Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

Az SZKP XXVI. kongresszusáról jelentjük (Folytatás a 3. oldalonJ mint a béke megvédése. Ez­zel gyermekeink és unoká­ink érdekében is munkálko­dunk, a jövő nemzedékek boldogságáért. Ha béke lesz, a népek al­kotó tettereje — a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva — bizonyára Az SZKP főtitkára ezután áttért a gazdaságpolitika kér­déseire. A népgazdaság irá­nyítása a párt és az állam egész tevékenységének ten­gelye — mutatott rá —, hi­szen a gazdaságban rakják le a szociális feladatok meg­oldásának alapját, szilárdít­ják az ország védelmi ké­pességét és az aktív külpoliti­ka alapját. Itt hozzák létre a szükséges feltételeket ah­hoz, hogy a szovjet társada­lom sikeresen haladjon a kommunizmus felé. A hetvenes évek elején az SZKP sokoldalúan elemezte Társadalmi össztermék Fogyasztásra és felhalmozás­ra felhasznált nemzeti jövedelem A nemzeti jövedelem fogyasztásra és nem termelő beruházásokra fordított eszközei Ipari termelés Mezőgazdasági termelés (évi átlagtermelés) Beruházások Termelési állóalapok (év végére) A közlekedés valamennyi ágazatának teherforgalma (milliárd tonna/kilométer) Kiskereskedelmi áruforg. Társadalmi fogyasztási alapok A népgazdaság fejlődésé­nek eredményei meggyőző­en bizonyítják a párt gaz­dasági stratégiájának he­lyességét. Az ország lényegesen elő­relépett a kommunizmus anyagi-műszaki alapjai meg­teremtésében. A tudomány vezető helyet foglal el vi­lágviszonylatban is az isme­retek legfontosabb területein. Az ország gazdasági ereje szavatolja a továbbhaladást a kommunista építés útján. Az elmúlt évtizedben meg­feszített harc folyt a népgaz­daság hatékonyságának foko­zásáért. A munka termelé­kenysége ennek eredménye­ként csaknem másfélszere­sére nőtt. A tudomány vív­mányaiként korszerű, új ágazatok jöttek létre, mint az atomgépgyártás, az űr­technika, az elektronikai és mikroelektronikai, a mikro­biológiai ipar, a lézertechni­ka. a mesterséges gyémántok gyártása vagy más új szinte­tikus anyagok előállítása. Nagy változások történtek a termelőerők elhelyezésében. A kelet és észak felé hala­dás szempontjából nagjr le­hetőségeket tár fel a Bajkál —Amur vasútvonal. A het­venes években folyamatosan növekedett a nehézipar. A termelőeszközök gyártása ugyanolyan méretekben nőtt, mint az előző húsz esztendő­ben. A hatvanas évekhez ké­pest megkétszereződött a villamosenergia-termelés. Az ország egységes energetikai rendszerébe bekapcsolódott Szibéria egyesített energia- rendszere. Gyors ütemben fejlődik az atomenergetika. Megkezd­te a termelést az Atommas — a nukleáris áramfejlesztő berendezések fő szállítója. Tovább erősödött az ország kohászata. Az utóbbi évtt- zedbén a népgazdaság 460 millió tonnával több acélt kapott, mint az előzőben. A 13öl. február 24., kedd megoldja azokat a problé­mákat, amelyek jelenleg ag­gasztják az embereket. Nem a népek anyagi és szellemi javainak értelmetlen tékoz­lása. a pusztító háborúra készülődés, hanem a béke megszilárdítása a vezérfona­lunk a holnapba vezető úton. a népgazdaság állapotát, és meghatározta a fejlett szo­cializmus társadalmi-gazda­sági problémái megoldásá­nak fő útjait. A XXIV. és XXV. kongresszus fordula­tot határozott el a népjólét emelését célzó sokrétű fel­adatok megoldására: átkeli térni a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszára, emelni kell a munka hatékonysá­gát, javítani minden téren a minőséget. Brezsnyev ékkor ismertet­te az 1971—1980-as években elért fejlődést tanúsító ada­tokat. 2S2 437 155 219 354 162 352 627 178 100.4 123.7 123 80,6 133,5 166 531 1149 216 3829 6165 161 158,1 268,5 170 63,9 116,5 182 gépgyártás széles körű prog­ram alapján fejlődött. Nagy mennyiségi és minőségi vál­tozások történtek a vegy­iparban és az olajvegy­iparban. A tomszki vegyi­gyár, a prikumi.az omszki és a sevcsenkói műanyag­gyár, valamint több más új vállalat alkotja a mai vegy­iparunk magvát. Az utóbbi két ötéves terv­ben lényegesen megszilár­dult a mezőgazdasági ter­melés műszaki alapja. Foko­zódott a földművelés és az állattenyésztés kemizálása, komplex gépesítése. Annak ellenére, hogy az utóbbi öt évből három ked­vezőtlen volt, a gabona évi átlaghozama 205 millió ton­nára nőtt. A gyapottermés 1980-ban csaknem tízmillió tonnát tett ki. Egészében vé­ve a IX. és a X. ötéves terv­időszakban 272 piüliárd ru­bellel több mezőgazdasági terméket állítottak elő, mint a két előző tervidőszakban. A szovjet állam gazdasági erejének növekedése lehető­vé tette, hogy a 70-es évek­ben teljesítsük a népjólét emelésének átfogó program­ját. Harminckét milliárd rubelt fordítottak a munka­bérek, a nyugdíjak, segélyek stb. emelésére országos in­tézkedések keretében. Növekedtek a minimális munkabérek, és nőtt a köze­pes keresetű munkások és alkalmazottak bére a nép­gazdaság valamennyi ágaza­tában. A havi átlagos mun­kabér 1980-ban meghaladta a 166 rubelt. A IX. és a X. ötéves tervidőszakban emel­ték a munkások, az alkal­mazottak és a kolhoztagok minimális nyugdíját is. Csa­ládi pótléket vezettek be az alacsony keresettel rendelke­ző családok részére. A köz­szükségleti cikkek termelése a hetvenes években az előző évtizedhez viszonyítva csak­nem kétszeresére nőtt. Ugyanakkor ezen a téren, csakúgy mint a lakosság élelmiszer-ellátásában, van­nak problémák és hiányossá­gok, amelyekről a továbbiak­ban részletesebben szólok — mondotta Leonyid Brezs- «yeu, Az SZKP Központi Bizott­sága az eredmények szociál­politikai értelmét abban lát­ja, hogy a gazdaság fellen­dülésére alapítva tovább tö­kéletesedett a társadalmi vi­szonyok egész rendszere,, a szovjet szocialista életforma. Elismeréssel adózva a szovjet nép valóban törté­nelmi jelentőségű tetteinek, az SZKP Központi Bizott­sága világosan látja a ne­hézségeket, a hiányosságokat, a meg nem oldott problé­mákat is — hangsúlyozta Brezsnyev. Nem minden ki­tűzött célt sikerült . elérni. Ennek okai különbözőek. Közrejátszottak objektív kö­rülmények is, és a tervezés­ben és az irányításban meg­levő fogyatékosságbk is. A legfőbb ok bizonyára abban rejlik, hogy még nem sikerült maradéktalanul le­küzdeni a tehetetlenség visz- szahúzó erejét, azokat a ha­gyományokat és szokásokat, amelyek abban az időszak­ban alakultak ki, amikor nem a minőség, hanem a mennyiség volt előtérben. Most arra van szükség, hogy a felhalmozott tapasztala­tokra támaszkodva még ha­tározottabban hárítsuk el az akadályokat, amelyek gátolják a gazdaság fejlő­dését. A XI. ötéves tervidőszakra és a nyolcvanas évekre vo­natkozó feladatokat részle­tesen vázolta az SZKP Köz­ponti Bizottságának terveze­te. A tervezet megvitatásá­ban több mint 121 millió ember vett részt, többségük támogatta azt. Sok hasznos javaslattal, kiegészítéssel és módosítás­sal járultak hozzá, gazdagít­va a benne foglaltakat. Az ország hatalmas gazda­sági és tudományos-műszaki alapokkal, odaadó, képzett szakemberek milliós seregé­vel lépett be az új évtized­be. Ez határozza meg lehe­tőségeinket. Egyidejűleg fo­kozódnak szükségleteink is. Növekednek mind a népgaz­daság normális munkájához, mind a szovjet emberek nö­vekvő igényeinek kielégíté­séhez szükséges beruházá­sok méretei. S e termelési és személyi szükségleteket nem egyszerű körülmények között kell majd kielégíte­nünk. A 80-as években több té­nyező teszi majd bonyolul­tabbá a gazdasági fejlődést. Lassul a munkaerőforrások növekedése. Nőnek a ráfor­dítások a keleti és északi körzetek gazdasági haszno­sításában. Emelkednek a környezet­védelemre fordított kiadá­sok. Sok a gyökeres átszer­vezést igénylő régi vállalat. Az utak, a közlekedés és a hírközlés elmaradnak a gaz­daság növekvő szükségletei­től. Következésképpen ko­moly erőfeszítésekre, szá­mottevő anyagi eszközökre van szükség mind e téren. A népgazdasági fejlődés fő irányainak tervezete figye­lembe veszi azokat a konk­rét körülményeket is, ame­lyek között az ország fejlőd­ni fog. „A XI. ötéves terv fö feladata — áll a tervezet­ben — a szovjet emberek jóléte emelésének biztosítá­sa a népgazdaság folyamatos fejlesztésének, a tudomá­nyos-műszaki haladás meg­gyorsításának, a gazdaság intenzív fejlődési szakaszra állításának, az ország ter­melőerői ésszerűbb felhasz­nálásának, az összes erő­forrással való messzemenő takarékosságnak és a mun­kaminőség javításának alap­ján." A számítások szerint a fogyasztásra és felhalmozás­ra fordított nemzeti jövedel­met 1990-re legalább 1,4- szeresére kell növelni. Kö­rülbelül ilyen mértékben növekednek a beruházások is. A XI. ötéves tervidő­szakban a nemzeti jövedel­met 18—20 százalékkal, az ipari termelést 26—28 száza­lékkal, a mezőgazdasági ter­melést pedig 12—14 száza­lékkal kell növelni. Az öt­éves tervidőszakban a beru­házások elérik a 711—730 rmJUM Mb«lt. tfalamcnűyi népgazdasági feladat megoldásának elen­gedhetetlen feltétele a ne­hézipar fejlesztése. Ez külö­nösen vonatkozik az alap­vető, elsősorban a fűtőanyag­energetikai ágazatokra. Egy­re időszerűbbé válik a fűtő­anyag-energetikai mérleg szerkezetének javítása. Csökkenteni kell a kőolaj részarányát, földgázzal és szénnel kell azt helyettesíte­ni. Gyorsabban kell fejlesz­teni az atomenergetikát, ezen belül a gyors neutro­nokkal működő reaktorokat. És természetesen az élet megköveteli az elvileg új energiaforrások felkutatását, beleértve a termonukleáris energetika alapjainak létre­hozását. Elsődleges fontosságú gaz­dasági és politikai feladat­ként szeretném kiemelni a szibériai földgázkitermelés gyors növelését. Azt várjuk, hogy ennek megvalósításában, csakúgy, mint az atomenergetika fej­lesztésében, részt vesznek az érdekelt szocialista orszá­gok. Külön kitért a szállítás munkájára. Az itt felhalmo­zódott problémák komoly­sága és aránya miatt arra a következtetésre jutottunk — mondotta —, hogy ezek csak hosszú távú komplex program alapján oldhatók meg. Ilyen program kidol­gozását tervbe vettük. Az intenzív gazdálkodás, a hatékonyság fokozása mindenekelőtt annyit je­lent, hogy a termelés ered­ményei gyorsabban növe­kedjenek, mint a ráfordí­tások, hogy viszonylag ki­sebb erőforrásokat vonva be a termelésbe, többet tudjunk elérni. E feladat megoldásának kell alárendelni a tervezést, a tudományos-technikai és a szerkezeti politikát. A kongresszus küldöttei meghallgatják és megvitat­ják Nyikolaj Tyihonov elv­társnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének előadói beszédét a Szovjet­unió gazdasági és szociális fejlődésének fő irányairól az 1981—1985. évre és az 1990- ig terjedő időszakra. Brezs­nyev néhány elvi jellegű el­képzelését fejtette ki a to­vábbiakban a jövendő gaz­daságpolitika szempontjából. Miután a legjobb nemzet­közi mutatókhoz viszonyít­va mi több nyersanyagot és energiát használunk fel a megtermelt nemzeti jövede­lem egy-egy egységére, a már meglévő erőforrásokból sokkal több végterméket _ is lehetne gyártani. Az egész gazdaság sikereit nagy mér­tékben függnek a kiterme­lő ipar hatékonyságának fo­kozásától. Pótolhatatlan kin­csekről van szó. Helyes, gaz­daságos felhasználásukért a leendő nemzedék előtt is fe­lelősséget viselünk. Leonyid Brezsnyev ezután felhívta a figyelmet a ter­melési kapacitások jobb ki­használására, a fokozottabb takarékosságra, valamennyi erőforrás ésszerűbb és ha­tékonyabb felhasználására. A XI. ötéves tervidőszak­ban és a nyolcvanas évek­ben — mondotta — a fo­gyasztás részarányát a nem­zeti jövedelemben 1985-re 77,3 százalékra tervezzük nö­velni. Szükséges volt külön­leges élelmezési program ki­dolgozása is a mezőgazdasági termékek termelésének nö­velésére. A XI. ötéves terv­időszakban 3 millió tonná­val akarjuk növelni a hús­termelést. és 1985-ben elkeli érni az évi 18,2 millió ton­nát — mondotta. Megállapította, hogy a fő nehézség a takarmányhiány, ezért a tervidőszakban a ga­bona évi átlagtermelését 238 —243 millió tonnára kell nö­velni, súlyt helyezve a ta­karmánygabona termeszté­sére Meg kell javítani a la­kosság ellátását számos élel­miszercikkel, növelni kell a gyümölcs- és zöldségter­mesztést, meg kell javítani szállításukat. tárolásukat és feldolgozásukat. Ez a kolhozok és szovhozok, vala­mint az új gyümölcs- és zöldségtermesztési miniszté­rium feladata. A szónok felhívta a fi­gyelmet a mezőgazdasági dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönzésének fontosságára. Megállapította, hogy a szo­cialista mezőgazdaság alap­ját a kolhozok és a szovho­zok képezik. „Ez korántsem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a személyi tu­lajdonú háztáji gazdaságok lehetőségeit.” Ezért az SZKP KB szükségesnek tartotta, hogy határozatot hozzon a személyi tulajdonú háztáji gazdaságok fejlesztését cél­zó pótintézkedésekröl. A fogyasztói kereslet ki­elégítésében óriási a jelentő­sége a helyi kezdeményezé­seknek — mutatott rá Brezs­nyev és hangsúlyozta, hogy az SZKP gazdaságpolitikájá­nak kiinduló és végpontja a törődés az emberekkel, szükségleteik és igényeik Beszédének befejező ré­szében az SZKP KB főtit­kára a szovjet társadalom szociális, politikai és szelle­mi fejlődésével, valamint a párt ebből adódó feladatai­val foglalkozott. Megállapította, hogy a het­venes években folytatódott a szovjet társadalom vala­mennyi osztályának és tár­sadalmi csoportjának köze­ledése, fokozódott a munkás- osztály szerepe, mélyreható változások történtek a kol­hozparasztság életében, gya­rapodott az értelmiség lét­száma. A fejlett szocializmus keretei között megy végbe a társadalom osztálynélküli szerkezetének kialakulása. Ez természetesen új felada­tokat állít a társadalompoli­tika elé. A Központi Bizottság je­lentős figyelmet szentelt a hatékony népességpolitika kidolgozására és megvalósí­tására is, az utóbbi időben kiéleződött népesedési prob­lémák megoldására. (Csa­lád, fiatal házasok, dolgozó nők, nyugdíjasok.) Szólt a nemzetiségek hely­zetéről, és hangsúlyozta, hogy a párt szigorúan figye. lemmel kíséri a lenini nem­zetiségi politika elveinek megtartását. Szociális kérdésekre tér­ve behatóan foglalkozott az elosztás kérdéseivel; hangsú­lyozta, hogy az anyagi és er­kölcsi ösztönzési rendszerben igazságosan és tárgyilagosan érvényesüljön a munka sze­rinti elosztás elve. Beszámolt a közoktatás fejlődéséről, az egészség­ügyről, a testnevelés és a sport fejlesztéséről, a mű­vészet és az irodalom nagy eredményeiről. Bírálta az „eszmeietlenség” bizonyos megnyilvánulásait, az itt-ott tapasztalható vi­lágnézeti zűrzavart a művé­szek körében, és hangsúlyoz­ta, hogy „tevékenyen, elv- szerűen kell fellépni azok­ban az esetekben, amikor a szovjet valóságot becsmérlő alkotások látnak napvilágot. Itt kérlelhetetleneknek kell lennünk. A párt nem volt és nem is lehet közömbös mű­vészetünk eszmei irányát il­letően.” A párt ugyanakkor megbecsüléssel veszi körül, magas rendű alkotói felada­tok megoldására ösztönzi a művészeket. A szovjet pártvezető mél­tatta a nemrég elfogadott új alkotmányt és megállapítot­ta, hogy szemmel láthatóan megélénkült a legfelső ha­talmi szervek