Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
jMeghalt a naptár... } Eldobtam a naptárt. Beledobtam a papírkosárba. Üres borítékok, gyűr' 1 J kéziratok, használt papírszalvéták mellé. Ügy is dobta. I el, mint iménti társaikat, egyetlen mozdulattal és maga- j biztosan, hogy láttatlanul is belehull a kosár szélesre, t éhesre nyílt szájába. A naptár egyet zizzent, aztán lap- j jainak elnyugvása, mint valami utolsó halotti sóhaj je- ! lezte: exit. Bevégeztetett. j ... És már nyúltam is volna, kaptam is volna utána. ! hogy visszategyem az asztalra, visszavegyem az életbe. J ' mert ez a zizzenő sóhaj kissé megpirította arcomat: mi- ! lyen hálátlan és kegyetlen is az ember. Egyetlen mozdu- j lattal elsöpri éves társát, segítőjét, útjának és tennivaló- ] jának mutatóját. Mert, hogy mindaz, ami egykor benne. I vele és általa a jövő volt még, mára ím a múlttá váltó- ! zott. És véle múlttá minden tegnapi, tegnapelőtti, tél év- j vei ezelőtti, az év első napján született és rubrikáiba be- j jegyzett tervem, tennivalóm. t Há összeraknám csak az elmúlt évtized naptárait, a { naptárak bejegyzéseit, kikerekedne-e belőle az életem egy J évtizede? Ha összeraknám, valami nagy-nagy naptár- j tékába mindazokat az asztali, zsebbéli naptárakat, ame- j lyeket, mint kegyetlen parancsotokat kiszolgáltak az em- I berek, s amelyek, mint hűséges alattvalók kiszolgálták a ! i gazdáikat, kikerekedne-e belőlük hazám elmúlt évtizedé- j nek története ? Naptárakkal és naptárakon írt történelem? j Mert gondoljunk bele és vissza, mi minden történt e ! naptárak által' tízszer háromszázhatvanöt nap alatt... Uram ég, mi minden! Halál, esküvő, születés. Tízszer új ' esztendő és tízszer immár óév-búcsúztatás. Kétszer ötéves terv és tízszer immár egy-egy éves. Olajválság, áremelések, béremelések. Külföldi utazás többször is, a világ több tája felé is, és helyi háborúk a világ több táján is. Béke. nyugalom, morgolódó, veszekedő, semmi-, és senkimor- ' gású demokrácia, túlzott önbizalom és még túlzóbb kishitűség. Kongresszusok, választások, konferenciák, értekezletek, szívinfarktusok és magyar labdarúgás. Nevetés, mosoly, düh, szánalom és megértés. Naptárakkal és naptárakon írt történetei e kis ország tízmilliónyi lakójának, és mind együttesen: történelme immár egy országnak. És most ez á naptár, „a” naptár, amely ugyancsak az enyém, egy emberé és csak egy esztendőt ölelt magába, nos, most ez a naptár itt hever mögöttem a papírkosárban. Holnap már a MÉH-nél ves4k át, összepréselve ezernyi más és más célú, szerepet betöltött társával, — tonnányi mennyiségben. így múlik el a világ és a naptár dicsősége, mondhatnám, ha nem lenne közhely é* nem lenne, vagy nem tűnne fellengősségnek. Periig mégiscsak emlékeim, életem egy darabja, a megtörtént történés, a múlttá vált egykori jövőm kerül a zúzdába, hogy könyörtelenül összemorzsoltassék. Mégha naptár formájában is. De hat végtére is mine k ennyi szót veszejteni egy naptárra? Minek, még akkor is, ha nálunk a naptár valamiféle státuszszimbólum is lett. mint a vadászat, ugyan- i akkor év végi és év eleji gyűjtögető játék is, felnőtteknek, gyerekeknek. Akinek ingyen adnak szép naptárt — az valaki. Aki bemegy a boltba és úgy vesz, az csak egyszerű átlagpolgár. Akinek többen is adnak és díszes naptárakat adnak, az az igazán valaki —, véli és érzi legalábbis. A naptár csereeszköz, ajándéktárgy, jutalom, játék, kielégülés és kielégítés, veszekedés és sértődés, hogy ki kapott és ki nem, és főleg miért nem. A naptár, a napok tára így, év végén, év elején elszakad, elidegenedik igazi funkciójától, mint az időt mutató káróra, amelyet flanc miatt inkább a nyakban hordanak kar helyett, hogy ne is lássék az idő. A naptárt a fontoskodó ember luxuscikké, státuszszimbólummá szeretné zülleszteni, játékká változtatni, azután a naptár és az ember e megújuló viadalában, úgy január közepére, a napok tára kerül ki győztesen. Ledobja magáról minden díszét, cicomáját, elveszti játék és játékos jellegét és, lesz az: ami. A legtöbb. Naptár! Amelybe és amelyre feljegyezzük holnapi, jövő heti tennivalóinkat. amely figyelmeztet névnapra, születésre, házassági évfordulója, amely tudatja velünk, mikor van szabad szombat, piros betűs ünnep, mikor a szabadság ideje, amely ha még nagyvonalú naptár is, hát azt is megmondja, mikor kél a Nap és mikor a Hold, — az utóbbi, gondolom, a szerelmesek kedvéért. Ha még egyáltalán szükségeltetik a Hold a zerelemhez. Mikor mindezt így végiggondoltam a papírkosár szája fölé hajolva, hogy szégyenkezésemet orvosoljam és visszategyem a naptárt eredeti, helyére, meghökkentőn vettem észre, hogy valami varázslat történt. Míg magamban és a naptárral oly bocsánatkérőn disputáltam. az íróasztalra, a régi helyére odapattant friss és még érintetlen ifjúságában az új. Az idei, az 1981. évi naptár. Az újjászületett, a porából életre kelt naptár, várva üres rubrikáival, hogy betöltsem és kitöltsem lapjait és napjait. Meghalt • a király, — éljen a király: meghalt a naptár. — éljen a naptár. Vajon mit tartogatnak számomra a most még üres lapjai? Jó volna tudni, mit hoz a jövő. Jó lenne? Lenne jó és akkor jó lenne. Bízom, hogy akár meg is. tudhatnám. BÜÉK. új naptár! /// v. CelA • ■ apjainkban — és már «I jó ideje — a legter- - mészetesebb. hogy í aí -nmikor baj van. ve- I v szc'ybe kerül az em- bci. hifijük a mentövet. Eszünkbe sem jut. hogy nem volt ez miriflig éppen így. Ha a segítségnyújtás meglehetősen régi keletű is. bizony évezredeknek kellett eltelniük. sok-sok küzdelmei követelt, amíg a mai gyakorlat kialakult. Eléggé érdekes a története ennek, feltétlenül megéri röviden visszapillantani arra az útra. amit mi, mostaniak már kevésbé ismerünk. Pillantás az útra A mentés legősibb alakja ösztönös tevékenység, ami elsődlegesen az élet, másodsorban a közösség termelő erejének védelmére irányult. Később — a kereszténység terjedésével erkölcsi kötelességgé vált. a különböző, lovag- és szerzetesrendek többé-kevésbé szervezetten vállalkoztak a szerencsétlenül jártak felkarolására, is- tápolására. A Bernát-hegyi kolostor ilyen jellegű igyekezetét például 962-t öl jegyezzük. A polgári társadalom kialakulásával egyre inkább a politikai szemlélet került előtérbe, ipari, kereskedelmi, majd biztosítási érdekek sarkallták a munkát. Az elferdült nézetek tisztítására 1767-ben Amszterdamból indult el ismét nemesebb törekvés, aminek hatására új módszereket /kezdtek bevezetni, s úgyszólván világszerte egyesületek alakultak az életmentésre. Hazánkban a Mária Terézia udvarába került Van Swieten nevéhez fűződik a mentésszervezés kezdete, majd az elsősegélynyújtás 1830-tól a borbély-sebész műhelyek kötelességévé vált. Az egyetemi képzésben részesült mesterek a XIX. század közepe táján Budán már 44 ilyen helyen hódoltak nem mindennapi hivatásuknak. Aztán újabb fejlődés következett. Egy sor olyan jeles férfin, mint példáui Flór Ferenc — akinek egyébként sajátos tragédiája, hogy kórház előtt történt gázolásnak esett áldozatul, mielőtt a munkájával készült, s a mentést is tárgyaló egészségügyi keret- törvény életbe lépett volna —, vagy az érdemeiért nemesi címet kapott Kresz Géza úttörő vállalkozásával. 1887-ben — Bécs és Temesvár után — megalakult a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület is, majd — számos helyen a tűzoltóság kebelén belül — rendre születtek a hasonló célú szakosztályok, egyesületek. 1926-ban pedig létrehozták a magyar vármegyék és városok országos szervezetét is, amely például 1941-ben már 70 állomást .számlált. A II. világháború azonban zinte minden eddigi eredményt megsemmisített. A felszabadulást követően így csaknem a semmiből kellett helyreállítani a hálózatot, s nem kevés áldozatba került, amíg 1948-ban kialakult a jelenleg is működő Országos Mentő- szolgálat. Üzenetek az éterben Az egri bázis: . egyetlen láncszem a hazai hálózatban. Mostani helyén, a Ráchegyen, mindössze nyolc esztendeje dolgozik, ennélfogva a modernebbek, a már jobban ellátottak közé tartozik. Munkájában azonban — látszatra — nem sokban különbözik társaitól. Ügyeleti szobájában gyakran szól a telefon, s az asztali két URH- s rádióból szünet nélkül hallatszanak az üzenetek, utasítások. — Valamennyi megyei állomással s mentőautóval állandó kapcsolatban állunk — magyarázza Iván Ernő né, néhány pillanatra elfordítván fejét a mikrofontól söszNagy Géza mentős-ápoló szilveszter éjszakáján is ügyeletét tartott. (Fotó: Perl Márton) MEMIOK szeköttetésünk van az ország legkülönfélébb tájain levő szolgálati helyekkel is. Így közölték velünk éppen az imént, hogy például a fővárosba indított három kocsink már visszafelé tart. A Debrecenbe küldött egység után szólva pedig Kerecsendnél azzal a feladatial bíztuk meg bajtársainkat, hogy dolguk végeztével, Tarnazsadányból hozzanak be egy embert... Kerecsent! térségében jár most az a petöfibányai kocsi is, amelyre utóbb, puszta kíváncsiságból rákérdezünk. S miközben az egyik rádiótelefonon Budapest és Nyíregyháza beszélgetése szalad át az éterből, a másikon — most már szigorúan hivatalos érdeklődéssel — a pétervásá- riakat keressük. Tarnalelesz- röl jelentkeznek hívásunkra a „fiúk”, s válaszuk meglepő: a négy helyett sajnos, csak három kontrollos beteggel tarthatnak Eger felé. Miután az egyik'„igénylőt” nem találták odahaza (?!). zója. Bátyját követve került a gárdába mindjárt a katonaság után, amikor még mindössze három öreg kocsija volt a megyeszékhelynek. Hosszú ideig szirénázott az utakon, s ma is kerül-fordul, beül a volán mögé. Sok mindent látott maga is, de emlékei .közül most csak egy kedvesebbet idéz: — Valahová a Tárná mellé riasztottak bennünket, kismamához. A szülés miatt már útközben meg kellett állnunk. Később újra muszáj volt blokkolnunk. Az történt ugyanis, hogy ikrek világrajövetelénél volt szükség a segítségünkre. .. Sohasem felejtem! Mit tud a szolgálat? Kinn a garázsban — amihez különben a Il-es szemlék elvégzésére is megfelelő javítóműhely, saját üzemmint kiderül a beszélgetésekből — betegszállítást, más részében konkrét mentési feladatokat végeznek. Minden autóban ott vannak a legfontosabb gyógyszerek, nem hiányzik mellőlük a vérpótló, a szülés levezetéséhez szükséges felszerelés, míg a speciálisabb „esetkocsik” tartozékai közé tettek a kerekes széken, a vákuumágyon, a pneumatikus sínen kívül több más hasznos eszközt is. Például a lélegeztető készüléket, a szívritmus-szabályozót, hogy csak néhányra utaljunk. S természetesen: a pilóta is rendelkezik az alapvető egészségügyi, ápolói ismeretekkel. Mindezeket már inkább dr Csapó Istvántól, a megyei szolgálat vezető főorvosától hallom. Az egri bázis ugyanis több. mint egyetlen állomás: itt kapott otthont a szőkébb hazánkat átfogó hálózat „vezérkara” is. — Innen koordináljuk a helybeliek, a gyöngyösi, á hatvani, a hevesi, a petófibá- nyai és a pétervásári bajtársak mindennapi munkáját — tájékoztat a főorvos. — Minden mentőegységünk útját követjük, s szükség esetén akár repülővel, helikopterrel is gyorsan megteremthetjük találkozásukat. Mert a légi mentés a mi területünkre is kiterjed... Egyébként összesen mintegy félszáz mentőautónk közül 36 szinte állandóan úton van, s kétszáz dolgozónk úgy iparkodik, hogy a bajba jutott jó fél órán belül a megye legtávolabbi részén is megkapja a segítséget. örömök és gondok — Talán nem unalmas még néhány számadatot elsorolnom — folytatja a főorvos. — Tavaly, hogy csupán a legutóbbi évről szóljak, kocsijaink összesen 1,9 millió kilométert tettek meg, s 70.5 ezer feladatot teljesítettek velük, átlagosan 54 perc alatt a kórházba, vagy t'én- delőbe juttatván a beteget. öröm, hogy a rendszéres képzés, továbbképzés hatására egyre nő a mentőgárda felkészültsége, s mór nem panaszkodhatnak különösebben felszerelési gondokra. Az egrin kívül újnak, igazán korszerűnek mondható már a hevesi állomás is, a péter- vásárit pedig éppen nemrégiben sikerült modernebbé tenni. Problémák persze sajnos, még mindig akadnak. Közúti balesetnél (Fotó: Szántó György) A következő pillanatban kiderül, hogy árjelentést legfeljebb az újságíró tarthatja furcsának. különösnek. A mentők nagyon is megszokták. hogy jó néhányon nemcsak, hogy puszta kényelemből —. olykor teljesen feleslegesen — hívják a hófehér szinti Nysát és személyzetét, hanem ráadásul utóbb meg is feledkeznek róluk. Emlékek négy keréken Békési Gyula szolgálatvezető — ahogyan mondani szokás — „régi motoros” a szakmájában. Még 1952-ben kezdte a pályát Borsodban, s két esztendővel később került Egerbe mentőápolónak. Húsz éve annak ;s, hogv jelenlegi posztját 'lfoglalta, c tölti 12—24 órás műszakjait. Amíg az autóval járt — beszéli — beutazta csaknem a fél országot, megszámlálhatatlanul sok helyen seeítet* betegnek. ? megélt persze számos szörnyűséget. A miskolci vasúti szerencsétlenségbe például, abba az esetbe, aminél a Tiszai pályaudvar gurítójárói valahogy egy személyvonatba engedték a te- herszerelvényt: még mindig beleboi 7"ng, ha eszébe jut Amióta csak vezényli az egriek 15 kocsiját — csupán hallja a tragédiákat. Minárovics László garázsmester tősgyökeres egri, s ma az állomás legrégebbi dolgoanyagtöltő, továbbá pedig jelentős tartalékkocsi-park tartozik — összefutunk az egyik mentőtiszttel. Fiatalember Kiss László, de — ahogyan megtudom tőle — már ő is másfél évtizede lépett erre a kemény helytállást követelő pályára. — Strapás a szolgálat, cseppet sem könnyű a dolgunk — vallja egyszerű szavakkal —, de már rég megszoktam. s szeretem. S azért is ragaszkodom hozzá, mert végeredményben itt lettem több. Itt szereztem felsőfokú oklevelemet is, két évvel ezelőtt. . Az esetek egy részében — Máris túlzsúfolt a mind több feladaton osztozó gyöngyösi állomás, s például a Megyei Kórház még a helikoptert sem tudja Makiárnál közelebb fogadni. Nem utolsósorban pedig: betöltetlen orvosi állások miatt is fő a fejük! — Szerencsére azonban, ha sok minden kétségtelenül zavarja is munkánkat, semmiképpen sem akadályozhat bennünket — mondja a vezető főorvos a búcsúzásnál. — Ügy intézzük, szervezzük a dolgunkat, azon vagyunk bajtársaimmal, hogy a legtöbbet tegyük a betegért. Gyóni Gyula ]
