Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Múló idő (Kovács István felvétele) Csali baba és a sok-sok rabló Újfajta utcai bűncselekmény New Yorkban: „láncrablók” a nők nyakáról leszakítják az aranyláncot Két-három másodpercig a nő majdnem mozdulatlanul állt, szája félig nyitva, jobb keze a nyakán. Azután idegfeszültsége egyszer csak minden járókelőt rémület­be ejtő velőtrázó kiáltozás­ban, könnyekben, érthetetlen szófoszlányokban oldódott fel. Bal kezével abba .az.iránjr­ba 'mutatott, amelybe 'égy talán 14 éves fekete fiú fu­tott el. Senki sem igyeke­zett, hogy a fiú után ered­jen. Néhány perc múlva a New York-i Avenue of the Ame­ricas sugárút és a 45. utca sarkán lévő Take Cushi ja­pán étterem vendégei, akik a kiáltógörcs miatt pálcikái­kat leejtették, újra hozzá­láttak az evéshez: az arany nyakláncok rablása már nem mondott nekik semmi újat. Csupán a város föld alat­ti vasútjában a múlt év nyolc hónapjában több mint 2000 láncrablást hajtottak végre szeptember utolsó nap­jaiban a napi kvóta, a rend­őrség adatai szerint, „70— 80 láncincidensre" növeke­dett. Akár az utcán, vagy a földalatti sötétjében, • a tör­ténet lefolyása mihdig ugyanaz. Amikor a rabló piszéméit; egy nőt, aki úgy néz ki, hogy valódi arany­láncot hord, lehetőleg fel­tűnés nélkül megközelíti. Az alkalmas pillanatban — pél­dául röviddel a földalatti indulása előtt — megragad­ja a láncot, hirtelen rántás­sal leszakítja a nyakáról és elrohan. Némelykor mindenesetre a dolog nem sikerül, és akkor az incidens véressé is vál­hat. A japán étterem előtt álló nő aranyutánzatot hor­dott, amelyet egy perion zsinór tartott össze. Amikor a rabló megrántotta a lán­cot, a szakításbiztos zsinór mélyen bévágódott a nő tar­kójába. A seb olyan erősen vefzéftr"frögy “a 'nőt 'kórház­ba kellett szállítani. A lánc- ráblási incidensek kétszer pedig halállal végződtek. A rablók azonban majd­nem mindig simán megúsz- szák. A láncrablás „könnyen kivitelezhető bűncselekmény és nem sokat követel a tet­testől” — véli a New York Times. Alig van olyan áldo­zat, amelyik támadóját ül­dözné, a menekülés legtöbb­ször nem nehéz, mert nincs olyan járókelő vagy föld­alatti-utas, amelyik olyan gyorsan felfogná, hogy mi­ről is van szó. És mivel az áldozatok ritkán sérülnek meg, az a kevés ember, akit elfogtak, majdnem mindig megússza csekély büntetés­sel. Egy külön lánckommandó áll állandó szolgálatban a földalattin. Polgári ruhába öltözött rendőrnők vastag aranyláncokkal felékesítve a különösen veszélyeztetett szakaszokon a csalimadár szerepét játsszák. Mindig három, szintén álcázott nyo­mozó tartózkodik készenlét­ben a háttérben, hogy a kel­lő pillanatban beavatkozzék. SZÖVEG NÉLKÜL Humor­szolgálat Egy családi veszekedés során a feleség ezt kiabál­ja a férjének: — Jobb lett volna, ha magához az ördöghöz me­gyek feleségüli — Az nem ment volna, mert közeli rokonok nem házasodhatnak. dr Néhány évi házasság után a férj ezt mondja: — Igaz, hogy aranyhe­gyeket ígértem, amikor összeházasodtunk, de mosó­gépről nem volt szó. Hevesi Molnár Géza Érted, ha kell... Érted, ha kell felbontom, a fák kéreg-rostjait, s felkutatlak az ég csillagporában. Ha kéred: % levegőt — visszafojtva élek, Ha kell: imába foglalom a neved, s zsoltárt énékelek újra, Csak lássalak, Csak szerethesselek Csak szeressl Most és mindörökké. Lőrinczy István versei: ALMOS FENYVESEK zöM álmokat álmodik a fenyves szemében őzek és Bartók nyitányok reggel ha felébred nyújtózkodik egyet s legszebb fáit lopják a lovascigányok ROMAI FEBRUÁR eiprusgallyat lenget a szél megremeg egy istenszobor fény Játszik a császár állán megrezzen egy csipkebokor Megújul Nagycenk, az ősi Széchenyi-kasfély — Drága gyermekem, ki tanított meg téged így ká­romkodni? — „Tanított, tanított!” Mintha az embernek nem lehetnének vele született adottságai! ár — A férjem azt akarja, hogy járjak főzési tanfo­lyamra. — Mi a csoda! Nem is tudtam, hogy kutyát vette­tek. ár A lelkipásztor megérke­zett a legközelebbi vasút­állomásra, s megkérdezte, hogy nem érkezett-e cso­magja. — De igen, lelkész úr — felelte az állomásfönök. — Nagyszerű, már rég­óta várom ezeket az új zsoltároskönyveket! — Akkor minél gyorsab­ban vigye el őket, mert az egyik folyik... ár Az egyik hadgyakorlat során a parancsnok . ezt mondja a katonának: — Broten, látja ezt a vasútállomást ? — Igen, uram. . — Tegye üzemképtelen­né. Egy ójfa múlva Brown jelenti: — Uram, a parancsát tel­jesítettem. — Nagyszerű. Hogyan csinálta? —í Látja ezt a táskát, uram? Itt van minden me­netjegy. ár „Papa — kérdi az ifjú. Protz papájától —, az a da­rab ég a nyaralónk felett ugye szintén a mienk?” A Széchenyiek ősi kasté­lya Magyarország nyugati határvidékén, az osztrák— magyar határ és a Fertő tó közelében visszanyeri régi fényét. A nyolchektáros parkkal körülvett nagycenki kastélyt több mint 200 évvel ezelőtt építtette Széchenyi Antal. Akkor telepítették a híres hársfasort is, amely a kastély főbejáratától csak­nem három kilométer hosz- szúságban nyílegyenesen ve­zet a Fertő tó parti ■ domb­sorra. Annak idején több mint 600 fát ültettek el. Kö­zülük csaknem 500 még él és a múlt nyáron is virágba bo­rult. A fasor rendbe hozása, felújítása több éves munka után befejeződött. Az elöre­gedett fák közé előnevelt su- hángokat ültettek, s így a szigorú természetvédelmi vé­dettséget élvező fasor a kö­vetkező évszázadokra is fennmarad. A második világháború alatt súlyos károkat szenve­dett - "kastély főépületének helyreállítása 1973-ban feje­ződött be. Itt nyílt meg a Széchenyi István-emlékmű- zeum, amely évente több mint 200 ezer látogatót fo­gad. Gyűjteménye 'állandóan gazdagodik. Nemrég két ál­landó kiállítást nyitottak meg. Itt találtak végleges otthonra Széchenyi István magánkönyvtárának legér­tékesebb közgazdasági mun­kái, csaknem 200 kötet. A könyvek margóján Széche­nyi saját kezű bejegyzései, széljegyzetei olvashatók. A közelmúltban állandó pénzérmetörténeti kiállítás­sal is. gyarapodott a múze­um. Különösen érdekes az anyagnak az a része, amely az államalapító István ki­rály korától mutatja be a magyar arany- és ezüstpén­zeket. A főépület rendbe hozá­sával nem fejeződött be a helyreállítás, öt évvel ez­előtt, 1976-ban megtörtént a kastély keleti szárnyának felújítása. Ebben kapott he­lyet a loyasiskola. Helyreál­lították az egykori kocsi­színt, amelyben a Közleke­dési Múzeum régi hifitói találtak végleges otthonra. A kastélypark közelében szérüskertet, nyitott lovardát, futópályát is kialakítottak. A helyreállítást a műem­léki kívánalmaknak megfe­lelően végezték el. Az istál­lók fakockás burkolatot kap­tak. Több helyiségbe intar­ziás parkettát raktak, s réz­veretes diófa ajtókat szerel­tek fel. Kovácsoltvas díszíté­sű bokszok; - vörösfenyőből készült nyílászárók, füstüveg lámpatestek teremtenek kor­hű hangulatot az épületben. Hátravan még a kastély nyugati szárnyának, az úgy­nevezett vörös kastélynak a helyreállítása. Jelenleg en­nek tervein dolgoznak. Az épületrészben kulturális centrumot alakítanak ki. Itt kap végleges otthont az egész Széchenyi-könyvha- gyaték, s reprezentatív szál­ló, vendégfogadó kialakítá­sát is tervezik. Detk A címben idézett Heves- megyei helységnek a neve több szempontból is megér­demli figyelmünket A me­gyénkben gyakori egy szóta­gos helynevek sorába » szervesen illeszkedik beiec Apc, Bocs, Bőd, Csány, Detfci Erk, Hort, Kál, Örs, Péhgí Recsk, Szúcs, Tenk, Véé*;- Csaknem valamennyi esette, tét tekintve, puszta szesaaéip*- névből alakult magyar né«* adással. A Detk megnevezés szócsaládjába tartoznak ezek az alakváltozatok is: Defalt (Borsod-Abaűj-Zemp­lén megye), Dötk (Zala rae*i gye). Az 1700-as évekbÖ való községi pecséten ez a változat olvasható: Deák. A. népi falusoroló emlegeti a Bene patak jobb partján fekvő falurész, Krsdetk ne­vét is. Visznek visz Fügédre, Karácsond Kisdetkre. Az sem véletlen, hogy á falu neve a népi jellegű szólásokban is kulcsszerepet ' kapott'. Még ma" is isrhéffk a falu határján túl is pl, ezt a szóláshasonlatot: összáéze- di az eszét, mint a detfci ember. A kedéllyel párosult esúfolkodás e formáját is hallhatjuk még ma is: Ha Ludason meg nem csalnák, Detken be nem csapnak, Akkor kimehetsz a világból, Baj nem érhet. A jóízű népi humor is jel­lemzi azokat a jelzős szer­kezeteket, amelyekkel egyé egy falu lakóit minősítik; Holló Mátyásné érdekes és értékes adatokat is felsora­koztató leveléből idézhe­tünk erre típuspéldát: Árok ugró ugriak, Lúdlábú hida­siak, Csikólábú detkiek. A csikólábú nyelvi forrná ebbe a rokon értelmű szó­sorba illeszthető bele: eie­ren, virgonc, mozgékony, nyughatatlan, fürge. így di­cséretes minősítést közvetít Mivel azonban a falukát csúfoló jelzők elsősorbán csipkelődő vagy éppen gu- nyoros szándékkal teljesítik nyelvi szerepüket, a csikólá­bú kifejezésnek más jelen­tésváltozatait is tekintetbe kell vennünk. A népi nyelvhasználatban ismeretesek ezek a nyelvi formák is: csikólábú kisszék, csikólábú szék. Számunkra sokkal inkább fontos ez az ismeretanyag: csikólábnak nevezték a kaszanyélen lévő fogantyút, illetőleg a kasza- nyél nagyobbik fogantyú­ját helyettesítő görbe fada­rabot. Ilyen meggondolás alapján a csikólábú összeté­telt ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszthetjük bele: görbe, csámpás, lőcs­lábú, kajszos, kajsza stb. Dr. Bakos József — Van egy mc-1 cem... Állati jó.,.' Elmondjam? — Ha állati jó, ak­kor feltétlenül monda el — nyugtattam meg Povázsait, hogy szem­es fülianúja leszek, amint viccet, s ami viccet mond. — Akkor elmon­dom. .. Tehát.,. Ko­vács becsönget ott­hon, mert... Marha jó vicc. Bizisten mar­ha jó... Ha csak rá­gondolok a poénra, megörülök a röhö- gési kényszertől... Nem hallottad már? — Azt, hogy Ko­vács. .. — Akkor minek mondjam el? — kezd méltatlankodásba Po- vázsai. — Azt, hogy Ko­vács. .. Azt hallot­tam már. De, hogy ez a Kovács mit csi­nál, hogy becsenget, hogy hová csönget be, ez lehet egy új vicc forrása és kö­rülménye is — nyug­tatgatom, mert irtó viccmesélési lázban ég. —r Na, szóval... ha tehát nem hallottad, akkor elmondom, mert bizisten, marha jó vicc. Ha csak rá­gondolok a poénra, máris majd megőrü­lök a röhögési kény­szertől. .. Kovács te­hát becsönget otthon egyszer, kétszer, há­romszor, de... Tény- *0 nem hallottad? Á Kovács negyedszer csenget — A csengetést? — Ne viccelj ve­lem. .. A viccet? — Már megbocsáss, kedves Povázsai, te viccet mesélhetsz ne­kem, de én veled nem viccelhetek? Furcsa demokrácia ez a környezeted­ben. .. — Igen. Ez vagy te! — háborodik Po­vázsai, a fene se tud. ja miért. — Míg én viccet akarok neked mondani, egy állati jó viccet, addig te meg a demokráciával jössz. Hát vedd tu­domásul, hogy nem politikai viccet akar­tam mondani és na­gyon megkérlek, hagyj engem ( békén a gyanúsítgatásaid- dal. — Mivel hagyjalak békén? — hüledezek. — Igenis, a gyanú- sitgatásaiddal... Mert te azt hiszed, hogy te olyan nagy demok­rata vagy, sőt hogy csak te vagy az iga­zi, az egyetlen az egész országban, aki csak úgy kini:tathat mindenkit, mert az viccet akar monda­ni. .. Egy állati jó és igenis nem politikai viccet, pedig... — Állj meg. állj meg az isten szerel­mére! Hát mivel gyanúsítgatlak én? Mert én semmivel sem gyanúsítgatlak... Én viccet akarok hallgatni. Tőled aka­rom hallgatni. Ér­ted? — üvöltöm, teljesen indokolatla­nul, mert már tud­hatnám régi ismeret­ségünk alapján, hogy Povázsaitól én rend­re az őrületbe roha­nok. Még szerencse, hogy viszonylag rit­kán találkozunk. — Velem, kérlek ne üvöltözz... Az a világ elmúlt, hogy egy ártatlan embert csak úgy le lehessen üvöltözni azért, mert az üvöltöző valaki­nek hiszi magát... Itt kérlek, ebben az országban szocialista demokrácia van... S ami nincs, az az üvöltözés... Világos? — A Kovácsot mond, a keservit... Becsöngetett har­madszor, és... ? — Mi közöd hoz­zá? Fel akarod je­lenteni talán? És egyáltalán ki az a Kovács? És nem is csöngetett... Űris­ten, kémkedsz utá­nam? — Te, Povázsai — fegyelmeztem magam — van egy viccem. Politikai vicc. Ügy kezdődik, hogy Reagan kinyitja ■ az újságot és megelége­detten jegyzi meg, hogy Lengyelország­ban. ,, — Fúj! — üvöltött rám Povázsai. — Te nem is kém vagy, te aljas provokátor let­tél. .. És még ennek akartam én elmon­dani azt az állati jó viccet, hogy Kovács becsöngetett otthon egyszer, kétszer, há­romszor. .. De nem mondom el. Megválo­gatom, hogy kit tün­tetek ki vicceimmel — mondta és ottha­gyott a porba hullva, miközben ott csen­gett fülembe a Ko­vács három csönge­tése. És már sohase tudom meg, hogy mi lett a negyedik csön­getésével. Tatán áramszünet vetít? Gyorkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents