Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-18 / 65. szám
Milyenek lesznek a jövő nyelvtanárai? Látogatóban az egri főiskola orosz intézetében Régebben a barokk Lyce- um épületében szorongott az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola orosz intézete. Később aztán a Klapka utcai kollégiumba költöztek, s egy szolgálati lakásban próbáltak viszonylag otthonosan elhelyezkedni. Bár ötletekben. hasznosítható tippen- ben nem szűkölködtek, a berendezkedés mégsem ment könnyen, más szóval: ma majd akkora a zsúfoltság, mint valaha volt. Erre utal Lengyel Zoltánná kandidátus, intézetvezető főiskolai tanár, aki 1972-ben az Ural melletti Nyizsnyij Tagilból érkezett a megye- székhelyre, s a vezetés teendőit két esztendeje látja el. 1 — Nem panaszkodunk, hiszen tudjuk, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Egy tény: sokan vagyunk, s épp ezért igen nehezen férünk el. A hallgatókkal huszonöt munkatársunk és három külsős, azaz óraadó kollégánk foglalkozik. Természetesen szükség van erre az első hallásra nagynak tűnő létszámra, ugyanis nemcsak a háromszázötven szakossal foglalkozunk rendszeresen, hanem valamennyi elsőssel és másodikossal, számukra ugyanis kötelező az orosz nyelv tanulása. Jó érzéssel mondhatom, hogy számoltunk a kor követelményeivel, s az egészséges integráció jegyében már akkor intézetté alakultunk. amikor a minisztérium még meg sem hirdette ezt a programot. Ennek három éve, s kollégáim velem együtt úgy vélekednek, hogy nem volt hiába a fáradozás, érdemes volt erre az útra lépni, mert sokkal hatékonyabban és eredményesebben tevékenykedünk mint bármely korábbi időszakban. A beszélgetés során arra is fény derül, hogy a jól felkészült oktatók nemcsak folyamatosan képzik magukat, hanem a tudományos szorgoskodásról sem feledkeznek meg. Ezt hangsúlyozza — többek között — dr. Pető Zsigmond docens: — Valamennyien kerüljük a túlságosan elvont, az öncélú búvárkodást. Arra törekszünk, hogy elért sikereinket a hétköznapok során a diákság körében kamatoztathassuk. Hadd igazoljam ezt néhány kifejező adalékkal. Nemcsak elemezzük, hanem speciál kollégiumok keretében tanítjuk is az orosz és a magyar összehasonlító nyelvészetet, a műfordítás követelményeit, a költői nyelv mondattanát. Jó módszer ez egyébként arra is, hogy a fiatalokban felébresszük a kutatás, az önálló eligazodás szenvedélyét. 2 Az újságíró nem tamás- kodni érkezett, mégis ezt kell tennie, mert az élet tényei erre kényszerítik, s parancsuknak feltétlenül engednie kell. Így aztán felsorakoztat egy csokorra való, izgalmasnak tűnő kérdést. — Vannak korszerű szemléltetőeszközök, nyelvi laboratóriumok, ám az általános és a középiskolások mégis nehezen boldogulnak ezzel az idegen nyelvvel. Tegyük ehhez hozzá azt is. hogy más tantárgyak tanulásában, illetve elsajátításában sem jeleskednek. Vajon mi a csöppet sem szívderítő jelenség oka, s remélhető-e megnyugtató megoldás? — Voltak olyan nyelvszakos kollégáim, akik azonnal beteget jelentettek, mihelyt egy külországból szármázó vendég érkezett a településre. így cselekedtek, mivel eiMwmös március 18. szerda Segítség csak onnan jöhet: Tábla helyett magnetofonok: Pethő Zsigmond oroszórát tart az első évfolyamos orosz —angol szakos hallgatóknak. (Fotó: Kőhidi Imre) nem óhajtottak szégyent vallani. Mennyiben hibáztatható emiatt a főiskolai oktatás? A válaszadásba az előbb említett szakembereken kívül bekapcsolódott Urman- csejev Fatih Ibrahímovics, aki a Tatár Autonóm Köztársaságban levő Jelebugá- ból jött Egerbe, dr. Zá- hemszky László adjunktus. dr. Hadi Lászlöné tanársegéd. 3 — Ma még bőven akadnak képesítés nélküliek. Azt hisszük, hogy nem kell bizonygatni : ők akkor sem használhatnak az ügynek, ha a legjobb szándék vezérli valamennyi ükét. A bajokat csak tetézi az, hogy általában rosszak, szürkék, unalmasak, jellegtelenek a tankönyvek. . Ez a megállapítás a laboratóriumban nem lehet akkor is igaz, ha az újonnan megjelentek között már akadnak kivételek is. — Rá kellene már egyszer jönni arra, hogy heti két-három órában képtelenség oroszt tanítani. Legalább hétre lenne szükség. Sportkifejezéssel élve: ez a minimális edzésadag. Ha ez nem hiányozna, akkor jóval több sikerrel büszkélkedhetnénk, mint ma. A pillanatnyi helyzet viszont az, hogy a gyerekek a gimnáziumokba, a szakközépiskolákba igen gyér útravalót visznek, ezért itt a régi hibák — gyakorlati tapasztalatok regimentje igazolja ezt — meghatványozódnak, azaz a kór olyan veszélyessé válik, hogy gyógyírt szinte lehetetlen találni. — Nálunk sajnos divat minden új elképzelésért megfontolás nélkül lelkesedni. Így voltunk a nyelvi laborokkal is. Később, azonban rájöttünk arra. hogy ez az apparátus egyáltalán nem mindenható, legfeljebb a kiejtést lehet és érdemes vele csiszolni. Ezek után túlzás nélkül fogalmazhatunk úgy, hogy a lényegbeli változások, az eredményszülő reformok kora még hátra van. Ez egyébként nem helyi, hanem országos jelenség. Az mindenesetre biztató, amit a felkészítés lelkiismeretességéről és sokoldalúságáról mondanak. Épp ezért hadd sorakozzanak most a beszédes részletek! — A legfontosabb nálunk a beszédkészség fejlesztése. Elsőseink — természetesen a szakosokra gondolok — hat hetet tölthetnek Odesszában, illetve Leningrádban. Ezzel a lehetőséggel hallgatóink hetven százaléka élhet. A másdik másod- és a harmadév első félévében viszont súgni... a vlagyimiri főiskolára — testvérkapcsolatban vag}'unk ezzel a felsőoktatási intézménnyel — juthat ki a diákok negyven százaléka. Ügy vélem, nem kell hangsúlyozni ennek a jelentőségét, hiszen a nyelvgyakorlás elsődlegességét senki sem vitathatja.-r- Itthon is hadat üzentünk az állandó grammati- zálásnak és az irodalomközpontú szemléletnek. Foglalkozásainkon az élőszó kapott főszerepet. 5 A gondokról is érdeklőd, tünk, s jó érzéssel nyugtázhattuk, hogy a lista egyáltalán nem terjedelmes. — A Művelődési Minisztérium úgy rendelkezett, hogy szeptembertől nálunk is megindul majd a levelező oktatás. Más szakoknál lehet, hogy polgárjogot nyert ez a forma. Nem mérlegeljük. döntsék el ezt az arra illetékesek. Az azonban tény, hogy nálunk aligha válik majd be. Még akkor sem, ha ezzel a színvonal-csökkentéssel a képesítés nélkülieken segítünk. Mindenesetre reméljük, hogy ez a megoldás csak átmeneti jellegű lesz. — Megítélésünk szerint tanterve.ink, órabeosztásaink elavultak. Első-másodévben sok a beszédgyakorlás, az utolsó kettőben viszont meglehetősen kevés. Nos, többek között ezt az aránytalanságot kellene megszüntetni. A minisztériumnak — kérésére — elküldtük javaslatainkat, bízunk abban, hogy hasznosítják is ezeket. Tegyük hozzá: ez nem kizárólag szakmai ügy, hanem közérdekű óhaj is, mert egyáltalán nem lehet közömbös számunkra az, hogy az általános iskolákban milyen felkészültségű . nyelvtanárok tanítják az oroszt... 4. — Ide figyeljen. Kozma úr — kezdi körülményesen a Skodás, aki először egy IM- es fehér Trabantnak volt igen gondos és szeretve féltő tulajdonosa (amit ebben a házban már soha nem fognak elfelejteni, bármilyen kocsit is vegyen), és aki nemigen tud másképpen elkezdeni egy mondatot. — Ide figyeljen, nem sokat mentem még vele. De úgy néz ki, hogy jó lesz. Remélem, hogy beválik. Ügy különben nagyon kényelmes, egy pöcce- nésre indul, és elég gyors is. Nem is hinné el, hogy milyen gyors! Meg aztán nézze, hát mégiscsak egy négyütemű motor. Magának nem kell magyaráznom, szomszéd úr, hogy mi a különbség. Pécsi István Mert ugye magának is volt már Trabantja. Na nem rossz, én nem azt mondom, hogy rossz, mert ugye nagyon hálós és ügyes kis jószág az, kérem. A Wartburgra kár volt kicserélni, ezt én most megmondom magának! Mert aközött én nem éreztem olyan különbséget. De hát a négyütemű.’ az négyütemű! Azért az csak más. komolyabb dolog. Nincs igazam, szomszéd úr? — Csak hát egy kicsit drága. nem? Hetvenkilencezerért drága, amikor egy 1200- as Lada nyolcvanezer. Van pofájuk egv Skodáért elkérni hetvenkilencezret! — Na, miért, ide figyeljen, már ebben is egy 1200-as motor van. és tud ez menni! Országúton megy úgy, mint egy Lada. Csak valamivel lassabban indul. Na és? Meg vegye azt, hogv ezen már gyárilag radiálgumik vannak. Ha a Ladán lecseréli a gumikat, mert hát legyünk őszinték, ha .nyugodtan akarunk autózni, le kell hogy cserélje, akkor az már nyolcvanötezer forint! A 168 óra 11. évfolyamának 11. számáról, az 500. adásról. — „ízlésünkkel és felfogásunkkal ellenkezne, ha ünnepelnénk magunkat, de kór lenne kihagyni az alkalmat, hogy megemlítsük, több mint 10 évvel ezelőtt Kulcsár Ferenc főszerkesztőtől származott az ötlet, a hetenként egyszer, szombat délutánonként jelentkező politikai magazin műsorötlete ... Voltak sikereink és jókora bukásaink. Volt idő, amikor igazunk volt és volt, amikor nagyot tévedtünk. Azt már tudjuk, hogy nem lehet mindenkinek a kedvében járni, de ahhoz következetesen ragaszkodunk, hogy a műsor közéleti legyen, őszintén beszéljen és lehetőleg minél több nézőpontnak, véleménynek adjon helyet” — mondja a szerkesztő Mester Ákos írja az első adások izgalmáról: „Valóságos kölyök riportercsapat zsúfolódott a szűk szerkesztőszobába; témát hoztak, kértek, cseréltek, nyüzsögtek, vitatkoztak — megannyi rohamra kész „indián”, a pipájából hatalmas . füstfelhőket eregető „nagy fehér ember”, Ipper Pál körül. Ezt a szombat délutáni összegezést a Falurádió és az Üj Zenei Újság után valóban milliók hallgatják, vitatják. helyeselnek, vagy felkapják a fejüket. Az életképek olykor ellenérzéseket, tiltakozásokat váltanak ki. Olykor százával érkeznek a telefonok a szerkesztőségbe. Él a műsor, része közéletünknek, megosztja, kimondja gondjainkat, jóra ösztönöz és gyomlálja a visz- szásságokat, a visszaéléseket, a bürokráciát, a nemtörődömséget, a nagyvonalúságot. Harcol az ostobaság és a részvétlenség ellen. Mint legutóbb is. A tízéves kislányt, összetört vérző ujjával a szomszéd kórházba küldik, mert itt lejárt az orvosnő munkaideje. Nem is' tudom, van-e egy orvosnak munkaideje, ha egy balesetet szenvedő emberen segíteni kell? Azt sem hiszem, hogy ez lenne a jellemző a kórházak baleseti osztályaira, de „egy eset is alkalmas lehet közfigyelemre”. Kubinyi Ferenc röpke hangképei a maszek taxisról és jegyüzérről már az első pillanatban tiltakozást váltottak ki: nem lehet egyenlőségjelet tenni a fiatal mérnök maszek fuvarjai és a mozipénztár közelében őgyelgő jegyüzér üzletkötései közé. (Nyolcforintos jegyet öt- venért.) Ez a fiatal mérnök lakását akarja berendezni, lehet, hogy külföldi útra készül a feleségével, lehet, hogy vikendházra teper, lehet, hogy beteg szülein akar segíteni, mert a havi háromezer-ötszáz erre nem elegendő. Esőben, szélben vállalja az illegális szolgáltatást. Rontja a hivatásosak kereseti lehetőségeit? De hát nincs elegendő taxi és csak akkor jelentkezik: „Taxira vár, uram?” Az archívumból előveti szalagok ma már inkább derűt ébresztenek semmint bosszúságot: „Volt időszak] amikor a nagyságos asszony, szívesen vette, ha elvtórsnő- nek szólítják, manapság aa elvtársnő' szívesen veszi, ha nagyságos asszonynak szólít-: ják”. Vagy. „Egy olyan ár-j rendszer, ahol a magyar tér-: mékeket ár szempontjából ai külföldi átvevő minősíti, mi. nőségi változást jelent hazai árban”. Örökzöld témák s Terror családi keretek közötti a férj veri a feleségét. Mit tudnak a pesti fiatalok saját koruk történelméből? Pro- tokolljelenségek. A nyilvános illemhelyek tisztaságáról,' Nincs azonban vége. A hét folytatja a jelent. ★ Hogyan látja a ma embere a letűnt korok sorsdöntő pillanatait? — tér ismételten vissza a kérdés aa Olvastam valahol le-; veleiben. Zrínyi Miklós és Teleki László tragikus halála éppúgy nyugtalanítja aa embereket, mint a szerencsétlen uralkodó, II. Lajos pusztulása. B e nd a Kálmán és B ar tha Gábor a mohá-j esi vész éjszakájának esemé-: nyeit, a fennmaradt visszaemlékezések forrásértékét vizsgálva bizonyította a tényt, hogy a király menekülés közben a Csele patak ingoványos vizébe zuhant.1 Az 1526—27-ben lábra kelt mendemondák, híresztelések gyilkosságról szólnak, arról] hogy a királyt Szapolyai György ölte meg. A hír be-; illett a Habsburgok politi-; kai szándékaiba. Néhány héttel a csata után a királyné kamarását küldte helyszínre, aki megtalálta a király fegyvereit, az udvarmester tetemét és nem messze tőle egy friss sírdombot. Kezükkel kaparták le a földet az épségben maradt testről. Az történt, hogy, „az ár néhány nap múlva visszahúzódott, így a holttest szárazra került. Az ar-- rajáró parasztok felfedezték és miután az ékszereket és a drágább ruházati darabo-j kát lehúzták róla, egy fris-- sen ásott sírba temették el”J Nincs okunk kételkedni] hogy ez a valódi. történet. A történelmi ismeretterjesztésnek ez a formája nemcsak arra alkalmas, hogy, pletykákat, balhiedelmeket eloszlasson, de arra is, hogy, újraértékeljen korabeli doku-j mentumokat, amelyek lét-) rejöttében sokszor politikai cselszövések is belejátszott tak. Fontosak is, mert megJ világítják nemzeti történél-- műnk olykor homályba ve-j sző eseményeit, azok előzt ményeit és következménye.' it. Bizonyos mértékig kor-) képet is felrajzolnak a ma embere előtt. Ez volt az el-j ső pillanat, amikor a Habs-) burgok az első lépéseket megtették Magyarország birtokbavétele felé. Ebergényi Tibor — Volt! — Na. persze! Én most csak a régi árról beszélek, amikor még én vettem. Tudja, micsoda szerencsém volt?! — Az IM-es itt most megfogja a rendező kabátgombját, és közelebb hajolva Hozzá, folytatja. — Az utolsó napon kaptam még meg a Skodámat eredeti áron! Rohangáltam összevissza, úgy nézett ki, hogy már nem is sikerül elintézni. Ide figyeljen, tudja, mennyi lett most ez a kocsi? Kilencvenezer! Uram! Itt százezer alatt már majd nem is lehet autót venni ! — Nekem mondja?! Az 120Ö-as Lada százötezer lett! Nyolcvanról! És azt hiszi, hogy így majd sokkal kevesebb igénylő lesz? — Na és mondja csak. maga nem cseréli ki a kocsiját? — -Á, most egyelőre nem. Nézze, ez le van vizsgáztatva, három és fél éves, minden jó rajta. Most tettek rá négy új lengyel radiált. Három-négy évig még bőven eljárok vele. Ha meg el akarnám adni, hát mit kapok. ér. te? Hatvanezret? Az új még egyszer annyiba kerül. Százötezer plusz a tíz százalék: sürgősségi felár, akkor az már száztizenötezer-ötszáz. Megér nekem ötvenötezerötszáz forintot csak az, hogy az UO-s Zsigulim helyett egy ugyanolyan P-s kocsim le-- gyen? Egy frászt! — Hát, igaza van, szomszéd úr, igaza van — helyesel az IM-es, de azzal a kis alattomos, jóleső érzéssel, hogy ő, aki a filmrendezőhöz képest mégiscsak egy kiserru bér, lám, mégis ki tudta cse. rélni a kocsiját. — Jöjjön, nézze meg, hogy milyen nagy csomagtartója van ennek az új Skodának! A rendező füttyent Rexi- nek, és kényelmes tempóban megindulnak a parkoló szélén álló, ponyvával letakart autó felé. Fél hat után megélénkül a forgalom a ház előtt. A gyárakban dolgozó munkások] mérnökök, hivatalnokok hatra járnak. így attól függően, hogy kinek közelebb, kinek távolabb van a munkahely« (folytatjuk^
