Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
« Á világ leggyorsabb lovai Villám, szélvész, fecske — ezekkel a szavakkal jellemzik a türkmének a világ egyik legrégibb fajtájához — az ahaltekiníhez — tartozó lovaikat. Ezeknél a lovaknál a természet szerencsésen egyesítette a kecsességet, a kitartást és a szépséget. Az állattenyésztők véleménye szerint a világ valamennyi versenylovában fellelhető az ahaltekini lovak vére Az Ashabad (Türkménia fővárosa) melletti Bektov- völgyben található lótenyésztő telep az egyetlen a Szovjetunióban, amely ennek a fajtának a tenyésztésével foglalkozik. Az istállókban jelenleg 300 tenyész- mén található, melyek közül többen az emlékezetes Ashabad—Moszkva közötti 83 napos futam résztvevőinek leszármazottai (az említett verseny távja 3829 kilométer volt). Így például Abszent, Arab fia, amely két olimpiai aranyérmet szerzett. Abszentet lovagolva nyert olimpiai bajnokságot Szergej Filatov Rómában, majd Ivan Kalita Mexikóban. .Ezt követően Abszentet a világ legjobb sportlovaként emlegették mindenütt. Az ahaltekini versenylovakat a világ minden táján magasra értékelik. Szívesen vásárolnak belőlük Angliában, az NSZK-ban, Svédországban, , Hollandiában, Jugoszláviában. A szabadságharc anekdotakincséből A hagyomány szerint 1849. januárjában történt a következő eset, amikor Win- dischgrätz telepedett a fővárosra. A Űri utcai házak egyikéből kijött egy szerezsán, s nevetséges gőggel haladt a Tigris vendéglő felé, ahol Jellasics szállása volt. A szere zs^nt egyre növekvő tömeg követte és nagy lelkesedéssel kiáltotta, hogy éljen, éljen! Ez még felfú- va'kodottabbá tette a bán altisztjét, majd szétfepedt a „dicsőségtől”. Csak akkor lett paprikavörös a dühtől, amikor, rájött, hogy a hátába egy plakátot tűztek, s azon e szavak állottak: Éljen Kossuth! Petőfi, akinek a katonai felsőbbséggel való kapcsolata nem volt, mindig felhőtlen — az' Egy goromba tábornokhoz című verse is tanúskodik erről —, rendkívüli örömmel vette a Bem tábornoktól kapót érdemjelet. Szavait így idézi Tóth Béla a Magyar anekdotakincsben: „.. .. meg vagyok • jutalmazva én is. pedig túlságosan: nem azáltal, hogy érdemjelet kaptam, hanem azon mód által, mellyel azt nekem átadta Bern. Legyen gyöngeség tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom. hogy e jelenetet ki ne írjam. Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem. bal kézével, mert a jobbja még fel van kötve, s ezt monda: — Bal kézzel tűzöm föl, szivem felőli kezemmel. — S midőn elvégző, megölelt, hosszan, melegen megölelt. Az egész világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre mondom, •nyit nem érdemeltem. Oly mély megilletődéssel, melytől ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem: — Tábornokom, többel tartozom önnek, mi it atyámnak; atyám csak ék- tét adott nekem, ön pedig becsületet. A piski csata teremtette az alábbi, sokat idézett anekdotát: Bem apó éppen a Sztrigy ^hídjánál állott, amikor ész- ’ revette, a túlsó parton Puqfiner generálist, a császári vezért. De észrevette egy ifjú honvédtüzér is, aki ágyúját rögtön a svarc- gelb tábornokra irányozta és tüzet csiholt a kanócra. — Megállj, fiú — för- medt a tüzérre Bem. — Ne lőj! — Hogyne lőnék — hangzott a válasz — az a tollas, csákós ott Puchner. Ám a lövés eldördülte pillanatában Bem félrelökte az ágyú csövét és mérgesen így mordult a tüzérre: — Hát majdnem agyonlőtted! Aztán honnan vennénk a császári ármádia vezetésére még egy ilyen marhát? A szabadságharc leverése után a szőlővel borított Balaton melléki hegyoldalak pincéiben sok bújdosó húzta meg magát. A pincék tulajdonosai a feltűnést úgv kerülték el. hogy változatlanul folytatták a pincesze- rezést, az ott szokásos evést- ivást. S ha valaki olyan haladt el a pince előtt, akiiéi azt sejtették, hogy császári spicli, hangosan kiáltották: — Igyék, aki ráér! Ez a besúgó fülébe már így jutott: „Igyék a királyért”. S megnyugodva to- vábbállt a pincétől. Mikrosebészet a szem belsejében Az üvegtestsebészet egészen mintegy 5 évvel ez- előttig nehéz területnek számított. Napjainkban újfajta készülékek állnak rendelkezésre az elhomályosodott vagy megsérült üvegtest el- szívatásához. és a készülékekkel jó kilátásokkal kecsegtető operációk hajthatók végre. Az elszívókészülék egy tartozékát a berlini Charité szemklinika orvosai es a zittaui Siegfried Deutschmann cég munkatársai közösen fejlesztették ki és készítették el. A finommechanikus különleges acélt alkalmazott ehhez a készülékhez. amelynek segítségével az üvegtestben levő anyag apró darabokra vágható és finom kanüllel (átmérő: 0,9 milliméter) elszívható. Ennek az aprócska készüléknek a kifeüesztéséhez nehéz műszaki problémákat kellett megoldani. A készülékkel kezelni lehet az üvegtestben bekövetkezett beteg elváltozásokat. például azokat a köteleket, amelyek a cukor- betegségeknél keletkeznek a szem belsejében. A készülék, felhasználható sérülések esetén is, amikor gyakran úgynevezett bevérzések lépnek fel. A kiválóan alkalmazha- tónak bizonyult készülék prototípusait eddig a Charité klinilcán és a drezdai orvosi akadémia szemklinikáján használták a szemorvosok értékes segédeszközeként. Sass Ervin versei; Télben ÚTON álldogálok jeges fúvón égeti a hó a talpam érkeztem Canossát járni s a réginek megmaradtam szobornak fagyni fák között nézni a vöröslő napot márványszivvel feidobogm szeretni aki elhagyott álldogálok jeges fiivön t arjak kárognak felettem két kézzel tartom a napot és mosolygok önfeledten Koszta Rozália festménye alá apóka jön nagykabátban a zsebében kismadár van nem éneke! a kismadár apóka is csendesen jár a szőlejét megkapálta vendégeit megkínálta később eltette a kapát marad vele a nagykabát Ebéd után mindenki kissé konzervatív lesz. Az alom a szegények kincse. (Emerson) (Török mondás) Megtalálták a Héder nemzetség várát? Lőrinczy István Téli vers 3 öregasszony bolyong át a jégen szemükben hó és megfagyott csodák 3 varjú repül át az űrön szárnyukon jég s a szemük rőt zsarát j leszállnak tühegyü fákra fejükbe vágnak vén sasok | a tollúkon kék vérrőzsák megtört szemükben csillagok Gondolatok Az ambiciózus embereknél az a legrosszabb, hogy maguk sem tudják pontosan, ml az, amit akarnak. (Lope de Vega) Ahhoz, hogy egy ország élhessen, a törvényeknek is élniük kell. (Mickiewicz) Ritkán lehet olyan körhintát látni, amely ellenkező irányba forog. (Leopold R. Nowak) Ha megszabadulunk egyes gondoktól — újabbakat csinálunk helyette. (Slawomir Wróblewski) A címbeli perzsa eredetű, s a francia nyelv közvetítésével a magyar nyelvbe is bekerült szóval nevezzük meg a kötszerül használt nedvszívó laza szövetet, illetőleg a ritka szövésű, szá- lagokban, tekercselve használt gézpólyát, géztekercsét. A francia gazé (ejtése: gázé) írásformát' ma már nem használjuk. A géz megnevé- zés elsősorban szakszóként használatos. Mai költőink azonban egy-egy versükben átvitt értelmű használati értékben is felhasználják. Hogy egy szakszó milyen úton- módon vállalhat versbéli kulcsszerepeket, erről alábbi példatárunk tanúskodik. A szó eredeti jelentése is segíti a költemény mondanivalójának érvényesülését: Régészek vallatták a múltat a szigetközi Héderváron. Középkori oklevelek ugyanis megemlékeztek arróh hogy á településAemzeflőgi köz- pöHt volt. Ä Graz környéki Vildon városából Héder telepedett itt le a XII. század derekán. Kézai krónikája szerint a falu neve is az ő emlékét őrzi. A nemzetség több tagja magas tisztséget töltött be, nádorok, ispánok, püspök és apát is került ki közülük. Az írásos dokumentumok beszámolnak arról is, hogy a nemzetség ősének leszármazottai a XIII. században várat építettek, amely a XVI. század elején megsemmisült. Nevezetesen arról emlékeznek meg, hogy a vár 1532-ben királyi adományként Bakics Pál kezére került. Az új tulajdonos, miután hiába faggatta a foglyul ejtett Hédervári Györgyöt arról, hogy apja a vár melyik részébe falaztatta be aranyait alépítményt ^ lerombol táj.ta es köveiből' tornyot építtetett magának a szomszédos rárói birtokon. Építészeti nyomok azonban mindeddig nem igazolták az írásos emlékek állításait. A Győr-Sopron megyei Tanács anyagi támogatásával, Tomka Péter és Pusztai Rezső régészek irányításával végzett ásatás azonban felszínre hozta a bizonyosságot adó leleteket. A XVII—XVIII. században épült, s ma is meglévő kastély parkjához csatlakozó dombon bukkantak rá a XIII—XV. századi épületek nyomaira. Megtalálták egy nagyméretű épület alapjait terazzo padlószintjét és oldalfalainak habarccsal kötött első téglasorait. A föld mélyén rejtőző gazdag leletanyag, az Árpád-kori nagy- hasú: cserépüst-töredék, az Ausztriából származó mesterjegyes fazekak és korsók, a bélyeges tármaradványok arra utalnak, hogy az épületet gazdasági célokra használták. Felszínre kerültek a dombot, s valószínűleg a várat szegélyező téglafal nyomai is. Ezt kőalapra épített támpillérekkel erősítették meg egykori építői. A kutatók véleménye szerint a ke- rítőfal a gazdasági épülettel egyidős, a XIV. századból való. , Az ásatást a kerítőfalon belül jövőre folytatják. A régmúlt idők beszédes emlékeit pedig a feltárás színhelyén bemutatják, a dóm. bon romkertet alakítanak ki. „Arcomra lágy géz sűrűjén át lányos nővér permetez, hűs hibernált-, s számolom én a részeg másodperceket (Váci Mihály: Kések . között). , A fájdalmak nehéz perceit megelevenítő versrést- letben is jól teljesíti nyelvi szerepét a géz szó: „Csöpögő csapok, klóros ? virágok Gézre-feszített krisztusasszonyok . Nem morfium, más. kábulat játszik vízizenét a terheseknek”(Gergely Ágnes: Klinikán). Hogy merészebb képzetkapcsolásra is késztetheti áz olvasót a géz szó használatával a költő, erről ezek a költeményrészletek bizonykodnak: „Letekerni szívemről kilométernyi fáslit, gézét a kíméletnek” (Tordai Ferenc: Ének). „A feledni méltó mozdulat lehullhat-e a földre, mint a géz” (Oláh János: Idegen). A valóság rejtett Összefüggéseit feltáró versekben a gondolati, és esztétikai élmény forrásává is válhat a géz szó felhasználása: „A mérhető idő, e könnyű géz lefoszlik róla ... (Spiró György: Őbenne élünk). „Halála úgy letépve, mint a géz. Mert feltámadni éppolyan nehéz (Nemes Nagy: Lázár). A városi tűzoltóság már ötödször vonult ki, majd vissza. Minden alkalommal kiderült, hogy csak a hír terjed futótűzként a térségben. A hír pedig arról szólt, hogy a hét végén felavatják a Létesítményt. Minden ekörül forgott, kivált, mivel illetékes helyeken a nagy eseményre forgatókönyv is készül. A program felelős gazdáit külön is jóleső érzéssel töltötte el, hogy a szalag átvágására szóló felkérést elfogadta Vinkó Ivó, a -város hajdani szülöttje, a nagyvállalat mai igazgatóhelyettese. Az ünnepi eseményt lebonyolítandó, kezdettől csak az ö neve forgott szóban. Hiszen az előkészítő bizottságba beválasztott könyvelőnő, történetesen a nagy ember egykori felesége, oly meggyőzően hangoztatta: — Átvágásban mesz- szi földön nem találni párját. — És ugye, az asszony, aki lányukat egyedül felnevelte: ezt csak tudhatta. .. A forgatókönyvben külön program céCsali lozta, hogy Vinkó Ivó minden perce kellemes legyen. Ujjairól méretet venni például külön szakember utazott a fővárosba, nehogy az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy az oly szeretettel és tisztelettel várt vendég kisebb vagy nagyobb ollót tud hordani annál, mint amekkorát az Ásó- Kapa Müvek helyi üzemének brigádja ez alkalomra külön vállalásban elkészített. Az átvágandó szalagot rendhagyó módon a személyiség kedvenc futballcsapatának színeivel ékítették, miközben a halászati szövetkezet által felkért könnyűbúvárok. már egy hete javában trenírozták a legértelmcsebb gilisztát, hogyan kell ellenállhatatlan csí- pőmozdulattal odapattanni a járási bajnok súlyú harcsa szája elé. Magát a halat ezalatt természetesen távol tartották az eseményektől, nehogy az véletlenül idő előtt ráharapjon megtisztelő megbízatására. Az egyéb programok sorában külön passzust szenteltek a helyi borbélymester ötletének, amelynek fedőneve „faló” volt. A titulus személyesen a férfifaló Bár- házy Jucikét takarta, aki másodállásban énekesnőként üzemelt a lokálpatrióták kedvenc találkozóhelyén, a legjobb és egyszersmind egyetlen lokálban. (Arról, hogy Jucikénak főállása is lett volna, nemigen tudott senki.) A műsor után neki kellett mintegy spontán ödatévednie a nagy ember asztalához, aki a tervek szerint barátságosan elbeszélget vele, majd — ugyancsak az előzetes koncepció értelmében — szó szót követ köztük. A többi jószerével magánügy, hiszen, ahogy a tradicionális helyi szólás tartja: hires ember nem vén ember. És elkövetkezett a jeles nap, és hála a minden részletre kiterjedő forgatókönyvnek, az avatás is zökkenőmentesen lezajlott. Az egyéb programok tetőpontján Jueika bizalmasan a díszvendég fülébe rebegte: — sokat hallottam ám magáról! — Hát igen, mi, j hires emberék, szüntelen reflektorfényben állunk — szerénykedett amaz. — Bocsánat, én egyszerű dalnoklány vagyok, ezt nem tudhatom — susogta vissza a hölgy. — Nekem a lánya mesélt sokat magáról, aki osztálytársam volt a gimnáziumban. S az előzetes ! elképzelések e pillanatban felborultak. Tudniillik szó szót nem követett. £ Rác T. János ‘ Dr. Bakos József
