Népújság, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

Együttesek és szólisták

Vázlat Eger zenei életéről

A hangversenvévai)

közepe táján, az újévi gondolatok után — amikor is mindenki új életei tógád magának — nem árt. ha az egri zenei élet. a, egri pódiumokon fellépó eávütie- -ek. szólisták, a város be.só •enei-művészi életének té- ná.iát felvetjük. Nem is ízért, mintha mindez álta- ános érdeklődést válthatna ki. hiszen optimista becslés zerint is csak mintegy két- láromezer ember érdeklőik behatóbban Egerben az- lőben. tehát a nem dobozból hallható zene iránt, haem inkább abból a meg- ondolásból. hogy az itt dol- ozó együttesek, szólisták léére, gondjaira, törekvései* e, sikereire, apróbb-na- •yobb kudarcaira is felhív- uk a figyelmet. Azoknak az ■mbereknek a sorsáról vol- ia itt elmélkedési alkalom.

kik önzetlenül és nagy akaraterővel szolgálják a művészetet és a közönséget.

Nem kis munka kell ehhez a zenei élethez és nem is kis eredményekkel kecsegtet. Ha szívből, ha elmélyült tudással, ha ügyszeretettel csinálják! Gondoljunk a közönség elragadtatására. amely a múlt év október 3-án. Jean Guillou orgonajátéka nyomán keletkezett. a Tinódl-improvizáció nagyszerű élménye kapcsán.

Ha az egri zenei életről szó esik. rögtön az Egri Szimfonikusok Zenekara jut eszünkbe. Tavalyelőtt ünnepelte tizenöt éves fennállását. s a bő másfél évtized alatt „besepeit” sok elismerést. Külföldi együttesekkel épített ‘ ki kapcsolatokat, a hangversenyező szólistákkal, zeneszerzőkkel. Farkait Ferenccel. Szokolay Sándorral elmélyült szakmai barátságot kötöttek. Belőlük sarjad- zott ki az Egri Vonósnégyes

— Radnóti Tibor. Léván Zsolt. Dombóvári János és Farkas István összeállításban —. az Egri Fúvósötös —

Asztalos Lorávd, Miklovitz László, Poop János. Takács János. Szepesi György — felállásban. Ezek a művésztanárok arra vállalkoztak, hogy a kamarazenélés formáit népszerűsítsék a hazai közönség előtt, olyan műveket szólaltatva meg élőben, amiket így ritkán hallhat az egri közönség pódiumról.

AMIKOR TEHAT alapvető tényezőként említjük az egri szimfonikus együttest, el kell ismernösik meghatározó szerepét Eger zenei életében. De nemcsak itt, hanem a megyében is, mert több helyen, így Hevesen is,

Hatvanban is úgy tekintenek rájuk a zenei együttesek, mint az idősebb testvérre, akitől a példát, az eligazítást lehet és kell várni.

Mai kiszólással élve, gond. különösebb gond nincs ezzel az együttessel. Karnagya,

Farkas István, kisebb megbánásoktól eltekintve, kezdettől fogva vezetője és szellemi irányítója ennek az együttesnek. Áldozatos kul- túrmissziót töltenek be sok esetben, amikor az élő zenét elviszik a megye kisebb községeibe is, olyan helyekre, ahol a komoly zene, a zeneirodalom klasszikusai élőben ritkán szólalnak meg.

Fejlődési szintjüket méri, hogy a Filharmónia hangversenysorozatában is állandóan szerepelnek: áprilisban Dvorák-műsort adnak Onczay Csabával (gordonka); műsorukban elhangzik majd a Szláv táncok, a h-moll gordonkaverseny és az Újvilág szimfónia. A műsor karmestere is Farkas István lesz.

Ismétlem, nincs gond ezzel az együttessel. Különösebben. Ha csakis a mennyiségi eredményekre figyelünk.

Mivel azonban e sorok írója az együttes életének csaknem minden fordulóját ismeri, élménybeszámolóival pedig rögzítette is, miket és milyen eredménnyel hódítót- .-tak meg a zenei alkotások közül, veheti talán azt a bátorságot. hogy megállapíthassa: az utóbbi évben, másfél évben mintha a meglor- 1 .áj,-vagy ha ez nem me*- felelő szó, az elkenyelmescFarkas István vezényli az egri szimfonikusokat

(Fotó: Szántó György)

dós apró jelei, jelenségei voltak, fellelhetők a szimfonikusoknál. Egv-egy műsor összeállításánál már ismétlésekbe bocsátkoztak, mintha nem tudnának arról az aranyszabályról, hogy ugyanazzal a művel rövid időn belül ugyanannál a közönségnél a zene állal támasztott hangulatot megismételni lehetetlen. És az ismétlés már nem ugyanaz a produkció — a közönségnél sem! Ez a tapasztálat még egy másikkal, egy nehezebben bizonyithatóbbal bővül, ha azt mondom: néha az átélés heve nem üt át a zenén, amit az együttes játszik. Tudom, ezer a magyarázat! Ezek a művésztanárok, az együttes stabil gárdáját képező zenészek rengeteget dolgoznak. Olykor jobban fáradtak a kelleténél. Nem is robotgépek, akiket az adott időpontra csak felkeli húzni és a maximumot adják. De azt a közönség már észreveszi, ha a koncertmester netán indiszponált és azt is. ha egy meghatározatlan frekvenciájú idegesség fut át a zenekaron-, mert a dirigens még a lábtempóval is kénytelen segíteni, hogy a kényelmesen — nem álmosan! — zenélő együttes vágtába kezdjen, ha az alkotó, vagy a dirigens azt kívánja.

ISMERJÜK EGY-EGY

ilyen zenekar belső problémáit. Szemlélet szemlélettel ütközik, a munka közben létrejövő ilyen-olyan feszültség végül is feloldódik a teljesítményben — mindannyi- uk örömére. De az nem jó, ha a közönség úgy érzi, hogy az előadott műben vannak részletek félkész állapotban előadva és ezeken a zenekar nagy sietve túl akar jutni.

Mindezt így és most azért írjuk le, mert az egyes hangversenyekről szóló beszámolóinkban sokszor tapintatból, sokszor helyszűke miatt, vagy mert egyébként az élmény nem engedi, hogy csí- pösebb megjegyzést is tegyünk.

Kettőzött figyelemmel fordulunk a kamaraegyüttesek és a szólisták irányába. Egyrészt azért, mert a meghitt kamaéamuzsikának hívei vagyunk, másrészt a kisegyüttesek és a szólisták művészi sorsa minket személy szerint is érdekel. Az a művészi és emberi többlet, amit ebben a városban és a megyében egy koncerthez szólistaként, vagy akár mint a kamaraegyüttes tagjainak egy-egy művésznek oda kell tenni, feltétlenül tiszteletre méltó; próbára tevő többlet- munka egv-egy ritkán előadható műsorszóró betanulása. még akkor is, ha a kamaraegyüttesek kottából játszanak is. Őszinte nagyrabecsülésünk az övék, mert az áldozat, amit meghoznak, a közönség gyarapodását jelenti, míg nekik csak a taps jut elismerésül.

Az iftóbbi időben két zongorista, Marik Erzsébet és Kalmár Gyula vállalkozik arra, hogy egy-eg.v műsor keretében versenyszámmal lépjen fel. Mindkét művésztanár komolyan veszi feladatát. Marik Erzsébet többször szállt harcba [ászt.néhány remekművének meglió- díta>nért. Marik játéka után düübeuiüiik iá, hogy Marik

Eiszt-élménye elütő a mienkétől. akik a szárnyaló, az extázis minden lépcsőfokán felhágni akaró művészt igyekszünk megismerni-kihallani a Liszt-muzsikából. Ö ugyanis egyik fellépésekor az öregkori Lisztet, az elgondolkodó, a világtól búcsúzóban levő mestert akarta hallatni, holott nyilvánvaló, a muzsikában ez a fajta bölcselkedés már inkább lemondás. De lehet-e Lisztnél a hangok birodalmában éppen a lemondásról beszélni?

ÚJABB KIRÁNDULÁSA

az impresszionizmus alkotóihoz inkább ismerkedésnek tűnt, még nem tudta felhozni a tenger habjainak morajlásából azt, a csillogást, amit a szerző beleírt a kottafejekbe.

Nagy nyeresége az egri. zenei életnek Kalmár Gyula. Határozott egyéniség, markáns arcéllel: tudja, mit és főként azt,- hogyan akarja. Kár lenne érte. ha kisszerű nézet alakujna ki robusztus 'egyénisége körül: minek itt ennyi energia, nem szabad a mércét iljíen fnagasrá emelni! Éppen az ö példája bizonyítja. hogy: az elmélyülés

hiányáról írott gondolataink nem hiábavalók.

A vokális zene, a kórusok szereplésének nagy része az iskolában, az iskolai pódiumokon folyik, kötelező penzumként. A nyilvánosságot évenként három-négy alkalommal énekkari rendezvények is érdeklődésre biztat- gatják, de messze vannak már azok az évek, amikor Egerben minden tavaszvégen országos dalostalálkozókat tártottak. Ma szépszeré- vel Szepesi Györgyné, Tar Lőrinc, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György szorgalmán és ügyszeretetén múlik, megszólalnak-e az énekkarok. és ha igen, van-e közönség rá. Pedig az énekkarok nem rosszak, bármikor ki tudnak állni egy kétórás műsorral, akár a rádió mikrofonja elé is. És mégis, mintha a közönség bizalma nem támogatná őket értékük s-zerint. Miért van ez?

CSAK NÉHÁNY GONDOLAT erejéig hívtuk fel a figyelmet Eger egyik művészeti problémakörére. Érdemes rajta elgondolkodni a zenészeknek' is. az állami mecénásnak is. hogyan' kellene , újabb, sikerek alapjait lerakni. És nemcsak anyagiakkal !

Farkas András

Montaigne avenue 12.

1.

Az utóbbi években nem hallottunk sokat Marlene Dietrichről, inkább a televízióban sugárzott filmjei tartják ébren Marlene Dietrich emlékét.

Madame Odette Miron- Boire majdnem húsz éven keresztül odaadóan szolgálta az egyetlen Németországból származó igazi világsztárt, Marlene Dietrichet. Madame Odette nemrég feltárta, hogyan él Marlene Dietrich Párizsban, hogyan megy a sora valójában, miért nem hagyja el már évek óta mondén, Montaigne avenue-i lakását.

Minden generáció újra felfedezi őt, mint a régi idők meséit, melyekben a nö|; végtelenül gyengék és. ellenállhatatlanul szépek, a férfiak pedig magányos hősök.

Madame Dietrichnek amerikai útlevele van és a Becsületrend tulajdonosa. Tíz év óta. él elrejtőzve párizsi lakásában,' mélyei alig hagy él. Kora reggelenként néha meg lehet figyelni a Montaigne avenue 12. suá-i cwti első osztályú lakásának kis balkonján, a ház hátsó oldalán, amely a kevésbé mondén rue Jean Goujonon emelkedik ki. <

Marlene Dietrich, a világsztár ősrégi, halványrózsaszín piszkos-foltos pongyolában, széttaposott papucsban szeretettel öntözi erkélyén a muskátlikat és a* margarétákat. Megszürkült, elvékonyodott haja egykor íöldöntúli- an szép arcába hullik. Aki látja ott, mondjuk a szemben levő kis „San Regis” szállodából, az elhanyagolt öreg cselédnek nézheti.

Marlene havi 1500 dollárt fizet a nagy, márványnyal borított előtérért, az egv* szalonért, égy csinos há- ifószöbáérl. . fürdőszobáért, , tolllette-ért és a pompás konyháért. Számára még mindig nagyon fontos a jó főzési lehetőség. A lakás részleteit és még sok minden mást madame Odette Miron-Boire-tól tudtuk meg. ettől a derék, jó humorú és egészében véve kellemes személytől. 50 éves. a francia vidékről származik.

Mogyar kulturális hetek, kiállítások, vendégjátékok külföldön

Kulturális kapcsolataink idei programjából

Ezekben a hetekben alakulnak. illetve nyernek szerződésekben is rögzített formát a magyar kultúra értékeinek nemzetközi megis- merietcsét szolgáló idei elképzelések a Művelődési Minisztériumban. Az államközi kulturális egyezményekben foglalt terveknek megfelelően számos, több művészeti ágat érintő rendezvénysorozatot szerveznek külföldön, s magyar kiállítások, filmhetek. vendégjátékok jelzik jelenlétünket a világban, adnak valós képet az. érdeklődőknek a szocialista Magyar- országról.

A kulturális kapcsolatokban egyik legfontosabb törekvés 1981-ben. hogy világszerte hozzájáruljanak a Bnr- tók-centenárium méltó megünnepléséhez. Igen sok országban készülnek megemlékezni a zeneszerző születésének 100. évfordulójáról, s ehhez magyar előadóművészek, szólisták, együttesek is segítséget adnak majd. Az Operaház művészei például részt vesznek a Prágában és a Duisburgban rendezendő Bartók-feszti válón. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara a Szovjetunióban. Jugoszláviában, s több nyugat-európai országban. az Állami Hangversenyzenekar pedig Pozsonyban. Bézsben,' Svájcban és Olaszországban tolmácsol Bartók-műveket. A tavasszal és ősszel sorra kerülő duis- burgi fesztiválon. továbbá Prágában és Olaszország nagyvárosaiban az év során szinte a leljes életművet bemutatják, gyakran magyar vendégkarmesterrel.

A külföldön sorra kerülő kulturális rendezvények közül jelentősnek ígérkezik a koppenhágai magyar hét. április végén, itt egyebek között a kortárs hazai kisplasztikát. valamint Korniss Péter fotóművész képeit bemutató kiállítással, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, több hangszeres szólistával és új

magyar filmekkel találkozhatnak az érdeklődők.

Palermóban ugyancsak magyar kulturális helet rendeznek. amelynek programjában az Állami Népi Együttes és a Győri Balett fellépése, népi iparművészeti kiállítás. Csontváry életét bemutató dokumentációs kiállítás. és magyar filmhét szerepel. Ősszel magyar filmhetet is rendeznek az osztrák fővárosban, s filmművészeti bem u t a tósoroza tót tartanak Belgiumban. az Egyesült Államokban és Japánban is.

Mintegy 20» kiállítást küld Magyarország külföldre, a múzeumi jellegű vendégkí- állítások közül Hunok, germánok, magyarok című. tavaly az NDK-ban nagy érdeklődést keltett reprezentatív történelmi bemutatót ezúttal a bolgár és a lengyel közönség tekintheti meg. A „Nyolcak és aktivisták" című, a magyar avant.arcie fejlődését illusztráló tárlat anyagát Finnországban és Svédországban állítják ki. Most válogatják a Magyar Nemzeti Galéria és a- S:ép- mnvészeti Múzeum gyűjteményéből azokat a műveket, amelyek a XVIII. és a XIX. századi festészetünkről négy japán város közönségének adnak majd áttekintést.

A kulturális csereegyezmények alapján ez évben több együttes látogat Magyarországra. Júniusban a mexikói ifjúsági kórus érkezik Budapestre. a nyáron a Roland Petit Balettet várják Mar- seille-ből, s vendégeink között lesz a Moszkvai Állami Filharmonikusok, a Drezdai' Filharmonikusok Zenekara,' valamint a Moszkvai Drá-■ mai Színház. Számos előadó- művész érkezik a világ min-. den részéről a júniusi — a ! Ba rtók - cen tenári um jegyé- 1 ben megrendezett — Inter- jf fórumra, és a szeptemberi} Liszt—Bartók nemzetközi zongoraversenyre is.

(MTI)

„18 évvel ezelőtt házvezetőnőként dolgoztam egy iparos családnál az első emele- len — Marlene Dietrich közvetlen szomszédságában” — mesélte. „Egyik nap megszólított, „mindenes lányt” ke-, lesett, aki a társalkodónő és a takarítónő tisztjét is ellátja. ..”

Na. Odette Mironnak nem

kellett sokáig gondolkodnia! Dietrich! A híres Marlene! Jean Gabin, Hamingway és Remarques kedvese! Igent mondott.

Bár a fizetés nem volt túlságosan bőkezű, és ez a 17 év alatt, amit Odetlc Miron- Boire Marlene Dietrichnél töltött, semmit nem változott. Ekkor volt a nagy törés a szupersztár életében: Marlene hatvanéves volt, az újságok már a „világ legiz- gatóbb nagymamájának” nevezték, pedig még úgy nézett ki, mint 50 éves korában, ha jól megvilágították a színpadon, 40 évesnek.

50 film után azonban — ebből 18 német, 28 amerikai. 3 angol és 1 francia — elege volt ebből az üzletből. Bár a legutolsó filmje, melyet Spencer Traeyvel forgatott együtt és amelyet 1961-ben mutattak be, életének a legjobb kritikáit kapta: „A

nürnbergi ítélet”. Egy porosz tábornok özvegyét játszotta. egy olyan szerepet, mely sokkal inkább a testére szabott volt, mint a sok vanrap. akiket Hollywoodban alakított.

„A szigorú porosz nő” — mondja madame Odette — „az igazi karaktere".

Az „új mindeneslán.v” nemcsak a filmsztárnak azon a szenvedélyességén csodálkozott, mellyel a konyhában sürgölődött, hanem meglepődött a napfényre kerülő zseniális rendetlenségén is. „Az első heten megragadtam a porszívót” — mesélte Odette —, „mert nem tudtam elviselni a koszt a lakás többi! részében — a Madame igazán nagyvonalú volt, az ösz- szes bútort förtelmes plasztik huzattal borította be. melyen centiméter vastagon állt a por...”

Marlene éppen edénymo- sogatással, a kedvenc tevékenységével volt elfoglalva, mikor Odette bekapcsolta a porszívót. Azonnal kijött a konyhából, kitaposott papucsában csoszogott, hosszú, fehér férfiingében, mely egyúttal hálóingként is szolgált, mosogatóronggyal a kezében, arcába lógó hajjal. „Mit művel itt?” — kiáltotta haragosan. „Itt minden poros, nem tudom tovább elviselni” — válaszolt Odette. „Ha magát ennyire szórakoztatja a porszívó, akkor takarítson —, de lehetőleg akkor, amikor nem vagyok itthon!”

A takarítás Marlene idegeire ment. Odette mondta, hogy a jelenlétében még vasalni sem lehetett, az is felizgatta a Madame-ot. Mindent házon kívül intéztek, mosást, tisztítást. „Ha Párizsban tartózkodott, szinte soha nem hagyta el a házat, képzelhetik, mi volt nálunk!”

Az ablakok be voltak sötétítve, szakadatlanul égtek a lámpák — és magától értetődően, minden lámpán még tompító ernyő is volt.

„A munkám reggel kilenc órakor kezdődött” — cseveg Odette. „Megszoktam, hogy először magamnak készítem el a reggelimet —, de rosszul ismertein a Madame-ot! Már a kész tejeskávéval várt, amit letakart egy csészével/ hogy ne hűljön ki. Paff voltam!"

A zsömléket a lehető leggyorsabban kellett „lenyelnie”, Marlene figyelte, leírhatatlan pongyolájában mellette állt és űzte. „Gyerünk! Madame Miron, siessen, nem vesztegethetjük az időt!”

WMytatjnk) l