Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-17 / 64. szám
„Tehetség, erő és önkritika szükséges” Beszélgetés dr. Bécsy Tamással, az Amatőr Színjátszók Országos Tanácsának vezetőjével Védtelen utazók MAR MEGINT a bűnös város. Meg a bűvös ótthón. Természetesen a falusi, amely őrá és védi az erkölcsöt, a becsületet, ahol az emberek egymás szeme előtt élve, nemcsak segítik, de vigyázzák is egymást. Mert, miről is szólhatna másról Felvidéki Judit és Keller Zsuzsa tévéfilmje, ha már textilipari munkásszállás női lakóinak mai életéről készült? Miről másról? Hát őszinte örömömre másról szólt a tévéfilm. Illetőleg arról is, hogy a nagyvárosba szakadt kisebb közösségek tagjai a volt közösség nélkül, elidegenednek önmaguktól és társaiktól is, hogy a falu, a kisebb város csendesebb (?) héí köznapjai, egy zártabb (?) világ élettempója után mint a végtelen óceánba került pataki halacska, hogyan él, jól, rosszul, vagy sehogy sem a védtelen utazók nem kis 6zámú serege. De arról is szólt a film, s talán elsősorban arról, miként vajúdik még ma is a magyar társadalom, hogy újra és újra szülje munkásosztályát, hogyan és milyen kínok között alakul át egy félig még ma is paraszti hagyományokból táplálkozó közösség kisebb-nagyobb csoportja egy új, egy azelőtt soha nem volt közösséggé. Egyszerűbben fogalmazva: hogyan „egységesül” a munkás és a paraszti osztály, hogyan tűnik majd el, és milyen áldozatok árán a város és a falu közötti különbség. Majdan. EGY TÖRTÉNELMI folyamat pillanatát ragadta meg a Védtelen utazók, mégha ez a pillanat — mert már csak ilyen a történelem, nem mindig emberi léptékű — önmagában véve is korszakos időszakot jelent. A társadalom számára is, a leányszállás lakói számára is. És ha még hozzátesszük, hogy most és itt a valóban nélkülözhetetlennek tűnő do- kumentarista eszközökkel e Ezentúl előre jelzik a tah- köhyyigényéket az általános iskolák. A Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályának intézkedése szerint már az 1981—81-es tanévre szükséges tankönyvek megrendelésekor közük, hogy az 1982—83-as tanévre a tankönyvek két változata közül melyiket igényli és hány példányban. Miként az intézkedésből kitűnik, az előJelenet a Védtelen utazók „pillanat” hőseinek egyéni sorsát mutatja be,' villantja fel a film, — akkor megelégedetten írhatja le a kritikus tipikus tévés műfajt kaptunk egy tipikusan mai, friss és égető társadalmi gondról szólván. A szereplők, — akik jórészt magukat is alakították — a leányszállás lakói, amatőr színjátszók voltak. Akik ím most az egyszer — talán lehet, hogy máskor is? — igazi önmagukat adván, minden hivatásosnál elhihetőb- ben mondták el, élték újra. mutatták be életüket. Azt is. ami szép, azt is, ami rút, azt is, ami emberi, azt is, ami embertelen, — s azt is, amiért e szőkébb, de azt is. amiért egy tágabb közösség, az egész társadalom a felelős. És hogy tovább fonjam a dicsérő szavakat, qkos és sikeres döntés volt, hogy e tévéfilm „narrátorát”, az zétés tájékoztatás azért szükséges, hogy a kiadó -és a terjesztő idejében gondos- kodhassék a könyvellátásról, annyi tankönyvet nyomtassanak, amennyi szükséges. Az iskoláknak a tanulókat is tájékoztatniuk kell arról, hogy a tankönyvek melyik változatát használják majd. Ebben a tanévben ugyanis némelyik iskola az első osztályos tanulókkal című tévéfilmből eseményeket kézben tartó, azokat felidéző és társaivál elmeséltető nevelő tanár szerepét hivatásosra, a képernyőn már érthetetlenül régen látott Venczel Verára bízták. Ez a színészi és do- kumentarista feladat már olyan egyéniséget és olyan elhihető erejű játékot kívánt, amelyhez csak hitelét ron- tóan lehetett, volna keresni és találni amatőr színjátszót. HOGY A VÉDTELEN UTAZÓK egyszerre volt olyan dokumentumriport, amely a játékfilm eszközéivel hatott és olyan játékfilm, amelyben hűségesen simultak a dokumentarista eszközök az alkotói mondandóhoz, — mindezeknek volt köszönhető. És mindezek mellett mélységesen elgondolkodtató. megvásároltatta az olvasókönyv mindkét változatát. Ez az eljárás a minisztérium megállapítása szerint nem helyeselhető, mert egyes tankönyvek némely tanulóknál fölöslegesek, másoknak viszont hiányoznak. Oktatáspolitikánknak megfelelően a következő tanévekben is két változatban készülnek egyes tantárgyak könyvei. A színház mindig társadalmi ügy volt: összetett és közösségi művészet. Valamikor nem vált ketté hivatásos és műkedvelő ágra a mai állapothoz hasonlóan: az ókorban és a középkorban a játszók a legkülönbözőbb foglalkozásúak közül kerültek ki. Nem csoda, hiszen társaikat képviselték: szorongásaikról, örömeikről, hiedelmeikről szólt az előadás. Azóta sok minden megváltozott: fontosak maradtak azonban a gyökerek, közvetlen kapcsolat nélkül egyetlen mai társulat sem boldogulhat. Nem véletlen tehát hogy a lendületet sok esetben az a matör öl töl kapták a profik, hiszen ami nem fért be az „akadémikus” keretek közé. ők azt is vállalhatják. Kölcsönhatásban él hát a két terület: egymástól el nem választhatóan. Nem volt megoldott azonban eddig a központi segítség és irányítás. Sokat vajúdott a mozgalom, amíg végre tavaly — más művészeti ágakhoz hasonlóan — itt is megalakult egy országos szerv, az Amatőr Színjátszók Országos Tanácsa. Elnökéül dr. Bécsy Tamást, a budapesti Eötvös Lorand Tudományegyetem tanárát választották. Arról kérdeztük meg. hogy milyen célokat tűztek ki társaikkal maguk elé, s mit végeztek ez alatt a néhány hónap alatt. Kezdeményezések sora — Figyelembe kell vennünk, hogy voltaképpen ez egy társadalmi testület, amelynek nincs önálló jogköre, szándékait csak különböző áttételeken keresztül valósíthatja meg: ajánlásokat tehet a Népművelési Intézetnek, vagy a Művelődési Minisztériumnak. Ettől függetlenül, ha nem is szervezeti, de tartalmi kérdések- bén jelentősen befolyásolhatja a döntéseket. — A következő elképzeléseink alakultak ki: a fellépési lehetőségek biztosítása érdekében amatőr színházak kialakítását tervezzük, amelyek önálló költségvetéssel és vezetővel rendelkeznének. Ilyeneket ott érdemes létrehozni, ahol jól működő társulat van. Ezek más együtteseknek is megszerveznék a bemutatkozást, a szállást és az utaztatást. Ezek hátteret adhatnának, eleinte legalább minimális feltételeket teremtenének ahhoz, hogy a különböző kiemelkedő produkciók megtalálják közönségüket. Ilyen létesült már Budapesten az Ikarus-gyárban, de tervezzük létrehozását Pécsett, Zalaegerszegen, esetleg Szegeden is. — Másik kezdeményezésünk a minősítő rendszer megváltoztatása: az idő túlhaladta a régit, a csoportok már másképpen dolgoznak. Közülük jó néhány nagyobb súlyt fektet a belső munkára, mintsem az előadásokra — ezért a fesztiválok nem mutatják meg értékeiket. Ezért az eddiginél jóval fontosabb lesz a helyi szakemberek véleménye: a megyei szakreferensek és a művelődésügyi osztályok kísérhetik figyelemmel a tevékenységet, adhatják meg az alapminősítést, amelyhez hozzájárul még az egyes színre állított játékok megítélése is. Oktatás és színjátszás — Szeretnénk azt is, hogy ha a középiskolai magyartanításhoz kapcsolódóan megvalósulna a drámák alkotó földolgozása. Pályázatokat szeretnénk kiírni erre, hogy lehetőség nyíljék esetleg a szélesebb nyilvárvosság előtti szereplésre is. Pécsett nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy a városban élő, hivatásos színészek együtt szerepelnek a fiatalokkal az ilyen jellegű darabokban. Jó volna, ha több olyan műsor állna rendelkezésünkre, amely kreatív módon tárja föl azokat 'a nagy értékeket, amelyek általában csupán holt betűk maradnak a tankönyvekben. — Nagy társadalmi és emberi jelentősége volna, ha az oktatásban jelentősebb szerepet töltene be ez a terület. A nyilvánosság előtti szereplés, a szocialista demokrácia megköveteli, hogy a tanulók meg tudjanak szólalni nagyobb közösségek előtt... — Valóban, ez célunk: színházi kultúránk és általános műveltségünk szempontjából nem mellékes, hogy mennyire mélyed el aa ifjúság a színpadi műfajokban. Ahhoz azonban, hogy valamelyes eredményeket elérjünk, szükség volna arra; hogy a főiskolákon és az egyetemeken legalább választható tárgyként tanítanák az alapvető ismereteket: a mozgást, a beszédtechnikát, a színháztörténetet. Csak néhány megszállott ügyködik ennek érdekében, nagyon elhanyagolt ez a rész. Például a kórusmozgalomnak jó bázisul szolgálnak az énekzene tanszékek, s általában néptánccsoportokat is működtetnek, mivel lehet velük reprezentálni, hogy ne is folytassam. ~i Társadalmi háttér — Mostanában adhat beszélnek az amatőr színjátszás válságáról, s úgy tűnik, nem is a legjobb a kép... — Sajnos így igaz, nemcsak hogy nagyon vegyes most a mozgalom, de alacsony is a színvonal. Ez társadalmi okokra vezethető vissza: régen nagy volt az érdeklődés, a közönség hálás volt minden műsorért! Talán a 60-as évektől következett egy nagyfokú privatizálódás, az emberek magukba húzódtak. A közművelődés valamennyi ága ezért némi zavarba került. Azóta egyre inkább a fiatalok váltak az amatőrmozgalom támaszává, közülük kerül ki a játszók többsége. Ezért is tartom nagy jelentőségűnek az oktatási intézményekben folyó ilyen jellegű munkát, — A legnagyobb problémát abban látom, hogy, aránylag kevesen érdeklődnek társadalmi kérdések iránt: a legizgalmasabb színielőadások pedig mindig azok, amelyek bizonyos gondokat tárnak napvilágra. Ehhez azonban megfelelő háttér és mesterségbeli tudás szükséges. Az is baj, hogy túlságosan kötődnek általában a csoportok a vezető személyéhez, nem bizonyos cél, hanem a személyes kapcsolat tartja őket össze. — Sok vita van arról is,' hogy milyen bemutatók az értékesebbek: korunkat a szerkesztett műsorok, vagy a drámák fejezik ki jobban.., — Ebben nem lehet egyértelműen állást foglalni: mindkettő értékes, de talán az összeállítások kevésbé kötöttek és könnyebben elő-: adhatóak. Ezért lettek népszerűek, s ha csökkent is az érdeklődés irántuk, némileg megkoptak, akkor is használhatóak. Az oratórikus fel-' állás ma már nem köti le a nézőket: föl kell őket bontani, mozgékonnyá tenni és akkor a siker nem marad el. — Hogyan látja az ASZIOT jelentőségét, remélhető-e munkájától valamilyen változás ezen a téren? — Nem azért virrad, mert a kakas szól, hanem éppen fordítva. Segítséget tudunk adni és javaslatokat, de nem sok esély van arra, hogy a helyzet gyökeresen megváltozik a közeljövőben. Ezek között a körülmények között kell dolgozni jól és fegyelmezetten. Az eddig felsoroltakon kívül sok visszásságot vázolhatnék még föl: beszélhetnék például a fönntartók és a csoportok viszonyáról, vagy arról, hogy néhány együttes csak egy-két évig marad fönn, mivel irányítója vakon dolgozik, úgy gondolja, bármit csinál, zseniális marad. — Egy a lényeg: ez nehéz szakma, amit állandóan tanulni kell, csak a saját gyakorlatuk vezethetik rá művelőit a helyes útra. Recepteket nem lehet adni, csupán három „bűvös” szót kell szem előtt tartani: tehetség, erő és önkritika szükségetJ Gábor LászH^ 3. A megkímélt Zsiguli új tulajdonosa már régén nem figyeli a híreket, szinte reflexszerű, megszokott mozdulatokkal borotválkozik. Legföljebb egy-egy szót, kifejezést hall meg az információ- áradatból; hogy ENSZ-köz- gyűlés, SALT-megállapodás. síita vezető. Dé nem érdeklik ezek a hífek, nem is nagyon érti őket. s főleg azt nem, hogy miért kell ezeket ilyen kora reggel a magyar dolgozók tudomására hozni. Legalábbis őt, a Híradástechnikai Gyár műszerészét mindez teljesem hidegen hagyja. A SALT-megállapodás aláírásáról ugyan eszébe Jut egy filmhíradó; két hete látta a Margitszigeten az Agyő, haver című francia detektivfilmet, s előtte mutatták be a Brezsnyev és Carter bécsi tárgyalásairól szóló híradót. De ebből is csak az ragadta meg a figyelmét, hogy milyen fantasztikus biztonsági intézkedések voltak Bécsben. Minden háztetőn, minden kémény mögött zsaruk álltak távcsöves puskákkal, az autók mellett meg állandóan futott három-négy gorilla; egyik kezük az autón, másik a farzsebükben. Az iráni helyzet pedig teljesen zavaros a műszerész számára. A fene se tud ezeken eligazodni! — Ám mindez csak egy pillanatig fordul meg a fejében, s miközben lemossa arcáról a fölösleges borotvahabot, arra gondol, hogy mindjárt lemegy a kocsijához, mert mióta megvette. még nem is ellenőrizte az akkumulátor folyadékszint, jét. S akkor egyúttal az újságot is felhozhatja. És háromnegyed hatig, amikor a feleségét kell ébresztenie, még lesz ideje arra is, hogy megfőzzön egy kávét. 5 óra 25 perckor, vagyis hat perccel a hivatalos napfelkelte után még sehol nem látszik a nap, helyette a hold félkaréja rajzolódik élesen az égboltra, pontosan a Váci út és Róbert Károly körút kereszteződése fölött. A hold körül fehér és halvány rózsaszínű réteges felhők vannak. — Meleg lesz ma is. Kozma szomszéd — mondja az IM-es Trabantos a filmrendezőnek, miközben mindketten kutyát sétáltatnak a ház előtti parkban. Az IM-es (most PN-es fehér Skodája van, előtte meg UZ-s Wartburgja volt) egy világosbarna foltos bokszért sétáltat, a filmrendezőnek barna foxterrierje van. A terrier három lábon biceg, bal hátsó lába bekötve, a kötésen még egy nylonzacskó. A bokszer vadul rohangál a töltés és a ház bejárata között, a terrier odabiceg egy fához, aztán ,fájdalmas szemekkel visszanéz a gazdájára. — Meleg —mondja a filmrendező. de szemét nem veszi le a beteg kutyáról. — Húsz-huszonnégy fokot jósolt a meteorológia. — De tudja, hogy Kecskemét—Gyula térségében huszonöt-huszonkilenc fok várható? Ide figyeljen, augusztusban nem volt ilyen meleg, elhiszi? — Hát nem — hagyja rá a rendező, s mivel még min. dig csak ‘a kutyát figyeli, a másik is befejezi az időjárásról való elmélkedést. — Na, mit mondanak a kórházban, meg fog gyógyulni a kutyája? — Reméljük, most már megmarad. Kétszer kellett operálni a lábát. De még nagyon ideges, nagyon fél szegény. Állandóan reszket. — Hát persze, nem is csoda. de tudja, hogy ez a lába már soha nem fog teljesen meggyógyulni? Nem hiszem, hogy járni tud majd vele. — Persze, hogy nem. Kivettek belőle egy csontot. De még így mindig jobb, mintha levágták volna, mert először úgy nézett ki, hogy nem lehet megmenteni, tőből le kell vágni a lábát. De azt nem élte volna túl. — Nem, az biztos, hogy nem. Még az is csoda, hogy már ilyen. — Mert az orvosok le akarták vágni. Ha a felesé, gém nem sír két napig az Állatorvosi Egyetemen, meg is teszik. A terriert körülbelül három hete ütötte el egy teherautó. Alkonyaikor a rendező fia hozta le a parkba de a gyerek belefeledkezett valami játékba, nem nagyon ügyelt rá. Mire eszébe jutott, s keresni kezdték, már csak egy vértócsát találtak az úttesten, de a kutya sehol. Majdnem beleőrültek! A házban lakó összes gyerek Rexit kereste, értékes jutalmakat ígértek a megtalálónak, de hiába, úgy látszott, hogy nyoma veszett. Elment valahova megdögleni. Az asszony napokig kisírt szemmel mászkált, szólni se lehetett hozzá, amikor aztán a rendező a Vizafogói pályaudvaron rátalált a sebesült kutyára. Egy láda sarkában bújt meg, alig volt már ben. ne élet. És lám az orvostudomány csodát művelt, hogy most, ha bicegve is, ha a testi-lelki megpróbáltatásoktól állandó remegéssel is, de Rexj itt biceghet ennek a nyáriasan melegnek ígérkező napnak a reggelén a többi kutyával együtt! Minthogy az IM-es bokszere változatlanul erős és egészséges, s így nincs is mit kérdezni róla, a filmrendező viszonzásul az autóra tereli a szót. — Hogy válik be az új Skoda? Az új jelző ebben az e«'-' ben nemcsak azt jelenti, hogy az IM-es alig három hónapja vette át a MERKUR-tól, hanem, hogy ez már a módosított S 120-as típus, áramvonalasabb karosszériával, új műszerfallal, tolatólámpával, és állítólag a motorban is megváltoztattak valamit. Noha még mindig farmotoros. (Folytatjuk) Gyurkó Géza KÉT VÁLTOZATBAN Tankönyvek előrendelésre
