Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
Földön, vízben, levegőben Virsli az ünnepekre A Budapesti Húsipari Vállalat 2-es számú gyárából az cv végi ünnepekre csaknem kétmillió pár (százhetvenzer kilogramm) (MTI Fotó: felv. — KS) virslit szállítanak az üzletekbe. Állami telkek tartós használatra A hagyományos családi házak építőinek is Nagyón jó dolog ez a civilizáció. Egyre kényelmesebbé teszi az ember életét Nagyon veszélyes dolog ez a civilizáció. Egyre rontja, rombolja, szennyezi az em- bért és a környezetét. Csend? Még az erdőben is a motorfűrész zaja repeszti szét a madárfüttyöt. Otthon pedig a porszívók, a kávédarálók és a sztereó masinák sora haitik át még több la- kásnyi távolságból is. Avagy: ki merészel ma egy hegyi patak vizéből jókat kortyolni? Hol van egy tenyérnyi hely me- zőn-hegyen. ahol ne a nylonzacskókat sodorná a szél. üres konzervdobozokat hevítene a nap'’ Mintha csak akarattal „fei tőznénk" a környezetünket. Talán nem látjuk a következményeit? Dehogynem. Látjuk. És. .. ? ■ír Amikor azé lett a föld, aki megműveli, évezredes vágyak teljesültek be. Lettünk is olyan-bőkezűek, hogy...! Kellene egy gyárat építeni? Persze, ott a búzatábla helyén milyen jól mutat majd, közvetlenül az utolsó lakóházak mellett. Modern, kényelmes otthonokat az embernek! A tíz éve telepített szőlőt senki sem nézte ekkor. Aztán kiderült, hogy a mezőgazdasági nagyüzem nem tud minden olyan földdarabot megművelni, amelyikkel a kétkezi munka jól megbírt. Itt elmaradt egy darabka, ott elmaradt. A volt gyümölcsösök és szőlők belefulladtak a gazba. .Lassan kopni kezdett a föld a talpunk és a kombájn alól. A hebehurgya földpocsékolásnak véget kellett vetni. Ügy is, hogy a nagyüzemileg meg nem művelhető „sarkakat” és dűlőrészeket átváltottuk hobbikertekké. De hát, az emberi lelemény itt is tudott meglepetéseket szerezni. A Sárhegyet a „mohóságtól” kezdték óvni azok, akik rendelkezést hozhattak a további parcellázásra. Ed- dig és ne tovább! — adták ki a jelszót. Merthogy a tulajdonviszonyok megváltozása és a tudat... ! Egyszeriben a szocializmust kezdték félteni — szépen csengő filozófia — a pirosló almák tonnáitól, a harsogóan friss zöldség mázsáitól és az illatozó fürtök kilóitól. Micsoda jövedelemre tesznek szert ezek a kerttulajdonosok — szörnyülködtek. Tessék utánuk csinálni — ajánlotta valaki. A Sárhegy pedig egyre jobban kopott, lemosta a víz, széthordta a szél, elmálasz- totta a fagy. Milyen szőlők és gyümölcsösök díszlettek ott hajdanán. De hát úgy voltunk a földdel, hogy telt belőle még a herdálásra is. Most már „kapkodhatunk” a felülkerekedett józan ész intésére: a föld — nemzeti kincs. És ez nemcsak szólam. ★ Lassan úgy leszünk vele, mint a szomjas vándor: a víznek minden cseppjét meg kell becsülnünk. Mert igaz a lakások összkomfortja, de ez naponta hány köbméter vizet követel meg családonként? Igaz a modern nagyüzemek szükségessége, de ki tudja pontosan, hogy akár egy nagy műhely is milyen sodrású pataknyi vizet szippant fel naponta. Egyelőre csak a Mátrából utazik kilométerek hosszán a víz a csórréti tárolóból, de nemsokára a Thorez külfejtése» bányából is csőkígyók szállítják, És holnap? Lesz R.VÖngyössolymosi víztároló is0 Annyi már a kút az atká- ri vízmezőben, mintha alaposan kilyuggatták volna a földfelszínt. Mondhatnánk úgy is: futunk a víz után. Ma még győzzük. És holnap? Mikorra döbbenünk rá. hogy a víz sem kifogyhatatlan ©JBflSiate líM. B«e#wT|M 21, nmútstp kincs? Hogy a már egyszer használt víz regenerálása...? Igen, akárcsak az űrhajóban. .. ! A körforgás évmilliók ténye — a természetben. Tanulni a természettől, az bölcs dolog. De a víz a használat sorén szennyeződik is. Gyöngyös lassan „telítődik” Nemcsak a tisztítótelephez vezető csatornák teljesítménye kicsi, hanem az Is bay hogy a valamikori esővízcsatornákba a Szennyvizet is beleeresztették és ez a szétválasztás még ma sem teljes. A városi tisztítótelep szükséges mértékű bővítésének előkészítése — igen: csak az előkészítése — még évekig várat magára. A megoldás pedig... ? Amíg Galyatető és Mátra- szentimre szennyvizének elvezetése megoldatlan, nemcsak az üdülőterület fejlesztése korlátozott, hanem ez a tény az ivóvíz minőségét is rontja — akár az átszivárgás révén is. + A mai városok levegőjé tele van az egészségre ártalmas anyagokkal. Az autók nemcsak a kipufogógázzal mérgezik az embert, hanem a nyomukban felszáll' porfelhővel is. Mert a járdák és az utak söprése, tisztán tartása, a parkok és a virágoskertek gondozása — hogy is mondjuk? — nem éppen erős oldalunk. Tessék elmenni egy építkezési terület közelébe. A Vörös Hadsereg útjára, vagy a Mátrai útra. Piszok, törmelék, sár, amin átgázolva lehet csak eljutni a modern lakások bejáratához. De a Főtérrel és a Kossuth Lajos utcával sincs mit büszkélkedni. Nincs mindenre pénz? Igaz. De a szemetelés, a hulladék elszórása aligha függ össze ezzel a hivatkozási alappal. Majd jön a város alapításának a 650. évfordulója. Aztán a Tiszta, virágos Gyöngyösért akció. És a lelkiismeretünket megnyugtathatjuk: teszünk mi ezért a városért, íme! Csak a hétköznapokban, a kampányokon túl... ? Nem kell eltúlozni: a piOlyan kába voltam, meg nyűgös és fejfájós, meg minden, hogy még barátommal, a fotóriporter kollégámmal is majd’ összevesztem. Korán volt, és nagyon hideg, a tél akkor harapott belénk igazából először, és nem volt dolgozni semmi kedvem, ő viszont — a tsz-elnököt hallgatva — ráharapott a témára, hogy úgy tizen a tagók közül most vagy 70 hektár kukoricáért, derékig hóban, sárban, jeges szélben összé- fagyva, kint a határban küzdenek. Ha kedvünk van, nézzük meg őket. ’ — Megyünk! — mondta a barátom. — Én ugyan nem — mondtam én. Először nem is értette — ilyen még ném volt, mióta együtt dolgozunk —, aztán vállat vont, akkor megyek egyedül — mondta —, te meg vár) meg a kocsmában. Közben az elnök már utasította az embereit, hogy valami jó erős gép, ami nem ragad le odakint, vigyen el bennünket oda, ahol ilyen körülmények közt is megy a munka. Ügy egyeztünk meg. hogy a falu széléig — a falu neve Pély —, kocsival, jó úton szépen elmegyünk, ott majd lesz traktor, vagy akármi más, amivel a kukoricához kijutunk. Egy vékony, szőke fiatalember kísért bennünket — élénk, kék volt a tekintete, mint ágazatvezető mutatkozott be, a neve Németh András —, mindjárt látszott, hogy nagyon agilis, s a szárítóhoz érve szerzett is rögszok nem fedi be a várost, legfeljebb a járdafelbontások, az útkiigazítások és a..„ igen, ott marad a föld, a sóder, a homok. Ebből lesz az a „györígyösi keverék”, ami a tüdőnkbe jut. Egészségünkre! ★ A hegyoldalát bontó kőbányák nemcsak a környezet képét rontják, hanem port is termelnek és zajt is. Meg kell szüntetni a sástói ér a farkasmályi kőbányákat. Aztán kiderül, hogy sem a városi tanácsnak, sem az illetékes felügyeleti szerveknek nincs elég erejük ehhez, mert egy bármilyen kőbánya termelésének végleges leállítása — sok pecsétet igényel. A Kékesre ne menjenek fel a személygépkocsik, mert az a csúcs páratlan 'szépségű a maga nemében, különben sincs hely fent annyi autónak és a gyógyintézet közelsége..., így van, helyes. Csak hát Mátraházán a leállított gépkocsik úgy eltömik az utat, hogy sem a méntőnek, sem a rendőrségi járőrautónak nem hagytak hélyet az aszfalt középső csíkjában. Majd a lanofka. Igén, igen. de — mikor? Tíz éve is talán, hogy tanácskozást tanácskozás követ: merre vezessék a városon kívül a Mátrába vivő utat? Még most is két elgondolás „küzd” egymással: a Sárhegy lábánál, vagy , a Kálvária-dombon túl, Gyön- gyössolymos felé kerülve? A farkasmályi pincék is. Egy tenyérnyi „felüdülés” lehetne ez a hely, de csak a különböző elképzelések váltják egymást. Tudjuk, nem elég a terv, a megvalósításhoz mindig pénz is kell. De ha már úgy döntöttünk, hogy ezt, vagy azt megcsináljuk, ne feledkezzünk meg az időről sem, mint fontos tényezőről és az alapos körültekintésről, mint mellőzhetetlen követelményről. A víz, a föld. a levegő az emberi lét feltétele, most már megtanulhattuk, hogy csínján kell velük bánni. G. Molnár Ferenc tön egy traktort, és arra a barátomat szép szabályosan feltuszkolta, én meg még örültem, hogy kettőnél többen nem férnének amúgy sem a vezetőfülkében... Elindultak. Alig, hogy a traktor a havas, csúszós, süllyedős talajra ért, mint hajó a zajló tengeren, dobálózni, ugrálni kezdett, kerekei csúsztak, pörögtek. — Mindjárt szerzek egy másik járgányt, amivel utánuk mehetünk — mondta, hogy így ketten maradtunk, fiatal új barátunk, Németh Bandi. Majdnem kiszaladt a számon: — De hiszen úgy volt, hogy a kocsmában várunk rájuk...! Ehelyett csak any- nyit mondtam, rendben, menjünk, ha már egyszer muszáj, bér az az igazság, hogy tegnap kicsit a dolgok összejöttek, és most jó másnapos vagyok... — S tovább nem Is folytathattam, mert Itt felcsillant Bandi szeme, hogy — remek, akkor minden rendben, pajtás, mert én nem is másod-, hanem negyedna- pos vagyok: szombaton volt az esküvőm, s ma kedd van. s szombat óta nem aludtam. Ránéztem: nem akartam hinni a szememnek: ez akis törékeny fiú most nősült, negyednapos, bizonyára nagyon fáradt, és mégis — bár senki sem küldi — ilyen körülmények közt. hogy éles szél, kemény hideg, meg a föld fekete latyakjában, melyet felülről fehérre mázolt a hóesés, ez most a kukoricásba ki akar traktorozni. Végül mégsem traktorral, h#nes> egy nagy IFA-kocsiKiterjésztik az állami telkek tartós használatba adását: január 1-től már a hagyományos családi házak építői is csak tartós használatra kaphatnak állami telkeket. Ezzel a kiegészítéssel válik teljes körűvé az a majdnem 4 évvel ezelőtt megjelent jogszabály, amely megszüntette az állami telkek értékesítését, s az eladás helyett a tartós használatba adással juttatja állami telkekhez az érdekelteket, elsősorban azokat, akik magánerőből építenek telepszerű és egyedi több szintes lakóházakat, csoportos telepítésű, korszerű családi házakat, valamint üdülőket. Ebben a rendelkezésben intézkedtek arról is, hogy a tanácsi és az OTP-értékesí- tésű lakások, személygépkocsi-tárolók és a horgászta- n.vák építési területéül szolgáló állami telkek eladását ugyancsak a tartós használatba adás váltsa fel. A tanácsok összesített adatai szerint a jogszabály életbe lépésétől, 1977. január 1- től 1979 végéig a társasházak építésére 859, a csoporval megyünk, vezetője — szintén fiatal, a neve Nász Sándor, ami most olcsó képzettársításra ad okot. hogy a frissházas Németh Bandi viszont, lám itt tölti a Nász- utat, közben meg bizonyosan egészen másféle nászúton szeretne mostan lenni... Már indulnánk is, de a gázolaj közben elfagyott, melegítés, kínlódás, meg minden, szegény Nász Sanyi küszködik, hogy a kocsiját valahogy beindítsa, mi pedig addig a fülkéjében Bandi házasságát beszéljük. Kiderült: dunaújvárosi a kislány, de Pesten volt a lagzi, a legnagyobb hófúvások, az országos hótorlaszok közepette kellett nekik megesküdni, ö maga, mármint Németh András hétfőn már egy kortyot sem ivott („tudtam, hogy itt ez a 70 hektár kukorica, és nem maradhat odakint”), és elindult tegnap délelőtt, és jött az autóján, ahogy bírt. többször hóakadályba ütközött, s végre ideért ma reggelre, és most természetesen első dolga a kint levő kukorica. Minden kérkedés nélkül, szinte csak a beszélgetés kedvéért meséli ezeket. Közben egy keskeny hídon lerobbant kombájnt látunk, szinte menthetetlen, ki van esve a kereke, azután magunk is lerobbanunk, elfogyott a gázolajunk, Nász Sándor a hasznavehetetlen kombájnból igyekszik utánpótlást meríteni. Marmonkannával fagyos kezében jó száz métert gyalogol ezért vissza ahhoz a ki tudja, miért kell?- hidhoz, majd csalódottan értő* telepítésű családi házak céljára 168, az üdülők létesítésére pedig 1993 állami telket adtak tartós használatra. Ezenkívül ugyancsak ilyen telkeken épült fel 21 176 tanácsi értékesítésű és 25 223 OTP-öröklakás is. Ebben az időszakban a rendelet nem terjedt ki a hagyományos családi házakkal beépíthető állami területekre, s ily módon 20 817 állami telek került magánkézbe. A jövő évtől már az effajta értékesítést is megszünteti a rendelkezés kiegészítése, tehát tovább erősíti a telektulaj- donviszonyok szocialista jellegét. Ugyanakkor az értékesítési tilalom kizárja annak lehetőségét, hogy az állami földterület használói ingatlanuk eladásakor — a telek árának emelkedése révén — munka nélküli többletjövedelemhez jussanak. Miután az alaprendeletet kiterjesztik a hagyományos családi házzal beépíthető állami telkekre is, érdemes felidézni a jogszabály legfontosabb vonásait. Mindenekelőtt fontos tudnivaló, hogy a tartós használat jokezik, mert mér abban sincsen egy szem sem, ami amúgy rendben is lenne, de reggel ő feltankolta ezt az IFA-t, ám úgy látszik: közben megkönnyítette valaki... Messziről, a kukoricásból észrevehettek bennünket, mert egy piros K 700-as indul felénk, s Nagy Balázs- zsal a fedélzetén — sodrott acéldrót vonókötéllel — holtponti helyzetünkből a tengelyig sárba süllyedt járművünkkel — könnyedén kihúz, ■ s visz is tovább bennünket. Nagy öröm ez a 220 lóerönyi bizonyosság, hogy a tél foglyai már nem leszünk, s ettől jobb kedvre kerekedve Németh Bandi még elmeséli, hogy a családi változás miatt, amely ily frissen köszöntött be mostan az életébe, lak. és munkahelyet is változtat: a feleségéhez, Dunaújvárosba költözik, ahol — felsőfokú végzettségének megfelelően — már jó állása is van. Ismétlem: könnyedén mondta, nem volt benne semmi hátsó gondolat, de engem elöntött a szégyen, hogy egy kis fáradság miatt én ezt az egy-két órás kicsit kényelmetlen utat alig- alig, csupán csak éppen, hogy elvállaltam. Közben itt ez a fiú, akivel a véletlen egy szűk és jéghideg vezetőfülkében most összehozott, ez azért utazott nyaktörő utakon, hófúvásban egy éjszakát és egy napot, hogy a „volt" munkahelyén feladatát — mely az egészhez képest úgyszólván már szinte semmi — tisztességgel befejezze. A többi ezek után mát szinté semmtnék tűnik. Elérkeztünk a kukoricáshoz, a húszéves Nagy József lánctalpas géppel küszködött, 6 gát a telék mindenkori forgalmi értékének megfelelő használatbavételi díjjal lehet megváltani. Gyakorlatilag tehát a hélyi tanáccsal, vagy megbízottjával — OTP, IKV — kötött szerződésben rögzítik egyebek között a díj, a részletflzétés és — lakások esetében — fhás kedvezmények mértékét, továbbá a kijelölt használó beépítési kötelességének határidejét. Ugyancsak alapvető kérdés, hogy meddig terjed a tartós használat? A rendelet szerint az épület fennállásáig, de legalább ötven évre adják használatba az állami telket. A család kezén maradó épület esetén a használati jog szinte a végtelenségig fennmarad, hiszen az épület tulajdonosának örökösét, s átruházással közvetlen hozzátartozóját, szerződés szerinti eltartóját is megilleti, anélkül, hogy használatbavételi díj megfizetésére köteleznék. Hasonló a helyzet, ha csereszerződés alapján változik az épület tulajdonosa. (MTI) és Tóth András — ugyancsak lánctalpassal — feketére fagyott sáros kézzel, arccal, ruhával egy kombájnt igyekeztek kihúzni, velük Bodor Pál, Vona B. István, aztán Kurcz István és a fiatal Dragon Gábor, s a szintén csak 19 éves Kovács József... Amit műveltek, az már inkább háború volt, hiszen a munka békés tevékenységi és itt minden másodpercért külön meg kellett küzdeni, rájuk fagyott a sár, az olaj, bedöglött a varia,tor, ékszíj szakadt és colos lánc, s mindezt a dermesztő fagyban, szélben — meg kellett nekik csinálni. Káromkodtak, meg mccel- ték, mint az már szokás, ugratták egymást, s Németh Andris velük dühöngött és nevetett, majd miután mindent helyrehoztak — már persze, ahogy ott, akkor lehetett —, egy baráti hátbavá- gássál egymástól szépen elköszöntek. Szárak hevertek szerteszét és dermedt kukoricacsövek. Alapos gazdasági számítások szerint még ilyen körülmények közt is megéri az őszről kint maradt keveset is betakarítani. Biztosan így van, ők tudják, a kukorica — és a cukorrépa, más gazdaságokban, ami talán még ennél is nehezebb — rendeltetési helyére került, ameny- nyire csak lehetett. Nem vitás, hogy vagy tíz nehéz napon át nekik szurkolt most. az ország. A né- methandrásoknak, akikben volt erő és elszántság, hogy nászútjukat ebben a küzdelmes, fagyos fehérben járják, B. Kun liba* Nászút, fagy-fehérben
