Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-17 / 40. szám
9 Sematizmus-e a sematizmus? A NEM EPPEN bölcsnek tűnő, szónoklat lanul szónoki kérdés a címben sem politizálni, sem esztéttzálni nem kívánja menyem! a* olvasót. Mégha a cím után és nyomén óhatatlan is egy kevéske politizálás és ugyancsak mértékadóan kevés esztétikai töprengés, — egy régi magyar filmösszeállítás nyomán. Régi bizony, mert a három filmből a legfrissebb is majd harmincesztendős, a legidősebb még jóval túl is lépte a három ikszet. Három harmincéves magyar film egy olyan héten, amikor a péntek 13-ra esett, s még ráadásul a fllmőssze- állítás címe Is Péntek 13,— és horribile dictu, mindez a tévében és fő műsoridőben .. .1 Ennyi rossz előjel egyszerre még aligha figyelmeztette a magyar televíziónézőt: zárd el a készüléket, mégha Latabár Kálmán is a „főse” a történetkéknek, mégha olyan arcokkal, nevekkel is találkozol, mint a jóemlékű Kiss Manyi, Tompa Sándor, valamint Ruttkai Éva és még sokan mások. És aki mégsem zárta el, nem riadt vissza emlékezni — már aki megélte — az ötvenes évek sematikus korszakéra, vagy aki kíváncsi, hogy milyenek is voltak ezek á direktbe agitáló sematikus filmburleszkek, — nos mindazok, velem együtt, nem bánták meg e film- és politikatörténeti visszapillantást. Vasárnap délutánonként Korda-sorozat a televízióban Folytatja a nagy filmművészek életművét bemutató sorozatát a televízió. Korda Sándor alkotásaival március 1-tól vasárnap délutánonként ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A Turkevén született művész fiatalon, haladó szellemű újságíróként szerzett nevet magának; filmkritikusként kezdte pályafutását. Filmrendezőként a tizes években tűnt fel. A Tanácsköztársaság Idején direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője volt. Emiatt később el kellett hagynia Magyarországot. A húszas évektől Németországban, Hollywoodban, Párizsban, majd Londonban dolgozott és szárpos film- vállalat alapítása, felvirágoztatása fűződik nevéhez. Sok irodalmi művet vitt filmvászonra, többek között Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője, Jókai Mór Az aranyember című regényét. fiz angol filmipar markáns alakjaként számon tartott Korda Sándor — min.t producer — nagy gondot fordított filmjei pompázatos kiállítására, s elsősorban a kosztümös műfajt kédvelte. E filmjei közül elsőként az 1933-ban forgatott Vili. Henrik magánélete éíműt tűzi műsorra a televízió. Az ötrészes sorozat további adásaiban képernyőre kerül az 1936-ban készült Rembrandt, az 1941- es „születésű” Lady Hamilton és Azy eszményi férj, amely az utolsó önálló rendezésében. Oscar Wilde színművéből 1947-ben készült. Bemutatja a televízió a Bagdadi tolvaj című, Michael Powall rendezte filmet is, amelynek a producere volt Korda Sándor. (MTI) ilRtuíicAti ViíESSSSS , 1981. február 11., kedd Tekintsen el attól a kedves olvasó, hogy újfent leírjam, milyen kitűnő színész volt Latabár Kálmán, s hogy filmbéli társai Is, legalábbis nagy többségük a magyar színház- és filmkultúra markáns képviselőivé váltak. Vagy voltak már, vagy lettek azok! De attól ne tekintsünk el, hogy a három kis agitáclós történet, hogy egyáltalán történetté válhatott, hogy egy adott kor szükséges — mert szükséges volt! — szinte napi agitá- ciót is felölelő politikai hétköznapjai az eladhatóság, a meggyőzés és ráadásul a nevetős, mosolygós szórakoztatás eszköze lehetett, abban egy nagyszerű, de egyszerű felismerés volt a döntő. A legjobbakat, a legtöbbet ígérő színészeket a filmre! Akiknek hisznek, akik el- hihetővé teszik még a hihetetlent is és hihetetlenné varázsolják az elhlhetőt is. A FELNŐTT GENERÁCIÓ tagjai közül sokan emlékeznek ezekre a kis filmekre, legtöbben talán és leginkább talán A selejt bosz- szújára, És nyugodtan a szívünkre tehetjük a kezünket, hogy ama kor, amelyet úgy aposztrofálunk sommásan, mint a sematizmus időszakát, talán nem is volt olyan egyértelműen és mindenben sematikus. Talán — sőt bizonyos —, hogy jó szándékú botlásai, az eladdig soha nem volt témák feldolgozásának nehézségei és egy politikai elképzelés gyakorlati feladatai ellenére, vagy éppen azért, egyfajta és sajátos maradandóságot is teremtett. Filmben, könyvben, színműben — hogy csak a művészeti szférában mozogjunk — egyaránt. Nem a nosztalgia csendes mosolyával, hanem harsány derűvel tekintettünk vlsáza az ötvenes évek elejére és ... A‘ HoROZOVAS’. Városunkban nagy karneváli felvonulást terveztek. Amikor tudomást szereztem róla, rögtön a szervező bizottsághoz siettem. Éppen akkor fejezték be a kilencedik ülést. — Szeretnék részt venni a felvonuláson — mondtam. — Van valami ötlete? — kérdezte a bizottság elnöke. — S/.atíraszekeret indítványoznék. — Hm... ez érdekes ... A szatíra valóban hiánycikk — jegyezte meg az önkéntes tűzoltóegyesület képviselője. — Szükségünk van rá, mint a levegőre, mint a vízre, mint egy falat kenyérre — jelentette ki az elnökhelyettes. — És milyennek képzeli azt a szekeret? — Egyszerűnek, de hatásosnak. Ráültetünk minden semmirekellőt: részegest, huligánt, selejtgyártót, meg", és arcunkra fagyhatott a mosoly is: uram ég, hát mindezt akát ma is és újra is el lehetne játszani filmen, képernyőn. A képzett beteg ma Is ott ül a hét vége előtt, vagy az új hét elején a rendelőintézetek folyosóin, csak most korszerűbbek lettek és ezért tovább is tartanak a vizsgálatok. A péntek tizenharmadi- ka is érvényes még, sőt ma már horoszkópot is készítettünk, mert hogy csak haladt azért elébbre fajzatunk a műveltség fokain az elmúlt három évtized alatt. És vajon zakóról gomb, mennyezetről vakolat, ma mór nem szakad? Ma mér Ismeretlen a selejt?. Ma nem járhatna úgy a kőműves, hogy a saját maga építette panelház emeletén 6 kapjon olyan lakást, amilyet másnak épített, — púposodó parkettákkal, máló tapétákkal, leszakadt csempékkel? Változnak az idők és benne nem mindig és nem mindenben változunk mi magunk. Nemcsak örökzöld dalok vannak, nemcsak a szerelem örök, de úgy látszik: a selejt is. És talán még a bosszú is? NEM, ARRÓL PERSZE szó sincs, hogy ez a három kis filmtörténet a hazai filmművészet tartópillére lenne, de arról igen, hogy ezek a filmek is szervesen hozzátartoznak ehhez a bizonyos magyar filmtörténethez, Ha tetszik a filmtörténetnek, ha nem. S a Péntek 13-mal még nem is kell szégyenkeznie sem. Nem bizony: mert napjaink igényéhez, Ízléséhez képest tudatosan politizáló effajta kis történetkék azóta sem születtek. Sem filmen, sem képernyőn. És merthogy nem mindig sematizmus a sematikus. Ha szükséges, ízléses a „séma”, — akkor semmiképpen sem. Gyutkó Géza vesztegethető!:, üzemi szarkát. Mindegyiket kipellengérezzük. Én fogom hajtani a kocsit. — Kitűnő ötlet — örvendezett az elnök. — Pont ilyen szekér hiányzik a felvonulásról! Cselekedjék! Teljes támogatásunkról biztosítjuk. Lelkesültem rohantam ha. za. Otthon rögtön nekigyűr- kőztem, hogy tető alá hozzam a szatíra szekerét. Megállapodtam egy cigánnyal: harminc rubel fejében két napra kölcsönadta gebéjét. Ezután megfelelő szekér felkutatására indultam. Nagy sokára találtam egyet. Csak az volt a baj, hogy hiányzott az egyik kereke — elcsórta valaki. Lótottam- futottam, de kerék sehol sem volt kapható. Hiánycikk. Elmentem a tervbizottság elnökéhez. — Nincs módunkban segíteni — tárta szét a karját. — Kerékigényét egy évvel ezelőtt kellett volna bejelentenie. Hanem miért ne lehetne a szekér háromkerekű? A kerékgyártó némi készpénz ellenében átalakította a szekeret: egy kerék elöl, kettő hátul. Egyszerű és eredeti. A színház rendezője gondoskodott kosztümös színészekről. Nekik önkritikus kuplékat kellett énekelniük. ... A főpróbát a város szélén, a lóversenypályánál rendeztem. Már felemeltem az ostort, amikor megszólított valaki: — Hé, várjon csakl Aktatáskás férfiak siettek felém. — Mi vagyunk a döntőbizottság tagjai — mutatkozz „LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE KELL HALADNI Ipari szövetkezetek a munkásművelődésért A KISZÖV jelenleg megyénk 15 ipari szövetkezetét tömöríti: mintegy öt és fél ezer dolgozót. Jelentősége, súlya a következő években csak növekedni fog, hiszen ágazataiban nem* kis szerepe van kis üzemeinek. Társadalmunk célja a minél magasabb műveltség elérése, mind szakmai, mind általános téren, A termelékenység. a minőség növelése és mindennapjaink szebbé- jobbá tétele múlik ezen. Így hát, amint dr. Holló Béla, a megyei szövetség elnöke hangsúlyozza, nemcsak puszta kötelességtudatból érvényesítik az erre vonatkozó előírásokat, hanem jól megfontolt gazdasági érdekből is. A feladatok megoszlanak: a beiskolázás elsősorban a munkahelyi vezetőkhöz tartozik, a közművelődés más területeit viszont a sajátos Önkormányzati szervek, a szövetkezeti bizottságok irányítják. A szükségleteknek megfelelően — A legnagyobb feladatunk, hogy eleget tegyünk a valóság által diktált követelményeknek: sajátosságainkból' fakad, hogy arra törekszünk: közülük minél többen szerezzenek második szakmát. Ezzel elejét vesz- sztak a munkaerőgondoknak, s tevékenységünk, szolgáltatásaink sokszínűbbek lehetnek, Az ismeretek megszerzése tanfolyam keretében történik. Jó példa erre a Tarnamente Ipari Szövetkezet, vagy az Agromechanika, ahol a hegesztést tanulták meg a lakatosok. Természetes volt az is, hogy amikor a tapéta közkedveltté vált, festőink elsajátították használatát.. A különböző szükségletek nálunk hamar megérződnek, s tenni, lépni kell: önállóságunk ezt lehetővé is teszi, — Vannak olyan oktatási formák is, amelyekkel a meglevő tudást bővítjük: a fodrászok és a fényképészek rendszeresen részt vesznek ezeken. A továbbképzéseket szakmai vetélkedőkkel, különböző házi versenyekkel is ösztönözzük. Nem kis megterhelést jelent ez, hiszen évi 140 órát vesz igénybe. Mégis vállalkoznak rá, hiszen másként nem is lehetne helytállni a mindennapi munkában, a fokozódó követelmények között. Másrészt anyagi érdek is fűzi őket ehhez. — Sokan képzik magukat az állami oktatásban is, bár elsőrendű szempontunk, hogy a munkahely száméra is hasznos legyen, amit elvégeznek: például bölcsészeket kevésbé tudunk foglalkoztatni. Mégis ahhoz, hogy meglássuk ennek jelentőségét, elég az adatokat felsorolni: évente átlagosan kétszázan ülnek az iskolapadokba, közülük legtöbben szakközép- iskolába vagy gimnáziumba iratkoznak be. Az, öregebbeket már nehéz rávenni, hogy bepótolják hiányosságaikat, egyetemre is kevesen mennek. A szövetkezeti bizottságok feladata — Az általános műveltség, az ismeretek terjesztését hogyan támogatják, milyen lehetőségei vannak a dolgozóknak? — A sajátos szervezetünk, a szövetkezeti bizottság hatáskörébe tartozik ez a feladat: itt választott tisztség- viselők, munkások határoznak a különböző kulturális kapcsolatfelvételek vagy brigádvállalósok felől. Sajnos, jelenleg inkább csak a megyei szervezet szintjén valósul meg a közművelődési intézményekkel az összefogás — veszi át a szót Kocz- ka László, a szövetkezetpolitikai osztály vezetője. Szerződést kötöttünk például a Megyei Művelődési Központtal: rendszeresen értesítenek programjaikról, módszertani segítséget adnak különböző versenyeinkhez, rendezvényeinkhez. A Megyei Könyvtár egyelőre két letéti gyűjteményt helyezett, el egységeinknél: Gyöngyösön a Kékes. Egerben a Fémelektro Szövetkezet adott- otthont ezeknek a köteteknek. Tervezzük ilyenek létesítését máshol is; jó, hogy ha „házhoz megy” az irodalom. — Nem könnyű egyébként Ilyen téren a helyzet, nehezen megy el egy-egy műsorra a megfáradt ember, különösen, ha két, esetleg három műszakban munkáikon dík. Nagyon vonzó progra« mot kell ahhoz kínálni neki, hogy vállalja a részvételt’ A bizottságok rendelkezned ehhez megfelelő anyagi alappal: ösztönözni tudják a brig gádokat, s támogatni törekvéseikben. Színházlátogatástól kezdve különböző kiránJ dulósokig, sokféléhez adhatnak pénzösszegeket. Klubok és művészeti csoportok — A klubélet átmeneti fellendülés után visszaesett egységeinkben, de ennek egy-’ szerű technikai oka is vanj helyiséggondok és szakemberhiány. Esetleg a Mátravu déki Építő- és Szakipari, és a Gyöngyösi Kékes Szövetkezetnél bukkanhatunk jó példákra. A mostani pangást! csak magasabb szint elérésével lehet meghaladni, javítva az adottságokat és szakszerű vezetést biztosítva, —- Jelenleg három művészeti csoport működik közös fenntartásban, anyagi támogatósunkkal: a káli Bartók Béla férfikórus, Gyöngyösi Játékszín és az egerbocsl pávakor. Ezenkívül ettől az évtől hozzájárulunk az egri néptáncegyüttes munkájához is. Ez fontos és jó dologi lehetőségeinkhez képest a jövőben igyekszünk más együtteseket is segíteni. — Lépésről lépésre tudunk haladni — veszi át a szót újra dr. Holló Béla ~, amikor például az egyik letéti könyvtárunk kezelője elkeseredetten panaszolta, hogy csak húszán jöttek az első hónapban kölcsönözni, azt válaszoltam neki, hogy meg kell becsülni őkét, s aztán legközelebb már huszonöt állít be. A módszeres, reális tevékenységünknek meglesz a gyümölcse, jelenleg elsőrendű célunk, hogy szövet^ kezeteink a helybéli művelődési házakkal, könyvtárakkal. s más közművelődési intézményekkel építsenek ki kapcsolatokat. Csak hozzáértő és fantáziadús programok szervezésével lehet eredményt elérni. Előbb, vagy utóbb a módszeres munkával célt érünk... Gábor László tak be a váratlan jövevények. — Minket bíztak meg azzal, hogy eldöntsük, megfelel-e a szekér a követelményeknek. — Tessék, szemléljék meg! — indítványoztam. A bizottság tagjai körbejárták a szekeret. Elsőnek egy szakállas férfi szólalt meg: — Miért nem gondolkodott az arányokon? — villantotta rám a szemét. — Miféle arányokon? — Részeges csak egy van, huligán viszont kettő. — A huligánok duettet' fognak énekelni! — És ha az emberek azt fogják hinni, hogy nálunk kétszer annyi huligán van, mint iszákos? — mondta a szakállas. — Akkor mi lesz?!... Az egyik huligánt el kell távolítani! Bocsánatot kértem a kisebbik huligán szerepére kiszemelt Trumpikjaviehis villanyszerelőtől és haza- küldtem. — Hát ez a csodabogár mit ábrázol? — A selejtgyártót az általa varrt ruhában — magyaráztam készségesen. — Selejtgyártót? — csodálkoztak. — Tudja-e, hogy városunk vállalataihoz az idén mindössze három reklamáció érkezett? — Tudom. — Akkor meg minek általánosítani? Minek eltorzítani a valóságot? Tüntesse el a selejtgyártót is! Eltüntettem. — És az a hosszú kezű, aki az új Volgát ölelgeti, csak nem a megvesztegeithe- tőt ábrázolja? — De igen. — Nem találja úgy, hogy az orra az autóalkatrész-bolt vezetőjének az orrára hasonlít? — Na* és, ha hasonlít? — Az ilyen hasonlóságok alapján egyesek helytelen következtetéseket vonhatnak le. Nem érzi, hogy ez kínos? — magyarázta az egyik bizottsági tag, aki nemrégiben vásárolt Zsigulit. — Akkor ültessük a fie- lyére Trumpikjaviciust, aki a huligánt személyesítette meg. Üzentem a szerelőért. A bizottság tagjai figyelmesen tanulmányozták a fizimiská. ját. — Ez se jó. — Miért? — Mert a szakszervezeti bizottság volt elnökére hasonlít. Az emberek újból hibás következtetéseket vonnának le. — Tegyünk rá álarcot — javasoltam. — Ezt persze meg lehet csinálni, ám a legjobb lenne a megvesztegethetöt is törölni. — Miért? — csodálkoztam. — Mert városunkban senki sem megvesztegethető. Ha csak egy Is akadna, rögtön a vádlottak padjára kerülne. Minek kell sötétebb képet festeni, mint amilyen a valóságban? Végül a bizottság az iszákos kivételével mindenkit leszállított a szekérről. Aztán azt mondották: — A szatírának pontosnak és konkrétnak kell lennie Mentesnek minden kétértelműségtől !... Ezért feltétlenül egy táblát kell kitenni, — Miféle táblát? — „A múlt csökevénye" felírással. — De hiszen ez a fiatalember már jóval a háború után született, a bajusza még csak most kezd pelyhedze- ni! — kiáltottam kétségbe-] esetten. — Akkor keressen egy idősebbet. 1— Honnan vegyek? Inkább szakállat ragasztok a fickónak! A bizottság tagjainak szigorú tekintete ekkor a lóra szegeződött, amely nyugtalanul figyelte a szakállast. — Ilyen gebét a felvonu-' lásra? — háborogtak. — Erről szó sem lehet! A ló hirtelen meglódult; a szekér recsegett, és én ler zuhantam a kocsiról... .... Amikor felocsúdtam,’ ■ és kinyitottam a szemem, észrevettem, hogy a szobámban ülök. Elaludtam a nagy tervezgetésben! Rövid gondolkodás után sorban feltárcsáztam valamennyi szereplőt: — Ne haragudjatok, fiúk; de holnap mégsem indítjuk a szatfraszekeret. Történt egy kis malőr... Tudjátok ... — Amint jó ürügyet kerestem, az ablakon át az udvarra tévedt a tekintetem: ott állt a háromkerekű szekér, mindegyik kerekében négy küllővel. — Tudjátok, a mozgás alaptörvénye szerint, hogy a kocsi elinduljon, a kerekekben a küllők száma nem lehet több a kerekek számánál... . Még szerencse, hogy városunkban megalkuvók sin- _ csenek! Fordította: Zahemszky Lásr*é
