Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-06 / 55. szám
Hi legy a szupertehetségekke-Tíz kérte, a tizenegyedik kapta Külföldi vendégszereplésre — Ausztriába — készül az Állami Hangverseny- zenekar; a jövő héten Graz, majd Klagenfurt és Salzburg koncertpódiumain lép fel az együttes. A műsoron — mint idei turnéikon zömmel — Bartók-művek szerepelnek. Vezényel: Ferencsik János. Végső formát öltött az ÁHZ riyári programja. A hagyományoknak megfelelőSÍMmm M&k. mámsfi 6» Kentek _ en Budapesten a Zichy-kgs- telyban, valamint Martomvá- sáron, Vácrátóton és Veszprémben adnak hangversenyt. Martonvásáron ezúttal is Beethoven-műveket tolmácsolnak — az osztrák Kurt Wösser vendégkarmester dirigálásával. Vele egyébként Budapesten Johann Strauss műveiből összeállított bécsi estet is rendeznek. A vácrá- tóti Mozart-koncerten Koba- jasi Kenicsiro vezényel. A nyár végén ismét Ausztria lesz az úticél, Vil- lachban a karinthiai nyár rendezvénysorozatán vesznek részt, majd Olaszország és Svájc következik. (MTI) kenység, a felkarolásra méltó diákok fegyelmi regulá. zása, letorkolása. Az ilyen helyzet újabb konfliktusok forrásává válhat, s kisebb vagy nagyobb mértékben visszavetheti az egészséges fejlődést. Persze mindez nem történik meg akkor — legalábbis nem éleződnek ki ennyire a körülmények — ha a tantestületben akadnak megértő nevelők. Közéjük kell, hogy tartozzanak a személyiségismeretben és a pedagógiában nagyobb jártasságot szerzett, a pályaválasztási felelősi teendőket ellátó nevelők, akik sikeres közbelépésükkel eloszlathatják a tornyosuló viharfelhőket. Nekik kell ügyelniük arra — ez is központi kérdés, — hogy az igen tehetséges fiúk és lányok ne legyenek felfu- valkodottak, ne nézzék le kisebb szellemi útravalóval rendelkező társaikat. Megértethetik velük, hogy a bennük rejlő tehetség fokozott felelősségérzetet és szerénységet követel, s Minek nemcsak az ő örömükre, hanem a társadalom javára kell kamatoznia. A megpróbáltatások nem feleslegesek, akkor sem, ha pillanatnyilag nem éppen szívderítő azokat elviselni. Azt az érzést tudatosítják, hogy az előbbre jutásért mindig áldozatot illik, sőt kell is hozni. Ne legyenek hát elit iskolák. A kiváló képességűek úgy illeszkedjenek be a közösségekbe, hogy ritka adottságaik ne vesszenek kárba. Elképzelhető az is, hogy megyei szintű stúdiót vagy egyéb foglalkozásokat szerveznének számukra, s ilyenkor országosan is elismert szaktekintélyek foglalkoznának velük, akik mellesleg — idézve a közkeletű latin közmondást — arra is megtanítanák őket, hogy teher alatt nő a pálma. Az egyének boldogulására, a mindannyiunk őszinte örömére... Pécsi István A Művészeti Alap tavalyi vásárlásai közül Barcsay Jenő Fény című festménye iránt nyilvánult meg a szakemberek körében a legnagyobb érdeklődés. A januári m.ücsarnokbeli kiállítást követően tíz múzeum, gyűjtemény jelezte: örömmel tudná magáénák, szívesen bocsátaná azonnal közszemlére. Végül is a 11. helyre került a nagy értékű kép; a mester kérésére az új, épülő szombathelyi képtár anyagát gazdagítja majd. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja közgyűjteményeknek, intézményeknek juttatja a vásárolt képzőművészeti alkotásokat. A 250 mű sorsáról döntő bizottságba az alap meghívta a Művelődési Minisztérium és a Magyar Nemzeti Galéria szakembereit is. A Művelődési Minisztérium — élve előválogatási jogával — 21 műtárgyat, választott ki. hogy a mai magyar képző- művészetet azokkal képviselje külföldi kiállításokon. Az alkotások sikeresnek bizonyultak; nem egy festményre, szoborra a meghívott 31 múzeum és intézmény képviselői közül többen is bejelentették igényüket. A vitás esetekben a bizottság mindig az adott múzeum jellegét, s a mielőbbi bemutatási lehetőségeket figyelembe véve döntött. A szentendrei mesteren kívül több képzőművész is a Sa- varia Múzeumnak ajánlotta alkotását; Anna Margit, Bálint Endre, Hincz Gyula, Kurvcz D. István és Mar- tyn Ferenc festményei, valamint Borsos Miklós és VIIt Tibor szobrai ugyancsak a születendő képtárban kapjak méltó helyet. Töprengés több tételben Érdemes erről a témakörről beszélgetni, vitatkozni? Ügy véljük, mindenkép. pen. Akkor is, ha a gondolatsort a nálunk meg megszokottá vált divathóbort vetette a felszínre, s ma már nemcsak a pedagógusok elemzik, boncolgatják — ők korábban is megtették, lévén ez munkaköri kötelességük, méghozzá csinnadratta nélkül —, hanem a nyüzsgölő- dő szociológusok, sőt kutató orvosok is. Ettől függetlenül indokolt az alapos vizsgálódás, a sokrétű töprengés, mert így többek között arra is lehető, ség adódik, hogy jó néhány téves elképzelést eloszlassunk. Kevesen az élen Hadd rögzítsük mindjárt azt, hogy a tanítókat és tanárokat mindig izgatta a kivételes képességű gyerekek sorsa. Tudományoskodó — nincs ennél nevetségesebb valami — címkézés, meghatározás helyett csak annyit mondjunk el róluk Indításként, hogy a jóknál is jobbakról, .átlagon felüli tehetségekről van szó, akik között a „listavezetők” a zseni titulusra is igényt tarthatnak. Azt hisszük: senkinek sem kell bizonygatni, hogy milyen kevesen vannak. Hadd nyomatékoljam ezt egy személyes vallomással: több mint fél évtizedes középisko. lai tanárkodásom során csupán eggyel találkoztam közülük. Akiknek volt részük ilyen rendkívüli élményben, azok joggal nevezhetik magukat Fortuna istenasszony kegyeltjeinek, hiszen megadatott számukra a felfedezés semmi mással nem pótolható öröme. Arról a készséggel vállalt áldozathozatalról nem is szólva, amit az ilyen tanulók pallérozása jelentett. Krőzusként bántunk szellemi kincseinkkel, hiszen txidtuk, hogy a lehető legjobb helyre kerülnek, pazarlóan szórtuk sziporkázó ötleteinket, hogy ezzel is ritka értelmi vágtára ösztönözzük őket. S mekkora öröm volt látni, érzékelni az eredményt, az egyenesem felfelé ívelő, a csak csillagsorsuknak megadatott pályát. Kishitűek kereszttüzében Ma kategóriát Is találtak ki számukra. A szó 1 neme. sebb értelmében vett elitét. Napjainkban valamiféle, kellőképpen át nem gondolt közösségi féltés óvja őket nemcsak a széltől, hanem a legkisebb fuvallattól is. Akik így gondolkodnak, azt hirdetik, hogy külön kellene választani őket a többi közönséges halandótól, s az így elszigetelt gárdával speciális iskolában foglalkoznának majd az arra méltó pedagógusok. Mi tagadás: jó néhányan kardoskodtak ezért, de az is tény, hogy akkorát tévednek, amilyenre ritkán akad példa. Elképzeléseik ugyanis már a részletek taglalásánál csődött mondanak. Kezdjük mindjárt egy seregnyi kérdéssel. Hol vannak azok a biztos megítélési készséggel felvértezett személyiségek, akik mindenütt meglátják, kiemelik őket, s eldöntik, hogy mikor, hány esztendős korban történjék ez? Tévedniük -nem szabadna, mert a hibás mérlegelés egyéni tragédiák sorának lenne forrása. Ügy hisszük; ennél a motívumnál felesleges tovább időznünk. Arra se egyszerű válaszolni, hogy kik legyenek kalauzaik a gyors siker felé vezető kikövezett úton. A nevelők adottságainak értékelése ugyanis erőteljesen szubjektív ízű. így aztán az esetek nem kis részében azoknak jár a pálma, akik arra egyáltalán nem jogosultak. Ügyeskedésből viszont jelesre vizsgáztak, hiszen jó keresztapát, nagybácsit szereztek, aki a kellő időben és a megfelelő helyen kirukkolt azzal, amit tőle reméltek. Ilyen előzmények után félő, hogy az elit oktatási intézmények tanárai közül sokan nem ütnék meg a kívánt szintet, s ezek a csodanebulók éppúgy a kishitűek kereszttüzétől riadoznának, mint rezerválás előtt. Természetes közegben Ne legyünk se könnyen általánosítok, se gyorsan igaztalanok, ezért fogalmazzuk meg azt is, hogy a többségtől elütőkre, a kiugró tehetségekre olykor nehéz hónapok és esztendők várnak. Ne is tagadjuk: olyanok is akadnak a katedrákon, akiket idegesítenek a „különcök”, a ritka jó fejű, de nehezen kezelhető ifjoncok, akik a felnőttekben vitapartnert keresnek, akik mernek kérdezni, ráadásul nem mindig disztingváltan, akik természetesnek tartják, hogy az általuk megszabott vágtát mások is bírják a kifulladás legkisebb veszélye nélkül. így aztán sajnos gyakori a féltékenység, a sértődéRégészeti kutatások országszerte Körülbelül 5 ezer éves épület maradványaira leltek a régészek Csongrád megyében, a Gorzsai Állami Gazdaság területén. A késő kori lakóházban talált gazdag leletanyag alapján a szakembereknek az a véleményük, hogy mind ez ideig páratlan értékű leletre bukkantak. Ehhez hasonló épületmaradványt eddig csak Bulgáriában és Görögországban találtak. Az országban 40 intézmény, múzeum, tudományos műhely irányításával évente 60 régészeti feltáráson dolgoznak a szakemberek. Ma már agy re gyakoribb, hogy az archeológusok mellett ott munkálkodnak a különböző társtudományok, például az antropológia, zoológia, sőt a kémia, a fizika művelői is. Külföldi turnék előtt az Állami Hangversenyzenekar SZ/UAY /$T\/Atf: 0 A birkák százait már messziről észrevette, megpillantotta a bojtárokat is, a kutyák ugatását is elhozta a szél, de ő az öreg Kóré Andrást kereste. Kóré András ötven birkával, meg tiz hold földdel lépett a tsz-be és utána negyven család írta alá a nyilatkozatot. A rézkampós bot messziről megcsillant a kezében, de ő csak a hoaályajtót támasztotta és átnézett a közeledő elnök feje fölött. — Jó napotl — köszönt az elnök és kilépett a kocsiból, úgyszólván a hodályajtó küszöbén. — Neked is, Bódi — fogadta tisztességgel a köszönést, de a lehúzott ablakon bekiáltott: — All) odébb ezzel a határral, te gyerek, és ne bü- dösits az orrom alá. mert istenemre, hogy a szamarammal rúgatlak agyait. Az elnök látta, hogy paprikás kedvében az öreg, tehát valami nincs rendjén a tanyán, — Mi baja? — Beléjük ütött a büdös- sánta' — Aílatorvos voit-e mar?. Nem válaszolt, így az elnök továbbkérdezett: — És a bárányok? — Jöhet értük az olasz ... Kóré András közelébb húzott egy fejőszéket és nekifordította a fejét a napnak. — Ülj le, ha ráérsz! — Van-e pálinkája? Az öreg számadó hunyorogva leste a napot. — Nekem nincs, de azt beszélik, hogy neked még iusz-piusz is van a kocsidban. Bódit megdöbbentette a szó, de leginkább az, hogyha ezt András mondja, tehát ígv is van. — Kik beszélik? — Beszélik! Ezt is beszélik. meg azt is. Az elnök felakasztotta a kalapját a hodályajtóra és leült a fejőszékre. Ahdrás volt az egyetlen ember a faluban. aki úgyszólván gyerekkora óta belső bizalmasa volt és akitől mindent felvett sértődés nélkül. Tudta, érezte, hogyha ő megpendít valamit, annak nemcsak füstje, lángja is van. — Mi bajuk velem? Ki vele! Kóré András levette szemét a bágyadt napról, krá- kogott. vagy kettőt és azt mondta: Az operett a mosoly országa Farsang van! Farsang van! Ezzel a vidám csatakiáltással hozott egy kerekded operettműsort Egerbe az Országos Rendező Iroda. A felemelt helyárakat az alkalmi társulat névsora feltétlenül indokolta: Kincses Veronika Kos- suth-díjas, Rózsa Sándorral és Németh Gáborral szolgálta az operettek érzelmi érdekeit, míg Németh Marika, Zentai Anna érdemes művészek és Marik Péter inkább a vidámságot, a temperamentumot, a derűt, azt a felfokozott és kiolthatat- lan optimizmust árasztották a közönség irányába, azt a légkört, amely újra és újra elevenné teszi az operettnek, ennek a kissé tegnapi műfajnak a mesevilágát. Lehár-, Kálmán-, Ábra- hám-. Fényes-melódiák hangzottak itt el, az örökzöld közhelyek örökzöld dallamai, amikre manapság is befizet a közönség. Ilyenkor az egész nézőtér másfajta villamossággal van tele, mint a színházi estéken. Most pótszékeket csempésznek be, mert a hangulatos este ígérete ezt a ráadást is megéri annak, aki a nyikorgó tonettszéken képes két órán át ülni a régi számok végighallgatása okából. Mert a közönség hangulatát a színpadra lépő énekesek nem felkeltik, hanem felrobbantják, mint egy régen elheverő aknát, vagy elsüppedt bombát. A hallgatóság ösz- szetétele is azt bizonyítja, hogy a közönség java része azt a melódiát várta, azt a fülében és szívében sokszor visszacsengő dallamot akarta hallani, amelyet maga is dúdolt azokban a szerelemmel és fiatalsággal megrakott esztendőkben. A tapsok erejéből ki lehetett következtetni, hogy a — Ez lenne az egyik baj! — Micsoda? — Az, hogy intézőt játszol, nem elnököt! Parancsolgatsz, rázod a rongyot, jegét tartasz a tsz Volgájában, hogy melegben is hideg maradjon a konyak, meg a bor... Az elnök kirúgta maga alól a fejősámlit — Az istenit magának, ha maga is így gondolja! — Nem gondolom, tudom! — Apám helyett apámnak tartottam, meggazdagodott a tsz-ben és most beállt az ellenségeim közé ... Kóré András komótosan megtörölgette a bajuszát, előszedte a pipát, meg a dohányt. — Ülj le! Ha belekezdtünk valamibe, végezzük is be. Igaz, én a juhokat akartam először megmutatni, de ha meggondolom, amit mondani akarok, mindennél előrébb való. Bódit, — maga sem tudta miért — egyszerre nyugalom szállta meg a vén bacsó szavaira. Meszire hajította a szájából a csikket és visszaült a helyére. — Beszéljen akkor! — Tudod, sora van mindennek a világon! Én ismertem nagyapádat, apádat, szervezéskor kettőnk után lépett be a szövetkezetbe a falu. Elnök lettél. Jó elnök vagy, kire, neve van a gazdaságnak! Ám az a sor. omin együtt indultunk, az utóbbi időben mintha elgörbült volna. A kutyák ugatni kezdtek, két bojtár ölében hozott egy- egy birkát. — Már ezek sem tudnak menni. András bátyám! Bólintott csak az öreg. — Nem mer szólni neked senki! Tartanok tőled az emberek, azt mondják, kibújtál a bőrödből... Az elnök beleizzadt a beszélgetésbe. Az öreg pedig csak mondta tovább. — Urat játszol, sajátodnak tartod « te»-i, Ügg mi. mai érzelemszegén? időnkben, amikor dalban és az utcákon egyaránt ritka az érzelmesség, még in.' kább a valóban belső fűtöttd séggel megszólaló érzelem) hálásak az emberek az énekeseknek olyasvalamiért, amit ma a zeneszerzők talán szégyellnek megimi: azt. hogK vannak pillanataik, amiko» gyerekes bohósággal kinyitják a szívüket. Mint ahod gyan a műsor második felében Németh Marika és Marik József tették. öl* nemcsak Ígérték a báli hans gulatot, önfeledtséget, de kedélyes közjátékaikban pél-’ dát is mutattak, hogyan kell átadnunk magunkat a jókedv és a érzelem fesztelenségeid nek. Zentai Annáról nem is be-; szélve. aki temperamentuJ mának teljes lobogásával add ta elő testhez álló számait) Egy zongora, egy dobos é9 egy gitáros elég volt ahhoz,' hogy a zenekari aláfestés# feledtessék. A báli IvópuHS helyett Pfeiffer Marika bűd vészkedett. Böröczky József parodista műsorvezetett, apJ róbb-nagyobb vicceket med sélt, remekül halandzsázott és utánzóit. A kezdők óvatosságával merült le a műsorba, hogy aztán felélénd külve a végére hozhassa a formáját. Jó, hogy az Országos Rendező Irodának, vagy másd valakinek eszébe jutott,' hogy ez a város ezen a tée len a színházon kívül a műd vészeiből igen keveset kad pott, s főképp a szórakozása ból nem utaltak ki részére nagy adagot. Kell ez, és ha van a zenének vonzási ereje,' akkor az operettnek még mindig van! Hiába, az opera és a rock között vannak) lehetnek kedves fokozatok.' (farkas) mondják, hogy még a szerei tödet is leváltattad, mert szóvá tett valamit. — Hátaztán? — Nincs hátaztán, Bódi) A többit, — amit beszélnek, meg amit nem — te magad tudod a legjobban. Ők hallá gatnak, én szóltam! Nem lehet az, hogy egy ilyen embert mint te vagy, tehetetlenül hajtson maga előtt a forgószél... Hosszú percek teltek el hangtalanul. A vén számadó fújta a füstöt, Bódi meg rágta az újabb cigarettát, miközben arcát a nap felé for-i dította éppen úgy, mint az öreg az előbb. — Inna-e hűtött konyái kot? — Ha adna valaki. Pohárért indult» de az éld nők egy tekintetével vissza-, parancsolta: — Jó lesz üvegből isi Napszálltakor egyszerre hűvös lett, és nehéz, fojtós párák gyűltek a völgyekben. A tavasz és a tél birkózád sában még nem dőlt el a küzdelem, bár a határt járó ember már jól ismerte a csalhatatlan jeleket és mosolygott a deres hajnalokon.' — Megjöttek a pacsirták; — mondta az öreg juhász és mindketten elindultak a birkanyáj felé. A hófoltokon még jól látszottak az egymást kergető, egymásba föd lyó vadnvomok. — Ezek a nyúlok is érziD már a tavaszt... Az elnök bólintott, aztán a birkáknál megállapodtak a tennivalóban. Amikor visszaérkeztek a hodályhoz, az öreg juhász az elnök felé fordult: — Meghívlak vacsorára1 Berta Bódi, — e napon először — elmosolyodott. Hád lásan megrázta az öreg Andd rás kezét és ezt mondta: — Legközelebb köszönet! tel elfogadom, de most esti ebéddel vár odahaza a fa* leségem, CVÉGJ3 .1 I * /
