Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Korabeli karikatúra a fővárosi „Bonbonniere” társulatáról Á pesti kabaré A századelő Európájában, a naturalizmus ellenáram- lataként létrejött szecesszió új színpadi műfajt hívott életre, a kabarét. Párizsban a cafe concer- tekben. a zenés kávéházak­ban előadott sanzonokból; Németországban — a ..Schall und Rauch”, a „Zaj és Füst” nevű — fiatal írók és színészek baráti körének szatirikus.- prózai előadásai­ból nőtt ki a jellegzetesen polgári kabaré. A hazai ka­baré a francia és német in­dítás ellenére sajátosan ma­gyar arculatú és nem sokkal a nagy elődök után álaikűlt ki. Egy évvel a párizsi Chat Npir és a német Berliner Künstlerhaus első humoros estjei után, Zoltán Jenő új­ságíró megalapította a ma­gyar kabarét. A Fővárosi Or­feum műsorában másfél órás betétet iktatott. a Tarka Színpadot. Egyfel vonato­sokat, tréfákat, bohózatokat adtak elő, és csúfosan meg is buktak a premierein, Ami­kor az Orfeumban váratla­nul bejelentették -őket, a törzsközönség felállt és el­vonult vacsorázni. Ezután sorra születtek a tiszavirág életű vállalkozá­sok Pozsonyban, Debrecen­ben, Nagyváradon. Válto­zást csak az 1907-es eszten­dő hozott. Ekkor bérelte ki a Teréz körúti, folyosó for­májú borozót, a fiatal vidé­ki színész, Kondor Ernő. A Bonbonniere-ben a finom falatok, jó borok mellé szó­rakoztató vidám műsort ad­tak. A franciásan frivol sanzonok, az eredeti magyar kupiék és a jó konyha rövid idő alatt meghozta a sikert. A színész-vállalkozó ezután merész lépésre szánta el magát, becsempészte műso­rába a magyar irodalmat. „Minden este felléptetett egy magyar írót, eredeti no­vellával, minden este mást, húsz koronáért. ..” Az ötlet meghatározta a magyar kabaré további sor­sát, mert csak így vehette fel a pesti kabaré azt a sa­játos stílust, amely megkü­lönböztette minden más — — kabarétól. Mert Pesten a legjobb írók. művészek dol­goztak együtt. S ebben nagy szerepe volt Nagy Endrének, aki a Teréz körúti borozó­ban elsőnek lépett a füg­göny elé. S később ő nyerte meg sorra az irodalmi élet hírességeit a magyar kaba­rénak. Ott találjuk a népes szerzőgárdában például Ka­rinthy Frigyest, aki megren­delésre írta néhány óra alatt a jeleneteket... Molnár Fe­renc akkor kezdett kabarétré­fákat írni, amikor a Pál ut­cai fiúkkal és a vigjátékai- val már világhírű volt. Hel- tai Jenő sorra irta dalait Nagy Endre saját kabaréjá­nak, a Budapesti Cabaret- nak. Első kupléja, amit az utolérhetetlen „dilettáns” László Rózsi adott elő, a Berta a moziban, örök min­tája lett a kabarédaloknak. Népszerű divat volt Pes­ten a kabaré. Ekkoriban már felvette magyar maszk­ját, hogy onnan öltögesse nyelvét politikai, társadal­mi eseményekre. Kormány- intézkedéseket gúnyolt, neves politikusok bujkáltak a pes­tiek nevetése elől. • 1908 és 1913 között, amikor Nagy Endre a leglelkesebben dol­gozott a Modem Színpadon, végérvényesen kialakult a korszak kabaréstílusa. Tö­kéletes színészi munka, könnyedség, konvekcióktól mentes előadásmód. S ott volt a példakép, a magyar sanzonművészet csillaga, Medgyasszai Vilma, aki Gá­bor—Szirmai bölcsődalá­val mutatkozott be. és esté­ről estére fergeteges sikerrel adta elő. Vidor Ferike cse­lédlányokról énekelte bájo­san, szomorúan és mulatsá­gosan Gábor Andor balladá­it. Nagy . Endre, a közönség minden mozdulatára élén­ken, pillanatnyi pontosság­gal reagáló kömferanszot honosította meg. Esténként, az utolsó szómként bejelen­tett, ..felelősségvállalás nél­kül” előadott jelenet, ahol a szerepeket csak körvonalaz­ták, együtt játszott a közön­séggel. Ez volt az est leg­több szenzációt ígérő pontja, mert a színészek egész nap készültek az esti „jó bemon­dásokra”. a szerepükre, hogy egymást és a közönséget is meglepjék. A kabaréban ekkoriban honosodott meg a közéletet kritizáló kupiék. jelenetek. S az első világháború előt­ti időszakban. amikor a rettegést szórakozással pró­bálták legyűrni az emberek, a kabaré a közönség legked­veltebb sizórakozásává vált. Soós Éva Major Henrik rajza Róxeahefvi Kálmán a „Modern Színpad” három tagjáról Kőkény Hona Humor* szolgálat Vevő: — Kérek egy üveg vod­kát! Eladó: — Bocsásson meg, uram, de nem olvasta, a cégtáblán­kat: „Mindent a barkácso­lóknak"? Vevő: — No és? Azt gondolja talán, hogy a barkácsolók nem isznak vodkát? ★ A hangversenyen az egyik vendég odaszól a szomszéd­jához: — Nem hagyná abba a horkolást? Különben se­hogy sem tudok elaludni. ★ A ház asszonya így szól az utoljára érkező vendég­hez: — Remélem, nem zavar­ja, hogy ön lesz a tizenhar­madik az asztalnál. — Egyáltalán nem, nagy­ságos asszonyom — válaszol a vendég. — Kivéve, ha az étel csak 12 embernek ele­gendő! Farkas András: Mennyi a tiszta haszon? Senklse tudja, hová menekülnek a féktelen órák, semmise súgja helyűk, éhiek-e hontalanul. Hány üres óra bevallja, hogy ő keres, 6 kutat engem, S csak küszöbömre szunyái, mint aki lopni akar. Szólok is olykor: A Lét, es a földi, mihaszna szamárság Nyugtalanítja szívem, nyűgbe szorítja eszem, Nem tudom és nem is ismerem emberi módozatát sem, Foghatom én az időt lelki igába, hogyan? Mit tehetek vele, érte, miatta a testi erővel, És ha szökik, ki segít néki, hová vezeti? Asszony! arcon, a gyermeki szem nevető tükörében Látom a lenge nyomát, mégse hiszem, hogy az ő, Mert nem a Lét, a világ, ez a testi, de tarka valóság Fontos, az életemet méri a félszeg idő, És ha a hit nyoszolyája a pont, hol a féktelen órák Elszaporodnak, az ok ott se mutatja magát, Mert csak elébcm erednek, az arcukon azt mutogatják, Hogy nekem ők ez a sors, máris inainak odább, Mit tehetek, mit akarjak, az ész hova futhat, utánuk? Mennyi a tiszta haszon, hogyha tudom, ki vagyok? Rózsa Endre: Ha ki valakit megszeret Ha végei ér a szerelem, az élet múlik el — gondoltam zöldfülűn. Te nem? Nos: holtig, élni kell! Ha elmúlik az életem, hány szerelmem halott! Lényegük: enyém. S a tetem — övék... Már így vagyok! Játszani jő. Körhinta száll: népes egyedüllét. Forgása, ha el is kaszál — ilyen hintára ülnék. Ha ki valakit megszeret; olyan régtől szerette, nincs módja, ha már így szeret, hogy többé ne szeresse! í A maják csatornái A féltékeny feleseg egy­általán nem bízik a férj­ben. Valahányszor egy apró hajszálat fedez fel a ka­bátján, szörnyű jelenetet csap. Egy este aztán, ami­kor férje öltönyén az ég­világon semmit sem talál, zokogásban tör ki: — És újabban még ko­pasz nőkkel is összeállsz! ár A filmcsillag felsóhajt: — Torkig vagyok a há­zassággal. — Hát akkor válj el — tanácsolja a barátnője. — A válással is torkig vagyok — hangzik a válasz. ár A válóperes ügyvéd meg­kérdezi az asszonytól: — No és egyáltalán nem volt semmi, amiben ön a házasság alatt egyetértett a férjével? A feleség zokogva mond­ja: — Dehogynem, abban, hogy a televízió műsora pocsék! ár A kozmetikussebész így szól pácienséhez: — Kedves asszonyom, ha itt egy kicsit felvarrjuk, ak­kor olyan szép lesz, hogy senki sem ismer rá az ut­cán. — Az isten szerelmére doktor úr, csgk ezt ne — til­takozik a hölgy —, hiszen az embereknek mégis tudniuk kellene, ki az, aki ilyen szép! A maja városokat és templomokat felfedező ré­gészek számos bizonyítékot találtak e nép magas fokú civilizáltságéra. , E fejlett kultúra mai kutatói előtt azonban nem volt világos, hogy az ország lakói hol találtak megfelelő helyet a földművelésre. A mai Gua­temala, amely az egykori állam helyén terül el, két, földművelésre alkalmatlan részből áll: az egyik he­gyes és száraz, a másik pe­dig mocsaras dzsungel. Pe­dig annak idején ez a föld 2—3 millió embert táplált. R. Adams angol régész­nek egy repülőgépes rádió- lokátor segítségével sikerült Mikor jelent meg a homo sapiens, amelyhez mi is tar­tozunk? A becslések több mint 1 millió és 50 ezer év között ingadoznak. Annak a koponyának az analízise, amelyet egy angol kutatónő négy évvel ezelőtt Tanzá­niában talált, e korszak ha­tárát ISO—900 000 évre szű­kíti. A koponya, amely az év­ezredek során 22 darabra esett szét, egyébként jó ál­lapotban maradt meg. A geológusok viszonylag pon­tosan meg tudták határoz­ni annak a rétegnek a ko­rát, amelyből a lelet előke­rült. A biológusok pedig ar­ra a következtetésre jutót-' tak, hogy a koponya felépí­tésében keverednek a primi­az ősi öntözőrendszer nyo­maira bukkannia. Minden valószínűség szerint a ma­ják 1. e. 300-ban kezdték építeni a rendszert, s mint­egy 1200 éven át fejlesztet­ték. Az öntözőrendszer 80 000 négyzetkilométer te­rület öntözését látta el. A radar képernyőjéről lefény­képezett kép alapján a ré­gész a helyszínen kezdte tanulmányozni a rendszert. Meghatározta, hogy a csa­tornák fél méter mélyek és egy-két méter szélesek vol­tak, az árkokat egyszerűen kapával ásták ki. A trópusi erdőkből elvezették a vizet, kiszárították őket, s ezzel a vízzel öntözték a kiszárí­tott területeket. \ tív és a mai vonások, s egé­szében véve közelebb van a homo sapinshez, mint ősé­hez. A tanzániai lelet nagy­sága 1200 köbcentiméter. A felegyenesedett ember ko­ponyájának átlagos űrtar­talma nem egészen 1000 köbcentiméter, a homo sa­piensé pedig 1350. A nyak- szirtcsont formája szintén a mai emberéhez hasonlatos. De vannak archaikus voná­sai is: a szemöldökívek, a csapott homlok, a csontok fokozott vastagsága. Az elemzés eredményei az alábbiakban foglalhatók ösz- sze: a naplókban 18-as számú emberként nyilván­tartott koponya a mai em­ber koponyájának korai pél­dánya. /fyi Vedel A címbeli szóval kap­csolatban két levelet ia kaptam. Mindkét levél író­ja arra kíváncsi, nagyon bántó-e, ha valakiről azt állítják, hogy „gyakran ve-; dél”, „nem is issza a a tör ményt, hanem vedeli’’. Vá­laszul szánom az igealalí életútjának alábbi rajzát. A bizonytalan eredetű ve­del szóalak, mint tájnyelvf megnevezés elsősorban a Dunántúl, főleg Somogyj Tolna, és Vas megyékben élt a nép nyelvhasználatá­ban. Azt az embert minősí­tették vele, aki sokat éa mohón iszik. Sokáig csak nyelvjárási szinten, kis te­rületen élt, s durva stílus-» értékű szóként vállalta nyel­vi szerepét. Később íróink is rátaláltak, s ugyancsak rosszalló használati értékben azokról a szereplőikről állí­tották, hogy vedelnek, akik otromba mohósággal nem isszák a bort, hanem való­sággal vedelik. Jókai Mór is gyakran felhasználja e szót szöcsaládjával együtt: vedéi, vedelő, vedelés, ve­delt . Ezek a szavak azokat az embereket minősítették íróinknál, akik mint a gö­dények, gyorsan, habzsolva és mohón fogyasztották az italt. . A vedel ige jelentéstartal­mát és használati értékét szólásszerűen ezek a nyel­vi formák is kifejezik: Annyit iszik, mint a tehén,'., derűre-borúra iszik, iszik,1 mint a csap, nyakló nélkül iszik, benyakal, nagy iható,' nagyokat iszik stb. Az el­ítélés szándékával használ­ták fel ezeket a szólásokat nagyapáink és apáink is. Nem véletlen, hogy egy bí­rósági tárgyaláson hangzott el ez a mondat: „Ez többet vedelt, mint amennyit egy Mercedes fogyaszt” (Szabad Föld, 1981. jan. 11.). Mai költőink verseiben is kulcsszerepet vállal szavaink, ismét csak elítélő, gunyoros szándékkal: „Amíg vadul vedel minden kortársam: / kitaszítva tén- fergek az országban” (Soós Zoltán: Absztinencia). Jellemző közlő, kifejező szerepet tölt be a vedel és származéka ezekben a vers­mondatokban: „Nem zug- vedelést takar-é ez a póz?" (Soós Zoltán: Látogatók). — „Pálinkát vedelne^ ... (Ora- vecz Imre: Szajla a közép­korban). A vedel szó életútja meg­győzhette levélírónkat arról,' hogy nem éppen épületes minősítést kap az, akiről azt j állítják, hogy ..egész nap í vedel”. De az is igaz, hogy J újabban tréfás színezettel,' j s humorral telített haszná- l lati értékben is élnek ezzel az igealakkal. Dr. Bakos József Különleges ésszel rendelkezett. Nem is­mert semmi akadályt, semmi korlátozást. Milliókért ésszerűsí­tett. Már az is érde­kes volt, ahogyan csinálta. Egyszerűen fölemelt egy darab vasat, és kijelentette: — Ebből a vasból egy olyan szerkezetet lehet konstruálni, amelyet idáig kül­földről hoztunk be. És a népgazdaság számára megtakarí­tunk kétszáznegyven. ötezer-háromszázti­zenhét levát és tizen­négy sztotinkát. Azon nyomban sű- rögni-forogni kezd-' tek a szakértők, akik fáradságos munkával meg állapit ott ák, hogy a gép a népgazdaság számára pontosan kétszáznegyvenötezer- háromszáztizenhét le- va és tizennégy szto tinka megtakarítási eredményez. A gondolkodás fo­lyamata volt rejtély. Néhány tudományos intézmény pszicho- anatómiai-szociológiai vizsgálatnak vetette alá. Megállapították. Az évszázad csodája hogy az állandó, megfeszített gondol­kodás eredményekép­pen ennek a különle­ges észnek nem mű­ködik egyszerre az összes centruma. Volt. amelyik pihent, ■ és volt, amelyik csak az ésszerűsítés bejelen, tése után kapcsoló­dott be. Ez a külön­leges ész az igazga­tónál tett látogatása­kor nyilvánult meg igazán, aholis meg­közelítőleg a követ­kező párbeszéd zaj­lott le: — Az ésszerűsítés­hez epy újabb készü­léket kell alkotnunk, igazgató elvtárs. Kü­lönben a szerkezei nem fog működni. — Csak most jut az eszébe? És mibe kerül? — Alig háromszáz- ezer levába. — Háromszázezer Honnan vegyem ezt u pénzt? — Az már az ön dolga. Az én dol­gom, hogy a techni­kai fejlődést előbbre­vigyem. Az igazgató legszí­vesebben kihajította volna, de nem szólt semmit, mégpedig azért, hogy a pert megelőzze. A becses szerkezetre az üzemi fürdő rekonstrukció­jára hivatkozva szer­zett pénzt. De mint hogy ez az ész foly­tonosan újabb gondo­lati termékekkel és pótlólagos szerkeze­tekkel állt elő, az igazgató a két új műhely építésére át­vett pénzt is föl­használta. így most csak a fejéhez kapott. Ebben az állapotban talált rá az a bizott­ság, amely a műhe­lyek átvételére érke­zett, De miután sem­miféle átvételről nem volt szó. a bizottság megelégedett azzal, hogy átvette az igaz­gató lemondását. Az új igazgató az eddigi helyettes lett. Már a második nap kitüntették, miután a vezetése alatt álló vállalat országosan első lett az ésszerűsí­tés területén. Megdi­csérték azért, hogy támogatott egy ilyen különleges észt, és ő boldogan tért haza, vidáman fütyörészett, annak az embernek a vidám, füttyével, aki nem tudja, hogy mi vár reá. Szvetozár Karadzsov (Fordította: Migray Ernőd) A tizennyolcas számú ember Ezen nevettünk

Next

/
Thumbnails
Contents