Népújság, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-14 / 38. szám
Levelező közművelődés Hölgyem, Isten áldja! Amerikai filmvígjáték ' Akkor kezdődne csak igazán mindenki életében az igazán vígjátéki fordulatok sokasága, ha mindenki úgy viselkedne, ahogyan az érzései, hajlamai és a minde- nekfölött szenteknek tartott céljai rendre megjelennének a mozdulatokban, a szavakban és azokban a tettekben, amiknek kilencven százalékát, vagy még többet nem merjük elkövetni. Mindez I azért jut eszembe, mert olykor rágódó és egyébként is töprengésre hajlamos ember lévén, felfigyeltem ebben a filmben erre a nálunk ritkán látott nagy amerikai színészre, az Oscar-díjas Richard Dreyfuss-ra.. Hosszú nya- valygás után, átázottan kerül fedél alá, ám azután az a mód, ahogyan berendezkedik, ahogyan végigjátssza társadalmi belépőjét, az lehengerel. Ezt hívják a személyiség varázsának, az egyéniség mindenki mástól megkülönböztető jegyének! Az is kétségtelen, hogy ebben az esetben ez a színészi belépő, ez a szellemi vívás, ez az érzelmileg is indokolt jogi tekerés és közeledési csűrés-csavarás a lakáshoz, az asszonyhoz és mindenekelőtt a tízéves kis Lucyhez, nem vígjáték, hanem komoly és élményt adó színészi teljesítmény. Az olvasó népért f (Tudósítónktól) A Finomszerelvénygyárban az előző évekhez viszonyítva növekedett az olvasók tábora. A gyár a Művelt Nép Könyvterjesztővel kötött szerződése alapján kéthetente megvásárlásra kínálhatja az újonnan megjelent szépirodalmi könyveket. A szocialista brigádok jelentős mennyiségű pénzt fordítanak könyvvásárlásra. Az egyik üzem Ságvári Endre brigádja a múlt évben 6500 forintot költött ilyen célra. Az üzemek terjesztői felhívják a figyelmet a könyvek értékeire. Nagy az érdeklődés a Világirodalom remekei sorozat iránt. Két üzem dolgozói tavaly 28 ezer, illetve 22 ezer forintot költöttek könyvekre. Ezek 20—30 százaléka szóló irodalmi mű, a többi a megFestik a húsvéti tojásokat Kalocsa-vidék népművészasszonyai. A tojásremekeken. amelyek többségét exportálják, sokszínűén elevenedik meg az itt élők sajátos népművészete. A szakQäMfM teixuár 14-. saombat El is felejtem leírni, hogy Richard Dreyfuss olyan kez- dő-érlelődő színészt játszik, aki Chicagóból jön New Yorkba, hogy meghódítsa a Broadway-t. Egy ilyen a pinceszínházban bukik meg előbb a III. Richárddal, aztán és végül is jön a karrier. És úgy érzem. hogy mindez mellékes. Ez a jellem és ez a színész nyugtalanítja a nézőt. Azzal ahogyan a gondolatait, az érzéseit, a hirtelen rátörő, vagy nagyon is régen hordott hangulatait egyszerre csak kiönti magából. Mert tud hinni magában, mert tud szeretni másokat. Abban, ahogyan „megszerződi” a háztartási kiadásokat, ahogyan még a bevallott szerelem nélkül már együtt van a kis Lucyval és az anyjával ebben a különös bérletben, egy ember és egy pálya ritka pillanatát adja. A forgatókönyvíró, NeH Simon csak annyi időre viszi ki ezt a három embert a lakás nekünk is egyre izgalmasabbá váló világából, amennyi szünet szükséges ahhoz, h.ogy egy újabb lélektani produkció előkészületei lefuthassanak. Nem, nem a lakásért harcolnak ők, hanem egymást keresik-kutat- ják. Hiszen a lélek dolgában rendelt sorozat. Sokan vásárolják az útikönyveket, az ifjúsági regényeket, a Modem könyvtár darabjait, az Európa zsebkönyveket, de az életrajzokat és a történelmi regényeket is sokan kedvelik. A televízióban játszott filmek után ugrásszerűen megnövekedett a kereslet Jókai művei iránt. Nagyon sokan vásárolják Szabó Magda, Jókai Anna, Végh Antal írásait. A krimiknek is nagy az ázsiója. A világirodalom klasszikusai is a slágerek között szerepelnek. Vegyes tehát a kép, amely a gyárban dolgozók érdeklődését tükrözi. A lényeg azonban bizakodást keltő: egyre több pénzt költenek a gyárban a szellemi táplálékra. Tereny Andrea mári, a homokmégyi pingáló asszonyok élénk színekkel, változatos motívumokkal festik a húsvéti tojásokat, az ordasiak és az uszodiak pedig hajszálvékony mintákat „vésnek” a színesített tojáshéjra. A hímes tojások nagy részét zsinórra fűzve, „füllel” hozzák forgalomba, s így falra is felakasztható a húsvéti logsoló legények hagyományos ajándéka, hadakozva nem is a hadszíntér a fontos, a konyha, az asztal, az ágy, a szoba, hanem az a vágy, hogy mindnyájan győzhessünk a szeretetben. És ezt a vígjátékot a két ember, a filmbeli Elliot Garfield és Paula McFadden úgy csinálják végig, akár egy színpadon, a nagy, igazi drámákat. És ettől hiteles. Amiért mégis vígjáték ez a film, az Lucy, a tízéves kislány. Az író tudja, hogy a gyermek mindent hall, mindent lát, mindent átél és mindent utánoz. Felnőtti ostobaságokat komoly alulnézetben végighallani — egy az egyben — maga a vígjátéki ötlet. És telitalálat. A mi szavaink vernek meg minket általuk, gyermekeink szavaiban a mi jellemformáló tévedéseink kamatoznak. Nem árt ezt észrevenni! Ha már ilyen jól mulattunk ezen a filmen! Richard Dreyfuss partnere a kitűnő Marsha Mason. Cirkuszi nyelven szólva ő az Untermann ebben a kettősben, de remekül helytáll. A kis Lucyt Quinn Cummings „alakítja”. Ügy adja önmagát, hogy elhisszük mindazt, amit mond vagy tesz. A rendező Herbert Ross igazi érdeme, hogy egy jó ritmusú filmben végig leköti figyelmünket, pedig nem csinál egyebet, mint néhány epizódszerű betűzés közbeiktatásával, nyomába szegődik ennek a három kis amerikai embernek, akik a boldogságot keresik. És miért baj az, ha ezt az állapotot — átmenetileg — meg is találják. Farkas András Fából vaskarika? Hogyan lehet művelni a „közt” levelezés útján? A csodálkozást sejtető kérdések érthetőek. Valahogy ahhoz vagyunk szokva, hogy — programokat fogalmazzunk meg. Ezt akarjuk a munkások műveléséért, ezt a fiatalokért, ezt szövetkezeti parasztságért. Aztán gyerünk, csináljuk. A lényeg, hogy a program „teljesüljön”. Sorban, szépen ki lehessen pipálni: ez a tanfolyam is megvolt, ez az előadás is, ez a kirándulás is, ez a filmankét is, és így tovább. Hogy kinek mennyire „használt”? Mintha ebben az ügyben találtak volna ki valamit a gyöngyösiek. A módszerük lényege a visszajelzés, aminek eszköze lehet a levél. Innen a nyakatekert cím. Erről viszont nem a gyöngyösiek tehetnek. Szocialista módon Tudjuk, a szocialista brigádmozgalomnak egyik alap- követelménye a tanulás,' a művelődés. Nem tetszhet túlzásnak, ha megkockáztatom — mintha ebben lennénk a legengedékenyebbek. Mivel az értékelő bizottság elfogadja azt is, ha a brigád felül a buszra, felmegy a fővárosba, ott néhányan bemennek a moziba, a jegyeket pedig beragasztják a brigádnaplóba. Arról viszont egy szót sem írnak a jegyek mellé, hogy micsoda virágos jókedvvel nótázták végig az utat hazafelé és kinek kellett az elfogyasztott szeszmennyiséggel a nem tervezett megállóban megbirkóznia. Ök — állítólag — ezzel „letudták” a szocialista módon művelődni követelmény egy részének teljesítését, Ilyenkor mondják a versenybizottságban, hogy:azért világot láttak azok az emberek, szétnéztek a fővárosban, bővültek az ismereteik, és... Porhintés ez a javából. Legjobb, ha minél hamarabb beismerjük és azon fáradozunk, hogy valami jobbat találjunk ki. Ezer levél Gyöngyösön, a városi tanácsnál a közművelődés felelőse Kalocsai Miklós. — Hogyan folyt ez korábban? A művelődési központ felajánlotta a segítségét a szocialista brigádoknak. Javaslatokat juttatott el azokhoz, akik ezt igényelték. De arra már nem figyeltek, hogy a brigádok mennyit hasznosítanak a javaslatokból. Azaz: mennyire hatékonyak ezek a programok. — Most már számon kérik? — A kifejezés erős. Csak azt kérjük, hogy a kiküldött levelezőlapon közöljék a bri. gádok, a brigád valamelyik tagja: melyik könyvet olvasták el, melyik kiállítást nézték meg,, hová mentek el és mi a véleményük arról, amit olvastak, vagy láttak. A tapasztalatunk az, hogy az ajánlásnak jó részét hasznosítják. Tudjuk tehát, mit kell módosítani. Ez a fajta megoldás élőbbé teszi a közművelődésben dolgozók kapcsolatát a szocialista brigádokkal. Arra is alkalmas, hogy „mérhessük” tevékenységük eredményét. A személyre építenek Egy sor kulturális tevékenységet nem lehet brigádban csinálni. A „csoportosított” közművelődési rendezvények sem tetszenek mindenkinek. Különben is a csoport önmagában is lazítja az egyén felelősségét és érdekeltségét. Olykor a műélvezet mélységét is. Erre is tekintettel vannak az ajánlat összeállításánál. Mint arra is, hogy a válaszok alapján kiderítették: a program egyharmadát a művelődési központ műsoraira építik az érintett brigádok, egyharmadát a város más intézményeire és a fennmaradó harmad jut a településen kívüli tevékenységre. A művelődési központnak tehát kulcsszerepe van. De ebben arra is figyelnie kell, hogy ne szervezzen párhuzamos elfoglaltságot. Például: politikai ankétokat, mert azokat a vállalatok, az üzemek elegendő számban nyújtják saját brigádjaiknak. Más dolog, hogy az utóbbi évtizedben bekövetkezett változások az életformában Pénteken a Fészek művészklubban tartotta VII. közgyűlését a Zeneművészek Szakszervezetének országos zenepedagógiai szakosztálya. A szervezet — amelynek legfőbb célja a magyar zeneoktatás fejlesztésének elősegítése — a VI. közgyűlés óta eltelt négy év tevékenységét elemezve megállapította: eredményesen járult hozzá a zeneoktatás reformjához. A felszólalók a magyar zenepedagógia jövője iránti felelősségtudattal szorgalmazták az ének-zene tagozatú kezdte felgyűrni az ingujját. — Nagyon jól értesz te mindent. Vagy talán azt hiszed, hogy semmit sem tudok a mesterkedéseidről? — A me-mesterkedéseim- ről? — motyogta a főgaz- dász. — Nem értem ... — Ne játszd itt tovább a hülyét! — rivallt rá Aposz- tolov, és fenyegetően Jor- danov felé lépett. — Még egy kisgyerek számára is világos, hogy ki írta azokat a névtelen leveleket. És jól jegyezd meg, barátocskám, ha tovább folytatod ezeket a „nem értem”-eket, majd másképp fogok beszélni veled. Remélem, emlékszel még, hogy valaha bokszoltam? Nos, tagadsz még tovább is? A főgazdász két kezével körülfogta a fejét, mintha az ütések ellen védekezne, és úgy motyogta: — Én ... én ... bocsáss meg ... magam sem tudom, hogy történt... De. becsületszavamra, a legutolsó névtelen levelet két hónapja írtam ... két hónapja írtam ... Esküszöm, soha többé ... — Hát éppen erről van szó. „Esküszöm”, „soha” ... Azt hiszed, ez engem kielégít? — De . .. kérlek, higgy nekem, magam sem tudom, hogyan történt, belém bújt az ördög.., mennyire módosították a szabad idő felhasználását, a különböző kiscsoportos kapcsolatok igényét. Mintha jobban hódítana valamiféle önművelés. önképzés, amit kétkedve figyelünk és hatékonyságát is megkérdőjelezhetjük. Pedig jobb lenne elfogadni, és erre a módszerre is építeni a közművelésben. Azt mondják a gyöngyösiek: a visszajelzéses programajánlatuk figyelembe veszi az önművelés fontosságát. Tudnak róla, de. .. Minden brigádnak van egy fakkja. Valamiféle „káderanyag” ez. Mindent nyilvántartanak, a visszaküldött levelezőlapokat is. Így rajzolódhat ki a brigád útja. Ebből a „nacionáléból’l azonban nem csinálnak titkot. Megküldik az üzemnek is. Ezzel is megkönnyítik a brigád vállalásának a végső értékelését. A levelezőlapok ugyanis nemcsak adatokat tartalmaznak, hanem véleményt is: filmről, könyvről; kiállításról, miegyébről. Jóval többet nyújtanak tehát; mint a beragasztott belépőjegyek. — Mennyire ismert 9 gyöngyösi módszer? — Eléggé az, de. .. tudnak róla, meghallgatják és...? — Milyen forrásból jutót« tak hozzá? — A mindennapi gyakori lat alakította ki. Ennyit erről. Ez is egy módszer. Bizonyára nertt mindenki lelkesedik érte, nem is mindenki látja, meny» nyivel jobb ez, mint a korábbi, a mér megszokott. A1 gyöngyösiek sem tartják egyedül üdvözítőnek. De tettek valamit a haté-} konyább közművelődés véé gett. G. Molnár Ferenc iskolák számának gyarapítás sát. A zeneművészeket úi zenépedagógiai művek írására ösztönözték. Saját feladataik közt említették Kodály és Bartók szellemi örökségének ápolását, a magyar kortárs zene megismerését, meg-} ismertetéséi A közgyűlésen megválasztották a szakosztály választmányát és tisztségviselőit* Az elnök Lukács Pál, a Zeneművészeti Főiskola rektor- helyettese, a titkár Laczá Zoltán, a főiskola tanára lett; — Az ördögök engem nem érdekelnek. Engem a te névtelen leveleid érdekelnek; — De hiszen bevallót* tam ... Soha többé ... — Éppen erről van szót Azt hiszed, idegeskedtem a leveleid miatt? Éppen az szomorít el, hogy abbahagytad a lövöldözést velük. Mi az, mit nézel úgy? Azt hiszed tréfálok? Cseppet sem. Amíg szórtad rám a leveleket, folyton résen kellett lennem. Elsőként jöttem be,’ utolsóként mentem el. A főnököm már kézfogással üdvözölt. Fizetééemelés lehetőségéről célozgatott. Látom, mondta, hogy ezek a levelek csupa rágalmak. S aztán eltűntek a levelek, a te névtelen leveleid, és a főnököm olyan gyanúsan kérdezgeti: Mi van, Aposzto- lov elvtárs, hogy többé nem írnak magáról?.... És magam is úgy veszem észre, hogy már nem rohanok reggelenként a munkába, hogy mindenkinél korábban bent legyek. Nincs akaraterőm. És tegnap munkaidőben kilógtam á focimeccsre. És tnind- ez miattad van. Az isten szerelmére kérlek, ne lustálkodj, írj már ellenem. Legalább egyszer egy hónapban. Na? — És Aposz- tolov arca panaszos grimaszra görbült. Juhász László fordítása BKALAJDZ.SIEV; A tervosztály ajtaja rés- nyire kinyílt, és Aposztolov, a készletnyilvántartási osztály munkatársa nézett be a helyiségbe. — Ide hallgass — szólította meg Jordanovot, a főgaz- dászt — nem tudnál egy percre kijönni? — Miről van szó? —kérdezte szemmel láthatóan elsápadva Jordanov. — Beszélni szeretnék veled — felelte komoran Aposztolov. — Remélem, van számomra néhány perced.,. — Most el vagyok foglalva... — motyogta Jordanov. — egy jelen— Azt akarod, hogy itt, mindenki füle hallatára beszéljek veled? — szorította ökölbe a kezét Aposztolov. — Ne kiabálj, ne kiabálj, máris megyek. Megyek én, megyek, ne rángass a kezemnél fogva ... Hová vonszolsz? — Itt senki sem fog zavarni — mondta Aposztolov, és kulcsra zárta az iroda ajtaját. — A főnök ma nincs bent, úgyhogy nem kell sietnünk. — Jelentőség- teljesen levetette zakóját, és a főgazdászra meredt. — Sejted, hogy m.iől akarok veled elbeszélgetni? — N-ne-nem — motyogta Jordanov. — Ne hazudj! — för- medt rá Aposztolov, és elSikeres könyvterjesztés Hímes tolások—exportra is Zenepedagógusok az oktatás fejlesztéséért
