Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-14 / 267. szám
Alkotó módon oktatni Ha a tanítás-játék Gyerekjáték? Ha valami nagyon könnyen sikerül, azt szoktuk mon« dani: gyerekjáték az egész. Ezúttal nem a szólásmondás jelentőségéről lesz s.. ha* nem a szó szoros értelmében a gyerekjátékokról. A gyermekek játékai igazodnak a korhoz,' az anyagi lehetőségekhez. A régi idők gyermekjátékait bizony már-már elfelejtettük. Hol vannak már a csutkababák, a bakszekerek; a bodzasípok, a rongylabdák. Alig jemlékszünk már a csoportos gyermekjátékokra, a fakutyázásra, a métázásra, az adj király katonázásokra, az ostorjátékra, amikor az összekapaszkodó sor legutolsója a futás lendületétől szinte repült a levegőben. Egyszerű, de megbecsült játékok voltak ezek! Többségüket magunk faragtuk, eszkábáltuk és ugyancsak eltörött a mécses, ha valaki elvette ezeket tőlünk. A kor meghozta a maga játékait. Autók, különböző, traktorok, rakéták, távirányítású miniatűr ‘ szerkezetek szórakoztatják gyermekeinket. — Szórakoztatják, de meddig? — Egv-két óra és máris lomtárba kerülnek. — Megunják őket? Miért? Szülőkkel beszélgetünk a játékok sorsáról. — Mi a véleménye? — Sok van nekik. Rengeteg! Üjdonságszámba úgyszólván csak néhány óráig veszik őket. Higgye el, nemegyszer előfordul, hogy a gyerek játékával — ha egy kis időnk akad — ml, szülők játszunk... Érdekesek, ötletesek, a valóság hű utánzói. Egy régi közmondás jut eszembe a diskurzus során: — Ebül szerzett jószág ebül vész el! Könnyen jött, sok-sok játék van minden háznál, ahol csak gyerek van és — valljuk be’ — nincs becsülete gyermekeink előtt ezeknek a játékoknak. Most nincs hosszú sóvárgás egy-egy játék után. Nincs biztató, buzdító ígéret: Ha majd jó leszel, megkapod. — Anyu! Nekem kell! — és megvan a játék. Nem ha majd... Azonnal, nyomban, nem karácsonyra, kisdobosavatásra, alkalmakra, hanem most. Azonnal! Csoda-e, ha ezek után a nem kiérdemelt, hanem megkapott játékoknak nincs becsületük, értékük. Tegnapelőtt az egri Népkertben a söröző előtt egy gyermekkerékpár hevert a füvön. Dérlepte vázán és kormányán látszott, hogy otthagyták, ottfelejtették és még annyi „fáradságot” sem vett senki, hogy ellopja onnan. — Milyen maguknál a gyermekek szobája? — Nem lehet férfi a játékoktól. — Oj értékében mennyire becsülné? — Sok ezer forint az esztendők folyamán. — És a gyerekek? — Unják őket. Akad egy-kettő, amihez ragaszkodnak.— nem is tudom, miért —, a többieket hogy úgy mondjam, elfelejtik, kinövik. Azt gondolná az ember, hogy tönkrement, agyonjátszott játékokról beszélnek a szülők. Pedig nem! Nincs idejük tönkremenni, mert nem teszi őket tönkre senki. Legalábbis a többségüket. Csak megunják őket a gyerekek. — Jól van ez így? — Nincs jól! Nem azért, mert pocséklás, amit a játékokkal művelünk, de nevelési okok miatt egyenesen káros is, hiszen milyen felnőtt válik majd az olyan gyermekből, aki nem becsüli meg a holmiját és semminek sem tud igazán tartósan örülni. Szalay István Hogy kerül a csizma az asztalra? Ezt "kérdezhetné bárki, különösen az idősebb korosztály tagjai közül, akik még a nádpálcát ismerték, mint az oktatás legjobb segédeszközét. A hátra tett kéz, s a rezzenéstelen figyelem, a katonaságtól „ellesett” formák még — mi tagadás — ma is kísértenek iskoláinkban. Mert ugye mégiscsak meg kell tanulni a fegyelmet, jól néznénk ki, ha a gyerek csak úgy rendetlenkedne, mi lenne az órából? Természetesen azért manapság már igyekeznek kötetlenebb, önállóbb módon dolgozni a pedagógusok. de egyre nagyobb felelősség hárul rájuk: sok kisiskolás jár napközibe is. Lényegében így reggeltől estig a pad foglyai azok. akiknek a legtöbb mozgásra, já- tékra lenne szükségük. Feszítő ellentmondás ez, de föloldásával egyre többen kí- i sérleteznek. A pedagógiai és népművelési intézetek .támogatják azokat, akik talán a jövő oktatási módját keresik. ★ Vannak ennek a munkának is tamáskodói — bizony fölmerült néhány érdeklődőben a gyöngyösi országos gyermekjátszó műhely foglalkozásain : nem a régi dolgokat kaptuk-e vissza átkeresztelve, nem valami hókuszpókusz volt-e ez. amely- lyel megváltani véljük a föl- növekvő nemzedék sorsát, közben kevesebbet érünk el, mint egy régi falusi kántortanító. Való igaz: a bemutatók egy része valóban nem volt a szó igazi értelmében kreatív, alkotó. Mégis, a meghívottak kezében szaporán ser- cegett a toll, amikor például Montágh Imre, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára a beszéddel, a nyelv ritmusával játszott, de még szinte a legjobban bírált produkciókat, illetve azok vitáit is óriási érdeklődés követte: mindenki új módszerekre, fölhasználható, beépíthető elemekre volt éhes. Az is igaz, hogy aki jártasabb az amatőr színjátszásban. az észrevehette, hogy sokféle visszaköszön máshonnan és sokkal inkább a felnőttek színpadi munkáját segíthetné. De azt is láthatta, hogy milyen hálásan fogadják még ezeket a felemásra sikeredett programokat is az apróságok. Megkerestünk hát két olyan pedagógust, akik dolgoznak ezekkel az eljárásokkal. Csurka Krisztina a budapesti Somogyi Béla úti zenei általános iskolában tanít, míg másik beszélgetőtársunk, Cse- kn Györgyi — még messzebbről : Rogádról, egy Pécs melletti kisközségből érkezett. ★ — A zenei általános iskolában színjátszó szakkört vezetek — kezdi Krisztina — a Pedagógiai Intézet kísér- letsorozatában vállaltam részt. A Népművelési Intézet oktatási osztálya is támogat. így rendszeresen éves munkatervek alapján folytatom munkámat, immár harmadik esztendeje. — A következőkből áll tevékenységem: elsőként mindig rövid drámatörténettel foglalkozunk, dióhéjban. A hetedik, nyolcadik osztályos diákok készülnek fel, maguk. A klasszikus színjátékokhoz maszkokat is készítünk. — A legérdekesebbek az úgynevezett „szociodramati- kus" bemutatók. Ezek sorén a gyerekek különböző iskolai és otthoni összeütközéseiket jelenítik meg. Külső segítséget is kaptak: bábosok jönnek .hozzánk alkalmanként. A csoportom nem elsősorban a bemutatókra készül, hanem a közös tevékenységre összpontosít. — Ezek a gyerekek városlakók: csak a televízióból ismerik’ a népszokásokat. Mégis fölelevenítettük például a betlehemes játékot, amelyet nagy örömmel fogadtak. — Az órai munkámban nagy segítségemre van ez a külön foglalkozás, hiszen a kötött formák között is közvetlenebb kapcsolatban vagyok a gyerekekkel. Mióta ezt csinálom, úgy érzem, jobb tanár vagyok, nem is gondoltam volna, hogy milyen sokszínűén meg lehet ismerni tanítványaimat. A hagyományos távolságot eltünteti ez a módszer, mégsem okoz felbomlást, nem eredményez pimaszságot. Nyitottabbak*. érdeklőd "'ibek órai témák iránt is — magyart és oroszt tanítok — azok. akik részt vesznek ezén a szakkörön. Bár az új tanterv több lehetőséget ad játékra, mégis úgy gondolom, hogy be kellene építeni mindezt — lehetőség szerint — az elképzelésekbe és törekedni egy újfajta kapcsolat felé, amely szabadabb, függetlenebb, mint az eddigi pedagógus-diák viszony. ★ Györgyi nemzetiségi környezetben tanít, németül. Tőle arról érdeklődtünk, hogy milyen módon tudja felhasználni az itt látottakat a nyelv oktatásában. — Ügynevezett csatlakozó órában tanítom a németet, meg mellette színjátszó csoportot szerveztem. A cél közös, s lassan már a tanítványok is: a hatvan gyerek mindegyike részt vesz a foglalkozásokon. A • törekvésem az, hogy a kicsik szituációban, ismétlődő helyzetekben ismerkedjenek meg a nyelvvel, s a magukkal hozott csekély szókincset fölelevenítsék. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt is sikerült valamelyest eredményt elérni : részt vettünk a pécsi fesztiválon, német nyelvű névadókat, mesejátékot állítottunk össze. Sajnos, a nemzetiségi művészet kimerül legtöbbször a néptáncban, pedig a színjáték az, amelyik a beszéd tiszteletére és használatára megtanít. — Amatőr színészként dolgoztam tíz éven keresztül Pécsett, de a most látottakat is jól tudom használni: legtöbbjét át lehet fordítani németre, újra lehet velük éleszteni a hagyományt, a nyelv értékeit. Csak attól tartok néha, hogy mi lesz, ha betéved hozzám egy szakfelügyelő és számon kéri a tanterv előírásait... — Sajnos, még elég merevek a szabályozók, pedig véleményem szerint csak szabadabb módon, az élethez közelítve, a valóságos szituációkat eljátszva lehet nyelvet tanítani. Különösen az általános iskolás korosztály az, amelyiknél nagyon fontos ez. Gábor László XLI. S mivel teljesen belém volt habarodva, azt tehettem az egész ügynökséggel, amit akartam. Foxman nehéz helyzetbe került... — Gondolom, ekkor fordult hozzánk védelemért... — Közben, míg ti Fox- mannal tárgyaltatok, engem majdnem agyonlőttek. Egyáltalában: elvadult a világ... de Foxman megőrizte a titkát. S mivel valódi titka van, azt javaslom, ho’gy ha mást nem tehetünk, fogjunk össze. — Kicsoda fogjon ösz- sze? Kivel? És miért? — Mi és az MGB. .. Ha- külön-külön cselekszünk, akkor a harmadik ügynökség — hála a Bertram és Jones agyába épített leadó- nak — azonnal rögzíti minden lépésünket. De ha ösz- szefognánk, még azt is kideríthetnénk. hogy hová futnak be a telepatikus hullámok. Talán még nem kellene föladnunk a harcot... — Jó gondolat. Én támogatom — mondja Jones. — Hajlandó vagyok Bertrammal együtt dolgozni. Minél gyorsabban fogunk össze, annál kisebb a valószinűséAx örökifjú művész Nicolas Schöffer Egerben Mindig megújuló, örökifjú művész Nicolas Schöffen, aki 1912-ben Magyarországon született. Franciaországot választotta hazájául a harmincas években, s azóta következetesen járja a saját útját. A tér, az idő. a fény az' eszközei, s a legmodernebb, kibernetikus módszerekkel alkotja meg műveit: tornyai Dél-Ameri- ka és Európa számos nagyvárosának ékei. Jelentős szerepe van a magyar kultúra külföldi megismertetésében is. A napokban választották Kalocsa díszpolgárává, ahol múzeumot alapított. Csütörtökön Egerbe látogatott a világhírű alkotó, akit elképzeléseiről kérdeztünk meg. — Párizsban most rendeztek meg egy kiállítást, amelyen a magyar avant- garde jelentős művelőinek alkotásai láthatók. Magam is jól ismertem őket: Kassák, Moholy Nagy László nagy lépéseket tettek a mai művészetért. Méltatlanul hanyagolták el őket, hagyományaikra támaszkodni kellene. Sok manapság a gics- cses művész, aki eladásra termel. Pedig korunkban már túl kellene ezen jutni, szociokulturális alkotásokat teremtve. A művésznek nagyobb közösség előtt kell megnyilatkoznia, és a városkép megteremtésébe is be kell avatkoznia. A környezet átalakítására, esztétikussá tételére talán Brazília a jó példa. Ha valaki vállalkozik erre, legyen szabad és független; mentes a kapitalista szellemtől. Nem lenne sokkal drágább ezeknek az ideáknak a megvalósítása, mint a jelenlegi építkezési forma, csak új szellemet követel. — Sajnos, kevesen ismerik az eredményeket, amelyeket az új törekvések képviselői létrehoztak. Nagyon örülök, hogy Eger mellé állt egv ilyen kezdeményezésnek: a Csebokszári-lakótelepen megvalósított kibernetikus alkotás, tanítványom, Dar- gay Lajos munkája, méltán szerez elismerést ennek a városnak. Ezen az úton. remélem, tovább is haladnak. ge annak, hogy a nagyon veszélyessé vált harmadik ügynökség, legalábbis látszólagosan. lepaktál Bert- rammal vagy velem. Mi vagyunk rosszabb helyzetben, nekünk kell összefognunk. Csak így győzhetünk. És állapodjunk meg a harmadik ügynökség új rejtjelében is: legyen a neve XGB. — Oké — mondja Charlie. Nagyon letört, mintha nem hinne már a vállalkozás sikerében. 77. József és Mária a repülőgépen. Monoton, halk zümmögés. az utazás tompa zaja hallatszik. — Hány óra? — kérdezi József a csendben. Láthatóan nem az idő érdekli: Máriát lesi és az órát. Most. is úgy történik minden, mint az előbb: Mária óráján előbb villannak föl a számok, s csak aztán néz rá az órájára. — Fél kettő. .. — Másfél óra telt el. .. Már csak két órát kell kibírnunk — mondja József. — Két órát. meg egy életet. .. Mária oda se figyel Józsefre. úgy mondja ezt. A gép ablakára nyomja a homlokát, lefelé figyel, nyolcezer méter magasból. Az ujjával próbálja mutatni: — Látod? — Nem. — Az ott talán. .. Ott a Duna... Szegény kis Magyarország. . . József Mária vállán át próbál kinézni. — Nem látok folyót... — Most már mindegy. Átrepültünk fölötte. Ennyi volt az egész. 78. Foxman otthagyja a medencében a delfinjeit. Víztől csöpögve megy a dolgozószobájába. Megnyom egy gombot, A komputer belsejéből a forradásos homlokú férfi jelentkezik. „Idefigyeljen — mondja Foxman —, keresse meg a masinájával a madárkák lakcímét, a szülők lakcímét. Valamelyik címen fog találni egy Algernon nevű kisegeret. Ha meglógtak volna a madárkák, hozza el hozzám ezt az egeret. Világos?” A forradásos homlokú férfi a komputer belsejében figyelmesen hallgatja Fox- mant. csak ennyi megjegyzést tesz: „Algernon az egér neve. Értettem.” 79. Bertram és Lilian állnak, szemben egymással. Bertram kérdezi: — Hol a Dottore? — Fölmondott. — Miért? — Mert elvesztettük a csatát. Bertram. .. — Ez volt az agyamban? — Igen. Átvilágította az agyad, és egy leadót talált benne. Átvilágíttattam a másik ügynökség vezetőjének agyát is. Az övében is van. .. — Ezt értsem úgy, hogy egy harmadik. •. —= Igen, Vesztettünk, — Lalán, ha összefognánk. — Mindegy. .Nem bánom. De azt hiszem, késő. — Meg kell próbálni. — El viszel, hozzájuk? — Igen. De van még valami. .. — Baj? — Igen. Bertram, én mást szeretek... Becsaptalak... — Tudtam, mindig is tudtam. De nem tehettem semmit. — De nagyon becsüllek. Legyünk barátok... — Mekkora közhely! És mekkora csapda... De most sem tehetek semmit. — Akkor... mehetünk? — Igen. 80. Mária és József repülőgépe földet ér. Elég egyszerű repülőtér, még nehányan kiszállnak itt. Aztán a gép, amíg Mária és József egymásba karolva kijutnak a városba, fölszáll. Vöröses, délutáni fény csillan meg a gépen. Mária és József tanácstalanul álldogálnak. — Fáradt vagyok — mondja Mária. — Szállodába menjünk? Vagy a mamához? Mária sírva fakad. — Szegény kiizsi mamóka. .. Mit csinálhat ö most egyedül ? , — Várja a leveledet. A levelünket. — Igen... Majd írunk neki a szállodából. . . Vagy telefonálunk neki... — De' akkor azonnal megtudják. hol vagyunk. .. Mária szája újra sírásra görbül. — És akkor nem is írhatok? Nem is telefonálhatok? — Azt hiszem, egyelőre nem. (FolytakjuU Kutatók a környezetvédelemért Debrecenben, az MTA Atommagkutató Intézetében 1952 óta végeznek hagyományos és rádióaktív környezetvédelmi kutatásokat. A földtudományok, agrártudomány o’ 0%MänuLrSa ifttű- november 14., péntek a kémia és az orvosbiológia területét érintő kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását huszonöt ipari és mezőgazdasági intézménynyel együttműködve végzi az ATOM KI. Képünkön: a levegő ólomszennyezettségének vizsgálata Debrecenben vett minták alapján. A vizsgálat öntgenemissziós analitikai módszerrel történik. (MTI fotó — Oláh Tibor felv. — KS) fl FEKETE GEO TITKA-FANTASZTIKUS REG*
