Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

BEMUTATÓ A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN Pftaufus: A bögre Az olvasó Mátraóerecs^érl !' fii A pénzimádat hősét, Éucliot. mutatja be nekünk ezekben a hetekben a Gár­donyi Géza Színház, És azt a korokon átívelő, kegyet­len. kétségbeejtő szenve­délyt. amely képes az em­bert megőrjíteni, addigi va­lójából kivetkőztetni, elfe­ledtetni mindent, az értéke­ket, amik nélkül az emberi élet nem az, ami. Ugyan jobban szerettem volna, ha a pénzimádatnak, a bírásvágynak ezt a szen­vedélyét, a ma is élöt, a ma is ostorozható! egy mai színpadon nem egy kétezer évnél jóval idősebb (i. e. 280—184) Plautus szégyeníti meg, hanem egy mai író. De azért nem kell tartanunk, hogy ez az író idegenül szól hozzánk. Lássuk csak. ho- | "“gyán is támad' ránk a darab ■legelején, megadva a játék- | _ -hoz. a felállást;. . , A kapzsi vén, ki magának sem hisz,' Euclin, Házában elásott kinccsel- telt bögréi talál: jó' mélyre ássa újra. s őrzi - őrületes nagy aggodalommal. Leányát Lyconides megerőszakolta. Ezenközben az öreg Megadorus. kit húga házasodásra vesz rá, megkéri a fösvény lányát. Ennél kevesebb szóval mindazt elmondani, ami a játék bevezetéséhez, Euclio jellemzéséhez szükséges, nem is lehet. A darab csonka, csak 'töredékek bizonyítanak amel­lett, hogy amikor Euclio vé- ' gül'-is megszabadul- a talált kincstől, — boldog. A most •bemutatott. játékban a meg- ■ levő csonkát egy tizednyivel megtoldva fejezi be Balta Károly az Eüclióról szóló szídpadi mesét. Nem tudjuk eldönteni, jobb-e a Devecse- ri Gábor-féte megoldásnál. Csak annyit érzünk, hogy ez a fösvény itt és most képes széjjelszórni a bögre tar­talmát. 2 A színlapon az áll: ren­dezte a darab együttese. S rögtön mellette az áll, hogy a játékmesteri tisztet Galkó Balázs töltötte be. Rögtön elmondjuk tehát, ez a jókedvű komédiézés: pimdukció. Még akkor is ezt a szót. használjuk, ha ennek némi cirkuszi mellékzongé- je is van. Az is jó, hogy a nyolctagú szereplőgárdából öten nemcsak egy szerepet játszanak, két vagy három alakban is forognak a téma körül. Mert itt nemcsak az öreg Euclio járja ám a bo- , londját. vannak itt még sze­relmesek is, meg egyéb tol­vajok is! mi. irwsdw 3., esd tortok Az is jó, hogy a szerepe­ket — ifjakat ■ és véneket egyformán — fiatalok ala­kítják. Az is jó, hogy az apró színpad még sűrűbbé teszi a légkört, a színfalak úgy áll­nak a játék elé, hogy a néző a piaci stílust élvezi. A játékmester valóban ügyel arra, hogy a színpadi mozgásban, az egyes szerep­lők között jó ritmusú játék alakuljon ki. Csak! Csak nem szabad különbséget tenni epizódsze­rep és főszerep között ak­kor, ha szövegmondásról van szó. Az író nem írt más szöveget Arilraxnak, a sza­kácsnak. mint Lyconides szolgájának. Égy előadásban minden szó fontos. Ahogy minden gesz­tusnak, mozdulatnak, arcvil­lanásnak megvan a maga je­lentősége és jelenteje, ugyan­úgy — vagy mégdnkább! — ..megván a' szónak, ■ a gondo­lati, érzelmi tartalomnak a szerepe. Ha a közönség úgy látja, hogy az önmagával hadban álló Euclio tépelődé- sét. a színre törő szakácsok, fuvolások és egyéb haszon­lesők hada szakítja félbe, akkor érteni is akarja, hogy 1. Az elnök Volgája végig1 söpört a gyümölcsös mellett, aztán hirtelen fékezett. Az akácos alatt fácánok kapir- gáltak, sütkéreztek a korai tavaszi napsütésben, majd a zúgásra tessék-lássék módon odébbröppentek. — Állítsa le a motort! A kis Róbert élökerült az ülés alól, az elnök nyugod­tan, kényelmesen betöltött. — Elmentek, elnök elv- társ ! Az elnök bajlódott a töl­téssel és mint akinek nem sietős, válaszolt: — Majd visszajönnek. Békés és csendes volt a téltől búcsúzó határ. A le­húzott ablakon langyosan sütött be