Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-07 / 56. szám
Ellopták Jupiter feímkéi „Nem jó felé tart szekerünk rúdja.. Éneklő pedagógusok Hevesen Francia film Elfáradt, nekikeseredett, munkahelyi bosszúságok nyugtalanítják? Felejteni, kikapcsolódni szeretne? Nos, másfél órás programnak, amolyan tökéletes búfeled- tetőnek, bízvást ajánlhatjuk az Ellopták Jupiter fenekét című francia filmet. Szellemes frivolságával már a cím is figyelemfelkeltő, bizonyltja ezt az is, hogy az első egri előadásra elkelt minden jegy. Persze csábító a franciáknál hagyományos, a mindig elismerést arató, a könnyedséggel, az eleganciával ötvözött ötletgazdagság is. Ez már annyira tradíció, hogy szinte kizárt a csalódás lehetősége. Ebben az esetben is vérbeli vígjáték nevettetett bennünket. S ha valaki önfeledten kacag, mit törődik azzal, hogy a rafinált alkotók boszorkánykonyháján ■ minden reagálásra számítottak. Ezekre alapozva vetették hadba a komikum kelléktárának legbeváltabb, ' legha- táskeltőbb darabjait. Ne legyünk rosszmájúak: ezek sorában akadt azért újszerű, eddig még ki nem próbált is, úgyhogy a túlontúl igényesek sem méltatlankodhatnak. Különben is ráadásként kapták a sok ezer éves múltjával joggal büszkélkedő Görögország történelmi hangulatot, költészetet sugalló, s természeti szépségekben is bővelkedő tájai- mak mesteri bemutását, ez egyébként Jean-Paul Schwartz operatőri érdeme. A sztori — ez a siker alapvető feltétele — fordulatos, meghökkentő helyzetek regimentjével fűszerezett. Lise Tanguerelle .1— a nagyszerű Annié Girardot keltj életre eredeti bájjal ezt a figurát — a francia rendőrség felügvelőnője, Antonie Lernender professzorral, a Sorbonne híres Hel- lasz-kutatójával köt házasságot. A nem éppen ifjú pór természetesen Görögországba utazik nászúira. Itt megismerkednek Hubert Hotard archeológussal és feleségével, akiknek legjellemzőbb vonása az, hogy minden férfi iránt — nála a kor sem számít — erőteljes vonzalmat érez. Lelkes, hivatásáért rajongó férje egy rendkívül értékes szobortorzót talál — ezt rögvest Aphrodité istennő fenekének minősítik. A felfedezésnek híre megy, a műkincset ezért elrabolják, s kezdődhet a visszaszerzésért indított nemcsak vígjátéki, hanem burleszk ízeket is kínáló hajsza. Ügy tűnik: a stáb tagjainak volt miből meríteni, hiszen erejükből sziporkázó zárópoénra is futja, szemléltetve azt, hogy miként lesz egy olimposzi hölgyből római főisten. Kilencvenötmillió pékkmy A lendületes ritmust a ló értelemben rutinos Philippe de Broca rendezd diktálja, egyébként Ő a forgató- könyv társszerzője is. Társadalmi háttér, ebből metszett markáns alakok? Ezt, illetve ilyeneket ne keressünk, mert, teljesen céltalanul pazarolnánk az időt. Az alkotók erre vállalkoztak, ók csak habkönnyű, felüdttő kikapcsolódást ígértek, a maradandóvá g élménye nélkül. Valljuk meg: néha erre is szükségünk van, legalábbis másfél órára. Egy An- daxinnál mindenesetre többet ér,.» Pécsi Iwéváw Gyorsmérleg a könyvkiadásról f. Elkészült a magyar könyvkiadás múlt évi gyorsmérlege; a kiadók műhelyeiből 8241 könyv több mint 94,7 millió példányban jutott el az olvasókhoz. Ez azt jelenti, hogy 88-cal több művet adtak ki, mint 1979-ben a példányszám 2,2 millióval nőtt. [ Az élen változatlanul a szakirodalom áll, azzal együtt, hogy tavaly a korábbinál valamelyest kevesebb szakkönyv hagyta el a nyomdákat. Példányszámuk viszont emelkedett. A szakirodalom után a tankönyvek és az ismeretterjesztő kötetek következnek. A legtöbb — 25 és fél millió — példányban több mint ezerháromszáz tankönyv látott napvilágot, ám alig maradt el mögöttük az 1307 Ismeretterjesztő könyv, 24 millió 250 ezer kötettel. A legfiatalabb olvasókhoz szóló kötetek meglehetősen nagy — 17,3 millió fölötti — példányszámban készültek. Változatlan mennyiségben részesült a kiadásból a szépirodalom; minden tizedik mű hazai vagy külföldi fró, illetve költő alkotása volt, példányszám szerint 17,7 millió kötet. összesen 386 magyar szerző alkotását jelentették meg tavaly több mint 7.6 millió példányban; 266 könyv mai szerzők versesműve, színműve, prózája volt. Tavaly 371 külföldi szerző alkotását gondozták a kirMtemujűm 1981. március 7., szombat adók, s ezek a könyvek több mint 10 miihó példányban hagyták el a nyomdákat. A sokszínű, soknemzetiségű szovjet, illetve klasszikus orosz irodaimat 34, a lengyelt 14, a franciát 39 alkotás képviselte. (MTI) BISTEY ANDRÁS: KRÁTER í. Tíz év körüli fiú fürdött a régi téglagyár agyaggödrében. Egyedül volt. A hátára feküdt, csöndesen ringatózott a vízen. A napfény szemfájdítóan táncolt a hullámokon, a sárgás víztükör fölött szitakötők keringtek. A magas part tetején hirtelen megjelent egy kamasz. A fiú nem ismerte meg, a szeme még káprázott a napfénytől. Azután a kamasz lassan' leereszkedett a meredek ösvényen, és megállt a víz mellett. A fiú megismerte, és szorongás támadt benne: Mike Pista vagy három évvel idősebb volt nála, furcsa, kiismerhetetlen fiú, az egyik pillanatban kedves és barátságos, a másikban már verekszik akármilyen semmiségért. A fiú leállt a puha iszapba. Szívesen elment volna, de a klottnadrágja kint volt a parton. Mike ernyőt formált a tenyeréből a szeme fölé. őt is elkápráztatta a napfénv. — Te vagy az. Krizső? A hangja .nem árult el rossz szándékot, ettől a fiú egy Idfisft-aMgayiMinriobl: -Kftmászott a vízből, iszapos talpát a puha fűbe törülhette. — Mór elmégy? — Ebédelünk. — Oláhcigányokat láttam a temető mellett. A fiú megtorpant. — Igazából? — Istenbizony. Vagy tíz szekérrel jöttek ... — Hátha meszesek? Ugyanolyan szekerekkel jár- pak. — Oláhcigányok, és kész! Az egyiknél félelmetes kés volt. A fiú bizonytalanul megvakarta a hátát. — Fürödj még egyetI — mondta Mike, és letolta a nadrágját. — Haza kell mennem. — Na! Mike lépett néhányat feléje, a karját kérlelően előre nyújtotta. A fiút megtévesztette a kérő hang, nem hátrált idejében. Mike hirtelen átkulcsolta a derekát, két lépéssel a víznél termett vele. belevágta, és maga is utána ugrott. A fiú behunyta a szemét, hallotta, hogy a fejét zubogva elkmik a huttemok. FelA hevesi pedagóguskórus több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza: 1963ban alakult. Azzal a céllal hozták létre, hogy összefogja a járás énekszakos tanárait, s ilyenformán a helybeli zeneiskola rendszeres segítséget, támogatást adjon számukra. Annál, is fontosabbnak ígérkezett ez a vállalkozás, mivel jócskán akad köztük szakképzetlen is, s így lehetőség nyílt volna arra, hogy figyelemmel . kisérjék tevékenységüket, szakmai tanácsokkal egyengessék lépéseiket. A kezdeti felbuzdulást azonban nem követte látványos eredmény, s azóta némileg módosult is az eredeti elképzelés. A hosszú évek alatt á( olakuP az együttes hogy pteoífőia. ”‘abő Tivadar he’vót is más vette át Pereim- S'-^or most a karnagy. (V kérdeztük meg arról. h-'-v mllvcn elképzelésekkel közelítenek lassan a huszadik esztendő felé. Töm n ''oitgalom volt — Az elteli idő alatt azt hiszem alaposan megváltoztak a körülmények, akárcsak az amatőr művészeti mozgalom többi ágában... — Természetesen más háttérrel rendelkezett a társaság: amikor összeverődött, nem ilyen viszonyok között végezte munkáját, az embereknek . nagyobb igényük volt a csoportos éneklésre. Akkor valóságos tömegmozgalom volt, alig lehetett elképzelni nagyobb vállalatot, vagy más egységet, ahol nem alakult volna egy-egy daloló kis közösség. A mi vállalkozásunk is akkor fogant, de jelenleg fél kezemen is meg tudom számolni, hogy hány kórus működik a járásban. Elvesztette természetes vonzerejét, jelentőségét ez a forma, ahogy a közművelődés más ágai is átmeneti, vagy tartós zavarba kerültek... Nemrégiben például, amikor a háziipari szövetkezetben próbálkoztunk szervezéssel, hamar be kellett látni, hogy nem jutunk egyről a kettőre, s föladtuk tervünket. — Ez komoly és szép kezdeményezés volt annak idején. A járási művelődési osztály olyan „hátsó gondolattal” hozta létre, hogy fórumot teremt a muzsikát oktatók számára. Ügy oldották meg a próbák kérdését, hogy kérték az iskolaigazgatókat, az órarendek elkészítésénél tegyék szabaddá a tagok egy délelőttjét a héten, amikor bejöhetnek gyakorolni. Az eljárás azóta sem változott, mivel sokaknak nagy gondot jelentene a bejárás. Szerettem volna, ha délutáni, vagy esti órákban tudunk összejönni. de a buszok nem várnak; nincs lehetőség az Ilyent munkára. Maradt hát ez a megoldás. Elmaradtak az énekszakosok Elém kerül az énekkar naplója: benne fényképek, újságkivágásak, meghívók, s különböző beírások: emlékei a sok-sok közös fellépésnek. Ahogy beszélgetőtársam forgatja a lapokat, lassan megelevenednek a múlt ereklyéi, mert mindegyikhez fűz egykét szót. gondolatot. — Lehet, hogy az előbb felsorolt okok következtében, de létszámunk megcsappant: negyven tagja van jelenleg az együttesnek, s ebből huszonötre tehető az aktív szereplők száma. Egy-egy alkalommal még kevesebb résztvevőre lehet számítani. A legsajnálatosabb az. hogy elmaradoztak az énekszakosok, akik kedvéért voltaképpen indult a vállalkozás: mindössze négy látogatja a foglalkozásainkat. közülük. Persze most Is akad jó néhány, akinek mindennapi tevékenységében segítségére van a közös éneklés: az óvónők például jól felhasználhatják. — Ennek a folyamatnak a másik oldala, hogy egyre fogy azoknak a száma Is, akik ismerik a kottát. Fájlalom. hogy (gy alakult, nagy hasznát láttam ennek az egésznek: abból a néhány esztendőből, amelyben vezettem a kórust, körülbelül-két éven át foglalkozhattam mindenféle rossz értelemben vett hivatalos íz nélküli továbbképzéssel: közösen átnézhettünk műveket, megismerkedhettünk új szerzőkkel. Olyan kapcsolatot jelentett ez szerintem — különösen a szakképzetlenek szempontjából —. amelyet nem pótolhat semmi. A munka rovására megy Közben — a keserű felhangok mellett —, ahogy végiglapozzuk a naplót, sok elismerő szót is találunk benne, bár nem kis erőfeszítést követel az eddigi szint tartása. — Ilyen körülmények között jó, ha Jönnek egyáltalán hozzánk, arra pedig gondolni sem lehet, hogy a jelentkezők közül felvételiztes. sünk, válogassunk. így a kidolgozottság, szenved csorbát. Nem nagyon van lehetőség komolyabb hangképzésre sem. Ezzel együtt sokat dolgozunk, lényegesen többet, mint más együttesein mintegy 40 új művet tanulunk meg egy év alatt. A Kórusok Országos Tanácsa, a KÓTA nemrégiben felmérte, hogy hány alkotással foglalkoznak az együttesek, s kiderült, hogy évente átlagosan három-néggyel. Ez az igényesség öröklött sajátosságunk. — A fenntartónk a járási és nagyközségi tanács, illetve a művelődési otthon. Támogatásukkal működünk, szereplési lehetőségeinket általában tőlük kapjuk: rendszeresen részt veszünk különféle bemutatókon, társadalmi és állami ünnepségeken. De más közös megmozdulásaink is vannak: szűre* telni, kirándulni járunk; / hogy ne csak elegáns öltözetben, a dobogón legyünk együtt. Ez is hozzátartozik életünkhöz. — Most aránylag csended sebb időszak volt, de tavasz-* szal jönnek a szereplések, a a módszeres munkálkodása készülünk mi is a Bartók- évfordulóra. Megfordulunk egyébként országos rendezvényeken is, legnagyobb sikerünk éppen ehhez fűződik a a pedagóguskórusok szemléjén ezüstkoszorús minősítést kaptunk. Ügy vélem azonban, hogy nehezen tudjuk megtartani, vagy túlszárnyalni ezt az eredményt a mostani viszonyok között.’ Pedig jó volna itt egy erős,' jól működő énekkart létrehozni, ahogy az eredeti célt sem szabadna elfelejteni: a továbbképzést és a kapcsolattartást. Miért, miért néma úgy tűnik, nem halad most kedvező irányba szekerünk rúdja. A változáshoz föl kellene kelteni a dalolókedvet^ s az iskolaigazgatóknak iá több megértést kellene tanúsítaniuk: biztatniuk, serkenteniük énekszakosaikat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, hiszen ennek mindenki hasznát látja. ■4r Kár lenne, ha ez a vállaH kozás, amely minden elismerést megérdemel, kudarcba fulladna. A környék zenei kultúrájának felvirágoztatás sáért sokat tehet ez a csoport. ha a régi úton haladva, de új módszereket keresve meg tudna újulni. Ha Így lesz, az eredmény nem marad el: egy valóban kitűnő kórussal gazdagodna a hevesi járás, s énektanárai képzettebbekké, s a közös éneklés értékes hagyományának letéteményeseivé válnának. * Gábor László leszorította. Már vörös karikák táncoltak a szeme előtt, amikor • a szorítás enyhült, kiemelhette a fejét a vízből, de egy pillanat múlva Mike ismét lenyomta. A fiú összeszedte minden erejét, lába keményebb talajra talált, megfeszítette a testét, és a fejét fölemelte a víz fölé. — Ellenkezel? — kérdezte gúnyosan Mike. Ismét a dereka felé nyúlt, hogy fölemelje, de a fiú ellökte a kezét. Szó nélkül birkóztak, csak nehéz lihegésük hallatszott. Mike hirtelen a hóna alá kapta a fiú nyakát, és egész súlyával rádőlve, belenyomta a fejét a vízbe ... egyszer ... kétszer ... háromszor ... mindig hosszabb időre. és mindig kevesebbet hagyva lélegzetvételre. A fiú egyre görcsösebben kapott levegő után, a hullámok mind vadabbul dübörögtek a fülében. — nelefojt! — villant át az 'án a félelem, de már nem4volt ereje a védekezéshez. Amikor Mike megérezte, hogy a fiú teste elnehezedik, ijedten kivonszolta a partra, hasra fektette, próbálta kinyomni belőle a vizet. Azután gvanút fogoif. hogy a másik tetteti magát, nem jött víz a szájából, hát üM»rahinc«dia atosateeLati. ladni, de előbb jó messzire kell elhúzódni, hogy Mike ne ót*? a tel. — Csak. Mert szemtelen-j kedsz. — Mivel szemtelenked- tem? Mike látta, hogy a fiú el- oldalog, de nem volt kedv? utáwa iramodni. — Most is pofázol. Két gyerek bukkant föl a part tetején. Kis Jóska és Demeter Gábor. A fiú megállt, egyszerre elszállt a fé^ leime, (Folytatjmkt l és egy kicsit táoalabb leült a fűbe. A fiú óvatosan- kinyitotta a szemét. Fölállt, megjátszotta, hogy ájulásból éled, támolyogva ment a nadrágjáért. Mike papsajtot szedett a partoldalban, egykedvűen rágcsált. — Legközelebb belefojt- lak — mondta, és messzire köpte az összerágott papsajtot. — Miért? A fiú fölhúzta a nadrágját, ez egy kis biztonságot adott. Most már lehet sza-
