Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

Befejezte munkáját a Hazafias Népfront VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A vitában reflektorfénybe került család, házasság szere­péről szólva a főtitkár az együttélés emberi teljessé­gének fontosságára hívta fel a figyelmet. A kérdéseket összképében, s ugyanakkor árnyalataiban kell vizsgál­ni, óvakodva az elhamarko­dott általánosításoktól. A fiatalokról sokszor elhangzó kedvezőtlen véleményekkel vitába szállva mondotta Sarlós István: hosszú évtize­dek tapasztalata bizonyítja, hogy. az életben a rossznak olykor erősebb a hangja a jónál Az aluljáróban huli- gánkodó. ..csőlakó” fiata­lok csak töredékét jelen­tik az ifjúságnak, mégis so­kan róluk ítélnek. Mert az a fiatal, aki tanul, dolgozik, társadalmi munkát végez, a rendet vigyázza, az — úgy­mond — a kötelességét tel­jesíti. s nem harsogja világ­gá: emberként élek. A mi társadalmunk döntő többsége a tisztességes emberek közé tartozik, s ennek önmagá­ban is kell annyi erőt adnia, amennyivel a tisztesség út­jára vezethetjük azokat, altik még oda nem jutottak el. Sokan megkérdezik ma: elnevezésében ma miért ha­zafias a népfront, holott nem volt az 1945 előtt. Ezt az magyarázza, hogy a fel- szabadulás előtt a Gyáripa­rosok Országos Szövetsége, a leventemozgalom, az Imrédy- párt is állítólag hazafias szellemben működött, ám eb­ből a „hazafiságból” 1919- ben és 1937-ben, majd 43- ban sem kértek a népfront­ba tömörült haladó gondol­kodású emberek. A mozga­lom akkor lett elnevezésé­ben is hazafias, amikor a szó megtisztult a rárakódott, egyebek között nacionalis­ta rétegtől. Ez arra is figyel­meztet, hogy nem szabad el­koptatni a szavak, gondola­tok tisztaságát, értékét. Na­gyon gyakran használják például indokolatlanul a szocialista, a hazafias és a demokrata jelzőt, főként ak­kor, amikor nem éppen tá­madhatatlan véleményét akar­ja valaki elfogadtatni. A szocializmus a társadalmat jelenti, amit felépítünk, a demokrácia azt az életformát, amelyben becsüljük és tisz­teljük egymást, ne vegyük hát el ezek fényét. A szocia­lizmus előttünk ragyog, el akarjuk érni, de csak tiszta eszközökkel, egymást segít­ve — támogatva kollektív munkával, a szocialista ha­zát szeretve, a világ népeit becsülve és tisztelve és a békéért küzdve lehet ehhez a célhoz eljutni. A mozgalomnak a kong­resszus után eszközeiben és módszereiben rugalmasabban, megfelelőbben kell igazodni a feladatok megoldásához. Ez a szülői munkaközösségek szervezésére, tevékenységére éppúgy áll, mint a Hazafias Népfront más munkaterüle­teire. A tettről, á végzett munkáról pedig ajánlatos a jövőben szélesebb körben szólni, az eredményeket a közvélemény elé tárni, hi­szen a mozgalom fórumai­nak megannyi javaslata tes­tesül meg a minisztériumi szervek és más intézmények döntéseiben, határzataiban. Ilyen indítványokat a tele­püléspolitikával kapcsolat­ban is tett a népfront, amelynek az az álláspontja, hogy minden településen biztosítani kell az élet meg­felelő feltételeit, s nem le­het „leírni” egyetlen falvat sem. Mert amíg ott emberek élnek, addig azoknak ellátá­sa, jó sorsa érdekében vala­mennyiünknek közös erőfe­szítéseket kell tenni. A Hazafias Népfrontot köz­vetlenül érintő javaslatokat méltatva az HNF OT főtit­kára aláhúzta: elfogadja az indítványokat, s a választott tisztségviselők is arra töre­kednek majd, hogy valóra váltsák azokat. Elhangzot­tak olyan javaslatok is, ame­lyek mérlegelése, elfogadá­sa más szervekre tartozik, ezeket, köztük a Himnusz­nak az Alkotmányba törté­nő beiktatását, eljuttatják az illetékesekhez, — mondotta befejezésül Sarlós István. A vitaösszefoglaló után határozathozatal követke­zett. A kongresszus egyhan­gúlag elfogadta a Hazafias Népfront Országos Taná­csénak jelentését a legutób­bi kongresszus óta végzett népfrontmunkáról, az Orszá­gos Tanács nevében elmon­dott főtitkári beszámolót, a hozzászólásokra adott vita- összefoglaló választ, továbbá a kongresszüs három vita­anyagát, a módosított műkö­dési irányelveket, valamint az Országos Pénzügyi Ellen­őrző Bizottság beszámolóját. Ugyancsak egyhangúlag el­fogadták a beterjesztett kong­resszusi állásfoglalást. Úgy határoztak: felhatalmazzák az új Országos Tanácsot, a mozgalom vezető szerveit, hogy az állásfoglalásban, va­lamint a kongresszus többi dokumentumában foglaltak szerint fejlesszék tovább a Hazafias Népfront munkáiét. Ezt követően Molnár Bé­la számolt be arról, hogy eleget tett megbízatásának az a huszonegy küldött, aki a március 15-i központi ün­nepségen vett részt a Múze­umkertben a kongresszus résztvevőinek képviseletében. A jelölő bizottság elnöke, S. Hegedűs László terjesz­tette be a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjaira vonatkozó indítványt, hozzá­fűzve, hogy a 154 jelöltre, ez alkalommal először, a me­gyei küldöttértekezleteken tettek javaslatot közvetlenül. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag megválasztotta a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, amelyben megyénkből Fá­bián Tivadart, a Füzesabo­nyi ÁFÉSZ technikusát, Forgács Antalné besenyőtel­ki óvónőt, Mészáros Alber, tot, a HNF Heves megyei Bizottságának titkárát. Nyá­ri József géplakatost, a Mátraalji Szénbányák gép­üzemének dolgozóját, Szmol- nik Évát, a Hatvani Kon­zervgyár munkását és Trieb Jánost, az ostoros) Egyetér­tés Tsz elnökét is ott talál­juk. • A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa megtartotta első ülését, amelyen meg­választotta tisztségviselőit, elnökségének és titkárságá­nak tagjait, kijelölte, az or­szágos elnökség munkabi­zottságainak vezetőit, meg­erősítette kinevezésükben az országos titkárság osztály- vezetőit és a népfrontsajtó vezetőit. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula, alelnökök: Bu- gár Jánosné, Bencsik Ist­ván, Horváth Lászlómé, Nagy Józsefné, Polinszky Károly, Szemők József és Varga Imre. A Hazafias Népfront Or­szágos tanácsának főtitkára: Sarlós István, titkára: Ko­vács Béla, Molnár Béla, S. Hegedűs László és Szent- istványi Gyuláné. Az Országos Tanács elnök­ségének tagjai közé bevá­lasztották megyénkből Szmolnik Évát» Fogadás a kongresszus tiszteletére Vasárnap délután a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa a népfrcpt VII. kong­resszusa alkalmából az Or­szágháziján fogadást adott. A fogadáson megjelent Lo- sonczi Pél, az 'Elnöki Tanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, valamint politikai, álla­mi, társadalmi és kulturális életünk több más vezető képviselője. A fogadáson Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára köszön­tötte a kongresszuson részt vetteket, a népfrontmozga­lomban tevékenykedő mun­kásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, , értelmi senket, -•társadalmunk valatnehnyi rétegét, képviselői küldötte­ket és meghívottakat, ma­gyarokat és nemzetiségieket, a művészetek és a tudomá­nyok művelőit, a közös ügy szolgálatában együttműkö­dő nemzedékek képviselőit és a közös emberi céljain­kat szolgáló egyházi szemé­lyeket. Magyár« kanadai tárgyalások Kádár János fogadja a kanadai külügyminisztert (Népújság telefotó — Bánhalmi János felv. — MTI — KSÍ Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Buda­pestre érkezett dr. Mark Rudolph MacGuigan kana­dai külügyminiszter. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes fo­gadta. Megjelent Dorothy Jane Armstrong, Kanada budapesti nagykövete. Délelőtt a Külügyminisz­térium épületében megkez­dődték a hivatalos magyar— kanadai külügyminiszteri tárgyalások. A két külügyminiszter a nyílt légkörű eszmecserén megkülönböztetett figyel­met szentelt a nemzetközi helyzet értékelésének, külö­nös tekintettel a kelet—nyu­gati j kapcsolatok kérdéseire. Púja' Frigyes és dr. Mark Rudolph MacGuigan beható­an foglalkozott az enyhülés és a leszerelés összefüggé­seivel. A megbeszélésen részt vett Dorothy Jane Armstrong. ★ . Vy Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára hétfőn a KB székhá­zéban fogadta dr. Mark Ru­dolph MacGuigan kanadai külügyminisztert, aki hiva­talos látogatáson tartózko­dik hazánkban. . Az eszmecserén részt vett Púja Frigyes külügyminisz­ter. Jelen volt Dorothy Jane Armstrong, Kanada magyar^ országi nagykövete. , •ár A nap folyamán Lázár György, a Minisztertanács elnöke a Parlamentiben fo­gadta dr. Mark Rudolph MacGuígant. A kanadai kűlügyminis*i tér a Szépművészeti Múze­umban délután részt vett Tom Forrestall kanadai fes­tőművész kiállításénak ün­nepélyes megnyitóján. A mű­vész utóbbi negyedszázadban alkotott munkáiból válogatott tárlat megnyitóján Mark MacGuigen elrpondta: Ka­nada egyik legkiválóbb fes­tőjének kiállítása nem csu­pán Tom Forrestall művé­szi törekvéseiről ad kereszt­metszetet, hanem a bemuta­tott képek témaválasztásuk­ban, hangulatukban, tech­nikájukban Kanada levegő­jét árasztják. A' megnyitó beszédeket kö-' vetően a festőművész kalau­zolásával a vendégek meg­tekintették a tárlatot. Részt vett a megnyitó ünnepségen Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes. AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSA UTÁN Tekintély odahaza és külföldön '„A párt és a nép egysége az elmúlt öt évben még job­ban megszilárdult. Ez az egység társadalmunk hatal­mas erejének forrása volt és marad” — ez volt az egyik első megállapítás az SZKP Központi Bizottságának be­számolójában, amelyet Leo- nyid Brezsnyev terjesztett a XXVI. kongresszus elé. A kongresszus tovább szilárdí­totta ezt az egységet, meg­mutatta a párt belső össze- forrottságát, azt, hogy a kommunisták készen állnak az új, az eddigieknél na­gyobb és bonyolultabb fel­adatok megoldására, képe­sek arra, hogy maguk köré tömörítsék az egész szovjet népet. Az SZKP mindig kész a kor követelményeinek meg­felelő munkastílus kialakí­tására. vezető és irányító szerepének megújítására. A szovjet kommunisták ta­nácskozásának tíz napja alatt igen sokan beszéltek erről, s a kongresszus országos vissz­hangja is megmutatta, hogy 1981. március 17., kedd a szovjet társadalom magáé­vá tette a párt célkitűzéseit. Máris tények bizonyítják ezt: Lenin születésének kö­zelgő évfordulójára tízezrek ajánlották fel, hogy teljesí­tik négy hónapra előirány­zott tervüket, s országossá vált az a kezdeményezés, hogy a kommunista párt és a szovjet állam megterem­tőjéről immár hagyományo­san kommunista szombattal emlékezzenek meg. Az SZKP tagsága joggal büszke arra, hogy az ország népe hallgat a párt szavára, s a dolgozók legjobbjai lép­nek a kommunisták soraiba. A kongresszust megelőző öt évben, ahogy azt a tanácsko­záson megállapították, a párt taglétszáma 1,8 millió fővel gyarapodott, s az új tagok legnagyobb része a munkások közül került ki, túlnyomó többségük, mintegy háromnegyedük fiatal, a Komszomol neveltje. Töké­letesítik a pártirányítás mód­szereit. bővítik az alapszer­vezetek feladatait, a párton belül szélesítik a demokra­tikus centralizmust, nagy gondot fordítanak a párt és a tömegek kapcsolatára, az ideológiai és politikai nevelő­munkára. *A XXVI. kong­resszus igen részletesen foglalkozott ezekkel a kérdé­sekkel és kellő hangsúllyal mutatott rá: a pártnak ál­landóan figyelemmel kell kí­sérnie a világban bekövetke­zett változásokat, a szovjet társadalom életének fejlődé­sét. Ez a követelmény érvé­nyesül abban a határozat­ban, amelyet a kongresszus az SZKP programja módosí­tására, kiegészítésére hozott. A jelenleg érvényben lévő program húsz évvel ezelőtt született, s bár alapjában helyesen tükrözi a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, helyesen fogalmazza meg a pórt és a szovjet állam fel­adatait, a bekövetkezett vál­tozásokat már természetsze­rűen nem foglalja magában. Az új pártprogram beható­an foglalkozik maid a fej­lett szocialista társadalom építésének történelmi sza­kaszával. amely, mint a KP beszámolója is megállapítot­ta, szükségszerű, törvény- szerű és történelmileg hosz- szú időszak a kommunista társadalom kialakításában. Ez egyike a legfontosabb ta­pasztalatoknak az S7.KP tör­téneteben és nagy jelentősé­gű az egész kommunista vi­lágmozgalom, a nemzetközid forradalmi mozgalom szá­mára. 2 A forradalmi mozgalom, a kommunista és munkásmoz­galom számára az SZKP kong­resszusa magától értetődően nemcsak az ilyen tanulságok miatt volt nagy jelentőségű. A kongresszus ugyanis egy­úttal a mozgalom sereg­szemléje is volt, ahol min­den eddiginél nagyobb szám­ban voltak jelen a kommu­nista és munkáspártok, a forradalmi pártok küldöttsé­gei. 103 országból 129 dele­gáció érkezett Moszkvába, hogy tanúja és résztvevője legyen a szovjet kommunis­ták tanácskozásának. A vendégek felszólalásai­nak kiindulópontja közös volt: a Világ kommunistái, haladó erői nagyra becsülik azt a munkát, amelyet az SZKP a világ békéjének fenntartásáért és megszilár­dításáért végez, nagy jelen­tőségűnek tartják a szcWjel kommunistáknak a szocia­lista építőmunkában szerzett tapasztalatait. Bár a szocia­lizmusért, a kommunizmusért vívott küzdelem feltételei magától értetődően eltérő­ek az egyes országok be*, s így — amint ezt egyébként Brezsnyev referátuma is le­szögezte — nincs szó vala­miféle egységes és egyedül helyes módszerről, a szovjet kommunisták tapasztalata’ minden ország számára hn talmas erőt jelentenek. A forradalmi . ügyért harcoló kommunistákat egyesíti a küzdelem, amelyet a békéért, az imperializmus agresszív politikája, a népeket nukleá­ris katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajsza ellen vívnak. Ez — hangoztatta a Központi Bizottság beszámo­lója — a kommunista világ­mozgalom további összefo­gásának, tekintélye növeke­désének hatalmas tényezője. A XXVI. kongresszus ese­ményei igazolták ezt a meg­állapítást. A szónoki emel­vényről elhangzott állásfog­lalások, a kommunista moz­galom, a nemzeti felszaba- dító mozgalom vezető kép­viselőinek beszédei ismétel­ten megmutatták, hogy a világ kommunistái felelős­séget éreznek a népek béké­jéért, biztonságáért, készek egyesíteni erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a vi­lágot megmentsék a nukleá­ris katasztrófától, hogy min­den haladó erővel együtt küzdjenek a békéért és a tár­sadalmi haladásért a világ­ban. Az SZKP XXVI. kong­resszusa így nemcsak a szov­jet kommunisták egységé­nek, összeforrottságának, a párt és' a nép elszakíthatat­lan kapcsolatának bizonyíté­ka volt, hanem a forradalmi világmozgalom erejének is. Magától értetődő, hogy ezen a mozgalmon belül egy-egv konkrét kérdésben lehetnek viták, nézeteltérések. De a világ kommunistáit összefogó közös harc, amelyben a Szov­jetunió kommunistáinak rendkívül nagy a szerepe, mindennél fontosabb tényező •íz egység megszilárdításában Moszkva, 1981. március. Kiss Csaba BAKU Befejeződött Bakuban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tervezési együttmű­ködési bizottságának 25. ülé­se. DAMASZKUSZ A pakisztáni légitársaság repülőgépén a szaúd-arábiai Taifba érkezett hétfőn Da- maszkuszból az eltérített pa. kisztóni gép kiszabadult tú­szai közül 95 személy, több­ségükben pakisztáni állam­polgárok. További hat sza­badult túszt egy szíriai kór­házban ápolnak. MEXIKÓVÁROS Vasárnap este befejezte munkáját a Mexikói Kom­munista Pórt XIX. kongresz- szusa. Arnoldo Martinéi Ver- dugot újraválasztották a pórt Központi Bizottságának főtitkárává. ROMA Rómában hétfőn délben befejeződött a szovjet—olasz gazdasági vegyes bizottság XII, ülésszaka. A tanácsko­zásról közös közleményt ad­tak ki. BEJRÚT Az izraeli tüzérség hétfőn reggel tűz alá vette Nabatije dél-libanoni város központ­ját. Az ágyúzás súlyos anya­gi károkat okozott. VARSÓ Varsóban szombat óta ta­nácskozik a mintegy 115 ezer tagot, főként értelmiségieket és kisiparosokat tömörítő Lengyel Demokrata Párt kongresszusa. NOUAKCHOTT Hírügynökségek egybe­hangzó jelentései szerint Nouakchottban, a nyugat­afrikai Mauritánia fővárosá­ban, hétfőn délelőtt katonai államcsínyt vertek le.

Next

/
Thumbnails
Contents