Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Ta!p?as3ett nevelőkat kspsj-e az ©gri főiskola? Nem kilúgozott elméletet kapnak... MämmMsL iyb(l. december 7., vasarnan Mima Az érettségizett fiatalok egy része a katedráról ál­modik. arról, hogy egyszer csodákat művei majd ott. Aztán négy esztendős főis­kolai haliga tdskodás után el­érkezik a várva várt pilla­nat. ám a remélt „világmeg­váltás” igen sokszor elma­rad. Telnek az évsek, ábránd­jaik .megkopnak, lassan, de határozottan elszürkülnek — tisztelet a természetesen lé­tező kivételeknek —, körük­ben terjeng a közömbösség, s egyre kevésbé izgatja őket a szellem és a jellemformálás ezernyi nagyszerű lehetősé­ge. Teendőiket általában el­látják, úgyhogy nem érheti szó a ház elejét, ám a lelke­sedés lángja régesrég ellob­bant bennük. Vajon mi e csöppet. sem szívderítő jelenség oka. mit í ajánlhatnánk gyógyírként e veszélyes ragály ellen. Töb­bek között ezekről az izgal­mas kérdésekről beszélget­tünk az egri Ho Si Minh i Tanárképző Főiskola Neve­léstudományi Tanszékén, vá­laszt sürgetve arra is, hogy diákjainak -’lég útravalót ad-e az alma mater? Közelebb a gyakorlathoz felétől már taníthatunk is, ezt a percet mindannyian izgatottan várjuk. Jó érzés arról beszélni, hogy sok ,ió ötlettel felvértezve ', indulha­tunk az első órákra. Oktató­ink ugyanis felhívják a fi­gyelmünket arra. hogy ne csak a jegyzetek igazára es-> küdjünk, hanem hallgassunk a gyakorlat intelmeire is. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik, ezt erősíti meg újabb adalékokkal a negyed­éves. pedagógia—biológia szakos Kovácsáé Bodor Erika is. — A legutóbb a családi életre nevelésről hallgattunk előadást. Ez a téma engem különösképp érdekel, hiszen szakdolgozatomat is ebbő! készítem. Tanszékvezetőnk azt mondta: az elméleti tud­nivalók megtalálhatók a tan­könyvben, épp ezért mi most az égető gondok oldaláról világítsuk meg ezt a fontos kérdéskört, beszéljünk arról, ami a pedagógusok számára nap mint nap nehézséget okoz. tgy esett, szó a szocia­lista családmodellről. a szü­lők szerepéről, a szexuális felvilágosítás - helyzetéről. Természetesen ezt vitattuk meg a szemináriumon is. An­nak különösképp örültünk, hogy fogadhattuk Ortutay Zsuzsát, aki méginkább gaz­dagította ismereteinket. Keveset tanítanak Mindez vigasztaló, a meg­nyugváshoz azonban nem elég, ugyanis —. hogy csak néhány, de igen érzékletes példát említsünk — hullám­völgyben van az idegen nyel­vek oktatása, elszomorító a gyerekek írásbeli kifejező- készsége. s a napközis taní­tónők egy .ielentős része, mi­vel képtelen megoldani a pillanatnyi nevelési helyzete­ket. az ellenőrző könyveket tölti be bagatell. olykor ne­vetségesnek ható bejegyzé­sekkel, komplett szegénysé­gi bizonyítványt állítva ki önmagáról. — Ha zökkenő nélküli, ha jó a felkészítés, ha valóban értékes a főiskolán szerzett ■útravaló, akkor miként tör­ténhet meg mindaz? A nyíltságukkal megnyerő válaszok orvoslásra váró Lácsai Györgyi kapjanak. Mi arra törek­szünk, vhogy. olyan ismere­tekkel vértezzük fel őket, amelyeket később minden­napi munkájuk során hasz­nosíthatnak. Kell ez, mert különben folyvást bizonyta­lankodnának, s képtelenek lennének arra, hogy a kü­lönböző pedagógiai helyze­tekben feltalálják magukat. így beszél a tanár, de mit mondanak a tanítványok, megerősítik, vagy vitatják ezt az álláspontot? Ök - s ez igen megnyerő — szintén kifejező példákat emlegetnek. A harmadéves, matemati­ka—technika tagozatos Ló- *czai Györgyi így fogalmaz: — Már az első évfolyamo­sok is betekinthetnek az is­kolák munkájába. hiszen: esetenként hospitálhatnak. személyiséglapokat készíthet­nek. illetve tölthetnek ki. A harmadik esztendő második Gömöry Albert I. Minden alkalommal némi elfogódottsággaf lépek be az ajtón. Hiába, ha az ember ifjúságának és egykori sze­relmeinek színpadán találja magát ismét, bármennyire is szeretne férfiasán fesztelen és nagyvilági pofát vágni, körülgyűrűzik az emlékek. Hol is vagyok? — torpanok meg újra és újra a küszö­bön. — A fiatalság ugyan el­múlt már, de a szenilitás még nem jött el. lehetséges, hogy nem jó helyre toppan­tam be? De igen, igen, Ez mégis­csak annak a vendéglőnek a halovány mása, ahol egyko­ron estéről estéi-e múlattuk - időt; hol okos baráti be­szélgetésekkel. hol kedvetle­nül vedelve: olykor lángolva égy lányért, olykor üres és fakó lélekkel — de mindig otthon. A falak talán még a régi­ek, de már az uniforrnissze- rű faburkolat borítja őket; a kovácsoltvas lámpák va­lami víziszörnyet iparművé- szítenek a szemem elé, át­menet egy hal meg egv' hús­véti nyúl között: a sarok fe­lől diszkrét vizeletszag ter­jeng: a valamikori „Urak” feliratú nélkülözhetetlen he­lyiség ajtajáról, amelyen mast egy vigyori hermafrodi- ta zománcképe díszeleg, jó féléve már. letépte valaki a Dr. Nagy Andor, kandidá­tus, tanszékvezető főiskolai tanár tények sorozatával ér­vel: — Életünkben 1976 jelen­tett fordulópontot, ekkortól rajzolt ugyanis a valóság kö­vetelményeihez, a társada­lom igényeihez a korábbi időszakénál sókkal jobban idomuló program, amely a maga eszközeivel — s ezt már bízvást állíthatjuk — elősegítette azt, hogy a fia­talok ne kilúgozott elméletet bajokat sejtetnek, ráadásul olyanokat, amelyekért nem az egri felsőoktatási intéz­mény hibáztatható. — Mi tagadás: kevés a két gyakorló iskola. Hallgatóink nem sok időt töltenek sem harmad-, sem negyedéves­ként a katedrán. így aztán meglehetősen ritkán toppan­nak olyan szituációkba, ame­lyekben nekik kell eligazod­niuk. Az sem vigasztaló, hogy mindössze egyetlen osztály- főnöki órán hospitálhatnak. De menjünk tovább, mert még csak a nyitánynál tar­tunk. Diákjaink közül jó né- hányan napközis nevelők lesznek, el is keserednek, mert szinte fogalmuk sincs Dr. Nagy Andor (Fotó: Szántó György) nyira, hogy a jelenlegi főis­kolai felvételi rendszer hi­báit is joggal ostoroztuk, mi­vel ilyenkor csak lexikális tudást kérnek számon és senki sem kutatja a ráter­mettséget. a hivatásérzetet, a felelősségtudatot. Hasonló­képp minősítettük — ezt sém ok nélkül —' az államvizs­gák gyakorlatát, hiányolva az élet ízeit... Merre a kiút? ez a vadonatúj, kackíás fő­nök pedig — mondják —, ad az ilyesmire. Abban a ré­gi vendéglőben, amelynek az alapterülete, meg a falai azonosak voltak ennek a je­lenleginek a területével, meg a falaival, kellőképp el nem ítélhető módon nem ápolták ez: a hagyományt EZ a szaxofonos-küllemű vendéglős bizonyára meg­reszketne az undortól, ha hallaná, hogy a Boronkai-fé. le korcsmaházban nem volt ilyen szép sárga-piros mű­anyag, alma:., s ha még azt is elmesélné neki valaki. Kovácsáé Bodor Erika arról, hogy milyen szép, mennyire felelősségteljes megbízatást vállalnak. Ez bi­zony érthető, hiszen mindösz- sze két előadást hallgatnak meg a négy esztendő alatt' erről a témáról. Ilyen jellegű speciál kollégiumaink is van­nak, de ezekre csak korláto­zott számban jelentkezhetnek az érdeklődök. — Majdhogy semmit sem tudunk a gyermek- és ifjú- sá|védelemt-ől, a pályavá­lasztási teendőkről, a kollé­giumi nevelés ábécéjéről. Csoda-e, ha sorainkban any- nyi a bizonytalankodó? A beszélgetés során mesz- szire elkalandozunk, 'olyany­A pontos diagnózissal nem elégedhetünk meg. mivel a felnövekvő nemzedékek jö­vőjéről van szó, épp ezért a megoldás lehetőségeit is ke­restük. — Nem mellőzhetjük a hétköznapok igényeit. Azt már elértük, hogy az úttörő- mozgalomra való felkészítés olajozottan megy, s vala­mennyi hallgató eljut nem­csak a zánkai táborba, ha­nem egy esztendőt foglal­kozhat a csapatokkal és a rajokkal is. Ügy vélem: ezen az útón kellene haladni más tekintetben is, alkalmazva természetesen az itt már be­vált módszereket. Az ötlet ígéretes,, de a „gyógykúra” módozatait és menetrendjét nem Egerben keíl kidolgozni, ez országos feladat, s a Művelődési Mi­nisztériumra hárul. Ez sür­gető óhaj, mert csak talpra­esett, hivatásérzettől vezérelt nevelők érhetik el azt,, hogy az iskolák sokoldalúan kép­zett stafétaváltókat bocsássa­nak ,ki az életbe... Pécsi István A pult azon­ban csillog- villog; mögöt­te egy impo­záns férfiú — a vak is látja rajta, hogy ő itt a Ionok — elmélyülten dolgozik: egy almát fényesít ciklámenszínű zakója ujjúval, majd elhelyezi a kármentő mögött a whis­kys, konyakos, f ütyiilősba rac- kos, vilmoscsá- s zárkört és üvegek közé, a számára kijelölt leg­előkelőbb. leglátványosabb helyre; aztán hátralép. és elégedetten szem ügy re veszi munkája eredményét. Az alma nemcsak dekorá­ció, jelentése is van. Ez a .jelentése még az értelmező szótárban is megtalálható; azt jelenti, hogy ebben az exkluzívra faburkolt vendég, ló tói pari üzemegységben’ va­lami nincs: az alma szinoni­mája a hiánynak. Hogy mi nincs, arról az alma mellé pingált. felirat igazít el: Hi­tel! Szóval: Hitei alma! Állítólag ez kedves hagvo- Tr'Znv amplvet ánnlnj illik: Nemzetközi könyvkiadói tanácskozás Befejeződött Budapesten a szocialista országok könyv-'- kiadói irányítószervei veze­tőinek XV. nemzetközi kon­ferenciája. A tanácskozáson áttekin­tették a két évvel ezelőtt Ulánbátorban megrende­zett. hasonló összejövetelen elfogadott határozatok, aján­lások megvalósulását, s egyeztették a szocialista or­szágok kiadói közötti együtt­működés továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit. az ezzel kapcsolatos elképzeléseket. Részletesen megvitatták a társadalomtudományi könyv­kiadás helyzetét, az ebben való együttműködést. Meg­állapították: a szocialista or­szágok kiadóinak közös gon- dozású sorozatai az együtt­működés . leghatékonyabb formái közé tartoznak, ezért újabb sorozatok megindítá­sát. szorgalmazták. Megfogalmazódott, hogy a szakmai és a szélesebb köz­véleményt frissen kell tájé­koztatni az új 'tudományos eredményekről. Tudományos rendezvénysorozat Egerben Pszichoterápiás hétvége — Van egy andaxinod? Hányszor hangzik el napjá­ban ez a kérdés a munkahe­lyeken, önmagában is jelez­ve, korunk népbetegségeinek egyike az idegesség. Az in­formációáradat, az életrit­mus felgyorsulása sok em­bernél okoz idegrendszeri, lelki problémákat, s ezek gyógyulása nem várható csak a gyógyszerek alkalma­zásától. *• Az ideggyógyászatban új korszakot jelent a. pszicho­terápia. ám e módszer al­kalmazásának szélesebb kö­rű elterjedése függ az ava­tott szakemberek számától is. Ezért állították a pénte­ken megnyílt tudományos rendezvénysorozat munkájá­nak középpontjába a tovább­képzést. A Magyar Ideg-Elmeorvo­sok Társasága Pszichoterá­piás Munkacsoportja és a megyei kórház III. női ideg­elme osztályának rendezésé­ben a héten Egerben tartot­ták meg a XIV, pszichote­rápiás hétvége elnevezésű tudományos rendezvénysoro­zatot. A megnyitó előadáson Amatör képzőművészek kiállítása hettek az értékes díjakért. A legjobb művek alkotói a megnyitó után ünnepélyes eredményhirdetésen vehették át a jutalmakat. Az első szövetkezeti kép­zőművészeti kiállítást ' de­cember 5-től 11-ig tekinthe­tik meg az arra érdeklődők a gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központban. Pénteken nyitották meg Gyöngyösön a Mátra Műve­lődési Központban a Heves megyei Fogyasztási Szövet­kezetek I. képzőművészeti kiállítását. A MÉSZÖV pályázatára 73-an küldték el 213 alkotá­sukat. A felnőtt, és ifjúsági korosztályúak három —’ festmény, grafika és szobor — kategóriában versenyez­— melyen részt vettek a megyei pártbizottság és az SZMT képviselői — az or­szág különböző területeiről jöttek össze orvosok, pszi­chológusok, tudományos ku­tatók, az egyetem pszicholó­giai karának néhány hallga­tója, különböző foglalkozta­tók szakemberei, ápolónők. Dr. Hidas György főorvos, a társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyoz­va, hogy az ideggyógyászat­ban mennyire fontos helypt foglal el a pszichoterápia, A megnyitó előadást dr. Sülé Ferenc, a karcagi kórház pszichiáter főorvosa tartotta meg, külön is kiemelve, mennyire fontos az önisme­reti készség fejlesztése azok­nál a szakembereknél, akik a pszichoterápiás kezelés so­rán közvetlen kapcsolatban állnak a beteggel személyi­ségük hatása a betegre, meg­határozza bizonyos mértékig a gyógyulás folyamatát is. A tudományos rendez­vénysorozat vasárnap' dél­előtt a kétnapos továbbkép­zés tapasztalatainak összege­zésével ér véget. hogy ott alma helyett éppen az volt, ami itt alma. aligha­nem felháborodottan össze­vonná a szemöldökét: micso­da hely lehetett az? S ha ezt a. kérdést nem csupán költőinek szánná, hanem mondjuk hozzám in­tézné a szót, és választ is várna rá, elmondhatnám ne­ki a következőket: Boronkai úr, a főnök nagy pohos, gyomorbajos ember volt: aki drótkeretes szemü­vegén át álmosan, de mégis fürkészően figyelte a világot. Senki nem értett úgy a szak­mához a környéken, mint ő: mondták: még Vampeticsnél szerezte alapos ismereteit, s egy időben krupier-ként mű­ködött valahol Nyugal-Euró. pában. Nála jobban senki sem ismerte a törzsvendég lélektanát, mert ő tudta még. mit jelent ez a szó; ál­talában jellemző volt rá, hogy rendkívül sok olyan szót ismert amelynek halla­tán egy mai zöldfülű csak eltátaná a száját. Boronkai- nál törzsvendégnek lenni ki­tüntetés .volt. és felbecsülhe­tetlen előnyökkel Járt.’ A magyaros házi konyha él la­pon nem szereplő különle­gességeitől a hitelig minden kijárt annak, akit Boronkai egyszer kézfogásával törzs­vendéggé- avatott; s ezt nem nagy rendelésekkel és feje. jédelmi borravalókkal, ha­nem — a főnök szavaival él­ve — úriemberséggel lehe­tett elérni. Az úriemberség kritériumait Bororjkai soha­sem határozta meg köze­lebbről mert általában igen •szófukar ember volt, csak sejteni lehetett, milyen szem­pontok befolyásolják ítélete­it... Az urak hitelét egy nagy kockás füzetbe jegyezték be; erre Boronkai úr hitvese volt hivatott; külsőre egy megfáradt Marlene Dietrich, aki záróráig csendes, elúszó mosollyal .csapolta a sört, és a törzsvendégnek még éjfél után is kihozta a pacalt, ab­ban gz órában, amikor hol­mi jöttmentneik már egy kisfröccsöt sem töltött volna ki. Vajon, hol lehet most Bo­ronkai és neje, s höl lehetnek az egykori törzsvendégek? Tonest sohasem beszélt, so­hasem mosolygott. Ha kér­dést intéztek hozzá, csak kurta-furcsa igenekkel és ne­mekkel válaszolt. Ezzel szemben Toncsi tudta, hogy ki szereti ecettel a bablevest, ki az. aki a kis piros csöves paprikát , többre becsüli a törött borsnál; ki az, aki a savanyútüdőt csak akkor ér­zi fejedelmi ételnek, ha le­galább egy fertály citromot is szervíroznak hozzá; Ton­es/ tudta, hogy van aki szí­vesebben megissza a hanzlit, mint a frissen csapolt sört; tudta, hogy némelyek kanál­lal szeretik enni a lencse­főzeléket, tudta, hogy mikor kell a hölgyre felsegíteni .a kabátot, s azt is, ' hogy erre a privilégiumra milyen lélek­tani helyzetben tart igényt a hölgy társaságában levő úr. Toncsi mindent tudott, csak éppen nem beszélt soha. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents