Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-06 / 286. szám
Két asszony öröksége (Fotó: Szántó György) Ahol minden a múltat idézné... , Kiállítóhely — relikviák nélkül Nőm először írom le, hogy Mészáros Mártát azok közé a filmrendezők — általánosan alkotók — közé sorolom. akiknek van valamilyen kiókumlált elméletük, filmjeikkel. azaz művészi munkájukkal ennek helyességét próbálják minduntalan Igazolni, alátámasztani. Megítélés dolga kinek szimpatikus ez a módszer, kinek nem. én úgy vélem, egyként születhet jó és rossz mű is. Bár talán az utóbbinak egy árnyalattal több a veszélye ha feltesszük, hogy 'a pre- kopcenció nem okvetlenül helytálló... Nos. az új magyar filmben (francia kooprodukció- ban készült) melynek címe Örökség, a rendezőnő alaptétele valahogy úgy hangA MAFILM Budapest Stúdiójának több produkciója ezekben a hetekben nyerte el az utómunkálatok során végső formáját, más filmjeik forgatása pedig befejezéséhez közeledik. E művekről tájékoztatta az MTI munkatársát • tiemeskürty István, a stúdió vezetője. Elmondta: az alkotóműhely hagyományaihoz hívért Idén is szerepelt programjukban széles közönségsikert remélő, s a színvonalas szórakoztatást szolgáló játékfilmek készítése. Ezek közé tartozik a Pogány madonna című bűnügyi vígjáték, amelynek munkálataival nemrégiben végeztek. A mű érdekessége, hogy Bujtor István, a filmgyár színésztársulatának tagja ezúttal forgatókönyv- íróként is debütál. A főszerepet is ő alakítja; Kern András •társaságában a detektívek szokásos megjelenítésétől eltérő, „rendhagyó” rendőrnyomozót személyesít meg a műkincsrablás körül bonyolódó történetben. A film rendezője Mészáros Gyula, Lugossy Bászló, az Azonosítás rendezője moet fejezte be második nagyjátékfilmjét, amely csepeli munkáskörnyezetben játszódik, A „Köszönöm megvagyunk” című produkcióban két egvmás mellé sodródott ember sorsát, együttélésük küzdelmeit jeleníti meg Madaras József és Nyakó Júlia.. aki a ,.Vasárnapi szülök” amatőr főszereplőjeként tűnt fel tehetségével, kiváló alakításával. Gaál István értelmiségiek közé vezeti el ®,Mwm t&M. december 6., szombat zik: az asszonyokban élő gyermek utáni vágy minden akadályt képes legyőzni. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy nehéz lenne e íeltételezés helyességét kétségbe vonni, Minden bí^ony- nyal ez az oka annak, hogy Mészáros Márta e tizedik filmje a korábbiaknál jóval életszerűbb, Kevésbé érezni azt a fajta szerkezeti töredezettséget, mely» akár a Kilenc hónap-ot, akár az örökbefogadás-1, vagy az Olyan, mint otthon-t jellemezte. Gördülékenyebb a mese folytatása, hihetők a figurák. elfogadhatóbbak cselekedeteik, érzelmeik. De lássuk csak a történetet. A helyszín az 19.16-os évek Budapestje, ahol is Szilvia, a gazdag átúsztok a nézőt új művében, a Cserepek az aszfalton főhőse ipari formatervező, akinek alkotómunkáját, lehetőségeit nagyban befolyásolják a gazdasági helyzet nehézségei. Minden esztendőben első- filmes rendezőt is avat a stúdió. Idén Sós Mária forgatta itt Boldogtalan kalap című filmjét. Földessy Margit, Kishonti Ildikó és Nagy Anna főszereplésével. Mirid- hárman elvált asszonyt alakítanak, s életük jellemző epizódjainak megmutatásával az emancipáció fonákjaira világit rá a történet. Egy hónappal ezelőtt történt, hogy a papám egyszer hazajött a lakógyűlésről, és így szólt: — Tudod, hogy mi, mint e ház lakói, a házi lakóbizött- ság alá tartozunk? — Hallottam róla egvet. máat — feleltem. Papám legyintett, hogy ne szakítsam félbe. — A házi lakóbizottság pedig — folytatta — a kerület ti, az pedig a városi lakóbizottság alá tartozik. Efölött pedig még sokféle bizottság van, de nem ez a lényeg. — Hát mi? — Hát az — válaszolta apám —. hogy például a házi lakóbizottság alá egyetlen bizottság sem tartozik. Csak a szervezetlen lakók! — Ez bizony elkeserítő lehet számára — jegyeztem meg. Apám helyeselt. ' — Hogy pedig orvosoljuk ezt a hiányosságot — jelentette ki —, már most megalakítjuk a lakásbizottságot. — Mi? — feleltem kérdéssel. Apám megerősítette feltevésemet. rRta nő összeismerkedik s összebarátkozik Irénnel, a kis kalapos lánnyal. Barátságuk annyira elmélyül, hogy az asszony — lévén meddő — megkéri a lányt, szüljön neki a férjétől gyereket. Az örökségből, melyet apja a jövendőbeli unokára hagyott, fejedelmi módon honorálni tudja Irén „szívességét”. A lánynak így beteljesülhetnek álmai, továbbtanulhat, akár festőművész is lehet. Szilviának a gyermek érdekében a meddőséggel, a férje és a barátnője iránt érzett féltékenységgel, a ■ külvilág érdeklődésével kell megküzdenie. Irénnek pedig — később —• a barátságot kell’’föláldoznia s az akaratlan hálaérzést legyőznie. Még egy gyereket akar ugyanis a férjtől, ezúttal saját magának... Talán a leírtakból Is kitűnik, hogy a különleges helyzet, a szereplők fölforrósodó érzelmeinek ábrázolása. Önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy kiváló alkotás szülessék, A 1 forgatókönyvírók azonban (Mészáros Márta, és Koródy Ildikó) nem elégedtek meg ennyivel. A magán konfliktust „társadalmasították" (a második világháború idején vagyunk. Irén pedig zsidó). S ezzel akarva-akaratlanul némiképp gyengítették a film hatásának erejét. Bármennyire is izgalmasak voltak a korabeli felvételek, betétek. valamiféleképpen „kilógtak” a produkció szerkezetéből. Igaz viszont, hogy a három főszereplő játéka majdnem teljes egészében feledteti az esetleges kétségeket, a hiányérzetet. Szilvia szerepében Monori LAU fényesen bizonyítja, hogy játékstílusa korántsem csak „a mai egyszerű munkásasszony előadására” alkalmas. Izgalmasan árnyalja az arisztokratanő figuráját. Méltó partnerei egymásnak a világsztár Isabelle Hup- perttel. A , francia filmszínésznő a lehető legotthonosabban mozog, a magyar filmrendező teremtette különös világban. A hármast Jan Nowicki egészítette ki. A lengyel művész sikerrel oldotta meg feladatát. Nemcsak egyszerűen bábuként lökdösődik a két szenvedélytől izzó nő közt, hanem önálló hőst formál a férj figurájából. A film tehát okkal számíthat sikerre, nemcsak a francia, de a magyar nézők előtt is. Kérdés a-on ban, hogy maradandóvá válik-e az élmény? — A lakásbizottság — magyarázta —, mint már puszta nevéből 1« kitűnik, a mi lakásunk területén működik majd. Csak valamiképp törvényesítenünk kell, vagyis megválasztani az ‘ elnökét, meg a tagját. — En szívesen leszek elnök, mindenféle választás nélkül is — jelentettem ki. — Ez lehetetlen — közölte apám, — A választás: kötelező. Kitépett noteszából két lapot, gondosain rákanyarította mindegyikre a nevét, alája pedig az enyémet, s az egyik lapot ideadta nekem. Majd magia elé tette a sapkáját, hogy abba lehessen beledobni a szavazócédulákat. — A listán szereplő nevek közül elsőnek az elnököt választjuk meg — jelentette ki. — Másodiknak pedig a tagot. Ha ezt a sorrendet nem találod megfelelőnek, akkor megváltoztathatod. De adhatok egy őszinte tanácsot: iobb. ha nem sokat ugrálsz Én rövid gondolkodó- után kihúztam a papám nevét az első helyről, és a másodikra írtam, azután pedig Aljasért a megye leggazdagabb községeként emlegetik. Neim is alaptalanul, mert szorgos emberek élnek errefelé, olyanok, akik egyaránt helytállnak a háztájiban és a közösben. Igyekezetük meghozza gyümölcsét: a jómódról kétszintes, négy- ötszobás családi házak árulkodnak. és sok helyütt már nemcsak hétköznapi, hanem „ünneplő” autó is van. Az itt lakók' nemcsak erre büszkék, hanem elődeik sorára is, azokra az ük- és szépapákra, akiktől a szakmai hozzáértéssel társult áldozatvállalást és kitartást örökölték. Emlegetik őket, történeteket idéznek róluk, úgy, ahogy ez az igazi lokál- patriótákhoz illik. Az idegennek a múltat idéznék, készséggel kalauzolják az általuk falumúzeumnak nevezett népi műemlékházhoz. Erről mindenki tud: nemcsak a kisdiákok, hanem az időskorúak is. Kísérnek, s közben megjegyzik: — Sok érdeklődő jár erre, s mind csalódik, mert látnivalónak nyoma sincs,-5 Az épületet régen rendbehozták, tavaly év végén meg is volt a műszaki átadás, de berendezésről azóta sem gondoskodott senki. — Hot vannak a kiállítandó tárgyak, a kíváncsiskodó csak bosszankodhat, amikor üres szobákba kukkanthat be. Ez sem olyan egyszerű, mert a cédulát beledobtam a sapkába. Apám le bedobta a szavazólapját, majd a kettőt gondosan összekeverte, hogy ne lehessen látni, ki kire szavazott. Azután hosszasan összehasonlította a szavazólapjainkat. — Hát igen, ez valahogy nem jó — állapította meg végül. # Izgatott lettem. — Mi a baj? — Csupán az. hogy te még fiatalkorú vagy, és nincs szavazati jogod — válaszolta a kedves papám. — Egyébként a választást érvényesnek ismerem el. Ezt a szavazatszámláló bizottsági mi- ■ őségemben jelentem ki. — Akikor hát, ki az elnök? Apám megint egy pillantást vetett a szavazólapokba. a tenyérnyi ablakszemek meglehetősen koszosak. — Idecsábítjuk a hazai és külföldi turistákat, akik nem mindennapi élményekre számítanak. A valóság aztán hideg zuhanyként éri őket. Könnyű elképzelni miként vélekednek rólunk, abasáriak- ról. 2 Ne is folytassuk .a sort, mert sajnos minden megjegyzés jogos és indokolt, A vendéget valóban Süket csend fogadja, s csak akkor elevenednek meg számára a hajdan volt események, ha élénk a fantáziája, s előzőleg tüzetesen áttanulmányozta a beszédes helytörténeti adalékokat.. A kis. kertből, az ősz tépázta fák körül képzelete száműzi a huszadik század jelzéseit. Honfoglaló eleinket látja, soraikban a büszke Abákat, aztán a nemzetség fényes sarját, a tragikus sorsú Sámuel királyt, aki annyi szállal kötődött ehhez a hegyek koszorúzta tájhoz. Nem véletlen az se. hogy monostort alapított itt, s a bencéseket jókora szőlőtermő területtel ajándékozta meg, Egykori népének leszármazottai nem feledték el az uralkodót, máig is tudni vélik, hogy merre lelhető sírhelye. Az első úr utódai a Cso- bánkák, a Kopoltiak semmit sem törődtek a néppel, kizárólag csak arra törekedtek, hogy lehetőleg a legtöbbet sajtolják ki belőle. — Én — közölte végül. — Egyhangúan rém esett a választás. Azután vacsorafőzéssel bízott meg, jómaga pedig hozzálátott a lakásbizottság legközelebbi évekre szóló feladatainak kidolgozásához. A választás utáni első napok egyszerűen elviselhetetlenek voltak. Papám azt parancsolta. hogy ..elnök úrnak” szólítsam, és azt ígérte, hogy gyökeresen átszervezi lakásunk egész életét. Egy hét múlva heve szerencsére lelohadt. Két hét múlva pedig jóformán nyomtalanul eltűnt. Most pedig minden szakasztott úgy megy nálunk, mint régen. Akárcsak az életben! > Fordította: Gellért György Ezt tették később a törökök is, akik a tökély szintjére fejlesztették a sanyargatást. Különösképpen kegyetlen- kedett a hatvani Olaj bég, aki peres ügyekben nemcsak a vétkest büntette keményen, hanem az érte kezességet vállaló egész falut. Nem sokban különbözött az ilyesfajta eljárásmódtól a magyar hatóságok joggyakorlata sem. Az élet azonban megkövetelte a maga jussát, erről vallanak az ízes sztorikat őrző ügyiratok. Az egyik a fortélyos Ad ám Gyurkát varázsolja elénk. Ez a bővérű ifjú, nős ember létére se mondott le a szemrevaló lányokról. így aztán nem véletlen, hogy összeszűrte a levet a falu által kitoloncolta- tott Dayka Örzsébettel. 197fi- ban ezt a vétket a parasztvármegye halállal büntette volna, ha a vádlott töredelmesen bevall mindent. Az ifjú azonban megesküdött arra, hogy semmi sem történt, s így felmentették. Neki volt igazai: úgy vélte: az égiek — ha vannak — nem berzenkednek majd az ilyen bocsánatos füllentés miatt. A sári emberek csak akkor hódoltak, ha nem létezett más kiút, ám, ha kiskaput leltek, akkor’ itt rontottak be a terepre. Mennyi ízes sztori maradt fenn leleményességükről, öt- letességükről. Ha az egyik birtokos engedett, akkor a másikat is meghátrálásra kényszerítették. Így szerezlek kis szőlőteíkeket, s ezekből akartak varázsolni megélhetést, sőt jólétet. Nem mindenkinek sikerült, de a kevésbé szerencsések sem vágytak máshová, megmaradtak zsellérnek vagy kézművesnek. Az egyik Ilyen szegény iparos emeltette a múzeumi kiállítóhellyé minősített kicsiny házat. Ennek majd kétszáz éve, ezért nem csoda, hogy furán hat a modern környezetben... A helybeliek türelmetlenek, mert múltuk titkaira kíváncsiak, büszkélkedni szeretnének azzal az Örökséggel, amely valóban elismerésre méltó. Eddig már egy észtén, dót vártak, s azt kérdik: mikor kerülnek ide az annyira óhajtott, a kiállításra méltó tárgyak, a beszédes helytörténeti relikviák. Megtudtuk: elkészült a forgatókönyv, megvannak a vitrinek az egri Dobó István Vármúzeumban. Véleményt mond — remélhetőleg gyorsan — egy művelődési minisztériumi bizottság Ezután már semmi akadálya annak —, erre a lövő esztendő elején kerül majd sor —, hogy megnyithassák a kaput, s vendégeket fogadjanak. olyanokat. akik múltidézésre toppannak ide. Ez • megnyugtató de miért kellett erre ennyit várni...? Pécsi István A MAFILM új produkciói Németi Zsuzsa Jacek Sawaszkiewicz: Demokratikus
