Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

FENTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK [ Mr. Pipes tételei V ajon egy kormánytisztviselő — kényes, fontos ] pozícióban — képviseli a kormányzatot vagy; sem? A kérdés korántsem költői, amelyre nem szo~ j kás választ várni. Ellenkezőleg, a lehető legkonkré­tabb. Mégpedig a Pipes-ügy kapcsán. Richard Pipes, a washingtoni Fehér Ház nemzet-; biztonsági részlegének vezető szovjet szakértője a minap nem átallotta azt követelni a Szovjetuniótól, hogy „rendszerét változtassa meg”, máskülönben „a < háború elkerülhetetlen”. Vagyis Mr. Pipes tétele sze­rint amennyiben Moszkva nem mond le jelenlegi! társadalmi és gazdasági rendszerének építéséről, s < arról a politikáról, amely százmilliók szemében egy-; értelmű az enyhülés és a leszerelés vívmányainak j védelmével, akkor majd fegyverrel bírják rá állás- í pontjának megváltoztatására. Különben is, a jeles \ tisztviselő szerint az enyhülési politika már a múlté. S hogy még egy baklövéssel tetézze kirohanását a Szovjetunió ellen, Pipes alaposan megdorgálta az; NSZK külügyminiszterét is. Genscher ugyanis — I Pipes szerint — „nyomást akar gyakorolni” az ame­rikai kormányra az új külpolitikai irányvonal meg­változtatása céljából. Jókora botrányt kavartak a kijelentések. A Fehér ; Ház szóvivője elhatárolta a kormányt Pipes szavaitól,; Haig külügyminiszter pedig sebtében levelet írt ! Bonnba, hogy bocsánatot kérjen kollégájától. Persze nyilatkozatokkal és mosakodó levéllel alig- j ha lehet pontot tenni a feltűnő ügy végére. Jó lenne,; ha egyszer már a hivatalos Washington is félreért- \ hetetlenül kinyilvánítaná szándékát: hajlandó-e az í enyhülés, a leszerelés ügyében együttműködni a vi- < lág nagyobbik felével, vagy sem? Ahhoz ugyanis; nem férhet kétség, hogy — bizonyos eltérő álláspon-; tok és részkérdésekben fennálló nézetkülönbségek el­lenére — az emberiség túlnyomó többsége el akarja kerülni a harmadik világháborút, ki akar térni a 1 nukleáris katasztrófa elől. R ichard Pipes a kisebbséghez tartozik Azok- j hoz, akik szeretnék „a háború elkerülhetet-! lenségének” tételét rákényszeríteni az emberiségre. Olyan csoportosulás tagja, amely a világ dolgait az j amerikaiak szája íze szerint óhajtja rendezni, Nem! csoda, hogy józanabb washingtoni körökben akadt, aki egyszerűen ostobának; minősítette Pipes nézeteit, s jószerivel magát a szakértőt is. Ezzel persze semmi | nincs elintézve. Pipes és a vele azonos nézeteket val-í lók —sajnos, maga az amerikai külügyminiszter:! Alexander Haig is, legutóbb a képviselőházban —< továbbra is ragaszkodnak Washington „új politikai j irányvonalához”. Ami nem egyéb, mint a szovjet­ellenes kirohanásokkal tarkított gorombáskodások. Mint ilyenek aligha alkalmasak a világ gondjainak közös erőfeszítéseken alapuló, tárgyalásos megoldásé- < ra, a kelet—nyugati kapcsolatok ápolására és a köl-; csönös előnyökön nyugvó gyarapítására. GYAPAY DÉNES CZYREK ÉS GENSCHER BESZÉDE Esélyek a kulcsfontosságú kérdésekben Varsóban pénteken folyta­tódtak a lengyel—nyugatné­met tárgyalások a nemzet­közi helyzetről és a két or­szág kapcsolatairól. A megbeszélések első for­dulója után, csütörtökön es­te, J-ozef Czyrek lengyel kül­ügyminiszter vacsorát, adott a nyugatnémet tárgyalókül­döttség vezetője, Hans-Diet- rich Genscher tiszteletére. A találkozón a két külügymi­niszter beszédet mondott. Czyrek emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi nemzetkö­zi helyzetet a feszültség fo- kozódása, s az olyan ten­denciák erősödése jellemzi, amelyek ellentétesek a Hel­sinkiben is rögzített enyhü­lési és együttműködési po­litika irányvonalával. A fe­szültség fokozódásának fő forrása a Varsói Szerződés fölötti katonai fölény meg­szerzésére irányuló törek­vés. Ez veszélyezteti az erő- egyensúly, a nemzetközi biz­tonság alapját. Ha ez a helyzet nem változik, kon­tinensünkön veszélybe ke­rülhetnek az enyhülési és együttműködési politika vív­mányai, Czyrek ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az SZKP XXVI, kongresszusán Leo- nyid Brezsnyev által előter­jesztett, új szovjet békekez­deményezések esélyt terem­tenek arra, hogy építő pár­beszéd és előrehaladás tör­ténjék az Európa és a világ szempontjából kulcsfontossá­gú kérdésekben. „Reméljük, hogy Nyugat-Európa — így az NSZK —, s az Egyesült Államok megfelelően értéke­li e nagy jelentőségű kezde­ményezéseket, és építő mó­don járul hozzá az ^enyhülés és a leszerelés ügyéhez.” A kelet—nyugati kapcsola­tok javításában csakis az enyhülés körülményei között történhet haladás, s csak ak­kor, ha elismerik és tiszte­letben tartják a második vi­lágháború után, az európai földrészen kialakult politikai és területi realitásokat. A lengyel külügyminiszter hangsúlyozta, hogy országa nagy jelentőséget tulajdonít a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való kiegészítésé­nek, s arra törekszik, hogy a madridi találkozó elvezes­sen a katonai enyhülési és leszerelési konferencia ösz­szehívásához. Czyrek hozzá­tette: országa fenntartja azt a javaslatot^ hogy a konfe­renciát Varsóban tartsák meg. Válaszbeszédét Genscher a lengyel—nyugatnémet alap- szerződés jelentőségének méltatásával kezdte. Mint hangsúlyozta, a szerződés ré­vén 'szilárdabbá váltak, ja­vultak a politikai,, kapcsola­tok. a gazdasági kapcsolatok pedig szorosakká váltak. Lengyelország a második he­lyen áll- az NSZK-nak a ke­let-európai országokkal foly­tatott kereskedelmében. Gen­scher hangoztatta: a Német Szövetségi Köztársaság „ha­tározott szándéka, hogy szi­lárd partnerként működjék- együtt Lengyelországgal, a jelenlegi gazdasági nehézsé­gek leküzdésében”. Kitért a kulturális kapcsolatok bővü­lésére, s arra, hogy a két nép „közelebb került egy­máshoz”. Genscher a továbbiakban szólt a Lengyelországban élő németek áttelepüléséről, a családegyesítésről öt évvel ezelőtt kötött megállapodás végrehajtásáról. Kifejtette az NSZK kor­mányának azt az álláspont­ját, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás elvét a helsinki záróokmányt aláíró, valamennyi államnak tiszte­letben kell tartani, s ezzel kapcsolatban a bonni kor­mány „hagyományosan tar­tózkodó” politikájáról be­szélt. „A be nem avatkozás azonban nem jelenti a gaz­dasági segítség megtagadá­sát. Az NSZK kész ilyen se­gítséget nyújtani, ha Len­gyelország úgy kívánja” — mondotta. Genscher hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni mind­azt. amit a hetvenes évek során sikerült elérni a kelet —nyugati kapcsolatokban, és kívánatos e politika folyta­tása ..az egyre bonyolultab­bá váló időszakokban is”. A nyugatnémet külügymi­niszter úgy értékelte a mad­ridi találkozót, mint „Kelet és Nyugat képviselőinek je­lenlegi, egyetlen széles kö­rű fórumát”. Genscher a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokkal kapcsolatban a Nyugat által vitatott létszámadatok tisz­tázását sürgette. Szólt a kö­zép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásának szükségességéről, majd vé­gezetül kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság „a béke megőrzését te­kinti fő feladatának”. (MTI) Házi ünnepség az űrben A huszezredik Föld körü­li fordulatot tette meg pén­teken a néhány napja ismét lakott Szaljut 6. űrállomás. Az űrhajósoknak azonban kevés idejük volt „házi ün­nepségre”. Kovaljonnk és Szavinih csütörtökön este el­lenőrizte a Progressz 12. te­herűrhajónak az űrállomás­ról való leválasztását. A .Progressz január 24-én rajtolt és két nappal később automatikusan kapcsolódott össze az űrállomással. Föl­di irányítással, ugyancsak automatikusan töltötték fel szállítmányából az űrállomás üzemanyagtartályát, s a Progressz segítségével módo­sították a Szaljut pályáját. A kirakodást az űrhajósok végezték el, s ők töltötték fel a vissza nem térő űrhajó belsejét az űrállomáson fe­leslegessé vált tárgyakkal, hulladékkal. A Progressz rö­vid ideig a Föld körül ke­ring, majd a légkör legfel­ső rétegeibe érve, megsem­misül. A két űrhajós pénteken is­mét orvosi vizsgálatokat, biológiai kísérleteket hajtott végre. Kovaljonok és Sza­vinih már egy hetet töltött a világűrben, s ez általában elég ahhoz, hogy szerveze­tük alkalmazkodjék a tartós súlytalanság körülményei­hez. Az átállást mindketten jól viselték el, munkaképes­ségük kitűnő, s rövid idő alatt nemcsak a teherűrhajó ki- és berakodását végezték el, hanem a szükséges ellen­őrzéseket és alkatrészcseré­ket is. JAPÁN Alkotmány és fegyverkezés Százalékokról, sőt tized­százalékokról folyt, a vita az elmúlt év utolsó napjaiban a japán kabinetben. Az ellen­tétek középpontjában az idei katoni költségvetés állt, az a kérdés, hogy eleget te­gyen-e a szigetország a fo­kozott fegyverkezésre törté­nő amerikai felszólításnak. Brown, az Egyesült Álla­mok volt hadügyminisztere tokiói látogatásakor — pél­dátlan módon — konkrétan közölte: az USA Japán hadi­kiadásainak legalább 9,7 szá­zalékos növelését várja el. A nyomatékos felszólítás azzal a törekvéssel volt összhangban, amely Washing­ton szövetségeseinek „erőtel­jesebb szerepvállalására” irányul. „Önállóbb szerep?” Szuzuki Zenko kormánya végül jellemző módon, kompromisszumos döntést hozott: a mostani pénzügyi évben 7.B százalékkal növelik a katonai kiadásokat. Vállal­ták tehát az esetleges ame­rikai neheztelést. másrészt azonban szűkmarkúak sem voltak, hiszen más költség­1DB1. március ül., szombat vetési területek, így a szo­ciális kiadások növelését jó. val alaposabban megkurtítot­ták. Ráadásul a hadicélokra előirányzott több mint 11 milliárd dollár mindenkép­pen rekordmagasságú, s ha nem is lépi túl a nemzeti jö­vedelmen belül pszichológiai sorompónak tekintett egy százalékot, ez a nemzetközi összehasonlításban alacsony arány is hatalmas összeget jelent. (Japán hadi költség- vetése ma már a 7—8. helyen áll a világranglistán.) A politikai megfigyelők azonban továbbtekintenek a százalékoknál: arra az álta­lános hangulatváltásra fi­gyelmeztetnek, amely a szi­getország katonapolitikájában az elmúlt években lejátszó­dott. A nemzetközi feszült­ség növekedésére hivatkoz­va jobboldali politikai kö­rökben egyre gyakoribb az igény, az „ország védelmi ké­pességeinek erősítésére” és a létfontosságú kereskedel­mi útvonalak „biztosítására”. Célpont: a 9. cikkely A katonapolitikai vitákat nyomon követve könnyű felismerni: a fő célpont tu­lajdonképpen az ország al­kotmánya. Japán 1947-ben hatályba lépett alaptörvényé­nek 9. cikkelye szerint ugyanis az ország örök idők­re lemond a háborúról, az erő alkalmazásáról a nem­zetközi kérdések rendezésé­ben, illetve az ezt a célt szolgáló haderő fenntartásá­ról. Eltörölték a kötelező sorozást, s tilos a japán fegy­veres erő alkalmazása az ország határain kívül, a bé­kealkotmány előírásait a hi­degháború éveiben sajnos hamar mellőzték, s már 1950-ben 75 ezres „tártaié kos rendőri hadtestet” állí­tottak fel. 1952 óta „önvédel­mi erők” néven működik a ma már majd' negyedmi!- liós iapán hadsereg, ameb korszerű légi és tengeri erí vei is f rendelkezik. Néhárt' hónapja született döntés egy saját tengeralattjáró-flotta szervezéséről is, s heves parlamenti vihart kavarva, nemrég maga az Igazságügy­miniszter, alig egy hónapja pedig a vezérkari főnökök egyesített bizottságának el­nöke követelte az alaptör­vény revízióját, a fegyveres erők támadóképességének nö­velését, és a sorozás újbóli bevezetését. Robbanásveszélyes kérdés A szakértők értékelése sze- 1 cint félő, hogy előbb-utóbb n-vényre is jut ez a szán- lék. A kérdés csak az: ho. gyan módosítsák a fegyver­kezésnek bizonyos fokig gá­tat vető előírásokat, lévén ez a hazai és nemzetközi közvélemény számára egy­aránt „robbanásveszélyes” kérdés. Szuzuki Zenko kije­lentései szerint a kabinet hivatalosan nem törekszik az alaptörvény módosítására, igaz, a kormányfő nem is utasítja el határozottan a jobboldali szándékokat. „Ja­pán folytatja békés politi­kai stratégiáját — mondot­ta a miniszterelnök —, de a Tokió és Washington közötti biztonsági rendszer keretében folytatjuk önálló védelmi képességünk mérsékelt, ám a korszerű hadfelszerelések­re alapuló megerősítését is”. Szegő Gábor Magyar-iraki jegyzökönyv- aláírás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, pénteken, a Központi Bizottság székházában, fo­gadta Taha Jassin Ra- madhant, az Iraki Forradal­mi Parancsnoki Tanács tag­ját, az Iraki Köztársaság el­ső miniszterelnök-helyette­sét, aki Lázár György­nek, a Minisztertanács el­nökének meghívására, hiva­talos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes lég­körű találkozón részt vett Lázár György. Jelen volt Gonda Lajos, hazánk bag­dadi és Ismail Hammudi Hussain, az Iraki Köztársa­ság budapesti nagykövete. A Parlament delegáció* termében Lázár György és Taha Jassin Ramadhan je­lenlétében, aláírták a ma­gyar—iraki gazdasági együttJ működési állandó vegyes bi-' zottságnak az Iraki Köztár-' saság első miniszterelnök-he­lyettese látogatásával egy­idejűleg megtartott. 7. ülé­séről készült jegyzőkönyvét. Hivatalos látogatását be-’ fejezve, délután elutazott Budapestről Taha Jassin Ra­madhan. PRÁGA Szlovákia Kommunista Pártjának, a CSKP területi szervezetének kongresszusa pénteken délután Pozsony­ban megkezdte munkáját. A háromnapos tanácskozás két héttel előzi meg a Cseh­szlovákia Kommunista Párt­jának XVI. kongresszusát,’ amelyet április 6-ra Prágá­ba hívtak össze. A pozso­nyi kongresszuson részt vesz a CSKP Központi Bizottsá­gának küldöttsége is, élén Gustáv Husikkal, a CSKP KB főtitkárával, Csehszlová­kia köztársasági elnökével, A megnyitó ülésen Jozef Lenárt, a CSKP KB elnök­ségének tagja, a Szlovák KP KB első titkára terjesz­tette elő azt a beszámolót; amelyet az SZLKP Közpon­ti Bizottsága dolgozott ki a CSKP XV. kongresszusa és a legutóbbi szlovák párt- kongresszus határozatainak teljesítéséről, valamint a párt további szlovákiai feladatai­ról. VARSÓ A bydgoszczi eseményeket követően a „szolidaritás” szakszervezet országos egyeztető bizottságának el­nöksége pénteken úgy dön­tött, hogy minden tárgya­lást megszakít a hatóságok­kal, és tagjait sztrájkké­szültségre, valamint arra szólítja fel, hogy március 23-ra készüljenek fél a „szolidaritás” újabb felhívá­sában megjelölendő felada­tok teljesítésére. Lengyelország több részén pénteken figyelmeztető — részben közlekedési — sztráj­kok voltak, illetve életbe lép­tették a sztrájkkészültséget. A nap folyamán Byd- goszezba érkezett az a szak­értői bizottság, amely a fő- államügyész helyettesének vezetésével kivizsgálni hiva­tott a csütörtöki incidens okait. Mint már jelentettük, rendőrök távolították el a vajdasági tanács épületéből azokat a személyeket, akik a tanács ülésé után nem voltak hajlandók eltávozni, BUDAPEST Vessenek véget az Angola és Mozambik elleni fegyve­res támadásoknak! — az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság nyilatkozata. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság pénteken nyilatkoza­tot tett közzé, amelyben el­ítéli a dél-afrikai csapatok Angola és Mozambik ellen elkövetett, sorozatos fegyve-. rés agresszióját. A támadások veszélyezte­tik a békés polgári lakosság életét, e két haladó ország függetlenségét és szuverén*, tását. Japán páncélosok egy díszszemlén (Fotó: UPI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents