Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

I Szakonyi Sándorné a kicsiket faggatja olvasmányélményeikről Még az óvodásoknak is. 1T Ifjúsági filmklubok a megyében Ebben a tanévben is me­gy eszerte újjászerveződnek az ifjúsági filmklubok. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat munkája nyomán 1500 fiatal foglalhat helyet majd a mozik vászna előtt az elkövetkezendő hónapok­ban, hogy megtekintse a műfaj legjelentősebb alko­tásainak válogatását. Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola hallgatói részére két sorozat is indul. Az egyik helye a Bródy mo­zi lesz. A február 26-án kezdődő összeállítás kereté­ben nyolc filmet vetítenek le. Még ebben a hónapban elindítják a Stúdió mozit a főiskola épületében. A Dobó István Gimnázi­um tanulói február 12-én nézhetik meg a kiválasztott hat mű első darabját a „Bródiy”-ban. A hatvani, a füzesabonyi és a hevesi diákok öt mű­vel ismerkedhetnek meg, amelyek közvetlen a máso­dik világháború után ké­szültek Franciaországban. Legkésőbb a gyöngyösi középiskolások mozikluffja nyílik meg — áprilisban. Érdekés kísérletet folytat­nak Sarudon és Besenyőtel­ken. Itt. az óvodásoknak is rendeznek vetítéseket, hogy ezzel megalapozzák a leg­kisebbek ízlését. Nemzetközi rádióműsorok a BartóNvíordulón A külföldi rádióállomásók részéről rendkívül nagy az érdeklődés a Bartók-cente- nárium március 25-én ren­dezendő ünnepi hangverse­nye iránt. A zeneakadémiai koncertet az eddigi jelzések szerint Moszkvától Reykja- . vikig, Űj-Delhitől Torontóig mintegy negyven ország rá­diója közvetíti. ★ Bartók, ahogy mi látjuk címmel hirdette meg a rá­dió az idei Pro musica nem­zetközi rádiós versenyt. A jelentkezési határidő lejárt; 18 rádióállomás nevezett. Ezek — az ankarai, a bel­grádi, a berlini, a bukares­ti, a helsinki, a hilversumii a lisszaboni, a moszkvai, a párizsi, a PBA Berkeley, a pozsonyi, a prágai, a RAI Róma, a Skopjéi, a svájci, a szófiai, a torontói és a var­sói rádió — versenyműsorét az ősszel sugározza majd a rádió — magyar szövegű változatban. A tarnaleleszi olvasókért. . . Könyuta rosok nagykabatban Honiját Aladár — Miféle csillár ez? — kérdezte Hajdú a szobában. — Kicserélted a lakást? — Egyél, aztán feküdj le — mondta az asszony. — Es­te itt volt a Sanyi. <5 hozta. Fel is szerelte mindjárt. Fe­küdj le. — Szóval palikat fogadsz a lakásunkban. Beszennye­zed az otthonunk hétszent­ségét. — Mondom, hogy a Sanyi szerelte fel. A húgod férje. — Biztosan té álltái a lét­rára, ő meg a szoknyád alá nyúlkált. Az asszony a férjére né­zett, és egyszerre idegennek látta. Egy idegent látott, akin észrevette a koszos ci­pőt, a rosszul választott kon- fekciós öltönyt, az izzadó homlokát, egy hűlvén vi- gyorgó, duzzadt arcú fickót látott, akit irtózatosan gyű­lölt, amiért betolakodott a lakásába, az életébe. — Persze, hogy a szok­nyám alá nyúlkált. Még mást is csinált. A hasamig csúsz­tatta az érzéki kezét! — mondta Hajdúné a saját ha­zugságától elzsibbadó száj­jal. Ilyet, hogy „érzéki kéz”, soha nem mondott még éle­tében, de most az is eszébe jutott, hogy a sógorának va­lóban érzéki keze van. — Lefeküdtél vele? — kérdezte Hajdú, és már nem nevetett. — Igenis, lefeküdtem! — kiáltotta az asszony. — Meg­untam, hogy állandóan rád várjak. Megutáltalak! Mór semmit sem jelentesz ne­kem ! És még folytatta volna, de Hajdú elbőgte magát, olyan elesetten, mint egy gyerek. — Utállak. Gyűlöllek — mondta az asszony. Hajdú az asztalhoz ment, leroskadt a székre, mind a két karját az asztalra tette. — Hová jutottam?... — motyogta, aztán felhüppö- gött, lehajtotta a fejét és horkolni kezdett. — Feküdj le — mondta az asszony fáradtan. Hajdú felnézett, aztán az ágyhoz cammogott. — Hogy jöttem haza? — kérdezte reggel. — Ahogy szoktál — mond­ta a felesége. — Jó részeg lehettem — mondta Hajdú. — Ne hara­gudj. — Miért haragudnék? Megszoktam már — mondta az asszony, és így éltek to­vább. Amikor Hajdú részegen jött haza, a felesége resz­kető indulattal mesélte, hogy miképpen csalta meg. Üjabb és újabb részleteket talált ki. Undorító aprolekossaggal elmagyarázott mindent, és Hajdú sírt, mocskos ringyó- nak nevezte a feleségét, vá­dolta önmagát, nagylelkűén megbocsátott, dührohamo­kat kapott, kiabált, hogy a vonat alá- fekszik, és reggelre nem emlékezett semmire. Szégyenlősen mosolyogva utasítgatta a szerelőket, hú­zódozva bement velük a kocsmába, és tehetetlenül el­fogadta az egymást követő rundókat. Hajdúné gyakran gondolt arra, hogy elválik a férjétől, mégsem tudta elhatározni magát, mert akkor el kellett volna válnia mindentől, sa­ját magától is, attól, aki volt, attól, akinek akarta magát. Egy napon megtette, ami­vel fenyegetőzött. Nem lelte örömét a silány kalandban, de bűntudatot sem érzett. A tévéjüket javította egy mackóvá nőtt kamasz. Tu­nyán pislogott, amikor az asszony kacérkodni kezdett vele, csak megfogta a dere­kát, olyan mozdulattal, mint­ha ez is a javításhoz tar­tozna. A húsz forint borra­valót is ugyanúgy elfogadta, amikor Hajdúné odaadta ne­ki az előszobában, mint máskor. — Kicsit elhajoltam — mondta Hajdú, amikor késő este hazajött. — Az asszony az ágyban feküdt. A konyhában van a va­csora — mondta, aztán el­aludt, és nem mesélt sem­mit, soha többé nem mesélt. Amikor belépünk az épü­letbe, dermesztő hideg fogad. Az ember foga összekoccan, pedig odabent szívet melen­gető látvány vár: gondosan rendben tartott kötetek sor­jáznak a polcokon. Megtöl­tenek egy szép nagy termet, amelyet bevilágítanak a ha­talmas ablakok; balra pedig folyóiratok árválkodnak. No, nem azért, mintha kevesen jönnének: sokan megfordul­nak ittlétünk alatt is. De csak rövid időre, mivel csak nagykabátban kicserélik az olvasnivalót és sietnek to­vább. Arra nemigen gondol­hatnak, hogy leüljenek, s be­lemélyedjenek valamibe, vagy csak lapozgassanak: ha­marosan náthát szereznének. Hat évvel ezelőtt, 1975-ben adták át, azért viseli a fel- szabadulási emlékkönyvtár nevet. De ezt a tarnaleleszi bibliotékát még azóta soha­sem sikerült plusz tíz Celsius- foknál melegebbé tenni. Az itt dolgozók — Szakonyi Ist­vánná és Varga Sándorné — már megszokták, nem is pa­naszkodnak. A hideg ellenére is — Amíg itt vagyunk, ácsór- gunk, úgy nem fázunk meg — mosolyognak. — Reggelre rettenetesein lehűl ez a ház, annyira, hogy be se lehet gyújtani az olajkályháinkat. Ennek ellenére igyekszünk mindent elkövetni, hogy mi­nél többen térjenek be ide, s elláthassuk őket igényes művekkel. — Ma egészen más a hely. zet, mint amikor kezdtem — emlékezik Szakonyiné —, akkor alig volt mit adni az emberek kezébe. Ha gondol­tak is olvasásra, akkor sem lehetett volna mit. Most ke­vés olyan otthont tudnék mondani, ahonnét egy vala­ki legalább ne iratkozott voi. na be hozzánk. Az öreg né­nik hátival érkeznek, s leta­karják a kikölcsönzött köte­teket, akár a szedret, vagy a gombát; azt mondják, nem illik dologidőben ilyesmivel foglalatoskodni, még meg­szólják őket... De a cigá­nyok közül is jönnek már szép számmal, bár némelyik olyan, hogy összenézünk a kollégámmal, hogy melyiket ne sajnáljuk tőle. mert az­tán radírozhatjuk, meg köt­tethetjük újra. A legfiatalab- bajc azért már nyíltan vál­lalják; hónuk alatt hozzák a könyveket. Van olyan közöt­tük, aki nap, mint nap újab­bat kér. — Az iskolából már úgy jönnek ide át, mintha otthon lennének. Annál is inkább, mivel ott helyhiánnyal küsz­ködnek, s elő-előfordul, hogy itt tartanak meg órákat. Egy nyolcadikos osztály tavaly egyenesen innen ballagott, mivel fél évre ide kellett köl­tözniük. — Mi szíves-örömest meg­adjuk a lehetőséget minden­&,Nwüsm MM. íebrww l.U szerda 90 éve született Komját Aladár a magyar forradalmi szocialista költé­szet első jelentős képvise­lője. Költői pályáját a tizes évek elején kezdte, s a vi­lágháború és a forradalmak idején érett jelentős alkotó­vá. Költői fejlődése avant­gardista lázadáson ót jutott el a forradalmi szocialista költészet tudatos vállalásá­ig­Ösztönös forradalmiságá- nak tudatosodását segítette, hogy gyári tisztviselőként kapcsolatba került a mun­kásokkal. Bekapcsolódott az illegális antimilitarista moz­galomba. 1918-ban pedig belépett a kommunista párt­ba. A Tanácsköztársaság idején tevékeny szerepet vállalt az írói direktórium­ban. Hevesi Gyulával meg­indította az Internacionálé című folyóiratot, amely a lenini értelemben vett pár­tos irodalom eszméjét mint új irodalmi irányzat prog­ramját fogalmazta meg. A Tanácsköztársaság bu­kása után Komját Aladár emigrációba kéhyszerült. Bécsben Uitz Bélával meg­alapította az Egység című folyóiratot, majd az Inprek- kor című nemzetközi szocia­lista folyóirat szerkesztősé­gében dolgozott. A hitleri fajta együttműködésre, csak- hát a hideg... Nemrégiben a művelődési ház tartott itt író—olvasó találkozót Balogh Attila költővel: nézni is rossz volt, hogy összefagy­tak. Azért kérték kölcsön a helyiséget, mivel nem akar­tak az apró klubhelyiségben szorongani. Meg is bánták aztán. A kölcsönzésen kívül — A társintézmények tá­mogatásán kivül mivel já­rulnak hozzá a község kul­turális életéhez, milyen szol­gáltatásokkal, rendezvények­kel várják olvasóikat? — Igyekszünk sokféle kap­csolatot kialakítani, fontos­nak tartjuk, hogy mindenki­nek megismerjük az érdek­lődését. Nem nagy a telepü­lés, így hát lakóival sze­mélyes viszonyt építhetünk ki. Ehhez azonban már a legifjabb korban irányítani kell valamelyest az ízlést, hogy a legmegfelelőbb köte­teket vegyék kézbe. Külön­leges kéréseknek is eleget te­szünk: tíz nyugdíjashoz rend­szeresen kiszállítjuk a mű­vöket, a továbbtanulóknak pedig könyvtárközi kölcsön­zés útján biztosítjuk a szük­séges irodalmat. — Fontosnak érezzük a nap> munkánkon kívül a könyv­terjesztést is, ezért fölvállal­tuk: itt árusítunk. Jobban megbecsüli valaki a könyvtá­rét is, ha van sajátja. Elér­tük, hogy ötven család előfi­zetője a Világirodalom reme­kei című sorozatnak, de a rendre iró—olvasó találkozóra érkező alkotók munkáit is ajánljuk. Rábeszéljük a gye­rekeket: ha van felesleges tíz forintod, azt ne cukorká­ra költsd. Legközelebb Ba­logh Béni jön: legújabb me­séit már most a kicsik kezé­be adjuk, hogy felkészülten fogadhassák tavasszal. — Persze előfordulnak szél­sőséges esetek is, vannak ne­héz emberek... Az ‘ egyik gazdag, kivagyi család kislá­nya például nagyon szeretett volna megvásárolni egy kö­tetet. Összegyűjtött saját kis zsebpénzéből meg is vette, de az anyja már másnap vissza­hozta, követelte a pénzt. Saj­nálta az olvasnivalót sze­génykémtől. pedig majdnem évente cserélik az autójukat. Lesz-e meleg? Beszélgetésünk közben nyí­lik az ajtó, s mintha csak előre megrendeztük volna, belép a szerelő, aki a kály­hákkal szokott foglalatoskod­ni. Szaporán nekilát, de újra csak a fejét csóválja: — Sajnos, nem lehet segí­teni: két fok alatt már kivá­lik az olajból a parafin, ezért nem lehet begyújtani. Bár ha égne, akkor sem lenne sok­kal jobb, mivel ez a két fű­tőalkalmatosság igencsak ke­vés, aránytalanul nagyok az ablakok, hatalmas a terem, több kell a „felfűtéséhez” Ta­lán át kellene térni a szén­tüzelésre. .. A könyvtárosok már nem először hallották ezt a szak- véleményt, így hát kissé mái Varga Sándorné: „Ahogy le­het, tesszük a dolgunk.. (Fotó: Perl Márton) belefásultan beszélnek a hi­deg elleni küzdelemről. — Szép ez a hely, nagyon szeretjük, csakhát ez az át­ka. Nem lehet itt belefeled­kezni az olvasásba, a fekvé­se miatt nyáron is nagyon hűvös van itt, mert sohasem süt be a nap, Azért tesszük a dolgunkat, ahogy tudjuk, de mégis egyszer megoldást kel­lene találni, hogy vendégvá- róbb lehessen a könyvbará- tok valódi otthonává váljék. Gábor László f------------------------------------­2. Hajdú felesége késő esté­ken széket húzott a nyitott ablak elé, és az utcát figyel­te. Nem tudott elaludni, amíg nem jött a férje. Néz­te a szótlanul sétáló rend­őröket, siető párokat, titok­zatos öregasszonyokat, re­kedten dudorászó vagy civa­kodó korhelyeket. Olykor furcsaságokat kínált a füst- szagú éjszaka. Egyszer egy ősz hajú ember ment a túlsó oldalon, kézen fogva egy ap­ró kislányt és’ egy kisfiút, a kisfiú hegedűtokot vitt, és valami kávésbőgréről be­szélt, pedig már éjfél is el­múlt. Hajdú felesége fel sem fogta az efféle jeleneteket, türelmetlenül várta, hogy elmúljanak, mintha csak kö­telező előzményei lennének a férje hazaérésének. Nem tudta volna megmondani, hogy miért várja a férjét. Ügy várta, mintha azt hin­né, nem az az igaz, ami van, hanem, ami volt. Vesze­kedni is csak sokára kezdett a férjével, méghozzá elég különös módon, tóereje teljében, fiatalon meghalt. Korai halála s az emigráció körülményei mi­att költészete kevés hatással volt a magyar irodalom fej­lődésére, értékei csak ké­sőbb, a felszabadulás uián tudatosultak a magyar iro­dalmi közvéleményben, he­lyét azonban ma már az irodalmi kézikönyvek a ma­gyar forradalmi szocialista költészet nagy úttörői között jelöli ki. A. J. hatalomátvétel ütán Svájcba, majd 1935-ben Párizsba köl­tözött. Költé­szetében a hú­szas években fordulat állt be: az elvont forradalmiság- tól eljutott a munkásosz­tály életének, harcainak tár- gyiasabb ábrá­zolásáig. ekkor irt híres „pro­letárballadáit” a közvetlen agitációs szándék mellett a valóság mélyebb költői átélése jellemzi. A harmincas években költé­szete kiteljesedik, gondola­tilag elmélyül, érzelmileg gazdagodik. Ekkor születnek átfogó gondolati igényű köl­teményei: A lélek mérnö­keihez, Fiatalok, öregek. Öröm stb., s egyik legismer­tebb verse, a Nemzetközi Brigád indulója, amelyet a spanyol polgárháború har­cosai számára írt. 1937-bén Párizsban, alko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents