Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk LENGYELORSZÁG Katowicében a széntermelés növeléséről tanácskoztak Iliéi 3 kérdése l. Aliért hívták ös*ze idő előtt a NATO-tanácsot? A meteorológiai tavasz Után a héten beköszöntött a csillagászati tavasz is, las­san-lassan enyhébbre fordul az idő. A világpolitikai klí­mában azonban nem egészen ilyen folyamatok érvénye­sülnek. Washington irányá­ból különösen fagyos hullá­mok érzékelhetőek. Az alkalom valójában ru­tinszerűnek volt mondható: a következő esztendő katonai es gazdasági segélyprogram­jával kapcsolatban, a kong­resszusban meghallgatták Haig külügyminisztert. Az amerikai diplomácia új ve­zetője azonban elsősorban vádaskodásra és hisztériakel­tésre használta fellépését. Elővette a „szovjet fenyege­tés” régi lemezét, s többek között egy négyütemű had­műveletet tulajdonított Moszkvának Közép-Amerika úgymond meghódítására. Több amerikai kommentátor úgy véli, hogy a külügymi­niszter képtelen állításai mögött olyan szándékok is jelentkeznek, mint a rekord- összegű katonai kiadások el­fogadtatása, valamint a fi­gyelem elterelése a költség- vetés szociális-népjóléti feje­zeteinek alapos megnyirbálá­sáról. Más kormánytisztvise­lők még messzebb mentek. Pipes.. a nemzetbiztonsági főtanácsadó egyik magasran­gú beosztottja egyenesen há­borúval zsarolt. Olyannyira durván, hogy a Fehér Ház szóvivője hivatalosan elhatá­rolta magát a szélsőséges vé­leménytől. s más öncáfola­tokban sem volt hiány. Washington magatartása mindenképpen visszatetsző és veszélyes, -de különösképpen az a mostani időszakban. Hiszen válaszra várnak az SZKP kongresszusán előter­jesztett békejavaslatok, ame­lyeket Leonyid Brezsnyev levél formájában is eljutta­tott a legjelentősebb fejlett tőkés országok vezetőihez. Az atlanti szövetségesekre és Japánra kétségkívül máris hatott az Egyesült Államok felől érkező „hidegfront”, sokkal óvatosabban és több fenntartással fogalmaznak, de szinte kivétel nélkül ala­pot látnak a szovjet indít­ványokban a párbeszéd meg­kezdésére. Természetesen nem akarnak és nem tudnak Washington ellenére csele­kedni, de a korábbinál erő­teljesebben vetődött, fel a belső egyeztetés, a viták szükségessége. Ezért a szoká­sos június elejei időpont he­lyett az idén már május_ 4-re összehívták a NATO tanácsát, a soros színhelyre, az olasz fővárosba. Előreláthatólag e római megbeszéléssorozaton alakulhatnak ki a NATO- válasz elemei. (Bizonyos kör­vonalak már kibontakoztak: az amerikaiak egyelőre el­utasítják a tárgyalásokat, il­letve a tárgyalások elvi el­fogadása mellett lehetetlen feltételeket támasztanak — a NATO többsége.- beleértve Párizst és Bonnt hajléko­nyabb álláspontra helyezke­dik. Igaz, nehezen vonhatják ki magukat a nagy szövetsé­ges befolyása alól.) 2. Miért szaporodtak meg a dél-afrikai támadások a szomszéd országok ellen? A dél-afrikai repülőgépek és különleges osztagok a hé­ten három szomszédos or­szágba hatoltak be, jelentős anyagi veszteséget okozva, emberek életét követelve. Angolába. Mozambikba. sőt a Botswana Köztársaságba, a hajdani Becsuánaföldre is. Az első halársértés esetében még ..tévedésre” hivatkoztak, azután nyíltan megfogalmaz­ták a sorozatos agressziók in­dítékait. Angolát azért vették eél­©JgWSM 1981. máreius ZZ., vasárnap ba, mert a Cunene határfo­lyó masík oldalán elterülő Namíbiából sokan átmene­kültek Angolába a dél-afri­kai gyarmatosító elnyomás elől. Ezért bombázzák a me­nekülttáborokat és segítik azt a Savimbit. aki martalócai- v'al fellép a népi Angola el­len. falvakat gyújt fel. gyil­kos merényleteket hajt vég­re. Mozambikot az idén már harmadszor támadják, ’.ert a Dél-Afrikában betiltott ANC (Afrikai Nemzeti Kong­resszusa több vezetője ott él és dolgozik kényszerű emig­rációban. Botswana ugyan­csak menedéket nyújtott Dél-Afrikából átszökött csa­ládoknak. Dél-Afrika tehát nem elő­ször hajtott végre támadást független szomszéd országai ellen, de míg eddig igyeke­zett ezeket leplezni, most szinte nyíltan, tetszelegve vállalta a nemzetközi jogot sértő behatolásokat. A bizta­tás ehhez az óceánon túlról Az idei esztendőben hűvö­sebb tavasz köszöntött Eu­rópára. Március második fe­lében még télikabátban jár­tak az emberek, havazás is felváltotta a napsütést. Ügy tűnik, a politikai élet­ben is keményebbre fordult az idő. Amikor Reagan még csak elnökjelöltként nyilat­koztatta ki. hogy Ameriká­nak vissza kell hódítania ve­zető szerepét a világban, hogy a „szovjet veszély el­hárítása érdekében” újabb milliárdokat kell fordítani a fegyverekre, akkor még úgy tűnt, a szokásos választási kampány diktálta íratlan szabályokról van szó. Arról, hogy az amerikai nép nyu­godtan adja szavazatát az új elnökre, mert jó cserét csi­nál, erőteljesebb, bátrabb, az amerikai érdekeket jobban érvényesíteni tudó vezetőre talál. De mik is ezek az ame­rikai érdekek? Reagan el­nök megnyilatkozásai — a „világterrorizmus” elleni harc meghirdetése, nyílt be­jelentése, hogy fegyerrel is támogatják az Irán és Pa­kisztán területéről Afganisz­tánba behatoló „nemzeti for­radalmárokat” — kísértetie­sen hasonlítanak a második világháború utáni Truman- doktrína megszövegezéséhez, amely szerint „ellenőrzésünk alatt tarthatunk olyan ese­ményeket, amelyek ellenőr­zésére sem hatalmunk, sem befolyásunk, sem eszközeink nincsenek, s nem állnak ren­delkezésre a kellő ismeretek sem”. E mondat mögött tulaj­donképpen az az indíték hú­zódott meg, amint Toby Trister-Gati amerikai szer­ző megállapítja, hogy „Ame­rika ipari hatalmát arra mozgósították, hogy a nem­zetközi viszonyokat az ame­rikai érdekeknek megtelelő- en manipulálják”. Az ilyen típusú amerikai érdekek akkor is összeütkö­érkezett: az új amerikai kor. mányzat jelszavát vették át. Pretoria is a „terrorizmus el­leni harcról” beszél, amikor fellép azok ellen, akik tilta­koznak a gyarmatosítás és faj üldözés ellen, jogos fel- szabadítási küzdelmet foly­tatnak, Ráadásul éppen ezen a héten érkezett olyan hír Washingtonból, hogy Botha. dél-afrikai miniszterelnök meghívását fontolgatják. Ezt ugyan hivatalosan nem erő­sítették meg. de aligha kel­tene meglepetést az amerikai fővárosban dél-afrikai láto­gatók megjelenése, akik kü­lönben oly gyakran tesznek hívatlan látogatásokat a szomszédságban .,. 3. Mi történik Pakisztán­ban? Ziaul Hak, pakisztáni tá­bornok-elnök. a legkézenfek­vőbb megoldást választotta: másokra mutogat, másokat vádol. Pedig az eltérített re­zésbe kerültek a valósággal, s az úgynevezett hideghá­borús időszak kialakulásá­nak egyik döntő tényezőjé­vé váltak. S bár a második világhá­borút követő esztendők hi­degháborús korszaka már valóban a történelmi múlt időbe tartozik, a mai köz­véleményt joggal izgatja a kérdés, hogy vajon új. hűvö­sebb hullám borítja-e el az enyhülés terepét? A közelmúltban zajlott le az SZKP XXVI. kongresszu­sa, melynek fórumáról csúcs­találkozót sürgető békefelhí­vás hangzott el. Reagan el­nök először nyíltan vissza­utasította, később kitérő, de lényegében negatív választ adott a békefelhívásra. A sok évi átlagnál hidegebb ta­vasz egyelőre tovább tart. Hogy ez nyitánya-e egy hű­vösebb nyárnak is vagy sem, ennek elemzése messze meg­haladja e cikk, de még a napilap nyújtotta lehetősége­ket is. A történelem és a politi­ka iránt érdeklődő — első­sorban Is a fiatalokra gon­dolva. akik már csak köny­vekből ismerik a hideghábo­rú időszakát — olvasóink számára teszünk közzé egy régi dokumentumot, amely pontosan abban a bizonyos hidegháborús korszakban született. Nem is elsősorban a sze­mélyek — bér sem az in­terjút készítő Elliot Roose­velti a néhai amerikai el­nök fia, sem pedig az inter­jút adó J. V. Sztálin, nem érdektelen személyiségek — a fontosak, hanem az a tény, hogy az akkor felmerült kér­dések némelyike mennyire aktuális vagy újból aktuális ma is. Az sem mellékes, hogy amikor az interjú ké­szült, akkor már elhangzott Winston Churchill beszéde a íultoni katonai akadémián, amelyben éles kirohanást in­tézett a Szovjetunió ellen, s pülőgép hosszúra nyúlt drá­mája. valamint a kísérő je­lenségek — függetlenül attól, hogy a gépeltérítés, a túsz­szedés módszereit messzeme­nően el kell ítélni — fényt vethettek Pakisztán belső helyzetének ellentmondá­saira. Több mint három és fél esztendeje katonai diktatúra uralkodik az országban, s egyre inkább fokozza a belső elnyomást. Mindez oda ve­zetett, hogy februárban, az addig egymással viszálykodó kilenc ellenzéki csoport kö­zös bizottságot állított fel és akcióegységre lépett. Az el­nök kettős taktikával vála­szolt: egyrészt újabb letar­tóztatások következtek, más­részt kormányátalakítást ha­tározott el, hogy egyes el­lenzéki politikusokat minisz­teri tárcával ken.verezzen le. Ez utóbbi manőver nem si­került, mire — a gépeltérí­tést is ürügyként használva — további terrorintézkedések következtek. Ami viszont még jobban összekovácsolja az ellenerőket: egymást kö­vetik a városi megmozdulá­sok (diáktüntetések, sztráj­kok. az ügyvédek, orvosok és újságírók tiltakozása), igaz, a falusi körzetekben viszony­lagos csendről beszélhetünk. A belső nyugtalanság azért Is szélesebb jelentőséget nyerhet, mert Pakisztán fon. tos helyet foglal el az ameri­kai tervekben. „Helyettesítő” hatalomként, kicsit a csá­szári Irán pótlására, hiszen Pakisztán közreműködésével próbálnak nyomást gyako­rolni a térségre, beleértve Indiát is, több országban pe­dig — az emirátusoktól Sza- úd-Arábiáig — pakisztáni katonák tartózkodnak, vagy tárgyalások folynak az állo- másoztatásról. Ám éppen az iráni tanulság lehet figyel­meztető: ilyen belpolitikai háttérrel veszélyes, dolog nagyratörő terveket ková­csolni. Réti Ervin egyesek e beszéd kezdetétől számítják a hidegháborút. Truman amerikai elnök pe­dig, az interjú megjelenése után pár hónappal, 1947 márciusában, beszélt a kong­resszus két háza előtt, azt fejtegetve, hogy „a görög nemzet létét több ezer kom­munista gerilla veszélyezteti, s az itt kibontakozó össze­csapás egy nagyobb, globális harc része a két világrend - szer között”. Hangsúlyozzuk, hogy nem történelmi párhuzamot kí­vánunk erőltetetten vonni a jelenlegi hűvösebb légáram­lat és az interjú megjelené­si ideje alatt kibontakozó hidegháborús időszak között, mivel ilyen párhuzam nem létezik, másrészt a történe­lem nem ismer semmilyen ismétlődést, analóg helyzetet. Az viszont kétségtelen tény, hogy a több mint harminc esztendővel ezelőtti doku­mentum jó néhány megálla­pítása tanulságul szolgálhat a mának is. Az interjút E. Roosevelt készítette, 1948. december 21-én. Először a Look című amerikai folyóirat közölte, majd 1947. január 27-én, az Izvesztyijában is megjelent. Az alábbiakban részleteket közlünk az interjúból a Vi­lágtörténet fordítása alap­ján. A beszélgetés során 12 kérdés hangzott el. Az Iz­vesztyija sorszámmal ellát­va közölte a kérdéseket, mi is megjelöljük, hogy a cikk mely számú kérdéseit és az arra adott válaszokat tesz- szük közzé: * 1. KÉRDÉS: Lehetséges­nek tartja-e ön. hogy egy olyan demokrácia, mint az Egyesült Államok, ebben a világban békésen, kéz a kéz­ben éljen együtt az állami irányítás olyan • kommunista formájával, mint amely a Szovjetunióban létezik, s A lengyel közvéleményt, s vele együtt a miniszterel­nök által kért 90 nyugodt nap sorsát érzékenyen érin­tette a csütörtöki bydgoszczi incidens A helyzet már azt megelőzően sem volt telje­sen nyugodt. Jaruzelski miniszterel­nök a kormány szóvivője út­ján tudatta: ha valaha, ak­kor éppen a mostani feszült helyzetben van igazán szük­ség a szakszervezetek és a különféle szintű vezetők kö­zötti tárgyalásokra. A tár­gyalások megszakítása csak­is a problémák elhúzódásé­hoz vezet. amint azt az opolei példa is mutatja: a faipari dolgozók Szolidaritás szakszer vezetetek képviselői és a szakminisztérium meg­bízottai pénteken megérkez­tek Gorlicébe, hogy megbe­széljék a vitás ügyeket, köz­ben azonban elhangzott a szakszervezet országos veze­Shafic Handal, a Salvado­rt Kommunista Párt hivata­los libanoni látogatáson tar­tózkodó főtitkára szombaton Bejrútban újságírók előtt felhívta a figyelmet az Egyesült Államok salvadori katonai beavatkozásának fe­nyegető veszélyére és eluta­sította a salvadori hazafiak­nak nyújtott segítség ürü­gyén a Szovjetuniót ért vá­dakat. Handal kijelentette, hogy a közvetlen amerikai beavatkozás nemcsak Sal­vadort, hanem más közép­amerikai országot — így Nicaraguát is — fenyegeti. A Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front hogy sem az egyik, sem a másik oldalról sem tesznek kísérletet arra. hogy beavat­kozzanak a másik belügyei- be? VÁLASZ: Igen, természe­tesen. Ez nem csupán le­hetséges, de ésszerű és tel­jesen megvalósítható. A há­ború alatt a legkritikusabb időkben a kormányzati kü­lönbségek nem akadályozták meg országainkat abban, hogy együttműködjenek és legyőzzük ellenségeinket. E kapcsolatok megőrzése még inkább lehetséges a béke idején. 7. KÉRDÉS: Uram, tu­dom. hogy ön tanulmányoz­za más országok politikai és társadalmi problémáit. Ezért azt szeretném öntől meg­kérdezni, úgy véli-e. hogy az Egyesült Államokban no­vemberben tartott választá­sok azt mutatják, hogy a n,ép Roosevelt politikájától, az ő politikai ellenfelei izo­lációs politikája felé for­dult? VÁLASZ: Nem ismerem olyan jól az Egyesült Álla­mok népének belső életét, de úgy tűnik nekem: a vá­lasztások arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi kormány el- tékozolja az elhunyt elnök által teremtett erkölcsi és politikai tőkét, s ily módon megkönnyítette a republiká­nusok győzelmét. (E helyen Roosevelt zárójelben meg­jegyzi: „Következő kérdé­semre adott válaszát, különö­sen kihangsúlyozta a gene­ralisszimusz”.) 8. KÉRDÉS: Minek tulaj­donítja ön. hogy Roosevelt halála óta az országaink kö­zötti kölcsönös megértés és a baráti kapcsolatok megla­zultak? VÁLASZ: Ügy gondolom, hogy ha a kérdés az ame­rikai és az orosz nép kö­zötti kapcsolatokra és köl­csönös megértésre vonatko­zik, akkor itt semmiféle rom­lás nem ment végbe, ellen­kezőleg. a kapcsolatok ja­vultak. Ami a kormányaink közötti viszonyt illeti. itt meg nem értések keletkez­tek. Némi romlás követke­zett be a kapcsolatokban, ami körül nagy lármát csap­tak. és arról kezdtek kiabál­ni, hogy a továbbiakban még tésének felhívása, s ennelí nyomán meg sem kezdődtek a tárgyalások. Katowicében pénteken tel_ jes ülést tartott a Lengjél Egyesült Munkáspárt vajda­sági bizottsága. Jelen volt Tadeus Grabski. a politikai bizottság tagja, a LEMP KB titkára. A pártbizottság teljes üljé. sén meghatározták azokat a feladatokat, amelyeket a bá­nyászok pártszervezeteinek kell elvégezniük az ország szénszükségleteinek kielégí­tése érdekében. A vajdasági pártbizottság teljes ülésén hozott határo­zat mélységes aggodalmát fe­jezi ki az országban kiala­kult politikai helyzettel kap-> csolatban. Határozottan til­takozunk a népi állam rom­bolására irányuló szakadat­lan kísérletek ellen — mu­tat rá a határozat, azzal a kéréssel fordult á a hondurasi kormányhoz, hogy tegyen meg mindent a salvadori menekültek éle­tének megkímélésére. A front jelentése megállapítja! hogy a héten, csupán a szer­dai napon hétezer meneküld — főként öregek, asszonyok és gyerekek — lépte át 3 hondurasi határt. A határ­övezetben azonban, amelvpt egyébként is állandóan tűz alatt tart a salvadori légierő! hondurasi fegyveresek fogad­jak a menekülőket, kettőt közülük már meg i6 öltek és huszonegyet letartóztat» tak. inkább romlanak majd. Da én itt semmi szörnyűséget nem látok, mármint a béke megszegése és a háborús konfliktus érteimében Egyik) nagyhatalom sem tudna je­lenleg egy nagy hadsereget kiállítani a másik, szövetsé­ges nagyhatalom elleni harcJ hoz, még akkor sem. ha kor­mánya erre törekedne, hi­szen korunkban senki sem viselhet háborút saját népe ellenére, a nép pedig nem akar háborúzni. A népek be­lefáradtak a háborúba. Ezen­kívül olyan érthétő cél sincs, amely egy új háborút igazolna. Senki sem tudná, miért kell harcolnia. Ezért én semmiféle szörnyűséget nem látok abban, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának néhány képviselője kapcsolataink megromlásáról beszél. Mindezen meggondo­lások fényében feltételezem! hogy egy új háború veszélye nem reális. 9. KÉRDÉS: Helyesli-e ön az országaink közötti kultu­rális és tudományos jellegű információk széles körű cse­réjét, az egyetemisták, szí­nészek, tudósok, professzorok cseréjét? VÁLASZ: Természetesen. Az interjú megjelenése óta eltelt harmincnégy eszten­dő gazdasági, poHttkai vál­tozásai -sok tekintetben és sok területen változtatták meg a világ aecolntát, erő- és egyensúljd vtoionyait. Nem változott riozrmt a nagyha­talmak felelőssége a világ békéje lránt és nem válto­zott az a mára már köz­helynek számító megállapí­tás. hogy a két különböző világrendszer békés egymás mellett élésének nincs reá­lis alternatívája. Nem változott továbbá az sem, hogy a kormányzatok élén, az államapparátusok csúcsain elhelyezkedő poli­tikusok nem képviselhetnek hosszú távon népeik igazi és valós érdekeitől távoleső el­képzeléseket. Mindez a szov­jet békepolitika evidenciája. De vajon az-e az Egyesült Államokénak is? Szigethy András Az Egyesült Államok rekordnagyságú katonai kiadásokat irányoz elő az idei költségvetési tervezetben. Képünkön: Caspar Weinberger hadügyminiszter (jobbról) a képviselöház védelmi albizottságának ülésén igyekezett indokolni az ame­rikai kormány fegyverkezési döntéseit. (Fotó: AP—MTI—KS.) DOKUMENTUM 1947-BÖL Hűvösebb tavasz? Mentsék meg a salvadori menekülteket

Next

/
Thumbnails
Contents