Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-23 / 19. szám
OJ lehetőségei keresve „Komplexek” a művelődésért Valamikor a pedagógusok természetes módon a kultúra letéteményesei voltak. A régi kántor-tanítók váltak az ösztönösen verbuválódott csoportok vezetőivé; nem állt rendelkezésre művelődési ház, nem volt külön szakember. Az olvasókörök, kórusok, szinjátszókörök segítségükkel dolgoztak. A faluban kevés értelmiségi volt, ezért rájuk hárult a feladat: lámpássá lenni. Egyletekben vállaltak szerepet, segítették a kii) inbözö kezdeményezéseket. Az ötvenes években fölröppent a népművelés jelszava: sorra épültek azok a nagytermes épületek, amelyek ma is jellemzői a kisebb településeknek. Utóbb kiderült: szinte használhatatlanok. Színpadjaik nem alkalmasak színházi előadások megtartására sem, mivel igen kicsinyek, s nem is bő- vithetöek, mivel általában tartófal az oldaluk. Túlhaladottak az akkori elképzelések is: apró, művelődő kis közösségekre volna szükség. Ezek számára viszont nem teremtettek helyet. Zsákutcában A közművelődés — már nem a régi, kissé rosszízű „népművelés”1 S2óuaí illetjük — hallatlan nehézségekkel nézett szembe. Aránytalanul nagy feladatok hárultak rá: a felnőttoktatás megszervezésétől kezdve a műsorszolgáltatásig sok minden, szinte ellenőrizhetetlen mennyiségben. Ehhez egy elhanyagolt, eleve hibásan felépített intézményrendszer társult, amelyből hiányzott a megfelelő szakembergárda is. A határozatok és törvények rögzítette elképzeléseknek nehezen lehet megfelelni ilyen örökséggel, amikor még sok helyütt mast is ott tartunk, hogy a kultúra jelen-^ „Húshagyó keddig” áll a vigalom Bálozó Heves megyeiek Téli nagy mulatozások ideje már hagyományosan a farsang, ilyentájt bálba megy gyakran még az is, akinek egyébként nem áll túlságosan táncra a lába. A vígság több helyütt máris megkezdődött, másutt pedig nemsokára veszi kezdetét úgy, hogy — régi magyar szokás szerint — „húshagyó keddig”, vagy még talán tovább, mindenhova jusson belőle. A Balaton vidékén — mint laptársunk hírt adott róla — tulajdonképpen az elmúlt szombaton tartott nagyvázsonyi Pál-bál jelentette az idei szezon nyitányát, míg szűkebb hazánkban, az egri Park Szálló tnyencklubjának január 31-i összejövetele tekinthető majd ennek. Ez utóbbi, természetesen programjával is iparkodik igazodni jeles szerepéhez. Nemcsak az étlap, hanem a műsor is olyannak ígérkezik, amit feltehetőén megemlegetnek majd a vendégek. Hiszen olyan különlegességek kínálják magukat a tálakról, mint például a havasi göngyölt hús vagy a pulykamell Madarász módra. A Ho. Si Minh Tanárképző Főiskola irodalmi színpada pedig — amely első alkalommal vállalkozik ilyen körben fellépésre — A pe- leskei nótárius c. darab előadásával szórakoztatja a kö. zönséget. Nem kevésbé csalogató persze az egri szálló további báli „menetrendje” sem. Február 6-án ugyanis hangulatos cigánybállal folytatódik a vigalom, a vajda nyitótáncával, s azokkal a leányzókkal, akik első alkalommal merészkednek a parkettre, s akik közül majd szépségkirálynöt is választanak. Február 14-én az állatorvosok összejövetelét vezeti be a palotás, majd a következő szombaton az Agria társastánc-együttes a jo- gászbélt köszönti, hogy csupán néhányat említsünk az egyébként március 21-ig tartó mulatozásokból. Gyöngyösön, a Mátra Szállóban február 7-én a kórházi dolgozók sportbálja lesz a farsangi rendezvények kezdete, míg 21-én a város gasztronómiai klubja tart ínycsiklandó mulatságot ugyanitt, az autósokat és a GTE hasonló összejöveteleit megelőzve. Február 2i-án pedig a nagy ' tradíciókkal rendelkező, s méltán népszerű, híres iparosbálra szólnak a meghívók a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat Olimpia Éttermébe. QäMkMj **ü. januar 23. pestek Hevesen februárban mindén hét végén táncolhatnak a farsangolók a nagyközségi művelődési házban, s természetesen megyénk más kisebb és nagyobb településén is lesz mód hasonlókra. Az ország vidéki városai közül Szeged a Volán dolgozóit várja január 24-én a Tisza Szállóba, a debreceni Aranybika február 6-án rendez nagy mulatságot, a kaposváriak pedig másnap a Dorottya-bálon rophatják a táncot. A főváros báli menetrendjében pedig olyan események kapnak helyet, mint például az Intercontinental január 24-i svábbálja, február 6-i tengerészbálja, február 14-i újságíróbálja, vagy éppenséggel a Hilton február 13-i babonabálja, hogy éppen csak ízelítőt adjunk. tőségét, közösségteremtő erejét sem ismerik el. Emellett anyagi lehetőség, mód sem igen kínálkozik rá. hogy az adottságokon jelentősen változtassunk, hiszen iehhez szinte minden helyen ét kellene építeni új anyagi bázisokkal, megfelelő képzettségű munkatársakkal és konkrét feladatokkal ellátva működtetni a művelődési házakat. Emellett az iskolák és az óvodák is sok nehézséggel küszködnek faluhelyen. Nem lehet biztosítani gyakran a megfelelő eszközöket, a tanítás sokszor két műszakban folyik, s gondban vannak a házi könyvtárak kezelésével is. Megoldási lehetőségek A hetvenes évek elején öltött testet egy olyan elképzelés, amely szerint a művelődési házaknak, az iskoláknak, a., könyvtáraknak és az óvodáknak az apróbb helyeken együtt kell keresniük a kibontakozás útját. Az erőforrásokat koncentrálva át- hidalhatónak tűntek a nehézségek. Megyénk úttörő szerepet vállalt a kísérletekben, a füzesabonyi járás négy községében — Besenyőtelek, Poroszló. Sarud, Nagyút — létrehozták az úgynevezett „komplex” művelődési létesítményeket 1974 szeptemberében. Ott kezdtek á vállalkozáshoz, ahol az épületek közelsége folytán nagyobb beruházás nélkül megvalósítható volt a terv. A sikereket látva nemsokára számos más helység is csatlakozott a kezdeményezésekhez, s mára már több mint egy tucat településen dolgoznak ilyen módon. Az intézmények közös vezetés alatt működnek, s így lehetőség kínálkozik arra, hogy az adottságokat megsokszorozzák. Kedvező változásokat’ hozott általában ez a kezdeményezés. A termeket jobban ki lehetett használni, s több szakember munkálkodott a falvak kulturális fel- emelkedéséért. Az a gondolat húzódik meg e törekvés mögött, amely a régi időkben a parancsoló szükség szülte módszer volt: valójában egységesek s el nem választhatóak a művelődés különböző részei. A tanítás is csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő háttere van. s a kulturális szolgáltatások beépülnek a községek életébe. Eddig js voltak bizonyos átfedések az intézmények munkájában, így természetesebbé és szervezettebbé vált kapcsolatuk, s a falusi értelmiség is egyre jobban részt vállal ebben a tevékenységben. Megoldódott a helyhiány ezeken a településeken: az eddig nap közben zárva tartott kultúrotthonok és az este kihalt oktatási intézmé-_ nyék a szükséges időben rendelkezésre állnak. Merre tovább? Egyelőre — a tapasztalatok szerint — a gyermekek számára jelentősebbek az ebben a tizenegy néhány községben végbement változások. A közművelődésben lassabban érvényesül a hatása, de mór észlelhető.1 Ez természetes is, mivel nagyóbb hátrányokat kell leküzdeni. Nem várhatunk csodákat; a munkahelyi kollektíváknak, a szakszervezeteknek továbbra is nagy a. felelősségük a munkásművelődés terén. Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy maradéktalanul végül is csak Sarudon és Besenyőtelken valósul meg a „komplex” művelődési intézmény terve, mivel országos kísérletek részeseiként a többinél lényegesebben nagyobb figyelem esik rájuk, s kedvezőbb anyagi helyzetben végezhetik a többieknél munkájukat. Ez persze semmit nem von le eredményeik értékéből, csak azt jelzi, hogy pénz és megfelelő irányítás nélkül így sem lehet boldogulni. A továbblépés útja ez az új lehetőség, de vigyázni kell arra is. hogy csak megfelelő előkészítéssel, és szervezéssel valósítsák meg, ne váljék eggyé a sokfajta elvetélt kezdeményezés közül. Gábor László Az ausztrál fiú Olala. gondolta Odette, ez szeretőre utal — éspedig nős emberre, ha pro forma szobát is kell rendelni a mellette lévő szállodában. Az expresszlevélnek azonban még nem volt vége: „Gondoskodjon Whiskyről, pezsgőről, száraz cherryről! Mindennap hozzon sonkát, tojást, vajat, gyümölcsöt, újságokat, folyiratokat. Készítse elő az írógépet és papírt, — a viszontlátásra M. Dietrich.” Ez, vélte Odette Miron, úgy hangzik, mintha újságíróról, vagy íróról lenne szó. De Curnow? Ezt a nevet még soha nem hallotta. , Egy héttel a 63. születésnapja előtt (december 27.) ragyogó, pajkos, boldog Marlene érkezett Párizsba. Kíséretében az ausztrál Hugh Curnow, még félannyira sem olyan idős, mint ő, ugyanis 1965. december 9-én Odette Miron vette át Marlene expressz légipostán érkezett levelét, melyet december 5- én datáltak Ausztráliában, a melbourne-i Hotel Southern Crossban. Marlene Dietrich akkor már két hónapja turnézott a zenekarával az ötödik földrészen. „Kedves Madame Miron” — irta piros tintával színes levélpapírra — „hamarosan megérkezem. Vegyen egy elektromos borotvakészüléket a kis fürdőszobába és egy jó szappant.” Akkoriban még a nagyobb lakásban élt a Montaigne avenue 12. számú ház első emeletén Párizsban, ahol két fürdőszoba volt. egy kisebb és egy nagyobb. ..Tegyen fel. kérem, egy szép térítőt, ne a durvát vagy feketét” — folytatódik a levél. „Vegye le a huzatot a székekről a szobámban. Hatvanhárom és huszonkilenc: Marlene és Hugh Virágot úgy. mint máskor. Foglaljon le egy kis szobát, fürdőszoba nélkül a Hotel Montaigne-ben Mr. Curnów részére, a legolcsóbbat, kérem..." csak 29 éves. a foglalkozása valóban riporter. „Külsőre bizonyos hasonlóságot mutatott Jean Gabinnel”. — állítja Odette. „Nagy volt és «ős, na^on világos, kék Kutyaügyek Kétökölnyi szőrpamacsot vezet pórázon egy negyven- körüli áss ny. Parányi szeme, mint két szentjánosbogár csillog a villanyfényben. A kutyus egy ideig hűségesen elöl jár, de aztán megtorpan. — Fifikém. jössz? Fifi azonban moccanni sem akar, hiszen a szomszédos kapuból egy bűbájos puli csahol, miközben udvariatlanul „megtiszteli” a kőfalat. — Ejnye, Fifi! Micsoda viselkedés ez? Meglátsz egy fiút és máris elveszíted a fejed? — Szervusz, drága Emmám! Alighogy' kiléptem a kapun, mindjárt észrevettem a kis Fifidet. Miközben a puli körüludvarolja a Fifit, a két asszony beszélget: — Mit használsz a fürdetéshez, aranyos Emmám? — Sampont, édesem. Közönséges sampont, amelyet én magam használok a hajmosáshoz. — És mondd, mit eszik a te kutyusod? — T ódonképpen amit mi. Hordatom neki a kosztot. Természetesen, jó néha egy kis csont is., a fogai miatt. Azt mondja az állatorvos, hogy a csontrágás rendkívül fontos, különösen ilyen fiatal állatnál, és áttérek a műcsontra. — Képzeld csak! Üj ágyikót csináltatott Zoli a picinek. Isteni, amikor bebújik. Semmit sem látsz, csak eg»’ labdányi hógombócot... Fiú és lány érkezik egy-egv kutyával. A fiú bernáthegyijén szájkosár. — Szia! — Szia, Tóni! — Sétálunk a park felé? — Ha akarod... A lányt kevés híján hasra rántja a csontos fekete a gar. A bernáthegyi már túl van a körülszaglászáson és inkább egy magyar vizsla felé figyel. — Emlékszel, Teri? Ma egy hónapja, hogy mégismerkedtünk. A lány egykedvűen bólint. — Akkor az én Lordom megharapta a te Nórádat. — Most pedig nem is törődik vele. Nézd csak, éppen egy vizslára bukik... A fiú egyik kézzel a pórázt fogja, a másikkal a lány kezét. — Teri! Nagyon kérlek, ne légy undok. A lány rosszkedvűen nyújtja csókra a száját, de a bernáthegyi nagyot rám a sz.íjon... Ezen aztán nevetnek és rángatózva sétálnak odébb. A két kutyaóriás előtt a járdáról leszorulnak az emberek. Valaki megjegyzést tesz és nagy ívben elkerüli a ku-‘ tyákat. A fiatalember felcsattan: — Elég a szövegből, apuskám! Csak maga ne sértegesse a. kutyámat. — Mégiscsak disznóság, hogy ilyen nagy dögök... Szó szót követ, öt perc múlva a félős ember a kutyabarátok és a kutyák körébe kerül. — Ezekért a kutyákért mi adót fizetünk. Akkor dumáljon, ha majd egy is megharapta. — Igaz, igaz! — bizonygatnak a Fifi, a Rexi, és a Lord gazdái. A szerencsétlen ember az erőviszonyokat látva, egy óvatlan pillanatban odébbáll. Messzire hangzik a fii! megjegyzése: — Hogy nem szégyellj magát! És különben is. vegye tudomásul, hogy a mi jelszavunk: Kutyások, tartsunk össze..! Szalay István szemei voltak, rózsaszín bőre, és olyan kíváncsi volt, mint egy szarka.” Mikor Marlene negyven(!) bőröndjét kicsomagolták. Odette megkérdezte a látogatót: „Megmutatná a csomagjait?” „O”, mondta Hugh Curnow, „felhozom magam!” Csak egy horpadt, régi bőröndöt vitt magával, mást nem. Azzal a finom gúnnyal, amire csak a nők képesek, Odette Miron felsorolta, mi volt Curnow csomagjában: „Három alsónadrág, egy pizsama. egy váltás öltöny, négy pár nylonzokni, három ing — cipő egy sem, az a lábán volt „Mikor egy hónap múlva elutazott” — fűzte hozzá Madame Odette élvezettel — „öt új bőröndje volt, pukkadásig tele a legválogatottabb ruhadarabokkal. ..” Azonban azt is hozzá kellett tennie: „Azelőtt soha nem volt olyan boldog Marlene Dietrich. Olyan szerelmesnek tűnt, mint egy fiatal lány, aki az első szerelemmel találkozott. Mikor az erkélyen reggeliztek, úgy viselkedtek. mint a turbékoló galambok. ..” A szomszédos Hotel Montaigne-ben lévő szoba csjjk Hugh Curnow levelei számára volt lefoglalva — jól sejtette Odette — a riporter Ausztráliában megnősült és egy gyermek apja is volt. A feleségétől és az újságjától szabadságot vett ki. hogy Európába jöjjön Marlene Dietriehhel a memoárját írni. Ausztráliában az első sajtókonferenciáján egy fiatal újságírónő vette magának a bátorságot, és megkérdezte Merlenét, mikor akarja befejezni a pályafutását: De kapott egy levelet Hugh Curnow riporttertől is.., „Mélyen fájlalom, hogy elutasít. és nem akar interjút adni nekem” — írta az ismeretien újságíró. „Annál >s inkább, mert elsősorban a gyerekeimet érinti, ha elveszítem az állásomat».. Ennek ellenére határtalan csodálattal maradok Ön iránt — Hugh Curnow.” Ezzel Marlene legfájóbb pontját érintette: a gyerekeket, Egész életében forrón szerette a gyermekeket, és lányáért, Máriáért és a négy unokájáért mindig minden áldozatot meghozott. Hugh Curnow megkapta az interjút — és még többet is. „Megérkezésük utáni reggelen. amikor beléptem a lakásba” — mesélte Odelte Miron — „egy cédulái találtam: Ne ébresszen fel minket, kérem, sokáig alszunk. .. Azt gondoltam: szép kis karácsonyi meglepetés! A születésnapot ebben az évben mellőznünk kell. . .” Hugh Curnow pedig irta Marlene memoárját, amely- lyel már annyian próbálkoztak. Egy barátjának mesélt erről Ausztráliából egy évvel később: „Ebből soha nem lesz semmi.,. Csak éjszakánként, amikor én aludni szerettem volna, lett egészen eleven, dobozokban és ládákban kotorászott, régi jegyzetfüzeteket mutogatott, melyek bizonyos helyeken pirossal alá voltak húzva, egy régi fénykép megpillantásakor könny futotta el a szemét, és sürgősen beszélni kellett valakivel telefonon Hollywoodban, majd a karjaimba omlott, és így sóhajtott: O, Hugh, hogyan írjam le az életemet? Ügy gyűlölöm a gondolatát, mint a pestist! Ezek az áldatlan emlékek...! De egy szerződést kellett teljesítenie...” (Folytatjuk) i
