Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Öj körülivtéü/ek között Merre tovább ISiői«a|»őtf ceH vön ? Halló, itt az ügyelet«? orvos! Minden hónapban kétszer a betegekért Elmentek az építők, ter­mel a gyár. Lezárult egy szakasz Bélapátfalva életé­ben. Akárcsak a „nagy” tör­ténelemben, itt is elcsitultak a népvándorlás hullámai, s következik a honfoglalás. Nem kis felelősséggel jár ez a változás: átformálódik a község arculata, rövid idő alatt megnőtt az itt dolgozók száma. Az újonnan érkezet­tek között sok az érdeklődő fiatal: sok esetben nem igé­nyüket kell már felkelteni, hanpm csak teret, lehetősé­get kell rá adni, hogy kibon­takoztassák elképzeléseiket. A Gárdonyi Géza Műve­lődési Otthon nemrég kicsi­nosított, rendbe hozott épü­letében, amely bázisul szol- gálhat e törekvések számá­ra, Kisfaludi Dénesné mű­vészeti előadót találjuk. Ű ai, aki főállásban munkál­kodik a helység kulturális életében, míg Mező Sándor tiszteletdíjas igazgató a ce­mentgyár oktatási előadója, Horváth Mihály gazdaságve­zető pedig belső ellenőr. A gyár és a község Az intézmény vezetését azért oldották , meg .ilyen 'szokatlan módon, mert sajá­tos feltételek között is tevé­kenykedik. De hallgassuk meg erről Kisfaludinét: — Elég felemás körülmé­nyek között vagyunk: a „ház” közös fenntartásban működik, az anyagi hátteret a termelőszövetkezet, a tanács és a cementgyár biztosítja munkánkhoz. A működtetőnk az utóbbi, de ellátjuk a kör­zeti, központ szerepét is: Mi- kófalva, Mónosbél és Bükk- szentmárton hozzánk tarto­zik, mivel részei a közigaz­gatási egységnek. Nem kis gond ez: eltérő adottságok­kal rendelkező falvak; nem egyszerű boldogulni velük. Nemrég vizsgáltuk meg pél­dául d mikófalvi. állapoto- l'j^at: a most, elkészült hely- író-zetfelmérés szerint a leg­utóbbi műsoros esten, ami­kor Záray és Vámosi szere­pelt, íróasztal-ajtókkal kel­lett letakarni ott a székeket, hogy rá tudjanak ülni... A .közös költségvetésből persze felújításra nemigen vállal­kozhatunk. Itt, nálunk a nagyüzem végezte el leg­utóbb a munkálatokat, a szinte romokban heverő épület rendbe tétele körül­belül egymillió forintba ke­rült. Sok dologban ide is, oda is tartozunk, egyszerre szakszervezeti és tanácsi a művelődési otthon. Mint a község legnagyobb ilyen jel­legű helyén,* az összejövete­lek is itt vannak: falugyű­lés, választás, takarékszövet­kezeti tanácskozás. De emel­lett mi szervezzük a gyár továbbképzéseit is. Üj szerepben — A nagyberuházás befe­jeztével milyen új körülmé­nyekkel kell szembenézniük, hogyan találják most a he­lyüket? — Valahogy a helybeliek még nem szívesen jönnek ide, mert tavaly az itt dol­gozók látogattak bennünket elsősorban. Míg a katonák nálunk töltötték estéiket, mások kevésbé mertek be­lépni, mert verekedés is elő­fordult. Az előítélet, a szo­kás megmaradt, sajnos, ha valamilyen rendezvény van, kevesen térnek be. Legutóbb például a Népszínház társu­lata Bródy Sándor A tanító­nő című drámáját adta elő: 16 jegy fogyott el. pedig tér­dig lejártuk a lábunkat a szerveiéssel. Igaz, fjogy előt­te való héten ment a tv-ben Jávor Pál főszereplésével. — Az ifjúsági klubunk nagy létszámú, talán ők tudnak túlléndíteni bennün­ket a holtponton. Olyan cé­lokat tűztek" maguk elé, amelyek serkentően hatnak az itteni kulturális életre: neves előadókat hívnak meg. támogatásunkkal irodalmi színpadot, dzsesszbalettet szerveznek. Gyermek- és fel­nőtt tánccsoport is tevékeny­kedik nálunk, most alakult egy tánczenekar és egy ci- teraegyüttes. (Sajnos, nem' a legjobb feltételekkel várjuk őket, hiszen a régi, nagyter­mes elvek alapján építették a művelődési otthont, így klubhelyiség alig áll rendel­kezésre. Ezért a nagyon szűk kis irodákat is föl szoktuk használni néha. Kedden a legrosszabb a helyzet: a szak­körök nem férnek el: az előtérbe — amely egyébként műanyagpadlóval, tornaesz­közökkel van fölszerelve — ültettük be a szabó-varró tanfolyam résztvevőit. — Nem lehetett volna föl­használni azt a helyiséget, ahol az építők számára ren­deztek annak idején műso­ros esteket? — Nem hinném, mivel na­gyon sötét, félreeső helyen van: most raktárnak hasz­nálják. Sok pénzbe került volna: inkább csak az étter­müket lehetett volna átala­kítani esetleg presszóvá. De gondjainkon ez sem segíte­ne. A régi gyár felett van egy terem, ahol az oktatáso­kat, továbbképzéseket ren­dezik. — Hozzá kell tenni, hogy a dolgozók nem egyetlen kö­zös művelődési lehetősége, amit mi adunk: rendszere­Iparművész a gyermekekért (MTI fotó — 1981. március 1., vasárnap Pintér Márta felv. — KS) Székely Katalin textil tervező iparművész játékfigurái igen kedveltek a gyermekek kö­rében. A kedves, ötletes já­tékokat szívesen látjuk az üzletekben. A képen: utolsó simítások. sen járnak kirándulni, szín­házba a szakszervezet segít­ségével. Üj könyvtár lesz? A munkaideje végeztével megérkezik Horváth Mihály, aki a gazdaságvezetői tisztet látja el másodállásban, de amint, kiderül, a kis szak- szervezeti könyvtárat is ő kezeli. — A közös fenntartás azt jelenti — mosolyog huncu­tul —, hogy amikor pénz kell, adjon a másik. Persze nem panaszkodhatunk: az évi 600 ezres költségvetés — ha négyfelé is kell osztani — elegendő egyelőre. Reális terveket készítünk, a szóra­kozás sem olcsó manapság, de igyekszünk biztosítani. — Jelenleg a könyvtárat én kezelem, mert különböző személyi változások — gyes­re mentek a kismamák — után így alakult. Nem lehe­tünk-e elégedettek: a négy­ezer kötet egy része a gyár­ban van, de már igen régen cseréltük: kicsit eltunyultak a kezelői. Remélhetően a szocialista brigádok társa­dalmi munkájával, csekély költséggel sikerül a művelő­dési ház épületéhez hozzá­építeni egy kis szárnyat, ak­kor még kis zenesarkot tu­dunk a kibővített gyűjte­mény mellé szerezni. — Bízok most a fiatalok­ban: kezdeményezőkészek, nagy vehemenciával indultak a szervezésnek, remélem, nem hagy alább a lendüle­tük, s akkor pezsgőbb kul­turális élet lesz Bélapátfal­ván. ★ A felújított, szép színpad­dal rendelkező házat végig­nézve magunk is abban bí­zunk, hogy sikerül eredmé­nyeket elérni a községben, hiszen jelentős az itt dol­gozó munkások száma. Eh­hez viszont valamivel céltu­datosabban, a leltételeket alaposan tisztázva kell mun­kálkodni, hiszen közművelő­désünk valamennyi működé­si formája megtalálható eb­ben az egy művelődési ott­honban. Átmeneti állapot, de ’ lassan már a jövőre is gon­dolni kellene, hogy hogyan tovább... Gábor László Február ÍR. Szerda este 3 4 R. A Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelő várójában né­gyen üldögélnek. Egy magá­nyos nő, aki ölében férfi - kabátpt szorongat, aggódva tekint a fehér ajtó felé: vár valakit. Anya és lánya, nem tudni, melyikőjük a beteg. Távolabb egy férfi hasára szorított kézzel kuporog a pad szélén. Bentről szagga­tott köhögés hallatszik, a nő ijedten kapja fel a fejét, aztán csönd. A nyíló ajtón egy kipirult arcú fiatalember lép ki. A nő feláll, s szó nélkül segíti rá a nehéz kabátot... Ké­szülődésüket figyelem, s alig veszem észre, hogy dr. Ka­tona Mariann, az ügyeletes orvos és Kassai Ferenc gép­kocsivezető sietősen távozik. — Két „kihívásra” indul­tak a Sas útra és a Hell Miksa utcába, egy kicsit ké­sőbb tessék keresni — ka­pom meg az udvarias felvi­lágosítást Kővári L ászióné asszisztenstől. — Mi volt a panasza az előbbi fiatalembernek? — Asztmatikus roham ... Amikor megint a váróban vagyunk, az anya és lánya helye már üres. Elmentek. A férfi kitartóbb. — Gyomorfájás, hányin­ger, szédülés — sorolja sa­vanyú arccal. — Mióta? — kérdezem. — Délelőtt kezdődött. — Nem volt körzeti or­vosnál? — Nem. Délután lefeküd­tem egy kicsit pihenni, hát­ha elmúlik, aztán arra éb­redtem, hogy még rosz- szabb... Az asztalon megszólal a telefon. A Sas útról érdek­lődnek, az orvosnőt, ..keresik megint.,. Kőváriné igyekszik csillapítani . aggodalmukat: Nyugodjanak meg, útban van a segítség, hamarosan Odaérkezik. ★ Dr. Papp Kálmánnal, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjével egy dossziét lapozgatunk. Rajta az írás; orvosi ügyelet. — Eger betegeinek sorsát 19 szakember vigyázza. Elv­ben. Gyakorlatban keveseb­ben. Néhány kollégát fel kellett mentenem e munka­köri kötelessége alól egész­ségügyi. vagy családi álla­potára való tekintettel. Ez azonban, úgy érzem, nem befolyásolja a munka minő­ségét. Egy-egy orvosra min­den hónapban kétszer kerül rá a sor. — Ha valami nehézséget okoz, akkor az a terület nagysága. Hozzánk tartozik Szarvaskő, Eger bukta és a bervai lakótelep is. Ha ide hívják ki az ügyeletest, ak­kor' hosszabb idő telik el. míg egy másik helyre is ki­ér. Ezen már próbáltunk se­gíteni, vásároltunk egy URH-adóvevőt. ezzel kap­csolatot teremthetünk az ügyeletes autó ép a rendelő között. Ez jelentősen lerövi­díti a hívás és az orvos megérkezése közötti időt. Gondolkodtunk már azon is, hogy a hétvégeken bevezet­jük a dupla ügyeletet dr. Szendi Júliának, a megyei kórház rendelőintézete igaz­gatójának javaslatára, de ez olyan anyagi kérdésekkel járt, amelyeket akkor — 1978-ban — nem tudtunk megoldani. Most majd is­mét javasoljuk a megyei ta­nácsnak, hogy legalább „jár­ványos időkben” meglegyen. Ök mindig támogatták kez­deményezéseinket, most is tőlük reméljük a segítséget. Ez azért is fontos lenne, mert nagy igénybevételt je­lent egy-egy ügyelet. Más­nap az orvosnak ugyanúgy el kell látnia teendőit a körzetében, mint más napo­kon. — Néha a lakosság sem belátó. Előfordult már, hogy valaki azért ébresztette fel a. kollégát, hogy írjon fel neki fogamzásgátlót, pedig az ilyen esetekkel veszélyez­tetik azoknak a betegeknek a sorsát, akiknek tényleg sürgősen szükségük lenne á segítségre. ★ Negyed tíz. ,A váró üres. Az orvosnő már visszatért. — Mindkét előbbi kihívá­som indokolt volt: Az egyik esetben trombózisos beteg­nél, a másikban pedig egy öreg néninél voltam. De ez nem mindig ilyen „egysze­rű”. Sokszor akkor is min­ket keresnek meg. amikor valójában nem ide kellene jönniük. Mit csinálhatnánk? Megtesszük, amit lehet — tárja szét a karját. — Persze, tudom, milyen nehéz azt eldönteni, hogy most tárcsázzak, vagy ne tárcsázzak, jöjjek, vagy ne jöjjek, hiszen mindenkinek legfontosabb az egészsége, de recept megírása nem az ügyeletes dolga. Sokszor pe­dig csak ezért ébresztenek fel minket. Kopogtatnak. Egy 13—20 év körüli lány érkezik. Fő­iskolás. Egész nap fájt a feje. — Cigarettázik? — kérdezi a doktornő. — Igen. — Há­nyat szívott ma? —. Egy do­bozzal, tanultam ... — hang­zik a válasz. A doktornő egy kicsit elmosolyodik, s a lány „makacs” fejfájása elleni gyógyszer mellé egy recept is kerül. Dohányzás ellen. ★ Reggel fél hét. Még har­minc perc az ügyelet. Össze­gezzük a tapasztalatokat. — Nyugodt éjszaka volt. Kettő és három óra között nem volt kihívás. Ez az az időpont, amikor a legnehe­zebb felkelnem — mosolyo- dik el. — Hat helyre men­tem ki és ketten kórházba is'kerültek. Itt, a rendelőben is voltak néhányan,: de sú­lyosabb eset nem volt. Hogy mit csinálok ma? Nyolckor kezdem újra, vár a körzet. De előbb hazaszaladok még, megnézem, hogy a fiam be­pakolt-e a táskájába. Még csak elsős, muszáj utána­néznem . .» Szilágyi Andor PAPP ZOLTÁN: Interjú Hollywoodban I. rész — Szólítson csak egysze­rűen Harrynak. És mosolyog hozzá. A szo­ba. mint erdei tisztás, csak gondosan felsöpörték a fale­veleket. Harry mögött tábla. „Ön nem tud olyasmit kérdezni, amire ne válaszolnánk azon­nal”. Azt, hogy , NEM TUD, pirossal nyomtatták. Szinte lángot vet a szöveg a többi kék betű közt. De előbb még Harx-y kér­dez. — Minden rendben volt az úton ? A Paramount and Univer­sal fekete Lincoln Continen- tal-t küldött, egyenruhás sofőrrel. (Filmsztár álöltö­zetben?) A sofőr egész úton Los Angelesről szövegelt. LA. LA — ELÉ. ELÉ! S mintha az L-t nehezen ejte­né, megrándult mindig a nyaka. Először a Pomona Mon- tebello Freeway-n hajtott, ki-kimutogatva közben az épületekre. Aztán becsatla­kozott a Santa A na gyors - forgalmira. Onnét már köny- nyű volt a Hollywood Freeway-t elérni. A Sunser Bői levardon tömzsi ujjúval egy-egy sztár­villa felé bökött. — Éhol ni1 — Meg: — Ez mán döfi! A Lincoln Continental lá­gyan himbáíódzva vette a kanyarokat. Előrébb is re­pesztett egy (farán dicsfény­körívben a CONTINENTÁL ezüstfelirat), sehogy sem si­került megelőzni. — Örülök, hogy jól uta­zott. Hari'y megereszt egy diszk­rét kis mosolyt. — Direkt Tomot küldtük. Tom nagyon szórakoztató fickó, és úgy ismeri ELÉ-t, mint a ... Hari-y hátraveti magát a székben. A szék lábára nyil­ván görgőket szerelhettek. Harry a hunyattmozdu lattól mindenestől hátra gurul, el egészen a mögöttes falig, melyet sarok ig-mennyezetig belep egy gigantposzter. Á széken ülő Harry gondosan stuccolt bokorcsoport és ge- orgiai stílű, délies kúria kö­zé gurul, a gyep középére. — Ügy gondoltuk, hogy Suzy Gärtner volna a leg­megfelelőbb. Persze ha még­sem, akkor egészen nyugod­tan ... — Harry meglendíti magát, visszagurul az író­asztalig. — Tapasztalataink szerint igen előnyös, ha kér­dező és kérdezett zsánerben ugy-amennyire összeillenek. Rengeteg bonyodalom szár­mazott már abból, amikor ellenszenveztek egymással. — Harry külön hangsúllyal ejti ki azt. hogy ELLEN­SZENVEZTEK. — Suzy jól kezelhető, és meglehetősen híres is. Talán még nem mérhető Liz Tavimhoz vagy Jane Fondához, de közvet­lenül utánuk ... És rengeteg anyagunk van róla. Harry kényelmes léptek­kel végigbaktat az avarrőt szőnyegen. A mintákat gon­dosan átlépegeti, mintha minden egyenes mintha föld­re hullott fagally lenne. — Suzy rettentő híres a nézéséről. Ügy néz, hogy az valami csoda. Harry — kazalnyi dosszié­val — belehuppan egy bőr­fotelbe. A fotel öble akár a í'ókacsapda. És szétterít egy sorozat színes fotót a do­hányzóasztalon. A fotókon Suzy. Két hatalmas szem. Óriá­sira tágított pupillák. Körös- kőiül, kagylóalakban, mü- szempillák rácskerítése. Suzy mint a végzet asszo­nya! Suzy a vamp! Suzy a teniszpályák és gardenpartik üdvöskéje! Suzy! Suzy! Utol­jára mint félnagylány, mat­rózblúzban, őzikepillantással. — Ez a specialitása. Sen­ki sem tudja utánozni. Mon­dogatja is: ezt nem lehet el­tanulni. Ez úgy belülről jön, egészen mélyről. Harry szívére szorítja te­nyerét, mintha mindjárt es­küdne is minderre. — Vannak természetesen más fotóink is. — Harry ma­ga elé húzza az A. M. jelű dossziét. —1 A szem a lélek tükre. Az embereket azon­ban annyi minden érdekli. — Harry nevet, s csak utána nyitja szét a papírtasaköt. Suzy fürdőruhában. Suzy bikiniben, elcipőfűzősített melltartóban, épp-hogy-csak- takart mellbimbókkal. Suzy combja valószínűt- lenül hosszú, akárha fel akarna kúszni egészen .a nyakáig. Lábszára is hosszú. Vádlija meg lágyan ívelődö. Bokái szinte külön életet él­nek boltozatos lábfejei felett Suzy kebleiről már renge­teget írtak, s nem is akár­kik. Elég megemlíteni Wil­liam E. Lángért, Samuel Gounnilt vagy Robert Fin- nev-t, aki „Hollywood dream factory” című munkájában ötszáz szót szentelt Suzy kebleinek. Többek közt azt írta: Suzy büszkén viseli őket, mint' valami ikerkitün­tetést. — Suzy különben néfn szí­vesen engedi ÜGY fénvké- peztetni magát. Hogy is mondjam?... — Harry egy pillanatra jelentőségteljesen elhallgat. — Suzy kissé prűd. J3e sokak szerint ettől olyan szexi. Ü.iabb fotók. Suzy ÜGY, épp egy testmagasságnyi pa­pírmasé naptár újévi hetéből kilépve: HAPPY NEWS., Suzy pázsiton, arcára árnyé­kot vető szalmakalapban, Suzy Miami Beach-ben, ho- mokpadon, bronzbarna bő­rén a sápadtíehérség diszk« rét szigeteivel. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents