Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-03 / 52. szám

ÜJ TERMÉK: AZ UNIFORM ÉS A THERMOTON

Előrejelzés magánépítőknek

Másfél milliárd téglát kap a belkereskedelem

Tavaly, főleg az 'árvízi helyreállítási munkák miatt, átmenetileg téglahiány volt az országban. A Tégla- és Cserépipari Tröszt szombati és vasárnapi műszakokkal, túlóráztatással mintegy 92 millió téglát gyártott terven felül, így már nyár végétől szállítani tudta az építkezésekhez szükséges mennyiséget. A várható idei téglaellátásról érdeklődtünk Andrasovszky Györgytől, a tröszt vezérigazgatójától, aki elmondta:

— A tavalyi rekordévhez képest nem növeljük a termelést, Mintegy 2 milliárd téglát gyártunk, ebből másfél milliárd a belkereskedelem jelenlegi igénye. Ezt teljes egészében ki tudjuk elégíteni. sőt szükség esetén még további 120 millió darab téglára is elfogadunk rendelést a lakosság részére. Az idén már a teljes termékválaszték mintegy 62—63 százalékát adják az új, illetve a nemrég felújított téglagyárak. A hagyományos kisméretű téglákból — a kémények, pincék stb. falazásához — 330 millió kerül forgalomba.

— Új üzemek?

— A múlt év végén elkészült a békéscsabai IV. számú téglagyár, az idén már 30 millió téglával egyenértékű vázkerámia falazó- anyagot termel. Hamarosan megkezdődik a devecseri gyár próbaüzeme, amely teljes felfutás után évente 28 millió téglát készít. Ű.i, korszerű gyár épül Solymáron, várhatóan a jövő év végére elkészül, s 40 millió téglát ad majd a fővárosi, a Dunakanyari, és a Velencei-tó környéki építkezőknek. Solymáron egyébként folyamatban van a II. számú téglagyár rekonstrukciója, s hasonlóképpen a Miskolc melletti málvi téglagyár átalakítása. Mindkettő még az idén megkezdi — a január

1-től életbe lépett, új hőtechnikai szabványnak megfelelően — a különleges hő- és hangszigetelő tulajdonságú poroton téglák gyártását.

— További új termékek?

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium célprogrambizottságának támogatásával 26 téglagyárban már két éve kísérleteket folytatunk egy modul méretű, változtatható üregtérfogatú új téglacsalád kifejlesztésére. Az eddigi eredmények biztatóak, az Uniform elnevezésű falazóblokk gyártása ez év nyarán megkezdődik. Nyugati licenc alapján Magyarországon is szeretnénk bevezetni az úgynevezett Thermoton-tégla gyártását. A termék érdekessége. hogy nagyobb üregeibe hungarocell, illetve ni- kecellbetétek kerülnek

melyekkel tökéletesebb lesz a falak hő- és hangszigetelése. A kísérletek még tartanak. számos minőségi vizs- gálatra van még szükség a gyártás megkezdéséig. Várhatóan az év végéig a 'Thermoton-tégla is forgalomba kerül.

— Egyéb építőanyagok?

— Csei öböl mintegy 110 millió készül, ez teljes egészében fedezi a hazai szükségletet. A békéscsabai színes cserepek iránt nagy a kereslet, így a bátaszéki gyárunk is megkezdi ezek gyártását. Megfelelő ellátásra lehet számítani a födémek készítésére kiválóan alkalmas fert-serendákból és bé- lestestekböl is.

Töke Péter

Bevált a szovjet technológia

Jól vizsgázik a gyöngyösi új gabonasiló

Az elmúlt év végén elkészült a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat legnagyobb ötödik ötéves tervi beruházása, a húszezer tonnás toronysiló. Az új létesítmény jelentősen segít a megyében a gabona- tárolás gondjain. A toronysilót 1977 végén kezdték el alapozni és az építéssel párhuzamosan egy évvel később folyamatosan érkeztek a Szovjetunióból a technológiai berendezések.

A kivitelezést a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat végezte, a technológiai szerelést pedig a Mátraalji Szénbányák Vállalat petőfi- bányai gépüzemének munkásai. A csaknem 150 milliós beruházás határidőre elkészült. Ez elsősorban a szerelők jó munkájának köszönhető. A műszaki átadásra hatezer tonna gabona elhelyezése után, a múlt év szeptember közepén került

sor. Azután folyamatosan

feltöltöttek búzával az új toronysilót. A tároló azóta jól vizsgázott, hiszen nyolcezer tonna búza' került onnan részben exportra, illetve a hazai malmok ellátására. A gyöngyösi és a selypi malomnak is az új tárolóból szállítják a gabonát őrlésre.

A létesítményt egyetlen kezelőpultról irányítják, mivel a technológia a legkorszerűbb, és teljesen automatizált.

Egy falusi veterán

Csáti Béla portréja, Kömlőről

Kerülgetjük, tapogatják a kérdést, majd nekiveselkedünk újra. Csáti Béla bátísi olyan, mint egy bölcs, türelmes tanító'. Ismét és ismét elmagyarázza: 'nincs semmi különös az ő életútjában, abban a hetven esztendőben, amit eddig maga mögé gyűrt. Termete, nyugalma öreg, nagyra nőtt tölgyhöz teszi hasonlóvá, ezt azonban nem merem neki mondani — biztosan kinevetne. S nem ‘ is indokolatlan. Mert az igazság az, hogy minden nagy, belső ereje ellenére a hét évtized nyomai belévésődteif, és ő nem is akar, nem is igen tudna belőle tagadni.

— Egyszerű ember voltam, mint mifelénk, Komlón mind azok voltunk, korombeliek. Nektek már más jutott, azért nem akarod érteni ezt az egyszerű dolgot. Várj, megpróbálom elölről. Azt ugye érted, hogy én világéletemben agrárproletár voltam, kubikos, napszámos, aratómunkás. Gyerekkoromtól. de annak is a kezdetétől. meg még élőbbről, mert az a világ még a gyerekkorunkat is elvette tőlünk, 16 —12 évesen álltunk a kenyérkeresők sorába, mert a kenyér, az mindig Íveli. Ezt ugye érted: mindig, fiam, de leginkább meg akkor, ha kevés van belőle.

— Mármost nekünk nem bővivel jutott, így aztán olyan egyszerű, mint ahogy a szél jár. hogy balra keveredett. sodródott az ember, a mi fajtánk, legalábbis a tisz- tességesebbje, biztosan. Na. látod, ezért nem volt nekem mit tétovázni, amikor 1945 januáriban Kalóczkai József. Bt%?nyei József, Kiss V. Joachim, meg még egynéhányon megalakították a pártot minálunk. Mondjuk, tegnap kimondták a megalakulást, én meg máma hírét vettem. Persze, hogy ■azonnal odamentem közibük, mert ott volt a helyem. Na, ez a nap, ez 1945. január 20. folt.

— Azt kérdezed tőlem, mire emlékszem szívesen a hetven évemből. Erre most én mit mondjak neked? — ha azt felelem, hogy azt a napot, azt biztosan nem felejtem. amíg megleszek, akkor úgy gondolhatod, kérkedik az öreg bolsi, így hát nem is mondom, pedig így igaz. Írd inkább a füzetedbe. hogy nekem, meg a korombelieknek sok minden emlékezetes történetünk van. Ezek közül minden régi magyar baka közt igen gyakran esik szó a háborúról, frontról, sebesülésről, meg a sok szenvedés utáni hazakerülésről.

— Ha erről kell beszélni, kifogyhatatlanok vagyunk. Engem is elkapott egy olyan repesz, olyan húszcentisfor- ma, itt ni, a tüdőm alsó csücske táján, hogy az a csuda, hogy megmaradtam... Látod? — mondom, hogy erre nagyon rááll a szánk, hej, pedig utána is. de sokat kellett még háborúzni, de azt már civilben, egymással. meg saját magunkkal. Idefigyelj: én 44 szeptember végén hazajöttem a frontról — még csak fogságba sem estem —. és alighogy hazaértem, hívtak, én meg beálltam ..pulicárnak’' Látom, nem tudod, mi az — olyan rendőrféle. de se egyenruha, se puska, semmi csak karszalng. meg egy bo1 a kezedbe, és mis a karhatalom mes nem alakult, iár- őröztünk is rendesen, mert nagy szükség volt ránk.

— Azután jött a földosztás. A bizottságban, persze nekem is ott volt a helyem én voltam az egészben az elnökhelvettes Nekem is jutott 2.5 hold. nem naav darab. de ha ti azt tudnátok hogy mi veszekedés, menny1 vita volt azzal is. főleg, ha valaki kevesebbet kanott. mint amennyit remélt. Volt erre. az anyád, meg amarra, de persze, nem ilyen szépen, csendesen, hanem alaposan kicifrázva,

hogyha leírnád, azt soha ki nem nyomtatnák. De elmúlt ez is, lassacskán, nehezen alakult az élet, mindig volt egy-egy hely, ahol meg kellett markolni a bot végit, így lettem 48-ban a földművesszövetkezet elnökhelyettese. azután meg az ügyvezetője. Még azután, 54-ig a megyénél, a magtermeltető vállalatnál felügvelő — hogy mit össze kellett nekünk járni motorral akkor...! Biztosan ott fázott ki a lábam, én meg most nyögöm, szedem a gyógyszert, de mégis igen keserves.

— Űjabb két évig a község tanácselnöke voltam, a legnehezebb időben, mígnem visszakanyarodtam a földhöz, a termelőszövetkezethez. Először a Dózsa elnökének tettek meg, az egyesülést követően pedig elnökhelyettes lettem, aminek aztán meg is maradtam, egészen 1971 januárjáig. Azóta itta nyugdíj. Nem valami sok. nem dicsekedhetek, de a tavalyi év kivételével, míg bírtam, minden esztendőben dolnoztam 100—7?0 napot idehoz" meg üsző-. üilca- disznó hizlalás — kitölti az ember idejét.

— Hát íev múlt el. ami eddig elmúlt. Ha nem veszed dicsekvésnek, megmutatnám a 'párt 25.. meg 30. évfordulójára kapott emlék- plakettet. meg a Kiírnia dől- gozó-ielvényt. eev egvszerű falusi veterármak ez is valami. igaz-e? És mée: nmi- röl nincs jelvény, nincsen írás. csak a bízónvos érzés hogy a harcostársaimmal meg a fiatal elvtérsaimmal bogvan becsüli ük eavmást Most. hogv én nem Hidok kimozdulni a fáiós lábaim miatt. mpg-mprkenesnek elmondták, mi az í'Hséa. nu a gond. azután elmennek gyógyulás1 Mtxftinak ad öreo csontnak hát kell ennél különb elismerés, fényesebb érem az embernek. ..?

B. Kan Tibor

Hatvanhat kiess!

otthon cs

_

L

átogatóban az új tarnazsadányi óvodában

Ismerkedés a játékokkal

Ebben a községben hosz- szú évek óta mindenki az óvodáról álmodott. Annál is inkább, mert itt soha nem volt még ilyen gyermekintézmény. A lakosság önzetlenül ajánlotta segítségét, a tanács mecénásokat keresett, s tartalékolta a pénzt.

1979-ben aztán elérkezett a nagy pillanat: összegyűlt a szükséges tőke, lett kivitelező is, indulhatott az alapozás, s ezt követően a többi munka. Haladt az építkezés, s ennek menetét figyelemmel kísérték a kicsik és nagyok egyaránt. Kérdezték is a kőműveseket: ..Mikor

lesz kész. hány hónap, hét múlva költözhetnek az apróságok?”

1980. december 28-án aztán megtörtént a „honfoglalás”. Erre így emlékezik Besenyei Antalné vezető óvónő:

— Jöttek a fiúk, lányok.

de nem hiányoztak g kíváncsi szülők sem. Végigjárták a termeket, megcsodálták a rendet, a tisztaságot, az ízléses berendezést, a napfényt bevarázsoló jókora ablaksze. meket. Amikor elmentek, mindannyian azt mondták: A gyerekek igazi otthonra leltek. Az intézményt egyébként 50 személyesre tervezték, mégis hatvanhat kicsit kelleti felvennünk. Ügy véltük ugyanis, hogy a jogos igényeket akkor, is illik teljesíteni. ha jókora lesz a zsúfoltság.

Hallgassunk most kifejező történeteket a rajttal járó. olykor igen aggasztó gondokról:

— Tárt ajtókkal fogadtuk a cigányszármazásűakat is: közülük harmincegyen kerültek be. Mi tagadás, nem ment könnyen az akklimatizálódás. Meg kellett tanítani őket a tisztálkodás legelemibb szabályaira. Jó néhá- i»yan még arra sem voltak képesek* hogy egy értelmes mondatot megfogalmazzanak. Először ilyenformán próbálták' közölni gondolataikat: „He. no. mi.” Bizony meghökkentünk. de nem adtuk fel. Sokat kínlódtunk, bosz- szankodtunk. többször kedvünket szegte a pillanatnyi sikertelenség, mégsem törtek meg a kudarcok, mindig ott folytattuk, ahol korábban abbahagytuk. Higgye el, megérte. Ma már majd min. denki elérkezett egy tisztesnek mondható szintre. No azt nem mondhatnám, hogy nincsenek nehézségek. Az napjainkban is megtörténik, hogy ketten-hárman tetvesen jelennek meg. s mi hozzáfoghatunk a védekező „hadművelethez”. Nem lehetünk türelmetlenek, mert a nevelés hosszú távon gyümölcsöző folyamat, s ennek az útnak még nagyon az elején tartunk.

2

Besenyei Mónika megszeppent. barna bőrű kislány, aki megilletődik a hozzá intézett kérdések nyomán. Később aztán csak feloldódik, s ilyen helyzetjelentést ad közérzetéről:

— Jó itt lenni, főként azért, mert sokat játszhatunk. Nemcsak idebent, hanem

kint az udvaron is. Aztán rajzolgatni, bábozni is szeretek.

Sokkal t-alpraesettebb az ötéves Dér Zsolt:

— Én legszívesebben mesét hallgatok, de közel áll hozzám a mindennapi torna is.

— Az óvónő arról is meggyőz bennünket, hogy az önfeledt kikapcsolódás csak egyik ajándéka az intéz, ménynek:

— Sajátos helyzetben vagyok. Képzelje el: képesítésemet 17 éven át nem kamatoztathattam, az iskolában kaptam állást, s ott napközis nevelőként alkalmaztak! Így aztán ezernyi elképzeléssel, jobbító ötlettel megrakodva érkeztem ide, s ma sem ismerek fáradtságot, szeretném ezeket maradéktala. nul megvalósítani. Ennek a sokesztendős várakozásnak mégis volt értelme- pontosan tudom, hogy miként kell formálni az apróságok széllé mét, jellemét ahhoz, hogy

leendő tanítónőjük előtt

helytálljanak, önmagukra leU jenek egy újfajta közösségben.

3

A falubeliek szívesen mutogatják az óvodát az err«> tévedt idegennek. Dicsérő mondataikat mindig így zárják: „Na látja, mégiscsak sikerült, higgye el, nem akármilyen eredmény ez.”

Igazuk is van. Annál is inkább, mert e nemes cél érdekében majd mindenki összefogott:

— Jó érzés arról szólni, hogy mecénásokban nem volt hiány. Aki csak tehette, a pénztárcájába nyúlt. Minden adatot képtelenség felsorolni, ezért csak néhányat említek. A hevesi járás megyei tanácstagi csoportja 259 ezer forintot adott. Ugyanennyit tett az asztalra a tar- namérai Lenin Termelőszövetkezet. Túlzás nélkül állíthatom, hogy megmozdult az egész település. A társadalmi munkától senki sem húzódozott: jöttek nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek’ is. Csak elismeréssel szólhatok a termelőszövetkezet helyi lakatosüzemében tevékenykedő szocialista brigádok önzetlenségéről. Rájuk a jövőben, is számíthatunk, hiszen az udvar még rendezetlen, hepehupás, gyepesítésre vár, s nincs kész még a kerítés sem. Ezek persze már apró gondok. A lényeg az, hogy elkészült az annyira óhajtott intézmény, amely valóban otthont ad hatvanhat kicsinek...

Pécsi István

ízlik az ebéd __ ’ ÍFotó: Szántó György)