Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
A jövő újságírói Klubunk már van Nemzetiszínszalag, olló, nyisszantás, taps, szendvics és kola, a felnőtteknek konyak és hárslevelű, halk magnózene, Ilyen és olyan fények, aztán egy Váci-vers és... egy igazgatói gonddal kevesebb. A fiatalokat .»magához kötötte” a gyár, a vállalat. az üzem, a szövetkezet. Innen mennének máshová. ahol a klub..., a magnó..., a tv..., a szendvics. .. ? Es csakugyan. Kezdetben vala a minden akadályt le- küzdö lelkesedés. Akkora vitákat is .kerekítettek a klubban a „Milyenek a mai fiatalok?-” címszó alapján, hogy... ! De nem hallgattak a szocialista erkölcs alaptételeiről sem. ahogy a haza- fiság és az internacionalizmus összefüggéseit is mélyen elemezték. Aztán tánc és tánc, hozzá egv kis vetélkedő, meg Ki mit tud? és hasonló szellemi tornák, hogy az agy szürke állománya... 1 El voltunk ragadtatva — önmagunktól is. Azok a szép idők A mai harmincasoknak már így lehet „nosztalgiázni”: bezzeg, amikor még mi tinédzserek voltunk 1 Igen. ők az ifjúsági klubbal tenni akartak. Önmagukért és társaikért. Valami összetartó érőt láttak abban a klubban, ahol a társadalmi egyenlőség mindennapi gyakorlatát úgy érzékelték, hogy ott semmiféle különbséget nem voltak hajlandók megtűrni fiatal és fiatal között. Jól emlékszem, azzal is büszkélkedtek az egyik volt pincehelyiségben, hogy ebben a társaságban börtönből kijött fiatal is található, akit ők „megnevelnek”. Becsületükre legyen mondva: igazuk lett. És az okleveles, bajszos ifjú belső tűztől hevül- ve igyekezett, „nyitottá” és „probléma érzéken nyé” varázsolni az általánost végig elégségező kortársát. Hitt abban, amit tett, és hitt a sikerben is. Buszokat „kunve- ráltak”, hogy elmenjenek a Vígszínházba, vagy az Aidát megnézhessék. Együtt. Amikor házasság is lett egyik-másik kapcsolatból, az egész klub kivonult az esküvőre. Egyikük József Attilát szavalt köszöntőül — csak úgy. A névadón pedig Szabó Lőrincet. Ez vala hajdanán. Ellobbanó lángt>k? Mellbevágó: harminc olyan helyiség van a városban, ahol lehetne ifjúsági klub. De a kétharmadában csak por és pókháló van a falak között, meg néhány kimaf- jult lábú, barkácsolt bárszék. Mit lehetne ezekkel a jobb sorsra érdemes helyiségekkel kezdeni, jó ég! De hát — kinek? Ugyanolyan sors vár mindegyikre, mint a szép múltú Ifjúsági Parkra? Csak azért tűnt el ennek még az emléke is, mert beszüntették Ci Nmiisia 1980. december 7., vasárnap így készül a portré... — bemutatja Tóth József fotóművész (Fotó: Szabó Sándor) Téli szerelem A város leghuzatosabb pontján álltak. A metsző szél kicsípte arcukat, s még kabátjuk alá is bebújt. Lábuk fázott a jeges járdán, de nem mentek tovább. Régen ott csókolták meg egymást először. A közeli templom harangja belekondított, amikor egymás szemébe néztek, s a tizenhét éves forma fiú megfogta a lány kezét: — Gyere kedves! — Hová — kérdezte ártatlan kék szemeivel a lány, s fázósan összébbhúzta kabátját. A fiú átölelte, s egy kissé elbizonytalanodott. Valóban, hová is mehetnének. Átvillant a fejében néhány lehetőség: haza, a szülőkhöz, valemelyik barátjához, esetleg szállodába... De komolyan egyikre sem gondolt, mert mindenütt zavarták volna őket. Vagy meg sem tehették volna. — Nem is tudom... — bökte ki végül, s csalódot- tan-várakozóan nézett a a lányra, aki kis mosollyal próbálta bátorítani tovább szerelmesét. — Nincs barátnőd, ahová el... — Én csak veled szeretnék együtt lenni, s mindegy, hogy hová megyünk. Valahová, ahol meleg van. A téli zimankóban még autók sem jártak az utcán Este hét óra volt, mindenki behúzódott lakásába, s az éttermek Is megteltek. — Igyunk meg egy kólót, vagy esetleg elmehetnénk a moziba — mondta a fiú egyre lemondóbban, s kevés meggyőződéssel. A lány, aki talán egy évvel lehetett fiatalabb nála, szorosabban bújt hozzá. — Emlékszel a Mátrára nyáron? Meg a padlásunkra tavaszon. amikor először szerettük egymást? Tudod nekünk is téli álomba kéne merülnünk, mint a maciknak. Nem? — Hát. ténvleg olyan, mint egv rossz álom — válaszolta a fiú. A tél nem a szerelmeseké. Hullani kezdett a hó. Csönben elindultak a város leghuzatosabb helyéről Lassan eltűntek a sűrű pely- hekben. Ez volt az ő fehér nászuk. Józaa Péter Bizony, ma már aligha képzelhető el, hogy egy ma- .gára valamit is adó településen, akár még jobbfajta tanyán is, ne legyen legalább egy Ifjúsági klub. Ha hajdanvolt pincét rámoltak ki a kedvéért, annál jobb. Ott lehetett igazán „hangulatot' teremteni, hogy a szíve szakadt bele annak, aki lebotorkált a lépcsőn a sejtelmes félhomályban, hogy bejuthasson a kék. piros, sárga fénnyel diszkréten megvilágított „kuckóba”. Pláne, ha még sikerült valahogyan eldugott sarkot, netalán „zugot” is kialakítani a hajdanvolt széntárolóból Mintha az ifjúsági klubok országa lennénk, mintha azzá lettünk volna. A statisztika szerint. És amúgy, „igazából” ... ? Megkönnyebbült sóhajtással Csak Gyöngyösön a városi szervek tizennégy ifjúsági klubról tudnak. Az évek során egy részük megszűnt, a helyükbe azonban újak léptek. A kimutatásokat kedvelőknek tehát ném kell nyugtalankodniuk, mert a rubrikákban olvasható számok nem változtak. És ami igaz. az igaz, olyan szépen hangzik: tizennégy klub. Mégha ebből három a város- környéki községekben található is. Ennél a pontnál lehet megkönnyebbülten felsóhajtani. Nincs olyan hivatali szerve ennek az országnak, amelyik kifogáso'nivalót találhatna a számazerűség- ben”. Kínossá legfeljebb akkor válna a dolog, ha valaki megkérdezné, mekkora tömeget vonzanak ezek a?, intézmények? Bár a válasz. . ftégyszáz-ötsssáz fiatal.... nem is olyan rossz. De azt már csak nagyon halkan szabad firtatni, hogy közülük hányán vannak olyanok,,akik a kezdeti nekibuzdulás után is... ? Ügy a harmadrészük. Többségük ezeknek is diák, aztán csapódnak hozzájuk még munkások is, a húszon inneni éveket számlálók közül. És a diplomások... ? Imitt-amott, mutatóban. Ha úgy vesszük, a kötelező jelentések oldaláról nézve mégis egészen megnyugtató a kép. Ha már összejöttek Kimúltak a szalagavató ünnepi megnyitók a klubok életéből is. Ma már a vállalat, a gyár igazgatója, a tsz elnöke ezeknek az intézményeknek a tájára sem megy. Pedig milyen dagadó kebellel mutatta meg annak idején a „felülről” jött kedves vendégeknek, hogy ők — mármint a vállalat, a gyár, a szövetkézét — mennyi áldozattal, micsoda lelkesedéssel, a szocialista brigádok önzetlen munkájával „elégítették ki a fiatalok jogosnak ítélt igényét”. Jobb helyeken így illett fogalmazni. Ismerkedés az Athenaeum Nyomda modern gépeivel Az újságíró munkájához elengedhetetlenül szükséges az állandó tanulás, önképzés. Persze, amíg egy fiatal elérkezik a pálya kezdetéhez. addig is számos ismerettel kell gyarapítania tudását. S hogy miért írjuk le mindezt? A sajtónap alkalmából, úgy gondoljuk, megengedhető, hogy most a jövő — remélhetően jó — tollforgatólnak iskolai életébe adjunk némi bepillantást. Ebben az esztendőben — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — új megoldással, öthónapos, bentlakásos tanfolyam keretében történik a pályakezdők alapképzése. Budapesten, az Újságíró Iskola Bajza utcai épületében jó feltételek mellett sajátíthatja el a csaknem száz fiatal a legkülönfélébb szakmai fogásokat. Ennek biztosítéka mar maga az oktatói kar: neves egyetemi tanárok nyújtanak alapot a diákok elméleti tudásához, országszerte ismert, kiváló újságírók pedig a gyakorlati munkához.' Ankétokon találkozhatnak az ifjú újságírók politikusokkal, gazdasági vezetőkkel. Ezeken a beszélgetéseken életünk szinte minden fontos kérdéséről szó esik. A stúdiófoglalkozások, a tanulmányi kirándulások, cikkek írása a mindennapi újságírói tevéAz újság helyes tördelését gyakorolják a- hallgatók, Ritter Aladár irányításával kenység gyakorlásához kínálnak lehetőségeket. Iskoláról lévén szó, ter- mész.etesen a vizsgák sem maradhatnak el: tizenhárom tantárgyban szerzett ismereteikről kell számot adniuk a hallgatóknak a vizsgáztató bizottságok előtt. A tananyag jobb megértéséhez több ezer kötetes szakkönyvtár áll a rendelkezésükre. Felvételeinken az iskola jellegzetes pillanatai láthatók: a szeszes italok mérését? Ahogy fiaskóval végződött a Pálma presszó és más vendéglátó helyek szeszmentes rendezvénysorozata is? Fedi® a disco sem hiányzott. Hány gimnazistának, főiskolásnak van pénze ahhoz; hogy Napóleon mellett dőzsöljön? Nem a szesz a lényeg. Átvettünk egy rövid Idő alatt nagyon divatossá létt intézményt máshonnan, de inkább csak a nevében, Mert hol tisztázták már, mit értünk klub alatt — mi, itt és ma? Egy félhomályos pincehelyiséget, ahol hetenként kétszer két órában zene is van, és kóla is van? Aligha. És minek Gyöngyösnek harminc olyan helyiség, ahová ki lehet tenni a táblát: „Nekünk is van” ifjúsági klub? Mit lehet ennyivel kezdéni? Honnan lehet harminc rátermett vezetőt és ugyanany- nyi friss szellemű klubvezetőséget összekaparni? Rózsaszín álom lenne, ha hajlandó volna bárki ilyenről álmodni. Nem kell a „klubgyűnT* — bár igazán jól csengő, sokat sejtető elnevezés. Jószerével egyetlen ifjúsági klub is elég lenne, de az „olyan” is legyen. Még olyanabb, mint a művelődési ház, főként sokban különbözzék tőle. Mindenekelőtt: reggeltől estig legyen nyitva, hogy akik délután járnak iskolába. azok délelőttönként ülhessenek be oda. Ha másért nem — beszélgetni. Kis asztalok mellé, csak úgy. És ne csak a szervezett programok idején „tűrjék meg” őket, de legyenek nagyon izgalmas, nagyon fiatalos töltésű foglalkozások is. .. .és a büfé. De úgy istenigazából, büfé. Még csak új épület sem kell ehhez, hiszen van any- nyi „hivatalos” klubhelyiség, hogy ha kevesebb lenne, többre mennének vele a gyöngyösiek. Döntsünk végre Divat lett a klub, de a divat múlandó. Ennek a változó divatnak az alapvonulatait a klubok esetében nem tudtuk felfedezni és birtokba venni. Hajlamosak vagyunk a fiatalokkal való „foglalkozást” vagy agyonkomolykodni, vagyon agyonjátékosíta- ni. Csak a „jó recept” megfelelő és „gyógyító” arányait nem érzékeljük. Könnyebb a hivatalnokoskodás, a statisztikai elemzés, az „általában jónak mondható” kitétel kéznél levő üresjáratával kibicegni a tényleges elemzés keservesen szorító gyűrűjéből. Még azt Is megtehetjük, hogy mindenért a fiatalokat „szidjuk”, akiknek — lám — semmi sem elég jó, hiába szakadnak bele a felnőttek...! Belátom, nem könnyű ebben az ügyben sem „okosnak” lenni. De — kell! A felnőtteknek kell okosnak lenniük. G. Molnár Ferenc Fórum o dohánygyárban Az Egri Dohánygyár nődolgozóinak helyzetéről, gondjairól volt szó azon a nagy érdeklődéssel kísért találkozón, ahol a gyár vezetői és a nődolgozók képviselőt vettek részt. Molnár Jenő gazdasági igazgatóhelyettes adott választ a kérdésekre s tájékoztatott a javaslatok megvalósításának lehetősége5 röl. Szó esett többek között a három műszakba járó asszonyok gondjairól, az üzemi étkeztetés és orvosi ellátás színvonaláról. Javaslatok hangzottak el a gyári gyermekintézmények fejlesztésére is.
