Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
Egészségügy— gyermekcipőben ? Gyermekrendelés Csebokszáriban (Fotó: Perl Márton) kát, megosztja a zsúfoltságot. 'De helyiséget sajnos, nem tudunk biztosítani... Dr. Papp Kálmán, az égri városi tanács egészségügyi osztályának vezetője: — Városunkban 1200 gyermekre jut egy orvos. Az országos átlag ezer. Ez nem rossz arány... — Ha a városi szint kétszázzal rosszabb az országosnál. akkor mekkora lehet a különbség abban a városrészben. ahol a legtöbb fiatal házaspár él? — Ismerjük a csebokszári- lakótelepi helyzetet és már javasoltuk is, hogy a felnőtt- és a gyermekrendelés cseréljen helyet, sőt, én már az átadáskor tanácsoltam ezt, Változó falukép téli délidőben rrésből - sokat fKmivel If sznek büszkélkedhefi A modern épület bejáratánál árva babakocsik sütkéreznek a ragyogó januári napsütésben. Balra apró gyerekek álldogálnak. A mamák néha . megigazítják a kicsik felgyűrt gallérját, de a mozdulat fölösleges, hiszen így is alig látnak kj a keskeny résen, a gyapjúsapka és a színes sál közül. Fázósan toporognak, az időnek foga van. Belépek az ajtón. Lépnék, meg kell várnom, mig a bentiek összébb húzódnak, hogy az ajtó kinyílhasson. A kicsinyke helyiségben gyerekek és felnőttek szoronganak. Egy szöszke sivalkodik. — Ne félj már. Tudod, hogy nem bánt a doktor néni, csak megnézi a torkodat —, vigasztalja a csinos anyuka. A kis embert azonban vajmi kevéssé tudja befolyásolni. Ordít. Arca piros az erőlkö-’ déstől és a láztól. A szomszédja kapva kap a példán. Most már ketten — egymás kedvére bömbölnek. Félő, a többiek is követni fogják a két jó torkú elöénekest. kicsiken és nagyokon télikabát, bunda, béléses anorak. Az egyik mama a pöttömke gallérja mögé fúj, így próbálja hűsíteni a fel- hevült gyereket. Hogy a téli holmit levegye, arra nincs hely. Kifordulok az ajtón. A doktornővel akarok beszélni, de inkább visszajövök rendelés után. Dr. Zsiga Piroska gyermekszakorvostól és fehér köpenyes segítőitől most távozott el az utolsó kis beteg is. — Mindig eddig maradnak ? — Nem is tudom, mikor sikerült, utoljára időben befejeznünk — mosolyog az asszisztensekre, akik szaporán bólogatnak. — De nemcsak én nem, kolléganőim sem emlékeznek ilyenre Rengeteg a beteg, mind a három körzetben. Nincs mit tennünk. maradunk, amíg vannak odakint várakozók, — Hányán voltak ma itt? — Nálam hatvartan, de a má-jfc két doktornőnél bizonyára sokkal többen. Ez a szám egyébként is csak a be*•••‘'étszámot jelenti, meg keli szorozni kettővel, mert az anyukák is jönnek, az máris százhúsz. Es sokan még az egészséges kistestvért is hozzák magukkal, mert nem tudják kire hagyni otthon. — Százan voltak — téi vissza a szomszéd helyiségből az egyik asszisztens a hírrel Számolok: százszor kettő az kétszáz, plusz az UenSltSiJ 1981. január 18., vasárnap itteni 120, tehát ma legkevesebb, mint háromszázan fordultak meg a csebokszári körzeti gyermekorvosoknál, zsúfolódtak össze az egér- lyuknyi kis várakozóban, vagy ácsorogtak az ajtó előtt... De nincs időm a számolgatásra, a doktornő folytatja: — Mi egészségesekkel is foglalkozunk. Ez 'azt jelenti, hogy megelőző feladatunk is van. Tanácsadás, vizsgálat... De hogy ezt megfelelően csinálhassuk, minden