Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám

Jelenet — emlékszünk rá? — a Hol colt, hol nem colt című „szilvesztern”-ből Mikor hangversenyezzünk? SZIL" VESZ­TEK 1980. SZEGÉNY JÖ édesapám annak idején azt mondta volna, mikor rakoncátlansá- gom már az égig, tanulni vágyásom még a béka ülepe alá sem ért fél. hogy vagy megjavulok, vagy suszter­inas lesz belőlem. Sőt — tette hozzá volt volna vészjósló tekintettel, sőt, televízióren­dező, aki a televízió szivesz- teri kabaréját rendezi, Mondta volt volna, ha ab­ban az időben lett volna már televízió és ennek kö­vetkeztében szilveszteri ka­baré — de ha már lett vol­na biztosan mondta volna. Hol van azóta a suszter­inas? Azóta már csak a szegény- televíziós rendező van, akit a hét szürke napjain iri­gyelnek, mért milyen jó ne­ki. voltakeppén csak dirigál a szép színésznéknek, néha a szép színészfiuknak is. ám a hét pirósbetűs televíziós napja, vagy napjai után, ke­vés olyan elvetemült kul- túr-fickó futkos e széles vi­lágban, mint amilyen mély­re süllyedt egy ilyen rendé- zőféle, Jó, tudom, hosszú volt ez a mondat, de hát a szilveszteri kabaré, egysze­rűen írva a Szilveszter 19Í0 is eltartott esté nyolc órá­tól pontban éjjel kettőig. Ha jól számolok: ez hat óra. És tízmillió tévénéző. Tessék elosztani, mindén órára más­fél millió televíziós néző esik. tíz percenkint meg — tovább nem bontom az időt — majd negyedszázezer ember. S ez mind mást akar látni, hallani a televízió éjszakái A MÁSODIK VILÁGHÁ­BORÚ ELŐTT Kelet-Euró­paban az iparilag viszonylag fejlettebb országokban — Csehszlovákiában, Lengyel- országban és Magyarorszá­gon létezett erős. szervezett, nagy hagyományokkal ren­delkező munkásmozgalom, míg Romániában és a Bal­kánon csak a 30-as évek második felében bekövetke­ző gazdasági fellendülés, mindenekelőtt az ipar, kü­lönösen a hadiipar fejlesz­tése terémtétt a korábbinál szélesebb társadalmi bázist a szocialista és a kommunis­ta mozgalom számára. A kommunista pártok az 1935-ben, a Komintern VII. kongresszusán elfogadott népfrontpolitika szellemé­ben két, egymástól eltérő politikai koncepciót alakítot­tak ki a háború alatt. A Ju­goszláv Kommunisták Párt­jának az volt a véleménye, hogy a német megszállók elleni fegyveres harcot ösz- szé kell kapcsolni a belső réakció elleni fegyvérés harccal, tehát a népfelszabadi- tó háborút egyesíteni kell a népi - demokratikus forrada­lommal, a nemzeti felszaba­dulást a társadalmi felsza­badulással. A JKP vezetősé­ge úgy gondolt», a felszaba­dulás után nem lesz szükség parlamentáris demokráciá­ra. többpártrendszerre rib.. háném azonnal hozzá lehet kezdeni a proletárdiktatúra &JÉÉBÍ& 18*1, januar L, vasarasp nagy és monstre műsorában. Akkor is, ha egy része nem is lát. nem is hall.. .hm... a jókedvtől. Mind azt várja. — várja? — elvárja! —, hogy az elő­fizetési díjért, az ö előfize­tési dijáért az ő szilvesztere legyen a televízióban. És rá­adásul igaza is van. Ponto­sabban: van igaza. Ez az istenverte magam­tól magamra vállalt tévé- kritikusi kötelesség a trom­biták zaja. a poharak zör­gése. a vidám nevetés és a tudálékos magyarázgatás közben is oda és ott ültetett még a baráti körben is a képernyő elé. Hogy megír­jam ezeket a sorokat, ame­lyeknek megvan a fenntar­tott helye az újságban, de amelyeket több okból is. pe­dig botorság leírni. Először is, ki ért velem egyet bár­ha jót, vagy akár rosszat is írok a Szilveszter 1980-ról? Másodszor, aki egyetért ve­lem. az látta-e a műsort, és ha igen. hányat látott egy­szerre? És aki nem ért ve­lem egyét, — harmadszor — az sem biztos, hogy látott és az sem biztos, hogy csak egy képernyőt látott. Aki pedig akár egyetért velem, akár nem. de majdnem olyan ..szárazon” nézte vé­gig a szilveszteri műsort, an­nak meg én fütyülök a vé­leményére. Milyen vélemé­nye lehet egy kedélytele« embernek a kedélyes, vidám műsorról»! AKKOR HAT MIÉRT és minek ez az egész cirkusz, amit tévékritika címén kö­vetek el? Hát nem a nézők miatt. Hanem azért, mert rosszul számoltam: nem volt egészen tízmillió vala- hányszázezer nézője a mű­sornak. mert valahánvszá- zan csinálták. . . Hát nekik és miattuk illik elmondani, legalábbis magam vélemé­nyét — igenis: a kritikusnak is van magánvéleménye! —, elmondani bátran, nyíltan, őszintén, a következménve- ket is vállalva, a felelősség­től sem riadva. Nemcsak el­államának kiépítéséhez. Ha­sonlóképpen vélekedett az Albán Kommunista Párt is. A több; kommunista párt ezzel szemben elfogadva a Komintern azon álláspont­ját, miszerint nem a prole­tárdiktatúra megvalósítása a munkásosztály előtt álló közvetlen feladat, hanem a fasizmus elleni harc — a munkásegységfront, s a szé­lesebb antifasiszta népfront megteremtésére törekedtek. Politikai programjaikban — az országonkénti jelentős el­térések ellenére — közös volt, hogy a szocializmusba való hosszabb átmenettől számoltak — a társadalmi­politikai viszonyok demok­ratizálását, az új népi de­mokratikus rendszer megte­remtését, a földreform vég­rehajtását, a finánctöke gaz­dasági-politikai hatalmának korlátozását jelölték meg, nem feledkezve meg a leg­égetőbb szociális reformok bevezetéséről sem. Első lé­pésként széles, demokratikus alapokon nyugvó koalíciós kormány létrehozását tűzték ki célul. ORSZÁGUK FELSZABA­DULÁSA UTÁN a kommu­nista pártok mindenütt le­gálissá váltak, a helyzetük, szervezeti erejük közötti — sokszor igen jelentős — kü­lönbségek fokozatosan eltűn­tek. Tekintélyüket, népszerű­ségüket növelte, hogy élük­re neves politikusok kerül­tek. G. Dimitrov, a Bulgár Munkáspárt vezetője, a nem­zetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja volt. aki 1935-től 1943-ig a II. internationale foülkara­mondani, meri a szó elszáll, de le is írni: nekem sajnos tetszett a Szilveszter 1980! Hogy miért sajnos? Mert milyen kritikus és milyen kritika az, amelyik nálunk elismer valamit? Lett légyen az házépítés, esztergályozás, könyvelés, szögbeverés, vagy szilvesz­teri kabaré az, amit elismer. Az nálunk nem kritika, az több. mint valószínű, vala­miféle klikk összefonódásá­nak írásbeli megnyilvánulá­sa. Ám jó magam minden klikken kívül és felül leír­hatom, hogy igenis tetszett az idei szilveszteri műsor. Annak ellenére is — sajnos —, hogy nem villogtatha­tom meg félelmetes kritikusi toliamat (Pax. kapható min­den boltban és Centrum áruházban.) TETSZETT. HOGY blok­kokra. pontosan hét blokkra — a hét úgy Játszik szeren­csés szám! — „osztotta” Bernét Rózsa főszerkesztő a Szilveszter 1980-at. Tetszett, hogy még véletlenül sem akarták valamiféle kerettör­ténetbe gyömöszölni ezt a hét voltaképpen különálló, csak a vidámság és, a szil­veszter atmoszférája által eggyé tartozó műsorszámot. Jó magamnak különösen Al­fonzé remek miniatűrjei tet­szettek, amelyekből — illik ezt leírni szilveszteri értéke­lőben? — a kis ember, vagy az ember kis tragédiái is ki­éreztettek. De aligha tudnék sorrendet teremteni az „öt dudá ”, vagy a most meg­nak tisztét töltötte be, sze­mélyét még Sztálin is res­pektálta. Nemzetközileg is­mert kommunista politikus­nak számított Rákosi Má­tyás, aki 15 évet ült Horthy börtöneiben. K. Gottwald, a CSKP főtitkára már a há­ború előtt is hírnévre tett szert. W. Ulbricht a német és B. Bierut, a lengyel párt vezetője Moszkvában a Kom­intern munkatársai voltak. A KELET-EURÓPAI SZOCIÁLDEMOKRATA pártok szintén a szocializ­mus talaján álltak, végcél­nak az osztály nélküli társa­dalom megteremtését tekin­tették. de az ő „szocializmus- modell”-jük sok tekintet­ben eltért attól, amit a kommunisták elképzeltek. A burzsoázia osztályuralmának megdöntését nem forradalmi úton, hanem fokozatos re­formok végrehajtásával kí­vánták elérni. Korábbi mo­nopolhelyzetük a munkás­mozgalomban a felszabadu­lás után a kommunisták le­galitásával jelentősen meg­változott. A legerősebb a szociáldemokrata mozgalom Csehszlovákiában. Lengyel- országban és Magyarorszá­gon volt, míg Jugoszláviá­ban és Albániában nem is létezett párt. A külpolitikai orientáció és a munkásegy­ségfront kérdése, valamint a társadalmi haladáshoz való viszony igen hamar, már 1945-ben polarizálta a szo­ciáldemokrata pártokat. A jobboldali szociáldemokrácia több helyütt kivált, és önálló pártot alapított. Így két szoc.-dem. párt működött pl. Bulgáriában, Lengyelor­szágban es Romániában. hökkentőén és magávalra- gadóan, dehogyis komédiázó, kegyetlenül szatirizáló Hofi Géza mulatságot és elgon- dolkodtatóan tanulságos szá­mai között. Pedig szót kel­lene ejtenem a szilvesztern paródiáról, amely helyenkint jobb volt, mint egy eredeti vesztern, vagy a remek öt- letű Házibuli, ahol az ötlét elismerése mellett pompás női kebleknek is tisztelettel adózhattak férfinemű néző­társaim és ámuldozhattak tő­le prűd és csúnyácska női állampolgár társaim. Jó öt­let volt, ha nem is egyenle­tes színvonalú A holnapra koccintunk „színházak ve­télkedője”. de hát egy ve­télkedésben éppen az a ve­télkedő, hogy az egyik jobb, mint a másik, következés­képpen a másik gyengébb, mint a jobb. TEKINTSENEK EL a ked­ves közreműködők, a színé­szek, a rendezők, az opera­tőrök, az írók és a fővilágo­sítók, hogy a minden idők talán legnagyobb létszámú alkotói gárda tagjairól nem teszek külön és felsorolás­szerű megjegyzést. Jól szó­rakoztunk szilveszterkor: egy nehéz esztendőt búcsúztató éjjel, egy nem könnyűnek ígérkező új esztendő hajna­lán. A munkásosztály nevet­ve ment. no, ha hem is a paradicsomba, de az 1981. esztendőbe. Volt persze, aki tántorog­va. A sok nevetéstől! Gyurkó Géza (Magyarországon az 1947-es választások után Peyer Ká­roly és csoportja kísérlete­zett egy jobboldali szociál­demokrata párt létrehozásá­val — eredménytelenül.) A baloldali, vagy a balszárny vezetése alatt álló pártok együttműködtek a kommu­nista pártokkal, részt vet­tek a kormánykoalícióban, rokonszenveztek a Szovjet­unióval, s általában támo­gatták a népi demokráciák szocialista irányú továbbfej­lesztését. Komoly szerepük volt abban, hogy 1945—46- ban Csehszlovákiában, Len- gyelországbon,. Magyaror­szágon és Romániában meg lehetett teremteni a mun­kásosztály akcióegységét. A jobboldali szociáldemokrácia külpolitikai téren a nyugati hatalmak felé orientálódott, az angol Labour-pártot te­kintette mintaképének. Elle­nezte a kommunistákkal va­ló összefogást, s a párt és.a szociáldemokrata mozgalom önállóságának, függetlensé­gének fenntartására töreke­dett. A népi demokratikus forradalom előrehaladásával a szociáldemokrácia két irányzata között elmélyültek az ellentétek, s a kettőjük közötti küzdelem végül is a jobboldali szociáldemokrácia vereségével végződött. A FELSZABADULÁS UTÁN „tiszta” polgári tö­megpártok alig jöttek létre Kelet-Európábán: a régieket betiltották, mert kompromit­tálódtak: újakat a burzsoá­zia a hagyományos társa­dalmi, politikai rend felbom­lása. a fogyó osztályereje miatt már nem volt képes létrehozni. A polgári pártok szerepét a parasztpártok vet­ték át. Az öhálló parasztpártok kialakulása a századforduló környékén sajátos kelet­európai jelenség volt, ha­sonló Nyugat-Európában nem fordult elő. A jelentősebb parasztpár­Több mint százan ültek a nézőtéren. Ha úgy vesszük, szép számú közönség, hiszen csak házi koncertra jöttek. De ha úgy vesszük...! Ez hát a kérdés: hogyan is ve­gyük ? Ugyanis az előcsarnokban találkoztam egy régi isme­rősömmel. Ügy tudtam róla, hogy a zene semmilyen mű­fajához nem vonzódik. Ami­kor meglepetésem szóban is kifejeztem, csak annyit vá­laszolt beletörődőden, hogy a lánya is énekel. Eljött te­hát, de ő... Milyen is hát ez a hang­verseny-közönség ? Bizonyos jelek figyelmez­tetnek valamire. Ha arra gondolok, hogy a leghátsó sorból, ahol zenei esteken ülni szoktam, kénytelen va­gyak sok mindent látni, olyat is, ami nem derít fel, akkor bizonyos következte­téseket levonhatok. Ült előt­tem például egy négyéves forma kisgyerek. Egy han­got sem szólt a mintegy két­órás időtartam alatt, de se- hogysem tudott nyugton maradni. Arrébb egy fiata­lokból összetevődött társa­ság sugdosott kisebb-na- gyobb megszakításokkal. Mennyire érdekelhette őket a zene? De hát akkor mának jöttek el? Igaz. a négyéves forma kisgyerek­nek aligha volt meg a vá­lasztási lehetősége. Rosszul értelmezett udva­riasság. A lelkesedésre haj­lamosak azt mondják erre: majdcsak rájuk ragad vala­mi a hangverseny csodálatos élményéből. Lehet. De addig beszélgetnek, nevetgélnek, a tv-tornát pótolják, másokat zavarnak, maguk pedig ré- mítően unatkozhatnak. Ennyit a közönségről, a „házi” hangverseny közön­ségéről. De a szereplőkről is kell valamit szólni. Mind­járt azt a kérdést kockáz­tatnám meg, hogy tulajdon­képpen művészi célok. kész­tetik-^ őket a koncertezésre vagy csak mükedvelösköd- nek? Mert ez utóbbi eseté­ben csupán önnőn szórakoz­tatásukra és szőkébb baráti körük rpulattatására veszik tok Bulgáriában. Lengyel- országban, Magyarországon és Romániában működtek, azokban az országokban, ahol a paraszti népesség a lakosság többségét tette ki. A parasztmozgalom szintén nem volt egységes. A társa­dalmi struktúra tagozódásá­nak megfelelően, részben már a háború előtt, kétféle paraszti politikai szervezet alakult ki. A baloldali, a szegény- és kisparaszti érdekeket képviselő parasztpártok (pl. a román Ekés Front, vagy a magyar Nemzeti Parasztpárt) radi­kális, a nagytőke hatalmát erőteljesen korlátozó népi demokrácia hívei voltak, de a paraszti magántulajdont fenn kívánták tartani. Álta­lában szorosan együttműköd­tek a kommunista pártokkal, tömegbázisuk azonban ele­inte lassan bővült. A MÁSIK OLDALON a bir­tokos paraszti pártok nagy népszerűségre tettek szert, Romániában a Nemzeti Pa­rasztpárt élén J. Maniu, ré­gi tapasztalt politikus állt, aki az Antonescu-rezsim el­len harcoló polgári ellenzék egyik vezére volt, A Len­gyel Néppártot a kommunis­ta vezetés alatt álló Néppárt ellensúlyozására St. Miko- lajczyk, a londoni emigráns kormány korábbi miniszter- elnöke hozta létre, aki 1945 nyarán visszatért Varsóba. Bulgáriában a Népi Földmű­ves Szövetség élén 1945 ta­vaszán bekövetkezett balol­dali fordulat után N. Pet- kov, a párt korábbi főtitkára kilépett a pártból, s új. el­lenzéki parasztpártot hozott létre. Magyarországon a Független Kisgazdapárt, amelynek élén Tildy Zoltán. Kovács Béla és Nagy Ferenc állottak, a háború alatt el- iutott a szociáldemokrata majd a kommunista párttal való együttműködésig, részt vett a függetlenségi és az ellenállási mozgalomban, s kezükbe a hangszert öltlSc magukra az énekkar egyen­ruháját. És ha ez így van akkor teljes szívvel örülhe­tünk annak, amit produkál, tak, lelkesedhetünk az ő lel­kesedésük okán. Akkor nem kell plakát, nem kell belépődíj, legfel­jebb, ha jótékonysági célra teszik, aimát tesznek. De ha már van plakát,' akkor ne maradjon távol sem a Tücsökzenekar, sem a VI. sz. általános iskola kórusa, mert a közönség az ilyen műsorváltozást nem szereti. Még valami alapel­vet lenne jó tisztázni. Hogy mit? Csak annyit: a hang­verseny is művészi produk­tum. tehát van szerkezeti felépítése, van dramaturgiá­ja. , Az sem feltétlenül szüksé­ges, hogy' valamiféle szak­mai befelé fordulás miatt a műsor kilencven százaléka „távol essen” a zenét nem felső fokon ismerő hallgató­ságtól. Miért kell például idegen nyelven énekelni, ha a dalnak a magyar nyél vű változata a közismert? Mi­ért kell egy nyilvános hang­versenyen az énekkaroknak, az alkalmi hangszeres együt­teseknek, és a szólisták többségének is olyan számo­kat választaniuk, amik még a zenét kedvelők körében sem „könnyen emészthe­tő'«” ? Mindezek után belátom, kellemetlen,. egy fickó va­gyok. Ahelyett, hogy csak tapsolnék örömömben, el­kezdek fanyalogná és úgy teszek, mint akinek semmi sem jó. Pedig az Állami Ze­neiskola tanárai, a Muzsikus Céh Leánykar és a Pedagó­gus Kórus valami szépet akart, arra törekedett ezen a hangversenyen is. Ha nem ez lenne a meggyőződésem, a Szilveszteri koncertnak el­keresztelt hangversenyen néhány udvariaskodó. sem­mitmondó szóval „túlestem” volna. Dé'hát-ázt mondják, aki komolyan vesz vklajfit vagy valamit, az némcsák az erényeit sorolja fel. Ha használni akar. G. Molnár Ferenc ' így 1944 őszén ott lehetett a népi demokrácia bölcsőjénél. Azonban a birtokos paraszti pártok heterogén társadalmi összetételüknél, hiányos ideo­lógiai felkészültségüknél fogva nem tudtak önálló, következetes politikai prog­ramokat kidolgozni. Általá­ban a polgári demokrácia és a magántulajdon talaján áll­tak. A földreformon, a poli­tikai szabadságjogok bizto­sításán, a helyi önkormány­zatok kifejlesztésén, s a pa­rasztság helyzetének javítá­sát célzó szociális reformok bevezetésén túl, alig vetettek fel progresszív követeléseket A MUNKÁS-, PARASZT- ÉS POLGÁRI PÁRTOK MELLETT Kelet-Európábán a felszabadulás után külön­böző politikai arculattal szá­mos értelmiségi, kispolgári párt, politikai frakció műkö­dött. Az összképet a katoli­kus pártok teszik teljessé — igaz csak három országban működtek — Csehszlovákiá­ban, Magyarországon és Lengyelországban, tehát ott a keresztény egyházaknak év­százados tradíciói voltak, s ahol a katolikus hívők nagy számban éltek. A katolikus pártok szintén nem dolgoz­tak ki hosszú távú stratégi­át. A keresztény reformiz­mus mellett, foglaltak állást, védelmezték a klstulajdont, s elsősorban szociális téren próbáltak kezdeményezöleg fellépni. Tömegbázisukat az elmaradottabb paraszti és munkás rétegek, a városi és falusi kispolgárság, s egyes értelmiségi csoportok képez­ték. Politikai helyzetük és szerepük országonként eltért egymástól. Ami közös volt bennük, az a politikai kato­licizmus konzervativizmusa, haladásellenessége, a reak­ciós erőkkel való szövetsége, írni miatt 1947—48-ra Keiet- Európa-szerte ezek a pártok vereséget szenvedtek. Vida István NÉPI DEMOKRÁCIÁNK SZÜLETÉSE (2.) Pártok és programok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents