Népújság, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-16 / 89. szám
Egyszerű, de nagyszerű Járógép; a járóképtelen betegek rehabilitációjánál nyújt segítséget Követésre méltó újításokról érkezett hír a gyöngyösi Bugát Pál Kórházból. A belgyógyászati osztály dolgozói a járóképtelen betegeken próbáltak segíteni ötletes megoldásokkal, amelyek kivitelezését a Mátraalji Szénbányák Thorez Külfejtéses Bányaüzemének Lenin szocialista brigádja vállalta el. Karosszéria a beteghordó kocsin. A több épületből álló kórházban nem ritkán az udvaron át kell szállítani egyik osztályról a másikra a beteget, akit az időjárás esetleges viszontagságai elől Is megvéd az újításként bevezetett „karosszéria”. (Fotó; Szabó Sándor) Országos tudományos diákköri konferencia Miskolcon Az ország hat egyeteméről és tizenhat főiskolájáról érkezett több mint félezer diák népesítette be a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem előadótermeit, ahol szerdán megkezdődött • a tizenötödik országos tudományos diákköri konferencia műszaki tudományok szekciójának háromnapos ülésA Művelődési Minisztérium,. valamint más intézmények által meghirdetett pá||gl. agtilts 16., csütörtök lyázatra a műszaki képzettségű fiatalok 450 pályaművet küldtek be, amelyből a zsűri 409-et fogadott el, s ezek kerülnek felolvasásra a konferencián. A megnyitón dr. Czibere Tibor akadémikus, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudományos diákkörök lehetőséget nyújtanak az örrálló gondolkodásra, a műszaki kérdések újszerű megközelítésére. alkotó tevékenységre ösztönzik a hallgatókat. ami abban is megmutatkozik. hogy a feldolgozott témák jelentős része a gyakorlatban to hasznosítható. ____________ Ir odalmi folyóirat gyermekeknek Megjelent a Kincskereső áprilisi száma Fontoskodék Most zajlanak megyénkben a magyar nyelv hetének eseményei. Szép hagyomány ilyenkor az, hogy nyelvészeinket az általános és a középiskolák, a mezőgazdasági és az ipari termelőszövetkezetek, a gyárak és a hivatalok fogadják, s ők arról tartanak előadásokat, hogy miként kell szépen szabatosan, tömören kifejezni gondolatainkat szóban, vagy írásban. Nemes küldetést teljesítenek, mert a hibák a leggyorsabban növekvő gyomfajtákhoz hasonlóan gyarapodnak, s égetően szükséges, kell a nyese- get.és. Napjainkban — s ez örvendetes jelenség — egészségesen terebélyes~edik a szocialista demokratizmus. Ezzel — többek között — az is jár. hogy sokan kapnak lehetőséget arra, hogy véleményüket nyilvánosan kifejtsék. Ez azonban csak akkor sikerül maradéktalanul. ha képesek meglátásaikat, kritikai megjegyzéseiket érdekesen, színesen, világosan, sőt hatásosán tálalni. Nyilvánvaló. hogy ez megfelelő felkészülés, nyelvi tájékozottság nélkül egyáltalán nem megy. Megértjük azokat, akik a közéleti szereplés ilyen nehézségeivel birkóznak, s valameny- nyiünket megnyugtat az. hogy nem maradnak magukra, hogy lehetőségük adódik szóbeli stílusuk csiszolására. Ezt a célt szolgákéit a szakemberek egyre népszerűbbé váló színvonalas előadásai. , A különböző értekezletek résztvevőinek azonban van egy másik, korántsem ilyen megnyerő rétege, ök a magukat mutogatók, a rúinden áron feltűnésre vágyók, a csak- azértis fontoskodók. Különösen azok ismerik ezeket a szellemi szegénységüket minden áron leplezni óhajtó, jellemgyengeségüket olykor egyáltalán nem takargató embereket, akiknek hivatalból és sűrűn kell megjelenniük a különböző rendezvényeken. Már az első mondataik borzongatónk. Természetesen dicsérik a vitaindítót, s aztán ugrás a mély vízbe, s kezdődik a sem- mitmondás tornászmutatványa. Alibi mondatok tömkelegé zúdul a hallgatóságra. A körülményes, az agyonbonyolított mellébeszélés egyre inkább felborzolja az idegeket. Szinte ourjánzanak a színtelen, szagtalan nyelv elkeserítő kellékei. Ök mit sem törődnek ezzel, 'sőt bírálatot gyakorolnak az ..illetékesek felé”. Teszik ezt az oktatás, • vagy a mezőgazdaság vonalán. Üdvözlik a , különböző versenyek „beindítását”,^ hang- , súlyozzák, hogy „ek hibák kiküszöbölését j mindenképpen eszközölni” kell. ; Sajnos szinte lehetetlen nevelni őket. ! Nem hiszik el, hogy nyelvi barbarizmusuk, j a mindenféle gondolati töltés hiányáról és < a nyelv tükrében társadalmi haszontalan- J Ságról tanúskodik. Pécsi István j Dvorák-esf Egerben A Kincskereső áprilisi száma a költészet hetén jelent meg, azért a szerkesztők különös gondot fordítottak a versválogatás sokszínűségére. Baudelaire Az albatrosz című híres 'műve a költő alakját rajzolta meg az egekben szabadon csapongó, de a földön csetlő-botló madár erőteljes szimbólumával. Ezt követik Illyés Gyula, Tóth Árpád, Szilágyi Domokos, Jacques Prévert és Kiss Dénes sorai, amelyek között nagy lélegzetű tavaszköszöntőt, mélyebb gondolatokat hordozó leiróverseket épp úgy találunk, mint bohókás április elsejei tréfát. Folytatódik Simái Mihály mai témájú, izgalmas gyermekregénye: A világ legszebb lovai. Defoe Robinsonját mindenki ismeri s azt is tudják, hogy alakját egy Alexander Selkirk nevű skót matrózról mintázta az író. De milyen volt maga Selkirk — ezt nyomozta ki Martin Ballard, mai angol író, akinek Az igazi Robinson című művéből közöl részletet a Kincskereső, Az interjú rovatban ezúttal Rab Zsuzsa költővel, műfordítóval ismerkedhetnek meg a folyóirat olvasói. A beszélgetésből sok érdekességet tudhatnak meg a munkája műhelytitkairól. A világirodalom egy-egy remekét sokan megpróbálták nyelvünkön újjáalkotni, több változatban ismert például Goethe Vándor éji dalának „magyarítása”. Ez és más híres versek olvashatók különböző toliakból az Ugyanaz — többféleképpen című válogatásban. A Testvérmúzsák című rovatban ezúttal Schéner Mihály grafikusművész és „játékkészítő” vallomása kapott helyet. „Poétaportrét” is közölt a lap; Ily- lyés Gyuláét. Ebben az évadban céupán a második nagyzenekari koncertre került sor abban a sorozatban, amelyet az Országos Filharmónia rendez Egerben. A kiváló kamara- együttesek és szólisták hangos és megérdemelt sikere után a Dvofák-koncertré a közönség már csak azért is kiváncsi lehetett, mert . az Egri . Szimfonikus Zenekar „hazai pályán” akarta bizonyítani, hogy ez, az igényes műsor nem okoz majd csalódást az ő előadásukban sem. A feladat valóban nem látszott egyszerűnek, hiszen az egri együttes >fúvósalakzatait meg kellett erősíteni ahhoz, hogy az a bizonyos IX. szimfónia valóban úgy szóljon a közönséghez, ahogyan azt a nagy cseh zeneköltő megálmodta. De nem tűnt kisebb feladatnak a h-moll gordonkaverseny sem, hiszen a dallamosan áradó zene vezeti a szólista bonyolult dallamvilágán át a zenekart is. Értelmezési és technikai buktatókkal van teli ez a muzsika is. A zene csodálatosan és mindig egyénien — ezért olyan emberi a zene! — megszerkesztett világában nem könnyű eltévedni. Hangsúlyok és lélektani jelzések szigorúan egymásra épített rendjében egy-egy műben olyan folyamatok mennek végbe, amelyekre nemcsak vigyázni kell, de a helyükre is kell illeszteni azokat és hozzá méltósággal és hozzáértéssel. Mert különben mindaz a nagyszerűség és az egyszerű logikán túli közölnivaló veszti el eredendő szépségét, ami olyan élvezni való a zenei alkotásokban. , A Farkas István vezényelte egri zenekar nagy felelősséget vállalt magára ezzel a műsorral. Érezte is annak nyomasztó hatását. Már a Szláv táhcokból vett szemelvény (op. 46, op. 72) jelezte, hogy a zenekar egésze nincs úgy egj%tt, mintahogyan az szükséges egy bensőséges hatású produkcióhoz. Mintha a h-moll gordonkaversenynél már szűntek volna a felfogásbeli és hangvételi tétovázások. A közönség várta is, hogy felszabadultan játsszanak, azzal a magától értetődő szenvedéllyel, ahogyan a szólista beleélte magát az áradó muzsikába. Ezt az önfeledt zenélést ezen az estén csak ritkán érezhettük-élvez- hettük, mert az egri együttes csak körülnézni, hogy rni- lyen ügyes ez a két férfi! Ügy dolgoznak, mintha ez lenne a szakmájuk! —* Hát ha ilyen ügyesek, akkor nálunk is megcsinálhatják — mondja Kozmáné, és még mindig nem egészen- érti, hogyan került ide a férje, aki otthon még egy szöget se tud beverni a falba. — Persze, hogy megcsinálják! — kiált fel Valika, az indokoltnál egy fokkal hangosabban és lelkesebben. — A jövő hét végén a maguk szobája következik! Majd meg tetszik látni, egy napig se tart az egész! És nem kell kiadni annyi pénzt a maszekoknak! A filmrendezőt most már zavarja ez a sete-suta megszólítás és beszédfordulat, ahogy Valika eufóriás zavarában a másik asszonnyal beszél, s elhatározza, hogy véget vet az effajta társalgásnak. — Ug5ran, tegeződjetek már ti is össze! Illetve maguk. .., illetve már én sem tudom, hogy mit mondjak! Mi a Karcsival már régen megittuk a pertut. — Jaj, hát én nem is tudom — pirul el Valika —, mindjárt keresek poharakat. .. Karcsikám, te meg vedd elő a cseresznyepálinkát! — Hagyd csak, drágám, csak nem fogsz most itt poharakat előhalászni. Átmegyütik hozzánk, úgyis valami jó alkalomra tartogattam azt a konyakot, amit Sanyi legutóbb Görögből hozott. Jöjjenek maguk is — fordul Kozmáné a férfiakhoz —, ma kivételesen a nem érlelte ki magában ezt a műsort, nem úgy forrósí- totta fel a zenei teremtés folyamatát, hogy azt minden ízében és ütemében világosan fogalmazva, kristálytisztán állt volna a' hallgatóság előtt. Az est szólistája, Onczay Csaba elegánsan, nagy lendülettel, a lírát mélyen átérezve szólaltatta meg a h-moll . gordonkaversenyt. Miután a mű alapanyagából kiindulva tudta, hogy itt öncélú, olykor hivalkodó technikai bravúrokra nincs mód és le- 1 hetóség, hiszen kadencia nélkül kell a partitúra szerint is játszania ezt a művet, arra törekedett, hogy a hangszer «ninél hatásosabban szólaljon meg. Nem resteilte az érzelmeket szenvedéllyel hangsúlyozni és ezzel az átéléssel vitte-vezet.te a közönséget, meg a zenekart is azokra a romantikus tájakra, ahol mindig is szívesen bolyonga- nak a zene szerelmesei. Az est sikere az övé és a hálás tapsot ráadással köszönte meg. A magvas zenetörténeti bevezetőket Pándi Marianne mondotta el, Farkas András férjek is kaphatnak belőle egy kupicával. Ezzel mindnyájan átvonuK nak a filmrendezőék lakásába, a küszöb előtt Sziget- völgyiék kibújnak a cipőikből, Kozmáné pedig a szekrényből elővesz egy felbont tatlan Metaxát. A nők szabályosan pertut isznak, s miután arcukat összetéve kétoldalt a levegőbe cuppanta- nak, és a férfiak is kihör- pintik a fűszeres görög likőrt, várakozva állnak egy darabig. — Jaj, drágám, nem is mesélted, hogyan sikerült az utazás. , Valika félreérti a kérdést, hiszen Kozmáné nyilvánvalóan a moszkvai utazásra gondolt, de ő most csak a friss élményről, a bulgáriai nyaralásról tud mesélni. — O, Bulgáriában nagyon jó volt, mindig egy helyre szoktunk menni! Van ott ismerősünk, és pont a kemping vezetője Várnában. Hát az mindent elintéz nekünk. Hajnalban elmegy valahova a kis • teherautójával, hoz húst, kenyeret, zöldséget, nekünk ott semmiért nem kell sorba állnunk! Jaj, hanem hát visszafelé! Hát az nem volt igaz! Azt nem tudjátok elképzelni, hogy mi volt a román határon! Pont előző napon vezették be a románok . a dolláros benzinvásárlást. Mi meg ugye nem tudtunk semmiről. Csak az a rengeteg autó az úton meg az utak mentén: csehek, lengyelek, endékások, . magyarok! Hát képzeljétek el, hogy Nagyváradtól a határig állt a sor másfél napig! Gyerekekkel víz nélkül! Az bori zftsztó volt! . (Folytatjuk » 2«. Ha mondjuk én csak két éve dolgoznék ott, akkor csupán az évi összfizetésemnek, a negyvenkétezer-húsz forintnak kapnám meg a két egész hattized ’ százalékát nyereségként. De mivel huszonkét éve dolgozom, az évi béremhez hozzáadják még annak a hetven százalékát, és úgy számítják ki a részesedést. Tetszik már érteni? — Nem. — Na tessék csak nézni, itt a végösszeg. „Végelszámolás a kifizetési borítékon 1788 Ft 35 f.” Ennyit kapok kézhez. Ez az évi nyereségrészesedésem. Kozma. Sándor filmrendező még mindig nem érti egészen az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. részesedés-elszámolását, amit Szigetvölgyi Károlvnénak fizettek ki az 1977-es évre. Persze, az is lehet, hogy Valika sem érti pontosan tagy nem jól magyarázta el, de tény, hogy a nyomtatott űrlapra azok a számok vannak tintával fölírva, s az utolsó sorban a végelszámolás: 1788 Ft 35 f. Így hát csak forgatja a negyedíves kis papírlapot, s mielőtt tovább kérdezősködne, ismerős lépésekre lesz figyelmes. A felesége jön végig a folyosón, aki miután a tárva- nyitva hagyott lakásajtóhoz ér, önkéntelenül is jobbra- balra fordul. Minthogy az ő lakásukban senkit sem lát, a szemben levő szomszédék- nál pedig ott ül a férje, fes- tékes, csirízes ruhában; fején ellenzős Fradi-sapkával, az asszony csodálkozva lép be Szigetvölgyiékhez. — Jó napot kívánok! Szervusz. Hát te?' Valika ugrik elé, szívélyesen tessékeli beljebb, közben magyarázkodik. — Jaj, hát a. Kozma úr olyan aranyos, hogy segít a Karcsinak festeni, meg tapétázni! De már majdnem készen is vannak! Tessék