betegrendelés után gondosan fertőtleníteni kellene a helyiségeket, lemosni a csempét, az ablakokat, ismeri a gyerekeket, mindent megfognak, a szájukba vesznek. Nemhogy takarítani tudnánk, 'de nem lehet befejezni addigra még a munkát sem. Még itt vannak az influenzások és már jönnek a tanácsadásra csecsemők. .. Együtt várakoznak és fertőződnek. A doktornőből ömlik az elkeseredés, a panasz. — Azt mondanám, áldatlan állapotok az itteniek, ha nem tudnám, hogy a Lajos- városban még nehezebb körülmények között dolgoznak a kollégák. Ebben a helyzetben az a vérforraló, hogy ez egy vadonatúj épület. Hogy lehet így tervezni? Minden körültekintés nélkül? Nincs vetkőztetőnk, megkell várnunk, míg az anyuka lassan leszedi a göncöt a gyerekről, Ö nagy bundában izzad és kapkod, ideges; mi várakozunk, az idő pedig múlik. Nincs babakocsitárolónk. Télen az utcán álldogáló kocsikba beleesik a hó, nyáron az eső. Nincs elkülönítő váró, ahol a fertőzőket fogadhatnánk. Most is kinn vannak az ajtó előtt, biztosan látta őket. Elkeserítő. .. Akik bejutnak az előtérbe. illetve a tömegbe, azok hol felveszik, hol leteszik a gyerekeket, mert alig van ülőhely. Tizenkét felnőtt és 14 kicsi szék közül választhat a sok-sok várakozó. Dr. Kovács Zoltán osztály- vezető főorvost, az egri körzeti gyermekorvosok vezetőjét munkahelyén, a megyei kórházban kerestük fel. — Ismerem a csebokszári- lakótelepi gondokat. De sajnos, én csak a szakmai felügyeletet látom el, helyiséget nem tudok adni. Jeleztem a hozzám befutó panaszokat a városi tanács illetékeseinek. Nem sok jóval biztattak... Ez nem azt jelenti, hogy mi ne próbálnánk segíteni a helyzeten. Január 5-től vezettünk be egy új rendelési módszert. Ez talán enyhíti a panaszomért a másik az tágasabb. Sajnos, a VI. ötéves tervidőszakban a lakótelepen nem épül újabb egészségügyi épület. Örvendetes azonban az. hogy enyhíteni tudjuk a lajosvárosiak gondját, itt két helyiséggel bővül a rendelő. 'ismerjük, de sajnos.. Milyen gyakran kezdődnek így a válaszok. Mindenki előtt ismeretesek a takarékossági intézkedések hazánkban. Nem is ezt kérdőjelezi meg senki. De a szép, új épület körültekintőbb tervezésével mennyi elfecsérelt forintot, időt és idegességet takaríthattunk volna meg a köz javára — magunknak. Több mint tízezer ember él a Cse- bokszári-lakótelepen. Nagyobb részük fiatal, akik igyekeznek mihamarább teljesíteni az új lakással járó vállalásaikat. Ez így volt már akkor is, amikor az .orvosi rendelőt megálmodtak. Hogyan kerülhette hát el az illetékesek figyelmét olyan dolog, hogy vannak fertőző betegségek, és van tél, télikabát, babakocsi stb.? örvendetes, hogy a szakemberek, amennyire fBlök telik, igyekeznek a gondokat enyhíteni, de a rendelési idő megváltoztatásával, vagy a rendelők felcserélésével csak csökkentik a panaszokat. Megelőzni kellett volita a bajt, mint ahogy a gyermek- orvosoknak is ez lenne a legfontosabb féladatuk, ha tudnák hatékonyan csinálni. .. Ha Szabó Jánossal, a visz- neki vb-titkárral beszélget az ember, röpke ismeretség alapján is az az érzése, hogy szereti; élvezi a munkáját, jó „gazdája” a falunak. Különben aligha sorolhatna kapásból is annyi mindent az itteni változásokból, a megyeszéli település fejlődéséről! Mert — nézzük csak —, mikről beszél? Nos, például olyanokról, hogy a község mintegy tíz kilométeres úthálózatának kétharmadán már nem porolnak, nem dagasztják, vágják a sarat a szekerek, a gépkocsik — Viszneket is aszfaltos „köldökzsinór” köti az országhoz —, régóta járda, villany van minden utcában, a jé ivivizet vezeték viszi a lakosságnak. Modern ABC-áruház is osztozik a mindennapi kereskedelmi ellátáson, helyi telepeken mérik a fűtőolajat, cserélik a gázpalackot. Szép és kellően felszerelt művelődési ház. könyvtár szolgálja a kultúrát tisztességgel. Városnak sem válna szégyenére áz orvosi rendelő, védőnőt, házi bétegápolót foglalkoztat a tanács, s Tamaörsön három más faluval együtt körzeti fogászatról is gondoskodtak, hogy az egészségügyi szolgálat teljesebb legyen. Nem egészen másfél esztendeje — amikor az idős. gyermektelen Tart Antaléit felajánlották házukat — megnyitották az öregek napközijét.. Igv ez lett a harmadik napközi otthón, mivel, hogy a kétcsoportos óvodának és az általános iskolának is volt már egy-egv akkor. A nyolcosztályos tanintézet ugyan még mindig két külön épületben működik, de az intézmény — amelyben egyébként egyetlen képesítés nélküli pedagógus sincs — szintén a megfelelőbbek közé tartozik. Hiszen nem hiányzik falai közül a politechnikai műhely, az úttörőszoba, vagy — két, év óta — akár már a tornaterem sem! S ha már a sportnál tartunk, a világért ki ne felejtsük: az iskolain kívül van, perszé hogy van, községi focipálya is, méghozzá öltözővel. Mellette meg MHSZ-lőtér. Az eredményesen gazdálkodó tsz, a virágzó háztáji, a most már a közelben is elérhető számos egyéb munkalehetőség. a javuló ellátás, a kultúrházban évente többször vendégszereplő népszerű művészek, rendszeresen fellépő helyi műkedvelő színjátszók, bábosok és or- szághirű táncosok mind marasztalóbbá, vonzóbbá teszik , Viszneket. Nemcsak vissza- \ költözőkről hanem áttelepülőkről is lehet hallani. A ragaszkodás megmutatkozik az építkezéseken is. A lakások nagy' részét átalakították, a házak homlokzatait, kerítéséit tetszetősebbé tették. Amíg nem is olyan régen csupán a művelődési otthon volt emeletes, a legutóbbi két esztendő búzgólkodásai- val ma legalább 8—10 kétszintes lakóépület van a községben, a sok új családi ház mellett. „Dióhéjban”, nagy hirtelen ennyit mond. mutogat a tanács végrehajtó bizottságának titkára — aki különben, hosszú államigazgatási szolgálata alatt korábban volt már itt elnök is —, amikor életük folyásáról, a mindennapok örömeiről és gondjairól kérdezzük. S miközben beszél, maga is úgy vallja, hogy gyarapodásaikra éppenséggel valóban nem panaszkodhat. tagadhatatlanul vannak eredményeik. Ám cseppet sem titkolja, hogy többről, sokkal többről még szívesebben szólna. Szívből örülne ha például ma sem főne a feie a csupán tüzelőanyagot árusiló szövetkezeti TÜZEP-telep miatt, vagy a szép áfész-áruházban továbbra is lehetne kapni a hagyományosan kitűnő jászsági kenyérből, amit egyébként H) ’6-tól. harminckét esz1’' ' ön keresztül élvezhettek. Őszintén bánja, hogy col: minden kiesik a hatáskörükből, s az anyagi lehetőségeik meglehetősen sidények. Nagyobb helyeken t«»n kiaony még mosolyt is fakasat at. a pénzösszeg, amiből ae 1600—1700 lelkes falábam évről évre gazdálkodó hMK. AHg több mint 3,5 forint például az idei kWségvetési keret is, s a tanács csupán 170 ezres alapiéból fejleszthet... — Nem könnyű terveznünk — magyarázza Szabó János —,' nehéz egv-egy elképzelésünket rangsorolni ment az egyikre és a másik ra is egyformán szükség len né. Alaposan meg kell gon dőlni, hogy mit, mire költ sünk. Szerencsére jól „súg a falu, a gyűlések igen aktívak, ki-ki azon van. hogy a lehető legésszerűbbe« csökkenjenek a problémáké Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy még ha el is viszi pénzünk nagyobb részét, mindenképpen az utak, járdák .felújítása, további korszerűsítése következik. Az öregek napközi otthonának a bővítése már csak a megyei tanács által biztosított ösz- szegből lehetséges. A területünket átszelő öt patak, folyó miatt állandósult viz viszály elhárításához pedig á társadalmi munka mellett iS még mindig több éves programra van szükség. Amikor a társadalmi muri- kára terelődik a beszélgetés, igaz tisztelet csendül ki a vb- titkár szavaiból. Bizonygatja,-hogy nélküle ugyam '< megnézhetnék magukat! K - nyában kevésbé épülne szépülne Visznek is, az önzetlenség meglátszik szinte minden utcán, emléket hagyott egy sor közlétésit- ményben. Amikor például a tornaterem készült, megmozdult érte a 'tsz, a megyei AGROBER, á közeli Lehel Hűtőgépgyár, sőt a mindösz- sze néhány visznekit alkalmazó budapesti CSŐSZER is. Ha valamilyen járdamunkáról, útjavításról van szó, a tanácsnak csak az anyagot meg az irányítást kell adnia. Fásításkor az első szóra jönnek a fiatalok, a KlSZ-szer- vezet és a központilag már háromszor is kitüntetett ifjúsági klub tagjai, hogy * csemetéket elültessék. Az V. ötéves terv időszakában igv —, hogy csupán a legutóbbiakat idézzük —, 2,(5 millió forint, a legir.e; és :*bb álmokat is messze felülmúló értékű volt a segítség! Sok-sok társadalmi muri- kast megszólaltathatnánk a faluban. számosán megérdemelnék, hogy leírjuk a nevüket, az újság hasábjain is megdicsérjük őket. Közülük azonban csak egvet merünk megzavarni dologidőben. Id. Nagy Józsefei, s őt is csak azért, mert már nyugdíjas, jobban ráér. — Miért áll újra meg újra az önkéntesek közé? — kíváncsiskodunk tőle takaros otthonában a faluszélen, a tanácsnál kezdett beszélgetésünk mintegy folytatásaként. — Ügyan, mi másért, mint hogy a falunk olyan legyen, mint amilyenre valaha gondolni sem mertünk volna...?! — válaszolja természetes egyszerűséggel. — Azért, hogy két gyerekemnek, há-i rom kis unokámnak jóval szebb legyen az élete, mint a miénk volt régen. Az öreg ház helyén épült mostani lakásunkba úgy került fürdőszoba is, hag®’' előbb a t3Z- tanyáréL mm d az u'tóbb éfjUtt mdrogiSbustól behoztuk a vizet. Ac utcán éppen tavaly szedtük fel a járdalapokat, kegy rendesebb betont öntsünk a cipőnk alá, a feleslegessé vált kővel pedig kiburkoltuk az árkot. S ott voltapi persze, másutt is mindig, ha segítség kellett, benne voltam egy sor egyéb társadalmi munkában is. Tanácstag vagyok, kétszeresen is éreztem mindig, hogy helyt kell állnom a közös vállalkozásokban. Többet, is mondhatnék...? Gyónj Gyula j. Szilágyi Andor Id. Nágy József, a társadalmi munka „önkéntese” (Szántó György felv.)
