Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-16 / 89. szám

Egyszerű, de nagyszerű Járógép; a járóképtelen betegek rehabilitációjánál nyújt segítséget Követésre méltó újításokról érkezett hír a gyöngyösi Bu­gát Pál Kórházból. A bel­gyógyászati osztály dolgozói a járóképtelen betegeken próbáltak segíteni ötletes megoldásokkal, amelyek ki­vitelezését a Mátraalji Szén­bányák Thorez Külfejtéses Bányaüzemének Lenin szo­cialista brigádja vállalta el. Karosszéria a beteghordó kocsin. A több épületből álló kór­házban nem ritkán az udvaron át kell szállítani egyik osz­tályról a másikra a beteget, akit az időjárás esetleges vi­szontagságai elől Is megvéd az újításként bevezetett „ka­rosszéria”. (Fotó; Szabó Sándor) Országos tudományos diákköri konferencia Miskolcon Az ország hat egyetemé­ről és tizenhat főiskolájáról érkezett több mint félezer diák népesítette be a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem előadótermeit, ahol szerdán megkezdődött • a ti­zenötödik országos tudomá­nyos diákköri konferencia műszaki tudományok szek­ciójának háromnapos ülés­A Művelődési Minisztéri­um,. valamint más intézmé­nyek által meghirdetett pá­||gl. agtilts 16., csütörtök lyázatra a műszaki képzett­ségű fiatalok 450 pályamű­vet küldtek be, amelyből a zsűri 409-et fogadott el, s ezek kerülnek felolvasásra a konferencián. A megnyitón dr. Czibere Tibor akadémikus, a Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem rektora köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudományos diákkö­rök lehetőséget nyújtanak az örrálló gondolkodásra, a mű­szaki kérdések újszerű meg­közelítésére. alkotó tevé­kenységre ösztönzik a hall­gatókat. ami abban is meg­mutatkozik. hogy a feldolgo­zott témák jelentős része a gyakorlatban to hasznosítha­tó. ____________ Ir odalmi folyóirat gyermekeknek Megjelent a Kincskereső áprilisi száma Fontoskodék Most zajlanak megyénkben a magyar nyelv hetének eseményei. Szép hagyomány ilyenkor az, hogy nyelvészeinket az általá­nos és a középiskolák, a mezőgazdasági és az ipari termelőszövetkezetek, a gyárak és a hivatalok fogadják, s ők arról tartanak előadásokat, hogy miként kell szépen sza­batosan, tömören kifejezni gondolatainkat szóban, vagy írásban. Nemes küldetést tel­jesítenek, mert a hibák a leggyorsabban növekvő gyomfajtákhoz hasonlóan gyara­podnak, s égetően szükséges, kell a nyese- get.és. Napjainkban — s ez örvendetes jelenség — egészségesen terebélyes~edik a szocialis­ta demokratizmus. Ezzel — többek között — az is jár. hogy sokan kapnak lehetőséget arra, hogy véleményüket nyilvánosan ki­fejtsék. Ez azonban csak akkor sikerül ma­radéktalanul. ha képesek meglátásaikat, kritikai megjegyzéseiket érdekesen, színesen, világosan, sőt hatásosán tálalni. Nyilván­való. hogy ez megfelelő felkészülés, nyelvi tájékozottság nélkül egyáltalán nem megy. Megértjük azokat, akik a közéleti szereplés ilyen nehézségeivel birkóznak, s valameny- nyiünket megnyugtat az. hogy nem marad­nak magukra, hogy lehetőségük adódik szóbeli stílusuk csiszolására. Ezt a célt szolgákéit a szakemberek egyre népszerűb­bé váló színvonalas előadásai. , A különböző értekezletek résztvevőinek azonban van egy másik, korántsem ilyen megnyerő rétege, ök a magukat mutogatók, a rúinden áron feltűnésre vágyók, a csak- azértis fontoskodók. Különösen azok isme­rik ezeket a szellemi szegénységüket min­den áron leplezni óhajtó, jellemgyengesé­güket olykor egyáltalán nem takargató embereket, akiknek hivatalból és sűrűn kell megjelenniük a különböző rendezvé­nyeken. Már az első mondataik borzongatónk. Természetesen dicsérik a vitaindítót, s az­tán ugrás a mély vízbe, s kezdődik a sem- mitmondás tornászmutatványa. Alibi mon­datok tömkelegé zúdul a hallgatóságra. A körülményes, az agyonbonyolított mellébe­szélés egyre inkább felborzolja az idegeket. Szinte ourjánzanak a színtelen, szagtalan nyelv elkeserítő kellékei. Ök mit sem tö­rődnek ezzel, 'sőt bírálatot gyakorolnak az ..illetékesek felé”. Teszik ezt az oktatás, • vagy a mezőgazdaság vonalán. Üdvözlik a , különböző versenyek „beindítását”,^ hang- , súlyozzák, hogy „ek hibák kiküszöbölését j mindenképpen eszközölni” kell. ; Sajnos szinte lehetetlen nevelni őket. ! Nem hiszik el, hogy nyelvi barbarizmusuk, j a mindenféle gondolati töltés hiányáról és < a nyelv tükrében társadalmi haszontalan- J Ságról tanúskodik. Pécsi István j Dvorák-esf Egerben A Kincskereső áprilisi szá­ma a költészet hetén jelent meg, azért a szerkesztők kü­lönös gondot fordítottak a versválogatás sokszínűségé­re. Baudelaire Az albatrosz című híres 'műve a költő alakját rajzolta meg az egek­ben szabadon csapongó, de a földön csetlő-botló madár erőteljes szimbólumával. Ezt követik Illyés Gyula, Tóth Árpád, Szilágyi Domokos, Jacques Prévert és Kiss Dé­nes sorai, amelyek között nagy lélegzetű tavaszköszön­tőt, mélyebb gondolatokat hordozó leiróverseket épp úgy találunk, mint bohókás április elsejei tréfát. Folytatódik Simái Mihály mai témájú, izgalmas gyer­mekregénye: A világ leg­szebb lovai. Defoe Robinson­ját mindenki ismeri s azt is tudják, hogy alakját egy Alexander Selkirk nevű skót matrózról mintázta az író. De milyen volt maga Sel­kirk — ezt nyomozta ki Martin Ballard, mai angol író, akinek Az igazi Robin­son című művéből közöl részletet a Kincskereső, Az interjú rovatban ezúttal Rab Zsuzsa költővel, műfordító­val ismerkedhetnek meg a folyóirat olvasói. A beszél­getésből sok érdekességet tudhatnak meg a munkája műhelytitkairól. A világiro­dalom egy-egy remekét so­kan megpróbálták nyelvün­kön újjáalkotni, több válto­zatban ismert például Goe­the Vándor éji dalának „magyarítása”. Ez és más híres versek olvashatók kü­lönböző toliakból az Ugyan­az — többféleképpen című válogatásban. A Testvérmú­zsák című rovatban ezúttal Schéner Mihály grafikusmű­vész és „játékkészítő” vallo­mása kapott helyet. „Poéta­portrét” is közölt a lap; Ily- lyés Gyuláét. Ebben az évadban céupán a második nagyzenekari kon­certre került sor abban a so­rozatban, amelyet az Orszá­gos Filharmónia rendez Egerben. A kiváló kamara- együttesek és szólisták han­gos és megérdemelt sikere után a Dvofák-koncertré a közönség már csak azért is kiváncsi lehetett, mert . az Egri . Szimfonikus Zenekar „hazai pályán” akarta bizo­nyítani, hogy ez, az igényes műsor nem okoz majd csa­lódást az ő előadásukban sem. A feladat valóban nem lát­szott egyszerűnek, hiszen az egri együttes >fúvósalakzatait meg kellett erősíteni ahhoz, hogy az a bizonyos IX. szim­fónia valóban úgy szóljon a közönséghez, ahogyan azt a nagy cseh zeneköltő megál­modta. De nem tűnt kisebb feladatnak a h-moll gordon­kaverseny sem, hiszen a dal­lamosan áradó zene vezeti a szólista bonyolult dallamvi­lágán át a zenekart is. Értel­mezési és technikai bukta­tókkal van teli ez a muzsi­ka is. A zene csodálatosan és mindig egyénien — ezért olyan emberi a zene! — megszerkesztett világában nem könnyű eltévedni. Hang­súlyok és lélektani jelzé­sek szigorúan egymásra épí­tett rendjében egy-egy mű­ben olyan folyamatok men­nek végbe, amelyekre nem­csak vigyázni kell, de a he­lyükre is kell illeszteni azo­kat és hozzá méltósággal és hozzáértéssel. Mert külön­ben mindaz a nagyszerűség és az egyszerű logikán túli közölnivaló veszti el ereden­dő szépségét, ami olyan él­vezni való a zenei alkotások­ban. , A Farkas István vezényel­te egri zenekar nagy felelős­séget vállalt magára ezzel a műsorral. Érezte is annak nyomasztó hatását. Már a Szláv táhcokból vett szemel­vény (op. 46, op. 72) jelezte, hogy a zenekar egésze nincs úgy egj%tt, mintahogyan az szükséges egy bensőséges ha­tású produkcióhoz. Mintha a h-moll gordonkaverseny­nél már szűntek volna a fel­fogásbeli és hangvételi této­vázások. A közönség várta is, hogy felszabadultan játssza­nak, azzal a magától értető­dő szenvedéllyel, ahogyan a szólista beleélte magát az áradó muzsikába. Ezt az ön­feledt zenélést ezen az estén csak ritkán érezhettük-élvez- hettük, mert az egri együttes csak körülnézni, hogy rni- lyen ügyes ez a két férfi! Ügy dolgoznak, mintha ez lenne a szakmájuk! —* Hát ha ilyen ügyesek, akkor nálunk is megcsinál­hatják — mondja Kozmáné, és még mindig nem egészen- érti, hogyan került ide a férje, aki otthon még egy szöget se tud beverni a fal­ba. — Persze, hogy megcsi­nálják! — kiált fel Valika, az indokoltnál egy fokkal hangosabban és lelkeseb­ben. — A jövő hét végén a maguk szobája következik! Majd meg tetszik látni, egy napig se tart az egész! És nem kell kiadni annyi pénzt a maszekoknak! A filmrendezőt most már zavarja ez a sete-suta meg­szólítás és beszédfordulat, ahogy Valika eufóriás zava­rában a másik asszonnyal beszél, s elhatározza, hogy véget vet az effajta társal­gásnak. — Ug5ran, tegeződjetek már ti is össze! Illetve ma­guk. .., illetve már én sem tudom, hogy mit mondjak! Mi a Karcsival már régen megittuk a pertut. — Jaj, hát én nem is tu­dom — pirul el Valika —, mindjárt keresek pohara­kat. .. Karcsikám, te meg vedd elő a cseresznyepálin­kát! — Hagyd csak, drágám, csak nem fogsz most itt po­harakat előhalászni. Átme­gyütik hozzánk, úgyis vala­mi jó alkalomra tartogat­tam azt a konyakot, amit Sanyi legutóbb Görögből ho­zott. Jöjjenek maguk is — fordul Kozmáné a férfiak­hoz —, ma kivételesen a nem érlelte ki magában ezt a műsort, nem úgy forrósí- totta fel a zenei teremtés folyamatát, hogy azt minden ízében és ütemében világosan fogalmazva, kristálytisztán állt volna a' hallgatóság előtt. Az est szólistája, Onczay Csaba elegánsan, nagy lendü­lettel, a lírát mélyen átérez­ve szólaltatta meg a h-moll . gordonkaversenyt. Miután a mű alapanyagából kiindul­va tudta, hogy itt öncélú, olykor hivalkodó technikai bravúrokra nincs mód és le- 1 hetóség, hiszen kadencia nél­kül kell a partitúra szerint is játszania ezt a művet, ar­ra törekedett, hogy a hang­szer «ninél hatásosabban szó­laljon meg. Nem resteilte az érzelmeket szenvedéllyel hangsúlyozni és ezzel az át­éléssel vitte-vezet.te a közön­séget, meg a zenekart is azok­ra a romantikus tájakra, ahol mindig is szívesen bolyonga- nak a zene szerelmesei. Az est sikere az övé és a hálás tapsot ráadással köszönte meg. A magvas zenetörténeti bevezetőket Pándi Marianne mondotta el, Farkas András férjek is kaphatnak belőle egy kupicával. Ezzel mindnyájan átvonuK nak a filmrendezőék lakásá­ba, a küszöb előtt Sziget- völgyiék kibújnak a cipőik­ből, Kozmáné pedig a szek­rényből elővesz egy felbont tatlan Metaxát. A nők sza­bályosan pertut isznak, s miután arcukat összetéve két­oldalt a levegőbe cuppanta- nak, és a férfiak is kihör- pintik a fűszeres görög li­kőrt, várakozva állnak egy darabig. — Jaj, drágám, nem is mesélted, hogyan sikerült az utazás. , Valika félreérti a kérdést, hiszen Kozmáné nyilvánva­lóan a moszkvai utazásra gondolt, de ő most csak a friss élményről, a bulgáriai nyaralásról tud mesélni. — O, Bulgáriában nagyon jó volt, mindig egy helyre szoktunk menni! Van ott ismerősünk, és pont a kem­ping vezetője Várnában. Hát az mindent elintéz nekünk. Hajnalban elmegy valahova a kis • teherautójával, hoz húst, kenyeret, zöldséget, ne­künk ott semmiért nem kell sorba állnunk! Jaj, hanem hát visszafelé! Hát az nem volt igaz! Azt nem tudjátok elképzelni, hogy mi volt a román határon! Pont előző napon vezették be a romá­nok . a dolláros benzinvásár­lást. Mi meg ugye nem tud­tunk semmiről. Csak az a rengeteg autó az úton meg az utak mentén: csehek, len­gyelek, endékások, . magya­rok! Hát képzeljétek el, hogy Nagyváradtól a határig állt a sor másfél napig! Gyere­kekkel víz nélkül! Az bori zftsztó volt! . (Folytatjuk » 2«. Ha mondjuk én csak két éve dolgoznék ott, akkor csupán az évi összfizetésemnek, a negyvenkétezer-húsz forint­nak kapnám meg a két egész hattized ’ százalékát nyereségként. De mivel hu­szonkét éve dolgozom, az évi béremhez hozzáadják még annak a hetven száza­lékát, és úgy számítják ki a részesedést. Tetszik már ér­teni? — Nem. — Na tessék csak nézni, itt a végösszeg. „Végelszá­molás a kifizetési borítékon 1788 Ft 35 f.” Ennyit ka­pok kézhez. Ez az évi nyere­ségrészesedésem. Kozma. Sándor filmrende­ző még mindig nem érti egészen az Egyesült Izzó­lámpa és Villamossági Rt. részesedés-elszámolását, amit Szigetvölgyi Károlvnénak fi­zettek ki az 1977-es évre. Persze, az is lehet, hogy Valika sem érti pontosan tagy nem jól magyarázta el, de tény, hogy a nyomtatott űrlapra azok a számok van­nak tintával fölírva, s az utolsó sorban a végelszá­molás: 1788 Ft 35 f. Így hát csak forgatja a negyedíves kis papírlapot, s mielőtt to­vább kérdezősködne, isme­rős lépésekre lesz figyelmes. A felesége jön végig a fo­lyosón, aki miután a tárva- nyitva hagyott lakásajtóhoz ér, önkéntelenül is jobbra- balra fordul. Minthogy az ő lakásukban senkit sem lát, a szemben levő szomszédék- nál pedig ott ül a férje, fes- tékes, csirízes ruhában; fe­jén ellenzős Fradi-sapkával, az asszony csodálkozva lép be Szigetvölgyiékhez. — Jó napot kívánok! Szer­vusz. Hát te?' Valika ugrik elé, szívélye­sen tessékeli beljebb, köz­ben magyarázkodik. — Jaj, hát a. Kozma úr olyan aranyos, hogy segít a Karcsinak festeni, meg ta­pétázni! De már majdnem készen is vannak! Tessék

Next

/
Thumbnails
Contents