Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-11 / 35. szám
Az operaház balettegyüttese Próbál a balettegyüttes A Magyar Állami Operaház balettegyüttese százhúsz táncosával hosszú művészi múltra tekinthet vissza'. Seregi László koreográfust, az intézmény igazgatóját röviddel elutazása előtt sikerült szóra bírnom. Decemberben ugyanis Nyugat-Németor- szágba indult, ahol felkeresi azokat a színházakat, ahol a közeljövőben a már új. általa megkomponált Bartók- koreográfiával mutatkoznak be a külföldi közönség előtt. A balettegyüttes rangos hazai elismeréséről nem kell különösebben szólni. Évtizedek óta világhírű repertoár- darabokat és sajátos, nemzeti hagyományokat követő és igénylő koreográfiát táncolnak. A Hattyúk tavától a Diótörőn, a Spartacuson, a Rosszul őrzött lányon, A világ teremtésén és még sorolhatnám tovább, hány modern előadáson keresztül gazdagítják hazai táncművészetünk értékeit. Seregi László igazgatótól kérdezem: — Mióta is igazgatója a társulatnak? — 1977-ben választottak meg az igazgatói posztra. A leghasznosabb, ami végett én a földre születtem, hogy néhány olyan táncot koreogra- fáltam — korábban, mielőtt igazgató lettem —, ami némileg meghatározója lett az együttes repertoárjának és nemzetközi elismerésének. Legelső koreográfiámat a kezdettől, majdnem az utolsókig még Lőrincz György igazgató idejében alkottam. Kiválóan vezette az együttest. csaknem húsz esztendőn át. Elévülhetetlen érdenhe, hogy a világ táncművészetének repertoár-darabjai közül a . legértékesebbeket meg tudta szerezni számunkra. Például Bejárt, aki kétségtelenül a XX. század egyik legnagyobb koreográfus-forradalmárja, s aki egészen új ajtókat nyitott a balettmű| vészét terén. De beszélhetünk itt Balanchine, a neoklasszikus stílusú amerikai balett- szimfonizmus megteremtőjének műsoráról "is. — Mennyiben kívánta az együttes műsorpolitikáját módosítani? — Egyrészt követem elődöm példáját, s megpróbálom bővíteni a repertoárt. Nekem sikerült Alvin Ailey, a modern balett egyik legtehetségesebb mai amerikai képviselőjének, a néger folklórral áthatott művét, a River-t színre vinni.. Ugyanúgy igazgatói kötelességemnek érzem,, hogy friss vérkeringést- vigyek a műhelymunkába. Gondolja csak el, mintegy 120 művész munkája, sőt mindennapi gondja- baja „nehezedik” a vállam- ra. Ugyanakkor adminisztrá. tor is vagyok egy kicsit. Végül is azonban koreográfus, méghozzá elég lassan alkotó koreográfus vagyok. Szükségem lenne néha „holt időre”, amikor látszólag fütyörészve, séta közben fogannak meg művészi gondolatok bennem. Tehát amikor esetleg lusta és passzív állapotban látnak környezetemben, talán akkor vagyok legtermékenyebb alkotói periódusomban. De ennek az aranyéletnek vége. Ma már az igazgatói székből sietek a próbaterembe. Most például a két új Bartók-ba- letten, A csodálatos mandarinon és A fából faragott királyfin dolgozom. Beszélgetésünk után máris megyek be a terembe, s A fából faragott fináléját fogom beállítani. A premier március 24- én este, Bartók Béla születésnapján lesz az Erkel Színház közönsége előtt. A bemutató után számos országban, többek között a Prágai Tavaszon, az NSZK- ban, a milánói Scalában és Párizsban is bemutatjuk az új Bartók-koreográfiákat. Ezeket a vendégszerepléseket megyek előkészíteni az érdekelt színházakba. Bodor Éva Pákolitz István: ablakosvendéi A lila-kék alkony-égen délre húz a vadliba-ék. A házéresz holdújul tán jégcsap-kecskeszakállt ereszt. Hajnalonta széncinege pütykörészik ablakomban. Karácsonykor csipegethet foszlós fonottkalácsomból. Kovács József: Fehér t nd Fuldoklások múltak el? Sírások? Elmúlt harminc év.’ Ideiglenes gödör-hazákban éltem. Metsző havakból, jeges pólusra jutottam? Jövőt elsikkasztó szerelmek múltak el? A gyűlölet volt a condra? Folyók lélegzetét megállító tél van, fehér csönd van. Elmúlt harminc év. Ordítsak, sírjak? Lélegzem fuldokodva. Ufcabb bol^gő boBlnndi Humorszolgálat — Drágám, új télikabátra van szükségem. — Lehetetlen! — Ha nem veszel meleg kabátot, megfázom, tüdőgyulladást kapok és meghalok. A temetés sokkal drágább lesz, mint egy kabát! — Igen, de az legalább egyszeri és egész életre szóló kiadás! •ér — Igaz, hogy a testvéred valami fontos találmányon dolgozik? — Igaz. Az, amit ő csinál. veri a televíziót! — No, és mi az? — Színes rádió. ér — Kedvesem, bizonyára tudja, hogy ha Edison annak idején nem találta volna fel a villanyvilágítást, most kénytelenek volnánk gyertyafényben nézni a televíziót. ér — Mondja, kérem, mikor kezdődik a dagály? — kérdezte egy kisfiú egy bajuszos bácsitól a kikötőben. — Nem most mondtam, hogy öt-ötvenötkor. Lehet, hogy ilyen rosszul emlékszel? — Emlékezem rá, csak tetszik, ahogyan a bajusza mozog, amikor kiejti: öt-ötvenöt. •k Az ismert utazó éppen arról mesél, hogy öt évet az emberevők között töltött. — Istenem — kiáltott fel a háziasszony —, félek, csalódni fog: ma csak disznóhús lesz! ér — Kezeket le! — hangzott fel a sötét mellékutcában. — Lehet, hogy azt akarta mondani, hogy fel? — Bocsánat., összetévesztettem. Tudja, a korral jár... ér Két vidéki Párizs felé autózik. —r. Ügy tűnik, már közeledünk a fővároshoz. — Miből gondolod? — Egyre több gyalogos kerül a kerekek alá. ér — Azt mondják, hogy ennek a színdarabnak egyáltalán nincs sikere. — Ez enyhe kifejezés, amikor tegnap felhívtam a színházat, s megkérdeztem, hogy mikor kezdődik az előadás, megkérdezték, hogy mikor volna a legalkalmasabb. ér Az újságíró megkérdezi a tanárnőt: — Mondja, kisasszony, a gyerekek nem tesznek fel önnek intim kérdéseket? — Dehogynem, és nagyon szórakoztatja őket teljes tájékozatlanságom. Erős földrengés rázta meg egy kis polinéziai sziget, Aay partjait. A gigantikus méretű hullámok nagy pusztítást végeztek a halásztelepüléseken. Az elemi csapás következtében tönkrementek a halászkunyhók, a törékeny csónakok. Az ősi törvény értelmében a sziget apraja- nagyja segítséget nyújt a bajba jutottaknak. Egyesek a halászfelszerelések maradványait vontatták partra, mások a lerombolt házakat állították helyre. Mindannyian nagy iramban dolgoztak, amikor az egyik asszony ijedten felkiáltott, s a tenger felé mutatott. Mindenki a víz felé nézett, s szinte kővé meredt a csodálkozástól: a part mentén egy összetört árbocú régi hajó úszott. Mivel a helyi lakosok még hisznek a bűvös erőkben, a tengeri sárkányokban, nem nehéz elképzelni, hogyan reagáltak erre a jelenségre: az emberek szerteszét szaladtak, a dzsungelben kerestek menedéket. Nem tudni, hogyan fejeződött volna be a dolog, ha nem tűnik fel a parti őrség motorcsónakja. A tiszt, miután meghallotta Barátok — Friedrich Schiller, — a klasszicizmus egyik legkiemelkedőbb képviselője, évszázados hatású drámaíró — Goethéhez fűződő legendás barátságáról szól ez a kicsi, de érdekes adalék. Schiller rajongott Goethéért. Ezt mondta róla: — Ha összehasonlítom magam vele, úgy érzém: semmi vagyok. mi történt, elhatározta, hogy felkutatja a rejtélyes hajót. Az egyik lagúnában megtalálta, s a partra vontatta. Már az előzetes vizsgálat alapján is meg lehet állapítani a hajó típusát és építési idejét. A hajót valószínűleg még a XVII. században bocsátották .vízre. De hogy került vajon erre a távoli vidékre? A szakemberek alaposan megvizsgálták a hajót, tanulmányozták az abból az időből származó tengeri naplókat. így végül is arra a következtetésre jutottak, hogy a Larmong há- romárbocos vitorlás 1712- ben rejtélyes körülmények között eltűnt. Feltehető, hogy a hajó egy erős vihar során az Áay-szigettől nem messze balesetet szenvedett, s a szikláknak ütközött, majd elsüllyedt, s több mint két és fél évszázadig a víz alatt pihent, míg a földrengés következtében a felszínre került. A jövőben már nem az óceán végtelen vizeit fogja szántani, hanem kiállítási tárgy, az egykori hajóépítők rendkívüli ügyességének bizonyítéka lesz. egymásról Ám Goethe, aki nem egykönnyen lelkesült fel másokért és nem bámulta túlzottan ' írótársait, Schiller iránt kivételes csodálatot érzett:. . . — A nagyság fluiduma árad mindenből, amit csinál. Nagysága egyként megnyilvánul, ha teázóasztal mellet, vagy ha az államtanácsban ül. Ágál és allegál Hírlapjaink egyetlen vasárnapi számában többszőr is nyelvi szerephez jutott a címbeli két latin eredetű igealak a következő, hasonló képzésű szavak társaságár bán: apellál, citál, szortú mentái, nivellál, integrálj enunciál, emigrál, variál, opponál, replikái, protestál, invitál, differenciál stb. stb. A címbeli allegál mindössze egyszer fordult elő olyan szövegösszefüggésben, amelyben ez a mondat is megfogalmazódott: „Azt is allegálhatjuk, hogy a munkaerkölcs kérdésében is van előrehaladás”. Az olvasók nagyobbik fele nem tud egyértelmű használati értéket kapcsolni a latin eredetű igéhez. Akik isme-, rik a latin szóalakot, azoknak is külön feladatot jelent, hogy az aránylag nagy rokon értelmű jelentéskörből melyiket emeljék ki,' Ebből a kifejezéssorból válogathatnak: vitat, vitatva* állít; érvel, idéz. De ezek a jelentések is társíthatok a szóhoz: odaköt, hozzáköt'; lebilincsel, leköt, lekötelez; hajlandóságot mutat, ígérkezik. Nem is olyan régen gyakran hallhattuk és olvashattuk ezt a nyelvi formát: allegálja magát. A régi magyar szólásban: Délelőtt allegál, délután alig áll (A becsípni szokott emberekre mondták). Az ágál szóalak a nép nyelvhasználatában is gyakran jelentkezik. Több népi jellegű szólásban szerepét kapott: Ügy ágál, mint egg habpipa / öntelten handa- bandázik /, úgy ágál, hógg karóval se lehetne az orrát felütni / hetvenkedik, pöf- feszkedik /. Hogy milyen változatos jelentések társulhatnak e szóhoz, arról ez a versrészlet is tanúskodita „Virágnál is ékesebbén tündököl / a lomb, dicsekszik! szinte ágál” (Garai Gábort Gesztenye virág). Vannak beszédhelyzetek! amelyekben szerepet kaphat az ágál igealak. Újabban azonban feleslegesen is jelentkezik, s az olvasó vagy a beszélőtárs bizonytalanságban van, melyik hasznáé lati értéket társitsa a szóhoz. Hogy van miből válogatni, arról ez a gazdag rokon értelmű kifejezéssor bizonykodik : hadonászik, is* gágáskodik, izgat; dicsekszik hetvenkedik, pöffeszkedik; handabandázik; piszkáló» dik, öntelten viselkedik stb, Or. Bakos József — Hallotta? — Hallottam. Rémes. — Szóval, ezeket az ana..., izéket alkalmazzák. — Anabolikus sztereoidokat. — Igen, igen. A fene tudja megjegyezni. De az biztos, hogy félelmetes szerek. Olvastam, hogy egy év alatt akár húszkilós súlynövekedést lehet velük elérni. ., — Fantasztikus. Ennyit még a paprikáscsirke-nokedlival sem használ. — Háha... Jó humora van. Ha ugyan szabad ennél a témánál humorizálni. Mert alkalmazni alkalmazzák ezeket az izéket, de nem törődnek a következményekkel. — Hát igen, követAnabolika kezmények azok vannak. Mert mi van akkor — kérdem én —, ha a nagy testsúlyt nem bírják az Ízületek? — Pedig a lábuk, az is fontos. — Persze bizonyos mértékig meg is lehet érteni őket. A nemzetközi küzdőtéren sajnos, ma már csak úgy lehet helytállni, ha a legkorszerűbb eszközöket vetik be. Mert gondolja csak meg. Az egyik országban elhatározzák, hogy nem adják be az anabolikus- sztereoidokat. A másik országban meg a szemükbe nevetnek, s adják tovább. l — Így maradnak le a becsületesek, mint a borravaló. Hiába igyekeznek természetes módszerek, kel. — Pedig azok a módszerek többet érnek, mert nincsenek káros mellékhatásai. — Nemrég olvastam, hogy egy ausztrálról kimutatták, hogy anabolikus sztereoidokat szedett, nem gondolt arra, hogy még a neme is megváltozhat, A marha. — A borjú. — Mi az, hogy borjú? — Hát most beszéltünk róla, hogy ma már a borjúkat is anabolikus sztereoi- dokkal etetik! — Dehogy Is arról beszélgettünk. Arról beszélgettünk, hogy a sportolók zabálják az anabolikus sztereoidokat. — Marhaság! — Mi az, hogy marhaság? — Hát az, hogy milyen jól elbeszélgettünk, pedig azt sem tudtuk, miről beszél a másik. Gőz József SZOMCG NÉLKÜL
