Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

Fegyverek a műterem falén Kuruez D. István Munkácsy.dija* kiváló művész több «Ifit két évtizede gyűjti a történelmi harci fegyvereket. Budapesten a Százados úti műterem-lakásának a tálát csaknem 100 szúró, vágó és támadó harci eszköz díszíti. Felvételünkön egyik legújabb szerzeményével, égy XV> századból szármázó nyilpuskával látható a művész. (Fotói Szabó Sándor) A „pokol tengere” ás ex „ördögi Mítosz nélküli elátkozott tengerek Elátkozott helyek szomorú dicsőségére eddig, már a vi­lágtenger több része szert tett. Ilyenekből van már vagy égy fél tucat. Mindenki hallott a Bermuda-hérom- szögről, de csak kevesen a „pokol köréről’’, az Atlanti­óceán azon nagy részéről, amelyhez a Mexikói-öböl, a Nyugat-indlai-szigetek és az Azori-szigetek tartoznak, és amelyhez következésképpen a Bermuda-hdromszöget is hoz­zá lehet számítani, Japántól keletre a Csendes-óceánban van egy „ördögi tenger”. Ez a „misztikus, rejtélyes jelenség” nemcsak a tudomá­nyos utókutatások nyomán {például a „pokol körében” nemrég lefolytatott „POLI- MODE” nevű szovjet—ame­rikai kísérlet nyomán), ha­nem a bűnügyi rendőrség vizsgálatai (többek között az Interpool és más nemzetközi szervezetek) nyomán került új megvilágításba. Alább is­mertetünk néhány erre vo­natkozó tényt és értékelést. Nem az ördög intrikáiról, és nem egy fel nem ismert repülő csészealj támadásá­ról van szó, hanem egyszerű­en a szerencsétlenségekkel való üzletelésről. 1980. január 17-én az At­lanti-óceánban, mégpedig nem messze a szenegáli par­toktól, különös körülményék között elsüllyedt a „Salem” nevű szupertartályhajó, ame­lyet a Lloydnál 84 millió dollárra biztosítottak. Függet­lenül a „hirtelen” robbaná­soktól, és a hirtelen kitört tflztől, amelyek a hajót a hajónaplóval együtt gyorsan 4300 méteres mélységbe küld­ték, a teljes 24 fős legénység épségben átszállt a mentő­csónakokba és elhagyta az égő hajót. Egy brit tartály­hajó mentette meg őket, amely az S. O. S.-hívások alapján már a közelben tar­tózkodott. A vizsgálatok nagy csalás­ra derítettek fényt. „Hirte­len” elsüllyedése előtt a „Salem” a Dél-afrikai Köz­társaságban titokban 194 ezer tonna kuvaiti kőolajat szállított partra, olaszországi rendeltetéssel, miközben a hajó nevét ideiglenesen „Lé­niára” változtatta. A tartá­lyokat a „visszaúton” vízzel töltötték meg, és azután a hajó elsüllyedt. Nem volt egyszerű ezt a csalást felfe­dezni, amelyet a nemzetközi kooperáció leple alatt ütöttek nyélbe; a hajó, amelyet Svédországban építettek és Nagy-Britanniában biztosí­tottak, libériái zászló alatt hajózott és egy amerikai cég tulajdonát képezte, amelynek székhelye Svájcban volt A csalók ugyan elvetetet­ték a Lloyd kártérítését, de övék maradt a kőolajért ka­pott halom pénz, amelyet a Kuvait által meghirdetett embargó (az apartheid-poli­tika miatti szankciók) elle­nére a ’Dél-afrlkai Köztársa­ságnak adtak el. Az effajta csalások nyilván mindig elő­nyösek. függetlenül kimene­telüktől. Nemhiába válik évente mintegy 80 hajó ilyen csalások áldozatává (a tel­jes biztosítási összeg majd­nem 230 millió dollárra rúg) írja a párizsi L’Express. A Csendes-óceánnak a Délkelet-Ázsiához tartozó ré­szében csupán az elmúlt két évben, rejtélyes módon 40 teherhajó tűnt el. Ezek közül a biztosítási ügynökök becs­lése szerint legalább 18-ot elsüllyesztettek. Az Ilyesmi nagyon egyszerűen történik: megvásárolnak egy olcsó ha­jót, lehetőleg drága áruval rakják meg, megbízható biz­tosítást kötnek, az árut ti­tokban egy kikötőben kira­bolják, végül pedig Jön a hajókár. mély vizek felett és hagyományosan sűrű közle­kedése útvonalakon, hogy a csónakban menekülő legény­séget hamarosan felvehesse egy másik hajó. A „pokol köréből”, az „ör­dögi tengerről” és egyéb ör­dögi dolgokról szóló legen­dával elleplezik a szerencsét­lenségek valódi okait. „Misztikum” — állítják a hajótulajdonosok —, „eszte­len, felfoghatatlan véletlen”. Bizonyos emberek részére etőnvösebb, ha egy eltűnt hajót vagy repülőgépet „föl­döntúli erők” számlájára ír­nak, semmint az utánuk való kutatással foglalkozni, ame­lyek pénztárcájukat és presz­tízsükét is kellemetlenül érintik. HUMOR­szolgálat Egy amerikai vidéki lap szerkesztője mérges cikket in a következő címmel; „Törvényhozóink fele bán. dita”. Ezután temérdek név­telen fenyegető levelét kapott. A szerkesztő úgy döntött, hogy túlságosan messzire ment, s újabb etkket írt a lapban ezzel a címmel: „Törvényhozóink félé: nem bandita”. A vasúti fedést fülkéje, ben egy házaspár ült, és meg egy utas. Az Illető só. káig figyelte az asszonyt, s látta, hogy artát föltok borítják, haja pedig ntkás es borzas; hallotta, amint sipítozó hangon, szüntelenül ny aggat ja a férjét, Az utas végül kíleste a megfelelő pillanatot, amikor a férj éppen a folyosón cigarettázott. Odalépett hozzá és igy szólt: — A ionsiéur, bocsáss ón meg, hogy beavatkozom családi élétébe, a dolog azonban úgy áll, hogy én kozmeti­kus-orvos vagyok. Az előbb önkéntelenül figyeltem a feleségét, és szeretném kö­zölni önnel, hogy manapság kitűnő módszerek vannak a bor gyógyítására. Az egész csak SÖ00 frankba kerül. Lehet, hogy külsejével együtt a kedves feleségének a természete is megjavul.,. — Ugyan, ugyan, monsie- ur, végtelenül hálás vagyok a figyelemért, de már késő. Marseille-be utazom a fele. ségemmel, — megállapod­tam ugyanis, hogy ott 1000 frankért élteszik láb ától.,. — Mondd, drágám, a szabadságodat együtt töl. töd a férjeddel, vagy kü. lön-külön üdültök? — Két évvel ezelőtt külön üdültünk. — Es azóta? — Azóta... 6 még nem tért vissza I A vadász egyszerre csak azt látja, hogy lecsap égy héja, karmai közé ragad egy vadászkutyát és jófor­mán a tulajdonosának a tája mellől felröppen vele. A vadász egy szempillantás alatt felkapja a puskáját, a lövés eldördül — a héja kőként zuhan égy kőre — a kutya azonban tovább re­pül — Hogyan lehetséges ilyesmi? — kérdezi a va­dász dlmélkodva barátjától. — A kutya bizonyára nem hallotta a puska dör­renését — feleli az nyu­godtan. Zalán Tibor: Markó Pál: Hó követsz is Ha követsz te úgy kövess szíved partjára fct ne vess Titkom kútjába be ne lest ha követsz csak úgy kövess Hft köpetsz is Úgy kövess rongyos ingémért meg ne vess üres szöbámba meg ne less ha követsz csak úgy kövess Ha követsz is úgy kövess hajamból fűnek el ne vess Fedetlen sebbél meg ne less előttem járj úgy kövess. ftrnnysär Apám ínség-fejszét köszörült, majd naphosszat p ufói te a tüsköt.. 1 Aöyám kitaposott cipőben trágyát teregetett vasárnap, mázolta a konyha földjét, hervadozott mások fullasztó mosókonyhájában... Én. Sápadt, nyúrga legényke: első keresetemből új cipőt akartam venni az anyámnak. Mértem raffiával csontos, eres lábát: de a péúzémből csak fakó sálra tellett. i— (Rég vOlt. Azóta messze keveredtem.) „AfányClpőjét” várhatta az anyám! — Sáros udvarunkban megcsillan egy lábnyom s pityergő házereszre görnyed a délután. Hegmentőire vár a nascai rejtély? Limától 44 km-fé délre Peruban, a nascai magas. féflnsíkon titokzatói rajzok és vonalak láthatók, ame­lyek eredetét és jelentősé­gét illetően a legkalando­sabb elméletekét tákölják össze. Ezekét a rajzókat most azonban a végső pusz­tulás fenyegeti anélkül, hogy titkukat elárulták volna. Mária ftel ehe matematikus- nő, aki az életéből már har­minc évet áldozott arra a helyszínen, hogy a rejtély nyomára bukkanjon, most «adóztatja á világ közvéle­ményét. Az Egyesült Nem­zetek Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) tennie kell va­lamit, hogy a dél-perui le­lőhelyen a fenyegető kör. nyézétazennyezélhek meg­álljt parancsoljon, követeli a tudós. A magasfennsík, egy ko­pár, köves holdbéli táj, olyan, mint egy óriási ok­ker szihű „vászon”, ame­lyen az egymásba fonódó rajzok sokasága látható. Egy óriáspókot, egy kolib­rit, több mint kétszázszoros életnagyságban egy kutyát, egy bálnát és végül széles vonalakat lehet felismerni, amelyek távlatban leszálló, pályák alakját veszik fel. Ezek a vonalak voltak azok, amelyek a kalandoá fel­tételezéshez vezették, hogy Naaea valamikor földön ki. vüli látogatók ürrepülóteré- ül szolgálhatott. A nascai legenda számos turistát vonz a jelentékte­len kis déli faluba, ahonnan 30 dollárért körrepülésre mehetnék a fennsík fölé és felfedezhetik a híres rajzó­kat, amelyekét á földről nem lehet látni. Maria Reiche bonyolult matematikai számításaira és milliméteres pontosságú mé­réseire alapuló elmélete sze­rint a NasCá-fénnlík arra szolgált a zseniális parasz­toknak, hogy a vetés és az aratás idejét megállapítsák. A rajzók tehát á . világ leg­nagyobb naptárát képezik, amelyben az állatfigurák a csillagképeknek felélnek meg. m A rajzok most komoly veszélyben forognak. Nem is annyira azok az autók fenyegetik, amelyeken kí­méletlen kirándulásokat tesznek a lelőhelyekre, vagy a perui hadsereg, amelynek az egyik páncélosa rágör­dült egy gyík fejére és szét­rombolta. Az ilyesfajta kár­okozásokat időközben hiva­talos segítséggel megakadá­lyozták. A nagy veszély a 80 kilométerre fekvő Mar­cona vasbányája felöl fe­nyeget, ahol a naponta vég­zett robbantások ioöo m magasra is fellökik a por­felhőket. ütját állják az Andok hegyláncai felől ér­kező jégfelhőknek, amelyek korábban átvonultak a Nas. ca fölött. Ma nem esik eső erre a sivatagra, amely még szárazabb, mint a Szahara. Így a több mint 1000 éves drága rajzokat az fenyege­ti, hogy a mészlerakódások közt úgy el fognak tűnni, mint közönséges firkálmá- nyok. (Ford; Zentai Dénes) SZÖVEG NÉLKÜL Megstieitáh Baiameer Tódort. « neves komor- ittéhlró eaáia ismeret­len kéziratát. (Hír az újságból). A minap belenyúl­tam íróasztalom el­árvult fiókjába, amely az Íróaszta­lomban uan, s annak a személyes fiókja és ki lehet búzni, ha ki is húzza az ember. Nos, szóval, belenyúl­tam és azonnal meg. döbbentem. Egy is­meretlen kéziratot találtam benne. A kézirat g épp e l volt Írva. is alá is volt írva, hogy Gyurkó Géza. de köznyelvi, lep mégis kéz irat. nak hívják, mármint a kéziratot és mind- nyelvileg úgy hívják a szerzőjét is, hogy... lásd fentebb. A do­log rendkívüli mó­don meglepett és be­vallom. hogy ugyan­akkor örömmel is töltött el. Mert el. eddig mindig nagy irigységgel és vele párhuzamos sóvárgás, sál olvastam, hány és há ny iroda lom ­történésznek, va­lamint nem iroda­lomtörténésznek ada­tott meg, hogy egy. szerűen csak rá. Ax Ismeretlen kézirat akadjon valamiféle addig ismeretlen kéz­iratra. Ismeretlen kéz. iratra, ismert szer. tőtől. Mert az az igazi. Amikor a kilencve­nedik bőr után is le­het még találni egy kilencvenegyedlk per­gament — kutyabört, persze! — amelyen az ismert szerző is- meretlen kézirata lel­hető fel Nagy őröm ez az ismert szerző, nek. aki persze már halott, mert élő szer. zőnek eleddig még senki sem kutatta a hagyatékában az el­eddig ismeretlen kéz­iratát és természete­sen nagy öröm a tör­ténésznek — iroda, lomtörténésznek —, mert im hál’ az ég­nek, a neves szerző már régen halott, így van hagyatéka is. amiben még lehet kutlászni az ismere1 len . szerzeménye’ iránt. Most már azért.t mert még élek, vagy azért-e, mert nem talált még senki sem méltónak arra, hogy szerzői címet kaphas­sak, egyszóval, nem tudom miért, de job­bára eddig mellőztek az ismeretlen kézira­taimat illetően. Már­pedig, és ez az eddi­giekből is világosan Mderülhet, csak az számít manapság va­lakinek az utókor előtt — ő, nem az, aki hátrahagyott egy ismeretlen szerze­ményt! — aki még az előkorban ráakad a még előzőbb kor­ban élt egy szerző is­meretlen szerze­ményére. Mindegy, hogy az milyen, mindegy, hogy az szerzemény-e, avagy sem, sőt, még az is mindegy, hogy valóban az / illető szerző szerzemé­nye-e az, a lényeg, hogy úgy publikál­ják, mintha az len. ne... A legfontosabb a megtalálás! így aztán érthető, milyen örömmel vet­tem elő a poros fiók mélyérőt a még po­rosabb kéziratot — pardon — az isme­retién kéziratot az Is­mert szerzőtől. Ha mint szerző nem is vittem sokra — gon­dolom —, de mint egy eddig ismeretlen kézirat közreadója kivívhatom még magam számára is a kései korok elismeré­sét. A kézirat< amit megtaláltam, egyéb­ként ez volt. Igen: ez, amit most olvas, nak. Hát mondják, ér­demes volt megtalál­ni ezt a kéziratot, rá­adásul ilyen aláírás­sal, hogy: Gyurkó Géza 19 „Kollégázunk A címbéli szóalakót aa alábbi szövegrészlétből emeltük ki: „Újabban égyre gyakrabban kollégázunk”; . Van igazság e kijelentésben; A társ, pajtás, kartárs, tiszt­társ, hivátaltárs jelentése­ket hordozó latin Cölléga fejtésé: kolléga) téljés szó-, családjával együtt éppen napjainkban vállal megszól lításkéht nyelvi szerepet, A jövevényszó Családjá­nak tagjai: kolléga, kdHepU ha, kollegális, kóllégálltás.} kollégázlk, kolléganő. FéL; használásuk módjában égy­re több bizonytalanságot tapasztalhatunk. Írásukban és kiejtésükben sincs egy­öntetűség. Hallhatjuk és olvashatjuk ezeket a válto­zatokat: kolléga, kollega, koléga, kolega. Eltérő közlő- és stílusértékük is. A kolléga: köznyel­vi forma, illetőleg a hivatalos, a választékos köz.' lésben jelentkezik. A kollé­ga: régiesebb színezetű, és a bizalmas nyelvhasználat­ban halljuk gyakrabban. A kolega: a nem éppen igényes társalgási nyelvben a bizal­maskodás, a „lekezelés” JeL zőjé, kifejezője. A kolléga a* 1800-as évektől kezdve használatos, s jelentéstartalmát, haszná­lati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű kiféjézéSSór- ba illeszkedik bélé: kartárs; tiszttárs, hivataltárs; szak. társ, munkatárs, iskolatárs, stb. Meghitt, bizalmas vi­szonyban nem élünk vele; Sokan a lekicsinylés meg- nyilvénítását látják benne. Erről árulkodik ez a kije­lentés is: „Lekollégáznak lépten-nyomon”, A kolléga megfelelő hasz­nálatáról ezek a beszédhély- zetbeli megnyilatkozások bi­zonykodnak: „A Lajosváros- ban még nehezebb körül­mények között dolgoznak i kollégák” (Egy orvos meg. jegyzése! Népújság, 1981 jan. 18.). — „Az egyik kol­léga így sommázta a doL léga így summázta a dol­got: nem kell mindenkinél! tanítani” (Egy pedagóguf véleményéből: Magyar Hír. lap, 1981. jan. 18,). Az ilyen használati for­mák is gyakoriak: „Hígy. gyék el televíziós kollégá­ink, nem a demagóg szó] belőlünk” (Kritika, 1981. jan. 1.). — „Életfelfogásban fényévnyi távolságokra van a kollégák egy része egy. mástól” (Élet és Irodalom; 1981. jan. 17.). — „A segítő­kész autóskollégának eL: megy a kedve legközelebb a hasonló gesztustól” (Nép- szabadság, 1981. jan. 18.). Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents