Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-02 / 258. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Á hét 3 kérdés© Mi a helyzet a* amerikai elnökválasztási verseny hajrájában? Az elnökválasztás előtt az amerikaiak fél szemmel Te- jeránra tekintenek: a túsz- [y kimenetele nagyban be­folyásolhatja a november 4-i szavalás eredményét. Az utolsó közvélemény-kutatási adatok egyébként Carter el­nök hajszálnyi fölényét mu­tatják. 100 megkérdezettből 40-nél valamivel többen az, elnökre fognak szavazni, 39- en pedig Reaganre, azaz még mindig jelentős az utolsó pillanatig ingadozók aránya. A szakértők véleménye szerint Anderson, a harma­dik elnökjelölt teljesen esély­telen. Carter és Reagan keddi té­vévitája a jelek szerint ke­véssé volt hatással a nézők­re, akiknek a számát egy forrás 60 millióra, a másik már 80 millióra, a harmadik pedig nem kevesebb, mint 100 millióra becsülte. A két jelölt nyilatkozatai koránt­sem voltak olyan szenvedé­lyesek, mint amilyen szemé­lyeskedő fordulatokat a kam­pány korábbi szakaszai hoz­lak. E téren az utolsó esemé­nyek: Carter ellenségei újra fölmelegítették a „Billygate” históriáját, az elnök öccsé- nek líbiai kapcsolatait, új adatokat közölve ezek anya­gi hátteréről. Reagan számá­ra pedig az lett kínos, hogy meg kell válnia külpolitikai tanácsadójától. Richard Al- lenröl kiderült, hogy szolgá­latokat tett a japán autó­iparnak, amikor még Nixon közeli környezetéhez tarto­zott. S természetesen nem ingyen. Allen állítólag a lisszaboni fasiszta rendszer uraitól is pénzt fogadott el, azért, hogy kieszközölje a Nixon-kormányzat jóindula­tát a portugálok afrikai gyarmati háborúinak folyta­tásához. A jóindulat fegyver­szállításban és diplomáciai támogatásban egyaránt meg­nyilvánult. Kérdés, hogy az ilyen övön aluli ütések mennyiben ren­díthetik meg a jelöltek hely­zetét az elnökválasztás előtt 48 órával. Miért hozott drákói intéz­kedéseket a Közös Piac az acéltermelés csökkentésére? A tőkés világban az acél­ipar évek óta súlyos válság­gal küszködik. Különösen nehéz a helyzet Nyugat- Európában: a Közös Piacon viszonylag elég sok a kisebb acélüzem, amely nem tudja felvenni a versenyt sem kor­szerűség dolgában, sem az árakban — mondjuk — a japán termékekkel. Az acél­ipar gondjai onnan erednek, hogy a nyugat-európai orszá­gokban általában visszaesett a beruházási tevékenység. Súlyos helyzetbe került a hajógyártás és az autóipar is, ez a pangás pedig visszahat a kohászatra. Az a nyugat­európai acélipar, amely a hatvanas években szinte 100 százalékig ki tudta használni kapacitását, most mór leg­jobb esetben is csak három­negyed gőzzel termel. Jellegzetesen tőkés megol­dással a Közös Piac azt a döntést hozta, hogy a jövő év közepéig 13—20 százalék­kal csökkenteni kell a ter­melést. Az intézkedés több mint 300 kohót érint a ki­lenc országban. Különösen a kisebb vállalatokat éri igen érzékeny veszteség: a szak­értők azt jósolják, hogy ha néhol korszerűbbé válik is a gyártás, a legtöbb helyen csak munkáselbocsátásokhoz fog vezetni az Európai Gaz­dasági Közösség döntése. A Közös Piac miniszteri tanácsában .hozott határoza­tot heves vita előzte meg. A nyugatnémetek kézzel-lábbal hadakoztak a termelés csök­kentése ellen. A végén kény­telenek voltak visszakozni, bár elértek némi eredményt: bizonyos különleges acélfaj­tákra nem vonatkozik a csökkentés. Például az olaj­vezetékeknél használatos acélcsövekre sem; ezeket a nyugatnémet cégek változat­lan mennyiségben állíthatják elő. Igaz, van is rá vevőjük: a Szovjetunió. Hogyan alakul a két né­met állam viszonya? A két német állam viszo­nyában most kétségtelenül feszültség tapasztalható, amely hivatalos nyilatkoza­tokban éppúgy megmutatko­zik, mint a lapok hasábjain, vagy a tv, rádió kommentár­jaiban. A problémák régi keletűek: az is, hogy az NDK márkájának vásárlóerejét odaát, nyugaton nem ismerik el és árfolyamát tudatosan leszorítva az NSZK és Nyu- gat-Berlin bankjai tulajdon­Húsz év óta a legnagyobb atomfegyver-ellenes tüntetés zaj­lott le Londonban. Képünkön: felvonulók ezrei a Trafalgar téren képp spekulációra adnak le­hetőséget. Az is, hogy a né­met állampolgárság nyugat­német elmélete és gyakorla­ta sérti az NDK-t, mint szu­verén államot, hiszen az NSZK nem ismeri el az NDK állampolgárságot. Az is, hogy a két német állam kö­zött fennáll ugyan diplomá­ciai kapcsolat, de nem nagy­követségi szinten. Az NDK azt sürgeti, hogy Berlinben, illetve Bonnban a megbí­zotti hivatalok helyett állít­sanak fel nagykövetségeket. A Berlinben megfogalma­zott igényekre Bonn hevesen válaszolt, de ahogyan telnek a napok, a vita hőfoka alább- szállni látszik. Persze ez nem jelentheti sem azt, hogy a nyugatnémet kormány — amely különben most van megalakulóban a szociálde­mokrata-szabaddemokrata koalíciós tárgyalások során — engedékenyebbé válnék, sem pedig azt, hogy Bonn le­mondana sérelmeinek soro­zatos fölemlegetésétől külön­böző nemzetközi fórumokon. Máris jelezték, hogy az NDK legutóbbi pénzátváltási in­tézkedésének visszavonását fogják követelni a Madrid­ban november 11-én kezdő­dő európai biztonsági és együttműködési értekezleten, s arra is számítani . lehet, hogy a NATO decemberi miniszteri tanácsülésén at­lanti szövetségeseik segítsé­gét kérik majd az NDK-ra kifejtendő nyomáshoz. Persze nem szabad elfe­ledkezni a pozitív tényekről sem. A párizsi Le Monde ir­ta a napokban a két német állam viszonyát elemző cik­kében, hogy körülbelül fél­millió nyugatnémet munkás él az NDK-ba irányuló szál­lításokból. Csak az utóbbi 3 évben 3,2 milliárd márkáért vásárolt az NDK gépeket az NSZK-tól, s az NDK kivite­le szintén állandó emelkedést mutat. A bonni kormányszó­vivő is azt mondta —• igaz, vádak és kifogások sora után —, hogy „nem szabad el­vesznie az enyhülési politi­kának". Pálfy József Fegyvert a túszokért? Rendőrgyilkosság ANKARA: Pénteken Ankara külvá­rosában egy rendőrt meg­gyilkoltak és egy másik, a napokban eltűnt hatósági személy holttestét megtalál­ták a Fekete-tenger melléki Ordu tartományban. Az an­karai merénylőknek sikerült egérutat nyerniük. A másik gyilkosság elkövetőit — egy szélsőjobboldali szervezet há­rom tagját — azonban a rendfenntartó erőknek sike­rült letartóztatniuk. Az amerikai választás előtt Ami kiszámítható, és ami nem A külvilág meghökkent a szélsőjobboldali múltú Ro­nald Reagan váratlan feltö­résén. A reá „váró" latin­amerikai diktátorokat leszá­mítva mindenfelé nem titkolt idegességgel szemlélik a re­publikánus jelölt komoly győzelmi esélyét. Igaz, a Rea- gannel a hatalom-visszaszer­zés reményében békét kötő republikánus mérsékeltek valamelyest megnyugtatják a külföldi kedélyeket, de az mégiscsak sokat elárul Ame­rika jobbra tolódásáról, hogy ez a politikus egyáltalán ve- télytársa lehet a demokrata államfőnek. Igaz, leginkább akkor, ha . kevesen mennek el szavazni. Ugyanis, ha job­ban utánaszámolunk, Reagan legfeljebb a lakosság egyne­gyedének jelöltje. Jimmy Carter főleg magát okolhat­ja, hogy nem volt képes olyan alternatívává válni, mint hajdan Johnson a Rea- ganéhez hasonló nézeteket képviselő Goldwater ellené­ben. A választási kampány haj­1C80. november 3.. vasárnap rájában Carter elnök egy- szercsak feltámasztotta tetsz- halottságából a SALT-szer- ződést. Rájött arra, hogy sa­ját kormányzásának gazda­sági kudarcai aligha hitele­sítik támadásait Reagan gaz­dasági és szociálpolitikai koncepciói ellen. Részben mert a szavazni készülő la­kosság nagyrésze immár töb­bet adózik az államnak, mint amennyi közvetlen hasznot remélhet az állami progra­mokból. Ezek a szavazók „felszabadítóként” tekinte­nek az államot és program­ját visszaszorítani ígérő re­publikánusra. Részben vi­szont azért került bajba Car­ter, mert a republikánus el­képzeléssel szembeni termé­szetes demokrata ellenállás táborát ő maga csökkentette a munkanélküliséget tűrő politikájával, amely bizony alaposan becsapta éppen azo­kat a színes és szegény réte­geket. amelyek 1976-ban reá szavaztak. Végtére tehát Carter ezért fanyalodott rá a SALT-ra, amelyet rögtön az aláírása után oly \ hanyagul mellőzött! Veszélyes ábránd Reagan a SALT-folyamat megrögzött ellenfele. Neki eddig egyetlen fegyverkorlá­tozási egyezmény sem nyerte meg a tetszését. „Elvben” persze ő sem veti el a SALT-ot, annál ravaszabb, s ismeri a tömegek békevá­gyát. Reagannek csak az ép­pen soron lévő szerződés nem tetszik. A mostanit „új­ra tárgyalná” Moszkvával. Hogy a katonai egyensúlyt nem lehet Amerika javára billenteni, s hozzá épp a tár­gyalóasztalnál, tehát szovjet jóváhagyással (!), az a re­publikánus jelöltet nem lát­szik zavarni. Reagan ábrán­dot kerget és Carter ennek az elképzelésnek a veszélyé­re igyekszik felhívni a fi­gyelmet. Kedden dől el, mennyire sikerült ez neki. A SALT ellen évek óta acsar­kodó jobboldali propaganda nem maradt hatástalan, a jámbor, kedélyes külsejű Reaganról pedig sokan talán nem képesek elhinni, hogy a háborús veszély megtestesí­tője. — „Ronnie” nem a bé­ke. csak a Carter által haza­hozott SALT ellenfele — nyugtatják a publikumot a jobboldal hangadói. Carter elnök pedig most sajnálhat­ja az 1977-es öngólt, amikor maga is megpróbálta „rrag- javítani” a szerződést. Valójában nem, csupán a következő elnök és kong­resszusi tagok kilétéről sza­vaznak kedden az amerikai­ak. hanem választaniuk kell a SALT „újrafelfedezője” és „újrakezdője” között. A kül­világ számára kétségtelenül az előbbi az ígéretesebb és a másik a veszélyesebb. Carter ugyan kiszámíthatatlan. Rea­gan viszont kiszámíthatóan súlyos válságot teremt, ha valóban visszavonja a szená­tusból a ratifikálásra váró SALT-szerződést. Pártcímke és közhangulat Persze a kongresszusi vá­lasztás sem mellékes. Törté­netesen éppen azok a szená­torok vannak bajban, akik a SALT legfőbb híveinek szá­mítanak. A jobbra tolódott közhangulattal nekik is szá­molniuk kell. Ha ez a pár kulcsember kedden vereséget szenvedne, a jövő minden­képpen borúsnak mondható. Természetesen az elkövetke­ző évek amerikai bel- és gazdaságpolitikája szempont­jából sem mindegy, hogy milyen összetételű lesz az egyharmadában újraválasz­tott szenátus és a teljes egé­szében megújuló képviselő­ház. Egyébként ehhez, tehát a politikai beállítottsághoz képest — a gyakorlatból tudjuk — a demokrata vagy republikánus pártcímke bíz­vást mellékesnek mondható. Avar János A legújabb iráni fejlemé­nyek megerősíteni látszanak azt a feltételezést, hogy a parlament vasárnap az ame­rikai túszok szabadon bocsá­tása mellett dönthet. Monta- zeri ajatollah. az egyik leg­befolyásosabb vallási vezető táviratot küldött a Medzs- lisz valamennyi tagjának, felszólítva őket, hogy vegye­nek részt a vasárnapi ülé­sen. Emlékezetes, hogy csü­törtökön mintegy húsz kép­viselő bojkottja miatt kellett elhalasztani a vitát. A te- heráni rádió ugyanakkor külföldre szóló arab nyelvű adásában közölte, hogy mór eléggé megbüntették az amerikai túszokat, és nem lenne „igazságtalan” szaba­don bocsátani őket. Az irá­ni parlament egyik képvisel lője azt mondta, hogy csak a szabadon bocsátás idejéről van vita: egyesek várai akarnak az amerikai elnök- választásig. mások pedig az iraki—iráni tűzszünetig. Köz­ben Stockholmban a Scanair nevű svéd Charter légitár­saság bejelentette, hogy az Iránban fogva tartott túszok elszállítására egy gépet ren­deltek tőle, de nem közölte, hogy ki és mikorra. Irak aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok a Portugáliához tartozó Azori-szigeteken fékvő légi- támaszpontot felhasználja Iránba irányuló' fegyverszál­lításokra. Diplomáciai for­rások szerint Irak lisszabo­ni nagykövetét saját kérésé­re fogadta a portugál kül­ügyminiszter. A Patyomkinmatróza A századik születésnapját ünnepelte a napokban a legen­dás hírű Patyomkin cirkáló egykori matróza, a tengerészek lázadásának egyik szervezője, Illarion Sesztyigyeszjatij. Az 1905-ös orosz forradalom egykori résztvevője mentette' meg annak idején a halálos lövéstől a matrózok akkori vezető­jét. Afanaszij Matjuscnkót, s egyik szervezője volt a Pa­tyomkin hősi ellenállásának — ma ö a lázadás utolsó élet­ben levő résztvevője. ' A Patyomkin egykori matrózát nagy szeretettel köszöntőt- ték születésnapján, s az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa oklevéllel tüntette ki. Jozef Pinkowski tárgyalt a független szakszervezet képviselőivel A lengyel kormány szóvi­vőjének tájékoztatása szerint, Jozef Pinkowski, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, pénteken fogadta a „Szolidaritás” szak- szervezeti szövetség képvise­lőit, élükön Lech Walensá- val, a szövetség elnökével. A találkozón a „Szolidari­tás” képviselői ismertették a szövetségnek a varsói vajda­sági bíróság által történt be­jegyzésével kapcsolatos ál­láspontjukat. s a tömegtájé­koztatási eszközök használa­tával, a bérekkel, a piac el­látásával, a vidék, a falu helyzetével kapcsolatos vé­leményüket. A bejegyzéssel kapcsolat­ban a kormány megállapítot­ta, hogy a varsói vajdasági bíróság október 24.-i döntése értelmében, a szakszervezeti szövetség jogi személlyé vált, s hogy ennek megfelelően biztosítani fogják a tevékeny­ségéhez szükséges feltétele­ket. A „Szolidaritás” kép­viselői ismertették a varsói vajdasági bíróság azon dön­tésével kapcsolatos állás­pontjukat, 'melynek értelmé­ben változtatásokat eszközöl­tek a szövetség alapszabály- .zatában és megindokolta, - hogy e kérdésben panaszt nyújtott be a legfelsőbb bí­rósághoz. Az igazságügy-minisztéri­um a legfelsőbb bíróság el­nökével egyetértésben kö­zölte, hogy a panaszokat leg­később november 10-ig ki­vizsgálják. Az egyéb, megvitatott kér­dések rendezésére konkrét- intézkedéseket hoznak —je­lentette szombaton a PAP lengyel hírügynökség. Kedves vásárlóink szives figyelmébe ajánljuk A HEVES MEGYEI ÉLELMISZER-KISKERESKEDELMI VÁLLALAT ÁRUDÁINAK ünnepi nyitva tartását November 3—4—5.: TELJES MUNKANAP A kétműszakos és a hosszabbított nyitva tartású élelmiszerboltok 1 órával meghosszabbítják nyit­va tartásukat. November <>. (csütörtök): SZOMBATI MUNKANAP. Minden élelmiszer-áruda a szokásos szombati nyit­va tartás szerint árusít. November 7. (péntek): MUNKASZÜNETI NAP. Minden üzlet zárva tart. November 8. (szombat): HETI PIHENŐNAP. Minden üzlet zárva tart. kivéve az egyébként vi. sárnap is nyitva tartó árudákat (Mátra). November 9. (vasárnap): TELJES MUNKANAP. Minden üzlet — a húsboltokat is beleértve — szokásos keddi nyitva tartás szerint árusít. KELLEMES VÁSÁRLÁST KÍVÁNUNK!

Next

/
Thumbnails
Contents