rájönni arra, hogy a demokratizmus szélesítése nem adomány, hanem lehetőség, amellyel élni kellene. Tutyimutyiság, kesergés helyett - vállalva a konfliktusokat, a pillanatnyi vesztett csatákat. Az ilyesmire bőven talált volna példát, ha nyitott Szemmel nézelődik. Mennyire épkézláb film kerekedett volna egy ilyen szemlélettől fűtött anyagból. Ez a stáb azonban képtelen az ilyen egyértelmű állás- foglalásra, annál készségesebben adagolja vjszont a gyomorfacsaró, a szirupos ízű happy endet.

A nagy igyekezetnek persze semmi értelme, mert a csalódott, a bosszankodó nézők fele — ez egri bemutatón jó, ha huszonötéi^ voltunk — már kimenekült a moziból, s az udvariasabbak is az utolsó képsorokat várták.

Ezt a művet tizennégy éven aluliaknak nem ajánlották. Szerencsés • gyerekek, ők legalább hasznosabban, s kellemesebben tölthették el ezt a számunkra maratoninak tűnő másfél órát.

Pécsi István

Első típusú csalódás

A film híre — különösen a sci-fi-rajongók körében — jóvaj megelőzte magát a filmet. Ez ugyan még nem különösebb újság a hazai- nézők és a filmforgalmazás kapcsolatában, az viszont meg a kritikust is meglepte, hogy az oly nagy titoktartással készült film — a forgatás alatt teljes hírzárlat működött, a felvételek helyszínét őrség vette körül — végeredményben egy vontatott tempójú, feleslegesen két részre nyújtott alkotás.

Steven Spielberg filmje, a Harmadik típusú találkozásók, az űrbéli idegen lényék és az emberiség kapcsolatfelvételét választotta témájául. Káprázatos techr nikával készült ez a film. Az UFO-k jelen is vannak, meg nincsenek, is, lidércfé- nyük megbabonázza nemcsak a szereplőket, de a nézőket is.

Ném lehet egyetlen rossz szót ejteni a szereplőkről, s válóban kitűnő a magyar származású operatőr, Zsigmond Vilmos munkája. Olyan érdekességekkel is szembetalálkozhat az űrbéli csodákon kívül a néző, hogy Francois Truffaut-t, a világhírű francia filmrendezőt láthatja egyik főszereplőként, ám mind ez kevés. Kevés ahhoz, hogy igazán — a maga műfajában — kiemelkedő alkotás kerüljön filmvászonra. Pedig a mondanivaló rétegei között nem is akármilyen mélységű, már- már filozofikus gondolat húzódik. Történetesen az, hogy két, egymás számára idegen kultúrának, értékrendnek, felfogásnak, két merőben más világnak nem kell feltétlenül ellenségesen közelednie egymáshoz. Lehet és kell is törekedni a kapcsolatfelvételre.

A mondandó fiimi feldolgozása végül is egyenetlenre sikerült. Néha valóságos drámai izgalom- hevítette, néha bántóan primitív, tőről metszett amerikai hatásvadász- keltő jelenet — például a

konyhai lefolyó csavarjainak kibújása — húzta le e filmet.

Így végül is közepesen csobogó felnőtt mese forrásainál üldögélhettek a nézők, meglehetősen hosszasan.

Szigethy András

1909:

I Eg e i .el so sétáló ű

Mostanában sok szó esik az egri sétálóbelvárosról, ahol is a gyalogos nép jöhet, mehet, vásárolhat, nyüzsöghet, anélkül, hogy vigyáznia kellene, el ne üssék a sebesség mámor; 1 megittasodott autósok s a recsegő motorosok bele ne gázoljanak — a becsületébe. Egy kicsiny terület, a nyugalom és csendes gondtalanság szigete, ahol nem kell menekülni az utca egyik oldaláról a másikra, mint például az évek óta fő útvonallá előléptetett Janko- vics Dezső utcában, ahol valóságos füttykoncertet lehetne összefogni az egészséges, zavartalan hangokból, amelyekkel a gépkocsivezetők fütyülnek a sebességet megállapító KRESZ-táblákra.

A sétálóbelváros ellenzői nem is sejtik, mennyire emberi igényről van szó, nem tudják, hogy Egernek már 1909-ben volt sétálóutcája. Felvetődik a kérdés, kiket, miért és honnan kellett kitiltani Egerben a század elején, amikor autóforgalomról még szó sem volt, a szekerek útjá pedig csak a legritkább esetben vezetett a belvároson keresztül.

Természetesen a kerékpárosokat. A kerékpár, mint sport- és mint közlekedési eszköz, 1886-ban honosodott meg itt az Egri Dalkör jóvoltából. Országos dalosversenyre készült a dalkör, dex nerp volt elég pénze. .Meghívta tehát a Magyar Velo- cipéd Clubot egy érsekkerti bemutató versenyre egy népmulatság keretében. Ezer,

kétezer és ötezer méteres távot futottak' a versenyzők az akkor még fallal körülvett kertbén s volt ötvenméteres lassúsági verseny is.

Húsz év alatt annyira elszaporodtak a kerékpárosok, hogy állandóan száguldoztak a Széchenyi utcán, mivel hogy ott igen sima volt a „flaszter", míg a mellékutcák rázós, elgödrösödött kavicspályával volt burkolva. A Széchenyi utcán zajlott pedig a sétálóforgalom: hét-, köznápokon az úri nép, szombaton és vasárnap délután a földművelő társadalom sétált az utcán. Itt vonult fel a „nattemplomba” a lakodalmas nép. az elöl haladó E. M. U. F. O. K.' (Egri Mária Utcai Földműves Olvasókört rezesbandájának hangjaira szombatonként, vasárnap délután pedig itt ringatóztak a szép parasztlányok, összefogózva öten, hatan, többen nem is fértek el a sok szoknya rmatt. lassú dán lépegetve, csendesen dúdolgatva, meg megint a legények ösz- szefogózva, a lányok után, szólítgatva őket, s a lányok félvállról visszafelelgettek.

így hát a kerékpárosok közlekedésén változtatni kellett.

Meg is jelent 1909. április 15-én, pontosan hetvenkét esztendővel ev.előtt Fridi Gyula rendőrkapitány rendeleté:

„Városszerte panaszkodik a közönség, de magam is tapasztalom, hogy a kerékpárosok, mellőzve minden törvényt és szabályt, a nap

minden szakaszában, a köteles elővigyázatot félretéve, a megengedett sebességnél gyorsabban haladnak, este lámpát nem gyújtanak, s így a közönség személybiztonságát és testi - épségét nagy mértékben veszélyeztetik.

— Minthogy pedig (,a Széchenyi utcát a közönség napi sétahelyül használja, az itt való kerékpározás különösen veszélyes, a 42159— K. M. 1897. sz. rendelet 2. szakaszában biztosított jogomnál fogva a kerékpározást a Széchenyi utcának a reáliskolától a Káptalan utcáig terjedő részén reggel 6 órától este 9, az Érsekkerl- ben pedig reggel 7-től délután 2, s délután 4 órától betiltom. Egyben figyelmeztetem a kerékpárosokat, hogy kerékpáron a betiltott helyeken egyáltalán nem haladhatnak, „azt kizárólag csak vezethetik, az esti sz&rkület beálltával pedig a város egész területén csak meggyújtott lámpával köaleked- hetnek.”

Ebben a rendeletiben

reped először a „sétahedy” kifejezés, jelezvén, hogy semmi új nincs a nap alatt. Már ami a földi közlekedést illeti. Annál több a levegőben, ahol már lassan kikönyökölünk egy-egy égitesten, vagy jókedvvel, bőséggel pusztítjuk egymást, atommal, hidrogénnel, lézerrel, s ki tudja mi mindent találnak még ki az emberiség kiváló tudósai.

Kapor Elemér

„A Szovjetunióban jártunk”

Fotópályázat amatőröknek

A KISZ KB kulturális osztálya, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Népművelési Intézet fotópályázatot hirdet „A Szovjetunióban jártunk” címmel a hazánkban megrendezésre kerülő III. magyar—szovjet barátságfesztivál alkalmából.

Különös érdeklődéssel várják a turistákon kívül a Szovjetunióban dolgozó, tanuló magyar fiatalok munkájáról, hétköznapjairól szóló felvételeket is. Beküldési határidő: 1981. június 30. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság kulturális osztálya címére. 1071. Budapest, Gorkij fasor 45.

A pályázat jeligés, azon minden amatőr fotós részt vehet eddig még kiállításon nem szereplő régebbi, vagy új felvételekkel. Beküldhető személyenként tíz darab 30X40 centiméteres feketefehér papírkép. vagy 5X5 centiméteres keretezett színes diafelvétel, amely a Szovjetunióban- készült. A képek hátoldalán, a diakereteken a kép címét és a jeligét kell feltüntetni. A képekhez zárt, jeligés borítékban kell mellékelni a szerző

nevét, lakcímét és életkorát. A díjak odaítéléséről bizottság dönt, s külön bírálja el a 35 éven aluli és felüli pályázók munkáit.

4 db I. díj egyhetes utazás a Szovjetunióba,

4 db II. díj 3000,— Ft 4 db III. díj 1500,—Ft A fenti díjakon kívül több tárgyjutalmat és a Népművelési Intézet különdíját is átadják.

A pályázót legjobb képeit a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál keretében kiállításon mutatják be.

r

A tét: az egyetemi belépő

Országos szakmai tanulmányi verseny Egerben

A szakközépiskolák negyedik osztályos tanulói a jelen tanévben tizedik alkalommal mérhetik össze szakmai fel- készültségüket, tájékozottságukat. Lezajlottak az egyes oktatási intézményekben rendezett házi selejtezők, a területi döntők. Az utóbbi helyütt legjobban szereplők kapták megírást az április 23—24-én és 25-én Egerben, a Gép- és Műszeripari Szak- középiskolában megrendezésre kerülő országos szakmai tanulmányi versenyre. Ide hetven fiatal érkezik

majd, akik bizonyíthatják, hogy magas fokon sajátították el a szakmai, elméleti és gyakorlati tárgyak ismeret- anyagát. A tét nem kevés. A két területen versengő fiatalok közül a húsz legjobb felvételi vizsga nélkül kerülhet be az egyetemre. Az a húsz ifjú. aki mind az elméleti, mind a gyakorlati kategóriában jeles érdemjegyet szerzett, mentesül az érettségi vizsgák alól. Üjabb húsz szakközépiskolásnak vagy elméletből. vagy gyakorlatból nem kell érettségiznie.

Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre április 25-én, délelőtt ML órakor kerül sor.

M.

Másnap a fiatalember zavartan köszöngette ezt a szokatlan szíve^éget, és a szomszéd elhárító kézmozdulatára valami olyasfélét motyogott, hogy ezentúl ő is gyakrabban fogja lemosni a Trabantot.

Ám most sem áll be a többi rendes klubtag közé, hanem ehelyett eléggé el nem ítélhető módon bevásárolni megy a családjával. Csakhogy ez a mai vásárlás egy kissé elhúzódik, mert amint végigmennek a parket átszelő aszfaltos járdán, és a szélső ház sarkától teljes pompájában tűnik elő a vásári forgatag, Gergő egy lépést sem hajlandó tovább menni. A harsogó zene, a kötélkordonon lebegő zászlócskák, a színes kis pavilonok és a közöttük sétáló, nézelődő, csoportosuló emberek láttán azt hiszi, hogy a Vidám Parkban vannak. Nem is lehet megtenni a gyerekbei, hogy ne nézzék meg

közelebbről, és hogy legalább meg ne mártózzanak maguk is ebben a forgatagban.

A tanárnő huszonkilenc éves, középtermetű, csinos nő, se nem kövér, se nem sovány, de mégis inkább karcsú," mint molett. Csak arányosan fejlett mellei és asz- szonyos fara miatt nem mondható vékonynak vagy soványnak, de a bokái, amelyek meglepően karcsúak és kecsesek, igen formás lábszárban folytatódnak. Egyszóval a legjobb versenysúlyban van, ahogy mondani szokták mostanában, és abban a korban, amikor majd’ minden férfi, a kamaszoktól az aggkor küszöbén lévőkig, megfordul utána az utcán. Arcfestéket vagy rúzst nem használ; az úgynevezett mandulavágású, keleties szemek, a széles száj s a szabálytalan alakú fog-- sor, elől két széles metszőfoggal olyan érdekessé teszik •ess arcát, hogy azon bárminemű festett kiemelés túlzó és fölösleges dolog is lenne.

Öltözködése is ilyen rafi- náltan egyszerű és természe. tes. Férjével még az egyetem első évfolyamán ismerkedett meg, s össze is házasodtak az egyetemi évek alatt. Diplomaosztáskor már óriási pocakkal tolatott ki a díszemelvényhez, hogy kezet fogjon a dékánnal: Gergő még abban az évben megszületett. Szép család — szokták • róluk mondani, s nyilván most is fölfigyelnének rájuk, ha nem lenne itt ekkora nyüzsgés és ennyi szokatlan látnivaló.

Zöld egyenruhás ifjúgárdisták cikáznak a járókelők között, hónuk alatt egy-egy köteg szórólappal és műsorfüzettel. Az egyik megáll Gergő előtt, és a kezébe nyom néhány papírlapot.

— Tessék öcsike, olvasd!

A gyerek zavartan és meg.

hatottan köszöni meg, de főleg attól jön_ zavarba, hogy ez - az egyenruhás azt hiszi róla, hogy ő már tud olvasni. S miután egy ideig félig grimaszra, félig mosolyra húzott szájjal mered a papírlapokra, felnyújtja őket szüleinek.

— Olvassátok el! Egyé neked. egy neked!

Éppen a Népművelési Propaganda Iroda feliratú pavilon előtt állnak, s ekkor a pult mögül kijön egy formaruhás lány, és leguggol-a kisfiú mellé.

— Szeretnéd te is osztogatni? Tessék! Add oda a néniknek és a bácsiknak!

S egy félkilónyi rózsaszín lapot nyom a gyerek kezébe. Gergő izgalmában ^ szájába harap, de felasillatvi szemmel néz hoi a s

meg a lányra. Látszik rajta, hogy nagyon szeretné szétosztani ezeket a papírokat, ugyanakkor a feladattól is fél. Az anyja biztatására aztán elindul, és szokatlanul illedelmesen lépkedve, félénken állít meg egy-egy já- , rókelőt. Minden kiosztott iap után hátranéz, hogy látták-e szülei, akik némi távolságot tartva lassan követik; A tanár átkarolja felesége vállát, és mosolyogva, meg leplezetlen büszkeséggel nézi fiának meg-megfeszülő kis lábizmait, amint szemérmes és illedelmes rikkancsként felágaskodik egy rózsaszínű cédulával.

Ennek a szórólapnak a bal sarkában egy hétfejű sárkány gubbaszt, a két félső feje pedig jobbra-balra lángokat fúj. A rajz mellett, különböző nagyságú és típusú betűkkel a következő szöveg: „A KISZ XIII. kér. Bizottsága az Angyalföldi Ifjúsági Napok keretében, 1979. szeptepiber 16-án, 10,00 órától ELVARÁZSOLT MESEORSZÁG címmel gyermekműsort rendez. Helyszín: Árpád-híd pesti hídfő — Váci út sarok. Móka Miki,- bábműsor, bűvész-, rajzverseny, kerékpárverseny. Közreműködik: Levente Péter, Musz- t!—Dobai duó, Sándor Ágnes és még sokan mások. Mindenkit szeretettel vár a KISZ XIII. kér. Bizottsága”. A szórólap másik oldala üres, viszont egy leporellószerű. kis. méretűre hajtogatott műsorfüzet mind a tfe napról tájékoztat. Ebből értesül a tanár arról is, hogy ma este valószínűleg sokáig nem tudnak aitidn-i a szélső ház la- kwr' '

ÍP~~’ * " (Po%í®tjaifc* ^