Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

Lomefloparketta és bútorafVatrész Hl m m Uslef-e m fa? 76 millió forint bete«, 3500 Hiteligény Portrévázlat a horti „Martos Flóra" brigádról A gépi adatfeldolgozás megkönnyíti Erdélyi Ferencnének és munkatársnőinek a dolgát (Fotó: Szabó Sándor) Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság: a név nem fedi pontosan tevékenységük területét, mert nemcsak a Mátrában, hanem a Bükk- ben is, nemcsak Heves, ha­nem Borsod és Nógrád me­gye egy részében is — Pász­tóiéi Ózdig és Kisköréig — azaz három megye határá­ban dolgoznak. Nyolcvanhét­ezer hektár erdőterületen gazdálkodnak. A szaporítóanyag-termesz­tést, az erdőfelújítást, állo- mánynevelést, fakitermelést tíz erdészet végzi, a feldol­gozásra alkalmas alapanya­got ' három üzemben dolgoz­zák fel. a termelőüzemek munkáját egy gépjavító üzem, egy építésvezetőség, egy nagyüzemi csemetekert és két vasútüzem segíti. Az elmúlt öt évben 1.64 millió köbméter fát termeltek, és mivel a fára, az abból szár­mazó termékekre itthon és külföldön nagy szükség van, a VI. ötéves terv során 1,75 millió köbméter fa kiterme­lését tervezik, fokozzák a fafeldolgozás mennyiségét. Az áremelés következményei Az elmúlt évben az erdő- gazdaság 892 millió forintos termelés mellett. 75.8 millió nyereséget ért el. Vajon a megváltozott igényeknek, a hazai és a nemzetközi' piac követelményeinek ezután ho­gyan felelnek meg? Jáhn Ferenc főmérnök vé­leménye szerint nemcsak ar­ra van szükség, hogy többet termeljenek, hanem főleg ar­ra, hogy jobb minőségű árut adjanak, jobban gazdálkod­janak. Az elmúlt évben — igazodva a világpiaci árak­hoz — kétszer emelték a fűrészáru' árát. Ez látszólag kedvező az erdőgazdaságnak, de valójában az áremelés kettős hatását tapasztalták. Arhikor a tölgy fűrészáru ára csaknem a kétszeresére emel­kedett, egyrészt a hazai1 ke­reslet átmenetileg csökkent, másrészt mind a hazai, mind a külföldi vevők kifogástalan minőséget kerestek. Az er­dőgazdaság gyorsan alkal­mazkodott a megváltozott körülményekhez. A rönk leg­kisebb átmérőjét 16 centi­A VI. ötéves terv energia­gazdálkodási programja a mezőgazdaságban már az első évben, 1981-ben jelen­tős sikereket ígér, — erről tájékoztatták az MTI mun­katársát a MÉM illetékesei. Az idén egyebek között for­dulat várható a takarmá­nyok tartósításánál, és újabb gazdaságokban kezdték meg a nagyüzemi próbákat a me­zőgazdasági melléktermé­kek energetikai felhasználá­sára. A VI. ötéves terv elő­irányzata szerint 1981-ben két-hárommillió tonna ku­koricát mesterséges szárítás nélkül — több százezer ton­na fűtőolaj megtakarítás­sal — nedves állapotban tá­rolnak úgy, ahogy a nö­vényt. a földekről a gazdasá­gokba behozzák. Az úgyne­vezett nedves tárolás mód­szerei már ismertek: tavaly 470 ezer tonna kukoricát raktak el így a téli hóna­pokra, és mint ismételten megállapították: a fontos ter­mény minősége a hosszú hónapok alatt alig romlott, sőt egyes vitaminokat az új tárolással sikerült épségben megőrizni. (A kukorica szá­rításinál erre nincs lehető­ség, és más fontos tápanya­gok is megsemmisülnek az olaj fűtötte légáramban.) Az idén összesen 800 ezer ■ tonna kukoricái tárolnak a legmentesee ebs&rt siókban, méterről 18-ra emelték, a minőségi követelményeket mind a fakitermelésnél, mind a fafeldolgozásnál megszigo­rították. — Mi történik a gyengébb minőségű fűrészáruval? — Fafeldolgozó üzemeink bútoralkatrésznek, parketta­fríznek és egyéb fatermék­ké feldolgozzák, ezzel a ki­hozatalt lényegesen növelik. A gyöngyösi parkettagyár­ban a mozaikparketta 70 százalékát exportra gyárt­ják. Főleg az olaszok, a la­mellaparkettát, keresik. Ez a hagyomá ny osn á 1 vék on ya bb de ugyanannyi alapanyagból kétszer annyi négyzetméter parkettát lehet gyártani. Vagyis nem több erdőt, vá­gunk ki. hanem a minőséget javítjuk, az ipari fahánya­dot. a fafeldolgozás arányát növeljük, termékeink jelen­tős részét exportáljuk. Megtartani a munkásokat ». — Melyik feladat elsődle­ges: a gépesítés folytatása vagy a munkáslétszám meg­tartása? — Az erdőgazdaság egyik­ről sem mondhat le. Az adott lehetőségek szerint egyide­jűleg törekedni kell a gépek korszerűsítésére és a mun­káslétszám megtartására. Egy köbméter vastagfa ki­termelésére 1975-ben 6,2 órát fordítottunk, most 3,6 órát. Ilyen termelékenységnöveke­dést csak a gépesítés foko­zásával lehetett elérni. De több gépet nem szerezhetünk be, legfeljebb a szükséges cserékre kerülhet sor, mert a drága gépek jelentősen nö­velik az önköltséget. A je­lenlegi gépeket jobban ki kell használni, korszerűbb munka- és üzemszervezésre, fegyelmezettebb munkára van szükség — mondta Jáhn Ferenc. Az erdőgazdaságnak 1975- ben 3015 fizikai dolgozója volt, jelenleg 2491, vagyis sokkal nagyobb feladatot, lé­nyegesen kevesebb munkás­nak kell elvégeznie. Arra törekszünk, hogy az előző, háromszázalékos létszámcsök­kenés az idén egy százalék­nál megálljon. Az 1981-re amelyeket az idén már há­rom hazai üzemben állíta­nak elő. A három változat, lehetővé teszi az éltérő anyagi lehetőségekkel ren­delkező gazdaságok ellátá­sát. Van egy olcsóbb tároló­típus és egy közepes áron elérhető megoldás is ren­delkezésre áll. Azonban mindkettőnél mutatkozik kisebb veszteség. A legfejlet­tebb megoldás, amelyet li- cenc alapján honosít meg a Szellőző Művek Borsodná- dasdi Lemezgyára, nem tar­tozik ugyan az olcsó szer­kezetek közé, de lehetővé teszi a termés veszteség nél­küli raktározását. A tárolók 500—1000 köbméteresek. A program megvalósítását állami támogatás segíti. Az ilyen beruházásokra a ser­téstelepeken 85, a tehenésze­tekben 30 százalékos arány­ban kaphatnak támogatást a gazdaságok, pályázat út­ján pedig további jelentős állami hozzájáruláshoz jut­hatnak. Az energiagazdálkodási program keretében tavaly sikerrel próbálták ki a hul­ladékégető kazánokat. Az idén már főként hazai gyár­tásból fedezik az üzemek szükségletét; több téesz és állami gazdaság nagyüzemi próbákra vásárol kazánokat, és megkezdik a földekről behozott terményhulladékok elégetését. tervezett, több mint 70 mil­liós nyereségre feltétlenül szükség van, mert csak így lehet új gépeket vásárolni, a kellő nyereség ad fedezetet öt-hatszázalékos béremelésre, a dolgozók lakásépítésére az idén 1.7 milliót. étkezési hozzájárulásra, munkásszál­lításra és egyéb szociális cé­lokra 40 milliót fordítunk — érvelt .lakói Sándor mun­kaügyi osztályvezető. Kincs c? hulladékban — Miliien tartalékot lehet felhasználni, mi a garancia, hogy az idén,, nehezebb kö­rülmények között. 70 mil­liónál több nyereséget ér el az erdőgazdaság? — Szinte végszóra érkezett, dr. Kovács Jenő igazgató. — A nagyobb műszaki fel­adatokra, a gazdálkodás ja­vítására nem most kezdünk felkészülni. Nem kapkodunk, hanem évek óta céltudatos fejlesztésen dolgozunk. Az erdőgazdaság megfelelő gé­pesítéssel rendelkezik, befe­jeződött a felnémeti fűrész­üzem rekonstrukciója. Az er­dészeteknél', a fafeldolgozó üzemekben, a gépjavítóban, az építésvezetőségnél, vidé­ken és a központban, hozzá­értő szakemberek nőttek fel. A méretcsoportos rönkosztá­lyozással, az elektronikával felszerelt technikával, a technológia pontos ‘betartásá­val fafeldolgozó üzemeink­ben növelhetjük a kihoza­talt. Vagyis, ugyanannyi fá­ból jobb és értékesebb árut termelhetünk. Húsz évvel ez­előtt, a csert zömmel tűzi­fának használtuk, ma már részben fűrészipari alap­anyag, aprítékából farostle­mezt készíthetünk, sőt ké­miai feldolgozásra is alkal­mas. A saját fejlesztésű kér- gezőgéppel a rönk kérgezé- sét is elvégezhetjük. Így üzemeink kazánjaiban nem olajjal, nem is hulladékfá­val, hanem kéreggel és fű­részporral tüzelhetünk. A vágásban eddig kint maradt gallyat, ágat össze lehet gyűjteni, géppel aprítani, s megfelelő kazánokban ener­getikai célokra hasznosítva, három-négy kilogramm ap- ríték egy kilogramm olajat helyettesít. A felnémeti, pe- tőfibányai fűrészüzemeink­ben és a gyöngyösi parket­tagyárban a hulladékmentes technológiát lehet alkalmaz­ni, vagyis a kérget és a fű­részport is teljes egészében fel lehet használni. Tőlünk fejlettebb és gazdagabb or­szágokban is ezt teszik! Sok lehetőség adott az er­dőgazdaságnál, élni kell ve­le. A kilenc települést felöle­lő Hatvan és Vidéke Taka­rékszövetkezet éleiében 1976 során következett be az utol­só fon!os koncentráció, éspe­dig a boldogi, a hatvani és a horti pénzintézetek egyesü­lésével. Az eredmény? Kor­szerűbb üzemvitel, hatéko­nyabb munkaszervezés. En­nek tanúbizonysága pedig: 274 millió forinton felüli be­tétállomány 1980 decemberé, nek végén, továbbá- 17 ezren felüli taglétszám. Mindkét számadat jelentős fejlődést tükröz, mikénI a takarékszö­vetkezet részjegyállománya is csaknem 4 millió forint, az 1975-ös zárás két és fél mil­liójával szemben. Ez utóbbi tekintetében nagy jelentősé­gű az időközi új részjegy- szervezési akció, amit Hat­vanban indítottak. A taka­rékszövetkezet tagjai ezen az úton 100 ezer forinttal nö­velték a közös részjegyállo­mányt, így is támogatva az intézmény korszerű üzlethá­zának létrehozását. Sokrétű hitelpolitika A hatvani központtal, il­letve xnyolc kirendeltséggel dolgozó pénzintézet részmu­tatóit vizsgálva kiderül, hogy Horton különösképpen jó szervező és hitelpolitikai munka folyt az utóbbi évek. ben. A községben immár két­ezret számiál a szövetkezeti tagság, részjegyalapjuk ösz- szege tavaly elérte a 432 ezer forintot, és 76 millió forint betétállományt tart nyilván a helyi kirendeltség. Hitel- nyújtás tekintetében is pél­dás az irányelvek által biz­tosított lehetőségek kihasz­nálása. Az