Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Medgyessy Ferenc centenáriuma

Nem ismerek még országot, ahol a -műrészek- neve úgy összeforrna városukkal, mint hazánkban. Martyn Ferencet mondjuk és Pécsre gondolunk, Ripp! Rónait és Kaposvárra. Ha Debrecen nem is igyekezne mostanában annyira illő és megérdemelt helyére tenni Medgyessy Ferenc szobrait, akár közterein, akár a Déri Múzeumban, e két tulajdonnév: Debrecen és Medgyessy egyet jelent. Anélkül, hogy Rippl- Kónairól faragott szobrát bárki elkívánná a kaposvári múzeum elöl, vagy síremlékeit a farkasréti temetőből. Medgyessy es Debrecen kapcsolata melyebb, semmint az anyakönyvi kivonat mutatja születési helyét, s 1881. január 10-ét jelezve születése napjának. A szülőhely meg nem minden. Kovács Margit sem Szentendrén született, de az öröksége ott eltet! emlékét.

A pályaválasztás, az elhi- vatás, a küldetés legszebb levelét talán Medgyessy fogalmazta meg, lí)05-ben. Orvosnak neveltették. A természet szereletében, megfigyelésében, az emberi test csodálatában nőtt fel. Testvére, Gábor, orvos lett, de Medgyessy jól tudta, hogy közepes doktor vált volna belőle. Két urat nem akart szolgálni: a megalkuvó megélhetést és a kedvtelésből végzett szobrászatot, s nem akart sem birtokot, sem házat. megvetette az egymást taposo-maró pénzha ihászokat, „Ha nem élhet az ember annak, aminek akar, akkor nem ér az élet egy hajító fát sem — írta apjának. Hát én mindenre kész vagyok. Kész a legnagyobb nélkülözésre is. Hisz mások is így kezdtek. Nincs az a szép szó vagy fenyegetés, kérés vagy ijesztes, ami eltérítene. Tudom, hogy nagy dolog, amibe vágok, nagy dologhoz nagyon össze kell szedni magamat. Én bízom magamban. Végre is, ha félreismertem volna magamat, ott a diploma, utóvégre annak is lehet valami hasznát venni. Alig várom azt a napot, hogy elmondhassam: kezemben a diploma, e perctől kezdve nem vagyok doktor”.

Jól látott Medgyessy: szobrász lett. ,,Akármilyen pályára mentem volna, csak ide lyukadtam volna ki, ahol vagyok.” Voltak nagy elődei szobrászatunkban, a lőcsei szárnyas oltárt faragó Jakab mester, a Szent György-szobor megálmodói: a Kolozsvári testverek, kis

Magvető

táncos terakotta figuráival Izsó Miklós, kolozsvári Má^- tyás-szobráva] Fadrusz János, — valamennyien szoros kapcsolatban álltak koruk európai művészetével, ez a kapcsolat Medgyessynél is nyilvánvaló. Nem véletlen, hogy a debreceni Déri Múzeum előtt fekvő négy szobra l!)37-ben, a párizsi világ- kiállításon, Maillol és Des- piau jeles francia szobrászok javaslatára nagydijat kapott. Sokszor meglepő a rokonság Maillol és Medgyessy között —, természetesen nem azért javasolták kitüntetésre. — mert mindketten szakítottak azzal a festői, fény-árnyék hatásokkal élő romantikus érzelmi szobrászattal, ami Rodint jellemezte, s szakított Medgyessy a nálunk még fiá'p- , jainkban megkésve itt' maradt „szép” testek illúziójával.

Minap Hajdúszoboszlón jártam. A Béke Gyógyfürdőben, igen szépen megformált bronzba öntött női akt (egyébként Varga Imre „Üsző nő”-je) alatt új réztáblán olvasom: „Medgyessy Ferenc alkotása”. Nyilvánvaló, hogy a táblácskát tévedésből tették oda, rfüntha az ünneplés kedvéért minden jó szobrot most már Medgyessynek kellene tulajdonítanunk. Ezt a szobrot nem mintázhatta Medgyessy, pedig a nő keleties, időtlen mosolya az ő szobrain is jelenvaló, akár a harmonikus, egészséges test, igézete. Félre ne értsük. Medgyessy nem

a. klasszikus emberi eszményt tagadta. Feljegyzéseiben irta: „Legfőbb iskola: a

Louvre antik szoborgyűjteménye: egyiptomi, asszír

szurnír, ógörög szobroknál, köszönhetem, hogy még ma ■is- a modernek közé számítódom". És senki úgy meg nem Vetette az otrombaságot, mint éppen ő: „Szomorúság fog el, ha látom, hogy szaporodnak a szívet-lelket el- facsaritó topa, nagy csizmák. zsákba húzott lábszárak, mondjuk meg: elefánt- lábak". Móricz Zsigmond az egyik legszebb Medgyessy- szobornak, a fésülködő nőnek. ezt a nevet adta: „Debreceni Vénusz”. Miért debreceni? Debrecen, jelképesen, valami erőteljeset, rusztikusát, népit is jelent, azt a néppel való egyességet, ami Csokonai költészetében, de a kollégium közelében álló Izsó Miklós Csokonai-szob- raban is megvan. Medgyessy azt írta nekem egyik levelében. hogy a telt idom a szobrász „egyetlen eszköze a szellemi kiválóság kifejezésére”.

A mi szépségeszményünk nem a mozicsillagok karcsúsága volt, de Medgyessy felfedezte számunkra. hogy erőteljesebb formákban meg lehet mutatni az emberi, a „szellemi kiválóság” szépségeit. Maillol a vaskos, ro- busztos alakokat szentesítette, Medgyessy alakjaiból sugárzik az a humánum is, amit ő az antik szobrászatban oly sokra becsült. Eleinte furcsának, bizarrnak, érthetetlennek tartotta őket, de „csudálatosán vonzóknak”. Nagy, súlyos kőtömbök. És mégis élőlények. Nem üres formák, mint. először láttam. Hanem rejtett finomságoktól gazdagok. Döbbenetes világ! Nyersek és finomak egyszerre a regiek!” Ez Medgyessy művészetének a kulcsa.

Oj korszakot teremtett. És vállalta apjának írt jóslatát : olyan szegény volt, ami-' kor megházasodott, hogy gyakran olcsó zöld almánál egyebet nem ettek, és nem telt néki telekre, házra. A Százados úti müvésztelepen élt, szerény környezet, de a művészet remekei és Egry József. Nagy István, Derko- vits, Rippl-Rónai, Holló László, Borsos Miklós művei között. Soha le nem tért vállalt útjáról. Szakított a századelő szobrászi illúzióival, s helyettük felmutatta a valóságos, a dolgos ember szépségéit, felemelte a realitás magasaba.

Koczogh Ákos

Balogh Béni:

Szépen szálló sólyommadár-A jeles gyermek- és ifjúsági írónak számító Balogh Béni ismét értékes és köz érdeklődésre méltó művé! jelentkezett. Épp ezért nem véletlen, hogy a Szépet síálló sályommadár című munkáját a Móra Ferenc Könyvkiadó a joggal népszerű Delfin-sorozatban jelentette meg, méghozzá ötvenötezer példányban.

A szerző — aki egyébkén! sok szállal kötődik Heves megyéhez — hiánypótló feladatra vállalkozott: úgyszólván a huszonnegyedik órában gyűjtötte össze és adta közre a festői szépségekben bővelkedő észak-magyarországi tájhoz iűzödö meséket, mondákat. régi históriákat. Felidézte a borsodi szülőföldi emlékeit. ifjúkora féltve raktározott élményeit, a hajdani öregek által előadott fordulatos. költöiség- ben bővelkedő történeteket. Ezekhez sorolta azokat, amelyeket az utóbbi két évtized alatt jegyzett fel. Nemes buzgalmára sokan felfigyeltek, s kollégái, barátai, tanártársai' valamint tanítványai is felajánlották segítségüket, gyarapítva ezzel a már amúgy is gazdag anyagot.

Ebből a már-már pusztulásra. feledésre ítélt kincsből mente-tle meg a legszebben villogó ékköveket. Ráadásul ezt a küldetést) szép- író adottságainak tudatában vallotta magáénak, nem fukarkodva árányérzékével.

a mese. mint kollektív műfaj több mint száz éve vált irodalmivá; rövidítésekkel, átdolgozásokkal pedig a legkedveltebb gyerekolvasmány. A Móra Kiadó a téli könyvvásárra második kiadásban adta közre A háromágú tölgyfa, tündére című nép- mesegyűjtemenyt Kormos István válogatásában. A meséket az ifjúság számára a -szónak és- a gondolatnak’ olyan- halhatatlan és kiváló művészei dolgozták át. mint Arany László, Benedek Elek és Illyés Gyula. Még a felnőttek is szívesen gondolnak vissza az olyan sokszor hallott és olvasott mesékre, mint Mátyás király meg az igazmondó juhász. A deszkavári királyfi vagy a Csodafurulya. Nem csak a magyar népmesék nagyszerű válogatásával találkozhatunk, hisz Mészöly Miklós, a kiváló szépíró Az elvarázsolt tüzoltózenekar és más mesék című kötetében svéd, német, eszkimó, francia, spanyol, indián népmesefeldolgozásokat is találunk. Magyar nyelven még nem jelent meg olyan nép- mesegyűjtemény. mely az indiai szubkontinens legdélibb reszenek nepmesevitömörí tőkészségével, jellemábrázoló erényeivel.

Könnyedén. érdekfeszítően indít, minden „sztorit", a.

hangűlatferémtéshez két-há- rom mondat elég számára, s -selekményt mindig lendüle; lesen, az érdeklődést lebilincselve bonyolítja. A lényegest kiemeli, a középpontba állítja, a kevésbé fontosat viszont ügyesen háttérbe szorítja.

Érdemes hangsúlyozni ezeket a vonásokat, hiszen az az általános vagy közép- iskolás, aki áttanulmányozta ezt a kötetet, stilisztikai képzésben is részesül. Az alkotó ugyanis — vérbeli nevelőként — tudja, hogy a fénylő, a jó példa követésre sarkall, épp ezért a maga eszközeivel hozzájárul az ifjúság írásbeli kifejezőkészségének — erre bizony ma nagyobb szükség van. mint bármikor volt — javításához.

Természetesen a felnőttek sem csalódnak, hiszen Balogh Béni poézist varázsol életükbe, felszabadítja

szárnys zegett fantáziájukat.

Igaz, ezeknek a történeti ízű regéknek nem sok közük van a históriai valósághoz. Attila király nem harcolhatott a soha nem létező Damó .tündérkirállyal. így hát feleségét, Ildikót sem csábíthatta el. Nem élhetett a szépséges, a szerelmes szívű Tárná hercegnő sem, aki konok atyja' parancsa eileÜ|

könyvek

lágát mutatta volna be. A fordító. Sc hä férné Földvári Ilona, aki jelenleg is Indiában él, ebből a gazdag világból, illetve annak jellegzetes népmesekineseből ad .válogatást. A kötetet eredeti indiai miniatúrákból válogatott színes mellékletek illusztrálják. A szép kiállítású könyv címe: Mese a

lótuszvirágról. Názim Hik- met. a kiváló török író A szerelmes felhő címen gyűjtötte egybe a török népmeséket. A kötetet Jankovich Marcell rajzai díszítik.

„Mese” az is, amit Háry János mond. a szónak ma használatos argó értelmében. Háry János ma már egyértelműen nagy hazudo- zót, „lódítót” jelent nyelvünkben. aki eleve olyat mond. ami nem is lehet igaz. Ezért szórakozunk rajta olyan jót, s nevetünk furfangjain, bolondozásain. Pedig Háry János valóban élt a múlt század elején, róla írta csaknem 150 évvel ezelőtt Garay János Az obsitos című költeményét, így

nére is rajongással szerette Bpdony királyfit. Ez azonban nem zavar bennünket, avert a költői erejű mese hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat, s fel is idéz- '.ük mindig, ha a Tárná mentén járunk vagy Eodony község nevét emlegetjük. Megcsodáljuk Aba Sámuelt, is, aki Benefiakent vette fel a kereszténységet, hogy idővel fejére tehessék első uralkodónk koronáját.

A nép képzelete nem ismer semmiféle akadályt, áthidal minden időt és térbeli korlátot. Megismerteti az olvasót Boldogkővár tündéreivel. az erki favár bátor es furfangos vitézével, aki megfutamítja a már-már nyerésre álló tatárokat, megjelenteti Rákóczi kovácsát,-II. József és a nvegyasszói református pap találkozását, az 1849-ben a Tápió pártján lezajlott legendás hírű párbajt, amit erőteljesen átformálva Jókai Mór is beépít A kőszívű ember fiai című regényébe.

Forgatagos mesevilág közepébe szökkenünk, ha kézbe vesszük és elolvassuk — a kettő lulajdonképpei egyet jelent — ezt a könyvet. Egy gigászi méretű zenekar próbáján érezzük magunkat, mégsem bizonytalankodunk. mert a „karmester” elbűvölő dallamok-t ■ varázsol elő ebből az egy üt- v- tesböl. ..

Pécsi István

vált az öreg huszár neve és alakja fogalommá. A történetet új szereplőkkel, új kalandokkal gazdagította Kodály népi ihletésű, csodaszép daljátéka, a Háry János. Rovaszegi Miklós úgy fűzte sorba Háry János történetét, vidám és izgalmas kalandjait, hogy az valóban szorakoztatová váljék az ifjú olvasók szamara.

Nemcsak a gyerekeknek1 kedveskedik a Móra Kiadóján a Kepzeletkirályfiak című. kötet kiadásával, hanem Kaffka Margit-nak is tiszteleg születésének századik évfordulóján.- E tartalmában és kiállításában is reprezentatív kötet az eddigi legtel-' jesebb összeállítás a század-, elő neves írónőjének gyer-r’ mekek részére írt müveiből. Tartalmaz meséket, verseket, néhány lírai novellát. valamint az írónő leveleit, melyet kisfiához írt.

A felső tagozatosoknak szóló gyerekregények gazdag választékából Kádár Péter új könyvéi emeljük ki: A madárcsöszt, mely

előző kötetének szereplőivel, illetve kalandjaikkal folytatódik.

(KS)

Császár István:

Csalódásom története

É

n a „Magyarok bejövetele és kimenetele” című városligeti huncutságot, vagy a „Fejétől a farkáig tíz méter, a farkától a fejéig szintén tíz méter, tehát összesen húsz méter óriás- kígyó"-t csupán hallomásból ismerem. de Tagranoffot még saját szememmel láttam zsenge gyermekkoromban, jó húsz évvel ezelőtt, a kökorszakban. amikor még igaza búcsú volt félévenként a Terézvárosban, a környékünkön Talán magyarázzam meg. hogv mi az a búcsú? Nem magyaré- zöm! Tessék megnézni a lexikonban. vag'y megkérdezni a hozzám hasonló ■ ásatag negyvenévesektől De azért, azt elmondom, hogy mi lyen volt az igazi búcsú.

Először is kellett: hozzá néhán\ törökméz-, vattacukor-, similab- da«, keleti-csemege- fakanál-, és mézeskalácsárus. Tovább legalább egy zsákbamacska árus. („Tönkretették! Most nyerték el tőlem a/ ötvenforintos arany töltőtollat! Csak ötven fillér a zsákbamacska! Minden húzás nyer!”) Azután természetesen körtlintások. emberi, illetve gyermeki erővel meghajtott körhintákkal. (Tessék kérdezősködni.) Azután madárnyeiv- árus es még sok minden, de egy dolog nélkül el. sem lehetett kép- ■elni az igazi búcsút, éspedig a mutatványosbődé nélkül. Ezt, kivételesen elmagyarázom. A mu- atványosbódé nágyobb - szobámé- retü ponyvasátor volt. a bejáratnál deszkaemelvénnvel, amin minden előadás előtt a trombitásból dobosból és harmonikásból áll zenekar (a harmonjkásra most , i> -jól emlékszem — nőiesen kites tett arcú fiatalember volt),, nagy szempillájú,; merev babaszemekkel — és arra is, hogy a , dpbo. vagy a trombitás egy. öreg n- volt), majd hamarosan meg.ielen a kikiáltó és bemutatta „Világvárosi attrakcióit!” Jolánkát, a k gyótestű nőt. Miss Arizonát, kéz és láb nélküli fenomént. Jr

Hilltont és bájos partnerét. Di- abolit, a fekete mágust. Káposztás Zsutzskát (hogy milyen istenien idétlen volt).' és legvégül, amiko: már minden szereplő ott állt. Igen. akkor őt, aki miatt mindé' előadás előtt ott ácsorogtam mutatványosbódénál.

— Hölgyeim és uraim! Mo. bemutatom önöknek minden idő. legnagyobb szenzációját! — re -segte a kikiáltó, És elővezelte >gy kendövei letakart l'ejü alako'— Az egész- -világon csak nálunk látható: Tagranoff, a ma

'-nmem bér!

(Nagyon kérem a n.vajas olv; sót. tartson itt legalább tíz má odperc szünetet. Tudom, hog .rohanó korunkban” nagy áldoz íz, de ígérem, nem leszek hála an. Köszönöm.)

— Igen hölgyeim és uraim! 'agranoff. a malomember! A s irtai őse.d'i'en találta egv bii 'tőexpedíció. A természet csőd;

■! Emberi test és majom fe

A kikiáltó hirtelen leszorított; kendőt Tagranoff fején. A lézés rejtélye domborodott a ken- i alatt.

A hatást már nem lehetett fokozni. és a társulat bevonult, én pedig kint maradtam és vártam, évekig csak vártam azt. a pillanatot. amikor annyi pénzem lesz. hogy utánuk mehessek.

Mert Tagranoff a megtestesülé- e volt May Károly, Cooper és erne Gyula világának. Tagranoff kaland volt. a szibériai' őser- ő. az őserdő maga. a pampák é sivatagok, a grizly-medve i.jesz. i morgása. A titok volt, ami ve u-fiasan szembe kellett néznem Es eljött a pillanat.

Bejutottam a bódéba, és leül jm a deszkapadra. Nem tűlságo- in előre, de nem is túlságosai' átra; gyerekség lett. volna feles- 'ges kockázatot vállalni. Mint ? irkutazó a Nagykörutat, útö űztem a műsort. Mit nekem hoi- li késdobáló vagy bűvész?! Tag- inoff. természetesen az utolsón volt.

És elérkeztünk az utolsó szám- 1Z.

Előv.ezették Tagranoffot, a kiki- 11 tó ismét el recseg te a szövegét, a szibériai őserdőről, az ember' testről és .najomfeiröl.» aztán .lerántotta kendöt Tagranoff 1 ióről.

Felgyorsult a szívverésem, a1 végsőkig feszitetterp az a-karako- ; inat. hogy elég erős legyek a rám !

váró látványhoz.

Egy középkorú, homoksein-arcú j férfi állt a színpadon, vasalatlan i öltönyben. A nyelvét a fogsora 1 elé tolta és zárva tartotta a szá- , .iát. mint ahogy a gyerekek csinálják. amikor ijesztgetni akarják egymást. Begörbítette ujjait, és a fejéhez kapkodott, úgy, hogy ősz-, szekócolódott a haja.

— Fel kell hívnom a figyelmüket. hölgyeim és uraim, hogy Tagranoff rendkívüli módon inger- . ékeny, és ilyenkor nincs biztonságban a környezete! — ordította fülsértőén a kikiáltó, és a ken- lövel csapkodni kezdett a ho- mokszín-hajú férfi felé. A férfi még jobban előretolta a nyelvét, forgatta. szemeit, íojtottan nyögött... és sután csapkodott a karjaival. A kikiáltó hátrált, majd hirtelen a férfi fejére dobta a <endőt. és ezt recsegte:

— Uraim és hölgyeim! Tagranoff dührohama miatt az előadást sajnos be kell fejeznünk!

És kimentek.

Egy ideig még ülve maradtam, de látva, hogy mindenki elmegy, én is kimentem, miközben1 a bódé, szulykos ponyvájának unalma és yüégíájdalma a lelkembe köl-tö- ?Ot t.