a nap és az aká­cost szegélyező gödörben itt-ott a déli verőn friss fű sarjadt. Távolban még hófol­tok is látszottak, közelebb frissen olvadt jégdarabkák úsztak a kombájnvágta mély barázdákban. — \iisszajottekt! ezek a furcsa szerzetek mi­féle népség, miért és mivel törnek rá a nyomorultul Veszkődő Euclióra. A színészek egyéni érté­kelésénél nemcsak a színlap szerinti beosztás miatt, érté­ke okából is Mihályi Győző­vel kell kezdenünk a sort. Ez a fiatalember kora elle­nére és jellemi adottságával szemben is játszva elhiteti velünk, hogy a pénz, a talált arany megőrjítette őt. Jóval rokonszenvesebb, mint amit mi a savanyú, a szálkás, a mindenfelé hadakozó, az élettel szemben is csak vá­dakat emlegető öreg fukar­tól elképzelünk és tudunk. Am az általa elmondott szö­veg, a kétségbeesett siránko­zás, az a hörgésig menő fé­lelem, amit végigkínlódik a színpadon, arról tudósít minket, hogy ennek a fiatal jellemszínésznek . nemcsak erős képzelőereje van,“ nem­csak érti azt, . ami körülötte történik, de benne, belül is megtörténik mindaz, amit mi kívülről látunk. Nem eredendően gonosz ez az. ember, csak azzá lesz, ha a sors a kezére játszik. A já­ték befejezésekor mintha maga sem hinné el azt a megoldást, amit a szerep ;— Nem vagyok vak, — így az elnök és óvatosan ki­tolta a lehúzott ablakon a puskacsövet. Egy csattanás és a fácán­kakas némi halálvergődés után szétterpesztette a szi­várvány színeiben pompázó szárnyait a napsütötte ho­mokon. — .Ez aztán lövés, mi? A gépkocsivezető nem vá­laszolt, hanem idomított vizsla módjára ugrott ki az autóból és rohant a kakasért. — Ennek már kampec! — lihegte és rácsapta a fácán­ra a csomagtartó fedelét. Menet közben az elnök az ülés alá szerelt két bilincs­be — a rejtekhelyre — visz- szarakta a „műszert”, aho­gyan ő nevezte és rágyúj­tott. — Csak azt nem értem. hogy egy ilyen jó lövő mi­ért nem lép be a vadásztár­saságba, — nyelvelt a le­gény. de az elnök ma nem volt beszédes kedvében. — Sok mindétU nem éf­előír, de á pénaért vívott csatában egységes, jó ritmu­sú alakítással, mindvégig tö­retlenül azonos önmagával. A másik jól formált jel­lem Tardy Balázsé. Lyconi­des szolgájának a szerepében. Ez a Strnbifus már modern felhangokat is megereszt, zsarol, mert tudja, hogy- itt, ebben a pénzre menő és lát­szatra dolgozó környezetben minden lehetséges. Megedorust. az öreg ké­rőt. a fe'cicomázott gazdag rómait M. Szilágyi Lajos játszotta. Több higgadtság, esetleg patriciusi méltóság, még a komédiázás tűrési, vo­nalán túlbuktatva is. színe­sebbé tette volna ezt a fi­gurát Horváth Zsuzsa megint jelentős epizódszerepet ka­pott. Az Euclióval kapcsola­tos szópárbaiban beidegződé­sek zavarták. A visszafoj- tottságra, annak érzékelteté­sére ennél több árnyalat is létezik. Milviusz Andrea és Máhr Ági — ketten négy szerep­ben — dekoratívak a maguk módján, a játékhoz, a játék­ban rejlő ritmushoz, ritmus- váltásokhoz alkalmazkodtak, de szövegmondásuk nem vál­tozott át jellemformálássá. Kuna Károly, mint Phaed- ria szerelmese nyújtott töb­bet. A játékban ő is teljes temperamentumával részt vesz, de más a belső tűz lo- bogása, és megint más az, ami kívül látszik. Ezt az önkontrollt mintha már ke­resné, csak néhányszor bu­kik túl orgánumának szélső határain. Rudas István, a pénzváltó néhány gesztusában és mon­datában mutatta meg, hogy a jól átgondolt, a majdnem semmi epizód is tud megőr­zésre méltó pillanatot hozni a színpadon. 3 A komédiához Mártha István írt zenét. Alkalmasint nem zavart az „ó, jeh!” fi­náléval megoldott mai ze­nei attrakció, de az volt az érzésem, hogy nem mindig ott szólalt meg a zene, ami­kor kellett volna. Szegő György díszletei sze­rényen. de jól osztották fel a kjs színpadot, s inkább a külteleki Rómát idézték, mint a márvány templomok hazáját. Jankovich Marcell jellmezeit Fellini látomásai indíthatták el errefelé. Nem stílustörőek, bár a darab stílusából az ilyesmi nem következik szükségszerűen. Farkas András tesz te még! — ennyit mondott csak, a többit, hogy — ez nem is nagy baj —_ hozzágondolta. ' A ház előtt megállt a ko­csi, a fiú előreszaladt. — Beugrók szatyorért, az­tán viszem a fácánt! Berta Bódi éppen le akar­ta tolni a pilótát, hogy már megint hiányzik a műanyag­szatyor a kocsiból, de ő für­gén belépett a kapun. Az asszony végzett az ebéd­főzéssel és örült a ritkaság- számba menő eseménynek, hogy harangszóra itthon a férje. — Tejfölös sztrapacskát főztem, apróra vágott, friss tepertővel, — kedveskedett, aztán megpillantotta a föl­dön hagyott szatyrot. — Mi ez már megint? Berta Bódit a hangsúllyal mondott „megint” felpapri­kázta. Egy másodperc alatt fejébe szökött a vér, cékla­vörös lett a nyaka. — Vak vagy? Az ötven felé hajló, szép­ségeiben hervadó asszony kivette a szatyorból a fácánt, megsimogatta tolláit, — mintha kettejük közül ez a madár állna most hozzá kö­zelebb — és rosszallóan a férjére nézett. — Már megint fácán! A múltkor, amikor a járásnál szóvá tették, megígérted, hogy nincs többé orvvadá­szat . .. Bódi paprikás hangulatá­ra már csak ezzel a lapát­tal hiányzott, kitépte a fá- cánkakast a felesége kezé­ből és teljes erejéből a föld­höz vágta. — Ezerszer mondtam, hogy a háziasszony főzzön és ne pofázzon.! Mit ütöd bele az orrod olyan ügyekbe, ami­hez nem értesz. Mi az. hogy oevuadassok? HM? Mio! E+­(Tudósitónktól) Tíz éve. 1971 óta működik jelenlegi helyén a száz négy­zetméteres alapterületű ■ mát- raderecskei községi könyv­tár. Az eltelt esztendők alatt jelentősen növekedett a ren­dezvények száma és nőtt az újság- és folyóirat-választék Beszerzésre 1980-ban mint­egy 12 ezer forintot költöt­tek. A ielenleai állomány 8828 kötet, amelynek egv- harmacla ismeret terjesztő irodalom, a gyermek- és if­júsági könyvek szama 2188. a felnőtt szépirodalom 881." kötet. A bibliotékának zenei berendezése is v«n jelenleg mintegy 213 hanglemez kö­A fiatalság széles rétegeit érintő fontos témakörökről tanácskozott szerdán dél­előtt Heves megye Taná­csának ifjúsági bizottsága. A bizotlság elnökének, Szalay Istvánnak a vezetésével meg­tartott ülésen jelen volt dr. Erdélyi István, az Állami Ifjúsági Bizottság csoportve­zetője is. A résztvevők először a megyei népi ellenőrzési bi­zottságnak az ifjúsági tör­vény végrehajtásával kap­csolatos vizsgálatáról hall­gattak meg tájékoztatót. Ez­után megvitatták a hátrá­nyos és veszélyeztetett hely­zetű fiatalokkal való foglal­kozásról szóló jelentést. A téma fontosságát jelzi az írásos anyag ama megálla­pítása, miszerint az ilyen gyermekek és fiatalkorúak aránya nemhogy csökken, hanem növekszik. A hátrá­nyos, illetve veszélyeztetett helyzet okainak jó elkülöní­tésével részletesen megha­tározza az ebben a munká­ban érdekelt szervek felada­tait, de szól a gyermekeik \ re válaszolj! Kié a föld? Kié az erdő, benne a nyúl, a fácán, az őz? — A tsz-é! — nézett rá szomorúan az asszony. — És kié a tsz? Az asszony erre a kérdés­re is felelni akart, de az em­ber kijrohant és istenigazá­ból bevágta maga után az ajtót. Gondolta, utána kiabál, hogy jöjjön meg a jobbik esze, meg hogy pár perc múlva ^asztalon az ebéd, de a lába a földbe gyökerezett, és mintha ezer szállal kö­tötték volna a konyha kö­veihez. moccanni sem tudott. — Nem! Ennek nem le­het jó■ vége, — mondta ki hangosan önmagának és le­roskadt egy székre. A harang.szó térítette ma­gához, ekkor kezdett tisz­tulni a feje, rendeződtek a gondolatai. Harminc eszten­deje élt együtt ezzel az em­berrel, ebből egy negyed századig mindig mindent együtt terveztek, csináltak. Felépítették a házat, tanít­tatták a gyerekeket. A tsz- elnökségel is közösen döntöt­ték el. Vállalja, ne vállalja? ö tudta, hogy Bódi értelmes, hajtós ember, nem alszik meg a szájában a tej, ren­det, legyeimet tartó és kö­vetető. Hasznosítsa a falu javára, — gondolta — és egy átvirrasztott éjszaka után megállapodtak. Még emlé­kezett a szavaira is: — Ne félj, Teri! összefo­gunk a faluval, aztán csiná­lunk olyan szövetkezetei... Régen elhallgatott a ha­rangszó, amikor felállt és megtérített. A tányérokat az asztalra telte, a levest is a fazékkal, hátha meggondol­ja magát és visszajön, ha elszáll a mérge. Leült és nárt. zött válogathatnak a muzsi­kát kedvelő olvasók Tavaly mintegy háromezer forintot fordítottak a részleg bővíté­sére. Az intézménynek 6l3 olva­snia volt az elmúlt év végé­ig, ebből 204 a 14 éven alu­li. A lakosság 23 százaléka rendszeresen látogatja az intézményt Heti egy alka­lommal tart itt foglalkozást a bábszakkör. Az általános iskola napközisei segítenek a rend kialakításában, ezzel együtt elsajátítják a külön­böző katalógusok használa­tát is. Idén megszervezik a kismamák- és a nyugdíjasok klubját is. Baranyi Imre sorsának alakulását károsan befolyásoló, vagy figyelmen kívül hagyó szülök felelős­ségéről is. A tájékoztatóval kapcsolatos beszélgetés so­rán külön szó volt a gyer­mekvédő intézmények mun­kájáról. Sajnos, kevés a fé­rőhely, gondot jelent az. óvo­dás és az általános iskolai' korú gyermekek, valamint a 14—18 év közötti lányok el­helyezése. Tehát az intéze­ti hálózat fejlesztésére vart szükség. Mivel új otthon* építésére a következő ötéves tervben nincs lehetőség, igy, a meglévők jobb kihaszná-f lása látszik kézenfekvő meg-> oldásnak: a lőrinci csecseit möotthon átalakításával óvodai otthonná, a pétervá-m sári általános iskolai kolléét gium gyermekvédelmi intéz-Jj mennyé való átszervezésévelj| A továbbiakban a megyeqLt ifjúsági klubmozgalom irá-W nyitási tapasztalatairól hang-« zott el tájékoztató, majd szű-jfi kebb hazánk VI. ötéves tervwj javaslatát vitatták meg aw bizottság tagjai. >. ...— 1..................■>»"...■■■ 1 Hl-w—i rn ■ r— — Tulajdonképpen ennetét az embernek minden tervét sikerült. Húsz év alatt a tsz$ felvirágzott, az emberek ösz-í szeszedték magukat, autói) színes tv miatt már senk9 nem irigy a másikra, — méJ lvedt el ismét gondolataiba! az asszony. Az elnök kocsija úgyszól-» ván lépésben haladt a ko-4 pasz akácsör között. A'télül fagytól felengedett földút/ megadta magát és nehéz gé-> pék vágta, vízzel, jéggel telt? gödreiből csak keservesen* tudott kijutni a kerék. Az elszabadult fagyos szél bá­naté a la besírt az ablakonji miközben ördögszekeret haj­tott a tar mezőkön át a fü-’ zes irányába. — A juhokhoz! — mond-» ta és magába roskadva ha­nyatt dőlt az ülésen. A hir­telen haragú ember szoká­sa szerint dühe csendesedett és tulajdonképpen sajnálta már az asszonyt, az ebédet is, szidta magában az egész világot. Útközben leste, figyelte a tájat és ez megnyugtatta. Egy-egy homokos részen az egymásra hajló rétek szá­raz avarja között, megfigyel­te a picinyke ösvényt, a poc­kok és egerek néptelenné vált sétaútját, látta, hogy, a kaszálók hajlataiban meg- tiprott sást hajbókoltat a friss tavaszt hozó szél. Az éjjeli fagy. a hajnali dér elvégezte feladatát, megtép­te a lombokat, visszapa­rancsolta a sarjadó füvet és újra szürkeséget lehelt min­denre. aminek a gyökere az anyaföldből táplálkozik. Lát­ta a rókái is, a hodály fe­lől inait égnek tartott fa­rokkal, majd eltűnt, mint­ha elnyelte volna a föld. _______ (Folvtatjuki S ZALAY /STYÁtf: A HÁTRÁNYOS ÉS VESZÉLYEZTETETT HELYZETŰ FIATALOKRÓL Az ifjúsági bizottság ülésén

Next

/
Thumbnails
Contents