Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

I Lassan vagy gyorsan? AZT MONDJA A FEJ­LESZTŐ MÉRNÖK, kétszer is vigyázzak, mielőtt a mű­szaki fejlesztés fontosságáról írok: nehogy kelepcébe es­sek és erénynek fogjam föl a kényszerűséget! Mostanság sokszor elhang­zik különféle . fórumokon és íróasztalok mögül, hogy mér­sékeltebb növekedési ütem vár a gazdaságra, és ez ta­lán még jó is, mert vissza­fogott tempó mellett nagyobb lehetőség nyílik az ésszerűbb műszaki fejlesztésre. „Las­súbb iramnál — úgymond — komótosan körülnézhet az ember, rendezheti sorait, két­szer is meggondolhatja, mit hova tegyen.” Ez így logikusan hangzik, csakhogy ennek az ellenke­zője is igaz. - Vagy talán ro­hanó tempó mellett nincs ugyanakkora esély a termé­keny gazdálkodásra, a szel­lemi-anyagi erők okos fel- használására? Miért ne vol­na, mondja a fejlesztőmér­nök. a műszaki fejlesztés si­kere végül is nem a tempón, hanem a gazdaság minden­kori életképességén múlik. Nehogy azt higgye valaki, hogy a mérsékelt tempó már eleve, megalapozza a sikeres műszaki fejlesztést, s hogy a reális terv egyúttal minden­kor ideális terv is. Lehet ez a terv kényszerű is. Igaz, a népgazdasági lehe­tőségek ismerete a gondol­kodás középpontjába kény­szeríti a műszaki fejlesztés elismerését. Annak felisme­rését, hogy műszaki fejlesz­tés nélkül képtelenség lépést tartani a világgal. Néha már úgy tűnik, mintha a techni­ka teljesen külön utat járna, s gazdasági fellendüléstől, recessziótól, válságtól függet­lenül halad a maga útján, s nap nap után újjal, korsze­rűbbel lepi meg a világot. Fellendülés idején azért, mert van pénz, recesszió idején meg éppen az erőforráshiány okán; hiszen kevesebb ráfor­dítással kell ugyanazt az ér­téket letenni a társadalom asztalára. így. aztán egyetlen , ipari ország sem teheti meg, hogy a mérsékelt növekedési ütemre hivatkozva ne törőd­jék a kutatással, fejlesztéssel. AZT, HOGY MILYEN LESZ a 80-as évek világgazdasága, milyen meglepetéseket tar­togat a világpiac, senki se tudja. Egy azonban biztos: a gazdasági recessziót minde­nütt felváltja majd egy fel­lendülési folyamat, s a ma még csak kutató és fejlesztő intézetekben ismert tulaj­donság holnap már a piacon kínálja magát termék for­májában. Az is bizonyos, hogy fölértékelődnek az anyag- és energiatakarékos gyártási technológiák, s te­ret hódít a miniatürizálás és az elektronika alkalmazása. Ilyen helyzetben kell a ma­gyar népgazdaságnak lépést tartania a világgal. Ugyanakkor az is igaz: a világ egyetlen országa sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elaprózza mű­szaki, fejlesztő, kutató appa­rátusa erejét. Hazánk külö­nösen nem. De minden or­szágban akad olyan terület, ahol a hagyományok, az anyagi és szellemi erőforrá­sok alapján minden esély megvan a korszerű termelés kialakítására. Ilyen terület nálunk egyebek között az elektronika, amely, ha több éves késéssel is, de végre méltó helyet kapott a ki­emelt fejlesztési programok között. Az ésszerű szelekció, a kutató-fejlesztő tevékeny­ség súlypontozása előfeltéte­le a sikeres műszaki fejlesz­tésnek. S nemcsak korszerű, el­adható termékekről van szó. A világpiacon voltaképpen ma már nem is annyira az egyes termékek, mint a hát­térben meghúzódó termelési rendszerek versenyeznek. Ez a legtöbb magyar termék esetében tapasztalható, hi­szen .— a többnyire követő jellegű műszaki fejlesztési politikánk miatt — termé­keink . döntő része akkor ke­rül világpiacra, amikor már nem az újdonságáért veszik. A magyar termékek verseny­re kényszerülnek hasonló külföldi termékekkel, s a verseny kimenetelét a minő­ség mellett a magas terme­lékenység. az alacsony ön­költség vagy éppen a rövid szállítási határidő dönti el. Ezért nemcsak a korszerű termék előállításához szük­séges műveleteket, hanem az egész gyár'ási rendszert, ipar­ági folyamatot kell a lehető legmagasabb szintre és szer­vezettségre emelni. A műsza­ki fejlesztésben is szakítani kell a termékközpontúság elvével, s fölcserélni a fej­lesztés, a gyártás, sőt a? ér­tékesítés folyamatának egy­ségével. A műszaki fejlesztés fogalmába tehát voltaképpen a korszerű, szervezett gazda­ság valamennyi tényezője be­letartozik. KÖZISMERT, HOGY A MOST KEZDŐDÖTT ÖTÉVES TERV fő célja, a külgazda­sági egyensúly megteremté­se. Ám előfordulhat, hogy egy-egy műszaki, fejlesztési döntés elhatározásánál nem a világpiaci körülményekből, hanem a távlati érdekekből ésszerű kiindulni. Hiszen a mérsékeltebb növekedési ütem ellenére is hosszabb időszakra csakis a nagyobb növekedés, a gyorsabb fejlő­dés lehet az ország célja. (M. Gy.) Változó idő, változó társadalom. .. Nők, férfiak, gyermekek — Növekszik-e a lányok férjhez menési esélye? — Hány ta­nító nénire lesz szüksége a mostani bölesődéseknek, akik öt év múlva iskolába mennek? — Mennyi tanteremre lesz szük­ség? — Lesz-e elég divatos, olcsó cipő, ruha azoknak a fia­taloknak. akik három év múlva már önálló keresők lesznek? — A nyugdíjba menők részére tudjuk-e majd biztosítani a megfelelő életfeltételeket? évi népszámlálás demográfiai adatai segítségével. A nemek aránya az elmúlt évtizedben országosan átlag­ban alia változott. Az előző tíz évhez közel hasonlóan, 1980-ban 1000 férfira 1061 nő jutott. Ez az arány a legma­gasabb Budapésten (1126), to­vábbá Somogy (1100), Heves Az ország lakosságának korösszetétele Terület 0—14 éves 15—89 éves 49—59 éves 69—X éves * az összes lakosság százalékában, 1980. 1. 1. mind a nők. mind a férfiak körében több mint másfél- szeresére emelkedett 1970- hez viszonyítva. Budapesten az elvált férfiak aránya két­szer akkora, mint a közsé­gekben, és a Budapesten élő nők egytizede elvált, ami há­romszorosa a községekben élő elvált nők arányának A válások növekedése mellett csökkent az újraházasodások száma. Ugyanakkor mindkét nem­nél emelkedett az özvegyek aránya, ami az idősebbek számának növekedéséből is következik. Fentiekből kiderül, hogy sok az egyedül élő ember. Az okok vizsgálata szociológu- ' sok. pszichológusok, közgaz­dászok feladata, de a velük való fokozottabb törődés az egész társadalom ügye. (Gy. Z.) A Mátra és a természetvédelem TÖBB ÉVES ELŐKÉSZÍ­TÉST követően, remélhető­leg már a közeljövőben el­hárul minden akadály a Mái­ról Tájvédelmi Körzet létre­hozása elől. Az Északi-Kö­zéphegység e kiemelkedő tag­jára a természetvédelem jo­gainak kiterjesztése egyaránt felkeltheti a természetszére- tők lelkesedését és a véde­lemmel járó esetleges korlá­tozásoktól félők aggodalmas­kodását. Kinek-kinek igaza van a maga módján, feltét­lenül szükséges azonban az intézkedés egységes értelme­zése. Ezért próbáljuk meg az elfogulatlanság álláspontjá­ról megközelíteni a kétség­telenül kiterjedt védelem je­lentőségét — nem tagadva a természetszerétők > táborához való tartozást. A védelemben elsődlege­sen nem is a terület vi­szonylagos nagyságát tekint­jük jelentősnek, amivel He­ves megye legnagyobb védel­mi egysége jön létre, hanem azt a tényt, hogy a Mátrában már az itthon és külföldön egyaránt korszerűnek tartott szemlélettel igyekszünk ér­vényre juttatni a védelmet. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a természetvédelem nem önmagáért való tény. A tavaszi virágpompában zson­gó hegyi rétek, a katedrális hangulatú bükkösök, vagy a síkságok, vizek madarainak széles körben még alig is­mert gazdag látványa a leg­szembetűnőbb érzékeltető je természetes környezetünknek. Mégis, fontosságuknak olyasféle megfogalmazása, hogy ezek nélkül sivár len­ne az ember élete: igaz, -de nem teljes. A természetvé­delem mai programjához mérten nagyon leegyszerűsí­tett. TIZENÖT-HŰSZ ÉVVEL EZELŐTT ez a munka ná­lunk talán még nem igényel­te mélyebb összefüggések fel­tárását, mert a civilizációs terhelések akkor alig módo­sították az ország tájait. A hatvanas évekejR Jtóv^tő fej­lődés^ azonban már olyan változásokat hozott, amelyek a természetes környezetün­ket képező élővilág védelmét nemcsak társadalmi, h'anem népgazdasági feladattá emel­ték. Az egyértelműen fejlő­désnek minősülő változások legszembetűnőbb vonását a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezése hozta, ezen belül is a nagytáblák kialakítása. A régen megszokott mező- gazdasági táj, ahol a sokfé­le, hagyományos eszközök­kel és módon termesztett nö­vény jóformán beilleszkedett a természet rendjébe, alig húsz év alatt a korszerű ter­melési rendszerek igényéhez igazított több száz hektáros, asztalsimára boronáit terme­lési egységekké változott. S ahol régen az apróvadakkal egyetemben alig zavart mó­don volt található számtalan rovar, kisemlős és egyéb élő­lény, ott ma a talajbaktériu­mokat. a humusztartalmat, a vízháztartást, a tápanyag­szintet és -összetételt a ta­lajszerkezetet laboratóriumi rendszerekkel ellenőrző és irányító, majdhogynem vegy­tiszta gazdálkodás folyik. A ..nem odavaló” élőlények, a nagy teljesítményű gépek, a repülőről szórt vegyszerek hatósugarában nem kapnak életteret. Jóllehet nem vitat­ható, hogy a fejlődés, a ter­melés hatásfokának emelése azokban az ismeretekben gyö­kerezik, amelyek a természet és termelés kölcsönhatásában évek, évtizedek alatt halmo­zódtak fel. S az is tény, hogy a korábbi viszonyok között feltárt összefüggésekre nyil­vánvalóan támaszkodhatunk, de az újabb eredményekre való törekvés már megköve­teli az embfcr által nem be­folyásolt természetes folya­matokhoz való visszacsato­lást. A TERMÉSZET PRODUK­TUMA és az embernek az anyaföldhöz fűződő ragasz­kodása között ugyanis van égy azonos jellegű összefüg­gés. Az ember egy-egy terü­leten a lehető legtöbb termé­ket akarja előállítani a leg­kisebb ráfordítással, s ennek érdekében meg kell ismer­nie a termelés tárgyát, esz­közét, folyamatát egészében és részleteiben. Tudnia kell, hogy az az egy növény ho­gyan állítható elő úgy, hogy közben annak termelési fel­tételei megmaradjanak, eset­leg javuljanak. Ugyanakkor, mint ismere­tes. a természet évezredek alatt létrehozta azt a rend­szert, amelyben a legtöbb szerves élő anyagot képes produkálni egy-egy terüle­ten. Énnek a nagy gazdag­ságnak a létrejötte a termé­szet nagy titka, amelynek részfolyamatait megismerve, fejlesztve és hasznosítva va­gyunk képesek előállítani a mind nagyobb mennyiségben szükséges terményeket, A földfelszín, az úgyneve­zett bioszféra totális birtok­bavétele azonban kétélű do­log. A modern technikával képesek vagyunk megváltoz­tatni országnyj területek ter­mészetes körülményeit is, gyakorlatilag megszüntetni ' azokat a tájakat, ahol a Budapest 17,7 35,5 26,5 29,3 Városok 23.9 38.4 23,5 14,2 Községek 22,3 33,8 25,9 18,0 Az ország lakos­ságából összesen: 22,0 35,7 25.2 17,1 Az adatokból kitűnik, hogy Budapest öregszik! Itt ugyanis a legalacsonyabb a 0—14 éves gyermekkorúak, és a legmagasabb a 60 éve­sek és idősebbek aránya. A területi statisztika azt“' is ki­mutatja. hogy a legfiatalabb Szabolcs megye, ahol a me­gye lakosságának 26,9 szá­zaléka 0—14 éves, míg a 60 év felettiek aránya csak 13,9 százalék. Ezt követi Veszprém megye, ahol 25,2 százalék a gyermekkorúak és 14.7 százalék az időskorúak aránya. Fentiekből levonható a kö­vetkeztetés, hogy Budapesten fokozottabban kell gondos­kodni az idősebb, nyugdíjas korú lakosság megfelelő élet- feltételeinek kialakításáról, és miután sokan közülük egyedül élnek, meg kell te­remteni társadalmi erőre tá­maszkodó gondozásuk, szük­ség szerinti ellátásuk feltéte­leit is. Ugyanakkor a „fiatal” me­gyékben az elsődleges fel­adat a gondoskodás a böl­csődei és óvodai elhelyezés­ről, valamint az álíalános- és középiskolai képzés tech­nikai és személyi feltételei­nek megteremtéséről, a fel­növekvő fiatal nemzedék el­helyezkedésének. kulturált öltözködésének és szórakozá­sának biztosítása. Többen válnak. . . Nem voltak megértőbbek a házastársak egymás iránt az elmúlt évtizedben sem, Sőt! 1980-ra az elváltad . szama Megháromszorozódott a magyar növényolajexport A mezőgazdasági üzemek az elmúlt öt évben úgy nö­velték az olajos növények termelését, hogy közben a növényolajipar is behozta korábbi lemaradását. így az alapanyag termelése és a fel­dolgozás között kialakult az összhang Az olajosnövény­termelésben a világon a he­tedik helyre kerülő ágazat ól- év alatt megkétszerezte az ipari feldolsoz^kanacátást. é» a tervezettnél .ionban, mir* eay háromszorosára fóVm- az exportot, miközben 'ma. gas színvonalú belföldi ellá­tást biztosított — mondta az MTI munkatársának Halász Gyula, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat ke­reskedelmi igazgatója. Az iparnak 800 mezőgaz­dasági üzemmel van a közös anyagi érdekeltség minden területére kiterjedő kapcso­lata. Kiindulva abból, Hogy a frissen betakarított olaj­magvak továbbérésének meg­akadályozása csak a raktá­rozási körülmények javításá­val lehetséges, az ipar öt év alatt mintegy 200 millió fo­rint támogatást adott a gaz­daságoknak szárítók, tárolók építésére és gépészeti kor­szerűsítésre. Az ötödik ötéves tervben hektáronként öt mázsával nőtt a termésátlag, ennélfog­va nagyobb az üzemek, a gazdaságok kínálata is. A feldolgozás eavartalanságát. folyamatosságát az új Mart­fűi Növényolajgyár biztosít­ja, ennek teljesítménye kere­ken annyi, mint az öt régeb­bi feldolgozóé együttvéve, így vált lehetővé, hogy a ko­rábbinál jóval nagyobb arányban, az összes napra­forgóolaj-termelésnek mint­egy 70 százalékát exportálják. A növényolajipar a követ­kező években a termelőkkel továbbra is szoros együttmű­ködésben bővíti úgynevezett másodlagos feldolgozó kapa­citását. A program során mintegy egymilliárd forintos költséggel több régi marga­rin- és étolajgyártó gépet, berendezékt szerelnek le, és a többi között margarinhűtő- hazat építenek. (MTI) természetes, önmegalakította rendszerek léteznek. Ahol megismerhetők azok a folya­matok, amelyek egy éghajla­ti termelési zóna legeredmé-J nyesebb produktumait létre-; hozzák. Vagyis a technikai eszközök bűvöletében esetleg elhaladunk annak felismeré­se mellett, hogy a korszerűbb tudományos módszerek sok­kal mélyebb összefüggések­ben képesek feltárni a ter- 'mészetet, annak folyamatait meg tudtuk őrizni. Egy ilyen úgynevezett alapkutatási célt szolgáló te­rület már van is Heves me­gyében, a Bükk déli domb­vidékén levő Síkfőkút Pro­jekt. Itt a középhegység er­dős dombvidéke egy jellepi- ző részén dr_ Jakucs Pál professzor akadémikus irá­nyításával egy olyan megfi-' gyelési rendszer működik) amely képes nyomon követ­ni az energiaáramlás-átala­kulás folyamatait, a termé­szet egy átlagos darabján le-- zajló élővilágformálódást. A legszélesebb, nagy táv­latú összefüggések feltárása magától értetődően nem az egyetlen feladatát képezi a védett területeknek. Vannak sokkal közvetlenebb, életünk mindennapjait érintő kapcso­lódásai is, amelyeket a ter­mészetvédelmi szerveknek az érintett más szervezetekkel együtt, azokkal összhangban kell teljesíteni. Ide tartoznak azok a közjóléti feladatokj amelyek révén a városlakók­nak az erdőben-mezőben va­ló pihenését segítjük elől Fontos tennivalója a termé­szetvédelemnek a természet* tudományos ismeretterjesztés is. Egy jól kiválasztott terü­leten ugyanis úgy tárulnak' fel a térség kialakulását szemléltetni képes folyama­tok, hogy annak módszeres bemutatása egy teljes érté­kű természetföldrajzi elő­adással felér. S teret tud nyújtani a természetvédelem a hasznos időtöltésnek • pél­dául a madárvilág megfigye­lésének biztosításával. A horgászokkal az a közös cél, hogy természetes vizeink halban gazdagok legyenek. E NÉHÁNY PÉLDÁVAL még távolról sem értünk a felsorolható feladatok végé­re, de talán ezeken keresz­tül is szemléltethető a ter­mészetvédelem feladatainak sokfélesége, s az is, hogy a természet értékeinek meg­óvása nem luxusjellegű hob­bi, hanefn a társadalom egé­szét szolgáló kötelesség. Kö­telesség, amely hasznot, pi­henést és szép élményeket képes nyújtani mindenkinek, Dr. Bartus Elemér, az OKTH Észak­magyarországi Felügyelőségének csoportvezetője üsi 1981. január 28., szerda Mindezekre a fontos kérdé­sekre kiszámítható és meg­tervezhető a válasz az 1980. Milyen arányú a nőtöbblet ma Magyarországon? (1085) és Bács-Kiskun (1084) megyében. Ez a helyzet nemcsak a nők férjhez menési esélyeit befolyásolja, de az új mun­kahelyek létesítésénél figye­lemmel kell lenni a női fog­lalkoztatottság biztosítására is.

Next

/
Thumbnails
Contents