Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

if év legjobb sportolót: 19BQ-hem' Magyar Zoltán utolérte Egy egészséges pályafutás Élsportolói pályafutását, a leirhatatlanul nehéz, de ugyanolyan szép éveket ki­magasló sikerrel, második olimpiai aranyérmének meg­szerzésével zárta Magyar Zoltán, az „Év sportolója”. Sportágában, s azon belül is a sokat emlegetett tornalo­von minden elérhetőt elért: három olimpiai szereplése közül kettő aranyérmet ho­zott neki, egymást követő há­rom világ- és Európa-baj- nokságon bizonyult a leg­jobbnak, s nem szabad meg­feledkezni az 1975-ös és az 1978-as Világ Kupán kihar­colt elsőségéről sem. ugyan­úgy a ' pályakezdés két ran­gos győzelméről, az IBV-n szerzett aranyérmeiről. Szeptembertől „új életet” kezdett Magyar Zoltán: meg­kezdte tanulmányait az ál­latorvostudományi egyete­men. Az első vizsga si­került, ezt követi majd az anatómia és a fizika, aztán talán már a tornára Is jut egy kis idő: Zolit szeretet­tel várják klubtársai, a Fe­rencváros „tornasátrában”. Az év sportolóját, Magyar- ország örökös tornászbajno- kát, akit. visszavonulása után a nemzetközi szövetség is kitüntetett, mint a sportág egyik legkiválóbb alakját, a torna „rendkívüli nagyköve­tét”. & koresolya elsü győztese nyadik leszek az év leg­jobbjainak rangsorolásában — nyilatkozta a 29 éves spor­toló. — Számítottam arra, hogy ott leszek a legjobbak között, az elsőség pedig most már kötelez is. Egyrészt, hogy a jövő évi franciaországi világbajnokságon az egyéni­ben ismét jól vívjak, más­részt tudásommal csapa­tunkat is segítsem az előbb­re lépésben. Magyar „új élete" Huszon­egy: nyerő­szám Rendhagyó, hogy az év „leg”-jei kö­zött a csapat­értékelésben jégtáncospár kapja a leg­több voksot. Ámde ez a cím soha nem jut­hatott volna jobb kezekbe, mint a világ­bajnok Regőczy -Sallai duó bir­tokába. Már tavaly bejelentette a BSE kettőse, hogy 1980. ti­zedik nemzetközi szezonjuk befejezését jelenti. Az idény úgy is indult, ahogyan egy immár klasszissá érett tán­cospárhoz illendő volt: a götegborgi EB-n pompás fu­tással ezüstérmet kaptak, rá pár hétre a Lake Placid-i téli olimpián pedig egy egész ország szívét pezsdítették fel, amikor szoros csatában ma­radtak el a. nagy sikertől, újabb ezüsthöz jutottak. — Ha Lake Piacid előtt valaki azt mondja, hogy ezüstérmesek leszünk a téli eseményen, kinevetem — .mondta február végén Sal­lai András. — Dortmundtól mit várhatunk , ezék . után.? Olyan búcsút a nemzetközi körforgástól, amire egy éle­ten. át emlékezhet az ernber. Nos, Dortmund 1980, már­ciusa volt az utolsó fellé­pésük. Kettejük nyolcadik világbajnoki rajtja végre a legértékesebb érmet eredmé­nyezte, olyat, amelyet sok szakember szerint már régeb­ben is megkaphattak volng... az aranyat! Mert hát miről is volt nevezetes kettősük? Világversenyről világver­senyre mindig új és új sza­badkorcsolyázást dolgoztak ki, s tették mindezt úgy, hogy igyekeztek elütni a különféle tánciskolák jelleg­zetes ismérveitől, azaz önál­ló stílust teremtettek. Sok­szor futottak! tökéletes kürt a hetvenes évek közepétől, de a kötelező táncokkal va­lahogy meggyűlt a bajuk. Az utóbbi két idényben ezt is már legalább annyit sulykol­ták. -mint szabadkortsolyá- zásukat, Nemcsak azért vehetik át a „legjobb csapat”-nak já­ró elismerést, mert világbaj­nokok voltak a Westfalen- halléban! Pályafutásuk hu­szonegyedik világversenye volt a „nyerő”, amit meg­előzött számos olyan, amikor még a középmezőnyhöz sem tartoztak. Jellemző, hogy 1970-es leningrádi bemutat­kozásuk után (EB-n voltak .13. helyezettek) hét évvel ké­sőbb léphettek először do­bogóra, 1977-ben kaptak elő­ször érmet. Ez a megalku­vás nélküli küzdőkészség jel­lemezte őket mindig. Ezért hagytak nagy űrt maguk után a jégen, amikor dort- műndi világra szóló sikerük után befejezték amatőr pá­lyafutásukat. Összérmeik száma: egy arany-, ‘ négy ezüst- és há­rom bronz. Az év A hagyományoknak meg­felelően a Magyar Televí­zió Sportosztálya az OTSH- yal egyetértésben az idén is odaítélte „Az év ifjúsági sportolója” címet. Az 1961- ben alapított vándordíjért ezúttal húszadszor verseng­tek a fiatalok. Harminc­négy sportszövetségből 21 állított jelöltet. A fiúk cso­portjában 17. a lányokéban 13 jelölt, közül került ki a győztes, illetve a helyezet­tek. „Az év ifjúsági sportolója” címet a lányoknál Szőcs Zsuzsa, az' MTK-VM vívója kapta. Edzője Szőc« Rprta­ifjúsági sportolói lan, második Temesvári Andrea, a Bp. Spartacus te­niszezője, edzői Balázs György és Temesvári Ottó. A harmadik díjat megosztva Németh Ágnes, a KSI ko­sárlabdázója és Pécsi Er­zsébet, az MHSZ Dl-Vasas lövészklub versenyzője kap­ta. Németh edzője Bild Ka­talin, Pécsi Erzsébeté: Me­zei Lajos. Az év ifjúsági sportolója a fiúknál Wladár Sándor, a KSI úszója, edzője: Széchy Tamás. Második helyezett Váradi János nyíregyházi ökölvívó; edzője Szántó Jó­méi. A harmadik melyet megosztva Sípos Árpád a Bp. Honvéd birkózója (ed­ző: Alker Imre) ■ és Szalai József szolnoki atléta (ed. ző: Kocsis István)' kapta. Különdíjat kapott a Pé- terfy Judit, Bálint Csaba jégtánckettős, a Budapesti Spartacus ifjúsági világbaj­noki ezüstérmes párosa.1 Ed­zőjük: Vedresné Berecz Ilona. A díjak átadáséra az év felnőtt sportolóinak díját­adásával egy időben a Ma­gyar TelevízK február 1J1 műsorában KV üí sor. . — ... (MTI) J Esztendeje Is múlt már, amikor először találkoztunk személyesen. Akkor a gyön­gyösi városi sportfelügyelő­ségen érdeklődtem utána, telefonon. Egy női hang kedvesen-kioktatóan mond­ta: „A pályán keresse!” És éreztem, mintha én lennék csak az egyedüli, aki Buj­dosó Lajost, az Energia sportteleppel nem tudom azonosítani. Igaz, nem mond­tam, hogy nem vagyok gyöngyösi. Viszont rövidesen meggyőződtem igazáról. Pont délidőben értem a sporttelepre, nem is talál­tam ott az égadta világon senkit, csak őt! — Az új sportköri veze­tés bízott meg továbbra is ennek a pályának a teljes jogú vezetésével. Külön ki­hangsúlyozták, kérték tő­lem, hogy vigyázzak rá, mint eddig. Ekkor pedig nem volt már a GYESE elnöke. Ugyanúgy lépett az életben, mint annak előtte. Petőfibó- nyáról, még korábban Cser- hátszentistvánról. A Gyön­gyösi SE elnökségi tagja ugyanúgy folytatta, féltő gonddal munkáját. Rég volt, több mint négy évtizede. Mivel Pesten, a Váci úton laktak a szülei, s munkáscsaládból származott, az UMTE-ben kezdett spor­tolni. A munkásegyesület ificsapatában. A háború be­fejezése előtt, negyvennégy­ben került Nógrádba. Ját­szott labdarúgóként és sport­ra aktivizált. 1949-ben a Pe- tőfibányai Bányászban foly­tatta játékos-pályafutását, talán még emlékeznek is a jobbszélsőre a környékbeli­ek, helyiek. Hiszen gyors és gólerős volt. Amikor azt a bizonyos csukát jóval har­mincon túl szögre akasztot­ta, nem jelentette, hogy ki­bújik saját bőréből. A sport­tól sem ekkor, sem később nem tudott elszakadni. Szép ívű fejlődésen is ment ke­resztül a település sportéle­te, amíg 19 éven át vezette, irányította a Bányászt. Gyöngyösre az igazgatóság, a Mátraalji Szénbányák Vállalat központjának átte- lepülésével került. Szánt szándékkal. Rá várt a bázis Energia sportkör létesítmé­nyeinek elkészítése. Ajánló levelei a Petőfibányán „ha­gyott” tárgyi emlékei, a strandfürdő, a füves labda­rúgópálya lelátóval, a teke­pálya voltak. WWWWWMWW Ereklyeként