Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-02 / 78. szám
LENDÜLETES ELŐADÁS A GÁRDONYI SZÍNHÁZBAN Abrahámné negyven év körüli asszony, magas, erős, vonzó külsejű nő, aki szülési szabadságón tartózkodik otthon. Van már agy gimnazista lánya meg egy tízéves fia, de negyvenedik évéhez közeledve pánikba esett, és ahogy ő mondta: ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy még egyszer egy tej- szagú csecsemőt tarthasson a karjaiban. Kísérlete, amelynek sikertelenségétől annyira félt, hiszen az már a közelgő öregségről győzhette volna meg. a vártnál is eredményesebbnek bizonyult, három hónapja egészséges ikreknek, két fiúnak adott életet. így aztán, az addig kényelmesnek mondható egy plusz két fél szobás lakásuk egyik napról a másikra elviselhetetlenül kicsi lett, most már hónapok ma szaladgálnak egyik hivataltól a másikig, hogy szövetkezeti lakásukat valami minőségi cserével nagyobbra válthassák át. Ez persze nem olyan egyszerű, sőt egyelőre kilátástalannak látszó dolog. Pedig hat embert már nagyon nehéz elhelyezni ebben a lakásban. Még ha á gyerekek egyneműek volnának, vagy MS délután fél háromkor 'Abaíáron, - az úgynevezétt kapáshá-zban állandó múzeumi kiállítás nyílik. Az épülteiben megtekinthetők a XI. 198.L-aprilis 2., csütörtök század közepén alapított monostorban feltárt sírkövek is. A kiállítás bemutatja a Mátra vidék egyetlen ránk maradt középkori szőlőművelő vaseszközkészletét, amelyet gazdája minden bizonnyal a XVI. században rejtett el a török elől menekülve. Ennek köszönhető, hogy fennmaradt e ritkaság- számba menő mezőgazdasági felszerelés. túl sokszor esnek ki a jól megszerkesztett képekből, s kifelé játszanak, a közönség felé fordulva. Azt bizonyítja a gyakori, szépen kidolgozott tapsrend is. — minden felvonás végén kivonultak a szereplők —, hogy a publikum „megnyerésének” legegyszerűbb módját választották. Annál inkább szemet szúr ez. hiszen az érdeklődő éppen a márciusi Valóságban olvashatta a neves, erdélyi származású rendező. Harag György nyilatkozatát, aki a következőképpen fogalmazta meg véleményét: „ .. .én kiirtanám azt a szót, hogy tapsrend ... beleillik a régmúlt színházának fogalmába". Végül is így kissé elhalványulnak a figurák: Zsolnai Júlia és Szerencsi Éva szokott bájukat hozzák csupán, Galkó Balázs szinte magánszámmá alakítja szerepét, Péva Ibolya. Kuna Károly és Sallós Gábor nem tudták megvalósítani a felső tízezer ábrázolását, nem ellenpontozták a szegények világát. Sorolhatnánk még tovább, de az eredmény végül is az lett, hogy a föntebb említett két főszereplő aránytalanul nagy súlyt hordozott a vállán. Hasonlókat lehet. elmondani a díszlet- és jelmeztervezők munkájáról: nem tűnt elég nagynak a különbség a szegények és a gazdagok világa között, a berendezés és az öltözet inkább középosztálybeliekre vallott, mint a „lumpenproletárokra”, akiket a szöveg is idéz. Mindezektől függetlenül el kell mondanunk, hogy jó szórakozást nyújtott az előadás, ha némileg több bódulatot adott és kevesebb zamatot, mint amennyit lehetett, vagy a „fogyasztó” elvárt volna tőle. Ám azt mégsem vitathatja, hogy így is megvan a helye, fontossága ennek a minőségi „bornak” is — elnézést a rendezőtől a nevével való játékért — az ünnepi ég a hétköznapi asztalunkon egyaránt Gábor László A vígjátékokkal is valahogy úgy van az ember, mint a borokkal: könnyűt, széditőt éppen úgy talál közöttük, mint nehéz za- matút és erőset. Van, amelyik szikrázóvá teszi az elmét, a másik meg inkább elhomályosítja. A hozzáértők szerint azonban egyenrangúak, hiszen mindegyiknek megvan a maga szerepe: például az egyik vacsora előtt, a másik utána fogyasztható. Az egri Gárdonyi Géza Színház legújabb bemutatója sem tartozik a nehéz, veretes előadások közé. Viszont annyi „íz, csin és kellem” ( van benne, hogy kellemes időtöltést jer lenthet megtekintése. A két olasz vígjátékiró — Giulio Scarnicci és Renzo Tarabusi — olyan bohózatot alkotott, amely kitűnő anyagul szolgálhat egy sodró játékhoz. A Kaviár és lencse nápolyi környezetben játszódik, főhőse — ha illik rá ez a szó — egy olyan úri „svihák”, lecsúszott vagy fölemelkedett (?) figura, aki apró szélhámosságokból él: ■fogadásokra ját, s az ott feltálalt finomságokból csen. Váratlanul újabb akcióba kezd — a maga rokonszenvesen kisstílű módján — szeretetligát. szervez szegény családok segélyezésére. Természetesen saját hozzátartozóihoz vezeti a gazdag urakat, hogy őket támogassák. Ez azonnal félreértések sorát eredményezi: például a vállalt szerep, leginkább éppen Leonida Papagattot, az események „irányítóját” szorítja, hiszen a bővérű szomszédot kénytelen — minden féltékenysége ellenére — saját életlársával. Valériával „összeadni”. Ehhez járul a furcsa família többi bohókás tagja: a tanti, a művészlélkű színházi vécés- néni, és a fiú, aki egy maratoni táncverseny veszteseként rángógörcsökben érkezik haza. Együttvéve elsöprő erejű összkép bontakozik ki. amelynek tetőpontján jön a hideg zuhany: a vizitációba érkező grófnő fia és annak gyámja állít be,, azzal, hogy a fiatalember véletlenül gyilkossá vált. Ekkor mutatkozik meg „barátunk”, Leonida ügyessége és szervezőereje: ottmarasztalja Nicolát, a kétségbeesett mógnáspalántát a lakásban. Sajnos ' azonban, mint „kívülállónak”, neki is távoznia kell. így ismét számára ellenőrizhetetlenül alakulnak az események: az álcsaládfő, Antonio, a szomszéd és a gyám, akinek a szeme sem áll jól, idehozzák az „agyonlőtt” inas „hulláját”, aki azonnal kísérteni kezd. Azonban hiába, mert a ház asszonya, s lánya egy féltucatnyi altatóval — kissé túlzott jóindulattal — nyugtatják meg a nemesi sarjat. Valóságos őrült éjszaka kezdődik, amelynek végén a finálé: Papagatto elrendezi a dolgokat, minden a helyére kerül, természetesen az ő érdekei szerint, bizonyítva, hogy a kisstílű csirkefogó legyőzheti a főúri bűnözőt. Az előadás vége szinte filmszerű, a tévébeli Arsené Lupin-soro- zat zárására emlékeztet — ez kissé ironikus fintor is. Ellenfényben, „hőssé” ma- gasztosodva indul el újra Leonida munkáját, kötelességét végezni: lopni ... Az előadás társulata nagyon pontosan fs jól játszik. Amiért hiányérzete egyáltalán lehet a nézőnek, az abból származik, hogy ezekben a rendkívül fegyelmezetten kidolgozott helyzetekben kevéssé lehet érezni a szereplők mögöttesét. Nem világítják meg számunkra azokat a „sorsokat”, amelyek fölcsillannak a kitűnően megszerkesztett párbeszédekben. Teljesebb lenne a kép, ha a rendező, Bor József hangsúlyosabbá, jellegzetesebbé tenné a figurákat. Így csak a két , legtapasztaltabb színész. Simon György és Máthé Éva képes valóban érzékletes megjelenítésre. Különösen az utóbbi van elemében, bár hozzá kell tennünk. hogy számukra kínált legtöbb lehetőséget a megírt szöveg. A többiek — bár helytállnak Abrahámné éppen ezért jön ki a folyosóra, hogy a liftakna melletti ablakon lenézzen a Váci út felőli parkra. így délelőtt az a napos oldal, s hátha lent van már valaki, amiből aztán tájékozódhatnak a kinti hőmérsék'- letről. S ahogy lenéz, látja, hogy egy világoskék Zsiguli áll be a parkolóba, pontosan a ház bejáratával szemben. Csak nem az IE-s Trabantos jött haza háromnegyed tízkor?! Ez önmagában is szokatlan, mindenesetre figyelemre méltó dolog, hiszen a Híradástechnikai Gyárban sem jár le két és fél óra alatt a munkaidő. És Ábra- hámnénak nem is csal a szimata. hogy itt valami nem természetes dolog történik. A műszerész kiszáll a Zsiguliból, gyanakodva körülnéz, bezárja a kocsi ajtaját, aztán a másik oldalon kisegít egy szőke fiatal nőt. és sietve bemennek a ház kapuján. A hetedik emeleti folyosón álldogáló fiatalasszony még megvárja, amíg megindul fölfelé a lift. majd gyorsan bemegy a lakásba, és a kémlelőlyukon kilesve, izgatottan vár az előszobában. Egy légy dicsőséges élete és halála „Oscar” Magyarországra utazik Kedden Los Angelesben ünnepélyesen kiosztották az idei Oscar-díjakat. Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia az animációs rövldfilmck kategóriájában "tófusz Ferenc „A légy” eímű alkotásának ítélte oda a rangos kitüntetést. A magyar filmművészet történetében ez az első Oscar-dij. ★ Amikor először láttam a filmet a televízió Studie j ’80 adásában, napokig a { filmről. ..A légy”-ről beszél- j tem. Nem mintha olyan bölcs | és éles szemű Ítész lennék, i hogy előre megjósolhattam j volna, biztos sikerét. de J mégis . . . E nyúltarknyi ni- I kotás. Rófusz Ferenc mű- | ve az egyik legemlékezete- t se bb és legtanulságosabb rajzfilmem azóta is. Tanulságos tartalmában, de formájában még inkább. Olyan műfaji szigorról. mértéktartásról tanús- 1 kodik, ami. manapság ritka a művészi alkotások között. Egy ..szabad” légy tragikus halálának „megrázó” története minden hókusz-pókusz és technikai trükk nélkül. Azt hiszem, yaz ötlet egyedülálló eredetisége mellett a legnagyobb erénye „A légy"-nek, épp ez a technikai, dramaturgiai tisztasága. E tulajdonságával emelkedik ki a világ tavalyi rajzfilmtermésfből és szolgáltat példát a kétórás nagy játékfilmek rendezőinek — mindössze néhány „másodpercben”, (szilágyi) Kaviár és lencse, avagy a tapsrend OPERAESTEK EGERBEN Puccini: Pillangókisasszony A debreceni Csokonai Színház a korábbi évek jó tapasztalatai alapján az idén úgy határozott, hogy évada valamennyi operai produkcióját bemutatja az egri közönségnek. Novemberben már egy ízben telt ház tapsolt Egerben a Pillangókisasszonynak és a debreceni operistáknak. most is éber volt az egri közönség érdeklődése. Ügy tűnik, az énekes darabok iránti érdeklődés még nem veszett ki az emberekből, a népszerű operák már-már agyonismert történetei, zenei értékei ma is és újból utat találnak az emberekhez. Elsősorban a zene miatt. Azt nem mondhatnánk, hogy kimondottan a fiatalság. a mai tizenévesek rohamoztak volna a pénztárnál. Nekik ez a lé'ektani és zenei tartomány inkább a félmúlt. ha nem a teljes múlt. Vannák olyan vélemények is. hogy ezeket a valóban örökbecsű alkotásokat csakis a legkiválóbbak előadásában érdemes 'meghallgatni, s ha élőben nem, legalább lemezről. Mert az énekes egyénisége. hangja. beleélés! készsége, .az a mód, ahogyan az énekes és a karmester a zeneszerző által leírt zenei szöveget átszellemül, mindenképpen nyeresége a zenére éhes embernek. És mi mégis azt mondjuk, hogy a színpadon felhangzó előadás mégis valami más, semmilyen gépzenei megoldással össze nem vethető. A színpadi előadás mindig is a mű újbóli megszületése, a teremtésnek az a pillanata, amikor a közönség közreműködésével, -annak hangulatából, atmoszférájából táplálkozva a művészek elővarázsolják magukból, a hangszerekből, a megálmodott környezetből a játékot, a dallamot,- a sorsot és azt a nemes érzést, amely a jó szándékú nézőt-hallgatót halegalább a második is lány lett volna! De egy tizenhét éves lány nem lakhat tízéves öccsével a kétszer négyes alapterületű cellában, az ikrek pedig elfoglalnak egy fél szobát. Mindezek a gondok és a duplájára szaporodó házimunka mellett a dolgos Áb- rahámné így fél tíz után már mindennel elkészül, és kifejezetten unatkozik a lakásban. Úgy érzi, hogy be van zárva, és tétlenségre ítéltetett. Ezért áll most izgatottan az előszobában, s szemét az ajtó kukucskálógombjára szorítva várja, hogy mj fog történni a folyosón. A hetedik emeleten kattanva áll meg a lift. hallatszik a lift,- ajtó csapódása, majd a folyosói üvegajtóé is, és a kémlelőnyílás előtt elvonul a műszerész és a szőke fiatal lány. Hallatszik a kulcs fordulása a zárban, s ahogy becsukódik az IE-s Trabantos lakásának ajtaja. Aztán csönd van a folyosón. Abrahámné még mindig homlokával támaszkodik az ajtónak, izgatottan számol magában ötvenig — hadd vetkőzzenek csak le, gondolja,, s egy pillanatig maga is meglepődik a gonoszságán. Aztán kimegy a folyosóra, tétova, óvatos léptekkel —, hogy esetleg észrevétlenül még vissza is fordulhasson — odamegy a műszerészék ajtajához, és végül mégiscsak bezörget a levélnyílás alumínium fedelével. Minthogy többszöri zörgétés után sem hall belülről semmi neszt, egy pillanatig arra gondol, hogy megfutamodik, vagy hogy bezörög a dédihez, és neki mondja el, mit látott. De mégiscsak erőt vesz rajta a vadószszenvedély, és hosszan nyomja a csengőt, így is csak a negyedik hosz- szú csengetésre hall bentről valami zajt, majd tompa léptalmába keríti, amit jobb sző híján megrendülésnek szokí tunk nevezni. Cso-cso-szán sorsa tragé-j dia, dalban elmesélve. A! szerelem okán megtagadja hitét, átveszi a saját istenei helyett Pinkertonét, mert a férfi az életében egyszer a szerelmet jelentette-hazudta számára. A rendező Kertész Gyula ezt a képletet világosan értelmezve bontotta ki a színpadi látványt, díszlet- ben és kosztüm ben-jelmezben egyaránt A címszerepet alakító He- gyes Gabriella teljesítményét már novemberi fellé- pése alkalmával méltattuk) Itt most csak azt jegyeznénk meg, hogy > az egyébként néma szereplő kisfiú be-nem-idomítottsága” nemcsak őt zavarta, nemcsak neki volt olykor a partitúránl felüli és kívüli feladat, a közönséget is kizökkentette a zenedráma menetéből ez a csekélység. Látszólagos csekélység; nem az! Még így is Hegyes Gabriellát kell itt dicsérnünk, aki átélésben ée t az alakítás átgondolásában példát adott partnereinek.’ Tibay Kriszta Liszt-díjas alázatos Szuzuki volt, szerepépítésben méltó társa a címszereplőnek. Karnauss Tibort — Pinkerton hadnagy megszemélyesítőjét — főként a második felvonásban zavarhatta, hogy a kamaraméretű egri színházban a fúvósok egy árnyalattal harsányabban játszottak a kelleténél. Krémer József konzulja líraira sikerült, ebben a bariton szerepben több energiát, markánsabb tartást vártunk volna. Tarnay György vezényelt.1 Az énekesek és a zenekar kellő harmóniájára jobban kellett volna vigyáznia, áz előadás két-három jelenete; a Zenekari túlerő miatt vált homályossá. Farkas András teket, azután óvatosan kinyílik az ajtó. Egy résnyire csupán, de az asszony jól látja, hogy a műszerész mezítláb van, piros-fekete csíkos frottír fürdőköpenybenj és dühös arccai mered rá. — Mit akar... Tériké? 1 — Ne haragudjon, Szabó úr — kezdi bizonytalanul, mert arra még nem is gondolt, hogy mit fog mondani ■ a férfinak. — Ne haragudjon, hogy zavarom, de lát-; tam, hogy jön a felesége... Zavartan és suttogva mondja ezeket, de közben érzi; hogy belepirul a hazugságá- ba. — A feleségem?! Nem igaz! Menjen a fenébe! És Szabó becsapja a nő orra előtt az ajtót. Tériké tanácstalanul áll egy darabig a zárt ajtó előtt, aztán gyorsan visszamegy a lakásba, és idegesen kétszer is elfordítja a kulcsot a zárban. Valami félelemszerfl szorongás fogja el, besiet az ikrekhez a kisszobába, s csak akkor nyugszik meg valamennyire. amikor látja, hogy a fiúk békésen fekszenek a dupla kiságyban, sétához öltöztetve, türelmesen várják az indulást. De Abrahámné még n'em mer velük kilépni a folyosóra. Szabót — noha biztos benne. hogy Tériké hazudik, hiszen ilyenkor nem jöhet háza a felesége a gyárból — mégiscsak alaposan megzavarja ez az incidens. Furcsa szorongás s»állja meg, úgyhogy elmegy a kedve a* egész kalandtól, szeretemtől, mindentől. Ingerülten ps» kolnak össze, tüntetik el a nyomokat, magukra kapkodják a ruhát — s ahogy jöttek, óvatosan és nesztelenül lépve elhagyják a házat. A Zsiguli csikorogva fordul ki az Árpád-híd Étterem felé. I í (Folytatjuk) % Ma nyit a kapásház
