Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-15 / 268. szám
RÉT FILM Keresztül a nagy vízválasztón Amerikai film Kíváncsi lennék; mit és hogyan mesélnek el ennek a filmnek a gyereknézői, amikor élményük Után másnap felkelnek az ágyból. Mert, hogy álmodnak róla, az biztos. Az amerikai vad- regényesség minden feltárható kellékét, a Szikláshegység báját és zord részleteit megkapja itt a néző. Stewart Raffill, a film írója és rendezője úgy, álmodta meg ezt a mesét, hogy csak a legmerészebb kitalálások vetekedhetnek a szorgalmasan és színesen lefilmezett kalandokkal. A süldő lányka. Holly és öccse, a nvolc-tíz éves forma Jason fejükbe veszik, hogy kocsin- lovon elmennek Oregonba, mert ha nem jutnak el a vágyak városába, nem kapják meg az örökséget. És itt határidő is van, itt nem lehet játszani a szerencsével. Azaz, hogy ehhez a szerencsével nemcsak játszani nem lehet, de meg is kell szorozni még szerencsével, így lesz sz a négyzetre emelve. Mert még mielőbb egészen elindulnának, egy kártyás fiatalember csapódik hozzájuk, olyan, aki „nem az egyházközségi tea-összejöveteleken szokott pókerezni”. Ez a Mr. Coop először lovat próbál csenni a gyerekektől, majd ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a két, mindénnek kiszolgáltatott gyermeken segítsen. Meg is jutalmazza ezert a feltétlen szívbeli jóságért a rendező. A film végén ugyanis nemcsak megérkeznek a gyermekek vágyaik városába'és az örökséghez, de a búvó patakként, a szavak közein át bujkáló szemérmes szerelem is mint. ha bimbót vetne. Az talán Jó is ebben a mesében, hogy a nagy kalandra vágyó gyermekeknek — s ki nem az tizenéves esztendős fejjel? — egy egzotikus tájat mutat fel. egzotikus emberekkel, indiánókkal, vad hajszával, idézve a jóság és a gonoszság örök ellentétét, a legmindennapibb dolgokban is. Körüljárja Hollyt, Jasont és Mr. Coopot, elhiteti róluk, hogy minden elszántságuk mögött nemes erények irányítanak. Holly nem veszi észre, hogy ők ugyanúgy pó- kerjátékosok ebben a kalandban, mint Mr. Coop, csak ők, a két gyerek egy olyan útnak indult neki, aminek a veszélyeit el sem képzelték: a rendező és a kitűnően mozgó kamera tehetnek róla, hogy ezek a felvonuló félelmes vadállatok mindig arra futnak, ahol a gyermekek nem találhatók és mi sem természetesebb, hogy Mr. Coop azért férfi, hogy ígyógy elbánjon velük. Érdemes lenne elvitatkozgatni a filmet megnéző gyerekekkel, megértették-e Ja- sönnak azt a kérdését, amit Mr. Coopnak tesz fel: mit csinál, ha visszatér a civilizációba? Vagy mit éreztek akkor, amikor a hűséges és hős kutya a közelgő veszedelem elől — ahogyan az ember szokta —, léhúzta a fejét a fekvő fa takarásába? A zsúfolt nézőtéren legalább a fele közönség gyermekekből állt. És példamutatóan fegyelmezettek voltak, ami azt bizonyítja, hogy a film remek látványa és döcögő meséje lekötötte őket. Igaz, a két gyerekszerep- lő. Heather Rattray és Mark Hall. valamint a szerencsét szerencsével és sok-sok mosollyal üldöző Robert Logan elnyerhette rokonszenvüket. A cukor Francia filmszatíra Nekünk ismeretlen, bár nem közömbös az a légkör, az a fantasztikus tülekedés, amely a tőzsdén uralkodik. Ha a kapitalizmust a maga teljes nyerseségében be kell mutatni, akkor ez a színpad a mindenütt jelenlévő embereivel, győzteseivel és áldoto88. november 15.. szombat zataival arra a legalkalmasabb terület. Itt senkik jöhetnek a mélyből és a pénz jogán a minisztert csaknem füle hallatára lehülyézhetik. — mert talán az is. De nem egészen ilyen egyszerű ez a játék. Az erőszak ilyen vagy olyan formája a társadalomban és a gazdaságban képleteket hoz létre. Az egyik erőszakos legalább látszólag betartja a játékszat-álvokat. a másikat semmiféle erkölcsi gátlás nem fékezi. ígér, hazudik, ostromol, fenyeget, galléron es torkon ragad. De azért az aranyszabály arany marad: a nagyok összetartanak. a kicsiket felfalják és még csak nem is sajnálják. Igaz. hogy szinte gyermekmesébe illően, ebben a filmben Curtois úr, a nyugalmazott adóhivatali ember, a vidéki balek, eljut odáig, hogy a hatalmasok nagy pénzteremtő szeánszára bejuthat, de onnan úgy rúgják ki „szűzbeszéde után”, hogy a lába sem éri a földet. Nekünk — ismétlem — a tőzsde nem téma, annak túl— trancsírozott bemutatása, már csak szakmai felkészületlenségünk okából is vontatoknak tűnt. A franciás tálalást akkor érezzük a filmben, amikor ez.t az avignoni apró emberkét, a tucatjellemet és tisztviselőagyat mosni kezdi a mindenre elszánt tőzsdei ügynök, Raoul. Ez a kemény akaratú és a jellemi senkit is felismerő fiatalember átgyúrja a szemünk láttára Curtois-t. És a film azért francia, hogy a végén nyilvánvalóan eljussunk addig a szerelmi háromszögig, amely az egyébként szürke alaptónusú történetbe némi tarkaságot is hoz. Eleganciát biztosan. mert a semmiről sem tudó, magát milliomosnak érző. játszó Curtois-né még mindig csinos és kívánja a tőle sokkal fiatalabb és nem nagyigényű Raoul barátságát. A film pergése közben negyegvszer támadt az az érzésem, hogy az egész filmet csak azért kreálták, mert a Raoult alakító színésznek. Gerard Depardien-nek alkalmat kellett teremteni képességei megmutatására. Egyszersmind van egv olyan gyanúnk, hogy ez a típus, ez az erőszakos, a testi erőt is, az észt is kamatoztató, amerikai ízű férfi divat most a nyugati világban. Szájai, odamond. a maga egzisztenciáját is hajlandó leégetni a nulláig, de mindig tudja, hol van lék. ahol be lehet jutni a nagyok közé. Szinte nem is akarja hinni a néző. hogy ennyire rövid, ennvire olcsó közlekedni a ..lent” és a „fent” közötti szakászon!? Jacyues RoutfiO itt_ott szellemesen dolgozta fel az apró részleteket. Bizonyára szatíra ez a film. de mi nem értjük azokat a rejtett, vagv félig rejtett célzásokat-vá- sásokat. amikkel ez a film a francia közönséget szórakoztatja. fav is tanulságos, csak el kell viselni ezt a nveaie és erőszakos tőzsdei : szájalást. Elp» sokáig! Farkas András Kény* félmillióért Őszi könyvhetek a gyöngyösi járásban (Tudósitónktól): Befejeződött megyénkben a huszadik őszi megyei könyvhetek eseménysorozata. A napokban összegzik az áfész könyvesboltjai és a bizományosok által lebonyolított forgalmat. Annyi máris megállapítható, hogy idén jobban felkészültek: különösen a gyöngyösi járásban működő két bolt ért el jó eredményeket. A gyöngyösi szövetkezeti üzlet 750 ezer forint értékű kötetet küldött ki a környező községekben dolgozó 46 bizományosának. Hetenként látták el új művekkel a terjesztőket, akik munkahelyükön árusítottak. Egy hónap alatt mintegy félmillió forint értékű könyv került az olvasókhoz. Három helyen tartottak író—olvasó , találkozót, az iskolásoknak irodalmi vetélkedőt és a legkisebbeknek mesedélutánokat rendeztek. A bizományosok közül a legjobb munkát a gyöngyöspatai Balázs Antalné, Pethes lmréné abasári pedagógus és a karácsondi ABC-áruház szocialista brigádja végezte. A hatvani bolt mintegy 400 ezer forintos könyvkészlete is nagyobbrészt a bizományosok polcaira került. Itt kétszázezer forint értéket vásároltak meg egy hónap alatt. A különböző irodalmi rendezvények között sor került a szovjet könyv ünnepére is. Ebben a körzetben kiemelkedően dolgozott a selypi ABC szocialista brigádja és sok kiadvány fogyott el az új-hatvani iskolaszövetkezet ■ boltjában. Szabó Lajos XLU. Foxman és a forradásos ember a komputer belsejében. — Címek? — kérdezi Foxman. — Tessék. Foxman böngészi a listát. — Az egér? — Tessék. Foxman szemügyre veszi Algernont, amit a forradá- sos homlokú nyom a kezébe. Algernon kicsi. apró, ijedt, reménytelenül szomo. rú. Alig látszik fehérnek, beleszürkült az ijedtségbe. Foxman zsebre vágja az egeret. — Tud valamit a madárkákról ? — Nincsenek sehol. Megszöktek. — Hívja fel nekem az Internacionalista Uniót. — Igenis. — Babrál a gombokon. — Tessék, itt az IU főtitkára. Foxman • beszél a mikrofonba. „Itt Foxman. a Génbank vezetője. Robbanás történt az intézetemben. Szellemi jellegű tudományos robbanás. Elrabolták a Fekete Gént. Minden bejelentett terhességet meg kell szakítani, minden örvöst erre a munkára átállítani. Minden újszülöttét likvidálni. Talán így megmenthetjük az emberiséget.” A forradásos homlokú kérdezi. — Ennyi? — Igen. — Az egér? — Csak ő tudhatja, hová szöktek a gazdái. Majd kihallgatom. — Igenis. A forradásos arcú férfi, úgy látszik, semmin sem csodálkozik. 82. Jones. Bertram. Lilian. Dan, Charlie tanácskoznak az ólomkamrában. Láthatóan nagyon fáradtak. iZiNHAZI LEvfcL Négy plusz egy Egyetlen kérdés motoszkál bennem állandóan, amióta az előadás végén összehúzták a függönyt: miért? Az is eszembe jut, ha erre a kérdésre az élet különböző területein és szakaszaiban megnyugtató feleletet tudnánk összehozni, nagyon büszkék lehetnénk magunkra. Mégsem tudok erről a miért-ről most letenni. Négy nevet mondok: Bár- dy György, Kern András, Szakács Eszter és Egri Márta, Azért ebben a sorrendben, mert a műsorban is így követik egymást. Tehát nem az én rendezőelvem alapján kerültek így egymás után. Az első miért — már itt kibukott belőlem. De hát ne legyek kicsinyes. Higgyek annak aki a névsort így állította össze ehhez az előadáshoz. Bizonyára szándéka szerint tette. Mellesleg: még egy ötödik szereplője is volt ennek a szinházi estnek, akit a műsor névtelenségre ítélt. Miért? Hiszen nagyszerű epizodisták neve él bennünk, ha közülük ' többen már nincsenek is köztünk. Miért kellett ennek a négy színésznek és a plusz egynek összeállni együttessé, alkalmi társulássá, piszkál tovább az újabty miért. Hogy folytassam rögtön azzal: miért éppen Hubay Nero, a legjobb fiú és Füst Milán A lázadó című darabjait választották .,önmaguk megvalósítására”? Csak azért, mert ezeknek a színpadi játékoknak négy, plusz egy színész az igényük? Juj. de csúnya gyanúsítás — belátom. De a kisördög mocorog bennem, nem tehetek róla. A két dráma-miniatúra aligha rímel a mai tiéző színházi igényeire. Ha még olyan mély lelki konfliktusokat is dob felszínre, amelyekre nem szívesen merünk gondolni, önmagunkra áthasonítani pedig eszünk ágában sincs. Bár az a bizonyos „vadállat” mindig ott szunnyad legmélyebb rejte- keinken. Füst Milán azonban még ezt az önpusztító veszedelmet sem akarja a tudatunkba lopni. csupán egy nagyon természetes élet- darabkát. az elmúlás kényszerű tényét színpadosítja olyan „hisztériás” bukfencekkel. amely az emberi jellem mérhetetlen gazdagságának látszatával akarja folyvást újabb ámulatba ejteni a — Akciót kell indítanunk Foxman ellen. — Sokat tud az öreg. — Szerintem mindent. — És a Génbank ellen is. — A titkos kísérletei... — Sietni kell. . . — Hívjuk fel az öreget. — Állítsuk kész helyzet elé. — Egyetértek. — Én is. — Én is. — Rendben. — Hívjam? — kérdezi Jones. — Igen. — mondja Bertram. — Barátsággal néznek egymásra. Lilian boldogan mosolyog rájuk. Jones gombokat nyomogat. — Itt Jones. Szeretnék beszélni a professzor úrral. A többiek feszülten figyelik Jones arcát. — Rendben. Ott leszünk. — mondja Jones. 83. Mária és József az ágyban fekszenek. Lepedővel takaróznak. — Fájt? — kérdezi József. — Csak először, eleinte. Kicsit. — És most? — Most jó. Nagyon jó. Na. gyón szeretlek. — Én is nagyon szeretlek. Üjra egymásra borulnak. Fiatalok, szerelmesek. 84. Foxman a delfinjeivel fü- t.yörészik. Jones és Bertram érkezik, leülnek a teraszon. — Van itt lehallgató? — kérdezi Bertram. — Hát nem mindegy? —■ borzongó nézők ámuldozó sereget. Ettől válik a „végjelenet” kevésbé megrázóvá. De hát a színház — játéJei Játszani pedig... nagyon jó. Ha. ennek az előadásnak négy plusz egy szereplője úgy gondolta, hogy nekik pontosan ezek a művek és ezek a feladatok a legkedvesebbek, akkor... önvallomásukat tiszteletben illik tartanunk. De hát mégis — miérf pont így? Miért vállalkozik arra ea a négy plusz egy színész, hogy ország-világ előtt ismételten odaálljon Neróvai és A lázadóval a közönség elé? A válaszkeresésben még az az utalás sem nyugtat meg, hogy Neróvai az arezzót nemzetközi fesztiválon nagy- díjai nyertek. Arra kellett gondolnom, hogy ök négyen és a plusz egy valamiféle ki nem elégített belső igények parancsára alakították ki ezt a társulást, járván így azokat a helyeket, ahol örömmel fogadják a neves színészeket és hisznek Hubay Miklós és Füst Milán alkotói tehetségében. De arra is kell gondolnom, hogy ezzel a ,.másodlagos gazdaság” sokat emlegetett fogalmára is odakacsinthatunk. Még csak nem is fanyalgó módon, hanem a tény korrekt tudomásulvételével. Jó okuk lehet erre a négy plusz egy színésznek, különben miért tennék? Ismerjük el. Egy kis cinizmussal még azt is hnzzátehetnénk: ebből csak a színházat szerető közönségnek van igazán haszna, ha olyan produkciót lát, ami meggyökerezik emlékezetében. Ez a gyöngyösi előadás azonban kicsit fáradt is volt, kicsit „nem egészen az”, éppen ezért, egy kis csalódást is okozott, bár a színészi játék szándéka nem ezt a végeredményt remélte. Mintha a rendező, Valló Péter sem túlságosan találta volna meg önmagát ebben a feladatkörben. Ez is visszahatott az előadásra. Lehet, hogy bennünk, nézőkben van a hiba? Túlságosan sokat vártunk a négy plusz egy színésztől ebben a felállásban is? Nem tudom eldönteni. Csak azt tudom, enyhe csalódás ért. G. Molnár Ferenc kérdezi vissza Jones, fanyar mosollyal. És Bertram homlokára mutat. — Tessék, uraim. Állok rendelkezésükre. — Szeretnénk, ha megértene minket a professzor úr... Kérdezhetek? — Igen. Ez már kihallgatás? — Nem. Csak hasonlít. — Tessék, uraim. —: Mi történt a Génbank-> ban? I — Már telefonáltam az UI- nak. Elrabolták a Fekete Gént. — Mikor? — Ma. — És kik? — Nem tudjuk. — Miért? — Nem tudjuk, — Mi ez a Fekete Gén? — Egy kísérlet végeredménye. Egy vég kísérlete. Az isten híre. Mit tudom én. — Pontosabban? — Olyan génkonstrukció, amely az örök élet lehetőségével kecsegtet. Megfelelő anyába helyezve, ha megszületik, örökké élhet. De nagy a kockázata annak, hogy ma-- ga körül mindent elpusztít. — A maga találmánya? — Igen. Az enyém. — De elrabolták! — Akkor is az pnyém. . 1 — Tudja, hogy mit szabadított a világra. professzor út? Az Antikrisztust! Tönkretette a bolygónkat. — Tudom. Az imént beszéltem az UI-val. Bejelentenem a rablást, és kértem, hogy minden terhességet szakítsanak meg. minden újszülöttet likvidáljanak. Megtettem mindent. — Mindent? (’folytatjuk) k
