Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-13 / 61. szám
Drótostót és társai avagy: égerfából álmodott világ Gyermekkorom Kalász utcája köszön vissza a múltból. Az öreg drótostót, aki szerszámmal, anyaggal teli ládikáját a hátán cipelve, meggörbülve a teher alatt, kéthetenként végigkiabálta az utcát. Drótozni, fótozni! Zengett borízű hangja, hogy nyomában megnyíljanak a városszéli kis házak ajtajai, s hol egy fazék, hol egy fenekét vesztett bádoglocsoló tárja fel hiányosságait. Igen, a gyermekkor, a régi Vásárhely köszön vissza háromnégy évtized távolából, amint a kis méretű, talán bumfordinak is mondható faszobrot nézegetem a horti könyvtárban. Strausz István szívvel és dikiccsel készített munkáját, ami olyan természetességgel született a világra, akár tűnt évezredek idoljai, vagy miként az erdő-mező növényei kihajtanak. Hogy mégis milyen gyökerekből táplálkozik három évtizedes faragókedve? A határt birtokló uraságokra. Winterbergékre és a Batthyányakra gondol, akikhez hajdan szülei cselédnek szegődtek, s édesapja maga is kedvelte az ilyesféle időtöltést. Apró gyerekként nézte-leste 'a formálódó, játékos figurákat, vagy éppen azokat a használati eszközöket, amelyeket a családfőnek ki kellett faragnia a háztartáshoz. Ilyen volt a sótartó, a beretvatok, néhány csobolyó, amik funkciójukon felül gyönyörködtettek is, mert az urasáéi cseléd, az öreg Strausz mindet rendre kiékesítette. Mire mi került. Virágmotívum, máskor repülő madár, vagy éppen valaminő emberfor(Fotó: Szabó Sándor) ma. Azután, az iskolában növekedvén, a Pista gyerek egyszer csak utánozni kezdte édesapját. Ugyanolyan dikiccsel, ugyanolyan szándékkal. Haszonnal múljék a szabad idő, másoknak pedig gyönyörűséget nyújtson faragványa. Elvégezve iskoláit, a fiatal Strausz István a földnél maradt. És ahogyan szülei, ő is megtanulta a dinnyetermesztés tudományát. Mi több, igen hamar önállósította magát. A dunántúli részekre, Keszthely környékére szegődött, ahol a termelőszövetkezetek szintén megpróbálkoztak a diny- nyével, s jó szívvel vették a nagy hírnek örvendő horZenei levél Hanguerseny — nehézségekkel Nem tudom, hol lehet a hiba. Még inkább: kikben van a hiba? A közönségben, a zenészekben, a szervezőkben? Hadd kezdjem a műsorral. Mozart D-dúr szimfónia, Bach E-dúr hegedűverseny, és Bartók Divertimento. Azt sem lehet rámondani, hogy csak azoknak ajánlható, akik elmélyülten foglalkoznak a zeneművészettel. Annyi zenei érzék szinte minden emberben van, amennyi ennek a programnak a befogadásához kell. A közönség azonban mégsem töltötte meg a gyöngyösi művelődési- központ nagytermének széksorait. Ügy fél ház lehetett, ami még semmiféle értékítéletet nem kényszerítene ki senkiből. Utóvégre Gyöngyös nem nagy város. De ha azt is hozzágondolom, hogy ebben a helységben már több évtizede működik zeneiskola, ahonnan azóta ugyancsak szép számmal kerültek ki zenét értő, ismerő és — feltehetően — kedvelő fiatalok, tehát mai felnőttek, akkor ...? Jó, ne járjak az egekben. Vannak, akik a muzsikát csak az otthoni, meghitt körülmények között tudják átélni. őket zavarja az, ha Mozart D-dúr szimfóniáját a körülötte ülők némelyike suttogó beszélgetéssel kíséri. Ahogy azt sem szereti, ha a tizenévesek egyike-másika Bach hegedűversenyének befejező részében akar kijutni a teremből úgy, hogy végigbukdácsol a széksoron. Mert ezek immár jellemző jegyei a gyöngyösi hangversenyeknek. Sorra megismétlődnek hangversenyről hanversenyre. Akkor is, amikor nem csak ifjúsági előadás folyik. Ahogy az is állandó vonása ezeknek a hangversenyeknek, hogy öthaté vés gyerekek szép számú csapata ül a bársonyszékek&,Mwüsm 198L március IX, péntek ben. Nem is mindig a szülők kíséretében. Talán azért kapnak ilyen zsenge korban lehetőséget a zenei élményekhez, hogy még „időben” ráérezzenek a Divertimento zsenialitására? És a zenészek? ők menynyiben lehetnek befolyással az érdeklődésre? Nem nehéz a válasz: gyakran nem a szerző, hanem az előadó neve vonzza a közönséget. Milyen csengése lehet a KISZ Központi Művészegyüt. tese Akadémiai Kamarazenekarának? Mi tagadás, aligha hozza lázba ez a név a gyöngyösiek százait. És ennek okát nem a gyöngyösiekben kell keresni. Mennyire ismert együttes ez szerte e kis országban? Hogy erről ők, az érintettek sem tehetnek? Biztos. Aligha hihető, hogy nem akarnának hangversenyezni, lemondanának meghívásokat. Ami viszont művészi értékeit illeti, azokat nem most és nem ennek az egyetlen hangversenynek az alapján kell megállapítani. De véleményünk szerint a fúvósaik elmélyültebbek. A dallamvezető vonósok hangja nem eléggé fénylik. A hangzásban a csellók és a nagybőgő uralkodnak. Feltűnően színesebb az együttes a lassú tételekben. Mintha ezeket több melegséggel. szívvel játszanék. Vezetőjük, Simon Albert kevés eszközzel, határozott egyéniséggel irányítja a zenekart amelynek technikai biztonsága figyelemre méltó. Jól illeszkedett az együttes stílusához Jelinek Rita hegedűjátéka. Akik elolvasták a hangverseny plakátját, tehát tudták. mit várhatnak, és a körülöttük ülök sem vonták el a figyelmüket a zenéről, ezen .az estén jól töltötték el az idejüket És ezzel — hangversenyhez illően — mindhárom kijelölt tételt megszólaltattuk. Hogy milyen eredménnyel ? Aligha — „akadémiai” szinten. G. Molnár Ferenc ti segítséget. Eleinte kora tavasztól betakarításig költözött a messzi tájra, részesként, majd két esztendőre ott is telepedett le. Pér- sze 'hogy nem hagyta itthon a dikicset sem. Inkább minden csipetnyi szabadságát arra áldozta, hogy a keze ügyébe került, faragásra alkalmas fába valamit beleálmodjon, majd kibontsa onnan. Ahogyan mondja, az éger tűri leginkább a pengét, az a legidőállóbb, az adja vissza legszívesebben színben és formában a választott témát. Minő figurákat keltett már életre annyi idő múltán? Nehéz lenne mindent elsorolni. Tény viszont, hogy ügyességére, a faragó ösztöne nyomán megszületett munkákra már a Balatonnál felfigyeltek, majd kiállításokra invitálták. Mindenkinek tetszett, mindenkit szivén ütött faragásainak világa, természetes levegője. Pedig sok figura lényegét csak áttételesen, szülei elbeszélése nyomán tapogatta körül. Ö már nem láthatott drótostótot, köpülő asszonyt, mint ahogyan hallomás nyomán kerekedtek szerves egésszé munkásságában a legkülönbözőbb életképek, zsánerfigurák. Egy-egy vadászjelenet, pásztoridill, vagy a kukoricát morzsoló öregasszony, netán a furulyáján játszó juhász, akinek lábához odagöndörödik pulija is. Pár esztendeje megunta mégis a messzeséget a faragó dinnyés. Megunta, diny- nyéstől. És hazatért a Táncsics utcai házba, ide Hort- ra, ahol leginkább élvezheti felesége gondosságát, kislánya szeretetét. A kiállítási szereplések nem szédítették meg, érezte tudományának határát, beállt hát szépen a Kossuth Termelőszövetkezetbe. Az 1-es tanyán teszi azt. amit a többi. Az égerfa hívogató szavától mégsem szabadult meg végérvényesen. Faragott, faragott, s miután több. tucatnyi tpyyes munkája *b§Siegyűlt, hajlott a helyi könyvtáros szavára. Az olvasó polcain rendre bemutatta alkotó kedvének szülötteit.. Ott bukkantunk rá mi is, örömmel, gyönyörködve, s vállalván e kettős élet talán szebbik felének föl villan tását. .1 Moldvay Győző 30 éves a Zrínyi Kiadó Megjelenik a II. világháború 10. kötete A fennállásának 30. évfordulójához érkezett Zrínyi Katonai Kiadó. Könyvújdonságai között megjelennek a múlt teoretikusainak, ismert hadvezéreinek írásai, hadtudományi munkák, a lé- gendás csaták leírásai, továbbá napjaink katonapolitikai eseményeinek, háborúinak ismeretterjesztő, tudományos vagy szépirodalmi feldolgozásai. Vita Becsben a fegyveres erőkről címmel adják ki Bognár Károly művét. A szerző — mint a tárgyalások résztvevője — közvetlen élményei és tapasztalatai alapján mutatja bé a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások menetét, s rávilágít elhúzódásának és bonyolult voltának okaira. Az MSZMP honvédelmi politikája címmel gyűjteményes kötet jelenik meg a párt honvédelmi politikáját tükröző, 1975—1980. közötti legfontosabb határozatokból, dokumentumokból. Fontos katonapolitikai kérdésekkel foglalkozik Pirityi Sándor Erőegyensúly, hadászati fegyverek és fegyverkorlátozások című munkájában. Bemutatja a hadászati fegyverrendszereket. azok szerepét, a SALT-tárgyalások előzményeit, az eddigi megállapodások lényegét. Tizedik kötetéhez érkezett A második világháború története című nagyszabású kiadói vállalkozás. A közeljövőben üzletekbe kerülő könyv az európai haditevékenységek befejező szakaszával, az 1945. január és május közötti időszak eseményeivel foglalkozik. A kiadó új sorozatot indít: közreadják a volt szövetséges hatalmak katonai vezetőinek visszaemlékezéseit. Az első kötet Montgo- merv tábornok, a második világháború kiemelkedő nyugati katonai vezetőjének emlékiratát közli. (MTI) 3. WYEPoMó/YAS Ci tj - Í.JAKO&OVlCSl Vasárnap reggel a feleségem leküldött kenyérért a pékségbe. A sarkon,, a kenyérbolt mellett két férfi megállított: — Próbáljon, kérem, természetes arcot vágni — mondta az egyik, és rám irányította a felvevő kamerát. Erőltetetten mosolyogtam. — Árulja el, kérem — kér. te a másik, miközben mikrofont tartott a szám elé. — melyik évszak tetszik önnek a legjobban? — A tél — vágtam rá szinte gondolkodás nélkül, és bementem a pékségbe... Pontosan egy hét múlva az egyik televíziós adásban megláttam magamat a képernyőn. Előttem is férfiakat mutattak be. Ök is az „évszakos” kérdésre válaszól - tak. Az egyiknek a nyár tetszett, a másiknak az ősz, a harmadiknak a tavasz. Utánuk mutattak engem. Totálképben. Mesterkélten mosolyogtam, és mondtam, hogy a „tél”. Másnap reggel a feleségem rám för- medt: — Miért nem méltattál any- nyira, hogy szóljál. Mondhattad volna, hogy te leszel az egyes műsor sztárja! Hites feleséged vagyok, nemde? — Mi nem jut eszedbe, Ljubocska? — dadogtam. — Ez tfSzta véletlen. Én magam sem tudtam. — Az csak természetes, hogy magad sem tudtad! — replikázott tovább. — Te arról sem tudtál, hogy a drá- galátos édesanyádnak színes televízióra is telik?! — Tudtam — mondtam most már kissé ironikusan — és akkor mi van? — Még. hős- *i van?! — fakadt sírva a fe’»s 'gém. — Anyád, ha meglát a színes televízióján kockás ingben, Szegénység Nem mese, nem gyermekded történet egyik sem! Egy emberöltőn belüli emlék valamennyi, színtiszta, keserves igazság! Emberi sorsokat rejtenek a szavak, bár ezt a fajta múltat keveset emlegetjük, elfeledem azonban nem szabad, ne is akarjuk. A hét krajcár világa t'! A hárommillió koldus országából való, amikor nagyon sok családnál gyakran kibújt a héjából a mindennapi kenyér. Az idők tanúja egy kedves, meleg szívű falusi parasztasszony, aki még önmaga sorsán keresztül tudja mérni a múltat, becsülni a jelent és nem felejti a régit. — Emlékszem, két meny is lakott egyszerre a háznál, vagyis három család — ha úgy vesszük — a bogárhátú házban. Egyazon helyiségben laktunk, ettünk, feküdtünk valamennyien, a gyerekek meg nőttek, mint a gomba, az övéké volt a legnagyobb birodalom, az utca. meg a széles határ. Egyszer — úgy esett — egy időben lettünk terhesek a másik mennyel, anyósom szegény, mérgében egyikünkhöz sem szólt, amíg félidősek nem lettünk. — Mert mindig azon jár az eszetek, amin nem kellene! — leckéztetett minket, a nem is tudom hányadik gyereknél. — És a szülés? Nevet. Az életszántotta barázdák mintha kisimulnának az arcán. — Hajnalban még kukoricát kapálni indultam, de a déli harangszónál tovább már nem bírtam a fájdalmat. Estefelére aztán jött a bába. Jött a gyedek is. — Az iskola? — Iskolába mindegyik járt. ha más fontosabb otthoni munka nem akadt! Baj csak télen volt, amikor öt gyereknék csak három csizmája volt, mert vásárra, suszterra, bizony nem tellett. Nézem a meleg tekintetű, bészédes öreg nénit, aki negyven esztendő távlatából úgy lát mindent, mintha tegnap létt volna. — Tudja, egyszer, valamelyik gyerekkel kívánós letterrt, és nagyon megettem volna a pogácsát. Mondtam is a szomszédasszonynak : — Te. Julis! Süssél már egy tepsi jó pogácsát! Julis — emlékszem, mintha ma lenne — jó szívvel, de szánakozva nézett rám: — Sütnék én, Mari, de üres a bődön! Zsírom egy csepp se! Egyet gondoltam, és azt mondtam neki! — Vizet tegyél bele, cifrázd ki a tetejét, de akkor is süssél. — Bajos dolog volt akkortájt a tűzrevaló is! Szénnek hírét sem láttuk, fát falun nem árultak, meg fizetni sem tudtunk volna érte, így aztán nagy úr volt a háznál a csutka, meg a kukoricaszár. Nyáron a marhajáráson napégette te- hénhullatékot szedegettünk, törekkel összegyúrtuk és kiszárítottuk. Aztán, ha az ember váratlanul hazajött, főzni kellett egy kis lebbencset, vagy galuskát, csak odakiáltottunk valamelyik gyereknek: — Eredj, fiam, hozzad a trágyát, majd főzünk apádnak.» — És a régi bölcső a padláson? — Kiszolgálta az aranyoskám az egész családot! Ha nincs százesztendős, akkor én sem vagyok hetvennyolc. — Igaz. én a kapáláshoz háton batuló ruhában hordtam ki a gyerekeket. A kukoricaföld végében a négy csücskét felerősítettem a fára, aztán csucsújj baba, ringatta a szél a vásznat. Ott aztán sírhatott kedvére, amíg a soron oda. meg vissza nem értem. Ha nagyon rosszalkodott, megszoptattam, aztárt kapáltam tovább, mert a dolognak haladnia kellett... Lámpagyújtásig sem fogyna ki a sok-sok életkép a kedves öreg néniből, aki nem anekdotázott, nem mesélt, hanem csupán az igazságot mondta. Az ő saját színtiszta igazságát.» Szalay István leszakadt gombbal..: Ezt egy eleten át nem bocsátja meg nekem! Hallgathatok! Ezt jól megrendezted, az szent igaz! Ismerlek én, mint a tenyeremet. Ezzel jól rám uszítottad az anyádat. A munkahelyemen az intézet igazgatója kéretett magához. — No mi van. barátocs- kám? — mondta sokat sej- tetően, miközben valamiféle ügyiratot írt alá. — Láttam önt a televízióban... Én az ön helyében nem állítottam volna magamat szembe mun. katársaimmal, az egész kollektívával. Szóltam volna nekik. Van itt sok olyan dolgozó, aki többszörösen is rászolgált a televíziós szereplésre. Nem zavarja az ilyen kirívó viselkedés?! Ebéd után Zotov a tervosztályról jött át hozzám. — Szerjozsa, barátocskám! — ölelt át nyájaskodva. — Van hozzád egy kérésem: Adj kölcsön ötezer rubelt félévre. Nem jött még össze a pénz a kocsimra. Hát mi az neked"?! Tudom, mennyit keres egy művész. Odaállsz néhányszor a kamera elé, és dől a pénz! Nekem meg egy életen át kell gürizni ennyi pénzért... Nem sokkal később a barátom telefonált rám: — Ezt már nevezem valaminek — recsegte a telefonba. — Filmezünk, öreg, filmezünk?! Ráadásul olyan rátarti vagy, hogy még fel se hívsz! — Hát még csak tegnap volt az egész — feleltem. — Éooen ez az, hogy tegnap történt — replikázott. — Te meg máris megfeledkezel a haverodról! Nem fair játék ez így öregeml Nem fair... öt órakor megjött Olga Kirillovna, a szakszervézeti titkárunk. — Szizov! — hadarta. — Ügy döntöttünk, hogy mától ön fogja irányítani az öntevékeny művészeti együttest. Mindenekelőtt a kórust... — De drága elvtársnő, nekem nincs hallásom — tiltakoztam. — Ne akarjon a falhoz állítani, Szizov — recsegte a fülembe. — Nem vagyok én mai csirke. Nagyon jól tudom, hogy hallás nélkül még a konzervatóriumba sem vesznek fel senkit,- a televízióba meg még úgy se. Este a szomszéd jött át. —' No, Petrovics! Kitettél magadért! — kacsintott rám cinkosan. — Láttalak az este a televízióban! Nagyszérű fickó vagy! Mint egy igazi sztár. Mikor mutatják be a második részt? De szóljál ám előre! Éjjel csak vergődtem az ágyamban. Sehogy sem jött álom a szememre. Másnap reggel, ahogy bementem a munkahelyemre, hívatott az osztályvezető: — Hát így állunk! —dör- mögte morcosán az orra alá. — Most már értem, hogy miért nem adta még le a harmadik dekád jelentését. Természetesen a szabad idejét mindenki úgy használia fel, ahogy akarja. De azt is látom, hogy ön, Szizov, kettős életet él!.. . Apropó: ha önnek úgy tetszik a tél. akkor vegye ki a szabadságát, és iúnius helyett menjen el üdülni janu_ árban! Fordította: Sigér Imre
