Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Újévi népszokások Szilveszteri alakoskodó játék kecskeszercplővcl Egyházasko- záron 1951-ben. (Diószegi Vilmos felvétele) A legújabb kori óévbú­csúztató szokásoknak sokkal gazdagabb és változatosabb formáját találjuk meg a nép­hagyományokban. Az év kez­detét jelölő nap minden népnél szimbolikus jelenté­sű, és egy sor szerencse-va­rázsló, jósló, és gonosz-űző hiedelemmel jár, amelynek egy része még a mai szíl- veszteréji szokásokban is to­vább él. bár eredeti jelenté­se, szerepe már elhomályo­sult. Magyarországon a közép­kori oklevelek tanúsága sze­rint szokásban volt az újévi ajándékozás, városaink kö­telesek voltak ajándékot, ad­ni a királynak. Mátyás ki­rály korától ismeretes a kas- télyos uradalmak „sztréná- zása”, mikor is a belső cse­lédek. alkalmazottak, bérlők foglalkozásuk szerszámaival felvonultak uruk köszöntésé­re, aki aztán ajándékokkal viszonozta a köszöntést. Országszerte elterjedt szo­kás volt a „kongózás”, „cser- getés”, „nyájforditás”, vagy „szűzgulyahajtás”. A vidé­kenként különböző elneve­zéssel illetett szokás célja nagyjából azonos volt, elűz­ni a jószágról a gonosz ha­talmakat, illetve a pásztorok megajándékozása. Szilveszter napján sötétedéskor összé- gyüítek a falubeli béresek, pásztorok, legények hangos ostor pattintgatásokkál, ko- lompokkal, csengőkkel, du­dákkal, ócska edényekkel ék­telen lármát csaptak. Estéig tartott ez a füleket próbára tevő zaj, majd elindultak házról házra újévet köszön­teni, kántálni. A köszöntőket almával, dióval, pénzzel, kaláccsal ajándékozták meg. Újév reg­gelén is folytatódtak a jó­kívánságok. a legények sor­ra vették a lányos házakat, a gazdák a rokonokat, ismerő­söket. helyenként régősök is jártak, hogy egészséget, gaz­dagságot, jó termést, a lá­nyoknak pedig jó férjet kí­vánjanak. Sok helyütt mas­karába beöltözve, dramati­zált formában adták e-lő jó­kívánságaikat. A néphit szerint ami az év első napján történik, az ismétlődik meg a jövendő év során. Ezért az emberek igyekeztek az egész napot kellemesen eltölteni, vidá­man, bőségesen enni, inni, és a kellemetlenségeket elkerül­ni. Azt tartották szerencsés­nek, ha újév napján a ház első látogatója férfi volt, az asszony viszont szerencsét­lenséget hozott. Mezőcsáton az a hiedelem élt, hogy ami­lyen nemű látogató tér be elsőnek a házba, olyan ne­mű borjút fog elleni a te­hén. Általában mosott ruha nem lóghatott újév napján a házban vagy az udvaron, mert az a jószág elhullását, vagy a család egy tagjának halálát jelentette. A terege­tett ruha a népi képzeletben talán a jószág kiterített bő­rére asszociált. A hagyományok szabták meg az újévi étrendet is. Szárnyas állatot nem ettek, mert az „elröpíti”, vagy „el­kaparja” a szerencsét. Annál bőségesebben fogyasztották a malacot és a disznóhúst — igaz közeli még az András- napi disznóvágás —, mert a sertés szapora jószág, és ..a házhoz , .túrja a szerencsét”. Sok helyen, például Túrán,, a disznóhúsho.z édeskáposz— ta járt, hogy „édes” legyen az 'újév, A kocsonya mellett hagyományos étel még a lencse és a bab, amelyek a néphit szerint a pénzt szim­bolizálják. Több helyen máig is szo­kásban vannak a jövő ki- fürkészését szolgáló prakti­kák. A jóslások az időjárás­ra, a természetre, egészségre, halálra, de leginkább az eladó lány férjhezmenetelére vonatkoznak. Az utóbbiak közül a legismertebbek: ólomöntés, galuska- vagy gombócfőzés, kerítéskaró- számlálás, papírcsillagvágás, szöszrázás, disznóólrugdos ás. Csaknem száz éve jegyez­ték fel először, hogy az év utolsó napján Hajdúszobosz­lón égő szalmacsóvákat ha- jigáltak, lángoló nyilakat lőt­tek ki a törökök kiűzésének emlékére. Talán ebből a hagyományból ered, hogy új lakótelepeink toronyházainak ablakaiból, erkélyeiről .— legújabb szokás szerint — összekötözött csillagszórókat, petárdákat dobálnak le. bár nyilvánvalóan nem a törö­kökön nyert diadal emléké­re, hanem azért, hogy han­gulatosabbá tegyék az óév búcsúztatását. László Katalin — Mit parancsolnak teát, kávét, ..vagy a kabátjukat és a kalapjukat? Csoportos nevelés a dohányzás ellen A berlini tüdőbetegekkel foglalkozó kutatóintézet szakértői a csoportos neve­lést ajánlják, mint gyógy­szert a fiatal dohányosok részére. Vizsgálatok szerint az NDK-ban a 14—16 éve­sek kétharmada nem saját szükségletből dohányzik, ha­nem „csoportnyomás” alatt. Valódi segítséget ezért csak az nyújthat, aki az egész csoportot absztinenciára ser­kenti. Az orvosok azon a vé­leményen vannak, hogy azok á lányok és fiúk, akik már gyermekkorban cigaretta után nyúltak, később nagy valószínűséggel erősebb do­hányosok lesznek, mint szü­leik. Hangsúlyozva a dohány­záskor fellépő egészségi ká­rosodást (rák, magas vér­nyomás, szív- és vérkeringé­si megbetegedések), az NDK lépcsőzetes programmal tá­mogatja az Egészségügyi Vi­lágszervezet törekvéseit, hogy a dohányzást, mint nemzet­közi problémát 2000-ig meg­oldják. A program a fiatal dohányosokra összpontosít, és azt ajánlja, hogy ezt a témát gyakrabban vitassák meg az iskolákban, valamint az ifjúsági rendezvényeken. A dohányzást meg kell til­tani az ifjúsági rendezvénye­ken, valamint a munkahe­lyeken. Hivatalos adatok szerint az NDK 17 millió állampolgára közül jelenleg a felnőttek mintegy 40 százaléka do­hányzik. Ismét a szélmalmok Az iparilag fejlett orszá­gok ismét gondoltak a szél­re, mint energiaforrásra. Svédország például 1977 —1979-hen 7 millió dollárt irányzott elő; műszaki fej­lesztésekre. Az amerikai kongresszus, különböző olyan vállalatok létesítésének egy- millíárd dollár értékű prog­ramját tekinti át, amelyek szélenergiát hasznosítanak. Nyugat-Németországban pe­dig 19%1-bén átadják a vi­lág legnagyobb szélmalmát, a szél energiáját villamos energiává alakitó Groicíant. A malmot a julichi atom­kutató laboratóriumban ter­vezték. A malom két, három­száz láb átmérőjű forgóré­szét a híres kölni dóm ma­gasságában szerelték fel, te­hát 430 láb magasan. A ter­vek szerint a nyugatnémet tengerparton 4 000 ilyen ge­nerátort építenek, amelyek az ország villamosenergia­szükségletének több mint 14 százalékát fedezik, nagyobb hányadát mint 1977-ben az atomerőművek. Pákoliti István: Szilveszter Óesztendő Szilveszter Kacsingathat Till Észtéi Oesztendö Szilveszter Csitri leány mit heccel Oesztendö Szilveszter Vénülésre nincs kegyszer Oesztendö Szilveszter Aggot jóbor pillesszen Oesztendö Szilveszter A vesztő is kintset lel Oesztendö Szilveszter Álmából nem érez fel Oesztendö Szilveszter Kisdeddé lesz mégegpszer Keresztury Dezső: Újévi hajnal EÖlrebben egy csapat sirály: a hajnalhozó Napba száll, • mely lassan emelkedik a lengő láthatár fölé, s bár még párák fedik a világ már az övé, Eölhajrmllanak frisset- újévi gondjaink. Bár alakulna minden napfényes kívánságaink szerint! Humorszolgálat — Alfonz, nem haragszol, hogy vasárnapra meghív­tam ebédre a volt férje­met? — kérdezi a férjétől Tarbiková asszony. — Nem... Hiszen tudod, hogy szeretek magam körül boldog embereket látni. — Bocsánat, elfelejtetlek, a kávéhoz kiskanalat hoz­ni .... — Semmi haj. majd meg­keverem a kávét az ujjam­mal. Csak egy gyüsztít hoz­zon, legyen szives. — Lajos, miért nem ve­szed fel az új nyakkendő­det? — De kérlek szépen, ilyen sárban igazán jó lesz a ré­gi is. ★ — Drága kis férjecském, ez életem legszebb nász­éjszakája! ★ Egy nagyon-tiagyon for­galmas repülőtér igazgató­ja egy levelet kap ezzel a szöveggel: „Azzal a kéréssel fordu­ló!« önökhöz, hogy csütör­tökön 14 és 16 óra. kö­zött szüneteltessék a köz­lekedést. Ugyanis szeret­ném eladni a házamat, amely a repülőtér mellett van, és éppen ebben az időpontban várom a ve­vőt .. ★ Egy férfi és egy nő az erdőben sétál. Amikor ta­lálkoznak az erdésszel, megkérdezik tőle: — Tessék mondani, mi­lyen messze van ide a falu? ■— Hát olyan fél-két órá­nyi járásra ... — Hát akkor most fél­óra vagy két óra? — Az attól függ. hogy szerelmesek vagy házasok. Malinová asszony az édes­anyjához készül látogató­ba, és mielőtt elmegy, ezt mondja a férjének: — Ha nagyon' fogok hiá­nyozni neked, akkor csak Írj, és én azonnal jövök... — Mit akarsz ott annyi ideig csinálni? ★ — Végre kaptunk taka­rítónőt! — Igazán? — Igen. Csak egy felté­tele van: az irodákban mindig abszolút rendnek kell lennie, különben nem hajlandó takarítani! ★ — Mit gondol, doktor úr, lehetek én rövidlátó létemre jó futballista? — Hát futballista nehe­zen, de bíró biztosan!-k — Tegnap majdnem a te autódat láttam ,.. — Hogy hogy majdnem? — Mert a tied rendszá­ma 3825, én pedig a 3824- est láttam ,.. ★ — Meddig élt a bácsi- kád? — Negyven évig. Az­után megnősült. ★ — Hogy lehet az, bogy a férjed az utóbbi Időben ennyire meghízott? — Ennek az orvos az oka. Azt mondta neki, hogy étkezés után Igyon meg egy üveg sört, és ő most naponta hússzor is eszik. ★ — Tudod, hogy a jövő héten hozzámegyek Román­hoz? — Sejtettem... Honnan? , — Amikor egy hónapja kosarat adtam Romaonak, azzal fenyegetőzött. hogy valami borzasztó fog vele történni.... Párbeszéd az őr­szobán. Rendőr: Hallgatom, asszonyom. Bejelentő: Önhöz küldtek kérem, mert eltűnt' a férjem... — Hogyhogy el­tűnt? — Ügy történt, hogy tegnap délután három óra tájt el­hagyta a házat, és mind ez idáig nem lőtt vissza. Felcsen­gettem valamennyi rokonunkat, ismerő­sünket. de sehol sem találtam. — Mi a neve, asz- szonyom ? — 'ládámé Vo- yard. — Köszönöm. Nos. tehát a férje eltűnt? — Borzalmas éj­szakám volt! Olyan ideges voltam, olyan szomorú... — Most hagyjuk a szomorúságot, asszo­nyom. Kérem, adjon személyleírást a fér­jéről. — Hogyan? Eltűnt a tériem I — Azt hiszem, vi­lágosan fejeztem ki magam. Szükségünk van a férje személy - leírására. — Az igazat meg­vallva. .. nem is tu­dom. .. — Magassága? — A magassága... azt kérdi ? Pontosan nem is tudom... — No de legalább úgy hozzávetőlege­sen? Magas, közepes termetű, vagy talán alacsony a férje? — Hát. bizonyá­ra. .. azt hiszem, leg­inkább közepes ter­metű lehet... — Súlya? — Mármint a sú­lya. . . De hát tulaj­donképpen honnan tudhatom? Hiszen soha nem, mértem meg... — Vagy úgy, a fér­je súlyát sem tudja! Hát ez remek, De legalább a szemének a színére emlékszik? Remélem, ez csak nem esik nehezére? — A szemének a. színe? Hát persze, a szeme... barna. De talán kék? Vagy esetleg szürke, nem gondolja ? — Tőlem kérdi, asszonyom? — Nem, dehogy, semmit sem kérde­zek *ntől. — Hát ió. és mi­lyen ruha volt rajta? — Mármint ami­kor elment hazulról? Biztosan felvette a felöltőjét... Talán a kalapját is feltette, nem tudom , ponto­san. .. Még mi volt rajta? A kutya is vele volt, az biztos. — Milyen fajtájú? — Bullterrier. A színe fehér, szürkés­be játszó. A hátán van egy kis fekete folt. A súlya: tizen­négy és fél font. A farka: tarka. Három lába fehér, a negye­dik — a bal hátsó — pedig fekete.., — A férje... — Dehogy: a ku­tyám. .. — A kutyáját, ked­ves asszonyom, fel­tétlenül megtaláljuk! Jovette Bernier (Gellért György for­dítása) ‘ „Éneklő" állomások Az olvasók számára talán szokatlan közleményünk cí­me. Valójában nem az ál­lomások „énekelnek”, ha­nem azok a nők, akiknek az a tisztük és feladatuk, hogy tájékoztassák az uta­sokat a vonatok érkezésé­ről, indulásáról és késésé­ről. Eger és Budapest kö- , zötti megállóhelyeken első­sorban a füzesabonyi, a kál- kápolnai és a hatvani állo­másokon hallunk „éneklő” tájékoztatást. Miről is van szó? Fülünknek is szokatlan az a mód, ahogyan felhang­zik a közlést megfogalmazó mondatok dallama, lejtése. Minden mondat végén ‘ fel­csúszik a dallamvonal, s a bemondó az utolsó szótagót szinte felpattintja. A dal­lam felcsúszásával együtt jár a hang megnyújtása is. Ez az éneklő modorosság nemcsak a mondatok egy­séges dallamvonalát töri szét, hanem a kijelentő ma­gyar mondatok ereszkedő hangmenetét Is lehetetlenné teszi. Az élőszóbeli közlés terii- pója is gyorsabb, mint kel­lene, s ugyanakkor a mon­datok széttöredeznek, mivél az egyes szólamok utolsó szótagjait erősebb hang­súllyal ejtik. A mondatok utolsó szótagjában felugró hang és a felerősödő hang­súly a mondatdallam olyan természetellenes felkun- korítását eredményezi, amely szinte idegmegterhé- lést jelent azoknak, akik a helyes magyar beszéd zené­jét féltik. Erre is gon­doljanak azok, akik a hibás „éneklést” , gyakorolják a közönségnek szánt közlésük­ben. Itt értünk mondaniva­lónk leglényegéhez. Az ál­lomásokon sók ember hall­ja a hibás dallamot, s olyan hangos élményben van ré­szük, amelyben a hibás hangzásbeli modorosság megfertőzi egészséges hallá­sukat, illetőleg beszédü­ket. Erről annál is inkább beszélnünk kell, mert ép­pen napjainkban nagyőn terjed a mondatvégek dal­lamvonalának informatív ér­ték nélküli éneklő felcsapá­sa. Ha az állomásodon is ezt a hibás lejtésformát halljuk, akkor önkéntelenül vetődik fel ez a kérdés: kapnak-e megfelelő hang­tani, illetőleg retorikai ok­tatást azok, akik a tájékoz­tatás nem is könnyű fel­adatát vállalják. Ha nem, akkor pótolni kellene ezt a mulasztást. A hibásan, az éneklő modorban beszélők­nek különben kellemes a hanganyaguk, tiszta a kiej­tésük, csak a helyes dalla­mot kell megtanulniuk. Hogy éz nem is olyan ne­héz, arról a vámosgyörki ál­lomáson felhangzó hangos tájékoztatás egészséges dal­lama is meggyőzhet bennün­ket. Pr. Bakos József i

Next

/
Thumbnails
Contents