Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Pinochet-új cégérrel „REND ES BEKE” új jelszó Chilében, akárcsak egy másik, amely arra utal, hogy az ország a „jólét” irányában halad. Különös jelentőséget ad a falakra mázolt jelmondatoknak, a milliószámra szórt röpcé­duláknak, az öles plakátoknak, hogy Augusto Pino­chet tábornokot szerdán beiktatták az elnöki tiszt­ségbe. Egyelőre nyolc évre. Ám a múlt év szeptembe­rében rendezett népszavazási komédia az új alkot­mányról azt is bizonyította, hogy a monoklis tábor­nok rendkívül előrelátó. Az 1925-ben elfogadott és szerdán érvényét vesztett alkotmányt ugyanis a jun­ta új alaptörvénnyel helyettesítette. S ebben az áll, hogy 1989 után a junta jelöli ki az elnököt, ismét nyolc évre. S ugyan kire esnék a választásuk, ha nem az Allende népi egységkormányát megdöntő, a hala­dó erőkkel szemben véres megtorló hadjáratot indí­tó Pinochet tábornokra?! ÍGY AZTÁN GYAKORLATILAG ELETE VE­GÉIG biztosította magának az elnöki tisztséget a tá­bornok, miután 1997-ben — a kilátásba helyezett el$ő elnökválasztások idején — már 82. évét is be­tölti. Persze másra is volt gondja. Arra például, hogy rendszerét "Végre a sok fenntartással és ellenérzéssel szemben valamelyest szalonképessé tegye. Hogyan? Egyszerű trükkhöz folyamodott: a terror légkörében rendezett szeptemberi népszavazás által „jóváha­gyott” alkotmány ugyanis kimondja, hogy Chile — demokratikus köztársaság. Mi tagadás, ez már jókora szemfényvesztés. Ho­gyan is lehetne demokratikusnak nevezni egy rend­szert, amely máig sem tisztázta legalább 2500 hazafi sorsát, azokét, akiket a kilencven hónappal ezelőtt amerikai támogatással szervezett szélsőjobboldali puccsot követően elhurcoltak, megkínoztak, s azóta nyomuk veszett. Többségük bizonyára nincs már az élők sorában, mások a junta börtöneiben és koncent­rációs táboraiban sínylődnek. Kétségtelen, hogy az utóbbi években átlag hat százalékos gazdasági növekedést ért el az ország. Számottevő mértékben csökkent az infláció, s az üz­letek ismét megteltek áruval. Igaz, jobbára import­cikkekkel, aminek nem marad el a következménye: 1980-ban kétezernél több chilei vállalat — elsősorban kisebb üzem — tönkrement az importárukkal folyta­tott egyenlőtlen konkurrenciaharcban. Pinochet tekintélyes támogatókra talált az USA új adminisztrációjában. A Reagan-kormány már több jelentős intézkedéssel sietett eloszlatni a korábbi esz­tendőkben Chile irányában támasztott bizalmatlan­ságot. Föloldotta a hiteltilalmakat, s bizalmuk jeléül a latin-amerikai államok 1981. évi haditengerészeti gyakorlatára is meghívták a chilei flottát. MINDEZ PERSZE M1TSEM SZÉPÍT a juntáról alkotott képen. Az új santiagói cégér nem feledteti a régit: a junta véres terrorjáról, a hazafiak üldözé­séről árulkodó valódit. GYAPAY DÉNES Belpolitikai tanácskozások Varsóban A nyugalom és a stabilizáció aktív együttműködést kíván Varsóban kedden fontos belpolitikai tanácskozásra került sor. A Lengyel Egye­sült Munkáspárt Poütíkai Bizottságának ülésén a gaz­dasági reformbizottság mun­kája volt a fő téma. Meg­állapították. hogy a reform tervezetének alapelveiről meglehetősen szűk. szakértői körökben folyik a vita. már csak azért is, mert a sajtó­ban hat héttel ezelőtt közzé­tett dokumentum szaknyel­ven íródott, s a szélesebb rétegek számára kevéssé ért­hető. A Politikai Bizottság célszerűnek mondotta, hogy a hónap végéig fejezzék be a vitát a gazdasági reform alapelveiről, és hogy április közepéig készüljön el a konk­rét reformtervezet. Ugyancsak kedden Woj- ciech Jaruzelski hadseregtá­bornok, lengyel kormányfő, külön-külön fogadta az ága­zati szakszervezetek és a Szolidaritás szakszervezet or­szágos vezetőjét. Mindkettő­jük előtt ismertette, mit kí­ván tenni a kormány az or­szág továbbra is romló gaz­dasági helyzetének javításá­ra. Az ágazati szakszerveze­tek nevében az országos egyeztető bizottság elnöke, Albin Szyszka támogatásáról biztosította a kormányfő egy hónapja elhangzott felhívá­sét a kilencven nyugodt, sztrájkmentes napra. Jaruzelski mindkét találko­zón a szakszervezetek aktív együttműködését kérte a gondok megoldása érdekében. Azon a megbeszélésen, ame­lyet Lech Walesával, a Szo­lidaritás országos egyeztető bizottságának elnökével tar­tott. a miniszterelnök felhí­vást intézett a Szolidaritás tagjaihoz, hogy működjenek közre a munka normális rit­musának helyreállításában. Walesa ismertette azokat a kérdéseket, amelyek az or­szágos egyeztető bizottság szerint megbeszélést igényel­nek, majd úgy foglalt állást, hogy a Szolidaritás „a nyu­galom és a stabilizáció ér­dekében kíván tevékenyked­ni, és tartózkodni akar a sztrájkakcióktól”. Kedden délelőtt a lódzi regionális Szolidaritás egy­órás figyelmeztető sztrájkot szervezett anak a követelés­nek az alátámasztására, hogy vegyék vissza a helyi bel­ügyi kórházba a létszámcsök­kentés miatt elbocsátott al­kalmazottakat, akik közül öten a Szolidaritás tagjai. Jaruzelski februári felhívása óta ez volt az első sztrájk­akció az országban. Mint a varsói rádió szer­dán reggel jelentette, az éj­szaka megállapodás jött lét­re. Eszerint az elbocsátott polgári alkalmazottakat visz- szaveszik a kórházba, ahol a Szolidaritás folytathatja — a saját alapszabályainak megfelelő — tevékenységét. A szakszervezet azonnali ha­tállyal visszavonja a sztrájk­készültséget és felhagy min­den más tiltakozó akcióval is. A radomi vajdaságban ked­den sztrájkkészültséget hir­detett a regionális Szolida­ritás szervezete a többi kö­zött azzal a követeléssel, hogy „tisztázzák a felelősség kérdését az 1976-os radomi ■ zavargások ügyében”. A Trybuna Ludu terjedel­mes cikkben ítélte el a Szo­lidaritás szczecini üzem­közi munkásbizottságát ami­att. hogy február végén a bizottság röpiratban kétségbe vonta Stanislaw Kaniának azt a jogát, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán a len­gyel nép nevében beszéljen. A röpirat — amelyet a Szoli­daritás más szervezetei is átvettek — ezenkívül túl­zottnak nevezte a Kania ál­tal Moszkvában ecsetelt el­lenforradalmi veszélyeket. A LEMP központi lapja fel­háborítónak minősíti, hogy a röpirat szerzői saját cél­jaik érdekében próbálják felhasználni a Szolidaritást. Végső ultimátum?! Ismét meghosszabbították, s magyar idő szerint ma délután öt órában állapí­tották meg ultimátumuk ha­táridejét a pakisztáni repü­lőgépet hatalmukban tartó fegyveresek, akik 55 politi­kai fogoly szabadon bocsá­tását követelik a pakisztáni hatóságoktól. A gépeltérítők ezúttal nyomatékosan leszól gezték: további időhúzást nem fogadnak el, ez a vég­ső határidő, amelynek le­járta után „keményen fel­lépnek a túszokkal szem­ben”. Islamabadban egy had- ügymlnisztériumi szóvivő pusztán annyit mondott, hogy Pakisztán valószínűleg kibővíti azoknak a szemé­lyeknek a listáját, akiket hajlandó szabadon bocsá­tani. Bagdad tűzszüneti feltételei A vallási erők részleges sikere Az Iszlám Köztársasági Pártban tömörült vallási erők szerdán részleges si­kert értek el a Baniszadr vezette polgári irányzattal szemben: a parlament felha­talmazta Radzsai miniszter- elnököt ügyvezető miniszte­rek kinevezésére, ha jelölt­jét az elnök nem fogadja el. Ez annyit jelent, hogy a kormányfő gyakorlatilag megkerülheti az elnököt a kormányposztok betöltésé­ben. Másik döntésével a parlament ideiglenesen Rad- zsaira ruházta a betöltetlen külügyminiszteri tisztsége­ket. Baniszadr elnök a hozzá közel álló Engelab [sziámi (Iszlám Forradalom) című lap szerdai számában kilá­tásba helvezte: Lemond, ha a bírói hatóságok nem bün­tetnek meg 45 rendbontás­sal vádolt személyt. A teheráni rádió közle­ménye szerint az iraki ra­kéta- és légi egységek szer­dára virradóra támadást intéztek Ahwaz. Dizful és Ilam iráni városok ellen. Szadun Hammadi lfákf külügyminiszter szerdán Londonban leszögezte: Bag­dad csak abban az esetben fogadja el a tűzszünetet és a nemzetközi közvetítést, ha elismerik szuverenitását a Shatt al-Arab folyó szé­lessége és mindazon határ­menti területek fölött, ame­lyeket iráni—iraki álláspont szerint — törvénytelenül foglalt el. (MTI) Hollandia — tulipán nélkül (2.) A lakásfoglalók Munkában a lakásfoglalók (Fotó: A szerző felvétele — KS) 1981. március 12.« csütörtök Késtem egy napot. Amsz­terdamba érkezésem előtt huszonnégy órával ugyanis tömegtüntetés zajlott le szál­lodánk, az American Hotel előtti téren. Sok ezer fiatal vonult föl táblákkal, transz­parensekkel, jelszavakkal, s a hatóság óriási erőt, kétezer rohamrendőrt vetett be pán­célozott járművekkel, könny­gázbombákkal. Erődemonst­ráció volt ez a javából. Az újságokban láttam az össze­tűzés képeit. Ezek a lányok és fiúk talán türelmesebbek lennének, ha csakugyan nem volna lakás, ha a gazdasági nehézségek szorítanák őket átmenetileg faházikókba, ba­rakkokba, elhagyott ipari épületekbe, a grachtok szú­ette hajóinak kényszerű „lakosztályaiba”. Csakhogy az emeletes házak lakásai­nak sokasága üresen tátong, s a spekuláció, az üzletelés szinte lerombolhatatlan gátat emel otthonteremtésük elé. Először optikai csalódásnak véltem, azután kiderült: csakugyan „hajladoznak” a házak Amszterdamban. A grachtok (csatornák) mentén mintha fáradtan-roskadozva köszöntenék az idegent a jellegzetes és igazán szép épületek. Hol oldalra, hol előre vagy hátra dőlnek, két­ségbeesetten kapaszkodva az egykori tengermederbe. Hat­van százalékuk segítséget — felújítást — követel. És nem­csak a hajladozó épületek állnak üresen, hanem azok is, amelyek még hosszú ide­ig otthont adhatnának. Tu­lajdonosaik szándékosan ha­nyagolják el őket, hiszen a telkek ma már többet ér­nek, mint a házak; kivár­ják, segítik hát, hogy „le­robbanjanak”, miközben la­kásínség van. A fiatalok megszállják — erőszakosan elfoglalják — e házakat. Jog­talanul, a törvény megsze­gése árán. A retorzió nem várat sokáig magára. Lát­tam több olyan három-négy emeletes házat, amelyet csak azért vertek szét, azért szed­ték ki ablakait, s döntötték le a tűzfalat, hogy lakhatat­lanná tegyék, azaz „megkí­méljék” a lakásfoglalóktól. Lehetne csodálkozni azon, hogy a fiatalok vagy tíz év óta és egyre gyakrabban igyekeznek kitörni a korlá­tok közül? Egyik reggel sétálni in­dultam az „üvegesek” ut­cájában, Nem így hívják, Vijzel Straat a neve, amely az American Hoteltől a grachtok világába, a belvá­rosba vezet. A keskeny utca jobb oldalán éjjel csaknem minden kirakatot bezúztak. Hamarosan kiderült: a tö­rök légitársaság kirakata csakúgy „betörött”, mint az egyik afrikaié, s a cipő- szaküzlet sem maradt sértet­len — csakúgy, mint a Hol­landiában oly híres és köz­kedvelt gyertyák arzenálját kínáló üzleté. Tüntetés, fel­háborodás, tiltakozás jelei ezek; a lakásfoglalók „ujj­lenyomatai”. Ellentétes véleményeket hallok. A jobboldali újság nyilvánvalóan azt írja: „A fiatalok mindent lerombol­nak”. A haladóbbak a kor­mányt és a tulajdonosokat, a spekulációt marasztalják el. Betörték a bankok kira­katüvegeit is, mert szerin­tük — és ki vonhatná két­ségbe — a lakásspekuláció- hoz ugyancsak hozzájárul a banktőke. A kormány hábo- rog, a rendőrség közbeszól. Amszterdam városi taná­csán részletes adatokkal szol­gáltak. Ügy mondták: túl sok a múlt századi szép, de komfort nélküli ház. ame­lyet gyorsan, nem kellő ala­pokra (14—Ifi méteres faosz­lopokra) építettek. Nagy ré­szüket le kell bontani, s a facölöpöket kicserélni be­tonra. Nőtt a lakosság száma is, és a lakásigénylők zöme — a hivatalos tájékoztatás szerint — a volt gyarma­tokról beáramlók, s a beván­dorolt munkások közül kerül ki. A feszültségek okai kö­zé sorolták továbbá az ur­banizáció jelenségeit, a vá­lások számának növekedését, a fiatalok megnövekedett igényét. Mindez világjelen­ség. A belvárosi, elavult há­zakban csak „alacsony” bért kérhet a tulajdonos, érde­ke hát, hogy üresen marad­janak, tönkremenjenek. A telek többet ér! Azt mond­ták: a tanács megérti a la­kásfoglalók álláspontját, de hát nekik mégiscsak a ma­gántulajdont kell védeniük. És micsoda ellentmondás! A polgármester egyúttal a rendőrség vezetője is, neki kell elrendelnie a beavatko­zást a lakásfoglalókkal szem­ben — ugyanakkor ő a fe­lelős a lakáskérdés megol­dásáért. Bíróságra adhatnék az ügyet, de nem ismerik a lakásfoglalók nevét. (Sokszor a házszámokat is lecserélik, hogy ne igazodjon el a ha­tóság!) Oj rendeletet hoztak hát: ma már a fénykép ál­tali azonosítás is megfelel bi­zonyítékként. És magyaráz­kodnak. De a tény tény ma­rad: 55 ezer lakáskereső van csak Amszterdamban; arra azonban nem kapok választ, hogy menyi az üres ház, a lakatlan lakás. Mondják: senki sem al­szik a nyílt utcán. De hogy hol. azt aligha tudják. Pró­bálkozik a tanács. A 600 gulden (szorozzuk meg ti­zennéggyel) alatti bérű laká­sokkal részben a tanács ren­delkezik oly módon, hogy ki­jelöli a bérlőt. A tulajdonos azonban elutasíthatja a je­lölteket: háromból csak egyet kell elfogadnia (hatszáz gul­den alatt!). Mi van a többi lakással? Aki jogtalanul be­költözik, azt kilakoltatja a rendőrség. Menjen oda, ahon­nan jött... 1980-at a spekuláció elleni évnek nyilvánították Hollan­diában. 1981 a bankok spe­kulációja elleni év. Ám ki tudja, milyen eredményt ér el a szándék, s a tömegek egyre határozottabb föl­lépése? Jávori Béla (Következik: 3. A szakszer­vezet kaput nyit) i PRÁGA: A Szlovák Kommunist ta Párt Központi Bizottsága szerdán ülést tartott Po­zsonyban. A testület meg­tárgyalta és jóváhagyta an­nak a jelentésnek tervezetét, amely a CSKP XV. kong­resszusán és a Szlovák KP legutóbbi kongresszusán hozott határozatok teljesíté­séről, valamint a szlovák kommunisták további felada_ tairól szól, s amelyet a KB elnöksége a március 20-ra összehívott szlovák párt- kongresszus elé terjeszt majd. BOGOTÁ: Az M—19 szélsőjobboldal! gerillaszervezet mmtégy négyszáz fegyveresé szerdán elfoglalta a Kolumbia déli részén fekvő Mocoa város­kát. Mint Bogotában bejelen­tették, a környező települé­sekről rendőri és katonai egységeket indítottak a vá­ros felé. A legfrissebb jelend tések szerint a gerillák néd hány óra elteltével kiürítet­ték Mocoát. BRÜSSZEL: A NATO brüsszeli főhadi-' szállásán és a tagállamok fővárosaiban a hét elejé óta gyakorlat keretében tekintik át és ellenőrzik a „válság esetén” teendő intézkedésé­ket. ROMA: Az olasz kormány szerdán megvitatta azt a levelet, amit Leonyid Brezsnyev szovjet államfő küldött Arnaldo Forlani olasz miniszterelnök­nek. A kormány megbízta Emilio Colombo külügymi­nisztert, hogy a NATO töb­bi tagállamainak kormányaid val egyeztesse az olasz vé­leményt és törekedjék „egy­séges álláspont” kialakításán ra, „egyeztetett válasz” ki­dolgozására Brezsnyev jad vaslataival kapcsolatban, WASHINGTON: Az Egyesült Államok tó-' vább kívánja normalizélni kapcsolatait Chilével a kö­vetkező hónapokban, A kord mány a katonai és gazdasá-' gi segélyek felújítását is fon_ tolgatja — jelentette ki John Bushnell külügyminisztériu- mi államtitkár egy szenátu­si bizottság előtt. SANTIAGO DE CHILE: Chilében szerdán, az „alkotmány” életbe lépésének napján újabb hat hónappal meghosszabbították a rend­kívüli állapotot. A nap fo­lyamán tette le a hivatali esküt Pinochet tábornok a junta magas rangú katona­tisztjei előtt, s ezzel nyolc évre hivatalosan átvette áz ország „elnöki” tisztét. PÁRIZS: Az Egyesült Államok újabtí lépcsőfokra hágott a beavat­kozás eszkalációjában — áL. lapítja meg a L’humanité Reagan amerikai elnök ama nyilatkozatával kapcsolatban, hogy kész fegyvereket szál­lítani az afganisztáni láza­dóknak. MOSZKVA: Az „első iszlám” atofn-' bomba létrehozására szolgá­ló titkos pakisztáni ,,706-ós terv” megvalósítása komoly aggodalmakat vált ki első­sorban a szomszédos álla­mokban — írja szerdán a Krasznaja Zvezda, a Szov­jet Hadsereg lapja. KAIRO: Az izraeli rádió szerint egyre több jel utal arra. hogy Egyiptom katonai szállítmá­nyokkal látja el az Iránnal hadban álló Irakot. BEJRÜT: A megszállt arab terüle­tek gyorsított ütemű annek- tálását célzó legújabb izrae­li program keretében hét új zsidó települést létesítenék, s 14 meglévő települést bő­vítenék az 1964-ben elfoglalt Ciszjordániában. HANOI: Phnom Phenh-ben a Kamd bodzsai Népi Forradalmi Ta­nács közzétette az ország al­kotmánytervezetét, amelyet országos vitára bocsátottat

Next

/
Thumbnails
Contents