tevékenysége. Elismeréssel szólt a tanács­tagok munkájáról. A továb­biakban foglalkozott az or­szág védelmi erejének meg­szilárdításával, a szakszer­vezetek szerepének növelé­sével és a párt. utánpótlásá­nak. a lenini komszomolnak a feladataival. Külön fejezetet szentelt a párt társadalmi szerepének, megállapítva, hogy a társa­dalom fejlődésével együtt növekszik, erősödik és válik edzettebbé a kommunisták felmérése. Felhívta a figyel­met a fegyelem, a személyi felelősség fontosságára, a terv maradéktalan teljesí­tésére. „Elterjedt az a gya­korlat, hogy csökkentették a terveket. Éz szétzilálja a gazdaságot, bomlasztóan hat, felelőtlenségre szoktat” — mondotta. A vezetés rend­szerének tökéletesítése nem tűri a konzervativizmust — folytatta —, nem a gazdaságirányítási kell a megszokott formák­hoz igazítani, hanem ellen­kezőleg. a formákat a vál­tozó gazdasági feladatok­hoz. Mozgósítani kell az egész társadalom alkotókészségét. pártja. A beszámolási Idő­szakban az SZKP taglétszá­ma 1,8 millió fővel gyarapo­dott; jelenleg a pártnak 17 millió 480 ezer tagja van, A tagság 43,4 százaléka mun­kás, 12,8 százaléka kolhoz­tag és 43,8 százaléka a mű­szaki-, tudományos és alko­tó értelmiség képviselője. Részletesen foglalkozott Brezsnyev a pártépítés idő­szerű kérdéseivel, az ideoló­giai-politikai nevelő munka javításának feladataival, fel. hívta a figyelmet a marxis­ta—leninista elmélet alkotó fejlesztésének fontosságára. Megállapította azt is, hogy az SZKP jelenlegi program­ja helyesen tükrözi ugyan a társadalmi fejlődés törvény- szerűségeit, de elfogadása óta már húsz év telt él, ezért e program átdolgozására van szükség. Ennek értelmében javasolta a program szüksé­ges módosítását és kiegészí­tését. A kongresszuson — hang-' súlyozta végül — meg kell vitatni a párt, az ország ter­veit a XI, ötéves tervidő­szakra. és távolább tekintve, az 1990-es évekig. „Attól, amit ezekben a napokban elhatározunk, nagymérték­ben függ majd hazánk arcu­lata a XX. század végén, a harmadik évezred küszöbért." „Magasztos célunk: a kom. munizmus. És mindegyik munkasiker, a hősi tettek mindegyik éve, mindegyik ötéves terv közelebb vis* bennünket ehhez a célhoz. Ebből a szempontból méri fel pártunk az előttünk álló öt évet is. Sok tennivalónk van még. Nagy, bonyolult feladatokat kell megolda­nunk, de mi megoldjuk őket, feltétlenül megoldjuk Igen, a szovjet emberek magabiztosan tekintenek a jövőbe. De derűlátásuk nem a sors kegyeltjeinek önbizal­ma. Népünk tudja, hogy mindent, amivel rendelkezik, saját munkájával teremtett meg, saját vérével védett meg. És mi azért vagyunk derűlátók, mert bízunk or­szágunkban, népünkben. Ml azért vagyunk optimisták, mert bizunk pártunkban, tudjuk, hogy a pórt által ki­jelölt út az egyetlen helyes út!” — fejezte be előa.Ji beszédét az SZKP KB főtit­kára. + Az első munkanapon ter­jesztette a kongresszus elé a Központi Revíziós Bizottság beszámolóját Gennagyij Szi- zov, a bizottság elnöke. Ugyancsak hétfőn köszöntöt­ték a kommunisták nagy ta­nácskozását a fennállásuk 63. évfordulóját ezen a na­pon ünneplő szovjet fegyve­res erők képviselői. Meg­kezdődött a beszámolók meg­tárgyalása is: Az első na­pon a Politikai Bizottság két tagja: Viktor Gr isin, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára és Vlagyi­mir Scserbickij. Ukrajna Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkára kapott szót 2, A gazdaságpolitika kérdései A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének fő mutatói a 70-es években (milliárd rubelben, összehasonlító árakban) 1970. 1980. "Í98Ö. %-ban 1970-hez _______________viszonyítva 637 1061 167 3. A társadalom szociális, politikai és szellemi fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents