Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
DE JÓ, HOGY ELJÖTTÉL Szia, Szünet...! — Szoktatok-e köszönni a szünetnek? — Nem. — Talán mert nem szeretitek? — De igen...! — És mit mondanátok, ha mégis köszönnétek? A sok kis szőke, barna, fekete ember — a szokatlan kérdést követő rövidke bizonytalanság után — már benne van a játékban, csillogó szemmel fújja ki-ki a magáét a Hevesi Körzeti Általános Iskola kollégiumában. — Jó napot! ■ — Csókolom... — Szia, de jó, hogy eljöttél! Beszélnek, kiabálnak, nevetgélnek a gyerekek, ki-ki a maga módján ad hangot annak az érzésnek, amit az immár küszöbön topogó, két hét szabadságot hozó téli szünet vált ki belőlük. Hatodikosok és nyolcadikosok — gyerekemberek. Várakozók, elcsüggedni és örülni pillanatok alatt képesek, aranyosak, kedvesek. Es mert csintalanok is, hiszen mindenekelőtt gyerekek, nem akar elülni a zsivaly, mindenki egyszérre mondja, milyen terveket épített a téli szünetre, marad a szokásos iskolai forma — annyi könnyítéssel, hogy nem osztályzásra megy, és hogy ez a „dolgozat” teljesen önkéntes —, beugrálnak a padjaikba, és írni kezdenek. Röpke néhány perc — már el is készültek. Ért a télen otthon fogok lenni. Majd szánkózni, hógolyózni fogok a testvéreimmel. Néha-néha a tévét is fogom nézni, kedvenc könyveimet olvasom. Segitek majd a szüleimnek. Nemsokára itt a karácsony, ez a szeretet ünnepe. Szüléimét és testvéreimet ajándékokkal lepem meg. hogy örüljenek. Németh János. A következő kis mű szerzője névtelen, elfelejtette a nevét az irkalapra írni. Jó lenne, ha sok hó esne, lehetne szánkózni. Ha mégsem esik hó. akkor tevét nézek, vagy olvasok. Jó lenne megtanulni korcsolyázni is, csak nincs olyan hély, ahol lehetne korcsolyázni. De azért mégis jó lenne, ha egy korcsolyát kapnék karácsonyra. Lehet, hogy a család el fog menni Szentendrére — írja szép betűkre törekédvé Vasas Anna. — Ha nem megyünk. akkor kint fogok játszani es szánkózni az udvaron. Mindennap segíteni fogok édesanyámnak takarítani. .. — itt kissé óvato- sábbra vált a hang — szeretném. ha ezt a programot he is teljesíteném. Kakuk Tibor a nyolcadikosok némelyikét már jellemző komolysággal írja a levélét: En a téli szünetben A tízezredik a Hatvani Galériában Hétfő este. Enyhe izgalom a Hatvani Galéria előcsarnokában. Várják a pódium- műsor szereplőjét, Bitskey Tibort. És várják a galéria idei tízezredik vendégét, akinek az áfész igazgatósága értékes könyvcsomagot ajánlott fel. Kisvártatva meg is érkeznek. Előbb a Jászai-dijas művész, majd a tízezredik látogató, éspedig Kocsis István könyvtárigazgató személyében. Stílusosabban nem is sikerülhetett volna a dolog. Könyvek a könyvtárosnak. Bitskey adja át a műsor végeztével. Aztán ez is megtörténik, lelkes ováció közepette. Majd a „tízezreikhez” fordulunk. — A szerencsecsomag mellett mit értékel leginkább a galéria idei munkájában ’ — Borbás Tibor szobrász- művész markáns anyagát, amit az ősszel láttam. Meghonosodott formaként pedig a most nyitva tartó tájkép- biennálét. Izgalmas és fontos ügynek tartom az egész település szempontjából. Pár 1980. december 24., szerda hétre kissé az országos érdeklődés fókuszába kerül Hatvan, — Es mit vár a galériától az új esztendőben? — Lényegbe vágó kérdésnek tekintem a látogatóutánpótlás. az értő. friss generációk fölnevelését. Ezt az utat kell tovább taposni a galériának, és az ügy sikere sokban múlik a két intézmény,' a könyvtár és a képtár együttműködésében. Van bőrdíszműves gyermekkörünk, ezt összefogva, más műfajokkal gya- rapíthatnánk, mint például az agyagformázás, túzzo- máncozás. E szakköreink szellemi háttere lehetne a galéria illusztratív tárlataival Egyébként időközben elkészült könyvtárunk művészeti könyveinek, diaképeinek füzetkatalógusa, amit szívesen ajánlunk fel az 1981-es galéria-program hatékonyságának fokozására. Kikölcsönözhető munkáinkat mind a rajz szakos pedagógusok. mind a galéria- látogatók haszonnal forgathatják. .. Bízzunk benne, hogy a szerencsés „tízezredik” javaslatából valóban értékes egyezség születik a városban. Imi nem hiszem, hogy menni fogok valahová, otthon fogok maradni. Ami munka lesz, azt majd megcsinálom, mert csak egy testvérem van, az is férjhez ment, tehát magam maradtam. És majd barkácsolni ts szeretnék, és szánkózni is jó lenne, ha Zárónkon lenne domb. És most Berta János ök- lömnyi betűi. A téli szünet 2 hétig tart. Ez idő alatt szeretnék sok, hasznos dolgot csinálni. Fontos. hogy minden gyerek so. kát legyen szabad levegőn, ennek szellemében, ha lesz jég, mindennap fogok korcsolyázni. A barátommal hógolyózni szoktunk, másik két társammal pedig iírrepu/ötér- makettet készítünk. Deák Andrea címet is ad kis munkájának: Téli terítem Elterveztem, a téli szünetben sokat fogok játszani a finom, ropogós hóban. A Százszorszép Színház rádiójátékait hallgatni fogom. Zárónkon a szünetben vetélke. dót is terveztünk, ami vagy szellemi, vagy ügyességi lesz. A fenyőfát is én fogom díszíteni, és akkor élőkerülnek majd az ajándékok... Kis halomban sokasodnak á levelek. Ahány irkalap, annyi vágy, annyi elképzelés. A gyerekek, miközben írnak, szélesre tárják vágyaik. terveik belső lelkivilágukban fogant kis kapuit. S ha már megnyíltak ezek a kapuk, ki is lehet száguldani rajtuk, ki a kollégiumból, az iskolából, ki a szabadba, tiszta levegőre, a téli szünet két hétre mért megannyi örömére! Vélném, ezzel be is fejeztem a kedves kis munkák csokorba kötését, de egy kis kettétépett füzetlap kicsúszott a többi közül. Kökény Sándor, nyolcadikos gyerek írta. Mi egy házban 15-en lakunk. Testvérem 6 van, én magam a 7. Közülük kettő megnősült és 3 férjhez ment. Én, mikor hazamegyek a téli szünetben, tévét nézek, szánkótok, segítek.. Mi általában otthon tartjuk a karácsonyt. és mindig megünnepeljük Apukámat is, mert neki karácsonykor van a születésnapja. Szívesebben vagyok otthon, mint bárhol. Mert szeretem a szüléimét. B. Kun Tibor A SZÍNHÁZI MAGAZIN — Ben kő Tibor műsora — kissé színházi műhely is, mert a beszélgetések formálódó rendezői és színészi tervekkel függnek össze. Legutóbb szó esett Az ember tragédiájának felújításáról. Gobbi Hilda „2800 féle dolgáról”, A Fővárosi Operettszínház bemutatójáról, a Chi- cagóról, a IV. Henrik két estére bontott előadásáról, a tatabányai Bányászszínpad terveiről. Most csak két kísérletről A békéscsabai Jókai Színház művészei felkeresték a város általános- és középiskoláit azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a magyar irodalmat tanjtó tanároknak. Egy héten át 38 művész járt kilenc általános és hét középiskolában. Az, hogy milyen korok költői szerepeltek a műsorokban, a riportból nem derült ki. pedig ez nem elhanyagolható kérdés. Az ötlet és a vállalkozás tiszteletreméltó, még akkor is, ha a háttérben fiatal színházlátogató közönség szervezése volt a cél. A kérdés azonban az, hogyan kapcsolható össze a tanár és színész munkája, hogyan válik a vers vagy próza valóban maradandó irodalmi élménnyé, hogyan illeszkedik mindez az iskola meglehetősen zárt életébe, az irodalmi fejlödésfolyamat szemléletes ábrázolásába. A századforduló irodalmát, Reviczky és Ady költészetét már ismerő tanuló fejében nagy átrendezést követelne egv olyan rendhagyó irodalomóra. amelyen a színész Balassi- vagy Csokonai-ver- seket mondana. Nem tudom, célt ért-e az a törekvés, mely különböző művelődési házak nagytermébe gyűjtötte össze az arra érdemes, vájt fülű tanulókat? Más egy irodalmi matiné hangulata és ismét más egy tanítási óráé. A tanulás nem majális, hanem erőfeszítést igénylő szellemi munka. Ne fosszuk meg a gyerekeket ettől, ennek sikerétől, esetleg sikertelenségétől. Mivel az irodalomtanár célja nemcsak a tanítási anyag számonkérése. hanem az irodalom megszerettetése, s ebben a munkában valóban nagy segítségére lehet az előadóművész, a remekművek világában élő színész. Az ember tragédiájának színpadi útja Paulay Ede óta közismert, ezért is mondhatta Lengyel György, hogy a Madách Színház nem divatnak hódol, amikor bemutatóra készül. A Tragédia sikere csak akkor biztosítható, ha van színész, aki képes átfogni egy színszerúségében is roppant bonyolult drámát és van színházlátogató közönség, amely képes megérteni egy nagy költői álmot. egy magányossá vált költőnek az emberiség történetéről és pusztulásáról vallott nézeteit. Madách müve középpontjában a haladásért, a felemelkedésért, a társadalmi igazságosságért küzdő ember áll. Ez a küzdés emeli fel az embert és teszi valóban emberré. Újszerű az a rendezői felfogás, amely Ádámot és Lucifert nem ellentétpárként, hanem egy közös szándék megvalósítóiként fogja fel. S ha a színészek hűségesek maradnak Madách törékeny jam- busaihoz. ha nem fáradnak el. a siker nem fog elmaradni. O A BATSÁNYI ÉS KAZINCZY — Sumonyi Zoltán drámája — társadalmi fejlődésünk egyik legvigaszta- lanabb korszakába vitte a hallgatót. A kor. a XVIII. század utolsó évtizede, I. Ferenc abszolutizmusa, az elbukott remények és a megtorlás évtizede. 1794 nyarán. Martinovics vallomása alapján letartóztatták ^ jakobinus összeesküvés 51 feltételezett réseti vevőjét, szeptemberben Batsányit, utóbb Kazinczy!. Nem vettek részt az összeesküvésben, de olvasták a titkos társaság kátéját. Ez már önmagában felségárulás volt. A dráma középpontjában sányi Kassáról hozott magával, benne a káték és egy Rousseau-fordítás. A táskát a policáj emberei Kazinczy íróasztalén találták. így természetes bűnössége. A lassú ütemű ' történet legfeszültebb része az a pillanat, amikor Batsányi megköszöni, hogy csak egy évre ítélték. Ekkor mondta Kazinczy! „Inkább szégyellnéd, semmint megköszönöd. Az én fogságom 8—10 évre szól csak. a te kegyelmed sírig börtön". Kazinczy 1804-ben szabadult a kufsteini várfogságból és nyelvújító mozgalmával egy másfajta forradalom vezetője lett. Batsányi 1797-ben ugyan kiszabadult, de Linzben élve hiába írta német nyelvű müveit a Habsburgok félreállítá- sáról, a feudális monarchia avultságáról, még gyér számú olvasóira sem tett különösebb hatást. Sumonyi Zoltán drámája hiteles ábrázolása a reménytelen éveknek és Kazinczy igazának, tanulsága azonban az, hogy amíg nincsenek meg a társadalmi osztályok egy forradalom keresztülvitelére. addig minden jó szándékú törekvés csak álom és bukásra van ítélve. Ebergényi Tibor A legjobb kirakatrendező: Dudás József A Magyar Reklámszövetség minden évben meghirdeti a versenyt az „Év dekoratőre" cím elnyerésére. Egész évi munkája, eredményei alapján nyerheti el ezt a kitüntető címet a legjobban dolgozó dekoratőr. Az idén Heves megyei siker született. A .szövetség Dudás Józsefnek, az egri áfész dekoratőrének ítélte oda az év dekoratőre címet. Dudás József a tavalyi prágai nemzetközi kirakatversenyen második helyezést ért el. a szegedi országos versenyen első helyezést szerzett. Megyei vetélkedő- lön három ' ízben ért el kimagasló eredményeket. Az év dekoratőrét megválasztották a reklámszövetség dekoratőr szakbizottságának tagjává is. Szikszói Károly rajza Háromkirályok in. Az újonc kipirult szemei csillogtak és — vesztett. Nem véletlenül, mán az arcáról le lehetett olvasni, mi van a kezében. — Hagyjuk abba? — kérdezte Mihály szakaszvezetö tizenegy felé. — Nem! — sikoltott fel a férfivé avatandó mama kedvence. — Nem! Addig játszunk. ameddig bírom. Még van pénzem! — Hát — mondta bizonytalanul a szakaszvezető De a helyzet nem változott. Bizonyos helyeken eja nevezíx tanulópénznek. Az idő azonban múlt. Mi hál v az órájára nézett. Raffael a kiürült pálinkásüvegre. majd a demizsonra; alig egv fél óra, és megjön a váltás. — Még! — sivalkodott Gáborka —. ma karácsony van. és akármit mond a szakaszvezető elvt... — Maga csuklik — mondta Mihálv — fogja be az orrát, és nyeljen hármat, az löt tesz. A nagyapámtól tanultam . .. — Folytassuk — mondta mesátalkodbttan az újonc — Aztán észbekanott: a feljebbvalóhoz beszél. — Tetszik tudni, rólunk karácsonykor az anyukám, amikor megsütötte a bejglit, és a húgomnak ... Negyven az alap... Szánalmas volt. Mint egy üldözött nyuszi, két kopó között. — Na. ió — mondta Mihály, de ez az utolsó. Te osztassz, haver. — Kétszáz az alap — csuklotta Gábor. Ratfael ekkor ránézett Mi- hályra, mint. aki cimborája arcáról akar leolvasni valamit, de Mihály máris állta a kihívást és nagyobb címletű bankjegyeket vett elő. Az asztalon halomban hevert a pénz. — Helyes — mondta magában és ő is csatlakozott. S ekkor újra ránézett Mi- hályra, pedig sohasem szokott játék közben ránézni. — Aztán némi töprengés után lábát bal felé fordította, s leadta azt a bizohyos jelt.’ amely azt szokta jelenteni, hogy ütött a szeneslegények, hordárok, csaposok utolsó órája. i A szakaszvezető fölkapta a fejét, és talán életében elő- szőr nem tartotta be a játék egyik alapkövetelményét: valamiféle érzelem tükröződött az arcán. És nem akármilyen érzelem: ádámcsutkáján fel-alá kezdett járni, s szeme úgv villant Raffael- re. mint. aki a következő pillanatban a torkának ugrik. és megfojtja ezt a disznót.’ De az öregkatona állta a pillantását. Csak az ajka körül játszadozott valamiféle derűs aunvoros elnéző mosoly. S Msäiy megeriette ... Raffael boszorkányos gyorsasággal, de tőle talán kissé szokatlanul hosszú ideig keverte a lapokat. Közben többször is emelt, visszafordított. majd újra megpörgette a kártyát. Azután osztott. Az újonc egyenként emelte fel a lapokat. Az első után megrebbent a szeme, a másodiknál elmúlt a csuklása, s a harmadiknál a megváltás földöntúli gyönyöre terült szét a képén. — Hüm-hüm — mormolta a szakaszvezető gondterhelten, és nem növelte a tétet. Raffael igyekezett befelé vigyorogni — a legelőkelőbb rulettkaszinókban nem lehet ilyen fegyelmezett fapofát látni. — Ez van! — mondta fanyarul. — Teríts! S ekkor az újonc kivágta a lapokat: három király volt se több, se kevesebb: három király, mint a mesében; aminél csak a három ász lehetne nagyobb, de ilyesmi még a mesében sincs. — Három király — köíöl- te ünnepélyesen Gábor, mintha a többiek nem látták volna. — Három király — tette még hozzá a nyomaték kedvéért, és a boldogságtót meg a részegségtől elbőgte magát. — Mit nyavalyog itt? — mordult rá a szakaszvezetö. — Katona maga. vagy szúz- lány. vagy mi a jó isten haragja? Söpörie be a dohányt, aztán kapja össze, mert úgy hallom, megjöttek a felmentő csapatok. Kintről, a havas téli éjszakából egv terepjáró gépkocsi esvre erőteljesebb dübörgésé Hallatszott... fVÉGJü ____. A
