Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
Csak cukkoljuk egymást Egy házasság tragikus vége és hogyan lett bizonyíték egy telefonhívásból Pária. Ügy hangtik, mint valami rimregény, pedig valódi rendőrségi hir: egy fakírnak kell«tt volna visszaszerezni a férj számára a felesége vonzalmát, akivel már nem értették meg egymást, és ez az új szerelem 10 ezer frankot (4000 aVá.ici frankot) ért. Ki is fizették, de ezzel még nem vagyunk a rendőri hír végén. Sót, még csak moat kezdődik. Ment hát mire nem hajlandó egy férj, aki nem akar válni —, miféle szörnyűségekre képes egy fakir! Odo Mognou toulousi építési vállalkozónak minden sikerült, amibe csak belekezdett. Több mint íio évvel ezelőtt kőművesként kezdte, és ifjú felesége. Maria megkönnyítette számára a nehéz kenyérkeresetet. ^ Végül is Mognou önállósította magát, több villát épített, aztán kiadta őket, és magának is épített egyet a Riviérán. A házaspár két fiának is minden sikerült, hamar önállóak lettek és megházasodlak. Szóval nem volt többé gond. lgv látszott kifelé. A valóságban Odo Mognou, ahogy tollasodon, úgy lett egyre elviselhetet- ■ (énebb. Annyira féltékeny és kibírhatatlan lett, hogy Maria harmincévi házasság után Ott akarta hagyni. Tavaly rendkívül heves összetűzéseik voltak. Mog.nou válásról hallani sem akart. Sippen ekkor olvasott egy kis- hirdetést. amelyben ez állt: ..Monsieur Gontram visszavezeti Önhöz a szeretett lényt." Hát nem éppen ilyen az ö esete is? Ezt a Monsieur Gontramot a valóságban Hildebert Yatounak hívták, az Antillákról származott, mágusként és jósként műkő i'ítt, s abból élt, amit azok az ügyfeléi adtak neki, akik azt akarták, hogy belelásson a lövőjükbe. Yatounak, a fakírnak nevezték, és a rendőrséggel is volt már dolga. A cselekmény: csalás. Ilyennek is lehet látni a jövőbelátást. Mindenesetre kellett, hogy valamilyen flúdium áradjon Yatouból. különben Mognou, az építési vállalkozó nem adott volna neki 10 ezer frankot, hogy szerezze vissza Maria vonzalmát. Maria azonban otthagyta a családi fészket és átköltözött Toulouse egy másik negyedébe. A fakírnak be kellett ismernie, hogy teljesen kudarcot vallott, és megmondani a férjnek, hogy semmi remény az asszony visszaédesgetésére. Nem tudjuk, ki mondta ki ekkor először a „likvidálás” szót, Mognou szabadságra ment a Riviérára. Amikor hazatért, a „munkát” még nem végezték el, De egy újabb békítési kísérlet is dugába dőlt. Maria el akart válni, és egyedül élni. Nem sikerült. A fakir, akit a megbízója hajszolt és Maria lakásának kulcsával is ellátott, elvégezte a „munkáját”. Csak négy nap után fedezték fel a szomszédok Maria holttestét. Késszűrásokkal ölték meg. A detektívek gyanakodtak a férjre, de megdönthetetlen alibije volt. A rendőrök már kezdték azt gondolni, hogy egy betörő követte el a bűncselekményt, de azért még egv házkutatást tartottak Mognounál. Amint ott esetleges bizonyítékok után kutattak, megcsörrent a telefon.* A fakir volt. „Monsieur Mognou” — mondta — „a szerződést teljesítettem. most már fizetnie kell." Amint mondani szokták, úgy hangzik, mint egy krimi, de mégis ez volt a bizonyíték. amit' a detektívék nem találhattak meg. Mognou bevallotta, hogy miben állapodtak meg. és a lakirt is őrizetbe vették\t (Ford,: Zentai Dénes) Lehoczky István: Odalgó Es Újra ritmusokba szedve kopogva-topogva mint akinek van kedve belefeszüliik a hámba. Makacsul rejtett fegyverekkel rongyokba bugyolált törökkel bokszerckkcl dekára mérem a halált. Verbőcxy Antal: A feleségem tegnap este is visszalopta ágyába a srácót föléhajolt s csak annyi látszott arcán: a szunnyadó tökös álmában jelenleg üstökös s módjában, hogy a kísérő csóva glóriát fázzon anyjának óv (A többi szentségtörés. Legenda: A Szerelem. A Szabadság. A Rend,) Cseh Károly: Tanyák Elhagyott utak Lehasadt ágak — Csúcsain apró rügyei. a sárbt pislogó tanyák s mint a fatörzsbe illított fejsze az utolsó kilométerkőül, dérméd a madár (Fotó: Die Zeit im Bild) Gondolatok önmagunkban nehéi megtalálni a boldogságot, máshol viszont nem lehet. (Chamfort) A hálás kutya többet ér, mint a hálátlan ember. (keleti mondás) Különös, hogy milyen nehezen keletkezik visszhang a legüresebb fejekben. (Lee) Az ember egyszer ét! És talán elég Is... (J. R. Kowalczyk) Az egoizmus konzervál! (Kreeia P.) Aki a boldogságot keresi, olyan, mint a részeg, aki nem talál haza, pedig tudja. hogy van otthona. (Voltaire) A férfiak egyetlen tehetsége az. hogy nagyon tudnak szeretni. Igaz, hogy nem mindig, nem hűségesen, nem gyakran és nem sokáig. (G. B. Shaw) Mostanság a fiatalok azt hiszik, hogy a pénz minden. Amikor felnőnek, megértik, hogy ez valóban Igaz. (Oscar Wilde) Nem találták helyén a szeget... Bonyodalmak egy ereklye körül A tényállás röviden a következő: fél esztendeje volt egy aránylag róssz állapotban lévő hidunk egy viszonylag jó állapotban lévő I. F. J. monogramos szegeccsel. És íme, a mai egyenleg: van egy újjávarázsolt Szabadság-hidunk, a szegecs viszont szőrén-szálán eltűnt. De miért fontos nekünk a hídon található sok ezerből éppen ez az egy darab? A választ megtudhatjuk Biczó Tamás tavaly megjelent „Budapest egykor és ma” cirrtű könyvéből: „A Szabádság-híd kórábbí neve Ferenc JózseMlíd, minthogy az első szegecset az uralkodó ütötte be távvezérlésű elektromos kalapáccsal. a Fővámház előtt felállított dísztribünről.” Ezt annyiban helyesbítenünk kell, hogy nem az első, hanem az utolsó szegecset ütötte be Ausztria császára és Magyarország apostoli királya. Az átadási ceremóniára a milleneumi ünnepségek keretében, 18%. október 4-én került sor. S ami a továbbiak szempontjából még ennél is fontosabb: a szegefcs színezüstből készült. A korabeli sajtó egyébként így írt az ünnepélyes aktusról: „Most, Dániel Ernő keréskedelemügjd miniszter arra kérte — miután I. Ferenc József ismét hozzájárult. hogy nevét viselje a híd, s felolvasta az alapító okiratot-—, hogy nyomjon meg egy, az asztalon elhelyezett gombot, hogy ezzel az utolsó szöget bele ver- je a hídba. A király erősen mégnyomta a gombot, mire a híd felől sistérgés, majd koppanás hallatszott: az utolsó szög bele volt vervé a hídba. A gomb ugyanis villamos vezetékkel megoldásom valamelyik magazinban, hogy az NSZK-ban is mi vagyunk többen. Ott a lakosság ötvenkét százaléka hord okulárét, s ezzel számomra, aki magam is két szódásüveg vastagságú dtoptriás nagyítót hordok a szemem előtt, mintegy helyreállt a teremtés igazsága. Nincs olyan távol, hogy ne emlékeznék, ' miképpen csúfoltak társaim a suliban, amikor még csupán legfeljebb ab- .labiivegnél alig vastagabb szemüveg illeszkedett piszének Is mondható szaglószér- vem nyergére. Én voltam a szemüveges kígyó, a vaksi hólyag. aki se futball• '■apuba, se úszómedencébe nem való — egy szemüveg az én- tivilághan azt jelentette. hogy tornából is egykönnyen felmentették az embert Engem már régen nem zavar n szem üveg: az előnyeit igya' ".ein élvezni ét nem a hátrányait. Ha Szemüvegesek szemüveg van rajtam, soha még pucéron séM érzem maga m meztelennek: van rajtam legalább egy, igaz, diszkréten átlátszó darab, em- bervóltom egyik félreérthetetlen jegye, melyet ha akarok, hát leveszek, ellentétben például a pápaszemes kígyóval, akinek a természet ragasztotta oda az okulárét. Az ember könyveltem el magamban, optikus lény. mert immár fél évezrede feltalálta a szemüveget, s csak néha borzadok el. laikusként orvosi '•önyveket is olvasva hogy a szemüveget ti medicina latin tolvajnyelvén éppúgy protézisnek hívják, mint ■’ műfogsort, vagy v •lűláhat. No, de r 'cverö ’pillanatokat megédesíti az a tv ■int. hogy többség' kerülünk. Nincs mes. sze az az Idő, mikor az iskolában a sok szemüveges nebuló „meztelen-szemű"- nek csúfolja a szemüveg nélküli kisebbséget, amikor — a többséghez való igazodás elnyomhatatlan ösztönétől, és a magam számítástól vezettetve — csiszolt ablaküvegből szemüveget kezdenek hordani azok is. akik különben pompásan látnak anélkül, csak éppen nem akarnak feltűnni. kivá,lni a tömegből. Egyáltalán. ez a szemüveg-dolog, s a ayőzelmünk közeles ’gérete rádöbbentett arra. hogy elég volt. 'gén. elég. Elég volt kisebb- -rthpn annyi idein’ Üldöztek már, mint szemüvegest, mint fiatalt, mert az is sokáig kisebbség volt, mint értelmiségit — s eddig ritkán sikerült lépteimet a többséghez Igazítanom. Most végre, akár tetszik, akár nem, többségi- ségem nek igencsak látható jelével Járkálhatok a világban. Ismét, sikerült felszabadulnom valamiben: szemüveges vagyok. Vakok közt félszemű a király — tartja a közmondás, Hát még, akinek négy szeme van, mint nekem! Győztünk, . barátaim, kiáltanám a legszívesebben, de sajnos, egy-egy nagyobb fejmozdulatnál leesik a szemüvegem. Szemüveg nélkül vedig ismét kisebbség lennék. A végén még üldözni kezdenek. Ungvári Tamás mozgatott egv emelőt, mely egy kis pörölyt sűrített levegő segítségévéi 45 tonnás erővel zúdított a szegre." A szög az ütés nyomán félgömbölyüre lapult, s fején egymásba fonódva az I. F. J. (I. Ferenc József) monogram volt olvasható. Később vastag üveg védőbúra került fölé. de hogy pontosan meddig is óvta, azt csak találgatni lehet. Akárcsak a többi Duna- hídunkat, a II. világháborúban. a Ferenc József-hidat is felrobbantották. 1945—46- ban újjáépítették, első részleges felújítására 1963. és 1968 között került sor, amikor is az ezüstszegecsnek már csak a híre létezett. Ekkor néhány lelkes lokál- patrióta szakember „kegyes csalást” követett el. Ölom- alumtnium ötvözetből elkészítették a hajdani szegecs mását, beleiitötték a kezdőbetűket, egy bronzpersellyel leszorított ple.ribúrá- val födték be, és visszatették eredeti helyére. Azazhogy, egy kicsivel odább, de a lényeg, hogy megvolt az illúzió. S egy darabig még a szegecs is. Ellentétben az eredetiével, az utánzat eltűnésének a dátumát pontosan tudjuk. Egyik napilapunk ez év július 31-i számában megírta a hídavatás és a szegbevé- rés történetét, s ebben a cikkben olvashattuk. hogy ..... majdnem egy évszázad telt el azóta, s a szegecs kitartott ..." Nos. mint tudjuk. nem tartott ki. Sőt. Másnapra a másolatot is ellopták, így már csak a lyuk várja az érdeklődőket. Bár a történtek ismeretében talán szerencsésebb így fogalmazni : amikor e sorokat írtuk, még megvolt a lyuk,.. „A herkópáter sem... n A címbeli szóláíszSrű nyelvi formát egy felszólalás alábbi mondatából emeltük ki: „A herkópáter sem tudja, hol hibáztuk el a dolgot”. Értelme: senki sem tudja. Az sem véletlen, hogy éppen egy Heves megyei helységben hangzott el a címben idézett kifejezés A megye szólásainak összegyűjtését célzó munkám kapcsán igen gyakran jegyezhettem fél még ez ék ét herkopátemek sem (semmiképpen sem. semmi kényszerítésre), tudja a herkópáter (senki sé tudja), a hérkópáternek sém hiszem, el (senkinek sem hiszem él) stb. Használják szítoka/ ként is: Azt a herkópátérc neki! Leginkább illand ísult szókapcsolatokban a tagadás erősítésére használják fel. ilyenformán: Ha maga herkópáter mondaná, akkor sem hinném el! Az összetétel kéttagú: égy valószínűsíthető Hérkó családnév és a szerzetesek megszólítására használt páter (atya) latin megnevezés vált közszói értékű nyelvi formává. A Mátra alján és környékén élő palócság azt tartja, hogy énnek a páternek Gyöngyös varos volt a szülőhelye. Egy másik hagyomány szerint a világ közepének tartott Maconkan élt hosszú ideig. A Gyöngyösi Kalendárium 1911-ben ezt írta: Ennék a Hérkó páternek „a neve átszállt a közmondásokba”, s a palócok úgy emlegetik, hogy a hitújítás korában itt jártkelt a Mátra vidékén. 1875- ben égy egri közleményben még azt olvashatjuk, hogy „emléke él a nép ajkán, s a közönséges szójárás is emlegeti”. (Egri Egyh. megyéi Közlöny, 1875. 119. 1.) Az állandósult szókapcsolatokban szerépét vallató herkópáter közszói összetételt még ma u használja megyénk népé, elsősorban indulatos beszédében mondanivalójának tréfás vagy gunyoroskodó nyomósításá* ra. A tagadó kifejezésekben meg különösen jelentkezik. A Mit tudóm én! felkiáltó jellegű közlés helyett gyakrabban hallhatjuk ezt a megnyilatkozást: Tudja a herkópáter! A népi hagyömány a félelmetes. a rettegett páter zaklatott életéről 's tud rá- fogásszerű történe1 ekét. Ezek a rigmust szerző falusi tanítók, rektorok találmányai". Erről győz -■'og bennünket ar a ve*se*e* a, amelv Herké Péter alá1'"ás* sál az Egri Képes Naptárban jelent meg 1869-bén. Or. Rákos J/mafiMfti
