Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
VÉRSZEGÉNY ELŐADÁS A GÁRDONYI SZÍNHÁZBAN ÜGYÉSZSÉGI VIZSGALATOK Labiche- Michel: Olasz szalmakalap Hogyan érvényesülnek törvényeink, milyen a jogalkalmazási gyakorlat? Véletlen találkozás a fél éve elhagyott szerelmessel. (Péva Ibolya és Szirtes Gábor) (Fotó; Szántó György) A néző csodálkozik az előadás láttán. Nem érti meg, hogyan maradhatott fönn több mint száz éven át ez a darab, -miért újítják föl egyre. Ül és feszeng, s valahogy kívül marad mindazon, amj a szeme előtt végbemegy. Valamilyen enyhe unalom lengi be ugyanis a színpadot, közömbösen és nyugalmasan folynak az események Csendes egyhangúságba fullad a játék, amelyet — most nem derül ki, milyen okból — ördöngős gyorsaságúnak szoktak emlegetni. Afféle „diétás” produkció ez, amelybe csak annyi humort csempésztek, hogy az infarktustól megkíméljék a közönség szívbán- talmakban és magas vérnyomásban szenvedő részét. A történet önmagában valóban nem sokat mond. Egy kalap körül zajlik a cselekmény, amelyet egy párizsi magánzó, Fadinard lova félig elfogyaszt. A tulajdonos: egy szabados hölgy, és szép- tevője: a gáláns tiszt addig nem szállnak le a nyakáról, amíg újat nem szerez. A felszarvazott férj ugyanis — mint később kiderül — fontosabbnak tartja a drága ruhadarabot, mint azt, hogy neje hol tölti az estéit. A követelésükkel a legrosszabbkor jönnek, mivel a fiatalember esküvőre készül. Nem tágítanak, így hát kezdődhet a hajsza a különleges fejfedő után. míg a ■násznép Fadinard nyomába ered, mit sem sejtve. Sok bonyodalomba keverednek, míg kiderül, hogy az esküvői ajándékok között található hasonló „jószág”. Minden összekeveredik, mindenki félreérti a szituációkat: anyakönyvvezetónek nézik a kalapossegédet, kisvendéglőnek az arisztokrata estélyét, olasz magánénekesnek Fa- dinardot. Alkalmas keret minden ahhoz, hogy fejtetőre állítva a világot egy vígkedélyű és vérbő társulat legjobb erényeit és ko- médiázó kedvét fölmutassa, A legfontosabb 'hiányzik azonban az egri bemutatóból, az a „csapat”, amely képes megeleveníteni az írott szöveget, megtölteni vidámsággal; bírva erővel azt az iramot, amelyet a bohózat diktál,-na! A rendezés ugyan rendkívül világosan és tisztán viszi végig a cselekmény vonalát, de any- nyira széteső a színészi játék. különbözőek a teljesítmények, hogy végül Is ,az előadás Iskolás szinten marad. A szereplók többségének még a hangja is alig jutát a rivaldán, arra pedig már végképp nem futja tőlük, hogy megteremtsék azt a különös közeget, amelyet Lablche megalkotott, ahol mindent a pénz és az emberi butaság mozgat, s ahol bármi megtörténhet. Ez abból fakad, a néhány egészen nyilvánvaló szerepoéz- tási tévedésen túl, hogy a rendező —, Horváth Z. Gergely — sem törekedett nagyobb egység kialakítására. Nem csoda hát. hogy ha a „légüres térben" elsikkad a helyzetkomikum, és a poénok sora vísszhangtalanul csattan el. Kirí a társulatból Újlaki Dénes alakítása, aki a buta falusi faiskola-tulajdonos apóst formálja meg, már- már a burleszkbe hajló eszközökkel. Remekül kidolgozta ezt a jellemet, de szinte magánszámmá válnak jelenetei. Másként, de szintén jól állja meg a helyét Csapó János, a süket nagybácsi szerepében. Bánó Pál ugyancsak szerez néhány kellemes percet a nézőknek anyakönyvvezetőnek nézett könyvelőként s kelekótya nemzetőrként. Sajnos, ők is többnyire sablonjaikból, eddigi rutinjukból építkeznek. A többiek azonban nemigen . túdták, hogy miként viselkedjenek, de szerencsére valamennyien mértéktartóan — s jól megtervezetten — mozognak a színpadon, A legszomorúbb az volt, hogy a főszereplő. Szirtes Gábor sem hangerőben, sem indulatokban nem tudja vállalni a játékmesteri teendőket, pedig nagy feladatot ró rá a darab, Elveszik azonban ő is az általános szürkeségben. A zeneszámokat a műsorfüzet tanúsága szerint — Bereményi Géza szövegeivel — külön erre az alkalomra komponálta a fiatal szerző, Szúnyogh Balázs. Külön meg kell jegyeznünk, hogy a beszédhanggal is sokszor hadilábon álló színészek a dalok előadásában sem jeleskednek, s így nemigen derül ki, voltaképpen hogyan illeszkednek a régi szöveghez ezek az új betétszámok, A díszlet használható és szép — Kovács Attila tervezte *—, de mivel mozgalmasság főleg ofcak abban a külsődleges formában jelentkezik, hogy a násznép rendszeresen többször megkerüli a kör alakú' épületet, unalmassá. s meglehetősen formálissá válik szerepe. Mindent egybevetve nem volt a legszerencsésebb itt és most színpadra állítani ezt a bohózatot, hiszen ilyen körülmények között éppen sava-borsa veszett el. A meglehetősen középszerű produkció láttán a néző kissé szomorúan áll föl, hiába látott vígjátékot. S mivel csalódott nem tudom, el- hlszi-e — legalább becsületszóra —, hogy igenis lehet, mert példa már volt rá, kitűnően is játszani ezt a művet. Az iskolai könyvtárak régi gondja, hogy az évenkénti állománygyarapítás során sok olyan művet is megvesznek. amelyet a tanulók csak ritkán, vagy pedig egyáltalán nem forgatnak. Ezen a problémán segítenek Hatvanban. Az országban itt először 1978-ban kísérletképpen bevezetett módszer szerint a város központi bibliotékájának megbízott szakembere válogatja ki és vásárolja még az öt alsófoQáMkM MSI. január 14„ szerda kú oktatási intézmény könyveit. A pedagógusokkal egyeztetve évente hatvanezer forint értékben, több mint két és fél ezer kötetet vehetnek meg a hozzáértő könyvtárosok. Munkájuknak köszönhető. hogy a polcokra valóban azok az olvasmányok kerülnek, amelyeket a kisdiákok szívesen vesznek kezükbe. és egyben azokra szükségük is' van. örvendetes, hogy hazánk különböző tájain is felfigyeltek a hatvani példára, és ma már más ■ helységekben is használják ezt az új módszert. A megyében az elkövetkezendő esztendők során Egerben és Gyöngyösön tervezik az iskolai könyvtárak központi ellátásának bevezetését. Gábor László A hatvani példa nyomán Segítség az iskolai könyvtáraknak A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG idei első félévi munkaterve alapján — az ország főügyészségeinek bevonásával — hamarosan országos vizsgálatok kezdődnek: számos jogterületen elemzik törvényeink érvényesülését, a jogalkalmazói gyakorlatot, s azokat a visszás jelenségeket, amelyek megelőzése további hatékony intézkedéseket követel. Egyik fontos feladatként megvizsgálják a társadalmi tulajdont sértő, a jelentős és különösen nagy kárt okozó szándékos bűncselekmények, valamint a társadalmi tulajdon elleni rablások és hűtlen kezelések nyomozási, vádemelési, valamint vádképviseleti gyakorlatát. Választ keresnek arra, milyen okok, körülmények játszanak közre e súlyos bűncselekmények elkövetésében. A már lezárt ügyek tanulmányozásakor arra is figyelemmel lesznek, hogy minden esetben megtörtént-e a bűn- cselekmény elkövetését elősegítő okok feltárása, s meg- t.eszik-e az érintett szervek a szükséges intézkedéseket ezeknek az úgynevezett kri- minogén tényezőknek a kiküszöböléséhez. A társadalom védelme, a közrend és a közbiztonság megőrzése szempontjából is jelentősek a bűntető törvénykönyv szerint alkalmazható mellékbüntetések. Hamarosan valamennyi főügyészség részvételével megvizsgálják, hogy a közügyektől, a foglalkozástól, illetve a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás és a kiutasítás mellékbüntetéseket az előirt módon és a törvényes határidőn belül hajták-e végre. Az elkövetkezendő hónapokban országos tapasztalatokat gyűjtenek a közlekedési balesetek helyszíni szemléivel, a felderítést szolgáló különböző eljárásokkal kapcsolatos gyakorlatról, a helyszíni eljárások színvonaláról. Ezt követően a közúti forgalmi rehd kialakításáról és a közúti jelzések elhelyezéséből szóló KPM-rendelet végrehajtásának tapasztalatait gyűjtik csokorba. Az ügyészek feltérképezik, hogy a tanácsi kezelésben levő közutakon kialakított forgalmi rend megfelel-e a forgalomszervezést előírásoknak, követelményeknek. A általános felügyeleti és polgári jogi szakterületen az idei esztendő első országos vizsgálata az elzárással is sújtható, s a közrendre, a közbiztonságra fokozottabban veszélyes szabálysértések elbírálásának áttekintése lesz. E jogsértő magatartások — a közveszélyes munkakerülés, a garázdaság, a verekedés, a botrányos részegség és a veszélyes fenyegetés, — elkövetőinek felelősségre vonását vizsgálva az ügyészek arra keresnek választ, hogy a szabálysértési hatóságok megfelelően alkalmazzák-e az idevágó jogszabályokat. A TÁRSADALMI TULAJDONBAN keletkezett károk és bűncselekménnyel . lőidé- zett károkozások nemcsak büntetőjogi, hanem gyakran munkajogi felelősséget is maguk után vonnak. Ebben az időszakban törvényességi vizsgálat kezdődik a munkajogi kártérítési felelősségre vonás szabályainak érvényesüléséről. Immár hagyomány, hogy a Legfőbb Ügyészség vizsgálataival is igyekszik előmozdítani egy- egy új jogszabály egységes alkalmazását, a joggyakorlat törvényességét. Ezúttal a bírósági végrehajtás egy éve „élő” új szabályainak érvényesülését veszik nagyító alá, azt, hogy a bíróság által megállapított vagyoni és nem vagyoni jellegű kötelezettségek teljesítésének sikerül-e megfelelően érvényt szerezni. (MTI) Az ünnepek színvonaláért Versmondó stúdió Egerben A vers eredeti formájában szoros kapcsolatban van a beszéddel: többségében értő előadóművészek tolmácsolásában elevenednek meg a sorok. Ünnepeinken gyakran hangzanak el költemények: színesebbé, értékesebbé válik az emlékezés, a szépen, megformált gondolatok kíséretében. Ezért az egri Megyei Művelődési Központ versmondó stúdió indítását, tervezi: január végétől kezdve olyan fiatalok számára kíván továbbképzési lehetőséget nyújtani, akik adottságot, tehetséget éreznek magukban erre a feladatra. Az a szándék is meghúzódik a vállalkozás mögött, hogy segítséget nyújtsanak a Nagy László szavalóversenyre jelentkezetteknek. A tervek szerint heti két alkalommal találkoznának a tagok, keddi és csütörtöki napokon, s megismerkednének- a művészeti ág alapjaival, beszédtechnikái ismereteket sajátítanának' el, de támogatnák őket a versválasztásban, -elemzésben és konkrét tanácsokat adnának a bemutatókra való felkészülésben. Azok, akik kedvet éreznének hozzá, szerepet kapnának különböző ünnepi alkalmakkor, a könyvhét városi rendezvényein s a Bar- tók-évíörduló eseményein is. Ezenkívül ellátogatnak a közeljövőben a szolnoki Művelődési Központ hasonló csoportjához. Az együttes vezetője Somodyné Jámbor Ildikó, a Művelődési Központ munkatársa, de alkalmanként vendégelőadók tartanának foglalkozásokat: így például- Montágh Imre, a Színművészeti Főiskola tanára jön el. voshoz, és nem hívatom ki. Beálltam a rendelőben a sorba; eljutottam a kis ablakig, ahol elveszik az ember iratóit. Ekkor derült ki, hogy otthon felejtettem a személyi igazolványomat. Hazafutottam. Azután kezdődött elölről az egész. Nem számít — három óra múlva már a szimpatikus, fiatal doktornő szeme elé kerültem. Illetve „szeme elé” — ez nem megfelelő kifejezés, hiszen a doktornő fel sem emelte tekintetét az előtte levő papírokról; sebesen, elszántan írt valamit. — Vetkőzzön le! — mondta, de olyan hangon, mintha éjfélkor mondta volna, egy elhagyatott sikátorban. Levetkőztem, — Mi a panasza? — Fáj a lábam, remeg a kezem, a . .. — Keze, lába?... A sebészetre! Tizenötös szoba, harmadik ajtó, a folyosón balra ... A következőt!.., — De... — Semmi de! Hozzon leletet a sebészetről! Nővérke, vezesse ki a beteget! Kérem a következőt! A nővérke határozottan kitolt a folyosóra.. Elkullogtam a sebészetre. A sebész szemét sem láttam, ő sem nézett rám, ő is a papírjaival foglalkozott. Elszántan, sebesen írt, mint egy gyorsíró. — Vetkőzzön le! Levetkőztem. — Mi a panasza? Megint olyasmit kottyan- tottam ki, amit nem kellett volna: — A feje? Az ideggyógyásznál volt már? — Még nem ... — Na, kérem... Először az ideggyógyászhoz menjen, aztán ... — Nézze!., — Nem nézem! Menjen az ideggyógyászhoz, aztán ... kérem a következőt! Nagy nehezen elvánszorogtam az ideggyógyászhoz. És ott... Hát igen. ha az isten meg akar verni valakit. akkor nemcsak az influenzát küldi rá, hanem az eszét is elveszi. Az orvos kérdésére, hogy mim fáj, az,t válaszoltam, hogy semmim, de piros sapkás egereket látok. Az ideagyógyász kapott az alkalmon, még a papírjaiból is felpillantott, úgy kérdezte: — Szemésznél volt? — Nem, de a látásomra ■nem panaszkodom . . — Elég baj az, barátocs- kám, elég baj, hogy elhanyagolja. Menjen előbb a szemészhez! — és kivezettetett a rendelőből. A szemész sem sokat bajlódott velem. Ahogy meghallotta, hogy a derekam fáj, összecsapta a kezét, megcsóválta a fejét és felkiáltott: — Menjen az urológushoz! Biztos a veséjével van valami baj. Az urológián adtak egy kis üveget, és meghagyták, hogy másnap reggel hozzam visz- sza. Csak álltam ott. és komoran hallgattam. Ekkor az urológus így szólt a nővérhez: — Ügy látszik, süket a beteg. Nővérke, vezesse át a fülészetre! Amikor a fülész valami csillogó eszközt dugott a fülembe, teli torokból ordítani kezdtem, hogy ez már aztán sok. egy beteg ember meg- gyalázása; a panaszkönyvet kértem, követeltem, hogy hívják oda a főorvost. Csodák csodájára, szinte azonfil előkerült a főorvos. Együttérzően nézett rám, megcsóválta a fejét, majd így szólt: — Vigyék a zárt osztályra! Tudom, hogy teljesen normális vagyok, hanem az nagyon izgat, hogy a pszichiáter kinek passzol át! Fordította: Bratka Lászl&
