Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-12 / 291. szám

CSÜTÖRTÖK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Taps és tenyér A KÖZHELYEKBEN ÁLTALÁBAN VAN IGAZ­SÁG, az pedig régi közhely, hogy a világpolitikai po­rond két legfontosabb szereplője a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Így aztán érthető, ha a két nagy­hatalom vezetőinek beszéde mindig a nemzetközi fi­gyelem középpontjába kerül, mintegy „kisajátítja” a világsajtó első oldalait. Az a beszéd, amit Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió ál­lamfője mondott az indiai parlament két házának övsszevont ülésén, a szokásosnál is nagyobb visszhan­got keltett. Ennek két legfontosabb oka a helyszín és az idő­pont. Ami a helyszínt illeti, a szovjet államfő a föld­kerekség második legnépesebb országának törvény­hozása előtt szólt, olyan állam választott képviselői előtt, amelynek erkölcsi-politikai tekintélye nemcsak az úgynevezett harmadik világban, az el nem kötele­zettek mozgalmában számottevő, hanem igen sokat számít a világpolitika egyéb fórumain is. Ami az idő­pontot illeti, elég néhány alapvető tényre gondol­nunk: az Egyesült Államok a hatalomváltás kényes és fontos időszakát éli; a Közel- és Közép-Keleten veszélyes tűzfészkek várnak eloltásra, a Távol-Kele­ten pedig változatlanul számolni kell egy nyíltan ex­panzív hatalom — Kína — veszélyes lépéseivel. Leonyid Brezsnyev e nem akármilyen szószékről egyszerre adott általános világpolitikai helyzetelem­zést és speciális ázsiai körképet. Nemcsak a színhely, hanem ama tény tudatában, hogy a kontinensen im­már az emberiségnek jóval több mint fele él, így Ázsia jövője mindenképpen meghatározó jelentőségű. A szovjet államfő a kinek használ?” ősi kérdésfel­tevése alapján szólt a tragikus és értelmetlen ira­ki—iráni konfliktusról. VOLT A BREZSNYEV-BESZEDNEK egy képe, amely villámgyorsan bejárta az étert és a világsajtót. „Mi a nehézségek felszámolásáért küzdünk, de mint azt egy indiai közmondás tartja, egy tenyérrel nem lehet tapsolni.” Alighanem ez a mindenkinek szóló üzenet a Brezsnyev-beszéd lényege. Az üzenetet meg­hallhatta minden jl lété kés —■ most már „csak” az kell, hogy meg is értse. Ettől függ, hogy boldog, bé­kés új éve lesz-e jövőre a világnak. Harmat Endre 75 éve született Mező Imre r Leonyid Brezsnyev hazaérkezett indiai látogatásáról BRÜSSZEL: A NATO miniszteri taná­csának csütörtök délelőtti ülése zárt ajtók mögött folyt. Jól tájékozott források sze­rint az erősen dramatizált bizalmas tanácskozást ame­rikai kezdeményezésre a „lengyel helyzet és lehetsé­ges következményei” meg­vitatásának szentelték. A Lengyelország ügyeiben, ille­téktelen atlanti tömb ülésé­ről bőségesen kiszivárogta­tott „értesülések” újabb tá­pot adnak a Washingtonból irányított provokációs pro­pagandakampánynak. BEJRÚT: A szíriai—jordániai hatá­ron összevont haderők im­már kölcsönös visszavonásá­val gyorsuló ütemben csök­ken a több mint két hete kialakult katonai feszültség. Adnan Abu Odah jordániai tájékoztatási miniszter csü­törtökön hivatalosan is meg­erősítette, hogy — Szíria példáját követve — Jordánia is megkezdte a közös határ­ra vezényelt csapatainak fo­kozatos visszavonását. TEL AVÍV: Az Izraelben dolgozó kül­földi újságírók szövetsége nyilatkozatban erőteljesen megbélyegezte az izraeli ha­tóságoknak a sajtó ellen fo­ganatosított korlátozó intéz­kedéseit. SAN SALVADOR: Salvadort források szerint a közép-amerikai ország ka­tonai-polgári juntájának az a három tagja, aki jelen volt a hondurasi—salvadori bé­keszerződés ratifikációs ok­mányainak kicserélésénél Tegucigalpában, csütörtökön hozzálátott a kormányzat alapos átszervezéséhez. Az idézett politikai körök a vár­ható hatalmi változást a jobboldal „csendes puccsá- nak” minősítik. MOSZKVA: Csütörtökön Üj-Delhiből visszaérkezett Moszkvába Leonyid Brezmyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé. gének elnöke. A szovjet párt és állam vezetője áz indiai államfő és a kormány meg­hívására hivatalos, baráti látogatást tett Új-Delhiben. Leonyid Brezsnyevvel együtt visszaérkezett Moszk­vába Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, kül­ügyminiszter és Ivan Arhi­pov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhe­lyettese. Leonyid Brezsnye- vet és kíséretét a repülőté­ren a Szovjetunió párt- és állami vezetői fogadták. ÜJ-DELHI: Hazaindulása előtt katonai tiszteletadással búcsúztatták csütörtökön Üj-Delhiben Leo­nyid Brezsnyevet. Az SZKP főtitkára- a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke négynapos hiva­talos látogatást tett az in­diai fővárosban. Brezsnyev Űj-Delhiben megbeszélést folytatott Nilam Szandzsiva Reddí köztársa­sági elnökkel és többször tár­gyalt Indira Gandhi minisz­terelnökkel. A tárgyalásokon igen részletesen tekintették át a nemzetközi helyzetet, különösen az ázsiai konti­nens problémáit, valamint a kétoldalú kapcsolatok táv­latait, a továbbfejlesztésük­höz szükséges tennivalókat. A megbeszélések eredmé­nyeként közös közleményt fo­gadtak el, amely összegezi a két ország együttes vélemé­nyét. Aláírták a szovjet—in­diai kereskedelmi és áru­csereforgalmi szerződést az 1981—85 közötti időszakra, a tudományos és műszaki együttműködés további ki­szélesítéséről szóló szerző­dést. valamint egy filmmű­vészeti együttműködési meg. állapodást és egy két évre szóló kulturális munkater­vet. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára találkozott az. Indiai Kommunista Párt Vezetőivel. Fogadta az indiai —szovjet kulturális és bará­ti társaság küldöttségét is. A szovjet államfő látogatá­sát igen nagy figyelemmel kí­sérték Indiában. Nagy vissz­hangot keltettek szerda esti beszédének a nemzetközi kér­désekkel kapcsolatos meg­állapításai. A Perz.sa-öböl térsége békéjének biztosítá­sára vonatkozó javaslatait csütörtökön első oldalon kö­zölte minden Üj-Delhiben megjelenő lap. Ugyancsak fontosnak tar­tották indiai politikai ^örök­ben a két félnek Afganisz­tánnal kapcsolatos eszme­cseréjét. A lapok véleménye szerint az alapkérdésben tel­jes az egyetértés: Afganisz­tán helyzetének rendezésére olyan politikai megoldást kell találni- ami biztosítja az ország szabadságát, füg­getlenségét, a beavatkozás megszüntetését. Mindkét részről nagy hangsúlyt he­lyeztek arra. hogy az Indiai­óceán térsége legyen béke­övezet. A kétoldalú kapcso­latok fejlesztésében, a poli­tikai együttműködésen kí­vül jelentős előrelépés tör­tént gazdasági téren is. Ezt' példázza, hogy a Szovjetunió jelentős további segítséget nyújt Indiának energiagaz­dálkodása fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, energia- és nyersanyagforrásai feltárá­sához és kiaknázásához. Megemlékezés Mező Imre születésének 75. évlorőulójáról Mező Imre, a magyar és a nemzetkört munkásmoz­galom kiemelkedő személyi­sége, a Budapesti Pártbi­zottság 1956. november 1-én hősi halált halt titkára szü­letésének 75. évfordulója al­kalmából csütörtökön koszo­rúzás! ünnepséget tartottak a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában, Mező Imre sírjánál. Az MSZMP Központi és Budapesti Bizottsága ne­vében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára, Kato­na Imre. a Központi Bizott­ság tagja, az Elnöki Tanács titkára helyezte el a hála és a kegyelet koszorúját. A kegyelete® megemléke­zés az Internacionálé hang­jaival ért véget. Ezt követően a budapesti pártszékház aulájában az év­forduló tiszteletére Mező Imre életének, munkássá­gának, forradalmi, a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalomhoz kapcsolódó életútjának eredeti dokumen­tumait őrző emlékhelyet avattak. Az ünnepségen a Budapesti Pártbizottság ve­zetőinek. apparátusának, a fővárosi párt-, állami, társa­dalmi és tömegszervezeti ve­zetőinek. Mező Imre család­tagjainak, egykori harcos­társainak és barátainak je­lenlétében Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Budapesti Pártbizottság titkára mon­dott avatóbeszédet. Carter és Reagan is sajnálkozik A fegyverviselés továbbra is „szabadságjog" 99 Élete, áldozata nem volt hiábavaló kadar jAnos irta Mező Imréről: „Mező Imré­re emlékezni és szólni róla, egyidejűleg szívbe markoló fájdalom és büszkeség mindazok számára, akik kö­zelről ismerték őt. Fáj, hogy nincs már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosz­tályunk, a magyar nép ilyen kiváló harcost, hőst nevelt és adott az igaz ügynek.” Mező Imre 75 évvel ez­előtt, 1905. december 13-án született, a Szabolcs megyei Ramocsa házán. Tízen vol­tak testvérek, ő volt a leg­kisebb. Nem véletlen, ha­nem törvényszerű volt ab­ban az időben, hogy egy ekkora család minden gyermekének már korán, gyerekfejjel munkát kellett vállalnia, a szűkös megél-, hetéséért. Ráadásul félár-. ván,. hisz édesapja meghalt, amikor Mező Imre alig múlt kétéves. A munka lett az iskola helyett nevelője. Még nem volt tízéves, ami­kor már dolgozott. Kemény elhatározással „autodidakta” módon tanult még írni, olvasni — 16 éves korában —, majd a szabómesterségből sikeres vizsgát tett. Kisvárdán, Debrecenben és rövid ideig Budapestén volt szabóse­géd. A nagy nyomor elől vándorolt ki Ausztrián, Né­metországon keresztül Bel­giumba. Antwerpenben te­lepedett le, egy rokonnál kapott szállást. Ebben az időben a hú­szas-harmincas években több ezer magyar emigráns, politikai menekült élt itt, s Mező Imre hamarosan kap­csolatba került velük. Szá­mosán közülük már részt vettek a belgiumi munkás-, mozgalomban. 1927-ben őt is felkereste a kint élő ma­gyar kommunisták egyik £),NéWS84 1980. december 13., péntek képviselője, aki bekapcsolta a párt munkájába. Tartotta a kapcsolatot a kint élő ma­gyarokkal és terjesztette köztük a párt. megbízása alapján a kommunista ki­adványokat. Így többek kö­zött a Moszkvában megje­lent Sarló és Kalapácsot, a Becsben kiadott Üj Márci­ust és más lapokat. A Vö­rös Segély aktivistájaként sokakat megnyert a mozga­lomnak. A PARTFELADATOK VÉGZÉSÉ SORÁN nagysze­rűen tudott konspirálni, ki­váló szervező készségre, megbízható emberismeret­re tett szert. Állandóan ta­nult, képezte magát. A po­litikai irodalom olvasása mellett megtanult németül, flamandul, majd később spanyolul és franciául is. A német marxista klassziku­sokat eredetiben olvasta. Politikai előadásokat tartott az antwerpeni kikötőben dokkoló magyar hajók le­génységének. Agitálta, szer­vezte őket. Hamarosan a Belga Kommunista Párt ke­retében működő magyar kommunista csoport veze­tője lett, egyúttal az ille­gális Német Kommunista Párt belgiumi összekötője is. A belgiumi magyarok kö­zött nagy népszerűségnek örvendett. Mindenkivel megtalálta a megfelelő han­göt. Érdeklődése a mások problémái, ügyei, sorsa iránt nem volt tettetett. Tudott jó és okos tanácsokat adni, barátilag fordulhattak hoz­zá bármikor. Átérezte éle­tük fontos kérdéseit, segí­tette megoldani osztályos­társai nehéz helyzetét. 1936 őszén — októberben — Mező Imre az elsők kö­zött volt, akik segíteni in­dultak harcolni Spanyolor­szágba. Figueras, Albacate, Madrid, a Jarama folyó völgye, Extremadura, Ebró és más spanyol helységne­vek, csatahelyek jelölik Me­ző Imre spanyolországi ál­lomásait. Többször is meg­sebesült. A második, súlyo­sabb sebesülése nyomait élete végéig őrizte. A bri­gádban is folytatta párt- munkáját. Ö volt a nemzet­közi brigád pártvezetőségé­nek összekötője a magyar zászlóalj pártszervezetével. Több mint két évig harcolt a nemzetközi brigád kötelé­kében. A szabadságharc leverése után őt is internálták. Si­került kiszabadulnia, s ezt követően egy ideig — a há­ború kitöréséig — Francia- országban, Passyban élt. A második világháború kezdetén katonának jelent­kezett sok más „spanyolos­sal” együtt abban a hitben, hogy harcolni fognak a fa­sizmus ellen. Az akkori francia kormány taktikázá­sa folytán azonban erre nem került • sor. Szírián, Bej rúton át kalandos út után visszaérkezett az egy­séges Franciaországba, s a francia kapitulációt köve­tően Mező Imre is bekap­csolódott a németellenes partizán mozgalomba. Egyik irányítója volt a Francia Kommunista Párt keretében dolgozó és harcoló külföldi származású kommunisták ellenállási mozgalmának. 1945-ben tért haza tizen­nyolc évi távoliét után. Ma­gával hozta a Belga, a Spa­nyol, a Francia Kommunis­ta Pártban szerzett tapasz­talatait, amelyeket idehaza nagyon jól tudott a napi politikai munkájában fel­használni. Ezért került a Budapesti Pártbizottságra instruktornak, a szervezési osztályra. A Budapesti Pártbizottság első titkára ekkor Kádár János volt. 1947-ben a pártbizottsác üzemszervezési alosztályá­nak lett a vezetője, egyben a pártválasztmány tagja. Ezzel felelőse a budapesti nagyüzemekben szervezett és folytatott tervpropagan- da-agitációnak és a mun­kásegység létrehozása érde­kében megindított kommu­nista-szociáldemokrata vi­táknak. Huszonöt nagyüzem tartozott hozzá. AZ 1949-ES VÁLASZTÁ­SOKKOR országgyűlési kép­viselővé választották. 1950. nyarán nevezték ki a Bu­dapesti Pártbizottság titká­rává. Ezt a tisztségét 1953. szeptemberéig viselte, ami­kor is a SZOT termelési osztályának vezetője lett. 1954 októberében került vissza ismét a Budapesti Pártbizottságra titkárnak. 1956 júliusában a Központi Vezetőség tagjává kooptál­ták. Ezt követően, csakúgy, mint addigi, politikai tevé­kenységét az jellemezte, hogy az agitációs munká­ban, a párt és a munkás- osztály érdekében őszintén kell beszélni a problémák­ról, a felmerülő nehéz, sok­szor kényes kérdésekről is. Szilárdan hitte, hogy a munkások megértik az őszintén feltárt nehézsége­ket és készek is küzdeni azok megszüntetéséért. Egy­re több kérdés, egyre több megoldásra váró feladat sű­rűsödött össze, melyek nem vártak halasztásra. Legjobb tudása, kommunista lelkiis­merete szerint igyekezett teljesíteni a rábízott mun­kák sokaságát. A párt neki adta feladatul az 1956. ok­tóber 6-i, Rajk László és társai temetésének megren­dezését. 1956. október 30-án az el­lenforradalmárok megtá­madták a Budapesti Pártbi­zottságot. Mező Imre mind­végig a helyén maradt. A harc során halálos sebet ka­pott. Meaoperálták, de éle­tét már nem tudták meg­menteni. november 1-én reggel meghalt. A TISZTA SZfVÜ, TISZ­TA EMLÉKŰ, bátor forra­dalmárt november 16-án te­mették el. Utcák, intézmé­nyek, szocialista brigádok viselik a nevét annak az embernek, aki egész élete során mindvégig hű volt az eszméhez, a munkásosztály­hoz. 75. születésnapján ke­gyelettel adózik emlékének a szocialista Magyarország. Vida Sándor A Beatles csodáiéinak nemzedékre kiterjedő hatal­mas tábora az oka annak — írják a New York-i lapok —, hogy John Kennedy elnök meggyilkolása óta egyetlen haláleset sem döbbentette meg annyira Amerikát, mint John Lennon tragikus, értel­metlen halála. Kommentárunk szerint e megrázkódtatásnak mé­lyebb okai vannak, s azok egyebek között az amerikai lakosság erőszakkal szembe­ni védtelenségében keresen­dők. Nem sokkal Lennon előtt egy többszörös bűnöző Washington egyik legismer­tebb orvosát ölte meg, ugyancsak revolverlövések­kel. Egy Washingtonban szerdán tartott ifjúsági gyásztüntetés résztvevői pla­kátjaikon ezt kérdezték: ki adott fegyvert egy köztu­dottan labilis idegzetű fia­talember és egy sokszoro­san büntetett előéletű rabló kezébe? New Yorkban Reagant is megkérdezték: mit tervez a fegyverviselés ügyében? A megválasztott elnök a repub­likánus párt programjához híven állást foglalt a fegy­verviselés — a legrégibb amerikai „szabadságjogok” egyike — mellett. Lennonnak öt évvel ez­előtt, amikor New Yorkba költözött, komoly nehézségei voltak az amerikai hatósá­gokkal a vietnami háború elleni állásfoglalásai miatt. Ennek ellenére most a hi- talos Amerika is gyászolja a népszerű énekest. Leg­alábbis Carter és ‘ Reagan egyaránt kifejezte sajnálko­zását a tragikus eset miatt. A rendőrség látszólag nem gördít akadályokat a rokon- szenvtüntetések elé. Azon­ban John Lennon holttestét szerdán a legszigorúbb ti­tokban elhamvasztották. Yoko Ono kérésére hivatkoz­va temetési szertartást sem tartanak. NYÁR ’81 Megjelentek az IBUSZ új programfüzetéi

Next

/
Thumbnails
Contents