Vitólsó öt év so­rán, 3500 esetben, 39 millió forint hitelt folyósítottak az igénylőknek. Eközben nagy gondot fordítottak a háztáji gazdaságok fejlesztését előse­gítő akcióra, azon belül is a sertés- és nyűltenyésztési szakcsoportok tevékenységét támogató hitelpolitikára. A biztosítási üzletág szintén so­kat fejlődött! A kirendeltség munkatársai az elmúlt esz­tendőben például 3 millió fo. rinton felüli díjbevételt könyveltek, továbbá 1042 új biztosítás kötvényesítését, il­letve ezek járulékos felada­tait oldották meg az ügyfe­lek általános megelégedésére. Tíz éve egy brigádban Mi rejlik e kimagasló ered­mények mögött? Kiknek kö_ szönhető a sokrétű szövet­kezetpolitikai munka sikere? Ennek is a végére jártunk. Mint kiderült, Erdélyi Ee- rencné kirendeltségvezető irányításával olyan kilenc­tagú gárda látja el a napi feladatokat, amely tíz észtén, deje dolgozik együtt, tíz esz­tendeje tevékeny munkálója a szocialista brigádmozga­lomnak. És ahogyan kicsit közelebbről betekintettünk életükbe, arról is megbizo­nyosodtunk, hogy vállalása­ik nem formálisak, a tavaly elnyert aranykoszorús jel­vénynek valóban aranyfede­zete van. Mégpedig nem csu­pán a hivatásukkal összefüg­gő tennivalók dolgában, ha­nem közösségi, közéleti mun­kásságuk terén, továbbá időt, fáradságot nem sajnálva fej­lesztik képességüket. Vala- nwnnyien megszerezték pél­dául az előírt szakmai kép­zettséget, Csuka L ászióné, vagy az éppen gyesen levő Sipos Istvánná marxista— leninista középiskolai bizo­nyítványt szerzett, a kiren­deltségvezető pedig emellett a párt soraiba került. Az országos vezetőségben Mit reprezentál ugyanek­kor a „Martos Flóra” brigád közéletisége? Mit tett a fa­luért Czibolya Klára. Szom­széd Ferencné, Dávid Sán- dorné, vagy éppen Mészáros Mónika? Elevenítsük fel csu­pán a tavalyi eseményeket, amikor is a Rózsavölgyi Iá' nosné vezette brigád teljes \ számban bekapcsolódott a tanácstagi és országgyűlési képviselő választások előké­szítésébe, lebonyolításába. Levezető elnökök, jegyző­könyvvezetők, június 8-án pedig választási elnökségi ta. gok, szavazatszedő biztosok voltak. Erdélyi Ferencnét még tanácstagsággal is meg­tisztelték, majd a szakszer­vezeti kongresszusok alkal­mával bekerült a KPVDSZ országos vezetőségébe. Mind- J ezzel párhuzamosan patro- j nálták a helyi iskolát, mun­kafelajánlással gyarapították az úttörőcsapat közvagyonát, a körzetben levő termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok nyári-őszi betakarítását, vagy társadalmi ünnepek, év­fordulós megemlékezések si­kerét lendítették előre tevé­kenységükkel. Vagyis jól cseng Horton a brigád neve, tagjai családi, emberi maga­tartásukkal kivívták a köz- megbecsülést Májusi reménnyel íme. egy munkahelyi kö­zösség vázlatos portréja, amelynek vonásait később Kovács László, a takarékszö. vetkezet főkönyvelője csak gazdagította, megjegyezvén: a martosflórásokat érdemes­nek véli a „szakma kiváló brigádja” megtisztelő címre, amelyet először lehet meg­pályázni e munkaterületen. De szó esett közben a líat- vani központ munkájáról, il­letve a nagyon várt és kö­zelgő eseményről, az épülő új irodaházról is. Hatalma­san megnőtt feladatának a jelenlegi viszonyok között ne­hézségek árán felel csak meg a pénzintézet apparátusa! Tulajdonképpen ez a tény, valamint a város lakosságá­nak kulturáltabb kiszolgálá­sára irányuló törekvés kész­tette annak idején a vezető­séget, hogy a Kossuth téren birtokba vett épületet újjá­varázsolja. Kivitelező az Építőipari Szövetkezet, a gaz­dasági előirányzat három és fél millió forint. A létesít­mény átadásának időpontja viszont még kérdőjeles pilla, natnyilag. Az építők áprilist emlegetnek, a takarékszövet­kezetiek a májusnak is örül­nének. Maradjunk hát eb­ben. .. ! Moldvay Győző ,Nmüsßo£& Í981. március 26» e&utortófc Fazekas László Egy „könnyű korcsét halála MM Az elmúlt év utolsó negyedévében 108 benzinkutas lépett ki az ÁFOR-tól — három­szor annyian, mint egy évvel korábban. Ez az élénk elvándorlás szokatlan ebben a nép­szerű szakmában, hisz hosszú ideig éppen arról volt híres, hogy itt aztán sokat lehet keresni — no nem az alapfizetés, inkább a mellékes révén. Hogy ez a mellékes voltaképpen meny­nyi, arról csak elképzeléseink lehetnek — pontos adatokat legfeljebb maguk az érde­kelt benzinkutasok adhatnának, ők azonban érthetően nem szívesen beszélnek erről. Leg­feljebb csak azt emlegetik, hogy az utóbbi időben megcsappant a forgalom, s mindin­kább csak a többletmunkáért adnak, a ko­rábbinál jóval kevesebb borravalót az autó­sok. Persze a benzinkutasok közül nem min­denkinek a csökkenő borravaló jelentette az igazi érvágást. A kutasok egy része ugyanis nem az úr­vezetők. hanem az állam zsebéből kívánt meggazdagodni. S hogy ez kinek milyen mértékben sikerült, arról — ha máshonnan nem — a bírósági tárgyalótermekből értesül­hettünk. A benzinjegyekkel „kereskedő” ku­tasok tárgyalásain olyan magas jövedelmek­re derült fény, amelyekhez képest a borra­való szinte eltörpült, s mindez fótcrótposen bizonyította, ieogy a benzm^egg^aBfeäeeti^em előkelő helyei foglal el a tisztességtelen jö­vedelemforrások rangsorában. Az elmúlt év októberétől azonban nem jeggyel, hanem készpénzzel fizetnek a hiva­tásos gépkocsivezetők is, s ez alapjaiban vál­toztatta meg a helyzetet. Amíg korábban sem a meggyőzés, sem a fegyelmi eljárások, de még a bíróságon kiszabott büntetések sem tudták megakadályozni a benzinjegy-üzérke- dés virágzását, megtette egy konkrét intéz­kedés, a benzinjegyek megszüntetése. Nincs jegy, nincs mivel kereskedni — ez az üzlet tehát egyszer s mindenkorra „ugrott”. Hogy a kilépett benzinkutasok közül há­nyán távoztak emiatt, s hányán egyéb okok­ból, azt nem lehet pontosan tudni. A hirte­len megélénkült munkaeröfórgalom azonban azt sejteti, hogy a szerencsevadászok voltak többen, a gyorsan meggazdagodni kívánók kerestek maguknak új munkahelyet. Attól persze nem kell tartanunk, hogy a benzinkutakon megjelennek a „kezelőt fel­veszünk” feliratú táblák: a megüresedett he­lyekre van jelentkező. Sokak számára így is kifizetődő ez a munka. Akiket pedig csakis a mindenáron való meggazdagodl&stlehetősége vonz, azok ellen a 'jövöbentJid^fi^sfjß ellen­szer mmtrd te <SsztességScJb»-ríSxaB&: m irtim- sok. Kukoricatárolás — nedvesen Energiatakarékos technológiák a mezőgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents