Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

A diszkoszvető

Túlterhelt diákok — 1858-ban

Gyakori vitatéma manap. ság a tanulóifjúság túlterhelése, a tananyagcsökkentés. Napjaink e sok ellentétes véleményt szülő problémája talán nem is új keletű, mint sokszor gondolnánk. Legalábbis erre enged következtetni egy több mint 100 éves tanügyi dokumentum, amelyre a közelmúltban papírgyűjtő gyerekek bukkantak Tatán. Az 1858-as keltezésű, Nagykárolyban nyomtatott kiadvány, a „Nagy-bányai katholikus algymnasL ^nn” évkönyve többek között a négy alsó gimnáziumi osztályban előadott tantárgyakat is részletesen felsorolja. A sorok között tallózva kiderül. hogy az iskolapadokat koptató diákoknak akkoriban ugyancsak jócskán akadt biflázni valójuk.

A felsorolás teljessége nélkül. csupán ízelítőként: első osztálytól a negyedikig kötelező tantárgy volt a latin, görög, német és a magyar

nyelv. Az órarendben szerepelt még ezeken kívül: hittan, mennyiségtan, „földirat” (azaz földrajz) és történelem. A természettudományok címszó alatt pedig állattan, ásványtan és természettan (fizika) egészítette ki a kötelező tennivalókat, s külön rubrikát kaptak a „ növény t,an, a* hév- és vegytan elemei”.

Az ásatag évkönyv tanúsága szerint az egykori diákságnak az már csak amolyan mellékesen kötelező elfoglaltsága volt, hogy tanítás előtt minden áldott nap szentmisét kellett hallgatnia, s vasánap délután a hitoktatást követően vecsernyét. S ha még számításba vesszük azt is, hogy a tantárgyak felét német nyelven adták elő a tisztes professzorok, diák- elődeink méltán kesereghettek holmi túlterhelési gondokon. Ha feltámadnának. esetleg még irigyelnék is mai nebulóink „túlterhelt” életét...

Oxfordi régészek Békésben

Ősszel magyar tudósokkal együtt oxfordi régészexpedíció kutatta a békési Sárrét földjét. Miért jöttek az angol kutatók Békés megyébe, mit kerestek és mit találtak az ásatások során?

Békésben, amely az ország régészetileg talán legkevésbé feltárt megyéje, először az amatőr kutatók tevékenysége, majd a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének topográfiai munkálatai során jelentős újkőkori kultúra nyomaira bukkantak. Az oxfordi Ashmoleon Múzeum régészeit az a remény vonzotta Békésbe, hogy a Nyu- gat-Európában csak nyomokban fellelhető — az erózió következtében elpusztult — újkőkori telepekkel egyidős kelet-magyarországi településrendszert feltárva világosabb képet kaphatnak földrészünk régmúltjáról. Az eredmény azonban őket is meglepte: kiderült, hogy az Alföld az újkőkorban nem csupán összekötőkapocs volt a keleti mezőgazdasági műveltsége* továbbító Délkelet- Európa és az akkor fejletlenebb Nyugat-Eurőpa között, hanem rendkívül jelentő; mezőgazdasági kultúr? kialakulásának színhelye ts Ennek bizonvítékai a mosta ni kutatás során »lőkerül1 magleletek — különböző búzafaitáv és az árpa mag- vai —, valamint a háziállatok csontjai. A ló' kivételével - szinte minden ma élő Kaüállat csontjaira ráakadtak. Az eddigi kutatások eredményei másfelől arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken az újkökor végére (i.e. 2000 körül) a városiasodás küszöbére ért települések rendszere alakult ki. A közös angol—magyar régészeti kutatást jövőre tovább folytatják azzal a céllal, hogy rekonstruálják az új- kőkori Alföld mezőgazdasági rendszerét s tisztázzák, hogy a korszak végén miért tűnt el ez a nagy és fejlett műveltség, mi volt az oka annak. hogy az újkökort követő évszázadokban nem folytatódott, nem teljesedett ki a városiasodasi folyamat, sőt, az alföldi kultúra ismét kezdetleges fokra süllyedt.

Az idén a kisebb telepek feltárása folyt. Mintegy félszázat vizsgáltak meg. tucatnyit pedig teljes alapossággal felkutattak. Ezek az úgynevezett kisebb települések sem csak néhány házból álltak, például a Déva- ványa melletti sártói telep egy kilométer hosszzú és 700— 800 méter széles, lakóházakkal beépített területet foglalt el. Az ásatások során nagyszámú kő. és csonteszköz. valamint, edénytöredél mellett különösen figyelemre méltó kultikus tárgyakra bukkantak. Ezek közül is kiemelkedik a szép megmunkálásé hatezer éves áldozat' oltár, amelyet az áldozat befogadására szolgáló tál alatt két élethű kecskefe* díszít, és a nyolc istennőszobor.

Humorszolgálat

A Weber család első alkalommal étkezik az üdülőszálloda éttermében. Weber úr megkérdezi a szomszédos asztalnál ülő családot: „Változatosan főznek?” „Oh, igen — hangzik a válasz —. ugyanannak az ételnek hétnyolc féle nevet is adnak

„Ezt a képet nem viszem el” — tiltakozik Arisztid a festőnél, „Ügy nézek ki rajta. mint egy ökör!” A festő válasza: „Erre előbb kellett volna gondolnia, uram!”

Mi a különbség a kutya és az énekes kötött? — Ha ütyülnek, a kutya jön, az nckes pedig megy!

Egy paraszt lovasstekérrel halad az úton. Egy vele szembe jövő gyalogos megkérdezi: „Milyen rakománya van?” A paraszt halkan suttogja: „Zab". A gyalogos csodálkozva kérdi: „De miért beszél ilyen halkan?” A paraszt erre: „Hogy a lovak meg ne hallják!”

Az étkezőkocsíban az utas szól a pincérnek:

—■■ Ez rettenetes! Már kétszáz kilométer óla várom a gulyást

— Kislányom, én úgy látom, hogy a házasságod nem nagyon boldog! A szomszédok mondták, hogy ezen a héten nagyon veszekedtetek.

— Ez pletyka. Már 14 napja egyáltalán nem veszekedtünk!

— Kisfiam, a te házi feladatod a leggyengébb az egész osztályban! Kénytelen leszek Írni a papádnak ...

'■ — Az jó lesz, tanár úr kérem, legalább majd máskor jobban figyel!

— Mtf gondolsz te tulajdonképpen? Azt hiszed, hogy a cseléded vagyok? — veszekszik a férjével Barbara asszony.

— Dehogy hiszem! Ha az lennél, akkor már régen elküldtelek volna ...

Szeresd hazádat és ne mondd: A nem a szeretet Szúz mint a lélek, melynek n Nyelv még nem véthetett.

Tégy érte mindent: éltedet,

Ha kell, csekélybe vedd;

De a hazát könnyelműen Kockára ki ne tedd.

S nem csak dicsőké a haza;

A munkás pór, szegény,

Bár észrevétlen, dolgozik A hon derületén.

Tűrj érte mindent ami bánt, Kint, szégyent és halált;

De el ne Szenvedd, el ne tűrd Véred gyalázatát.

Te még, oh honfi, ébren állj, Remélni, tenni hő.

Míg a honból, kin lelked függ. Van egy darabka kő.

S midőn setét lesz a világ És minden tűz kiég,

A honfiszívben fennmarad Egy élő szikra még.

Vörösmarty Mihály*:

Honszeretet

*(180 éve született a reformkor nagy költője)

S hol honfi hunyt, e szikra ég Fenn a sirhalmokon.

Bal századoknak éjin át E lángban él a hon.

S kihűlt hamvából a dicső Göröghon újra kél,

Felhozza régi hőseit E szikra fényinél.

E szikra a hon napja lesz,

S hol fénye hőn ragyog,

Az élet a hon kebelén Üjulva feldobog.

S ne csak veszélyben légy

serény,

A béke vészesebb,

S melyet vág álmos népeken Gyógyíthatlanb a seb.

Gondold meg, mennyit érsz;

eszed,

' Szived, pénzed, karod,

S fukar légy. alkván a honért, Ha azt feláldozod.

S midőn a legtöbb emberek Csüggednek várni fát Családjok-, társaik- s

magokért.

Ha sorsuk csalfa volt;

Midőn nem-méltatott erény És bűn, mely célt nem ér, Kifárad újra küzdeni A vágyott javakért;

Midőn a legbuzgóbb anya Remény- s munkátalan,

S a veszni indult gyermekért Csak sóhajtása van;

És újra felvtrul a föld Amerre a szem néz,

És minden, aki rajta él, Munkára, tettre kész.

S a nemzet isten képe lesz, Nemes, nagy és dicső,

Ha alma, üdve és neve Az éggel mérkező.

Oh honfi, őrizd e tüzet,

S ne félj, ha' vész borul:

E szikra fényt ad és hevet S ég .olthatatlanul.

rr

Sportszerűtlen

Egy 92 éves férfi vissza akarja kapni jogosítványát

Hatökör

A néhány évtizede az észak-badeni Mosbachban élő 92 éves nyugat-berlini Alexander Jordan jogosítványát újra vissza akarja kapni, amelyet a járási főnöki hivatal márciusban elvett tőle. A legöregebb nyugat-berlini „gyakorló vezető”, aki élő jogosítványát 1909-ben sze. rezte meg Berlinben, olyan balesetbe keveredett, amelyet saját maga okozott.

A rendőrség adatai szerint nem adta meg az elsőbbséget és egy mosbachi úrvezető nő kocsijának a sárhányóját kissé elhajlította. A közlekedési hatóságoknak a baleset azon, ban — amelyet a „kihágó'’ „kincstári balesetnek” tart, „amely naponta x-szer előfordul” — indítékul szolgált arra, hogy az idős ember vezetői alkalmasságát a hatósággal felülvizsgáltassák. Ez a vizsgálat negativ eredménynyel zárult.

Az igényperes eljárásban aztán bekérték a mannheimi egyetem pszichológiai szak- véleményét, amely szerint,

Jordan „még teljes mértékben képes autót vezetni". Mielőtt jogosítványának sorsáról véglegesen döntöttek volna, ezt egy másik elrendelt. vezetési vizsgának mindenesetre még meg kellett erősítenie. '

Jordan ezt azonban megint nem állta ki.' Tekintettel arra, hogy véleménye szerint a második vizsgálat alkalmával ( „sportszerűtlenül” jártak el vele szemben, az alsófokú közigazgatási bírósághoz fordult, amelytől szá_ mára kedvező ítéletet vár. Jordan, aki a városon kívül lakik, járásában akadályozott, és az autót bevásárlásaihoz, „mint a mindennapi kenyérre szüksége van”, sportszerűtlennek tartja, hogy ennél a vizsgánál „bal kormányzásé nagy kocsit” kellett vezetnie, noha „majdnem mindig” kis autókat használt, amelyek kormánya jobb oldali volt, „mint Nagy-Bri- tanniéban”. Ily módon vezetés közben bizonytalanná és idegessé vált.

A kiterjedt üzemű és nagyságrendű

Spitzbubi Tröszt értekezletet tartott, illetőleg akart tartani a tröszti munkavédelmi felelősök számára. A fö munka- védelmi felelős meghívására tizenkét al- munkavédelmi felelős gyülekezett össze a Spitzbubi Tröszt balszárnyának újonnan kialakított jobb oldali társalgójában, amelyet erre az alkalomra külön

gonddal is berendeztek — egy nagy és fekete táblát helyeztek el az ajtóval szemközt. Hogy a táblára írjanak majd. Hogy mit? — azt nem lehetett később sem megtudni, a néhány és közbejött akadály miatt.

Pontban reggel kilenc órakor megkezdődött volna a kiterjedt üzemű és nagyságrendű Spitzbubi Tröszt tröszti munkavédelmi felelőseinek tizenhárom fős értekezlete a Hogyan védjük a munkást ha munkálkodik című témában, de babona ide. babona oda. a tizenhármas szám nem hozott szerencsét. A dolog úgy kezdődött, hogy mind a tizenhármán egyszerre léptek be a .szélesre tárt ajtón a nagy, modern és azért szép társalgóba, ahol a takarékosA tanulságot le kell venni

ság okán még nem égtek a mennyezeti neonok. Hogy égjenek, ezért nyúlt előzékenyen Csepregi Ödön almunkavédel- mi felelős a kapcsolóhoz és ragyogtak Is fel a mennyezeti fénycsövek, miközben Csepregi keservesen nagyot ordított, mert a rosszul szigetelt kapcsoló megrázta, mint ama legendabeli vargát ama Krisztus. De az még csak kis ijedelemre adott Volna okot, ha az ordítást nem követte volt volna egy másik a harmadik, amely azonban nem ordítás volt már. hanem csörömpölés.

Csepregi ugyanis

akaratlanul szájon- vágta kapkodó kesével a mellette tüsténkedő Kuncora Al- fonzot, a főmunkavé- clclmi felelőst, aki a váratlan fájdalomtól felüvöltött. Jerikó

falai helyett az egyéb ként igen ízlésese n kiképzett mennyezeti fénycsövek hulltak,

le recsegve, csörömpölve.

— Ö, jaj! — sikol- tott ekkor Kovácsáé,

mindközönsigesen Juciba, <bki - -szintén

munkavédelmi felelősként domborította bájait egyetlen nőként a marcona fér- fihadban. — Ja),- 6! — tette hozzá fordítva, hogy ne legyen unalmas, mert a kivágott blúzába hullt néhány darabja ama fránya égi, azazhogy mennyezeti testeknek. De ijedtében nemcsak felsikoltott, hanem eléggé oktondi módon meg is kapaszkodott a tárgyalóasztalok egyikébe, hogy a következő pillanatban az összedőlt asztal és a szintén rátámaszkodó — az asztalra! — Ficze- re Leó kartárs alatt találja magát. Többen is segíteni akartak. hogy f eltápász- kodjon. ám Kovácsáé, a mindközönségesen Jucika szerint • azért, hogy fel ne-, de ez lényegtelen. Mert a nagy segítség közben még néhány tárgyalóasztal nmloH össze, maga alá temetve az említett táblát, és öt munka- védelmi felelőst.

— Segítség..segítség. .., ölik egymást — üvöltötte e pillanatban özv. Fu- szujkáné, a kisegítő takarítónő, aki éppen tárgyalóvizet akart bevinni a terembe. A szanaszét hulló munkavédelmi felelősök közül azonban ketten is rá és a vizeskancsójára buktak, mely utóbbi jóvoltából — eltörvén és félhasit- ván özvegy Fuszuj káné lábikráját — már vér is folydogált a különben modern, szép kivitelezésű tárgyalóterem küszöbén.

Ekkor avatkozott be egyszerre a tröszti rendészet, és a tűzoltóság. mely közbeavatkozás most már végérvényesen lehetetlenné tette, hogy Kucogi Alfonz fö- munkavédelmis megtartsa expozéját a Hogyan védjük a munkást, ha munkálkodik témában.

— De a tanulságokat azt azért le kell vonni ám. elvtársak! — mondta a mentő- kocsiban búcsúzóul Kucogi Alfonz. Igaza xmit: a tanulságok arra valók, hogy levonják őket.

Gyurkó Géza

A címbeli összetételt egy névtelen levélből idéztük. A szidalmazó és becsmérlő levélíró felettesének szánta ezt a durva sértést L magában foglaló kifejezést. írása azonban sírról is árulkodik, hogy gyenge helyesíró, és levelével a nyelvi igénytelenseg példáját is szolgáltatta.

A hat számnév a címben idézett összetett szóban nem számértéket jelöl, hanem sok, a nagy fogalmak érzékeltetésére használt minősítő kifejezés. S mint fokozó értelmű állandósult nyelvi formát. a hatökör összetételt, használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű szósorba illeszthetjük bele: ostoba, érteden, balga, dőre, tudatlan, nyers, durva ember.

Ilyen fokozó értelmű állandósult kifejezésekben különösen gazdag a népnyelv. A legjellemzőbb példákat itt is bemutatjuk: hatházi (kószáló, csavargó), hatrongyos (sehonnai, szerencsétlen), hathét (gyermekágy), hathét- beli (gyermekágyas asszony).

Ezek olyan állandósult összetételek, amelyeket a helyesírás is azoknak jelöl, tehát egybe kell írnunk őket.' A névtelenség burkába rejtőzködő levélíró ezt az elemi helyesírási , előírást sem ismerte, és különírta a hatókör szólásszerű nyelvi formát.

Akkor azonban, amikor a hat számnév valóban szám- értéket kifejező számjelzőként minősíti a jelzett szót: a különírás kötelező. Még azokban a szólásokban is, amelyek használati értékükben átvitt értelmet, jelentéseket közvetítenek. A gazdag példatárból csak ezeket a nagyon kifejező ^nyelvi képleteket mutatjuk be: Hat ökör jár ki az udvarból (jómódú, gazdag), hat ökör után könnyű az ekét tolni, hat bolond sem ér fel az eszével (nagy bolond, igen ostoba), hat ökör sem húzza ki a bájból (nagyon kellemetlen helyzetben van), hat falut is eltart tanácsaival ' (értelmes ember), nem az a jó gazda, akinek hat ökre van (ész, tudás, jártasság is kell a jó gazdálkodáshoz) stb.

Vannak olyan szólásaink is, amelyekben a hat számnév átvitt értelemben egyedül vállalja a kulcsszói szerepet: Befogta mind a hatot (nagyon büszke, kérkedő), hafon adják, ötön veszik (öt ujjával lopja), nincs ki hatra (hobolygós), hatot vetett a kocka (szerencsés) stb.

Dr. Bakos József