Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-17 / 90. szám
„Miskolci Kabaré” A miskolci szerzők és színészek megalakították a Tokaj vendéglátóházban a „Miskolci Kabarét”. Első műsoruknak sikere volt, A da>-ab címe: „Már ~ak ez hiányzott”. A te, Ibbi előadásokat hétfői napokon láthatja a k^zönsétr. A képen: Feersze- gi Judit, Horváth Zsuzsa. Tardy Balázs és M. Szilágyi Lajos. (MTI fotó — Kerényi László felv. — KS) , A HATVANI PÉLDA NYOMÁBAN Áldozatvállalás a J§v£ért Emlékszem arra, hogy a hatvani Lenin Termelőszövetkezet vezetői nyolc-tíz évvel ezelőtt mennyit keseregtek amiatt, hogy igen sokszor hiába keresték az utánpótlást, a stafétaváltókat, azókat a jól felkészült ifjakat, akik megfejtik a leg- bónyölultabb gépek titkait is. Hasonló jelzések máshonnan is érkeztek, ebben a közös gazdaságban azonban nem élegedtek meg ennyivel. Nem vártak csodákra, nem remélték azt, hogy az a bizonyos sült galamb a szájukba repül, hanem összeültek, s nemcsak kutatták, • hanem meg is találták a végleges megoldást ígérő kiutat. Attól sem ríadoztak, hogy vállalniuk kell az áttöréssel járó nehézségeket. A jövőt látták, s ehhez , viszonyítva eltörpült minden jogosnak tűnő aggály. Amit tettek, országosan is újszerű volt, a megyei elsőség viszont feltétlenül az övéké. Felvették a kapcsolatot a Damjanich János Szakmunkásképző Intézet vezetőivel, s olyan egyezséget ajánlottak, amely mindkét szerződő fél számára gyümölcsözőnek tűnt. Rajt, gondokkal Az indulásra így emlékezik Tóth Sándor szakoktató, aki másokkal együtt lelkesedett a nemes ügyért. — A szövetkezet tanműhelyt létesített, azaz itt, Ke- rekharaszton helyiségeket biztosított, gondoskodott a felszerelésről és a hulladék- anyagról is, amit a gyerekek nap mint nap felhasználhattak. Ez nem kis summába került, de ekkor mindenki úgy vélekedett, hogy a pillanatnyi áldozathozatal idővel ’ busásan megtérül. Kisebb-nagyobb bajok, zökkenők mindjárt adódtak. Az első évfolyamba mindössze tizennégy jelentkezőt sikerült toborozni. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a sok tennivaló mellett nem fordíthattunk elég időt a' pro. pagandára, az egyébként kedvező lehetőségek népszerűsítésére. Így aztán arra nem is gondolhattunk, hogy különösebb követelményeket támasztunk, azaz kiválasztjuk a jók közül a legjobbakat, hiszen csak a gyengék közötti fokozatokat állapíthattuk volna meg. Az igényesség felé Később szerencsére kedvezőbbé formálódtak a körülmények. Ennek számos oka volt, idézzük most ezek közül a leglényegesebbeket! gfcJmms. Ua április II., péntek Látogatóban a kerekharaszti tanműhelyben — Sejtettük, hogy a fiatalok nem ismerik a szakma igazi arcát, s a termelőszövetkezetről még a nagyapák által alkotott képet őrzik magukban. Ezért nagyszabású felvilágosító munka indult meg, ebben komoly segítséget nyújtottak az általános iskolai nevelők. A téesz szakköröket is indított, ahol a mezőgazdasági gépek kezelésének fortélyaival ismerkedtek a tizenévesek, természetesen úgy, hogy közben tájékozódhattak a gazdaságban, képet alkothattak a kereseti lehetőségekről, az élet- és munkakörülmények alakulásáról. Tények sorozata igazolta, hogy az ilyesfajta megközelítés komoly vonzóerőt jelentett. Az eredmények — s ennek igen örültünk — hamar megmutatkoztak. t Egy-két esztendő múltán már annyian kopogtattak, hogy viszonylag szigorú követelményrendszert állíthattunk össze, s csak a legrátermettebbeknek, a leg- szorgalmasabbaknak mondtunk igent. Mások javára is Elkészítettünk egy gyorsmérleget, méghozzá kedvező tapasztalatokkal. Íme a kifejező adalékok, az eddigi tevékenység legfontosabb mutatói! — A fiúk nemcsak Hatvanból — innen verbuválódtak olykor a legkevesebben — hanem a környező településekről, így Túráról, Kartalról, Jászfényszaruról érkeztek. Zömük ezer szállal kötődött az otthonhoz, s csak néhányan gondoltak arra, hogy nálunk vállalnak munkát. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kellett, emiatt társadalmi ösztöndíjat ajánlottunk azoknak, akik a téeszben óhajtanak maradni. A próbálkozás be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Jelenleg már összejön annyi végzős, amennyire szükségünk van. Bizonyára az is megnyerő számukra, hogy a gazdaság felkészültségűknek megfelelően szabja meg órabérüket, s zöld jelzést ad mindazoknak, akik később valamelyik középiskolában szeretnék folytatná tanulmányaikat. A többi diák másutt próbálhat szerencsét, ilyen irányú törekvését eddig még senkinek sem akadályozták meg. — így tulajdonképpen a Hatvanhoz közel eső termelőszövetkezetek járnak jól, hiszen minden különösebb anyagi befektetés nélkül jutnak alaposan felkészített ifjú szakemberekhez. Ezzel a segítségnyújtással egy jogos társadalmi igényt akarunk kielégíteni, hiszen országos érdek az, hogy mindenütt szakképzettek boldoguljanak a több millió forintot érő gépekkel, kombájnokkal. Mi tagadás, szép küldetés ez, elismerés is jár érte. Ez nem is hiányzik, persze csak szavakban. Épp ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy milyen formában hálálhatnák meg ezt az áldozathozatalt az érintett me. zőgazdasági nagyüzemek.' Patronálok kerestetnek Érdekes a felnőttek véleménye, de legalább ennyire figyelemre méltóak az ifjak jelzései is. Annál is inkább, mert kendőzés nélkül fogalmaznak. A kartali Bagi Mihály elsős, számára a korai kelés a legnehezebb. — Apám az ottani téeszben mezőgazdasági gépszerelő, ő kedveltette meg velem ezt a szakmát. Javaslatára jöttem ide, mert úgy hírlik, embert faragnak mindenkiből. . Erős közepes tanuló, de nem az elméleti, hanem a gyakorlati tárgyak érdeklik elsősorban. Ugyanebből a községből való Bátor István, aki hasonlóan vélekedik, azzal a különbséggel, hogy a szakrajzzal. a fizikával és a történelemmel ' alig boldogul, öt traktor vezető* apja küldte ide. Otthonosan is mozog, de ha az iskolára gondol, megborzong, s azon töpreng, hogy javít-e év végére, vagy akkor is ott éktelenkednek majd bizonyítványában az elégtelenek. Nehéz eset, ráadásul az is tény, hogy nincs egyedül. Jó lenne, ha a nevelők hatékonyabban támogatnák, s foglalkoznának vele és a hasonló helyzetben lévőkkel a KISZ-esek, esetleg a termelőszövetkezetben is. Annál is inkább, mert a többiekkel együtt szeretne jó szakmunkássá válni. Patronálok találhatók, de olyan áldozatkész gazdaságok, mint a hatvani, még nincsenek sokan. A Zagyvaparti városban élők bebizonyították, hogy jó úton haladnak, s kezdeményezésük bevált. Érdemes lenne példájukat követni, másutt is... Pécsi István És Valika részletesen kezdi mesélni a viszontagságokat, amíg végül átértek a határon Magyarországra. Ezt a hazatérést Szigetvölgyi is sokszor elmesélte már, s a felesége előadásában is hallhatta néhányszor, így hát odamegy az ablakhoz, és kinéz a parkra meg a budai hegyekre. S hirtelen - úgy érzi, hogy egy másik házba, sőt egy másik városrészbe került. Ebből az ablakból szinte az egész budai városrész belátható, a Gellérthegy nyugati lankája, a Vár-hegy, a Sas-hegy, a Szabadság-hegy, a János-hegy és a Hármas- hatór-hegy fele fogja keretbe ezt a tájat. S a délutáni napsütésben, amely most éppen szembe tűz, de olyan szeptemberi szelídséggel, hogy jólesően hunyoroghat benne a? ember — ebben a délutáni napsütésben szorosan egymásra rajzolódnak a távoM és közelebbi hegygerincek meg a kisebb-nagyobb t dombhaj latok. E tompa és ‘párás díszletsor előtt pedig sziluettek meredeznek az ellenfényben: balra a Palota és a Parlament kupolája, középütt a Mátyás-templom és a Mag- dolna-torony, s távolabb, a hegyek gerincén csaknem egy vonalban látszik a tv- torony és a János-hegyi kilátó. Milyen furcsa, gondolja a villanyszerelő, neki eddig eszébe sem jutott, hogy mindez látható ebből a házból, hogy ilyen közel vannak a hegyek, a Vár, s a város régi tornyai. Mert eddig eszébe sem jutott, hogy legalább gondolatban elfordítsa száznyolcvan fokkal a lakását, s immáron tizenegyedik éve nézi naponta, a Váci utat, az Árpád-híd Étterem teraszát, és meg van győződve róla, hogy a külvárosban él, beláthatatlan messzeségben Budapest idegenforgalmi nevezetességeitől. Időközben a szeme előtt épült fel a húszemeletes SZOT-székház üvegpalotája, amelynek tartórácsai között élesen sípol a Dunáról Zugló felé süvítő őszi §zél, az ablakok közötti lemezborítá- sok pedig a legkisebb szél- járásm is úgy zörögnek, hogy Álmok és tervek — Hány éves vagy? — Tíz. ■ — Mi akarsz lenni? — Csillagász, de az is lehet, hogy mozdonyvezető. — Miért éppen mozdonyvezető? — Mert szeretem a villanymozdonyokat, amelyek úgy dübörögnek keresztül az állomáson, hogy szinte reng bele a föld. — És a csillagok? — Azok olyan titokzatosak. Mire én felnövök, egészen biztos, hogy rendszeres járatok lesznek {a csillagokhoz. Az is lehet, hogy IBUSZ-utazást szerveznek majd. így beszél egy gyermek, de mit lond egy ifjú? — Mikor végezte el az egyetemet? — Három éve. — Hogy érzi magát? — Köszönöm, jól vagyunk. Ne haragudjon, de megszoktam, hogy mindig többes számban beszélek. A férjem itt, a faluban mezőgazdász, én tanárnő vagyok. Zsuzsika tegnap töltötte be az egy évet. Nagyon aranyos és alig várjuk már, hogy beszéljen. Nagy terveink vannak. Tudja, jön a tavasz és a legtöbb fiatal vágyai között ott van az autó. Az autó, amelybe beül a család, és szombaton, vasárnap nekivág a nagyvilágnak. Még a fele pénzünk sincs meg, de a férjem már legalább öt bel- és külföldi túrát kidolgozott — Mi a terve a távolabbi jövőben? — Itt maradunk és dolgozunk. Szép családot szeretnénk, Három gyereket... ' Másnap egy mérnökkel találkozom. — Üdvözlöm, mérnök úr! — Igazán kedves, hogy megismer, — Mondjon .valamit a terveiről. ’ — Kérem, egy építészmérnök mindig egy fél világot hordoz a fejében. Ha behunyom a szemem, akkor is csak épületeket, kényelmes, magas házakat látok és bennük jó-, kedvű, boldog embereket. — Most min dolgozik? — Egy egész városrészt tervezek. Mindig vannak álma^ im, amelyeket az újabb tervekben megvalósítok. Bejárom Európát, legalább harminc szaklapot olvasok. Ha megragad valami, megtetszik valami új, akkor azokat megvalósítom Persze, nem mindig sikerül. Nekünk, magyaroknak különleges igényeink vannak. Ami jó az egyik országban, arra mi csak legyintünk. Szóval, tervezni, építeni akarok, lehetőleg még nyugdíjas koromban is... Egy öreggel hoz össze a sors, haja fehér, mint a tej,1 arcára barázdákat húzott az idő. — Ne haragudjon a szóért! Hány éves? — .Nyolcvankettőt töltöttem a nyáron. — Mivel foglalkozik?^ — Nekem, kérem, még nagy terveim vannak. A kerJ temben új gyümölcsfákat telepítek, az udvaron kicserélem a régi lugast. Legkedvesebb olvasmányom a kertészeti szaklap, meg azok a könyvek, amelyek a szőlő- és gyümölcstermesztéssel. foglalkoznak. Ez az én hobbim. Vasárnaponként kiballagok a folyóra pecázni. Új eljárásaim vannák. Sokszor még a legjobbak is csodálkoznak, hogy milyen kapásom van. — Gratulálok a terveihez. — Köszönöm. Nélkülük már „ rég a sírban lennék. A hosszú élet egyik titka, hogy az ember mindig akarjon valamit. .. Szalay István bátrabbak vagy hozzáértőbbek a megszakítóval és á porlasztóval is elbíbelődnek egy kicsit. Tulajdonképpen semmi bajuk sincs ezeknek az alkatrészeknek, csak ahogy a gyerekek az új és drága játékaikat szétszedik és összerakják, úgy játszatlak ezek az autóikkal. Átszólnak egymásnak, tanácsokat adnak, az azonos típusok tulajdonosai kicserélik tapasztalataikat. Egy-egy válóban fuldokló motor körül csoportokba verődnek, mindenki másutt véli a hibát, s szívesen kísérleteznek a javításával is. Kiselejtezett munkaköpenyekben vagy sportosan, tréningruhákba öltözve, olykor ketten-hár- man is fekszenek egy autó alatt, s kezük konyákig olajos. A lebetonozott parkoló hét végén átalakul szabadtéri szerelőműhellyé. De a kocsimosás, az autó- szerelés inkább csak keret a társas együttléthez. Ok a megszólításra, az egymást névről sem ismerő emberek beszélgetésére. Mert az ott ügyködők és egymást segítők között megszűnnek a foglalkozási, anyagi és műveltségbeli különbségek — és indok a család, a feleség előtt is, hogy lent tölthessék a délutánt. Lehetséges, hogy ezért akar itt mindenki kocsit venni, mert — legyen az akármilyen is — ezzel már tagsági igazolványt váltott ebben a szigorúan zárt körű klubba. A tanár nagyon ritkán szokta lemosni a Trabantját, s szinte sohasem fordul elő, hogy a tankoláson kívül máskor is felnyissa a mo-, tórháztetőt. Megtörtént már, hogy a mellette álló autó mosásakor összefröcskölék az ő poros, piszkos kiskocsiját, s így az óvatlan szomszéd egyíüst alatt azt is lemosta. legmélyebb álmukból is fölzavarják a Váci útra néző lakókat. Innen meg se nem látszik, se'nem hallatszik az új SZOT-ház; látszik viszont a Margitsziget, s a fák között a Duna víztükre is. Azután tekintete átsiklik az Elektromos Sporttelep és a Vizafogói pályaudvar között terpeszkedő elhagyott gyártelepen, fa mellékvágányokra tolt teher-szerelvényeken, át az Árpád-hídon is, és itt a hídtöltés meg a ház közötti parkban észreveszi a fiát, amint egykapura focizik a házbeli gyerekekkel. Milyen jó mozgása van a kölyök- nek — állapítja meg elégedetten —, hogy viszi el a labdát a sokkal nagyobbak között is, valami sportiskolába kellene adni. Úristen, riad föl hirtelen: ő itt mélázik egy idegen ablakban, miközben még sza- - nászét áll a lakásuk, a tapétázás sincs befejezve! A fia még nem is uzsonnázott, s lassan már föl is kell hívni, vacsoráztatni és lefektetni. De előbb még mim denképpen be kell fejezni a munkát! DÉLUTÁN NÉGY ÓRAKOR, amikor a tanár feleségével és Gergővel vásárolni indul a KÖZÉRT-be, a ház előtti * parkoló yeftr ismét tele van kocsikkal És majdnem minden autónak ott áll a gazdája isi Péntek délután lévén, már gyakorlatilag megkezdődött á hét vége, s a házban lakó férfiak többségének az autószerelés, vagy kocsimosás a legfőbb hét végi foglalatos- * sága. Még azoknak is, akik egész héten nem használják, s ponyvával letakarva védik autóikat. Ilyenkor leszedik a ponyvát, letörölgetik a féltett jószágot, majd felnyitva a motorháztetőt, az akkumulátorral, a gyertyákkal, de a ■ I 4 \