egy GYESE- klubzászlót szeretnék. Mire mosolyogva feleli: — Nem volt nekünk ilyen, mert enélkül még lehetett sportolni. Inkább mással di­csekednék, azzal, hogy köz­ponti fűtéssel szereltük fel az öltözőket, saját kútunk van, a sporttelep körül ke­rítés, a pályát lelátó övezi. És csak pénzből erre nem futotta volna. És persze olyan szemlélet és ambíciók nélkül sem, ami Bujdosó Lajost jellemezte. — Ha én elmentem kérni valahová, tudták, hogy ad­dig úgysem maradok el, amíg nem adnak. Ahol csak megfordult, a labdarúgás nagy népszerű­ségnek örvendett. Mégse higgye valaki, hogy a volt focista elnöknek a labdarú­gás maradt a kedvence. (Fotó: Szántó György) — A focira, pláne ha ment a csapatnak, nem kel­lett figyelni. A legkisebbek pártfogását éreztem igazi örömnek. Petőfibányán jó kis súlyemelő szakosztályt sikerült összehozni, de ked­velt lett a teke is. Az utób­bi alapjaira egy válogatott tanította az érdeklődőket. Ha hiszi, ha nem: aki ma tekegolyót vesz a kezébe Petőfibányán, ugyanazt ■ a stílust képviseli. Ugyanarra tanítják, arra a négylépéses technikára... A GYESE-nek kilenc évig volt társadalmi elnöke. 1970 —1972 között sporttelep ke­rült a Kenyérgyári útra. Az itt eltelt évek során az at­léták és az úszók iránt táp­lált különös vonzalmat. A sátortetős uszoda felállítása döntő módon járult ahhoz, hogy a GYSE 1980-ban or­szágos korosztályi bajnokot mondhat magáénak. A szak­ember választása is telitalá­lat volt. Az atléták számára ő kezdte taposni a futófo­lyosó ügyét, ami a maga 120 méteres mivoltában egyike lehet az ország legkorsze­rűbb téli edzéshelyeinek. WMUVMVWVWUI 1 Munkáját többször elis­merték. Dr. Maróti János, az OTSH elnökhelyettese, a Belügyminisztérium Műve­lődési Házában mintha róla példázta volna ünnepi be­szédrészletét : „A társadalmi munkások sportszer etetböl fakadó aktivitása a szorgos hétköznapokon, miként a múltban, úgy a jövőben is kimeríthetetlen energia for­rása volt és marad a ma­gyar sportéletnek.” A 60 éves Bujdosó Lajos ezt követően vette át a Ma­gyar Népköztársasági Sport­érdemérem arany fokozata «tüntetést. Igaz, a kitünte­tett egy súlyos betegség ryomán már egyik, valami­tori villámgyors lábát elve­szítette, az elismerés azon­ban egy egészséges pályafu- ásnak szólt. Amihez őszin­én gratulálunk, s az aktív úhenőévekhez mi mással llene jókívánságainkat ki- ejezni, mint Bányász mód- a: — Jó szerencsén — Jó szerencsét! Budavári Sándor ] CSAPATOK: 1. Regőczy Krisztina, Sallai András jégtáncospár 2. A máltai sakkolimpián részt vett női és férfi sakkválogatottak 3. üttusa-válosatott NŐK: 1. Maros Magda tőrvívd 2. Rakusz, Zakariás kajakpáros 3. Verőczi Zsuzsa sakkozó A magyar sportújságírók 1958-tól minden esztendő vé­gén szavazással döntik el az „Év sportolója” címeket. Az idén a 23. alkalommal tör­tént, s a nőknél, valamint a csapatoknál új nevek kerül­tek a győztesek közé. A több mint két évtized­del ezelőtti, 1958. évi szava­zásnál a teniszező Körmöczi Zsuzsa, a birkózó Pólyák Imre, továbbá a ‘ vízilabda- válogatott érdemelte ki az elismerést. Az idén vívónő, tornász és jégtánckettős ke­rült . az első. helyre. Maros Magda, Magyar Zoltán, Re­gőczy Krisztina és - Sallai András révén. Az idei győzteseknél érde­mes egy kicsit elidőzni. Rej­tő Ildikó és Tordasi Ildikó után az olimpiai ezüstérmes Maros Magda már a harma­dik vívónő, aki a szavazás győztese lett. A vívás összes első helyeinek száma (női, férfi és csapat együtt) ezzel 12-re emelkedett, így a ví­vás holtversenybe került az évek folyamán 12 első helyet gyűjtött öttusával. Magyar Zoltán immár harmadik első helyezése 1 — 1974 és 1978. után — a férfi összesítésben is holtversenyt alakított ki. A visszavonult tornász olimpiai, világ- és Európa-bajnok ugyanúgy há­romszor lett az év legjobb férfi sportolója, mint a le­gendás öttusázó, Balczó And­rásaki 1966-ban, 1969-ben és 1972-ben diadalmaskodott. Más féríisportoló még nem ért el 3 első helyet, s mi­után a 2 győzelemmel ren­delkező birkózó Pólyák Im­re, a kardvívó Kárpáti Ru­dolf és a kalapácsvető Zsi- vótzky Gyula már régen visszavonult, Balczó - és Ma­gyar megosztott első helye egy ideig nem forog veszély­ben. A csapatok versengésében több „ilyen még nem volt” található. A korábbi 22 sza­vazáson 8 csapat — vízilab­da, párbajtőr, labdarúgó, női kézilabda, férfi sakk, férfi asztalitenisz, továbbá felnőtt és ifjúsági öttusa — diadal­maskodott, 1980-ban egy „vegyes páros”, a világbaj­nok és olimpiai ezüstérmes jégtánckettős. Regőczy Krisz­tina és Sallai András lett első. Az idén fordult elő másodszor, hogy a csapa Ink „dobogóján” egy helyen holt­verseny alakult ki. A máltai olimpián ezüstérmes férfi és női sakkválogatott teljesen egyenlő szavazateredménnyel került a második helyre. Ezt megelőzően 1972-ben adódott Utoljára holtverseny, amikor FÉRFIAK: 1. Magyar Zoltán tornász 2. Kocsis Ferenc birkózó 3. Wladár Sándor úszó a 3. helyet megosztva érde­melte ki a női tornászválo­gatott és az OSC vízilabda­csapata. A 23. szavazáson — az idén a korcsolyasporttal megtoldva — 16 sportág képviselői ju­tottak a büszke első helyhez. Részletezve az „Év sportolói” címek a sportágak között: | SS iö Q< N C1_J a 8 N N5í Cm n o ö ttusa _ 5 7 12 Vívás 5 3 4 12 Atlétika 7 3 — 10 Vízilabda — — 7 7 Birkózás — 5 — 5 Evezés 5 — — 5 Úszás 4 1 — 5 Torna — 3 — ‘ 3 Asztalitenisz 1 — 1 2 l\ajak-kenu — 2 — 2 Kézilabda — — 1 l Korcsolya — f — 1 1 Labdarúgás — ’ — 1 1 Sakk — — 1 1 Súlyemelés 0­1 — 1 Tenisz 1 — — 1 Összesen 23 23 23 69 A női szavazáson .tizenöten lettek eddig az év legjobb­jai, az evezős Pap Jenőné (1959, 1960, 1961) és az úszó Gyarmati Andrea (1970, 1971, 1972) jutott legtöbbször első ■helyhez. A férfiaknál 16 sportolóra esett eddig a választás, mint már szó esett róla, Balczó András (1966, 1969, \1972) és Magyar Zoltán (1974, 1978, 1980) a legeredményesebb. A csapatoknál a Regőczy Krisztina, Sallai András „egy­ség” a kilencedik győztes, a vízilabda-válogatott már két­szer lett első. Ugyanennyi „Év legjobbja” cím fűződik az öttusázókhoz is, de a 7 győzelemből 6 a felnőtt — 1 pedig az ifjúsági válogatott nevéhez fűződik. Az az egy találat... „Ezzel az eredménnyel az olimpia előtt már nagyon ki­egyeztem volna ... ■” — ez volt az első mondat, amelyet a moszkvai ötkarikás játé­kokon nyert ezüstérme után Maros Magda, az. „Év spor­tolónője” mondott. Aztán még hozzátette, hogy sajnos két asszóját is 5 :4-re vesztette, noha a kezében volt a győzelem. A legdrá­maibb az olimpiai bajnoki címet nyert francia Trinquet elleni összecsapása volt, ami­kor 4 : 4 után egy közelharc­ban kapott találattal vesz­tett. „Az az egy találat — ha én viszem be, olimpiai győztes vagyok 1.. ” — emlé­kezik vissza ma is kissé szo­morúan a BVSC háromszo­ros magyar bajnoknője. Pedig Maros Magdának nem lehet oka • a panaszra, egyenletes pályafutása már eddig is sok szép sikert ho­zott neki; 1973-ban tagja volt a világbajnokságot nyert magyar válogatottnak, utána háropnszor szerepelt ezüstér­mes csapatban,, egyéniben pedig 1975-ben éppen Buda­pesten volt döntős, ötödik helyezett. — Amikor mór mind ke­vesebb szó esett az olimpiai versenyekről, s közeledett az év vége, önkéntelenül arra gondoltam: vajon milyen he­lyen végzek a magyar ♦por­tolók idei versengésében, Balczó Andrást i

Next

/
Thumbnails
Contents