Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Pásztorok, pásztorok

Nosza, kapjuk csak magunkat, nézzünk hamar utána, él-e még valami régi virtusokból. régi karácsonyi népszokásokból a Tisza közelében. erre, mifelénk, a hevesi vidéken... ? Na. ugyan, a válasz nem is olyan könnyű, és sokan úgy vélekednek : olyanok eleink egykori vidám cselekedetei, mint a régi gúnya, ütött-kopottak, szakadozottak, 1 elavultak, s mindinkább feledésbe mennek.

Ami azt illeti -»» sok ebben az igazság. A gyerekek szeme már akkor is elkeré- kedik a csudálkózáatól, ha arról hallanak, hogy betle- hemesek, vagy — mondjuk — jászolállitás. ami végső soron is, majd hogy nem egyre megy. A most hatodik osztályos kis Kanyó Krisztina például úgy tudja, hogy egyné- melyik tárnái községben. . De jobb, ha ő sorolja:

— Mellettünk, a szomszéd faluban karácsonykor be szoktak öltözni pásztorruhába az emberek, és az ablak alatt mennek énekelve, és köszöntőket mondanak. Erre egy kis kolbásszal, kenyérrel és borral kínálják meg őket. A pásztorok megköszönik. amit kaptak. És egy házzal továbbállnak. Ha megtelt a tarisznyájuk, akkor hazamennek, és kibontják, amit összegyűjtöttek.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár

— És te láttál, már ilyet?

— Nem.

— Na. akkor figyelj te is, meg a többiek is. Amolyan régi népi színjáték a betle- hemezés. és ennek az a lényege, hogy kifordított bundát viselő, bohókás pásztorok járják a falut (egynémely várost is) tréfálkozva, énekelve. játszadozva. Maguk ' készítette jászolt vagy templomot vittek magukkal. és ahogy tudták, előadták a „három királyok" — Gáspár, Menyhért, Boldizsár —, meg a kisjézus történetét.

Ez valami soknak, bizony, nem mondható. Pélyen talán többet tudnak róla. például a 79 éves Kalmár István bácsi, meg Mari néni, a felesége.

— Nem sokat, kedves. Volt valami ilyen, de kiment az már az én fejemből, meg aztán én magam nem voltam részese ilyeneknek. Valahogy úgy volt. ha igaz. hogy ide. mihozzánk a Tárnáról jöttek át. öten-hatan lehettek, földig érő szűrt viseltek, egy kis kápolnát hoztak, énekeltek. mókáztak, megint énekeltek. hogy „pásztorok, pásztorok, Betlehembe..

— Köszönjük, Pista bácsi, de bizony ez valóban nem valami sok.

— Elfelejti azt az ember — kél férje segítségére a 72 éves felesége, akit lány korában Varnyú Mari néven ismertek. — Mi még. a két nővéremmel a fenyőt sem ismertük, mert. szegények voltunk, és nem tellett rá a

/ I

szüléinknek. Emlékszem, egyszer, hogy/ eljött a karácsony, édesanyám mondta, hogy a szomszéd akácfáján van egy szép gallyas ág, de olyan szép. formás, kerek, azt vágatta le, de valósággal úgy kellett lelopni, azután meg becsavarta áganként szép zöld papírba, aminek a szélét szépen rojtosra vágta, hogy az olyan volt. mint az igazi fenyőfa, és kötött rá csillag alakú süteményeket, é; néha diót. fügét is, de jáHMW. december S3., csütörtök

Régi pélyi karácsonyok

ték vagy ilyesmi — nem volt a ml időnkben. Nekem nagyanyám csinált egy rongybabát, azzal játszadoztunk, később meg, hogy nagyobbak lettünk, a bandaházba jártunk.

Régi disco: bandahál, bolhasiék

— Bandaházba?

— Ügy mondtuk. Bandaházba. vagy a fonóba. Lányok. legényék, akik egy bandába tartoztak. Égett a

lampa, mi pedig karácsony estéjén kártyáztunk, dióra, mogyoróra, zsírosat, duráko- sat. Azt, hogy ott lehessünk, meg kellett váltani, két cső fehér kukoricával. Azt a gazdaasszony lemorzsolta, megfőzte. mi pedig eszegettük játék, meg beszélgetés közben.

— Mit játszottak még?

— Játszottunk sokszor bolhaszéket. Az úgy volt, hogy leült egy lány, vagy egy fiú egy sámlira, egy másik meg fogott egy törölközőt, azt összecsavarta, és verte a lány hátát, és közben rákiáltott: — Fordulj, Bolha! Erre, aki a sámlin ült, azt mondta: — Nem fordulok! Nem fordulok, mig meg nem csókol Fekete Kali. ■. !

— Kicsoda?

— Fekete Kali..., vagyis hát, Klári, de mink Kálinak hívtuk, nagyon szép lány volt... Vagy én, Varnyú Mari, va^y más. mert ez mindig körbement, mert mikor a sámli^ ülő megkapta a csókot — ahányat kiszabott — akkor átadta a helyét annak, aki megcsókolta. Azután meg az ö hátát ütötték az összefont törölközővel, neki mondták. hogy pattanj, bolha, fordulj. bolha, és ezzel nagyon jól elvoltunk.

— És mire emlékszik még az egykori szép lány, Varnyú Mari?.

— Bizony, már nem sokra, elhagyja az embert az emlékezet, kedves... Hát volt úgy is. hogy néhányan felöltöztek maskarának, úgy mentek azokba a házakba, ahol karácsonyra disznót vágtak. Akkor kántáltak:

Én is fogtam fülit, farkát.

Adjanak egy darab hurkát!

Leültették őket, adtak neA riport szokványosán indult. Egy ideális családot kerestem; olyat, ahová becsöngethetek karácsony előtt, s életükről. elképzeléseikről kérdezhetem tagjait. Ki is választottam az alkalmasnak látszó, egy három- gyermekes házaspárt. A férj szerelő, a feleség ápolónő; több mint tíz éve élnek együtt.

Egerben, a Csebokszári- lakótelep egyik háztömbjében laknak: csengetésemre gyorsan nyílik az ajtó. Gyer- mekzsivaj és vasárnapi húsleves illata fogad, amint belépek. Nem én vagyok az egyetlen vendég: két régi barát üldögél éppen itt. Jöttöm- re lehalkítják a televíziót, amelyben délelőtti műsor megy.

— Ilyenkor én szoktam főzni — kér elnézést a házigazda —. s néha rá kell nézni a fazékra... Reggel hét órakor már ' talpon voltam, bementem a piacra, hoztam zöldséget, húst.

Nyolc éve laknak az új lakásban: azelőtt a belvárosban éltek szüleikkel együtt, de szanálták a régi épülete* > Aztán jött a három gyerek: Andi tizenhárom éves. Lacika tíz s ,a legkisebb. Tímea négy. Ő most is ott nyüzsöc körülöttünk . elitär; riüsmat s jegyzettömbömre virágot, napocskát rajzol.

kik. De vigyázni is kellett velük, mert huncutok voltak ám, tőlünk egyszer a kemencéből lopták ki a kemencében sülő kolbászt, meg a hurkát.

Most pedig menjünk tovább. Mint a mesékben, ahogy megyünk tovább a történet fonalán, az öregembernél mindig akad egy még öregebb. Pélyen ezt a bácsit Varró Jánosnak ljivják, most koptatja a 89. évét.

Mit tudtak a nagyapák?

— Hát hogy is volt, János bácsi, a régi karácsony?

— Ügy, hogy külön-külön házat váltottunk. A mi bandánk. ez a Hangács véginél lakott, a mostani Attila utcában. hát ez cserélt egy másik bandával. Éjfélig a kártya járta, még a cigány is húzta. Vagy elmentünk a bandaházba, egy banda legény, amiben úgy tízen, ti- zenketten voltunk, egy banda lánnyal, azok még gu- zsallyal, rokkával. A jányok fontak, ügyetlenkedtek, elejtették az orsót. Persze, csak huncutságból. Mert azt egv legény mindig felkapta, és nem adta vissza, csak csókért. .. Szóval, vígan voltunk. esztendőnként fizettünk egv koronát, és mi azért hú- zattuk, táncoltunk a bandaházban. Még bort is vittünk, de a magáét mindenki eldugta. lopva meg-meghúzo- gatta, mígnem egyszer csak észrevettük, hogy mindnyájan jól be vagyunk káfol- ra... !

Hát ilyen volt régen a szegény ember karácsonya. Vidám, és békés. /Most is ilyen legyen, meg mindig, az emberiségnek.

Akinek meg kedve tartja. ,cifrázza kj ünnepekre a háza kapuját, ahogy régen kicifrázták: Gáspár. Menyhért. Boldizsár, meg a dátum.

19 — G+M -B — «0.

Valahogy így. De nem ez a fontos, mondom, hanem a vigasság. békesség. Ennél jobbat a mi nagyapáink se tudtak, és úgy lesz jó. úgy legyen, hogy az unokáink unokái se tudjanak.

A ház - asszonya sem nézi jó szemmel újságírói „felszerelésemet”, kínosan feszeng megérkezésem óta: kínál kávéval, itallal. Nagysokára mondja ki. amit a fél je nem említett, amikor a látogatásban megegyeztünk: az igazság az, hogy már két éve elváltak. Nem verték ugyan nagydobra. de már nem házasok. Meglepett arcomat látva — miközben a férfi a konyhában tesz-vesz — folytatja;

— Nem mehetett igv tovább. Másfajta emberek vagyunk. nem egyezik a véleményünk. Nem volt különbül régebben sem, csak hét jöttek a gyerekek. Megéltünk volna persze így is. csak hát nem segített semmiben és sokat ivott. Mióta elváltunk, minden megváltozott. Most már többet törődik a családjával, elviszi a kicsiket ide- oda. bölcsődébe, moziba, s néha még főz is. Ez sokat jelent, mert én is dolgozom, ráadásul három műszakban, s kimerítő a munkám. Igazán nem kell nekem több. csak annyi, hogy ha fáradtan hazajövök, segítsen. Ha megosztjuk a feladatokat, minden könnyebben megy. Most az akkortájt beadott igénylésemre kiutaltak egy kétszobás lakást. Itt a lehetőség > különköttözködésre. Most nem tudom, mii tegyek. Nekem igazán nem a papír száA harmadik karácsony

Messze szólította hazájuktól a kötelesség azokat a fiatalokat, akikkel a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Karán beszélgetek. A legfiatalabb szocialista országok első magas képzettségű szakemberei lesznek ők. és ha befejezi ka tanulást, Etiópia és Dél-Je- men mezőgazdaságának minden nehézsége a nyakukba szakad. Rendkívüli szorgalommal készülnek üzemszervezői hivatásukra. Girmái Solomon elsőéves. Gebeyr. nesh Walelign (ő az eg- a len nő), Lemessa Woga, G+- shainbeza Tefera. Tesfaye Bekele, Nadew Tolla, Dilbi Sheh Ali és Salim Abdullah második éve koptatják a gyöngyösi padokat. Ez lesz a harmadik karácsonyuk Magyarországon.

— Milyen volt az első?

Dilbi: Az elsőt észre sem vettük! November 13-án, pénteken érkeztünk Magyar- országra, még 1978-ban. Az első évet nyelvtanulással töltöttük Debrecenben. Van közöttünk, aki otthon tanár volt, van egykori tsz-tag. és dolgozó is. Egyetlen közös vonásunk, hogy mindannyian beszélünk angolul. Az angol segítségével kezdhettük el a magyar tanulását is. de negyven nap alatt még nem jutottunk el olyan fogalmakhoz. ,minl a karácsony.

Lemessa: Nálunk. Etiópiában is ünnep a karácsony, de más időpontban tartjuk. A mi naptárunk otthon nyolc évvel és nyolc nappal korábbi időpontot mutat, ezért is nem számítottunk Debrecenben az első karácsonyra. Etiópiában csak a világlátott emberek állítanak karácsonyfát. ők is műanyagból. Vidéken csak az ajándékozás, az összegyűlő család és a háromnapos munkaszünel ielzi az ünnepet.

Salim: Én dél-jemeni vagyok. mohamedán: Budapesten hallottam először a karácsonyról.

Lemessa: Arra emlékszem, hogy borzasztó hideg volt! Etiópiában is van tél. egyes

mit: együtt maradhatnánk, ha valóban megváltozna.

T- Nem látom még tisztán, mire jutnék, hogyha különköltöznék. A gyerekek érdekeit is nézni kellene. Még nem tudom. Dönteni azonban muszáj. ..

Közben visszaérkezik a férj, nagy lendülettel, mosolygósán: dicséri a főztjét Felesége zavarba jön. hirtelen másra tereljük a szót. A kezdetre, a házasság első éveire.

— A húgomnak udvarolt, de végül én mentem hozzá, akkoriban nem volt semmink. mindenünket saját erőnkből szereztük.

— Igen, így volt — folytatja a férfi —. nem volt, ahonnét támogatást várjunk, Fiatalon jól menő futballista voltam, sokan ismertek, de a sportot abba kellett hagynom. Jó szakmám van. de sohasem akartam kiemelkedni. Amit elértem, azzal elégedett vagyok. Amikor letettem a szakmunkásvizsgát, még fővárosi kiállításra is elvitték a gépet, amit akkor készítettem. Még személyesen Kádár elvtárs is kezet fogott vetem... Most a harmadik munkahelyemen dolgozom: itt megbecsülnek. Sok a barátom, ismerősöm.

S mig a felesége a gyerekek után néz, valamivel halkabbra fogja a szót:

B. Kun Tibor

* » *

„Aláaknázott” életek

Együtt maradnak-e?

A gyöngyösi diákok: Girmai Solomon. Gashainbeea Tefera. Dilbi Sheh Ali, Salim Abdullah. Nadew Tolla, Tesfaye Bekele, Gebeyanesh Walelign, Lemessa Woga.

(A szerző felvétele)

magashegyi falvakban még a plusz három fok is előfordul! Havat itt láttam először, nem is tudtam, mi lehet az — azóta már a mínusz húsz fokot is kibírtam.

Tesfaye: Azt már itt szoktuk meg Gyöngyösön. Nagyon nehéz volt elsőnek lenni: gondolják el, ha csak annyi változás lenne az életünkben, hogy új pénzzel, ismeretlen árakat kellene fizetni — már az is nehéz! Debrecenben megtanultuk folyamatosan rakni a szavakat; itt előadásokat kellett követni magyarul. Szerencsére Gyöngyösön is tanuljuk a nyelvet, Berecz Endrévé segítségével, és a Ma- §!var Népköztársaság rövid történelmével is megismerkedünk. Az egyetlen élő kap- csolat hazánkkal a levél. Teljesen magunkra lennénk utalva, ha nevelőtanárunk.’ dr. Posztor Imre nem lenne ..anyánk helyeit apánk”. A többi tanár is: nincs olvan kérésünk a tanulással kapcsolatban. amelyet ne teljesítenének.

— És milyen változást hozott a második karácsony?

Gashainbeza: Nekem a?

szinte az igazi volt. Aligkét- harom hónap alatt összeba- rátkoztuhk a szobatársam- ■wal. Vaszily Miklóssal, és szüleivel is. amikor itt jártak. Tavaly ilyenkor n iluk vendégeskedtem, a Miskolcihoz közeli Hányban. Nagyon szép ynlt.jrz ünnep,»• utána pedig kirándulni jártunk Aggteleken is voltam, sohasem láttam még olvan szé. pet. mint a Baradla-barlang

Nadew: Én nváron voltam magvar családnál Szili Józsefeknél töltöttem öt na- Ppt Pécsett. Nagyon szén vidék es melegebb is. Most p hívtak hogy telítsem náluk az - ünnepeket, de még gondolkodom . mint Gebevunesh is. hogy .tűi . sok idő esne k> a tanulásból —. mert vizsga- időszak van. öt vizsgával.

Gebeyanesh: Az itt maradóknak tavaly a kollégiumban rendeztek ünnepséget

fenyőfával, ajándékokkal. De még annál is jobban

esett, hogy a közel lakó évfolyamtársak is bejöttek tin. nepelni egy pár órára.

— Milyen emlékekkel búcsúzik az idei év?

Salim: Végre hazalátogathattam. két év után. Visszafelé egy kicsit késtem: három hetet. Pont akkor kellett visszatérnem, amikor a legtöbb zarándok Mekkába indult Két hetet várakoztam, végül Kuwaiton, Szírián keresztül tértem vissza — előny, hogy az én útlevelem csak Izraelbe nem érvényes.

Girmai: Az én legnagyobb élményem, hogy megnyertem a gólyabáli férfi-szépségversenyt !

Nadew: Dolgoztunk a nyáron. a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban, illetve Gyöngyöspatán, Nagvrédén a termelőszövetkezetben.

Dilbi: Ez volt az az év, amikor kialakultak kapcsolataink. összebarátkoztunk például a gyöngyöspatai ifjúsági klub tagjaival, sok időt töltünk együtt. Eljártunk a nyelvgyakorlók gyöngyösi klubjába is. beszélgettünk y/. angolul tanulókkal, — de valahogy abbamaradt. Kirándultunk Budapestre, megnéztük a Parlamentet,

,voltunk a bárban ...

Nagy nevetés:

Gebeyanes: A várban!! Én Gödöllőn Mulissa barátnőm-* nél voltam, aki átiratkozott a gödöllői egyetemre. És az ő tapasztalatai alapján is mondhatom: csak a tanulás és a honvágy nehezíti az ittlétet —. mert mindenki segít. mindenki tenni akar értünk. És éz nemcsak karácsonyi ajándék, hanem a mindennapoké,' és ezt magunkkal visszük majd.

Ivőhidi Imre

— Csak hát neki semmi se jó. Igaz. néha kicsúszik a számon eg.v-két vaskosabb szólás, de hát mit tesz az. Persze, én optimista vagyok, sohasem volt úgy., hogy vá- lajiogv né lett volna. Majdcsak túlesünk ezen is. Igyekszem. hogy • jóra forduljon rriinden. mert' szeretem a családomat. Tudja, nem akartam én semmi lenni, csak azt akarom, hogy megéljünk.

Immár felváltva ülnek mellém a székre, de hasznos lenne egyszer — gondolkozom közben —. ha itt nemcsak jelenléteimben válna „igazmondóvá” az a szerencsétlen bútordarab. Mig a férj kimegy, most az asszony következik:

— Az előbbire visszatérve a legnagyobb tüskét bennem az hagyta — ma sem tudom elfelejteni —, hogy házasságunk ötödik esztendejében rájöttem. hogy még mindig viszonya van a húgommal. Nem tudtam kiheverni ezt az ar- culcsapást, azóta minden mozdulatomban, szavamban benne van. Ha mégis valamiért gondolkodom, ha van. ami visszatart, az a gyerekek jövője. Nekik apa kell.

Végre együtt is varinak egv kis ideig a konvha és a gyermekszoba közötti sietős utak között. Vendégváró, szíves embereknek tűnnek, hiszen ez alatt az egv-ké1 óra alatt is, míg itt tanyáztam benéztek néhányan; szomszédok. rokonok, s mentek is tovább. Közös életükről faggatom most őket.

— Mióta együtt vagyunk •annte mindig részleteket fizetünk. Égy-egy kézitáskával indultunk annak idején, s

ennyire jutottunk. Kettőnk fizetése együtt úgy nyolcezer forint, de még így sem mondhatnánk. hogy elégedettet« vagyunk. Az lenne a jó, hogy ha a gyerekek mindent megkaphatnának. Persze. azt mondják, hogy, minél többje van az embernek, annál többre vágyik. De hát most, karácsonyra is KST-kölesönt kellett fel’ enni, hogy mindent meg tudjunk vásárolni, amit szeretnénk.

— Színház, mozi. olvasás?

— Kevés időnk van rá. Inkább csak a televíziót nézzük. Nekem — folytatja az asszony —, ha éjszakás vagyok. kezembe kerül egykét krimi. Csak azokkal bíbelődő^ szívesen. Színházban tavaly voltunk egv gyermekelőadáson. Mit is láttunk? Azt hiszem, a Ludas Matyit. . Ügy emlékszem, jó volt. A férjem kevésbé szereti sz

ilyesmit.- Moziba kétt e

eljutunk De hát sok 9 vendégünk, meg hát a gvere- kekkel is törődni kell. Most

meg közeledik a kara v.

Most egvCift ünnepeljük. De m lesz később?

Egy pillanatra egyn^sr* néznek, az egyik összeszorított szájjal, a másik félős- nevetősen. A legkisebb itt bóklászik körülöttünk, kis kötényt kért az anyjától, gazdasszonykodik, illeti masát.

Most egv perc hallgatás. Boldog, vagy szomorú les* ez az ünnep itt, K -éknálf Nem tudorh. S most azt sem, hogy ki számára mit is jelent itt az a kék madár, a mesebeli szárnyas. ..

Gábor László